Néplap, 1989. október (40. évfolyam, 233-259. szám)

1989-10-07 / 238. szám

1989. OKTÓBER 7 Néplap Sisa József szépségei Méreteiben is impozáns tűzzománc kiállítást nézhet­nek meg az érdeklődők a megyei .művelődési központ galériáján. Minden bizony­nyal remélhetjük, igen sokan lesznek a látogatók a továb­biakban is, mert Sisa József zománcképei nem akármi­lyen élményt jelentenek. A Jászberényiben alkotó iparművészt a hazai szak­mai közvéleményen kívül a nagyközönség is jól ismeri, bár a tűzzománc igen idő­igényes, nagy elfoglaltságot kívánó műfaj, művelői elég ritkán állítanak ki. Sása József azokat igazol­ta tehetségével, akik vétóz­ták azt a nézőpontot, hogy az amatőr az csak amatőr, a művész — akinek oklevele van — meg művész. Egysze­rűen arról van szó, hogy a tehetséges Sisa József a sza­bad stúdiumokon jól elsajá­tította a szakmai alapisme­­reteket és ezek birtokában művészi alkotásokra képes. István Bő másfél évtizede foglal­kozik tűzzománccal, s e vi­szonylag rövid idő alatt je­lentős sikereket ért el. Ezek közül csak a legutóbbi elis­merését említjük az Art ’89 nemzetközi képzőművészeti pályázaton első díjat nyert. Az ókorban is népszerű — ie., II. századiból maradtak ránk emlékek — művészet úgynevezett rekeszes válto­zatát míveli Sisa József. Ezen a tárlaton közel száz munkáját mutatja be. Szinte minden képén végig vonul egyfajta liturgikus szemlélet és a magyar reneszánsz dí­szítőművészetének megújí­tott, sajátosan „sásai” hagyo­mánya. Mindezek együtt te­szik embercentrik'ussá és moderné még a mitológiai témákat is. Külön figyelmet érdemelnek a Magyar Szent Korona motivációinak para­frázisai, amelyek valójában többek az egyszerű tanul­mánytervnél, önálló esztéti­­ikai életük van. Menyegző ti Damjanich János diákjai Iskolanévadó és történésztalálkozá Cibakházán Ausztriai vendégszereplésre utazott a szolnoki szimfonikus zenekar Cibakháza, a ciibakházi ál­talános iskola a közelmúlt­ban igyakrain vonta magára a figyelmet. A másfél évvel ezelőtt Cibakházáról elin­dult országos történelmi ve­télkedő és a hozzákapcso­lódó eseménysorozat tegnap ért véget a községben. A nagyszabású ünnepség kere­tében az iskola felvette Damjanich János honvédtá­bornok nevét. Az avató ün­nepi beszédet dr. Dávid László a Művelődési Minisz­térium alapfokú nevelési főosztályának mlb., vezetője tartotta. Ezután került sor az iskola új szárnyának au­lájában Szabó Imre-fia Béla művésztanár Damjanichról készült bronzba öntött dom­borművének leleplezésére. A domborműről Román Béla megyei szaktanácsadó mon­dott rövid méltatást. A ki­magasló művészi értékkel bíró alkotás egy „cibakházi” Damjanichot ábrázol, tud­niillik Damjanich, itt kelt át a Tiszán, innen indultak csapatai a szolnoki csatáiba. Az ünnepség keretében sor került az ez év márciusában felavatott történelmi emlék­hely megkoszorúzásává is. E fontos események sorát történészek és történelem ta­nárok közös konferenciája zárta, „Nemzeti múltunk és a szabadságharc” címmel. A történészeket az iskola kér­te fel a közreműködésre. A ciibakházi eseménysoro­zat ismét szép példája a kul­túráért, a történelmi hagyo­mányok ápolásáért való szé­leskörű összefogásnak. — K. SZ. — Ausztriai vendégszereplés­re utazott pénteken a szol­noki szimfonikus zenekar. A hetven tagú művész­együttes szombaton Lizben lép fel, a Zene mindenkié című hangversenysorozat nyitóhangversenyét adja a híres Brucknerhausban. A műsor első felében Beetho­ven, a második részében magyar szerzők Weiner. Bartók, Hajdú és Kodály műveit játsszák Báli József karnagy vezényletével. Kla­rinéton közreműködik Hor­váth László. Történelmi játék, szakkörök, tanfolyamok Új mozgalmi év az úttörőházakban Ismét benépesültek az út­törőházak. Karcagon egy héttel ezelőtt tartották, meg az új mozgalmi év nyitá­nyát. Fotókiállítás nyílt az úttörőcsapatok nyári tábori életéről, s elkezdődtek a különböző tanfolyamok, szakkörök. Az úttörőházban összesen tizennégy féle — többek között színjátszás, képzőművészeti, fafaragó, néptánc kör, angol, német nyelvtanfolyam — szakkör közül válogathatnak a karca­gi kisdiákok. A szolnoki Tisza Antal Űt­törőházban szombaton az Albatrosz Együttes koncert­jével kezdődött meg az 1989/ 90-es mozgalmi év. Bár ami azt, illeti az úttörőházban a nyáron sem volt uborkasze­zon. A város és vonzáskör­zete diákjai közül hétezren vettek részt a Kalandos nyár programjain. A most kezdődő évad programja, kínálata vonzó­nak ígérkezik. Ismét indul többek között sakk. tűzzo­mánc, bélyeggyűjtő, varró, kerámia, fotó, különböző modellező, számítógépes, csillagász és bábszakkör, s ugyancsak hét klubba vár­ják a gyerekeket. A TIT megyei szervezetével közö­sen angol, illetve német nyelvtanfolyamokat hirdet­nek 1—8. osztályosoknak. Az új mozgalmi év ki­emelkedő rendezvénye lesz a Holló a pajzson című törté­nelmi játék és pályázat, amelyet a Mátyás Király Üti Általános Iskolával, s közművelődési intézmények­kel közösen rendez az úttö­rőház Mátyás király halá­lának 500. évfordulóján. Észműves tanoncok mai vándorútjai Var gás deákok a nagy tengeren innen és túl Kovács Judit pólóján kis kerek jelvény virít. Elég egy pillantás a Variga Katalin Gimnázium negyedikes ta­nulójára, hogy minden kétsé­get kizáróan meggyőződjek: festett vörös figura és vise­lőjének habitusa között nem lehet összefüggés. Mindössze az egyik skót nemzeti szim­bólumról, s sárkányról van szó. Talán már sejthető, mi­ként jutott hozzá. Skótok ott és itt Tizenkét diáktársával és három tanárával, a skóciai Paisley város vendégei voltak augusztus 7-től 17-ig. A há­rom felnőtt kísérőt kivéve, kizárólag csak lányok je­lentkeztek, 'méghozzá pont annyian, hogy nem volt szükség szelektálásra Ter­mészetesen feltételként ha­tározták meg az angol nyelv ismeretét, hisz a beszédgya­­korlás volt az elsődleges cél. Nos ez a vágyuk teljesült. Vendéglátóik egy percre sem hagyták egyedül őket. Korukbeli fiatalok gondos­kodtak „állandó foglalkozta­tásukról”. Két nap után már meg is barátkoztak a vidék sajátos nyelvjárásával. A tíz nap egyfajta vizs­ga volt. A másik náció kép­viselőivel akarva akaratlan lösszehasonlították magukjat. A megméretésben neim ma­radtak alul. — Ügy érzem, mi sokkal jobbnak bizonyulnánk fizi­kából, biológiából, jegyzi meg Kovács Anita. — Sőt a szi­getország történelméből is tudtunk újat mondani ne­kik. Fordítva viszont telje­sen más a helyzet. Alig hal­lottak valamit Magyaror­szágról, jószerével még az­zal sincsenek tisztában, hogy Európában hői élünk. Fodor Zoltán tanárra, az utazás fáradhatatlan főszer­vezőjére, Paisley legnívósabb állami középiskolájának megtekintése tett nagy ha­tást. — Az intézet neim volt gyenmekcentrikus. Kevés olyan helyiséget láttunk, melyek alkalmasak csoport­­foglalkozásokra. Egész tan­termes munkára készültek fel. Hogy a többi iskola mi­lyen, nem tudom, de ez — nem technikai felszereltség­re gondolok —1 nem verse­nyezhet a miénkkel. Nem maradtak ki a prog­ramból a skót nevezetessé­gek sem: kirándultak a kö­zeli Glasgowiba, Edinbrough­­'ba, vacsoráztak egy ősi kas­télyban. Megtekintettek egy IBM-gyárat, ahol a vezetők a mi vállalatainkról érdek­lődtek. — Indulásunk előtt hiába kerestük fel támogatásért a szolnoki üzemeket — mond­ja Fodor Zoltán. — Pedig a mi reklámunk olcsó és ha­tásos lehetett volna. Már csak azért is, mert a gyere­kek nem átlagturisták, sok­kal inkább képviselők vol­tak. Vannak itt magyarok 2 Július 20-án hat magyar diák érkezett repülővel Kop­penhágába. Úticéljuk egy nemzetközi találkozó volt, ahol az ifjú történészek jog­alkotási, jogpolitikai témák­kal foglalkoztak. Magyaror­szágot egy budapesti, három pécsi és két szolnoki gimna­zista képviselte. Az Elbától keletre egyedül hazánk ál­lított ki ilyen válogatottat. A „Varga” többszöri rostá­lás után legjobbnak bizo­nyult két tanulója a harma­dikos Botka László és a ne­gyedikes Hegedűs Attila több hónapos alapozással készült erre az eseményszámba me­nő középiskolás összejövetel­re. Már az itt eltöltött két nap is zsúfolt volt. Előadást hall­gattak meg — többek kö­zött — az Európa Parla­mentről, találkoztak a dán kül ügy mii n iszferrel. Érezhe­tően megkülönböztetett fi­gyelmet szenteltek nekik. Mindez csak egy közbenső Kovács Judit és Csajbók Attila állomás volt, repülőjegyük ugyanis az USA-ba szólt. E találkozót finanszírozó pénzalapot, a tudományos célokon túl, azért hozták lét­re, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz, és többet tudja­nak egymásról a két konti­nens fiataljai. Itt egyfajta álomkép él az emberekben, az Óceán másik oldalán ta­nulók meg alig tudnak vala­mit Európáról. — Én úgy láttam, hogy az amerikai diákokat három or­szág hozza lázba: Japán, Szovjetunió és Kína — mesé­li Botka László. — Volt per­sze aki Magyarországról ér­deklődött. Meglepőek voltak a szélsőségek a politikai tá­jékozottságban is. Hazai tapasztalat, hogy amikor nyilatkozni kell, vagy a sokaság előtt felszó­lalni, az emberek elbizony­talanodnak. A két fiú bizo­nyára rácáfolt erre a gya­korlatra. Volt olyan feladat, amikor rögtönzött előadást kellett tartaniuk. Természe­tesen angolul. Jellemzőek a megadott témák: európai csapatkivonások, AIDS, abortusz. — Nehéz erről a zsúfolt hónapról beszélni — jegyzi meg Hegedűs Attila. Az amerikai külpolitikáról a jogrendszerről naponta tar­tottak előadásokat. A prog­ramok és az események — az amerikaiakra jellemzően — tervszerűen, percnyi pontos­sággal követték egymást. Csak a színhely változott mindig. Hol egy egyetem, hol egy olyan intézmény volt a vendéglátónk, mint például az ENSZ-székház. Az egyik tájékoztató végén magyarul kérdezte meg az egyik csi­nos előadónő: vannak itt magyarok? Olyan irigylésre méltó ter­mészetességgel hangzanak el a legtöbb ember számára csak a filmvásznon vagy a televízió képernyőjén ke­resztül látható metropoli­szok nevei, mint ahogyan másnak az a magától érthető­dé, hogy Rákócziújfaluba, vagy Besenyszögre jár dol­gozni. A varázs persze még hat, az emlékek elevenek; szenátusi ülés a kapitólium­­ban, az Empire State Buil­ding megtekintése, szállás a Brodway-n. Minden csupa s zuperlati vus zokban. Andor son szülőhazájában Először vettek részt szoci­alista meghívottak Dániá­ban, az emberi jogok téma­körében rendezett egyhetes tanácskozáson. Miagyaror­­szágot a gimnázium két ne­gyedikese Nagy Mariann és Csajbók Attila képviselte. A július 28-tól augusztus 7- i'g tartó programot a dán művelődési minisztérium fi­nanszírozta. Az utazási költ­ségeket a résztvevők állták. Ott már a dánok vendégsze­retetét élvezhették. Utóbbi­ak finoman céloztak arra, hogy a jelenlevők kinek, kik­nek köszönhetik meghívá­sukat. Még levelezőlapot is kaptak, mellé néhány címet: illett pár soros köszönőleve­let írni a szponzoroknak. A konferencia egyébként nyitott volt. Egyhetes kur­zus 1200—1500 korona. Né­zőpont, helyesebben ország és jövedelem kérdése csak, kii vállalja ezt a 9—11 ezer forintnak megfelelő összeget. Összöhasonlítgatásnak per­sze nincs sok értelme... Ha egy magunkfajta fizetné be a pénzt, és véletlenül unal­masak lennének az előadá­sok, valószínű, fél lábon áll­va is kibírná a hét napot. Nyugat-európai szemmel néz­ve másként festett a dolog. Egy belga lány például — tudom meg Marianntól — akinek Koppenhága nem nyerte el tetszését, két nap után hazament. Az tény, hogy Andersen városa küllemében nem okozott osztatlan sikert körükben. Egy kicsit egy­hangúnak találták. A vidéki látnivalók azonban kárpótol­ták őket. Svendboirg és Odense gyönyörű volt Min­denütt szokatlanul nyugodt és udvarias emberekkel ta­lálkoztak. Dániában sóik menekült tanul — jegyzi meg Attila. — Furcsának tűnt, hogy míg hozzánk ezrek menekülnek, ott, a férfi és a nő közötti különbségekről beszélget­tünk az emberi jogok kap­csán. A kurzust lezáró dol­gozatomban a román hely­zetről írtam. Megértési gondjaik nem voltak, jólehet, kevesebb ide­iig tanultak angolul mint kin­ti társaik. Nem volt akadá­lya a tapasztalatcserének. Lehet, hogy az új ismere­teknek csak később veszik hasznát. A „vargás” vándor­diákok még jóval a „nagy vizsgák” előtt állnak. Mes­termunkák csak évekkel ké­sőbb készülnek majd el. Ki tudja, talán a jogi vagy köz­­gazdasági egyetemeken. A lehetőség szerencsére már adott az ilyen külföldi utakhoz. Más kérdés, hogy az Iskolák mennyire élnek ve­lük. Város- és megyehatár­hoz szokott szemnek jót tesz­nek az ilyen utak. Szélesedik a látómező. Fontos, hogy már fiatalon alkalmazíkod­­janak a nemzetközi méretek­hez. Minél hamarabb, annál jobb. Szurmay Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents