Néplap, 1989. november (40. évfolyam, 260-285. szám)
1989-11-02 / 261. szám
4 Néplap 1989. NOVEMBER 2. IA szerkesztőség postájából I "Beszéljünk a szocializmusról" Isten átka a szegényekre érvényes imperializmussá. Eredménye a két világháború és az azóta is folytatódott helyi háborúk sorozata. A "szocialista" tábor létezése folytán, a kommunizmustól való félelem hatására, illetve annak kivédésére, megsemmisítésére az imperializmus szintén átalakulóban van: nemzetközileg összefonódott. Én úgy nevezném, hogy: internacionalista kapitalizmus. Míg a klasszikus kapitalizmus idején a kapitalista munkáltató látható volt, ma már nem látható: részvény-tulajdonos és az osztalékból munka nélkül kiváltságos jólétben él. Pedig mikor Isten Ádámot és Évát kiűzte a paradicsomból, megátkozta őket, mondván: "Véres verejtékkel keressétek kenyereteket,míg éltek a Föl- dön".Ez is csak a szegényekre érvényes. A gazdagokat az Isten átka nem fogja! A gazdagság csak kizsákmányolás utján jön létre, képzeletbeli vírusa az emberiséget súlyosan, talán halálosan megfertőzte. Ma olyan korban élünk, amikor a tudomány, a technika segítségével csodákat alkot. De ezzel párhuzamosan létre hozott olyan tömegpusztító arzenált, mely gombnyomásra elpusztíthatja Földünk minden élőlényét. Hol a garancia arra, hogy nem lesz olyan őrült ember, aki ezt a "gombot" megnyomja? A kapitalizmus létre hozott olyan civilizációt, mely megsemmisítette az évezredeken át kialakult normákat. Nincs felebaráti szeretet, tisztesség, becsület, adott szó. Szétbomlasztja a családot. Megalázza a szerelmet. Az emberket brutalitással, gyilkolással szórakoztatja. Felfokozza a túlhajszolt életet. Kiaknázza földünk kincseit, megfertőzi környezetünket; cinikussá, harácsolókká válnak az emberek; nincs szülői szeretet, hazaszeretet; az alKi tudja, miért? S talán nem is a miért a lényeg. A tény, hogy félretájékoztatták munkatársainkat Ti- szaföldváron. így történhetett meg, hogy október21-én, a lo. oldalon azt irtuk, nem tudtunk a nyomára bukkanni, van-e már, működik-e, vagy épp csak alakulóban van a nagyközségben a Magyar Demokrata Fórum helyi szervezete. Azután a múlt hét végén megjelent a szerkesztőségben Kovács Géza, a földvári szervező, s az Prérire szorították a galambászokat kohol és a drog mámorába menekülnek az emberek... Saját sorsomból csupán néhány epizód: édesapám írástudatlan gazdasági cseléd volt. Az első világháború idején, 49 évesen /1916-ban/ kivitték a frontra. Trénkocsis volt. A háború végén súlyos rokkantán jött haza. Három évi szenvedés után meghalt. Én akkor 11 éves voltam.Nem örököltem csak az ő becsületét, tisztességét. Ez a tragédia meghatározta életemet. A második világháborúban engem is elvittek a frontra. Szerencsémre olyan helyre, beosztásba, ahol nem kényszerültem arra, hogy gyilkoljak. Életemben egy csirke nyakát sem vágtam el, s kezemhez vér nem tapad. De tapostam az emberek vérében, láttam a szörnyű pusztítást. Sok esetben véletlenen múlt az életem. S mindezt az imperialisták érdekeiért A "felszabadulás” után úgy véltem, hogy vége az emberi szenvedésnek. Tragikusan csalódtam, mint például az az ember, aki szeretett feleségét hűtlenségen tetten éri. Már a Horthy-rendszerben kapcsolatba kerültem az illegalitásban működő kommunistákkal. Megcsodáltam azt a hitet, bátorságot, melyet az akasztófa árnyékában tanúsítottak. Gondolhattam, hogy ezek az "ejtőernyősök" és a hozzájuk tömörült karrieristák terroristák, kizsákmányolok, hóhérok lesznek? Nem!_ Tisztelt Jemei Úr! Tudom, hogy az Ön által megfogalmazott /rózsaszínű/ alternatívájának kiritikájával adós maradtam /ami késik, nem múlik/. De a fenti "mélyszántást" előbbre- valónak tartottam. Pádár Lajos Karcag MDF helyi vezetője. Csodálkozott ő is, ugyanis állítása szerint informátorunk is részt vett az MDF helyi, már nem is első rendezvényén. Különben április végén tizenketten alakították meg a szervezetet, s ma már húszán vannak. Megmutatta rendezvényeik meghívóit is. Tehát a kérdés nem kérdés, van, él MDF Tiszaföldváron. A címben föltett kérdés se túlságosan érdekes talán. Mégis, ki tudja miért? ... -sóTisztelt dr.Jemei Bálint Úr! Kérem, ha nem olvasta, szíveskedjen elolvasni a Néplapban augusztus 7-én és szeptember 7-én megjelent írásomat is. Ezek némileg tükrözik alapállásomat, szándékomat. Ön az október 2-án megjelent cikkemmel nem ért egyet. Lehet, hogy tévedek, de az Ön által megfogalmazott történelmi értékelésnek és jövőperspekti- vának legalább annyi, ha nem több/, tévedési lehetősége is van. Én már az emberi kor végső határához közeledem. Sok szenvedést, tragédiát megéltem. így az elméletet kénytelen vagyok módosítani gazdag tapasztalataimmal. Alapállásom lényege: minden ember egyformán születik, egyforma joga van az élethez, anyagi javak megszerzéséhez és az emberi méltósághoz, illetve boldogsághoz. Azonban ez nem így történik. Mióta az emberiség történelmében megjelent a magántulajdon, s a velejáró hatalom, szinte folytonosan folyik a harc, az öldöklés, a pusztítás. Kialakult a gazdagok és az óriási többségű szegények osztálya. Nincs statisztikai adat, hogy hány ember vesztette a harcok során életét, hányán haltak éhen, óriási tömegek éltek - élnek ma is - emberhez méltatlan nyomorban, megalázva. Ennek a feloldásán: születtek lángelméjű tudósok, bölcsek, kik különböző ideológiákat alkottak,s lényegük: az egyenlőség. Például a bibliai Mózes a tízparancsolatával, Jézus /az önkéntes egyenlőség/ a felebaráti szeretet, s a túlvilági élet boldogságának ígéretével, Marx-Engels a materialista társadalmi filozófiájával stb. A különböző filozófiák közös vonása az egyenlőségen túl, hogy azok követőit évszázadokon át üldözték /pédául a keresztényeket 3oo évig!/. Nagyon sok vértanú meghalt. /PLEretnekek máglyán égetése, kommunisták kivégzése./ Mindig győzött az egoizmus, illetve a gazdagok hatalma: fegyverrel, ideológiailag gazdaságilag és politikailag. Ez emberi sors?! Ön a szocializmus megkezdését tévedésnek minősíti, s megvalóstíásásának akadályát objektív feltételek hiányával indokolja. Ebben is van sok igazság, de kénytelen vagyok szubjektív vonatkozásában is néhány kérdést feltenni. Tény, a cári Oroszországban győzött a forradalom, melyet Lenin vezetett. Kérdések: hogyan alakult volna a szocializmus, ha Lenin legalább lo-15 évet élt volna tovább? Ha Sztálin meg sem születik? Ha nem ölik meg Trockijt, végzik ki Buharint és a több ezer másként gondolkodót? Ha Sztálin nem tör világhatalomra, nem él a hatalom mámorában? Nem herdáljad a dolgozók által megtermelt értéktöbbletet. Objektiv kérdések: ha a létező szocializmus nem a két világháború sújtotta romokban heverő, gazdaságilag nagyon elmaradott területen jön létre? Ha nem lett volna fojtogató kapitalista környezet? Ezek a kérdések a marxista ideológiától teljesen függetlenek. Ha beszélünk a szocializmusról, beszéljünk a kapitalizmusról is. Ez nagyon is összefüggő kérdés. Ön erről egy bővített mondat erejéig sem tesz említést. A klasszikus kapitalizmus már a múlt század végén "haldoklott". Átalakult A szolnoki Thököly út végén, a felüljáró tövében található egy füves terület, itt tarthatjuk vasárnaponként a galambpiacot. A Szolnoki Városi Tanács jelölte ki számunkra ezt a helyet, mely a város elhagyatott zuga. Erre sem a madár, sem a tanácstól valaki nem jár, így nem is láthatják, milyen mostoha körülmények közé kényszerítettek hetente ötven- száz embert. Ide bárki zavartalanul lerakhatja a szemetet, a feleslegessé vált limlomot, de még döglött kutyát is. Emiatt sűrűn emlegetjük a tanácsot... A baromfipiacon mi is elférnénk, de sajnos ott nem árulhatunk, noha a piac ablakában még ez áll: élő galambra 3 forint darabonként a helypénz. Ki érti ezt? Nem kell messzire menni, csupán Ceglédig, hogy bárki tapasztalhassa: kulturált piacozási feltétellel segítik a galambászokat. Bennünket pedig kitettek a prérire, ahol a vásárlók nem találnak ránk, hiszen e hely megközelítése szinte művészet. Úgy véljük, sokan vásárolnának betegtek, családtagjaik számára az olcsó galambból. Jó lenne valamelyest követni a ceglédi példát, melyhez a nyilvánosság erejével remélünk segítséget Vasárnapi galambászok Hozzászólás cikkeinkhez A főorvos másodszor mentette meg az életemet A Ki zörgeti a harasztot? című, október 24-én megjelent cikket olvasva, nagyon megdöbbentem. Egyrészt azért, mert Molnár Sándor főorvos urat nagy szakmai tudású és lelkiismeretes orvosnak tartom. Másrészt azért, mert a cikkben szereplő esetet 1987. júniusában alkalmam volt megismerni. Szégyenletes dolognak tartom, hogy valaki - egészen biztos, hogy nem a család - ezt felhasználva akarja lejáratni a főorvos urat. Két évvel ezelőtt én is a karcagi szülészeten voltam, s a szomszéd szobában feküdt a cikkben szereplő Karsai Katalin /remélem a nevére is jól emlékszem/, s többször hallottam, amikor az esetet elmesélte a szobatársaknak, nővéreknek. Azok után kívülállóként elitélem azt, aki az orvosra neheztel a műtétért. /Gondolja el valaki, ha az asszony nem a kórházban lett volna.../ Szerintem a "szerencsétlen" asszony hálával tartozik azért, hogy az életét megmentették. Hogy miért fogtam tollat az orvos védelmében? Meggyőződésem: Molnár főorvos urnák nincs szüksége arra, hogy méltassuk a tevékenységét, hiszen a rosszindulatú rágalmazókkal szemben mi, akik köszönettel tartozunk neki, többen vagyunk. S ha a két évvel ezelőtti ügy "fölmelegítése" elegendő egy orvos lejáratásához, akkor talán egy öt évvel ezelőtti eset sem túl régi ahhoz, hogy az ellenkező kép alakuljon la sokakban a Karcagi Kórház szülészetéről és Molnár doktorról. Röviden a saját történetem: 1984. januárjában beszállítottak a kórházba, s megállapították, hogy méhen kívüli terhességem van. Azonnal vittek a műtőbe,s kiderült, hogy méhen belül is van egy magzat. A főorvos urnák köszönhetően,e nagy műtét után hét hónappal