Néplap, 1989. október (40. évfolyam, 233-259. szám)
1989-10-13 / 243. szám
1989. OKTÓBER 13 .j^ÉOAP A Vörös Csillag Ruházati Ipari Szövetkezet tiszaföldvári részlegében NSZK bérmunkába férfi nadrágokat varrnak, jelenleg 3 modellből 1500 darabra van rendelésük. Kis szériákat gyártanak, magas minőségi követelményekkel és rövid határidőre. Az itt dolgozó nők csaknem mindannyian betanított munkások, akiknek nem kis gondot jelent ennek a követelménynek teljesítése. Ezért gyakran túlórázniuk, sőt időnként még szombaton is dolgozniuk kell. Mire belejönnek az adott modell gyártásába, a hosszú betanulási idő miatt lassan vége is a szériának. Ez természetesen anyagiakban is megmutatko zik, mivel ki-ki az elvégzett munkája után kapja a fizetését. Fotó: Mészáros „Mindenre van jogszabály, csak arra nincs, hogy miből adjak enni a gyerekeimnek" Szeptember 26: Szolnok város tanácsa a DEMISZ javaslatára felfüggeszti az állami lakások eladását — Szeptember 27: a DEMISZ szolnoki szervezetének titkára megvásárolja tanácsi bérlakását A vásárlási stop 1200 családot érint A megyei társadalombiztosítási igazgatóság igazgató helyettese, Dani Csaba azt állítja, hogy Hreskó Józsefire ügye nem egyedülálló és nem különleges. Inkább már tipikusnak mondható. De nézzük csak ezt a „tipikus” ügyet! — Négy éve külön étek a férjemtől. Már 1985-ben indítottam egy gyerektartási -perit ellene, mert; nem ákart a két gyerek után tartásdíjat fizetni. Aztán elváltunk, és 1986-ban kaptam a megyei társadalombiztosítási igazgatóságtól egy levelet, miszerint a férjemnek tartozása van, és mivel az ő fizetéséből nem tudják letiltani, ezért az enyémből tiltják le. Dani Csaba, a megyei TB igazgató helyettese: — Az eset szokványos. Hreskó József 1982 óta takarító kisiparosként dolgozott. Először munkaviszony mellett, utána pedig főfoglalkozásban. Mivel a társadalombiztosítási hozzájárulást nem fizette, 1985-ben a városi tanács kezdeményezésünkre bevonta az iparengedélyét. Addigra azonban 64 ezer 964 forint tőketartozása jött össze, amely havi 2 százalékos kamattal számítva 1986-na 95 ezer forint lett. — Ezt értem,, csak azt nem, hogy miért a volt feleségétől vonják a férj adósságát? — Próbáltuk a férj fizetéséből is. A Május 1- Ruhagyárban dolgozott, és mivel a fizetéséből már 50 százalékot levontak gyerektartás címén, nem volt miből letiltani. Így a feleség munkahelyéhez fordultunk. Annál is inkább, mert amikor a férj tartozása keletkezett, akkor még (házastársák voltak, tehát az adósság közös. Hresikó József né: — Már mindenütt voltam a panaszommal, de mindenütt csak azt a választ kaptam hogy jogszabály van rá, hogy tőlem levonják a pénzt. Négy éve egyedül fizetem a lakás OTP- törlesztését is, amelyre 1985 októberében szintén letiltás jött az OTP-,tői, mert a férjem akkor se fizetett. Én fizetem a lakáskölcsönt, meg a volt férjem adósságát is. Az igaz, hogy amikor kisiparosként dolgozott, akkor még együtt éltünk. Tehát úgy is fel lehet fogni, hogy közösen csináltuk az adósságot. Csakhogy én abból a pénzből, amelyet ő keresett, alig ,láttam valamit, mert elitta. Többek között ezért is váltam el. Most két gyereket nevelek, és a letiltás miatt van úgy, hogy háromezer -néhányszáz forintot viszek haza Ihavonta. Kapom még hozzá a családi pótlékot. Ebből neveljek két iskoláskorú gyereket? Az adósság közös Egyedül? És a pénz? — És a gyerektartás? — Hónapok óta nem fizeti a volt férjem. A városi ügyészség eljárást is indított az ügyiben 1989 májusában. — És? — Mivel a volt férjem elismerte, hogy nem fizet és megígérte, hogy ezután fizetni fog, a városi ügyészség 1989. júniusában felfüggesztette a nyomozást. — Miből élnek? — Hát ez az. Próbáltam eladni a kétszobás lakásunkat, hátha úgy ki tudom fizetni a volt férjem tartozását. — És hová ment volna lakni a két gyerekkel? — Nem tudom. Próbálok mindenféle munkát elvállalni, ami csak jön, hogy valahogy tudjunk élni. De hát ennyi pénzből nem lehet kijönni. El kellett adncm a szekrényt, hogy ki tudjam fizetni a villanyszámlát. Űgythogy most dobozokból öltözünk. Nem tudom, meddig fogom bírni még, hiszen nem vagyok egészséges. Csípőműtétem volt, 40 százalékos munkaképesség csökkenést állapítottak meg. Nyolc évvel ezelőtt operáltak és akkor azt mondták, hogy körülbelül tíz évig tudok majd járni. Tehát van még két évem. Voltam én már mindenkinél, még a városi tanács elnöknél is, de ő se tudott segíteni. Akárhová megyek, mindenhol csak azt hallom: „jogszabály van rá.” Itt miindendre van jogszabály, csak aura nincs, hogy miből adjak enni a gyerekeimnek. — Az idő közben telt. Mennyi tartozást kell még fizetnie? — Tizenhárom ezer forintot. Kértem a megyei társadalombiztosítási igazgatóságot, hogy a késedelmi pótlékot engedje el. Amikor erről kérdeztem Dani Csabát, így felelt: — írásban még nem válaszoltunk erre a kérésre, de el fogjuk engedni a késedelmi pótlékot. Tehát azt már nem 'kell befizetnie Hreskónénak, csak a tőketartozást. Higgye el nékem; egyetlen hivatal vagy cég se tenné meg, hogy elengedje a tartozás késedelmi kamatát. — Egy valamit nem értek. Amikor a megyei társadalombiztosítási igazgatóság letiltatta Hreskóné fizetéséből a volt férj tartozását, akkor arra hivatoztak, hogy a férj fizetésének 50 százalékát gyerektartás címen letiItatják, így hát nincs miből már letiltani. — Így van. — Ám azóta a volt férj már nem dolgozik a Május 1. Ruhagyárban, és a gyerek tartást hónapok óta nem fizeti. — Akkor viszont más a helyzet. Mi ezt nem tudtuk. Nézze, itt Hreskóné minden egyes bejelentéséről, ittjártáról néhány soros feljegyzés készült. De azt sehol se látom, hogy bejelentette volna nekünk, hogy a volt férj már nem fizeti a gyerektartást. — És ha így van, akkor hogyan módosul a kép? — Akkor a volt férj munkahelyéhez fordulunk, a letiltás miatt. — De ha nincs munkahelye? — Megpróbálunk végrehajtani, vagyis lefoglalni valamit a tartozás fejében. — És mi lesz a volt feleséggel? Aki súlyos tízezreket fizetett ki? — Az ő érdekeit, jogait neki kell érvényesíteni polgári per útján. Vagyis vissza kell perelni a férjétől, amit a tartozás miatt ö kifizetett... Paulina Éva A napokban kézbesíti ki a posta az Ingatlankezelő Vállalat levelét azoknak a szolnoki lakásbérlőknek, akik megvásárolni szándékoztak állami bérleményüket. Az értesítés tartalma: Szolnok Város Tanácsa a 32/1989. (IX. 29.) számú tanácshatározatával felfüggesztette az állami lakások eladását. Tehát, az újabb intézkedésig várniuk kell. Bizonyára, nem kelt jó hatást a kiküldött értesítés. Bizonyára, a megvásárlás lehetőségére váró családok között vannak olyanok, akiknek régi álmuk teljesült volna: ilyen módon saját lakáshoz jutni, mert másképp még tisztességes munkával is majdhogynem lehetetten. De elképzelhető, hogy vannak köztük olyanok is, akik tulajdonképpen nem is volnának rászorulva tanácsi bérlakásra és most megragadják a kedvező alkalmat. Esete válogatja. Az viszont tény, hogy a „zsíros falatok” már elkeltek, volt is belőle botrány éppen elég. Néhány vezető lakásvásárlása pedig különösen felborzolta a kedélyeket. A vásárlási stop közel 1200 lakást, családot érint- A tanács döntése óta állandó a panaszos ügyfélforgalom az IKV ingatlanközvetítőjénél. Az ügyfelek nem értik az intézkedés indokát, sokan egyszerűen nem is akarják elhinni — mondják az IKV-nál. Az újabb vásárlási kérelmek pedig változatlanul iönnek. Helyes-e az állami lakások reprivatizálása — vagyis „visszamagánosítása” — vagy nem? E kérdésre gyaníthatóan nem lehet megnyugtató választ adni. A_lakáshelyzet évtizedek óta A Fővárosi Tanács szerint Budapesten Lassan halad az állami lakások értékesítése A Fővárosi Tanács szerint ’túlságosan lassan halad az állami lakások értékesítése Budapesten, annak ellenére, hogy az eladások az elmúlt egy-másfél évben felgyorsultak. A nem éppen szerencsés szóval elidegenítésnek nevezett akciót a Fővárosi Tanács 1982-ben kezdeményezte; ekkor felmérték, hogy a 425 ezer budapesti állami lakásból 41 316 alkalmas arra, hogy értékesítsék. Azóta 27 ezer körülire tehető azoknak a lakásoknak a száma, amelyeket a végrehajtó bizottság döntése alapján el is adnak. Mint a Fővárosi Tanácsnál elmondták, fontosabb tudnivaló, hogy sem eladási, sem vételi kényszer nincsen, azaz a tanács nem köteles értékesíteni, s a lakó sem köteles megvásárolni azt a lakást, amelyet évtizedek óta bérel. Viszont mindkét fél kezdeményezheti a tulajdonba vételt, s elöbb-utóbb sor kerülhet a szerződéskötésre, ha a lakás nem esik elidegenítési tilalom alá. A lakáseladási jogszabályok néhány héttel ezelőtt új rendelkezésekkel egészültek ki, ezek közül a legfontosabb: ha a ház olyan állapotban van, hogy a tanács tervei szerint is öt éven belül sor kerülne a felújításra, ingyen is odaadhatják a bentlakóknak, akiknek persze vállalni kell a felújítás költségeit. tartó megoldatlansága, a gazdasági viszonyok kényszere szabályozza a döntéseket. Amíg nincs elegendő lakás, addig nincs igazán igazságos megoldás sem. A DEMISZ Szolnok Városi Szervezetének régebbi kele~ tű álláspontja, hogy a tanácsi bérlakások kiárusítása helytelen. Igazságtalannak tartják, hogy a bérlők áron alul vásárolhatják meg a tanácsi lakásokat és nem egy vevő, amikor tulajdonos lesz, tízszeres áron adja el a lakást. A DEMISZ ezt a véleményét a tanácsülésen is határozottan kifejtette. Erre hosszas vita után a testület úgy döntött, hogy módosítja 1988-as rendeletének néhány passzusát, addig felfüggeszti a bérlakások piacát. Mi történik a döntés utáni napon? Csák László, a DEMISZ városi titkára elballag az ingatlanközvetítőhöz és aláírja a szerződést tanácsi bérlakása megvásárlásáról. Tulajdonosa tesz egy 1954-ben épült 35 négyzetméteres lakásnak. Befizeti a 8550 forint egyszeri tarifát, a többit majd 300 forintjával havonta, plusz a közös költségek. Eddig havi 400 forintos lakbért fizetett. Tehát, nem egy palotát vásárolt meg Csák László. A lakásban nincs fürdőszoba sem. Többletkiadása is tesz, mert ki kell cserélni a vízmelegítőt és egyebeket. Az más kérdés, hogy biztosan szép számmal lennének olvanok, akiknek, egy 35 négyzetméteres lakás a valóságos paradicsomot ielentené. Feltehetően kevesen vannak olyanok, akik sajnálják tőle a kis lakás tulajdonjogát. Lakás mindenRendhagyó fórumra, mini falugyűlésre, lakossági együttgondolkodásra került sor szerdán este Tiszakürtón. Rendhagyó, mert a megszokott, szabvány módján kötelező falugyűléssel szemben ezt a lakók kezdeményezték az általuk érzékelt gondok, problémák alapján. Az elképzelés megvalósításához jó partnerre találtaik a községi tanács elnökében, illetve az MSZP községi bizottsága titkárában, akik végezték a szervező munkát. Mintegy hetvenen vettek részt a fórum munkájában, saját jövőjük alakításában. Már a tanácskozás kezdete is rendhagyó volt, hiszen elsőként Boros Lajos a megyei tanács osztályvezetője tartott tájékoztatót a térség helyzetéről, majd Fehér János az MSZP községi bizottságának titkára tett bejelentést. Felajánlotta, hogy a pártházból legyen nyitott faluház, amely fel tudja vállalni a közművelődési feladatok nagy részét. Annál is inkább szükség van erre miivel belátható időn belül nem épül új művelődési központ. Az MSZP szervezete ezután csak a számára legszükségesebb helyiségekre tart igényt. Minden feltétel adott, hogy a jól működő nyugdíjas klub mellett, ifjúsági klubot, videomozit, olvasókört, gazdaköröket, TIT tanfolyamokit megillet, ez vitathatatlan. Csak az vitatható, hogy a DEMISZ tisztségviselője fütyül saját szervezetének álláspontjára. Kiknek a nevében lépett fel a DEMISZ, ha a titkára sem tartja kötelezőnek a közös elhatározást? Igaz, Csák László lakásvásárlási ügye már régebben indult, és mára olyan stádiumba jutott, hogy a stop rá nem vonatkozott. Joga volt megvásárolni a kis lakást, mint állampolgárnak. És mint DEMISZ- titkárnak? Külön választjuk a magánembert és a funkciót? Hol vannak az elvek, hová tűnnek egyszeriben, ha magánérdekről van szó? Igazi választ ezekre a kérdésekre Csák László nem tudott adni. Ö a tanácsülésen videózott, nem szólt bele semmibe. A videózás nem éppen titkári beosztás, de csinálja az, aki ért hozzá. Arra a kérdésre viszont már illett volna tudnia a választ, hogy a titkárnak lehet-e külön véleménye és külön gyakorlata testületé döntése ellenében. Kínos, mondhatni „cikis” az ügv. Az időpontok is szerencsétlenül alakultak. Konfliktusba került a magánember és a funkcionárius. az egvéni érdek és a közérdek. Mit kellett volna tennie Csák Lászlónak ebben a szituációban? Két választása volt: megveszi a lakást. vagv a DEMISZ álláspontiénak szellemében lemond róla. A? első megoldást választotta. Mint mondotta, lakásügyét soha nem titkolta, igaz nem is reklámozta. Ha nincs elhallgatni valóia — tessék: itt az ügy a nyilvánosság előtt. Berki Imre kát szervezzenek, megoldják a jogsegélyszolgálatot. A nagy tetszéssel fogadott javaslatot követően több, mint húszán mondták el véleményüket a térség, a község helyzetével kapcsolatban, illetve tették fel kérdéseiket jelenlévő vezetőiknek. Feltártak minden olyan gondot, problémát, amely ./rátelepedik” életükre, így a lakosság folyamatos csökkenését, a fiatalok elvándorlását, a szolgáltatások alapvetően hiányos voltát, a tsz helyzetének egyre nehezebbé válását, a tradicionális szőlőkultúra lepusztulását. Felelősséggel érveltek, a szó igazi értelmében politizáltak, rájővén arra, hogy helyettük és nélkülük senki sem fogja megoldani gondjaikat. Sok szó esett a nyugdíjasok egyre nehezedő életkörülményeiről. Így például az egyik idős úr a következőket mondta: „Nem panaszkodom, mert a csirke nyakat és lábat meg tudom venni, ha van, bár többnyire nincs, még az a szerencse, hogy nem is szeretem”. Sok napi téma is terítékre került, mind pl. az időnként ihatatlan víz, a sportpálya esetleg áthelyezésének kérdése, az arborétum és környékének fejlesztése, az üzlethálózat kiteljesítése, az új iskola perlekedése a felépülésének hanyag körülményei miatt. D. L. Faluház lesz a oártházból Fórum Tiszakürtön Kit k kpiivkpi 9 ? I m B Bt S fi" w t9 9 * fiafi v 2 ■Mr Sl 9 t R fi Bs9 Bún ■
