Néplap, 1989. november (40. évfolyam, 260-285. szám)

1989-11-02 / 261. szám

4 Néplap 1989. NOVEMBER 2. IA szerkesztőség postájából I "Beszéljünk a szocializmusról" Isten átka a szegényekre érvényes imperializmussá. Eredménye a két világháború és az azóta is folytatódott helyi háborúk so­rozata. A "szocialista" tábor lé­tezése folytán, a kommuniz­mustól való félelem hatására, illetve annak kivédésére, meg­semmisítésére az imperia­lizmus szintén átalakulóban van: nemzetközileg összefonó­dott. Én úgy nevezném, hogy: internacionalista kapitalizmus. Míg a klasszikus kapitaliz­mus idején a kapitalista mun­káltató látható volt, ma már nem látható: részvény-tulajdo­nos és az osztalékból munka nélkül kiváltságos jólétben él. Pedig mikor Isten Ádámot és Évát kiűzte a paradicsomból, megátkozta őket, mondván: "Véres verejtékkel keressétek kenyereteket,míg éltek a Föl- dön".Ez is csak a szegényekre érvényes. A gazdagokat az Is­ten átka nem fogja! A gazdag­ság csak kizsákmányolás utján jön létre, képzeletbeli vírusa az emberiséget súlyosan, talán halálosan megfertőzte. Ma olyan korban élünk, amikor a tudomány, a technika segítsé­gével csodákat alkot. De ezzel párhuzamosan létre hozott olyan tömegpusztító arzenált, mely gombnyomásra elpusztít­hatja Földünk minden élőlé­nyét. Hol a garancia arra, hogy nem lesz olyan őrült ember, aki ezt a "gombot" megnyomja? A kapitalizmus létre hozott olyan civilizációt, mely meg­semmisítette az évezredeken át kialakult normákat. Nincs fele­baráti szeretet, tisztesség, be­csület, adott szó. Szétbom­lasztja a családot. Megalázza a szerelmet. Az emberket bruta­litással, gyilkolással szórakoz­tatja. Felfokozza a túlhajszolt életet. Kiaknázza földünk kin­cseit, megfertőzi környezetün­ket; cinikussá, harácsolókká válnak az emberek; nincs szü­lői szeretet, hazaszeretet; az al­Ki tudja, miért? S talán nem is a miért a lé­nyeg. A tény, hogy félretájé­koztatták munkatársainkat Ti- szaföldváron. így történhetett meg, hogy október21-én, a lo. oldalon azt irtuk, nem tudtunk a nyomára bukkanni, van-e már, működik-e, vagy épp csak alakulóban van a nagyközség­ben a Magyar Demokrata Fó­rum helyi szervezete. Azután a múlt hét végén megjelent a szerkesztőségben Kovács Gé­za, a földvári szervező, s az Prérire szorították a galambászokat kohol és a drog mámorába me­nekülnek az emberek... Saját sorsomból csupán né­hány epizód: édesapám írástu­datlan gazdasági cseléd volt. Az első világháború idején, 49 évesen /1916-ban/ kivitték a frontra. Trénkocsis volt. A há­ború végén súlyos rokkantán jött haza. Három évi szenvedés után meghalt. Én akkor 11 éves vol­tam.Nem örököltem csak az ő becsületét, tisztességét. Ez a tragédia meghatározta élete­met. A második világháború­ban engem is elvittek a frontra. Szerencsémre olyan helyre, beosztásba, ahol nem kény­szerültem arra, hogy gyilkol­jak. Életemben egy csirke nya­kát sem vágtam el, s kezemhez vér nem tapad. De tapostam az emberek vérében, láttam a szörnyű pusztítást. Sok esetben véletlenen múlt az életem. S mindezt az imperialisták érde­keiért A "felszabadulás” után úgy véltem, hogy vége az emberi szenvedésnek. Tragikusan csalódtam, mint például az az ember, aki szeretett feleségét hűtlenségen tetten éri. Már a Horthy-rendszerben kapcsolatba kerültem az illega­litásban működő kommunis­tákkal. Megcsodáltam azt a hi­tet, bátorságot, melyet az akasztófa árnyékában tanúsí­tottak. Gondolhattam, hogy ezek az "ejtőernyősök" és a hozzá­juk tömörült karrieristák terro­risták, kizsákmányolok, hóhé­rok lesznek? Nem!_ Tisztelt Jemei Úr! Tudom, hogy az Ön által megfogalma­zott /rózsaszínű/ alternatívájá­nak kiritikájával adós marad­tam /ami késik, nem múlik/. De a fenti "mélyszántást" előbbre- valónak tartottam. Pádár Lajos Karcag MDF helyi vezetője. Csodál­kozott ő is, ugyanis állítása sze­rint informátorunk is részt vett az MDF helyi, már nem is első rendezvényén. Különben ápri­lis végén tizenketten alakítot­ták meg a szervezetet, s ma már húszán vannak. Megmutatta rendezvényeik meghívóit is. Tehát a kérdés nem kérdés, van, él MDF Tiszaföldváron. A címben föltett kérdés se túlsá­gosan érdekes talán. Mégis, ki tudja miért? ... -só­Tisztelt dr.Jemei Bálint Úr! Kérem, ha nem olvasta, szí­veskedjen elolvasni a Néplap­ban augusztus 7-én és szep­tember 7-én megjelent íráso­mat is. Ezek némileg tükrözik alapállásomat, szándékomat. Ön az október 2-án megjelent cikkemmel nem ért egyet. Le­het, hogy tévedek, de az Ön ál­tal megfogalmazott történelmi értékelésnek és jövőperspekti- vának legalább annyi, ha nem több/, tévedési lehetősége is van. Én már az emberi kor vég­ső határához közeledem. Sok szenvedést, tragédiát megél­tem. így az elméletet kénytelen vagyok módosítani gazdag ta­pasztalataimmal. Alapállásom lényege: minden ember egy­formán születik, egyforma jo­ga van az élethez, anyagi javak megszerzéséhez és az emberi méltósághoz, illetve boldog­sághoz. Azonban ez nem így történik. Mióta az emberiség történelmében megjelent a ma­gántulajdon, s a velejáró hata­lom, szinte folytonosan folyik a harc, az öldöklés, a pusztítás. Kialakult a gazdagok és az óri­ási többségű szegények osztá­lya. Nincs statisztikai adat, hogy hány ember vesztette a harcok során életét, hányán haltak éhen, óriási tömegek él­tek - élnek ma is - emberhez méltatlan nyomorban, meg­alázva. Ennek a feloldásán: születtek lángelméjű tudósok, bölcsek, kik különböző ideoló­giákat alkottak,s lényegük: az egyenlőség. Például a bibliai Mózes a tízparancsolatával, Jé­zus /az önkéntes egyenlőség/ a felebaráti szeretet, s a túlvilági élet boldogságának ígéretével, Marx-Engels a materialista tár­sadalmi filozófiájával stb. A különböző filozófiák közös vonása az egyenlőségen túl, hogy azok követőit évszázado­kon át üldözték /pédául a ke­resztényeket 3oo évig!/. Na­gyon sok vértanú meghalt. /PLEretnekek máglyán égeté­se, kommunisták kivégzése./ Mindig győzött az egoizmus, illetve a gazdagok hatalma: fegyverrel, ideológiailag gaz­daságilag és politikailag. Ez emberi sors?! Ön a szocializmus megkez­dését tévedésnek minősíti, s megvalóstíásásának akadályát objektív feltételek hiányával indokolja. Ebben is van sok igazság, de kénytelen vagyok szubjektív vonatkozásában is néhány kérdést feltenni. Tény, a cári Oroszországban győzött a forradalom, melyet Lenin ve­zetett. Kérdések: hogyan ala­kult volna a szocializmus, ha Lenin legalább lo-15 évet élt volna tovább? Ha Sztálin meg sem születik? Ha nem ölik meg Trockijt, végzik ki Buharint és a több ezer másként gondolko­dót? Ha Sztálin nem tör világ­hatalomra, nem él a hatalom mámorában? Nem herdáljad a dolgozók által megtermelt ér­téktöbbletet. Objektiv kérdé­sek: ha a létező szocializmus nem a két világháború sújtotta romokban heverő, gazdasági­lag nagyon elmaradott terüle­ten jön létre? Ha nem lett vol­na fojtogató kapitalista kör­nyezet? Ezek a kérdések a mar­xista ideológiától teljesen füg­getlenek. Ha beszélünk a szo­cializmusról, beszéljünk a ka­pitalizmusról is. Ez nagyon is összefüggő kérdés. Ön erről egy bővített mondat erejéig sem tesz említést. A klasszikus kapitalizmus már a múlt század végén "haldoklott". Átalakult A szolnoki Thököly út vé­gén, a felüljáró tövében talál­ható egy füves terület, itt tart­hatjuk vasárnaponként a ga­lambpiacot. A Szolnoki Városi Tanács jelölte ki számunkra ezt a helyet, mely a város elhagya­tott zuga. Erre sem a madár, sem a tanácstól valaki nem jár, így nem is láthatják, milyen mostoha körülmények közé kényszerítettek hetente ötven- száz embert. Ide bárki zavarta­lanul lerakhatja a szemetet, a feleslegessé vált limlomot, de még döglött kutyát is. Emiatt sűrűn emlegetjük a tanácsot... A baromfipiacon mi is elfér­nénk, de sajnos ott nem árulha­tunk, noha a piac ablakában még ez áll: élő galambra 3 fo­rint darabonként a helypénz. Ki érti ezt? Nem kell messzire menni, csupán Ceglédig, hogy bárki tapasztalhassa: kulturált piacozási feltétellel segítik a galambászokat. Bennünket pe­dig kitettek a prérire, ahol a vá­sárlók nem találnak ránk, hi­szen e hely megközelítése szin­te művészet. Úgy véljük, sokan vásárolnának betegtek, család­tagjaik számára az olcsó ga­lambból. Jó lenne valamelyest követni a ceglédi példát, mely­hez a nyilvánosság erejével re­mélünk segítséget Vasárnapi galambászok Hozzászólás cikkeinkhez A főorvos másodszor mentette meg az életemet A Ki zörgeti a harasztot? cí­mű, október 24-én megjelent cikket olvasva, nagyon meg­döbbentem. Egyrészt azért, mert Molnár Sándor főorvos urat nagy szakmai tudású és lelkiismeretes orvosnak tar­tom. Másrészt azért, mert a cikkben szereplő esetet 1987. júniusában alkalmam volt megismerni. Szégyenletes do­lognak tartom, hogy valaki - egészen biztos, hogy nem a család - ezt felhasználva akar­ja lejáratni a főorvos urat. Két évvel ezelőtt én is a karcagi szülészeten voltam, s a szom­széd szobában feküdt a cikk­ben szereplő Karsai Katalin /remélem a nevére is jól emlék­szem/, s többször hallottam, amikor az esetet elmesélte a szobatársaknak, nővéreknek. Azok után kívülállóként elité­lem azt, aki az orvosra nehez­tel a műtétért. /Gondolja el va­laki, ha az asszony nem a kór­házban lett volna.../ Szerintem a "szerencsétlen" asszony hálá­val tartozik azért, hogy az éle­tét megmentették. Hogy miért fogtam tollat az orvos védel­mében? Meggyőződésem: Molnár főorvos urnák nincs szüksége arra, hogy méltassuk a tevékenységét, hiszen a rosszindulatú rágalmazókkal szemben mi, akik köszönettel tartozunk neki, többen va­gyunk. S ha a két évvel ezelőt­ti ügy "fölmelegítése" elegen­dő egy orvos lejáratásához, ak­kor talán egy öt évvel ezelőtti eset sem túl régi ahhoz, hogy az ellenkező kép alakuljon la so­kakban a Karcagi Kórház szü­lészetéről és Molnár doktorról. Röviden a saját történetem: 1984. januárjában beszállítot­tak a kórházba, s megállapítot­ták, hogy méhen kívüli terhes­ségem van. Azonnal vittek a műtőbe,s kiderült, hogy méhen belül is van egy magzat. A fő­orvos urnák köszönhetően,e nagy műtét után hét hónappal egészséges kisfiút szültem. Másodszor 1987. júniusában kerültem az osztályra, kéré­semre ismét Molnár főorvos úrhoz, amikor kislányom szü­letett. Most szülés után kerül­tem életveszélybe, s a főorvos úr gyors beavatkozásának kö­szönhettem az életemet - ezút­A szandaszAIAsi Eper utca sarkán tornyosodó kerti hulladék és egyéb szemét- halom arról "árulkodik", hogy ezen a helyen elkelne egy nagyobb konténer is./Fotó: N.Zs./ A tárgyalóteremből A vendég ellenállt, a bútorok nem Hogy miféle kapcsolat fűzi egymáshoz a szolnoki, Sallai út 4. szám alatt lakó Kozák Bélát és Se­res Györgynét, a történtek után ne­héz megállapítani. Élettársi kap­csolatnak nevezhetnénk. Ez eset­ben azonban mindenképpen átkeli értékelnünk a hűség fogalmát, mert Kozák Béla azt meglehetősen önkényesen és rugalmasan kezelte azon az elmúlt évi októberi napon, amikor a lakásán vendégként tar­tózkodó hölgyet magáévá kívánta tenni. A bíróságon kifejtett saját ver­ziója szerint a vendéget élettársa vitte fel a családi fészekbe. Hogy ez történt-e vagy sem, ki tudja, bo­rítsunk fátylat mi is az élettársak intim világára, ne firtassuk, miként tették magukat túl a történteken. De, mint az "Énekek énekéből" tudjuk, "erős a szerelem"... Egyszóval Kozák Béla és Se­res Györgyné, volt, ami volt, ger­lemódra türbékolva élt együtt to­vább. Olyan mélységes egyet­értésben, hogy röviddel ezt köve­tően közösen - igaz, ezt a jog lo­pásnak nevezi - pakolták ki egy el­hagyott épület bútorzatát, s adták el, mintha ez a világ legtermésze­tesebb dolga lenne. Számukra minden bizonnyal, hiszen hasonló vétségekért már több ízben kerül­tek bíróság elé; a férfi tizenegy, a nő pedig mindössze tíz alkalom­mal. Ha Kozák szíve hölgye nem is firtatta élettársa eltévelyedését, azért az ügy nem került nyugvó­pontra, mert az erőszak kísérlete után annak szenvedő alanya felje­lentette a házigazdát. A bíróságon aztán Kozák arról adott számot, hogy amikor haza­tért, megdöbbenve látta: a lakás­ban egy nő és egy férfi fekszik me­zítelenül a díványon. Ezen a bősz erénycsősz olyannyira felháboro­dott, hogy a férfit azonnal kitessé­kelte a lakásból, a nőt pedig meg­próbálta felöltöztetni, de az annyi­ra részeg volt, hogy leesett a dí­ványról. Nyilván ekkor sérülhetett meg. A magát ilyeténképpen ártat­lannak lefestő Kozák ellen szólt azonban néhány apróság. Két tanú állította a sértettel egybehangzóan, hogy az ajtó zárva volt, amikor a segítségért kiabáló nő védelmére igyekeztek. így aztán. Kozák hiá­ba húzta le a ház vendégének szoknyáját, alsónadrágját, szerel­mi előjátékként hiába pofozta fel, a dörömbölésre el kellett állnia a továbbiaktól. Nem így a könnyű pénzszerzé­si lehetőség megragadásától. Élet­társával ugyanis már sokadszor nyúltak más tulajdonához, kihasz­nálva kínálkozó lehetőséget. Ezút­tal bútorokat loptak, amelyeken aztán tizennyolcezer-kétszáz fo­rintért adtak túl. A Szolnoki Városi Bróság Ko­zák Bélát bűnösnek találta szemé­lyi szabadság megsértésének bűn­tettében, könnyű testi sértés vétsé­gében és társtettesi minőségben el­követett lopás vétségében. Ezért főbüntetésül tízhónapi börtönre ítélte, mellékbüntetésül egy évre eltiltotta a közügyek gyakorlásá­tól. Seres Györgynére társtettes­ként elkövetett lopás vétségért öt­hónapi fogházat szabott ki, mely­nek végrehajtását két év próbaidő­re felfüggesztette. Az első fokon hozott ítélet el­len a vádlott és védője fellebbezett, ám a megyei bírósági tárgyalásra már nem került sor, mert azt meg­előzően a vádlott és védője vissza­vonta a fellebbezést, így az ítélet jogerős. Sz.Gy. tál már másodszor. A cikk elol­vasása után ezért gondoltam arra, hogy jó lenne a másik ol­dalról is "megzörgetni a ha­rasztot". Farkas Istvánná Tiszafüred A taxiversenyben döntsön az utas Tiltakozunk a Főtaxi megje­lenése ellen! címmel közöltük október 3o-án a szolnoki Ti­sza-, Gábriel- és a Fuvarszer­vező Irodához nem tartozó ta­xisok képviselőinek levelét. Ezzel kapcsolatban a megyei tanács építési,közlekedési és vízügyi osztályának vezetője, valamint a városi tanács terme- lés-ellátásfelügyeleti osztály vezetője a következő levélvá­laszt küldte: A közúti közleke­dési szolgáltatásokról és a köz­úti járművek üzembentartásá- ról szóló 89/1989. XII. 2o. MT. számú rendelet felmenti a be­jelentési, illetve engedélykéré­si kötelezettség alól a közleke­dési szolgáltató vállalatokat A Főtaxi működési területe nem korlátozódik a fővárosra, en­gedélykérés és bejelentési kö­telezettség nélkül szolgáltathat az ország bármely településén. Ennek megakadályozására nincs jogunk, egyéb indokunk sincs arra, hogy a választékbő­vítést kínáló Főtaxi szolnoki tevékenységét ellenezzük. A folyamatban lévő gazda­sági változások, az esélye­gyenlőség és szektorsemleges­ség megteremtése a közúti közlekedési szolgáltatásban is azt eredményezte, hogy kiala­kult a versenyhelyzet. Ez a változás teremtette meg a ma­gánvállalkozások elterjedésé­nek lehetőségeit, a vállalkozók esélyegyenlőségét. Tehát a je­lenleg működő magántaxisok száma nem korlátozhatja más szektorhoz tartozó szolgálta­tók tevékenységét. Ez termé­szetesen fordítva is igaz, mintahogy egyetlen magánta­xis engedélykérése sem utasít­ható el olyan indokkal, hogy a már működő szolgáltatók szá­ma elegendő a város ellátásá­ra. A lakosság érdeke, hogy minél szélesebb körű legyen a választék, és a számára leg­kedvezőbb szolgáltatást ve­hesse igénybe. A taximegállók kérdésére: Korábban a Volán és a Szövta- xi anyagi támogatásával - a ta­nács által kialakított megállók bővültek, számuk is növeke­dett. Az új megállóhelyek léte­sítéséhez valóban hozzájárult a KIOSZ, ugyanakkor egyenlő joggal használják a kisiparo­sok a nagyobb forgalmú (kosz­tokat is. Á jelenlegi helyzetben - összhangban a KRESZ sza­bályaival - Szolnokon kizáró­lagosan használható taxime­gállóhely nincs. Valamennyi fenntartásáról a tanács gon­doskodik, azokat szektortól függetlenül minden taxis hasz­nálhatja. S ez nemcsak a szol­noki telephelyű taxisokra vo­natkozik. Azt, hogy a Főtaxi hogyan járul majd hozzá a megállók fenntartásához,a közte és a városi tanács ille­tékes szervei között létre jövő megállapodás fogja eldönteni. A tarifa kérdésében pedig az az álláspontunk, hogy a ta- xiviteldíj szabadáras, nem tör­vényszerű, hogy valamely szolgáltató magasabb tarifája másoknál is díjemeléssel jár­jon. Feltételezzük, hogy az utasoknál éppen az alacso­nyabb viteldijú taxisok része­sülnek előnyben. Ennek eldön­tése nem a hatóság, hanem a piaci szabályok feladata. Sajnálattal vennénk tudo­másul a magántaxisok tiltako­zó demonstrációját. Jenci László osztályvezető főmérnök Márton Ernő osztályvezető Összeállította: Csankó Miklósné

Next

/
Thumbnails
Contents