Néplap, 1989. október (40. évfolyam, 233-259. szám)
1989-10-13 / 243. szám
Néplap 1989. OKTOBER 13 Függöny előtt-színfal mögött HŰVÖSVÖLGYI ILDIKÓ— Ha megengedi, előbb a „kezdef'-röi kérdezném. — Ma Örbottyánnak, valamikor Örszentmiklósnak hívták azt a helységet, ahol tizennégy éves koromig éltemé Hogy Szent Miklóst miért kellett kivenni, nem tudom.) Akkor felvettek a fővárosi konzervatóriumba, ahol zongora- és énekszakot végeztem. És kigondoltam egy huszárvágást: ej, dehogy leszek, én zongorista, úgyis annyi van belőlük, ahhoz kitartás meg szorgalom- is kellene, megpróbálom a színművészetit. Elsőre felvettek, valószínű, látták annak a kislánynak az elszántságát, aki fantasztikus önbizalommal rendelkezett akkor még ... Egy legendás osztályban végeztem, közülük többen voltak itt, Szolnokon is: Egri Kati, Takács Kati... Én egy évet Veszprémben töltöttem, egy évad alatt annyit játszottam, mint később a Madáchiban tíz év alatt, és nagy szerepeket. Hjíre ment, hogy ott sikerem van. hívtak Pestre, én is vonzódtam a Madách Színházhoz, ahol olyan patinás színészek voltak, mint Pécsi Sándor, Kiss Manyi, Dómján Edit. Gondoltam, nagyon is megfelel nekem ez a polgári színjátszás, mely az én romantikus lánylelkemnek mindig imponált. Azóta is ez az én színházam. ^ • — Közben sokat filmezett ... — Igen, akkor nagyon felkaptak, ahogy az lenni szokott a fiatal lányokkal. Főleg magyar szerepeket kaptam, Tamási, Szép Ernő, Palotai • Boris műveiben, mert hát alkatomnál fogya ilyen magyar lányokra vagyok predesztinálva. A film s a tévé most kezd elmaradni, de ez nem tőlem, hanem sok egyébtől függ. Engem a korom nem zavar, alig várom, hogy kiosszanak rám . egy anya-szerepet, de most is fiatal lányokat alakítok.. amiért érdemes várni, a siker nagyon feldobja az embert. Mondták: jé, ez ezt is tudja?! Hát tudtam én hat évvel azelőtt is, csak nem volt rá alkalmam. Ezután játszottam sorozatban mindenfélét, operettet is, például, a tévében a Leányvásár főszerepét vagy két évaddal ezelőtt Szolnokon a Tatárjárásban. Itt érdekes volt, hogy haboztak: a primadonna szerepet bízzák-e rám vagy a szubrettet. Elolvastam a szövegkönyvet, és hát szemérmetlenül a sikerre gondolva a szubrettet, a nadrágszerepet kértem. Állítólag nagy siker volt, talán ezért is hívtak meg újra. Örömmel jöttem már azért is, mert nagyon hiányzott a színpad, egy év kihagyás nagyon sok ... — Elmondaná, miért volt ez a kihagyás? — Szívesen: kiderült, hogy Nórának, a nagy lányomnak lesz egy testvérkéje, öt hónapja szültem meg Zsófit. — A szülés után ez az első új szerepe? — Igen, ez a szolnoki. Sokat töprengtem, merjem-e vállalni ilyen hamar. Egv ilyen kisbaba marná iának lenni, az egy teljes embert kíván; ugyanakkor teljes erőbedobással színpadon Honorius: ifj. Űjlaky László — Zenei képzettsége nem egy hátrány ezen a pályán. Előbb-utóbb csak kamatoztatta. — Sokat vacilláltam és vacilláltak fölöttem a rendezők is, hogy menjek-e az Operettszínházhoz. A Madách prózai színház ugyan, de sok-sok zenés darab bemutatását ígérték. A Macskákra hat évet kellett várnom, de kiböjtöltem, én nem vagyok ilyen vándorló lélek, és szeretem is nagyon a színházamat, most is nagyon kíváncsi vagyok, hogy az új igazgató, Kerénvi Imre hogyan fog működni... Szóval, szerencsére mi vettük meg a Macskákat, és ez volt az a „dobás”, amiért érdemes színésznek lenni. dolgozni, primadonna szólamot énekein?, az is egy egész embert kíván. Most a kettő között próbálok úgy lavírozni, hogy egyik se károsodjon. Ügy tudtam megoldani a dolgot, hogy leköltöztem ide a kislánnyal, és van egy drága jó édesanyám, hála a jóistennek, erős, egészséges, és ő ellátja a babát meg a háztartást, amíg én próbálok. — Már elnézést, de a babát ellátni egy dolog, szoptatni viszont az édesanyának kell. — Szoptatom is, de most épp a határon vagyunk, kezdem elválasztani, tulajdonképpen minden új ízt ismer, és nem bánom, ha kimarad egy-egy szoptatás. — A pesti kollégák hogyan nézik azt, amikor valaki, úgymond, lemegy vidékre eljátszani egy szerepet? — Szerintem biztosan irigykednek. Már olyan értelemben, hogy az mindenkinek jó, ha kilép abból, ami megszokott. Másrészt tudják azt, hogy a színházon belül ilyen lehetőség nincs. A kihívást ott is éreztem, hogy a musical után (Macskák, Doktor Hertz) az operett egészen másfajta énektechnikát igényel, még egyszer próbára akartam tenni operetténekesi énemet. Nem dúskálok ezekben a dolgokban, és egy naiva-primadonma még izgalmas lehet. A szubrettet már tudom, az a „tutti -siker”. Most azon dolgoztunk a Gyurival, hogy emberközeli legyen ez a kislány, valahonnan induljon, valahova eljusson, hogy a szerelem igazi legyen, a megváltozása, a kislányból nővé érése hiteles legyen. És hát emellett gyönyörűen kell énekelni ezeket a borzasztó nehéz dalokat. Nagyon pontos játékot követel az operett, pontosan kell énekelni, táncolni, s a poénokat úgy „eladni”, hogy ne legyen gusztustalan, ízléstelen. Vannak értékesebb és kevésbé értékes operettek, egyiknek a zenéje gyönyörű, a másiknak a sztorija édes. Ezt Az ördöglovast nem ismertem, de most úgy vélem, ezt játszani kell. Mert a közönség szereti a nagy érzelmeket, a hatalmas zenei áradásokat, és nagyon szeret nevetni is a jó vicceken meg a jó szituációkon. Persze, nem kell egy operettől csehovi vagy ibseni mélységeket várni, de igenis el lehet játszani úgy. ahogy most próbáljuk Schwajda György - gyel: színpadszerűen. Azt hiszem, ennek van értelme. A színésznek is adjunk egy kis örömöt, hogy lubickoljon valamiben. — Meg a közönségnek is .... — Meg a közönségnek is! Ha ió az az operett, és nem huszonötször játsszák. hanem százszor, mert tódul rá a közönség, azt nem kell szégyellni, az igenis nagyon jó mind erkölcsileg, mind anyagilag. Csak nem úgy kell hozzáállni, hogy összecsapom. mert úgyis megeszik. Lehet ezt ízlésesen és jól csinálni. És akkor ez mindenkinek öröm. színésznek is, közönségnek is. Brosúrákra nincs vevő Én boldogan, örömmel csinálnám tovább, dehát ő tudja, mert ez egy kis disznófülű, már minden mást megeszik ... Őszintén szólva, nekem ez egy elég nehéz időszak. Itt próbálok, a szívem egyik fele a kicsinél van, sőt. Pesten is, mert a férjem meg a másik lányom ott van, minden nap telefonálgatunk egymásnak. Hétvégére a férjemék jönnek le, ez a kicsi majd kiugrik a bőréből, amikor belép a papa, és azt mondja neki: hercegnő, a kezét! Meg ahogy a nővére játszik vele, hát úgy kacagni én még nem hallottam, az valami csoda. A Kossuth Kiadó és a könyvterjesztés kihívása Bebetonozott lábú óriásoknak nevezik a nagy kiadó vállalatokat. Profiljuk van, egyikük a világirodalomra, a többiek a magyar irodalomra, a képzőművészetekre, a tudományokra, a politikára, a gyermekirodalomra szakosodott. Feladatuk oly szép, hogy az istennek sem akarnak lemondani róla, még akkor sem, ha emiatt veszteségük támad. Az új kiadók rugalmasabbak, nem ragasz- . kodnak semmiféle vonalhoz, a piac szellemében tevékenykednek. A verseny úgy kezd kialakulni, hogy az óriások tehetetlen lassúsággal mozdulnak, miközben az újak szinte lubickolnak a hirtelen jött, nagy üzleti lehetőségekben. Ugyanezeket ismerik fel a könyvterjesztők is, s újabb lendületet adva ennek a folyamatnak, maguk is jelentős haszonra tesznek szert. Szolnokon van a Kossuth Kiadó egyik lerakata. Az Arahy János utcában három ember foglalkozik a kiadó ügyeivel. Az iroda raktár is egyben, sőt könyvesbolt is, de kirakat, s a látható választék hiánya miatt boltként nem tudja ellátni feladatát. Úri Szabóné Kovács Erzsébet ügyintéző készségesen válaszolt néhány kérdésemre. — Milyen alapelvek szerint működött, illetve működik a saját kiadású könyvek terjesztése? — Hogyan érkeznek a kiadótól a könyvek? Van-e beleszólásuk az összetételbe? — Rendszeresen Kapunk megrendelő lapokat. Csaknem minden könyvhöz könyvismertetőket is küldenek. De ki tud ezeken eligazodni? Mindről jókat írnak. Manapság csak kis példányszámban merünk rendelni, mert csak később derül ki, hogy a könyvek kelendőek-e. Sajnos, a központ nemcsak ajánlást küld, hanem könyveket is *— kérés nélkül. adó tulajdonjogával. Évi 30 millió támogatást kapunk, ez január elsejétől valószínűleg megszűnik, természetesen a támogatást a párt adta. — Mi lehet a jövője a kiadónak, mi lesz a terjesztők sorsa? — Mi a sorsa azoknak, melyeket nem tudnak eladni? Van-e lehetőségük ezek kedvezményes értékesítésére? — Egy száz forintos könyvet — végső esetben legfeljebb hatvanért kínálhatunk. Így sem kelnék el. Húszért, tízért talán megvennék, de erre nem kapunk engedélyt. Árvák számára vagy - iskoláknak ingyen is felajánlanánk, hiszen ezt ők is szívesen fogadnák, ám erről szó sem lehet. Sok könyv kerül a zúzdába, pedig a visszaszállítás Pestre komoly pénzbe kerül. — önállósulás. A kiadók cseréje kapcsán ma is sokféle könyvet kapunk. Ki kell iktatni az eladhatatlan kiadványokat. Nincs szükség indokolatlanul drága könyvekre. Kökény kisasszonyt és Csillaglányt senki nem vesz súlyos forintokért. Meg kell szüntetni az olyan könyvek terjesztését, mint a Nők Magazinja Évkönyv ’89. a Tisztelendők Róbert Lászlótól. Balázs Anna: A bukott lány, az 1001 hülye tanács fogyókúrázóknak Sinkó Pétertől. Ezek itt állnak halomban. Ugyan ki vagy kik lehettek azok, akik ilyeneket küldtek a nyakunkba? A mi fizetésünk egy részét az eladott könyvek utáni jutalék képezné. Legutóbb majdhogy levonásunk nem volt. , — A munkahelyi terjesztés mellett hol építenek ki bázisokat? — Hegynyi magasságban állnak a könyvek a raktárban. Ezeknek ;mi lesz a sorsuk? — Alapvetően munkahelyekre épült a könyvterjesztésünk. Az ott működő pártalapszervezetek egyik tagja vállalta az árusítást. Jelenleg 215 olyan van (kb. ezerből). ahol egyáltalán nem folytatnak terjesztést. sajnos sokan lemondják, megszüntetik a további árusítást. Előfordult, hogy maga az üzemi párttitkár mondta le a rendelést azzal, hogy ha továbbra is küldünk könyveket, akkor azt ajándékpéldánynak tekintik. Mások a megmaradt könyveket nem küldik el, egész egyszerűen nem számolnak el velük. — Ezek többségükben olyanok, hogy az emberek kezükbe sem veszik őket. Eladhatatlanok és visszaküldhetetlenek. A központ ugyanis nem engedi, hogy visszaküldjük. Itt állnak év végéig. Valószínűleg odafenn sem tudják hova rakni őket. — Jelenleg a Jubileum téren, a buszpályaudvaron (itt van a legjobb terjesztőnk) és a Pelikán mellett próbálunk könyveket eladni. Átlagos forgalmunk hatmillióról háromra esett vissza. Nekünk is lépnünk kell! — Mi a helyzet a politikai könyvekkel? ‘Hiszen a Kossuth az MSZMP (MSZP?) kiadója! — Brosúrákra már nincs szükség. A párt már nem kötelezhet senkit a megvételre. A párt nem dotálja a könyveket, a helyi vezetés pedig nem is foglalkozik velünk. Szeretnénk önállóak lenni. Jelenleg senki sem tudja, hogy mi lesz a ki-Az új kiadók csak a haszonra mennek. Öfc is, a magánterjesztők is közvetlenül a nyomdából viszik a sikerkönyveket nagy tételben. Az eladó 7—10 százalékos haszna helyett 15—20 százalékot markolnak fel. Akár egy zöldséges is beszállhat az üzletbe, ha a hagyma kiszedése a földből nem kifizetődő. A könyvterjesztés a tervutasításos gazdaságban a könyvkiadók mostohagyermeke volt, mára minimum egyenrangú testvérré nőtte ki magát, veszélyes gyermekké. B. M. A jog mellett egy kicsit a zenének is élni MSrcátói a Medvetáncig Dr. Illésy Miklós szerzői estje előtt Azt mondják minden ember tudna legalább egy regényt írni. .Mármint saját életéről. Érdekes, hogy az nem lett szállóige, hogy minden ember tudna mondjuk komponálni egy operát vagy egy dalt, festeni egy igazán jó képet. Ez utóbbiakra ugyan jóval kevesebb, de mégis csak akad példa. Mezőtúron az idősebbek még bizonyára emlékeznek rá, hogy a ’30-as évek végén egy helyi alkalmi társulat előadott egy daljátékot. a M.ircát. A darab egy szokványos romantikus szerelmi történet, amelynek egyik zeneszerzője Illésy Miklós joghallgató volt. A daljátékot nagy sikerrel j átszőtték a városban, s meghívták a társulatot vendégszereplésre a békéscsabai színházba is. Azután jött a háború, elhallgattak a múzsák, elveszett a Mirca librettója, a partitúra, s hosszú időre dr. Illésy Miklósban a zeneszerző. — há A zene iránt roppant- fogékony fiatalember végül is a jogot választotta édesapja tanácsára, mely szerint zenéből nem lehet megélni”. Lehetett viszont azért a jog mellett egy kicsit a zenének is élni. Dr. Illésy Miklós Szolnokon, a vízügyi igazgatóságon dolgozott jogászként. Közben néhány évig Martfűn zongorázni tanította a gyerekeket, s a művelődési ház kórusát is ő irányította. Igazából azonban csak nyugdíjasként tért vissza a régi szerelemhez, a zenéhez. Az idei hair.igversenyévad egyik különlegességeként december 1-jón tartják meg szerzői estjét a Ságvári Endre Művelődési Központban. Az esten a Szolnoki Kodály Kórus, a Bartók Béla Kamarakórus és a Tiszaparti Gimnázium Kodály Kórusa, s szólisták mutatják be dr. Illésy Miklós műveit, megzenésített Ady, Petőfi, József Attila, Juhász Gyula, Illyés Gyula, verseket, s egy áriát a Mircából egy dallamos, fülbemászó melódiát, amit dr. Illésy Miklós készséggel felidéz a zongorán. De beszéljünk inkább a versekről! — Hány verset zenésített meg? — Harminc -negyvenet. Juhász Gyuláitól például a Milyen volt, Adytól a Két 'kuruc beszélget, a Karácsonyi ének, a Halottak élén című verset, József Attilától a Medvetáncot, Vörösmartytól A vén cigányt. — Szép versiek. Hogyan született ímeg hozzájuk a zene? — Van úgy, hogy olvasom a verset, s „hallom” hozzá a zenét. Máskor hosszú ideig érlelem magamban a mondatokat, s a hozzájuk illő hangokat. — Mit vár a hangversenytől? — A versek megzenésítése számomra az alkotás örömét jelenti. Szeretném ezt az örömet másokkal is megosztani, kíváncsi vagyok rá, hogy tetszik-e a közönségnek vagy sem. Ezért is örültem annak, hogy Buday Péter aktív közreműködésével létrejön a szerzői est, — További tervek elképzelések? — Ezekről majd inkább a hangverseny után ... T. G.