egészséges kisfiút szültem. Másodszor 1987. júniusában kerültem az osztályra, kérésemre ismét Molnár főorvos úrhoz, amikor kislányom született. Most szülés után kerültem életveszélybe, s a főorvos úr gyors beavatkozásának köszönhettem az életemet - ezútA szandaszAIAsi Eper utca sarkán tornyosodó kerti hulladék és egyéb szemét- halom arról "árulkodik", hogy ezen a helyen elkelne egy nagyobb konténer is./Fotó: N.Zs./ A tárgyalóteremből A vendég ellenállt, a bútorok nem Hogy miféle kapcsolat fűzi egymáshoz a szolnoki, Sallai út 4. szám alatt lakó Kozák Bélát és Seres Györgynét, a történtek után nehéz megállapítani. Élettársi kapcsolatnak nevezhetnénk. Ez esetben azonban mindenképpen átkeli értékelnünk a hűség fogalmát, mert Kozák Béla azt meglehetősen önkényesen és rugalmasan kezelte azon az elmúlt évi októberi napon, amikor a lakásán vendégként tartózkodó hölgyet magáévá kívánta tenni. A bíróságon kifejtett saját verziója szerint a vendéget élettársa vitte fel a családi fészekbe. Hogy ez történt-e vagy sem, ki tudja, borítsunk fátylat mi is az élettársak intim világára, ne firtassuk, miként tették magukat túl a történteken. De, mint az "Énekek énekéből" tudjuk, "erős a szerelem"... Egyszóval Kozák Béla és Seres Györgyné, volt, ami volt, gerlemódra türbékolva élt együtt tovább. Olyan mélységes egyetértésben, hogy röviddel ezt követően közösen - igaz, ezt a jog lopásnak nevezi - pakolták ki egy elhagyott épület bútorzatát, s adták el, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Számukra minden bizonnyal, hiszen hasonló vétségekért már több ízben kerültek bíróság elé; a férfi tizenegy, a nő pedig mindössze tíz alkalommal. Ha Kozák szíve hölgye nem is firtatta élettársa eltévelyedését, azért az ügy nem került nyugvópontra, mert az erőszak kísérlete után annak szenvedő alanya feljelentette a házigazdát. A bíróságon aztán Kozák arról adott számot, hogy amikor hazatért, megdöbbenve látta: a lakásban egy nő és egy férfi fekszik mezítelenül a díványon. Ezen a bősz erénycsősz olyannyira felháborodott, hogy a férfit azonnal kitessékelte a lakásból, a nőt pedig megpróbálta felöltöztetni, de az annyira részeg volt, hogy leesett a díványról. Nyilván ekkor sérülhetett meg. A magát ilyeténképpen ártatlannak lefestő Kozák ellen szólt azonban néhány apróság. Két tanú állította a sértettel egybehangzóan, hogy az ajtó zárva volt, amikor a segítségért kiabáló nő védelmére igyekeztek. így aztán. Kozák hiába húzta le a ház vendégének szoknyáját, alsónadrágját, szerelmi előjátékként hiába pofozta fel, a dörömbölésre el kellett állnia a továbbiaktól. Nem így a könnyű pénzszerzési lehetőség megragadásától. Élettársával ugyanis már sokadszor nyúltak más tulajdonához, kihasználva kínálkozó lehetőséget. Ezúttal bútorokat loptak, amelyeken aztán tizennyolcezer-kétszáz forintért adtak túl. A Szolnoki Városi Bróság Kozák Bélát bűnösnek találta személyi szabadság megsértésének bűntettében, könnyű testi sértés vétségében és társtettesi minőségben elkövetett lopás vétségében. Ezért főbüntetésül tízhónapi börtönre ítélte, mellékbüntetésül egy évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Seres Györgynére társtettesként elkövetett lopás vétségért öthónapi fogházat szabott ki, melynek végrehajtását két év próbaidőre felfüggesztette. Az első fokon hozott ítélet ellen a vádlott és védője fellebbezett, ám a megyei bírósági tárgyalásra már nem került sor, mert azt megelőzően a vádlott és védője visszavonta a fellebbezést, így az ítélet jogerős. Sz.Gy. tál már másodszor. A cikk elolvasása után ezért gondoltam arra, hogy jó lenne a másik oldalról is "megzörgetni a harasztot". Farkas Istvánná Tiszafüred A taxiversenyben döntsön az utas Tiltakozunk a Főtaxi megjelenése ellen! címmel közöltük október 3o-án a szolnoki Tisza-, Gábriel- és a Fuvarszervező Irodához nem tartozó taxisok képviselőinek levelét. Ezzel kapcsolatban a megyei tanács építési,közlekedési és vízügyi osztályának vezetője, valamint a városi tanács terme- lés-ellátásfelügyeleti osztály vezetője a következő levélválaszt küldte: A közúti közlekedési szolgáltatásokról és a közúti járművek üzembentartásá- ról szóló 89/1989. XII. 2o. MT. számú rendelet felmenti a bejelentési, illetve engedélykérési kötelezettség alól a közlekedési szolgáltató vállalatokat A Főtaxi működési területe nem korlátozódik a fővárosra, engedélykérés és bejelentési kötelezettség nélkül szolgáltathat az ország bármely településén. Ennek megakadályozására nincs jogunk, egyéb indokunk sincs arra, hogy a választékbővítést kínáló Főtaxi szolnoki tevékenységét ellenezzük. A folyamatban lévő gazdasági változások, az esélyegyenlőség és szektorsemlegesség megteremtése a közúti közlekedési szolgáltatásban is azt eredményezte, hogy kialakult a versenyhelyzet. Ez a változás teremtette meg a magánvállalkozások elterjedésének lehetőségeit, a vállalkozók esélyegyenlőségét. Tehát a jelenleg működő magántaxisok száma nem korlátozhatja más szektorhoz tartozó szolgáltatók tevékenységét. Ez természetesen fordítva is igaz, mintahogy egyetlen magántaxis engedélykérése sem utasítható el olyan indokkal, hogy a már működő szolgáltatók száma elegendő a város ellátására. A lakosság érdeke, hogy minél szélesebb körű legyen a választék, és a számára legkedvezőbb szolgáltatást vehesse igénybe. A taximegállók kérdésére: Korábban a Volán és a Szövta- xi anyagi támogatásával - a tanács által kialakított megállók bővültek, számuk is növekedett. Az új megállóhelyek létesítéséhez valóban hozzájárult a KIOSZ, ugyanakkor egyenlő joggal használják a kisiparosok a nagyobb forgalmú (kosztokat is. Á jelenlegi helyzetben - összhangban a KRESZ szabályaival - Szolnokon kizárólagosan használható taximegállóhely nincs. Valamennyi fenntartásáról a tanács gondoskodik, azokat szektortól függetlenül minden taxis használhatja. S ez nemcsak a szolnoki telephelyű taxisokra vonatkozik. Azt, hogy a Főtaxi hogyan járul majd hozzá a megállók fenntartásához,a közte és a városi tanács illetékes szervei között létre jövő megállapodás fogja eldönteni. A tarifa kérdésében pedig az az álláspontunk, hogy a ta- xiviteldíj szabadáras, nem törvényszerű, hogy valamely szolgáltató magasabb tarifája másoknál is díjemeléssel járjon. Feltételezzük, hogy az utasoknál éppen az alacsonyabb viteldijú taxisok részesülnek előnyben. Ennek eldöntése nem a hatóság, hanem a piaci szabályok feladata. Sajnálattal vennénk tudomásul a magántaxisok tiltakozó demonstrációját. Jenci László osztályvezető főmérnök Márton Ernő osztályvezető Összeállította: Csankó Miklósné
