Néplap, 1989. november (40. évfolyam, 260-285. szám)

1989-11-02 / 261. szám

1989. NOVEMBER 2. j^ÉPSAP Országos döntő 26 csinos lánnyal JÓZSEF ZSUZSA MÁSODIK Ilyen még nem volt a fő­városi Petőfi Sportcsarnok­ban: manöken- és fotómo­dellverseny döntője huszon­hat, nem kimondottan hát­rányos külsejű, ifjú hölgy részvételével! Persze, a né­zők sem bárkik, hiszen a je­gyeket akár a cukrot, mind az ezret elkapkodták. Meg­jelentek a nézőtéren a szőke, hosszú hajú bombázók, ro­zoga kiégett ötven fölötti, le­felé ereszkedő vitorlázók, csitrik, srácok minden meny- myiségben. Akadt ott feszes nadrágű hölgy olyannyira kivágott atlétatrikóban, hogy mindenki láthatta mit nem takar a picike anyag. Mel­lette a sráca: zsákokból tá- kolt ruhában, talán még a korpa is hullott belőle. A bal fülében biztosító tű, annak a végén karóra fityegett. Meg­jelentek a loncsos, hosszú hajú, koszos fiatalok is: de aznap nem lett szerencsé­jük, víz érte őket, hiszen a műsor után kiadós zápor sö­pört végig a Városligetben. A zsűri sem mindennapi­nak nevezhető: a két árva magyaron kívül 15 nyugati szakember, az európai leghí­resebb divatlapok főszerkesz­tői, divatszalonok vezetői, egykori híres manökenek. Ami a lányokat illeti, a huszonegy vakuját kattogta- tó fotós szerint jobb volt a mezőny mint a szépségver­senyen. Igaz, ezernél többen jelentkeztek, közöttük olya­nok is, akiknek a bája leg­följebb rövidzárlat esetén egy alagútban érvényesülne. Őket azután időben eltaná­csolta a tapintatos zsűri, sőt hogy a további megrázkódta­tástól megóvja önmagát, ezen leánykáknak még be­mutatkozni sem volt muszáj. Viszont annak a huszonhat­tott: először fürdőruhában kellett a tisztelt publiKum előtt elvonulni. Közöttük a legnagyobb tapsot József Zsuzsa kapta, aki megyénk­ben, a szolnoki közgazdasági negyedikese, és a szépség- versenyen is döntős volt. Az­után alkalmi, majd estélyi ruhában billegtek végig a jelöltek. Feladatokat is meg kellett oldaniuk: ki rövid ri­portot készített, ki táncolt, ki pantomimot mutatott be. Az eredményhirdetés éjfél előtt kezdődött, és Zsuzsa végül is dobogóra állhatott, második lett, ami kisebbfaj­ta szenzáció, hiszen a dön­tőben nem egy híres, profi manöken is indult. Szekér- deréknyi ajándékot, ráadás­ként héthetes, kétszemélyes nyugati utat is kapott. Ami a lényeg: jónéhány nyugati laptól, divatszalontól ajánla­tot. Egy tény: az iskolai ta­nulmányait szeretné folytat­ni, leérettségizni, és ameny- nyire az idejéből telik, fo­tózni. Képeink, Mészáros József felvételei, a dönitő egy-egy pillanatát, illetve Zsuzsa fel­készülését ábrázolják. D. Sz. M. nak, aki ide a döntőbe ju­Előkészület a döntőre: a ver seny előtti pillanatok Fenn a csúcson, lenn a vízben Az uszoda sötétsárga ponyvája alatt kimérten tempóznak a törzsvendégek. Felfrissülnek, s nem hiú re­mény testsúlyuk szinten tartá­sa sem. A forgóajtó másik ol­dalán a „fedettben” könnyű­búvárok kavarják a vizet. Ahogy figyelem őket úgy tetszik, a vízben is lehet iz­zadni. Közülük a legsikere­sebb Bartha Anikó már ti­zenöt éve küzd a másodper­cek ellen. A tájékozódási bú­várúszás hatszoros magyar bajnoka 1980-ban kóstolt be­le először az úszótalpas élet­be, és megtetszett neki. Mind 'árt itt a november, kezdődik az alapozás. Meg­változik a sötétszőke szirén napirendje. Nézzük csak! Van ugye nyolc (?) óra al­vás és — mindent beleszá­mítva — hat óra sport. El­ső ránézésre nem is rossz. Ha igaz, amit egy átlagos nap ideális eltöltéséről ta­nultunk, akkor hozzávetőle­gesen már csak egyharmad hiányzik: a szórakozás. Nos, ez számára ugyanúgy isme­retién. mint legtöbbünknek. Utópia maradt. A Kereskedelmi és Ven- ( déglátóipari