Néplap, 1989. november (40. évfolyam, 260-285. szám)

1989-11-18 / 275. szám

1989. NOVENBER 18. J^ÉPLAP Közadakozásból egymillió _____a ravatalozóra_____ EL KÉSZÜLTEK AZ ALAPOK imn6 máj KSkoklat Elkészültek a szolnoki közte­mető új ravatalozójának alapjai. A SZOLNOKTERV fővállalkozásá­ban épülő létesíttnény átadása után végre tisztességes körülmények között vehetnek majd végső bú­csút halottaiktol a hozzátartozók. A kivitelezéssel a fegyvemeki Költségvetési Üzemet bízták meg. A fővállalkozó eddig is elégedett volt munkájukkal. Itt is szükség lesz szaktudásukra. A közeli sírok miatt csak keskeny sávot használ­hatnak állványozásra, felvonulási területre. Mivel új temető megnyitására nincs pénze a városnak, a régi te­rületén jelölték ki a környezethez illő épület helyét. Közvetlenül a Körösi út mellett áll majd, olyan területen, ahol nincsenek síremlé­kek. A több mint kilencvenéves te­metőt - a Tervező-Beruházó Válla­lat szerint - a környező területek közművesítésével, a temetés jelen­leg szokásos módján még húsz évig lehet használni. A jelenlegi vályogfalú ravatalo­zó napjainkra életveszélyessé vált Szerény feltételeket nyújt a fedett szertaitástér is, mindemellett elfo­gadhatatlan állapotban vannak a dolgozók szociális helyiségei, és nincs megfelelő gyülekező tér. Az előzetes számítások során felme­rült, hogy a mostani szertartási épületet bővítik, ám ez a változat gazdaságtalannak bizonyult. A vállalat szakemberei olyan létesít­ményt terveztek, mely küllemével harmonizál a temetői templom­mal. Teteje jeltelen lesz.Téglafalá- nak elkészítése minőségi munkát igényel. Szemben az ország leg­több kegyeleti helyével, itt gon­doltak arra is, hogy a hozzátarto­zók az épületen belül elintézhesse­nek szinte minden adminisztratív ügyet. Három előravatalozó ké­szül. A temetési szertartás a csar­noképületben zajlik majd. Itt és a hozzá szervesen kapcsolódó gyü­lekező terekben legalább nyolc­száz személy fér el egyszerre. Az építőanyag választék szeszélyes ingadozásai, az árváltozások köze­pette a rövid határidő egyet jelent a takarékossággal. A kivitelezésre tizennégy hónapot szántak. A ter­vek szerint 1990. november else­jén már az új ravatalozó kis ha­rangja szól a halottak emlékének. Lényeges szempont volt, hogy a kivitelezés ne zavarja a jelenlegi ravatalozónál tartott szertartáso­kat A tanács az egyháztól ingyen kapta az építési telket, de legalább kétmillió forintba került a sírköve­sek új telephelyének kialakítása. A lakossági gyűjtés kezdetén a szervezők abban reménykedtek, hogy közadakozásból legalább másfél millió forint gyűlik össze az épületre. Nos, panaszra nincs különösebb okuk, hisz eddig már egymillió forint érkezett a számlá­ra. Bíznak abban, hogy nem törik meg az adakozó kedv. Ha a terve­zettnél több hozzájárulás érkezik, akkor azt csakis a temetőre költik. Jól tudja mindenki: van mit tenni a vízhálózat, az utak minőségének javításáért Az átadás után köztulajdonba kerül a ravatalozó, kezelője a Te­metkezési Vállalat lesz, a legjelen­tősebb fenntartási terheket a váro­si tanács magára vállalja. A napok­ban tájékoztatóra hívták össze a társadalmi szervezetek, pártok képviselőit. Elgondolkodtató, hogy a köz eme beruházására igen kevesen voltak kíváncsiak. Erzsiké, Perzsike Erzsébet napról ju­tott eszembe a nóta, az­tán az, hány Erzsébetet ismerek is? Ha azt mondom, így komolyan, Erzsébet, hajdani nagynénémet látom magam elótt. Egyenes derekú, rop­pant rátarti öregasz- szony volt. Mikor már nagyon eljárt fölötte az idő, inkább utcára se ment - mert húzta a csúz erre-arra. Dohogott: mire vénülünk meg! Erzsiké: egy szőke baba a szomszédból, alá a szemem előtt nőtt su­dár szép lánnyá, majd érett asszonnyá. Soha senki nem szólította másként, csak Erzsiké­nek. Látom néha kar­csú, szép lányaival az utcán. Bözsike kerekarcú, nevető szemű, Juditként került ismerőseim közé. A munkahelyen, ahol együtt dolgoztunk, annyi Judit volt, hogy egy koros férfiú rászólt: elég volt a kisjutkázás- ból, az anyám Erzsébet volt, úgy becézték, hogy Bözsike, legyen Judit Bözsike. Vállalta zokszó nélkül. Még mindig rá­jár a nyelvem a Bözsiké­re, pedig azóta talán már "visszavehetné" az igazit. Bözsi csak nekem Bözsi, nem él már apja, anyja, aki így szólította. Félek is néha, rámszól, kikéri majd egyszer ma­gának. Olyan meleg, olyan kedves pedig csak így, egyszerűen: Bözsi. Perzsike, a kikapós öreg menyecske még büszke isafélfalunyi vá­rosszél kedves megszó­lítására. Azt mondják, valaha márka volt ez a név, s nem kellett hozzá­tenni semmit. Perzsikét mindenki ismerte. Volt, hogy irigyeltem érte, volt, hogy nem. Régen láttam, legutóbb botra támaszkodva araszolt a piacon. Zsike még mindig fiatal, tesz is érte, hogy annak tessék. Épp a hé­ten csodálkoztam rá: még mindig karcsú, ápolt, jólöltözött. Mi le­het a titka? Böbe a nyáron újsá­golta, kisdoktor lett, s megcsináltatta az első névjegyét. - Most szólj hozzá, majdnem záró­jelben odaírattam a Bö­bét is jó, mi? És gyötröm az agyam, de hiába. Nem megy. Egyetlenegy ti- zen-huszonéves Erzsé­betet, de még tízen alu­lit se ismerek. Az Erzsi- kékkel, Böbékkel, Bözsi­kékkel mintha fogyna az egyik legszebb magyar női név viselőinek sora. Mintha már kiszorulna a névtárból is. A naptárban viszont ott van. Holnap Erzsé­bet nap. Babettek, Ber­nadettek, Beák, Hédik, Barbarák - ha kisma­mák lesztek, gondolja­tok rá, szép női név az Erzsébet! (Talán szebb, mint sok mostanában divatos, idegen hangzá­sú név.)-só ­Nagykőrösön, a Könyvkötő Kisszövetkezetben az egyedi tervek alapján készülő művészi könyvborí­tók mellett számos történelmi kiadványt is gyártanak. Egyik érdekes munkájuk most a híres Feszty- körkép reprodukciójának összeállítása. Képünkön: készült a Feszty -körkép reprodukciója. MTI-fo­tó: Karáth Imre Politika távolból ARCOK AZ ARCTALAN TÖMEGBŐL "" " ........""" - Lenne E lég, amit rá okom, képviseltem uSijTÍ' Mondják is sokan: eljött a te időd, mire vársz? Ötvenéves elmúltam ugyan, de még lenne sanszom. A széljárás is kedvező, de én már csak a part­ról nézem, kik bontanak vitorlát. A választékosán öltözött férfi­ban nincs indulat. Higgadt bölcses­séggel szemléli a változásokat. Egy nagyvállalat osztályvezetője. Viszonylag jól keres, egzisztenciá­lis gondjai nincsenek.- Ha akkor megálltam, amikor a szakmai előmenetelhez nélkülöz­hetetlen lett volna a párttagság, most adjam el magam? Pedig ben­nem is volt jó értelemben vett kar­riervágy. Szerettem volna megmu­tatni, mire is lennék képes. Nekem, hogy osztályvezető legyek, marad­hassak, ötször annyit kellett felmu­tatnom, mint a kádereknek, akik e- lőtt a párt még a széket is leporol­ta, akik most azt se tudják, hogy fordítsanak a köpönyegen. Nekem nem volt, nem is lesz ehhez gyom­rom. Az emberben legyen tartás, ha nehezebb is, járja a maga útját. Végül is "a helyemet megálltam". Nincs bennem bosszúvágy sem. Számomra elég, hogy azt, amit képviseltem, igazolódni látom. Nem is kiabálok kígyót-békát sen­kire. Nem szédít meg a demokrácia friss levegője. Ez a nemzedék már nem hozhatja be az elvett lehetősé­geket. Egy re­formátus lelkész hi­vatalában vagyunk. Puritán szobaberendezés, tiszta­ság, rend. Beszélgetőpartneremről hasonlókat állapíthatok meg. Tisz­teletet ébresztő egyszerű szavak tiszta logikájával beszél. Kulturál­tan, toleránsán, visszafogottan. Mint ahogy az egyház is ténykedik napjainkban. Legyen az egyház a só és a ko­vász a társadalomban - válaszol a kérdésre meggyőzően, mint általá­ban azok az emberek, akiken lát­szik: előbb a gondolat fogalmazó­dik meg bennük, s aztán szólalnak csak meg. Alapvetően két oka van, hogy az egyház nem politizál. Egyrészt az elmúlt negyven év alatt azt nem is igényelték érdemben tőlünk, hogy a közéletben részt vegyünk. Másfelől az egyház lényegét te­kintve nem politikai szervezet. Ha letérünk erről az útról, nem va­gyunk többé egyház. Ezt talán megalkulvásnak, felfuvalkodott- ságnak is nevezheti a kívülálló, de nem erről van szó. Egyszerűen ar­ról, hogy az emberi élet több síkon értelmezhető. A mi sajátos terüle­tünk az ember és Isten kapcsolatá­nak síkja. Ha mi ebben segítséget adunk, az visszahat a többire is, a szellemi, testi lét síkjára is. Nem kerülhető meg persze a kérdés, mert az egyháznak reagálnia kell a változó körülményekre. Ha nem is politizál, a politika értékeit támo­gathatja. Miközben az egyház nem azonosul, nem kötelezi el magát, azért, mert azt szeretnénk, hogy ke­nyeret és békét adjon az ország, tá­mogatjuk azokat az értékeket, amelyek ezt eredményezhetik. Rö­viden: a gazdaságban a versenyt, látva, hogy a szociálisták humanis­ta elképzelései nem hoztak ered­ményt. Meg kell alkudnunk a pin­cegazdaság, a versenyszemlélet, az egyéni vállalkozás gondolatával. Tudva azt, hogy ez a verseny sérü­léseket fog eredményezni, hisz a versenyben lesznek, akik a perem­re szorulnak. Társadalmi téren te­hát, miután minden embert egyen­lő értékűnek tekintünk, ellensúlyo­zásképp a szociális létbiztonság megteremtését támogatjuk, hogy ne az élet farkastörvénye érvénye­Só és kovász süljön. Azt hiszem, az egyház sze­repe itt kapcsolódhat a gyakorlati síkhoz. Segélyeivel, alapítványai­val részese lehet a szociálismentő­hálónak. Mindezt azért is tisztázni kell, mert napjainkban a pártok - talán nem túlzó a kifejezés - vetél­kednek az egyházért, annak tö­megbefolyásáért. Ugyanakkor egyetlen párt érdekeit sem tehetjük magunkévá, hiszen gyülekeze­tünkben az MSZP-tag ugyanúgy megtalálható, mint a Magyar De­mokrata Fórumé, vagy akár a Szo­ciáldemokrata Párté. Az élet kötelez rá Egy zsák ötven kiló. Egy négytenge lyes va­gonba 1160 darab fér el, tíz sor ma­gasan. Az utolsó sort már legalább három méterre kell feldobni. A számtan nyelvén fogalmaz az overallos fiatalember. Politika ez (--------------­----------------^ Az t mondják, Magyaror­szág politikai forradalmát cll. Tény, aki az újságokat olvas­sa, aki televíziót néz, hallgat­ja a rádiót, igazat ad ebben. Gyanakodni akkor kezd, amikor a különböző összejö­vetelekre, fórumokra eljárva úgy érzi, ugyanazokkal az emberekkel fut össze. Aztán hallja a politikusok elemzését arról, vajon hányán marad­nak távol a szavazástól, és egyre nyugtalanabbul kérdi: valóságos átalakulásról van-e szó, avagy csalóka látszatról. Bizonyíthatatlanul érzi, mert némaság veszi körül, hogy el­különül a politizálók szűk ré­tege, s a hallgatag tömeg. Fog­lalkoztatja ez az arctalan so­kaság, mert tudja,rá hivatko­zik most mindenki; tudja azt Is: valóban ők fognak dönte­ni. Érthető kíváncsisággal fordul reléjük; miért nem po­litizálnak? A szótlanok véle­ménye izgatja. Érti már, miért "fecseg a felszín", de tudni akarja, mi­ért "hallgat a mély". L_ _______) i s, mint ahogy a többi is. Három gyermeket nevel. Lakótelepi laká­sáért havi ötezer forint részletet penget le havonta.- Én melós vagyok, rakodó- munkás. Hogy politizálok-e? Olyan messze vagyok én attól, mint Makó Jeruzsálemtől. Nekem a munka jut. De számoljunk to­vább. A készenléti órabérem 16 fo­rint 30 fillér. Erre jön a teljesít­mény, ugye. Az minden mázsa után 1 forint 8 fillér. De brigádban vagyunk. El kell osztani. Vegyünk egy kétszáz mázsás kamiont, azt egy óra alatt berakjuk, ezért né- gyen-öten kapunk 216 forintot, de akkor meg kell fogni rendesen. De most itt van az, hogy ha bejön egy vagon, kötelezhetnek a túlórára. Van úgy, hogy szombaton elkezd­jük és hétfőn hajnalban végzünk. A pótlékkal több is összejön. A ke­resetem egyharmadát ez a plusz­munka adja. De amikor a prémiu­mot kiszámolják, csak az alapot tudják be, a túlórára már nem jár semmi, pedig köteleznek rá. És nem csak a főnök, ha meg akarok élni, ha a családomat el akarom tartani, az élet kötelez rá. Mert ne­kem naponta 300 forint kell kajá­ra, sörre, hogy tudjam csinálni. Na most, van politika, szavazni is fo­gok, de mi csak munkaerő va­gyunk. Aztán ha az ember szóvá teszi, hogy a túlóra után miért nem kap prémiumot, azt mondják, hogy ha nem tetszik, veheti a mun­kakönyvét. És ez csak rosszabb lesz, higgye el. így politizálunk mi, messziről, alulról, így politi­zálnak velünk.- Hol siklott ki az éle­tem? Hol siklott ki az egész? — a kérdést egy negyven fölötti nő teszi fel magának. Látszik, nem először. Megsimítja a pohár szélét. Nincs válasz. Nincs kielégítő ma­gyarázat. Nincs már kapaszkodó.- Egy hete engedtek el az osz­tályról. Én már csak azzal törődök, hogy az egészségem rendbe jöj­jön. Vége, feladtam, kiszálltam... Cigarettára gyújt. Mosolyog, maga elé. Valaha jobb napokat élt. Élet­vidám, szexis mosolyú lány képét kutatom a festetlen arc felpuffadt vonásai mögött. Cigányváros, prolicsalád. Hit­tem a mozgalomban. Mocskos élet... Jó káder, jó balek. Úttörő, KISZ, párt. Mit vétettem én? Kompromisszumok? Nem. Meg­alkuvások. Talán, ha legelőször... Nincs bocsánat. Nincs felmentés. Nincs semmi. Nem szabad - eme­li meg poharát. A párttal, a néppel... Kis szü­net után: mi búcsúzunk és elme­gyünk...- Nincs mit mondani, hagyjuk az egészet. Elég a melodrámából is. Mit mondjak? Hogy ráment a családi életem, hogy elváltam, hogy a gyerekem szégyell. Nem szól semmit, de érzem. Ráment az életem. Politika? Csinálja más. Le­adtam a tagkönyvet, a szakszerve­zetből is kiléptem, odaadom a fél­árumat is. Elég volt. Annak idején együtt gyerekes- kedtünk. Ma egy testes, kopaszodó férfi vadonatúj nyugati autójában ülök. Először próbálom ki, milyen is egy "igazi" autó, pontosabban a különbséget egy Lada és egy Volkswagen kö­zött. Egykor egyformán éltük is­koláskorunkat az ötvenes évek­ben, most köztünk is szemmel lát­ható a különbség, nemcsak az au­tóink között. A volánnál ülő férfin a jólét látható kellékei: a legmo­dernebb (legdrágább) szerelés, arany,a modem technika minden valamirevaló elérhető eszköze. Mindenből a legmárkásabb. Min­denből, amit sokan csak hallomás­ból ismerünk. Egyszer régen - dereng fel ben­nem - csereberéltünk. Egy villany- motorért s gombfocicsapatom leg­jobb játékosaiért jutottam így egy csehszlovák elemlámpához. Nagy üzlet volt. Azóta sok év telt el, ő megmaradt az üzlet világában, maszek butikos lett.- Ez az élet, nem a politika. Azt csinálják, akiket ez kielégít - véle­kedik. - Én nem avatkozom bele. Tudod - avat be életfilozófiájába - , a kutya ugat, a karaván halad. En­gem hidegen hagy a sok szájtépés. Valamit megtanultam én is: egy dolog számít - bök a zsebére -, az, hogy mi van benne. A pénznek pe­dig nincs szüksége ideológiára. Aki ért hozzá, az tud is pénzt csi­nálni. Régen is így volt, mindig is így lesz. Ha van suska, fütyülsz az egészre, ha nincs, politizálhatsz, megélni nem fogsz belőle. Jobb, ha csak figyelsz és résen vagy, élsz a lehetőségekkel. Szóval, én a pár­tokon kívüliek pártjához tartozom. Mondhatod, hogy cinikus vagyok, de ez az igazság. Én már nevet is adtam magunknak. A mi pártunk a FINESZ. A fineszesek pedig ajég hátán is megélnek, akkor is, ami­kor a politikusok álla felkopik. Pest felé tartunk. Nem vitatko­zom. Hagyjuk a politikát. Jó lenne gombfocizni egyet. Jó lenne nyerni végre valamiben - gondolom, miközben Trabantok, Wartburgok, Ladák mellett hú­zunk el. De hát azok az idők már elmúl­tak. Szőke György Nincs felmentés Egy dolog számít

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents