Néplap, 1989. november (40. évfolyam, 260-285. szám)
1989-11-18 / 275. szám
6 Nemzetközi körkép 1989. NOVEMBER 18. Mi is az Európa Tanács, amelynek ajtaja szélesre tárul demokratikus megújulást átélő hazánk előtt — előbb, mint bármely más nyugat-európai nemzetközi testületé? Ha röviden akarnánk összefoglalni, azt mondhatnánk, hogy az 1949-ben alapított tanács, amelyhez mára földrészünk valamennyi demokráciája — számszerint 23 — szatlakozott, az európai élet minőségét meghatározó legfontosabb értékek őre és építője Vagyis az emberi jogok, a pluralista demokrácia tiszteletben tartásának fóruma, az európai egység munkása. Talán éppen ezért vádolták oly gyakran a múltban: mivel felemelte szavát ak. elet-európai jogsértések és a népakarat elfojtása ellen, ott a hidéháború ügynökének minősítették. Valójában, mondotta Anders Björck, a tanács parlamenti közgyűlésének elnöke e sorok írójának, a testület legjobb meggyőződése szerint járt el, kötelességét teljesítette, amikor állást foglalt ezekben az időkben. Hozzáfűzhetjük: mára a hazai megítélés is igazat ad az egykori strasbourgi figyelmeztetéseknek. A tagállamok befizetéseiből fedezett mintegy 60 millió dolláros évi költségvetéssel működő Európa Tanács fő tevékenységi területét a különböző konvenciók — szerződések — kidolgozása jelenti. Fennállásának négy évtizede alatt mintegy A The Economist november 3-án utcára került száma — egy héttel Nigel Law- son pénzügyminiszter drámai lemondása után — homokóra formájában jelenítette meg címlapján Margaret Thatcher asszonyt. A konzervatív pártvezér-miniszterelnök fennmaradt idejének gyors kifutását jelképező homokszemek mondanivalójához kapcsolódó vezércikkében a brit üzleti körök mértékadó szócsöve megállapítja: Lawson lemondása egyértelmű volt annak deklarálásával, hogy „a thatcherizmus többé nincs biztonságban Thatcher asszony kezében. A Financial Times ugyanezen a napon a szigetországot megszemélyesítő Britan- nica képében ábrázolta Thatcher asszonyt, amint harci sisakban, háromágú szigonyát és györgykeresz- tes pajzsát szilárdan kézben tartva trónol Dover szikláin — hátat fordítva Európának. A londoni city befolyásos szócsöve szerint a pénzügyminiszter lemondásával kiváltott kormányválság első hetében három kérdés uralta a brit politikai életet: Európa, Európa és Európa. Az Európa-politika sarkalatos kérdéseiben hosszú ideje lappangó nézeteltérések nagyságát Nigel Lawson — elhatározását megindokló drámai hatású alsóházi felszólalásában — „romboló- erejű jéghegyhez” hasonlította. Az ellenzéki padsorokból ujjal mutogattak Thatcher asszonyra, amikor az ex-pénzügyminiszter azzal fejezte be hasonlatát, hogy Sir Alan Walters professzornak, a kormányfő személyes gazdasági főtanácsadójának az európai pénzrendszert „sületlennek” nyilvánító írása „csupán a vízből kilátszó csúcsa volt egy alig rejtett jéghegynek”. A távozó pénzügyminiszter — a brit parlamentarizmus legújabbkori történetében példátlanul — egyetlen mondatával szétzúzta a kor130 konvenciót hozott létre, ezek témaköre igen változatos: az emberi jogok biztosítása, a szociális és gazdasági jogok védelme, a terrorizmus-, a kínvallatás, a futballhuliganizmus elleni küzdelem a kulturális együttműködés, a helyi ön- kormányzat fejlesztése, a gyógyszerek standardja, a kamionforgalom gyorsítása, a mesterséges holdas, az államhatárokon túllépő televíziózás, a kábítószerkereskedelem-, illetve a dohányzás elleni küzdelem, stb. E szerződések egy része csak a tagállamokra vonatkozik, mások nyitottak további európai országok csatlakozása előtt is — így kerülhetett sor hazánk meghívására a kulturális egyezménybe. Az Európa Tanács konvencióit — szerződéseit — a miniszteri bizottság fogadja el, amelyben a tagállamok külügyminiszterei vesznek részt. Kidolgozásukban szava van az ET parlamenti közgyűlésének is, amelyben 177 képviselő és ugyanannyi pótképviselő vesz részt a nemzeti parlamentekből, az ott kialakult erőviszonyok arányában. A parlamenti közgyűlés megvitathat bármilyen más kérdést és kifejezheti véleményét — de nem nemzetek feletti szerv. A közgyűlés tavasszal hozta létre a különleges meghívot- ti státust azon kelet-európai országok parlamenti küldöttségei számára, amelyek tiszteletben tartják a helsinki folyamat során és más okmányokban kinyilvánított mányválság gyors leküzdésének minden esélyét. A kormánypolitika zátonyra futtatásának vádját — amit a legutóbbi másfél év sokmilliárdos nagyságrendű fontárfolyam és valutatartalék veszteségei, az üzleti világ és az állampolgárok millióinak megkétszereződött adós- ságterhei súlyosbítanak — csak betetőzte Lawson következő mondata: „kabinetkormányzati rendszerünkben a mindenkori miniszterelnöknek olyan minisztereket kell kineveznie, akikben megbízik és azután rájuk kell hagynia a politika végrehajtását. Nigel Lawson, akinek hatéves pénzügyminiszterségéhez a „brit gazdasági csoda” és Thatcher asszony 1987- ben kivívott harmadik választási győzelme fűződik, nem veszítette el a city bizalmát a „csoda” megfaku- lásának és fonákjára fordulásának legutóbbi másfél évében sem. Az üzleti világ megkönnyebbülten nyugtázta, hogy Lawson túlélte Thatcher asszony júliusban végrehajtott radikális kormányalakítását is Egy héttel lemondása előtt a konzervatív hatalmi elit mértékadó szócsöve, a The Spectator egyenesen „el- süllyeszthetetlennek” nyilvánította Lawsont, minthogy elbocsátása a kormány gazdaságpolitikai csődjének elismerésével lenne egyértelmű. Miért vállalkozott Lawson arra, hogy önként ugorjon fejest? Egyesek szerint elege volt a lökdösődésből. A végső lökés előtt inkább önként — és dalolva — ugrott a tengerbe. Annál könnyebben is tehette, mivel — bárhová is ugorj ék — mindenütt a city luxuskivitelű mentőövei várták. Vakmerő ugrása még Thatcher asszony legoda- adóbb híveinek táborában is a „politikai öngyilkosok” bátorságának kijáró csodálattal fogadták. És alig titkolt megkönnyebbüléssel. Ámde alsóházi „dalolása” halálos bűn volt a szemükemberi és demokratikus jogokat. Hazánk, Lengyelország, és Jugoszlávia 6-6, a Szovjetunió 18 képviselővel kapcsolódhatott be e státus jogán idén ősszel a testület munkájába. A parlamenti közgyűlés évente háromszor a kelet-franciaországi Stras- bourgban ülésezik, itt az Európa palotában találkozik időről időre'a miniszteri bizottság is, és ez ad otthont a 900 fős adminisztratív apparátusnak, a titkárságnak is, amelynek élén a főtitkár — jelenleg a francia Catherine Lalumiére asszony — áll. Az Európa Tanács nem tévesztendő ősz- sze az Európai Közösségekkel, amely a 23-ból csak 12 országot tömörít, szigorú gazdasági integráció keretében, jóval strukturáltabb intézményekkel, legalább tízszer annyi funkcionáriussal. Megtévesztő, hogy Strasbourgban ülésezik a 12 országban közvetlenül választott Európa Parlament is, méghozzá ugyanabban a palotában,, havonta egy héten át. De ők ott csak vendégek — a palota az Európa Tanács otthona. Az Európa Tanácsé, amelynek új küldetése a nyitás Kelet- Európára. Gorbacsov júliusban nem véletlenül fejtette ki éppen Strasbourgban, az Európa Tanácsban a „közös európai ház” koncepcióját. Baracs Dénes Brüsszel) ben. Lawson ugyanis nem kevesebbel vádolta a miniszterelnök-asszonyt ország világ előtt, mint azzal, hogy ő személy szerint okozta saját kormánya Európa-politikájának és ettől elválaszthatatlan gazdaságpolitikájának hajótörését. Ehhez képest csaknem másodrendűnek tűnt az a vádja, hogy a vaslady hatályon kívül helyezte a kabinetkormányzás hagyományos játékszabályait. Pedig ebben eleve benne rejlett az a sugalmazás, hogy új kormányossal még révbe juthat a jéghegynek ütközött hajó. Ilyen merész nyilvános vádemelésre — vélték benn- fenntesek — csak olyan politikus vállalkozhat, akinek már nincs vesztenivalója. Vagy akinek nagyon is van, de idejekorán ugrik ki a süllyedő hajóból. Csupán azon tűnődnek azóta is, hogy Lawson és befolyásos barátai szerint voltaképpen mi van süllyedőben: a „thatcherizmus”, avagy — névadója? A dilemma megválaszolása nem könnyű, mivel — vélekedett a The Economist — „Nagy-Britanniának még további jókora adag thatche- rizmusra van szüksége, s még mindig Thatcher asz- szony a miniszterelnök.” Elismeréssel adózik ugyan Thatcher asszony „rendkívüli politikai bátorságának”, de arra a következtetésre jut, hogy a thatcherizmus már alighanem csak névadója nélkül menthető át a hálás utókor számára. Ezt írja: „Amennyiben Lawson helyesen ítéli meg a dolgokat, akkor Nagy-Britannia gazdasági és politikai jövője kezd kényelmetlenül hasonlítani egy olyan betegéhez, akinek sebészre van szüksége, de fokozatosan rádöbben, hogy egy őrmester kezeibe került.” Kegyetlen hasonlat. Köves Tibor (London) Thatcher asszony homokérája 1985 áprilisában készült felvétel a Spanyol Kommunista Párt elnökéről, a spanyol polgárháború idején „La Pasionaria” néven világszerte ismertté vált Dolores Ibárruri asszonyról, aki november 12-én, egy hónappal 94. születésnapja előtt elhunyt. A népszerű politikust nagy részvéttel temették el (MTI — Telefotó) Wojcieeh Jaruzelski lengyel köztársasági elnök november 12-én fogadta Helmut Kohl nyugatnémet kancellárt, aki az NDK-beli események miatt megszakította hatnaposra tervezett lengyelországi programját. A tárgyalások pozitív eredménnyel fejeződtek be (MTI — Telefotó) ítnallnciilsii olfornolf Ulldlfv&IIISlI dltdílidll a litván kommunisták önállósulni akarnak a litván Kommunisták A Litván KP Központi Bizottságának legutóbbi ülésen a részvevők többsége szorgalmazta: a pártnak legyen saját, az SZKP-étól független programja és szervezeti szabályzata. A Központi Bizottság ki is dolgozta mindkettő tervezetét, és megvitatásukra decemberre rendkívüli kongresszust hívott össze. Az elképzelések szeriint a Litván KP az SZKP-hoz tartozna, de csak akkor fogadná el annak határozatait és vezető szerveinek utasításait, ha azok nem ellenkeznek saját programjával és szervezeti szabályzatával, s lényegében maga dönthetné el, hogy miben akarja, és miben nem akarja követni az SZKP-t. így a látszólagos összetartozás ellenére a litván párt teljesen önállóvá válnék. A litván kommunisták ráadásul célszerűnek tartják az SZKP föderatív átszervezését, ami azt jelentené, hogy valamennyi köztársaság pártja önálló lenne, csak vékony szálak fűznék össze őket, és a koordináló szerepet betöltő központnak nem lenne felhatalmazása az irányításukra. A balti népek önállósulási törekvései már hosszabb ideje napirenden vannak. Nemzeti nyelvüket államnyelvvé tették, megszületett a litván állampolgárságról szóló törvény, Észtországban pedig szó van nemzeti valuta bevezetéséről. A litván kommunisták újabb kezdeményezése azohban nem egyszerűen égy újabb szem' az események láncolatában, E függetlenedési törekvést a litván kommunisták elbizonytalanodása motiválja. Ügy érzik, hogy lépés- kényszerben vannak. Litvániában magasra csapott a nemzeti érzelmek hulláma, amely a tagkóziarsaság önállóságáért sikraszallo erőket emeli magasba, kzi tanúsítják. a tavaszi vaiaszta- sok is: a szovjet népi küldöttek kongresszusába a litvánok nagyobbrészt a Sajudis nevű litván népfront képviselőit választották. A Litván Kommunista Párt tavaszi választási veresége azonban még nem érintette a köztársaságon belüli hatalmi viszonyokat. Jövőre azonban köztársasági és helyi választások lesznek, s maguk a kommunisták is úgy ítélik meg a politikai helyzetet — erről tanúskodnak a legutóbbi KB-ülésen elhangzott felszólalások —, hogy a Sajudis esélyesebb. Márpedig, ha a Sajudis többséget szerez a köztársasági parlamentben és a helyi tanácsokban, akkor mivé lesz a Litván KP vezető szerepe? A párt többé már nem adhat utasításokat az állami és a tanácsi vezetőknek, nem szólhat bele az államapparátus káderállományának alakításába sem, márpedig ez a legerősebb aduja. Sokan a Litván KP felbomlásának rémképét is felidézik. Attól tartanak, hogy nagy választási vereségek esetén a tagság jelentős része hátat fordítana a pártnak. A litván kommunisták tehát nem látnak más kiutat, mint felvenni a választók kegyeiért folyó versenyt. Manapság azonban egyetlen mozgalom vagy párt sem számíthat politikai sikerre ebben a balti köztársaságban, ha nem írja zászlajára a litván önállóság követelését. A Litván KP úgy érzi, hogy amíg az SZKP-hoz tartozik, meg van kötve a keze. A demokratikus centralizmus alapján kötelezik őt az SZKP KB határozatai, a felső pártapparátus döntései. Márpedig Litvániában mostanság nem jo ajánlólevél „a központ képviselőjének’ lenni, a litván emberek gazdaságuk ten godesét is jórészt a központ számlájára írják. így a nemzeti érzelmek és a szociális feszültségek egyaránt a központtól való távolodás irányába hatnak. A litván kommunistákra lényegében az a döntés vár, hogy vállalj ák-e a további tekintélyvesztést, és ezzel politikai befolyásuk csökkenését szükebb hazájukban, vagy felrúgják a pártfegyelmet, és példátlan igényükkel megbontják az SZKP sorait. A litván kommunisták egy része a párt ideológiai arculatának megváltoztatását is szükségesnek tartja ahhoz, hogy pártjuk az új viszonyokhoz alkalmazkodó, politizáló párttá válhassék, és sikerre számíthasson a további választásokon. A legutóbbi KB-ülésen szóba került a szociáldemokrata értékek átvétele is. Ennek mértékét különbözőképpen képzelik el az átalakulás szorgalmazói. A legradikáli- sabbak azt akarják, hogy a Litván KP vesse el a marxizmus-leninizmust, és nyugat-európai típusú szociáldemokrata párttá váljék. Az SZKP föderatív átalakításának gondolatát a központi pártvezetés elítéli. Ügy véli, hogy az államszervezet demokratizálása, a köztársasági és helyi államhatalmi szervek befolyásának növekedése a szétforgácsolódás tényezője lehet a nemzetiségi feszültségekkel terhes országban. E széttartó erők legnyomósabb ellensúlya a demokratikus centralizmus elvére épülő egységes SZKP. A tét tehát nem csekély, így ez ügyben kemény tusa várható. Barát György Decemberben rendkívüli kongresszus
