Néplap, 1989. október (40. évfolyam, 233-259. szám)

1989-10-09 / 239. szám

Heves vita a pártkongresszus harmadik napján (Folytatás az 1. oldalról) ugyan el, de amelyekhez a valóságban vajmi kevés kö­ze volt — e kérdést Horváth Csaba Baranya megyei kül­dött vetette fel a legélesebb formában; azt ajánlotta a kongresszusnak, hogy szemé­lyekre lebontva, dokumen­tumban határozza meg a po­litikai felelősség mértékét. Ezzel összefüggésben többek között Lázár György, Havasi Ferenc, Németh Károly, Czi­­nege Lajos, Gáspár Sándor nevét említette. A munkásság képviseleté­ben felszólalok óvtak attól, hogy a megújuló vagy újjá alakuló párt egy szűk elit érdekeinek képviseletét tűz­ze zászlajára. Álláspontjuk azonban meglehetősen eltérő volt, az alapkérdéseket ille­tően is. Az is elhangzott; a munkások nem veszik tudo­másul, hogy most már a pártjuktól is megfosztják őket. A jelenlegi forradalmi helyzetben nagy szükség van arra, hogy a munkástome­­gek ne váljanak a különböző ellenzéki pártok prédájává. Mások viszont azt hangsú­— A most beterjesztett ter­vezetet a magam részéről olyan, elvileg elfogadható kompromisszumnak tekin­tem, amely alkalmas arra, hogy pártunk újjászületését, egy új típusú, baloldali szo­cialista párt megalakítását szolgálja; oly módon, hogy ez a párt elhatárolja magát az elődpártunkban még mag­lévő sztálinista maradvá­nyoktól, elhatárolja magát a múlt hibáitól, és egyúttal az MSZMP haladó reformtörek­véseinek az örököse. Ez vé­leményem szerint a politikai lényege a régi párt és az új párt viszonyának — mon­dotta bevezetőben a párt el­nöke. Az új párt létrehozása nagy jelentőségű a magyar demokrácia, az alkotmányos­ság és a szocializmus folyta­tólagossága szempontjából. A magyar demokráciának a fundamentuma a magyar társadalomban még nincs le­rakva. Készülnek a törvé­nyek, még el kell fogadni azokat; s a törvények még nem jelentik az új demokra­tikus rendszer megvalósítá­sát. Mögötte politikai erőnek kell állni, mert a demokrá­lyozták: olyan pártra van szükség, amely vállalkozás­­barát, de esélyegyenlőséget és tisztességes megélhetést biztosít a bérből és fizetésből élők számára. Erőteljesen hallatták hang­jukat a vitában a ,,vidéki Magyarország” küldöttei is. Többen közülük egy tisztes­séges, átfogó agrárprogram kidolgozását sürgették A vidék fejlődését megala­pozó sürgős tennivalók közé sorolták a helyi önkormány­zatok szerepének erősítését. A délelőtti vitában az MSZMP, illetve a benne ki­kristályosodott áramlatok több meghatározó személyi­sége is szót kért. Az új, baloldali szocialista párt megteremtését sürgetők véleményét erősítette hozzá­szólásában Vitányi Iván, aki a Refonmszövetség szó­vivőiéként körvonalazta a tömörülés határozott elkép­zeléseit e pártról s a létre­hozásával kapcsolatos fel­adatokról. Röviddel Vitányi Iván hoz­zászólása után lépett a szó­noki emelvényre Németh cia nemcsak választás, nem­csak szavazócédula, hanem egy, a nép politikai támoga­tását élvező rendszer. Tapasztaltuk már az 50-es évek végén a negyedik Fran­cia Köztársaság összeomlá­sát, amely tökéletes több­pártrendszerrel, tökéletes szavazó mechanizmussal ren­delkezett, mégis: politikailag összeomlott! S az egyébként konzervatív De Gaulle men­tette meg a demokráciát. Így vigyázzunk, így készüljünk a demokráciára! Ezt azért mondom, mert Magyarorszá­gon szocialista mozgalom, szocialista párt nélkül nem lehet megalapozott, funda­mentális demokrácia. És akik azt szeretnék, vagy öntudat­lanul azt szolgálják, hogy az MSZMP után darabjaira széttöredezzen a szocialista mozgalom, azok nem a de­mokrácia szolgálatában áll­nak! A szocialista munkás­ság, a szövetkezeti paraszt­ság, a szocialista és baloldali értelmiség nélkül nem fog­juk tudni megoldani az al­kotmányozás nagy és nehéz történelmi feladatát! Megújuló párt vagy új tí­pusú párt legyünk? — ez az Miklós miniszterelnök, hogy kormánya nevében is leszö­gezze: ez a kormányzat a radikális reformerők szövetségese, s abban érde­kelt, hogy az állampártból kormánypárt váljék. Soron kívül kért szót Be­­recz János, aki ezekkel és az új párt megalakítását szorgalmazó más felszólalá­sokkal szállt vitába; korai­nak tartotta néhányak dön­tését a párt jövőjéről, sorsá­ról, amikor a kongresszus még nem foglalt állást eb­ben. A délelőtti vita utolsó sza­kaszában felszólaló Vas'tagh Pál viszont arra a megálla­pításra építette mondandó­ját, hogy a megkezdett úton már nem lehet visszafordul­ni, visszakanyarodni a régi intézményekhez, módszerek­hez. Az ebédszünet után ismer­tette Horn Gyula a megala­kítandó új párt — a Magyar Szocialista Párt — jellegé­ről szóló állásfoglalásterveze­tet. A beterjesztett doku­mentumhoz először Nyers Rezső szólt hozzá. elvi platform a vitát eldönti abban az értelemben, hogy új típusú, új párt mellett tesz hitet. Olyan progresszív, haladó történelmi lépés ez, amelyet minden szocialistá­nak tiszta szívből támogatnia kell. Ez azt jelenti, hogy sza­kítunk — következetesen és végérvényesen — a hatalom­­gyakorlás proletárdiktatori­­kus módjával és ennek ideo­lógiájával. Jelenti azt is, hogy a párt­­demokráciát, a véleménysza­badságot emeljük párttör­vénnyé, és szakítunk a de­mokratikus centralizmus még meglévő maradványai­val, abban a felfogásban, hogy a demokrácia szabad­ság — s ez a párton belül is így kell érvényesüljön. — Én nem szégyellem a Magyar Szocialista Munkás­párt nevet. Azt sem szégyel­lem, hogy tagja voltam ed­dig. Sokat töprengtem ezen. Szívemhez közel áll a szocia­lista párt név is; elvileg is helyeslem. Melyiket válasz­­szam? Végül arra jutottam, ha reformernek vallom ma­gam, s választanom kell a régi és az új között, én az újat választom, és ezt aján­lom tisztelt elvtársak Önök­nek is. Mitől kell elhatárolód­nunk? Először is a szűkén vett és merev osztálypoliti­kától. Nem a munkásságtól és nem a parasztságtól! El kell határolódnunk termé­szetesen azoktól, akik polgá­ri párttá akarnák átalakítani az új szocialista pártot. Kér­dezte tőlem Berecz János, hogy beleértem-e az új párt­ba a reformkommunistákat és a reformkommunizmust. Beleértem, és oda is tartoz­nak. Azt szeretném, ha Be­recz János tollal, de nem fegyverrel a reformpártért harcolna tovább mint re­formkommunista! Nyers Re­zső a párt és a kormány vi­szonyáról szólva hangoztat­ta: — Azt remélem, hogy ez a kormány nem alakul át független szakértői kormány­­nyá, hanem a pártunk kor­mánya lesz. S akkor nekünk, a Magyar Szocialista Párt­nak — ha az leszünk — tá­mogatnunk kell a kormányt! Támogatnunk nehéz felada­tai elvégzésében, a gazdasági megújulásban, reformokban és a stabilizációban is. De nem szabad visszatérnünk ahhoz a korábbi hibához, hogy a párt megpróbálja irányítani a kormányt. An­nak önállónak kell lennie, s csak így lehet felelős. A párt a parlamenti képviselőin ke­resztül ellenőrizze, s a kor­mány a parlamentnek felel­jen. Ha pedig csekély lesz a parlamenti erőnk, akkor nem tudjuk majd a kormányt be­folyásolni sem. Tehát egyetértek azzal, hogy kormánypárt legyünk — egy kis pontosítással. Elvi kérdésről van szó; arról ugyanis, hogy a párt nem a kormánynak a pártja. A párt a tömegeknek a pártja! És a tömegek érdekeit kell a kor­mánynak közvetítenie, ha kell, számonkérnie. hez vehették a platform­egyeztetések után véglegesí­tett tervezet szövegét, meg­kezdődött a dokumentum részletekbe menő vitája. Volt, aki azt szorgalmazta: építsenek be garanciákat a párt jellegéről szóló doku­mentumba, megakadályozan­dó, hogy azok is a párt tag­jainak sorába léphessenek, akik — úgymond — elvesz­tették politikai, társadalmi hitelüket. Ezeket az indít­ványokat a küldöttek több­sége nem támogatta. Parázs vita alakult ki a „vegyes tu­lajdonú szociális piacgazda-Nyers Rezső a párt és az ellenzék kapcsolatával fog­lalkozott ezután. Kijelentet­te: El kell ismernünk azok­nak az akkor még szűk de­mokratikus mozgalmaknak az érdemeit, amelyek már évek óta a demokráciát kér­ték számon korábbi pártunk­tól. A korábbi hibás politi­kai struktúrát két oldalról érte támadás: a demokrati­kus szocializmus oldaláról, a párton belüli reformerek ol­daláról, de a polgári demok­rácia oldaláról is. Ez az igaz­ság, és ezt tartozunk beis­merni. Ütitársaknak kell lennünk a valóban demokra­tikus ellenzékkel, azzal, amely a demokráciának szé­les alapokat akar adni. Együtt kell haladni az alkot­mányozásban még akkor is, ha a választásokon versenge­ni fogunk egymással. Tehát ápolni kell e demokratikus erőkkel az együttműködés le­hetőségét, még akkor is, ha rövid távú, populáris érde­kek folytán ők most elhatá­rolják magukat tőlünk. Mi nem fogunk, nem is akarunk beleszólni egyetlen más párt­nak a belső ügyeibe sem. Mi nem akarunk vezetőségeket kreálni ott. De tisztelettel kérjük a többi pártokat és mozgalmakat, ők se akarják kinevezni kívülről a Magyar Szocialista Párt vezetését, meghatározni politikáját. Nyers Rezső végezetül ki­jelentette: — Nehéz szülés után — ha a kongresszus el­fogadja most megszületik egy új, a szocializmus, a demok­rácia szempontjából biztató erő. Ha olyan vezetőséget is találunk az élére, amely kel­lően homogén ahhoz, hogy cselekvőképes legyen, de kel­lően plurális ahhoz, hogy vi­taképes és alkotóképes le­gyen, akkor jó vezetésünk lesz. ság” fogalom értelmezése kö­rül. Sokan azt javasolták, hogy e megfogalmazásból! hagyják el a „szociális” jel­zőt, mivel az ellentétben áll a piacgazdaság követelmé­nyével. A pro és kontra hoz­zászólások eredményeként a küldöttek többsége úgy hatá­rozott: változatlanul hagyja e megfogalmazást, mivel ez kifejezi a pártnak azt az igényét, hogy a piacgazda­ságot hatékony szociális ga­ranciák mellett kívánja kié­píteni. A tanácskozás szavazati jogú résztvevői elsöprő több­séggel, mindössze 159 ellen­Úramlatok tagozatok Azért tartjuk fontosnak, hogy közre adjuk: a megyei kongresszusi küldöttek iközül ki. milyen áramlat és tago­zat tevékenységéhez csatla­kozott, /mert az a tapaszta­latunk, Jiogy a főbb kérdé­sek nem a plenáris ülésen, hanem a platform-vitákon kristályosodtak ki, e kerül­tek döntésre. Egy október 7-1, huszonkét órai lista szerint a következő megyei küldöttek voltak va­lamilyen áramlat, tagozat tagjai: az Agrár- és élelmi­szergazdasági platformhoz Benedek Fülöp, az Ifjúsági platformhoz Iváncsik Imre, a Népi demokratikus platform­hoz Hurubán Zoltánná, Ju­hász Dezső, Káplár József, Karakas László, Kovács Ti­bor. Nagy József, Nagy László, Németh László, Sci­­tovszky György, Zachar Fe­renc, Zelenyánszki András, a platform a vidék esélyegyen­lőségéhez Baráth József, Debreczeni Péter, Fekécs Má­tyás, Jánosi Menyhért, Ka­­suba János, Kuklics László, Müller Attila, Nagy Kálmán, Tóth Csaba, Túróczi János csatlakozott. A Keformszö­­vetség platform munkájában Banczik Mihály, Bartha László dr., Bendó László, Csepeli Lajos, Dómján Lász­ló, Hajdú László, Jauernik István, Kiss Péter, Kovács László dr., Kovács Sándor, Madaras László dr., Sas Ist­ván, Szabó Zoltán és Zaja József vett részt. Az össze­fogás az MSZMP megújulá­sáért platformnak, amely mint tegnap bejelentették, megszűnt, egyik csatlakozója volt Nagy Jenő dr. szavazattal, 30 tartózkodás mellett elfogadták a párt jellegéről szóló állásfogla­lás tervezetét. A küldöttek ezzel kimondták a Magyar Szocialista Párt megalakulá­sát, s e történelmi pillanat­ban felcsendültek a Himnusz hangjai, a küldöttek felállva énekelték. * * * — A Magyar Szocialista Párt kongresszusa vasárnap ügyrendi kérdésekkel kezdte munkáját. A küldöttek elve­tették azt az indítványt, hogy a kongresszus ne csak a párt elnökét válassza meg egyéni jelölés alapján, hanem a korábban elfogadott válto­zattal szemben (ez az elnök­ség további tagjaira zárt lis­tás jelölést rögzít) a tisztség­­viselőket és az elnökség tag­jait is egyénileg, nyílt sza­vazással jelölje és válassza meg. Egy másik indítványról szavazva a küldöttek abszo­lút többséggel úgy foglaltak állást, hogy a programnyi­latkozat tervezetéhez min­denki írásban tegye meg (Folytatás a 3. oldalon) Társadalmunkban hiányoznak a demokrácia alapjai NYERS REZSŐ BESZÉDE Vita a dokumentumról Miután a küldöttek kéz­„0 szavazás nem bizonyult a tagság közötti vízválasztónak” Az MSZP bölcsőjénél Beszélgetés megyei kongresszusi küldöttekkel Szombat este kilenc óra. Alig órá­nyival azután, hogy megalakult a Magyar Szocialista Párt, leülünk beszélgetni a pártkongresszus Szol­nok -megyei küldöttei közül Szilágyi Gyulával, a TVM üzemi pártbizott­ságának titkárával; Müller Attilá­val, a Jászalsószentgyörgyi Petőfi Tsz elnökével; Csepeli Lajossal, a Szolnok és Vidéke Áfész főosztály­­vezetőjével; Karakas László rendőr századossal, a megyei rendőrfőka­pitányság küldöttével és Vermes Pállal, a GATE mezőtúri főiskolai kara főigazgató helyettesével. — Milyen gondolatokat, érzelme­ket keltett Önökben ez a kong­resszus? Sz. Gy.:—Bennem kétféle vá­lasz fogalmazódik meg. Az egyik az, hogy gyökeresen ellentétes politikai nézetek vitájára, amire számítot­tunk, nem került sor. A platfor­moknak volt vitája, melyek nem stratégiai kérdésekben tértek el egymástól, inkább taktikai, nü­­anszbeli ügyekben. Számomra te­hát nem azt adta a kongresszus, amit vártam. A másik: úgy érez­tem, mintha egy kicsit gazda nél­kül maradt volna a kongresszus és a platform szövetségek ragadták volna kezükbe a gazda és a kezde­ményező szerepkörét. Ezért többen úgy éreztük, mintha politikai áram­latok eszközei lennénk. M, A.: — Ügy éreztem, nem fo­gunk sikert aratni, de azután sok minden tisztázódott. Volt, amikor a pártszakadás veszélyeztetett, de en­gem nagyon megnyugtatott, hogy végül egy új párt magvát vetettük el. Cs. L.: — A tagságot ezután kell toborozni és akkor mondhatjuk, hogy új pártot alakítottunk. K. L.: — Azzal a hittel és meg­bízatással jöttem a kongresszusra, hogy egy alapvetően új párt alapí­tása után térünk haza. A kongresz­­szuson nagyon tetszett a vidék ki­állása és az, hogy a többség újat akar, egyértelműen elhatárolni ma­gát az elmúlt évtizedektől. Nyers elvtárs ma reggel találkozott kül­döttcsoportunkkal. Szavai megnyug­tató közérzetet biztosítottak szá­munkra. V. P.: — Nem csalódtam az első két nap munkájában. Alapvetően a reformkörök tevékenysége került előtérbe, ami véleményem szerint nem biztos, hogy a hétszázezres párttagság véleményével is találko­zik. Sokan szóltak a párttagság ne­vében. elmondva, hogyan hagyták ki a tagságot a döntések előkészíté­séből, egyáltalán az egész politikai munkából. Ügy érzem, megint ezt cselekedte ez a kongresszus. Nem volt valamennyi küldöttnek felha­talmazása arra. ami mellett az el­ső két napon kiállt. — Véleményük szerint milyen hatást vált ki a kongresszus a me­gye pártmozgalmára? Sz. Gy.: — A hatása előre nehe­zen ítélhető meg. Szerintem olyan sokrétű lesz, mint amilyen vélemé­nyek voltak a kongresszus előtt. M. A.: — Szerintem is vegyes hatást fog kiváltani. Nagyon nagy utat kell megtenni minden párt­tagnak és pártonkívülinek is ahhoz, hogy az MSZMP eddigi programját és tevékenységét elhagyva, gondo­latban eljusson a Magyar Szocia­lista Pártig. Cs. L.: — Én is a megosztottság­ra számítok. Biztosan lesz egy olyan réteg, amelyik partner tud lenni a későbbi politikai munkában és biz­tosan lesznek csalódottak is. Re­mélem, a hatásoknak alakítói lehe­tünk mi is. Egészen biztos, hogy sok olyan párttag van, aki nem na­gyon érti az egészet és elsősorban érzelmek hatására ítélkezik. Bízom abban, hogy ha meg tudjuk velük értetni az új párt lényegét, alakítá­sának okát. akkor a vegyes képen belül azok lesznek túlsúlyban, akik elfogadják ezt az új pártot. K. L.: — Véleményem szerint a régi értelemben vett tömegpárt megszűnt és ez a megyében is érez­tetni fogja hatását, elsősorban azért, mert hosszabb idő kell egy párt­nak arra, hogy gazdasági kérdések­re is meg tudjon válaszolni. V. P.: — Szerintem erősen meg fogja osztani a tagságot. Sokan lesznek, akik ezzel a programmal, ezzel az alapszabállyal, ezzel a párt­tal nem tudnak azonosulni. Bízom benne, hogy sokan lesznek olyanok is, akik elfogadva az új párt kon­cepcióját, tagjai lesznek annak. Abban is bízom, hogy egy idő után a párt új munkamódszere, felépíté­se alapján újabbak csatlakoznak hozzá. — Mivel kezdik hazatértük után a politikai munkát? Sz. Gy.:— Alapvető feladatunk ezeknek a változásoknak magyará­zata lesz, s majd csak azután kér­dezhetjük párttagjainkat arról, ho­gyan viszonyulnak az új párthoz. M. A.:— Segítséget kell nyújta­ni a párttagoknak ahhoz, hogy meg tudják tenni azt a gondolati utat, melyet mi megtettünk a kongresz­­szus alatt. Cs. L.: — Az első feladatom az lesz, hogy munkahelyemen ellás­sam kötelességemet. Azt kell meg­értetni a párttagokkal, hogy más jellegű politizálásra kell áttérni. K. L.:— Nagyon objektív képet akarok adni küldőimnek ennek a kongresszusnak munkájáról, mert csak így fogják megérteni, hogyan jutott el a kongresszus addig, hogy új pártot alapít. V. P.:— Mezőtúr párttagságát hárman képviseljük a kongresszu­son. Már konkrét tervünk van. Ok­tóber 12-én hat órakor mindhár­man találkozunk azokkal, akik a városi pártbizottság hívására kí­váncsiak lesznek a kongresszussal kapcsolatos kérdésekre. Ezzel lé­nyegében az új párt szervezése megkezdődik városunkban is. — Hogyan viszonyulnak az új párthoz? Sz. Gy.: — Annak ellenére, hogy egy platformhoz sem csatlakoztam, a reformok híve voltam. Szimpati­kussá vált számomra az új párt, rá szavaztam. M. A.: — Úgy látom, ez a jövő útja. Cs. L.: — Viszonyomat az új párt­hoz az fogja alapvetően meghatá­rozni, hogy milyen munkát végez majd. Az MSZMP munkájában azt kifogásoltam, hogy a szó és a tett elvált egymástól. Egyik jelszava az volt például, hogy „Tovább a le­nini úton”, ugyanakkor a sztálini úton haladt. K. L.: — Én az új párt ellen sza­vaztam, viszonyomat ez is kifejez­te. Nem azért szavaztam így. mert nem értek egyet a reformokkal, a most zajló folyamatokkal, hanem azért, mert szerintem ha egy párt­nak új nevet adunk, azzal még nem tűnik el a múltja. Az MSZMP tör­ténetének vannak szép és dicső pil­lanatai és vannak olyanok is, amik­re nem szívesen emlékezünk, amik­kel el kell számolnunk. Az elszá­molásnak nem ezt a formáját tar­tom a legmegfelelőbbnek, meg azt sem, hogy egy hétszázezres párt­nak egyik pillanatról a másikra új nevet adunk. A másik viszont az, hogy úgy érzem, a többpártrend­szer keretében ez az új párt meg­oldja a rendőrség depolitizálását, méghozzá olyan értelemben, ahogy az ellenzék követeli és amivel — ha a jogállam megteremtésére törek­szünk — nekünk is egyet kell ér­tenünk. Remélem, az új párt is azon lesz, hogy olyan törvényeket fogadtasson el, amik az ország rendjét a rendőrség munkája ál­tal is biztosítani fogják. V. P. — Az új pártra szavaztam. Előzetes elgondolásaimnak alapve­tően megfelel. Kicsit zavar, hogy ez a vízválasztónak tartott szavazás nem osztotta meg kellő mértékben a küldötteket. Szerintem ennek az az oka, hogy a küldöttek összetétele kevésbé felel meg a párttagság összetételének. Ügy gondolom, ez a döntés a párttagság körében na­gyobb megosztottságot fog okozni. Ez egyébként a munkánkra lesz je­lentős hatással. S. B.

Next

/
Thumbnails
Contents