Néplap, 1989. október (40. évfolyam, 233-259. szám)
1989-10-07 / 238. szám
1989. OKTÓBER 7 Néplap Sisa József szépségei Méreteiben is impozáns tűzzománc kiállítást nézhetnek meg az érdeklődők a megyei .művelődési központ galériáján. Minden bizonynyal remélhetjük, igen sokan lesznek a látogatók a továbbiakban is, mert Sisa József zománcképei nem akármilyen élményt jelentenek. A Jászberényiben alkotó iparművészt a hazai szakmai közvéleményen kívül a nagyközönség is jól ismeri, bár a tűzzománc igen időigényes, nagy elfoglaltságot kívánó műfaj, művelői elég ritkán állítanak ki. Sása József azokat igazolta tehetségével, akik vétózták azt a nézőpontot, hogy az amatőr az csak amatőr, a művész — akinek oklevele van — meg művész. Egyszerűen arról van szó, hogy a tehetséges Sisa József a szabad stúdiumokon jól elsajátította a szakmai alapismereteket és ezek birtokában művészi alkotásokra képes. István Bő másfél évtizede foglalkozik tűzzománccal, s e viszonylag rövid idő alatt jelentős sikereket ért el. Ezek közül csak a legutóbbi elismerését említjük az Art ’89 nemzetközi képzőművészeti pályázaton első díjat nyert. Az ókorban is népszerű — ie., II. századiból maradtak ránk emlékek — művészet úgynevezett rekeszes változatát míveli Sisa József. Ezen a tárlaton közel száz munkáját mutatja be. Szinte minden képén végig vonul egyfajta liturgikus szemlélet és a magyar reneszánsz díszítőművészetének megújított, sajátosan „sásai” hagyománya. Mindezek együtt teszik embercentrik'ussá és moderné még a mitológiai témákat is. Külön figyelmet érdemelnek a Magyar Szent Korona motivációinak parafrázisai, amelyek valójában többek az egyszerű tanulmánytervnél, önálló esztétiikai életük van. Menyegző ti Damjanich János diákjai Iskolanévadó és történésztalálkozá Cibakházán Ausztriai vendégszereplésre utazott a szolnoki szimfonikus zenekar Cibakháza, a ciibakházi általános iskola a közelmúltban igyakrain vonta magára a figyelmet. A másfél évvel ezelőtt Cibakházáról elindult országos történelmi vetélkedő és a hozzákapcsolódó eseménysorozat tegnap ért véget a községben. A nagyszabású ünnepség keretében az iskola felvette Damjanich János honvédtábornok nevét. Az avató ünnepi beszédet dr. Dávid László a Művelődési Minisztérium alapfokú nevelési főosztályának mlb., vezetője tartotta. Ezután került sor az iskola új szárnyának aulájában Szabó Imre-fia Béla művésztanár Damjanichról készült bronzba öntött domborművének leleplezésére. A domborműről Román Béla megyei szaktanácsadó mondott rövid méltatást. A kimagasló művészi értékkel bíró alkotás egy „cibakházi” Damjanichot ábrázol, tudniillik Damjanich, itt kelt át a Tiszán, innen indultak csapatai a szolnoki csatáiba. Az ünnepség keretében sor került az ez év márciusában felavatott történelmi emlékhely megkoszorúzásává is. E fontos események sorát történészek és történelem tanárok közös konferenciája zárta, „Nemzeti múltunk és a szabadságharc” címmel. A történészeket az iskola kérte fel a közreműködésre. A ciibakházi eseménysorozat ismét szép példája a kultúráért, a történelmi hagyományok ápolásáért való széleskörű összefogásnak. — K. SZ. — Ausztriai vendégszereplésre utazott pénteken a szolnoki szimfonikus zenekar. A hetven tagú művészegyüttes szombaton Lizben lép fel, a Zene mindenkié című hangversenysorozat nyitóhangversenyét adja a híres Brucknerhausban. A műsor első felében Beethoven, a második részében magyar szerzők Weiner. Bartók, Hajdú és Kodály műveit játsszák Báli József karnagy vezényletével. Klarinéton közreműködik Horváth László. Történelmi játék, szakkörök, tanfolyamok Új mozgalmi év az úttörőházakban Ismét benépesültek az úttörőházak. Karcagon egy héttel ezelőtt tartották, meg az új mozgalmi év nyitányát. Fotókiállítás nyílt az úttörőcsapatok nyári tábori életéről, s elkezdődtek a különböző tanfolyamok, szakkörök. Az úttörőházban összesen tizennégy féle — többek között színjátszás, képzőművészeti, fafaragó, néptánc kör, angol, német nyelvtanfolyam — szakkör közül válogathatnak a karcagi kisdiákok. A szolnoki Tisza Antal Űttörőházban szombaton az Albatrosz Együttes koncertjével kezdődött meg az 1989/ 90-es mozgalmi év. Bár ami azt, illeti az úttörőházban a nyáron sem volt uborkaszezon. A város és vonzáskörzete diákjai közül hétezren vettek részt a Kalandos nyár programjain. A most kezdődő évad programja, kínálata vonzónak ígérkezik. Ismét indul többek között sakk. tűzzománc, bélyeggyűjtő, varró, kerámia, fotó, különböző modellező, számítógépes, csillagász és bábszakkör, s ugyancsak hét klubba várják a gyerekeket. A TIT megyei szervezetével közösen angol, illetve német nyelvtanfolyamokat hirdetnek 1—8. osztályosoknak. Az új mozgalmi év kiemelkedő rendezvénye lesz a Holló a pajzson című történelmi játék és pályázat, amelyet a Mátyás Király Üti Általános Iskolával, s közművelődési intézményekkel közösen rendez az úttörőház Mátyás király halálának 500. évfordulóján. Észműves tanoncok mai vándorútjai Var gás deákok a nagy tengeren innen és túl Kovács Judit pólóján kis kerek jelvény virít. Elég egy pillantás a Variga Katalin Gimnázium negyedikes tanulójára, hogy minden kétséget kizáróan meggyőződjek: festett vörös figura és viselőjének habitusa között nem lehet összefüggés. Mindössze az egyik skót nemzeti szimbólumról, s sárkányról van szó. Talán már sejthető, miként jutott hozzá. Skótok ott és itt Tizenkét diáktársával és három tanárával, a skóciai Paisley város vendégei voltak augusztus 7-től 17-ig. A három felnőtt kísérőt kivéve, kizárólag csak lányok jelentkeztek, 'méghozzá pont annyian, hogy nem volt szükség szelektálásra Természetesen feltételként határozták meg az angol nyelv ismeretét, hisz a beszédgyakorlás volt az elsődleges cél. Nos ez a vágyuk teljesült. Vendéglátóik egy percre sem hagyták egyedül őket. Korukbeli fiatalok gondoskodtak „állandó foglalkoztatásukról”. Két nap után már meg is barátkoztak a vidék sajátos nyelvjárásával. A tíz nap egyfajta vizsga volt. A másik náció képviselőivel akarva akaratlan lösszehasonlították magukjat. A megméretésben neim maradtak alul. — Ügy érzem, mi sokkal jobbnak bizonyulnánk fizikából, biológiából, jegyzi meg Kovács Anita. — Sőt a szigetország történelméből is tudtunk újat mondani nekik. Fordítva viszont teljesen más a helyzet. Alig hallottak valamit Magyarországról, jószerével még azzal sincsenek tisztában, hogy Európában hői élünk. Fodor Zoltán tanárra, az utazás fáradhatatlan főszervezőjére, Paisley legnívósabb állami középiskolájának megtekintése tett nagy hatást. — Az intézet neim volt gyenmekcentrikus. Kevés olyan helyiséget láttunk, melyek alkalmasak csoportfoglalkozásokra. Egész tantermes munkára készültek fel. Hogy a többi iskola milyen, nem tudom, de ez — nem technikai felszereltségre gondolok —1 nem versenyezhet a miénkkel. Nem maradtak ki a programból a skót nevezetességek sem: kirándultak a közeli Glasgowiba, Edinbrough'ba, vacsoráztak egy ősi kastélyban. Megtekintettek egy IBM-gyárat, ahol a vezetők a mi vállalatainkról érdeklődtek. — Indulásunk előtt hiába kerestük fel támogatásért a szolnoki üzemeket — mondja Fodor Zoltán. — Pedig a mi reklámunk olcsó és hatásos lehetett volna. Már csak azért is, mert a gyerekek nem átlagturisták, sokkal inkább képviselők voltak. Vannak itt magyarok 2 Július 20-án hat magyar diák érkezett repülővel Koppenhágába. Úticéljuk egy nemzetközi találkozó volt, ahol az ifjú történészek jogalkotási, jogpolitikai témákkal foglalkoztak. Magyarországot egy budapesti, három pécsi és két szolnoki gimnazista képviselte. Az Elbától keletre egyedül hazánk állított ki ilyen válogatottat. A „Varga” többszöri rostálás után legjobbnak bizonyult két tanulója a harmadikos Botka László és a negyedikes Hegedűs Attila több hónapos alapozással készült erre az eseményszámba menő középiskolás összejövetelre. Már az itt eltöltött két nap is zsúfolt volt. Előadást hallgattak meg — többek között — az Európa Parlamentről, találkoztak a dán kül ügy mii n iszferrel. Érezhetően megkülönböztetett figyelmet szenteltek nekik. Mindez csak egy közbenső Kovács Judit és Csajbók Attila állomás volt, repülőjegyük ugyanis az USA-ba szólt. E találkozót finanszírozó pénzalapot, a tudományos célokon túl, azért hozták létre, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz, és többet tudjanak egymásról a két kontinens fiataljai. Itt egyfajta álomkép él az emberekben, az Óceán másik oldalán tanulók meg alig tudnak valamit Európáról. — Én úgy láttam, hogy az amerikai diákokat három ország hozza lázba: Japán, Szovjetunió és Kína — meséli Botka László. — Volt persze aki Magyarországról érdeklődött. Meglepőek voltak a szélsőségek a politikai tájékozottságban is. Hazai tapasztalat, hogy amikor nyilatkozni kell, vagy a sokaság előtt felszólalni, az emberek elbizonytalanodnak. A két fiú bizonyára rácáfolt erre a gyakorlatra. Volt olyan feladat, amikor rögtönzött előadást kellett tartaniuk. Természetesen angolul. Jellemzőek a megadott témák: európai csapatkivonások, AIDS, abortusz. — Nehéz erről a zsúfolt hónapról beszélni — jegyzi meg Hegedűs Attila. Az amerikai külpolitikáról a jogrendszerről naponta tartottak előadásokat. A programok és az események — az amerikaiakra jellemzően — tervszerűen, percnyi pontossággal követték egymást. Csak a színhely változott mindig. Hol egy egyetem, hol egy olyan intézmény volt a vendéglátónk, mint például az ENSZ-székház. Az egyik tájékoztató végén magyarul kérdezte meg az egyik csinos előadónő: vannak itt magyarok? Olyan irigylésre méltó természetességgel hangzanak el a legtöbb ember számára csak a filmvásznon vagy a televízió képernyőjén keresztül látható metropoliszok nevei, mint ahogyan másnak az a magától érthetődé, hogy Rákócziújfaluba, vagy Besenyszögre jár dolgozni. A varázs persze még hat, az emlékek elevenek; szenátusi ülés a kapitóliumban, az Empire State Building megtekintése, szállás a Brodway-n. Minden csupa s zuperlati vus zokban. Andor son szülőhazájában Először vettek részt szocialista meghívottak Dániában, az emberi jogok témakörében rendezett egyhetes tanácskozáson. Miagyarországot a gimnázium két negyedikese Nagy Mariann és Csajbók Attila képviselte. A július 28-tól augusztus 7- i'g tartó programot a dán művelődési minisztérium finanszírozta. Az utazási költségeket a résztvevők állták. Ott már a dánok vendégszeretetét élvezhették. Utóbbiak finoman céloztak arra, hogy a jelenlevők kinek, kiknek köszönhetik meghívásukat. Még levelezőlapot is kaptak, mellé néhány címet: illett pár soros köszönőlevelet írni a szponzoroknak. A konferencia egyébként nyitott volt. Egyhetes kurzus 1200—1500 korona. Nézőpont, helyesebben ország és jövedelem kérdése csak, kii vállalja ezt a 9—11 ezer forintnak megfelelő összeget. Összöhasonlítgatásnak persze nincs sok értelme... Ha egy magunkfajta fizetné be a pénzt, és véletlenül unalmasak lennének az előadások, valószínű, fél lábon állva is kibírná a hét napot. Nyugat-európai szemmel nézve másként festett a dolog. Egy belga lány például — tudom meg Marianntól — akinek Koppenhága nem nyerte el tetszését, két nap után hazament. Az tény, hogy Andersen városa küllemében nem okozott osztatlan sikert körükben. Egy kicsit egyhangúnak találták. A vidéki látnivalók azonban kárpótolták őket. Svendboirg és Odense gyönyörű volt Mindenütt szokatlanul nyugodt és udvarias emberekkel találkoztak. Dániában sóik menekült tanul — jegyzi meg Attila. — Furcsának tűnt, hogy míg hozzánk ezrek menekülnek, ott, a férfi és a nő közötti különbségekről beszélgettünk az emberi jogok kapcsán. A kurzust lezáró dolgozatomban a román helyzetről írtam. Megértési gondjaik nem voltak, jólehet, kevesebb ideiig tanultak angolul mint kinti társaik. Nem volt akadálya a tapasztalatcserének. Lehet, hogy az új ismereteknek csak később veszik hasznát. A „vargás” vándordiákok még jóval a „nagy vizsgák” előtt állnak. Mestermunkák csak évekkel később készülnek majd el. Ki tudja, talán a jogi vagy közgazdasági egyetemeken. A lehetőség szerencsére már adott az ilyen külföldi utakhoz. Más kérdés, hogy az Iskolák mennyire élnek velük. Város- és megyehatárhoz szokott szemnek jót tesznek az ilyen utak. Szélesedik a látómező. Fontos, hogy már fiatalon alkalmazíkodjanak a nemzetközi méretekhez. Minél hamarabb, annál jobb. Szurmay Zoltán