Főiskola má­sodéves hallgatója az ott­hon—uszoda—iskola három­szögből csak nyáron tud ki­szabadulni. Amikor a sza­badidőre terelődik a szó, sejtem, rendhagyó választ kapok. Átsiklik olyan kibú­vókon, mint a tévénézés, vagy a mozi — hogy csak ennyit említsek a másoknál oly eredeti variációk közül —. egy kicsit elidőzik ked­venc könyveinél, majd ami­kor pihenésére, kikapcsoló­dására kérdezek rá. elmoso­lyodik, mert az nem más, mint az alvás. Meg kell küzdeni az ér­mekért. Télen öt órakor kel és délután is van edzés. Az MHSZ KÖTI-KÖVÍZIG bú­várszakosztályának — és a válogatottnak —- edzője Ta­kács Zoltán a világ legjobb­jai közé irányította a most 20 éves Anikót. Nyáron is kötött a program. A hazai versenyeket járva napokat töltenek el egy-egy tó mel­lett. Mindezt miért? Azért, ami talán fontosabb a he­lyezéseknél, az emlékezetes európai utaknál, a díjakkal járó tisztes összegeknél, ön­bizalmat nyer, sikerélményt, mely akkor is erőt ad, ami­kor nem nyer bronz- ' és ezüstérmeket, mint tavaly az Európa-bajnokságon. Nemzetközi minősítését az idén újból megerősítette. Szeptemberben tájékozódási búvárúszó világbajnoki bronzérmet „halászott ki” negyedmagával a jugoszlá­viai Fuzsine melletti tóból, mely 1500 méter magasan fekszik, és ősszel a víz hő­mérséklete alig haladja meg a 15 Celsius-fokot. E cso­portos versenyszám lényege: négy versenyző különböző helyről rajtol és előre kije­lölt pontokon kell találkoz­niuk. A lányok nagyszerű idővel ,,0" métert — a ma­ximális pontosságot jelentő érték — úszva nyerték el a harmadik helyet. — Valóban ragyogó telje­sítmény —jegyzem meg ön­kéntelenül is. — A klubod­ban volt ennél jobb ered­mény? — Igen — válaszol szeré­nyen. — Ki kapta? — Én. Tavalyelőtt egy vi­lágbajnoki ezüstöt. Szurmay Z. Mit akar a Klub 200? Nincsen még egy olyan re­mek hely Szolnokon, ahol a srácok és a lányok igazán felszabadultan tudnának ösz- szejönni. mint a Klub 200. Bombajó hely a kikapcso­lódásra, a videózásra, a sö­rözésre, az élő zene élveze­tére, és a koordinálatlan mozgásoknak is határtalan a lehetősége a nagyteremben — néha persze a sok piától a mellékhelyiségig tartó útra is ugyanez a jellemző. Ha­sonlít a buli a pesti Lyuk-ra, amely azonban kezdi ag­gasztani a klub vezetőségét, hiszen a vadulás elriaszthat­ja a törzsközönséget. Papp Bélát kérdeztük meg, mit szándékozik tenni ennek elkerülése érdekében. — Nézd, klubunk egyéni íze, sajátossága az. hogy rengeteg kulturális progra­mot biztosítunk a látogatók­nak, egyszerre több műfaj­ban is. Látható itt igényes vtideo-film, persze könnye­debb is, aztán amatőr szín­házi előadások, valamint élőzene tarkítja az élvezetek tárát. Ezek megtekintésére kialakult egy törzsközönség, amelyik szeretett- ide járni, éppen a jó hangulat, a sok­színűség miatt. Sajnos leg­főbb gondunk az. hogy kezd lerombolódni a klub míto­sza. mivel vannak, akik elég­gé korlátlanul viselkednek, s emiatt a törzsvendégek kezdenek el-el maradozni. — Dehát ti direkt olyan együtteseket hívtok meg, akik vonzzák a balhés srá­cokat! — Tudod, a zene nagy vonzerő, s a közönséget, ha nyílt a klub, márpedig eddig az volt, nem lehet szelektál­ni. De a fellépő durva vi­selkedési formák már veszé­lyeztetik a klub létét, pedig az már bizonyította, hogy óriási igény van rá. Mi ed­dig is igyekeztünk és to­vábbra is próbálunk teret adni a fiatalok kezdeménye­zéseinek. Erre ők vevők is. csakhogy egyesek tévesen azt hiszik, hogy itt bármit lehet csinálni, itt minden elmegy. — Mit szándékoztok ten­ni ezek után? — Mivel meg akarjuk őrizni a megbízható közön­séget, tervezzük a klubtag­ság bevezetését, amelynek tulajdonosa jogosult lenne kedvezményes belépőt vál­tani a 2—3 hetente jelentke­ző előadásokra. Ebben a for­mációban 150—180 állandó tagra számítunk, s a továb­bi látogatók az alkalmi be­lépőkből kerülnének ki, ez­zel szűrve ki a nemkívánatos elemeket. Nagyon jó lenne, ha a fiatalok ‘megértenék ezt a lépést, mert bár nagysze­rű, hogy a MÁV Csomóponti Művelődési Ház helyet bizto­sít nekünk arra is gondolni kell, hogy a bizalom egyszer megrendülhet. — Beszéljünk most arról, mit terveztek a későbbiek­ben. — November közepén jön az Efo system, december elején a Boann, valamint Kiss Pál és a borz. A téli két ünnep között folyamatos nyilvántartást szeretnénk egész napos programokból, továbbá szóba kerülhet egy szilveszteri buli is. Tóth András mrwKOR\ [jjNiinSiOtí J Az örvendetesen szaporo­dó levélkupacból ítélve, bi­zonyára nem lenne haszon­talan dolog kipróbálni, mennyire kíséritek figye­lemmel a külföldi slágereket. Ha jól sejtem, legalább any- ■nyira, mint a hazaiakat. A tinitükörből megszokott ma­gyar listát változatlanul megtartva várjuk azokat a leveleiteket is, melyekben az ízlésetek szerinti 10 leg­jobb külföldi előadót és a zeneszám címét közlitek. Küldhették tehát magyar vagy külföldi 10-es listát, akár egyszerre mindkettőt. Most Urbán Szabó Katalin Besenyszög, Damjanich út 8 a, szám alatti levelezőnk nyert vásárlási utalványt. 1. Jégből van a szíved (Soltész Rezső) 2. Óh a me­sebeli Afrika (Komár Lász­ló 3. Álmodj Királylány (M. H. V.) 4. Egy viharos éjsza­kán (Soltész Rezső) 5. Áb­rándos szép napok (Dolly Roll) 6. Holdfényt ánc (Exo­tic) 7. így vagy úgy (Éva) 8. Induljon a banzáj (Bonanza Banzáj) 9. Túl szexi lány (Zoltán Erika) 10. Munkadal (Pa Pö Dö). _______________ S uliújság Diáklapot indított a Szol­noki Kodály Zoltán Ének- Zene Tagozatos Általános Is­kola. A Kodály Kánon a be­köszöntő tanúsága szerint havonta ad majd hírt az is­kola életéről. Az első számban bemutat­ják az intézmény új pedagó­gusait, majd az októberi program következik. Az így írunk mi rovatban negyedik, ötödik, hatodik osztályos gyerekek versei, meséi olvas­hatók. Nem maradtak ki a lapból a rejtvények, számí­tástechnikai feladatok, apró- hirdetések, rajzok sem. Az újságot a nyolcadik b osztá­lyos gyerekek szerkesztik, Szügyi Csongor tanár irányí­tásával lelkesedéssel, hozzá­értéssel, s munkájuk nyomán igen tartalmas, sokszínű di­áklapot vehet kezébe az ol­vasó. A lap az iskola számítógé­pén készül, s helyben sok­szorosítják a gyerekek. Díjak Prágából Csehszlovákia, Magyaror­szág, Lengyelország és Ro­mánia ipari szövetkezeteinek fényképészei már tizedszer mutatták be legjobb mun­káikat nemzetközi szövetke­zeti fotókiállításon, mely ez­úttal október 6. és 22. között Prágában volt. A megyei fényképész kis­szövetkezet két szolnoki fia­talja reklámfotóiért különdí- jat vehetett át. Szűcs Zoltán alkotásai közül a Fabulissi- mo című kép nyerte el a zsűri tetszését, Sebők Tünde a „Make Up” című fotójával aratott sikert. — Ezt az elismerést én in­kább biztatásként fogom fel — jegyzi meg Tünde. — Ez olyan plusz, ami nem a napi nyolc óra terméke, igaz szá­momra a munkaidő is több mint kereseti lehetőség. A prágai szereplés olyan szint, melyet nem akarok lejjebb adni. A megnyitó, a Julius Fuoik Park kongresszusi palotájá­ban volt, ahol körülbelül háromszáz fotós gyűlt össze. Magyarországról a pesti elő- zsűrizés után mintegy ötven fotós utazott ki. Tünde iga­zából a portré műfajban ér­zi magát otthon. — A jó kép nem magától születik meg, — fűzi hozzá magyarázatul. — Lehet, hogy kilencvenkilencszer kattin- tom el a gépet és csak a szá­zadik lesz az igazi. — SZ — A pódiumon a fotósok előtt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents