Néplap, 1989. október (40. évfolyam, 233-259. szám)
1989-10-05 / 236. szám
1989. OKTÓBER 5. j^ÉPlAP 3 A Tiszaszentimrei Aranykalász Tsz dobozüzeme erre az évre 12 millió forintos terv teljesítését irányozta elő. Ezért bővítették a termé kskálát. A második félévben kezdték el a faládák gyártását az Újpesti Gépelemgyárnak Fotó: Mészáros A Mészöv elnöksége és felügyelő bizottsága Az ágazati kongresszus előbbre hozását szorgalmazzák Együttes ülésen összegezték a társadalmi vita tapasztalatait Együttes ülésen tárgyalta meg tegnap a Fogyasztási Szövetkezetek Szolnok Megyei Szövetségének Elnöksége és felügyelő bizottsága az országos tanács által Tanulságok és válás zutak a szövetkezeti mozgalomban címmel, idén júniusban társadalmi vitára bocsátott dokumentum fogadtatáséinak megyei tapasztalatait, A testületi tagoknak írásban előre kiadott összegzést — amelyet meghallgatott és hozzászólásában véleményezett Szlamenáczky István, a Szörvosz főtitkára is, Gazdag Sándor, a Mészöv főtitkára egészítette ki szóban. A vitaanyagot júniustól szeptember végéig valamennyi áfész-, takarék- és lakásszövetkezetnél igyekeztek a legszélesebb tagsági körben feldolgozni. Az erre a célra szervezett fórumokon — amint azt az együttes ülést vezető Bar tus Pál, a megyei szövetség elnöke elmondta — sikerült úgymond felrázni a fogyasztási szövetkezeti közvéleményt, ugyanakkor az anyag kapcsán folytatott helyi eszmecserék révén a szövetkezetek is jobban a tagságuk felé fordultak. A két testület tagjai közül hozzászólók tölbbek között leszögezték: mielőbb ki kell kényszeríteni a kormányzattól, hogy végre vegyék komolyan a fogyasztási szövetkezeteket, mert lehet, hogy mire a szövetkezeti törvény korszerűsítésére sor kerül, minden, amiről júniustól szeptemberig a társadalmi vita zajlott, már aktualitását veszti. Határozott igényként fogalmazták meg a jelenlévők, hogy országosan nagyobb, a mozgalom súlyának megfelelő érdekképviseletre van szükségük például a parlamentben is. A vagyon korszerűsítésével kapcsolatban olyan üzletrész és osztalék megállapítását tartják csak célravezetőnek, amely gondolkodásra, csetlékvésre, vállalkozásra késztető módon jelenik meg a tagak jövedelmében. • Elhangzott az együttes ülésen olyan vélemény is, hogy a fogyasztási szövetkezetek a múltban sem voltak a nagy jövedelműek szervezetei, a jelenben sem azok ezért elsősorban a vidék felé, az ott élők ellátására kell fordítaniuk a figyelmüket a jövőben is. Megoszlottak a véleményék az érdekképviselet korszerűsítését illetően: volt, aki az ágazati — küllőn áfész-, takarók- és lakásszövetkezeti — országos és megyei szövetségek kialakítása mellett voksolt, mások a megosztottsággal járó, hátrányos helyzetek miatti aggodalmukat fejezték ki. Szlameniezky István elöljáróban annak a meggyőződésének adott kifejezést hozzászólásában, hogy a tulaj donrefoinm végrehajtásán, a jojgáliamiság megteremtésén munkálkodó társadalmunkban igen ds van jövőjük a fogyasztási szövetkezeteknek. Azok tulajdonhirtoklása ég önszerveződése nem áll ellentétben egymással, ugyancsak nem összegyeztethetetlen a profitra való törekvés és az állampolgári, tagsági, ellátási, ..szolgáltatási igények kielégítése sem. A szövetkezeteknek a jövőben is a tagsági kedvezmények körének bővítésére is lehetőséget biztosító, tisztes haszonra törekedve kell tevékenykedniük. Egyetértett a Szövosz főtitkára a megyei összegzés azon megállapításaival, amelyék egyaránt szorgalmazzák a tagságnak, mint a szövetkezetek társadalmi bázisának és mint a potenciális vásárlóerőnek is a megtartását. Arra á felvetésre, hogy a parlamentben nagyóhb képviseletet igényel a mozgalom, Szlameniezky István elmondta: miután a soron következő választásokra csak a pártok jelölhetnek, a mozgalom képviselőinök aránya csak a szövetkezetek működési területén, a falvakban, községekben és városokban formálható. Az együttes ülésen az országos vitaanyag feldolgozásának megyei tapasztalatai alapján állásfoglalást hagytak jóvá. Abban többek között megfogalmazták, hogy a szövetkezetek szerepét a kibontakozó piacgazdaságban alapvetően meghatározó, új szövetkezeti törvény megalkotásának időszakában az érdekképviselet egyik legfontosabb feladata, hogy megfelelően tolmácsolja a jogalkotóknak a sajátos ágazati igényeket, például a szövetkezés szabadságával és a tulajdonosok alapvető jogosítványaival kapcsolatban. A két megyei választott testület állásfoglalásában is helyet kapott a szövetkezetek azon igénye, hogy az ágazat jövő tavaszra tervezett kongresszusát a soron következő társadalmi változásoktól is függő lehetőségeket figyelembe véve előbbre kell hozni. Kereskedelmi akció a szegényekért A szegedi székhelyű Tisza Füszért Kereskedelmi Vállalat három olyan akciót indít, amelyekkel a lakosság vásárlási gondjain az áremelések hatásának ellensúlyozásával szeretne enyhíteni. Erről tájékoztatta az újságírókat tegnap Benedek Tibor, a vállalat vezérigazgatója. Elmondta, hogy a Tisza Füszért az „öregekért” akció keretében október minden hétfőjén a vállalat Csongrád és Bács-Kiskun megyei üzleteiben minden nyugdíjas 10 százalékos árkedvezménnyel vásárolhat a teljes árukészletből. A karácsonyi bevásárlások idején egyes termékek,bői további jelentős árengedményt adnák. A „Mindenkiért” elnevezésű akció egy korábbi gyakorlat megújítása, kiszélesítése. Tavaly a munkahelyeiken működő szakszervezeti bizottságok szervezték a kedvezményes élelmiszer- és vegyiáru-akciókat, az idén viszont minden munkahelyi közösség, akár magánvállalkozás is kérheti a kollektív (bevásárlás lehetőségét 10— 15 százalékos árkedvezménnyel Szegeden, Hódmezővásárhelyen, Szentesen, Kecskeméten, Kiskunhalason, Baján és Kalocsán a Füszért-raktáraknál, illetve fiókoknál. A harmadik akciójukat szeretnék országossá szélesíteni. Az elesetteknek, a szegényeknek 'karácsonyi — több száz forint értékű ajándékcsomagot állítanak össze. A helyi tanácsoktól kapják meg a legrászorultabbak nevét, s áki nem tud a csomagért elmenni, annak a lakására viszik. Szegeden és Kecskeméten 200—200, Hódmezővásárhelyen, Szentesen, Baján, Kiskunhalason és Kalocsán 100—100, Makón pedig 50 ember kap élelmiszert, mosószert, ajándéktárgyakat tartalmazó csomagot. Főnökök peresztrojkája Az is, ez is Tisza Cipő Kezdjük a jó hírrel: betört a peresztrojka a Martfűi Tisza Cipőgyárba, elindult egy demokratizálódási folyamat. A megújulás előfutáráról Takács Józsefről, illetve a vele kapcsolatos bonyodalmakról lapunk június 7—10. számában cikksorozatban számoltunk be Bizalmiválság Martfűn címmel. Takács József az elektrikus csoport szakszervezeti bizalmija ugyanis következetesen kiállt bizalmi jogainak érvényesítése mellett. A gazdasági vezetés által javasolt béremeléseket, mozgóbéreket nem írta alá, mert úgy vélte, évek óta a pikszisemberek kapják a nagyobb összeget. Egyfajta háború alakult ki a két részre szakadt csoporton belül, lévén, hogy a művezető is ragaszkodott jogához, nevezetesen ahhoz, hogy a munka alapján differenciáljon. A patthelyzetben végül a szakszervezet kénytelen-kelletlen Takács mellett foglalt állást. Ellaposodott a Takács-ügy Az ügyet ezzel lezártnak tekinthetnénk. S hogy most újból felemlítjük, arra az események alakulása késztet- Az energiaosztály azon vezetői és beosztottjai ugyanis, akik. ezt a döntést sérelmesnek tartották, gondoltak egy merészet, előbb kiléptek a szakszervezetből, majd — olvasom a cipőgyár üzemi lapjában — Tisza Cipőgyár Energia Érdekvédelmi és önsegélyező Csoportot hoztak létre. És ezért írhatunk eme jó hírről. Végre, lelkendezhetünk, történt valami, ami a vállalati demokráciát célozza meg! Mindazok viszont, akik igyekeznek a dolgok mögé tekinteni, már nem biztos, hogy ennyire optimisták. Sokan most ezt az akciót a főnökök peresztrojkájának titulálják a gyárban. Ez foglalkoztatja manapság az embereket. A Takácsügy — mondják — ellaposodott. Nincs is már ügy, csak Takács, egyedül. Merthogy időközben Takács úgyszólván magára maradt. Csoportjukból ketten katonai szolgálatra vonultak be, egy dolgozó más területre ment át. A bizalmicsoport már csak formálisan létezik. Ha a vállalati jogsegélyszolgálat vezetője, dr. Kiss Edit nem igazol át hozzájuk, fel is oszlik, mert gyakorlatilag ketten maradtak a csoportban. A többség átállt a vezetők által bontott új zászló „Mi az oka, hogy létrejött a szervezet, függetlenül a helyi szakszervezettől? — Tulajdonképpen azért hoztuk létre az önsegélyező csoportot, mert az utóbbi időiben a szakszervezet szervezeti szabályzatából kiderültek olyan dolgok, amiket mi sérelmeztünk. Mi akkor azt rugalmasságnak hittük. Megmondom konkrétan, mire gondolok. A bizalmi mindenki fölött áll, őt semmi szín alatt nem lehet megkerülni, kompromisszumot kötni nélküle sem a főbizalminak. sem a szakszervezeti bizottságnak nem lehet. Senki sem tárgyalhat, csak a bizalmi. Ez tudtommal az új szervezeti szabályzatba is ugyanúgy átmegy. Sokunknak az volt a véleménye, hogy ez egy 50-es években kialakult rendszer. Mi úgy gondoltuk, hogy megpróbáljuk önkéntes alapon és önönállóan csinálni az érdekvédelmet. Még egy dolog volt, amivel nem értettünk egyet. A szakszervezet jogot formál arra. hogy minden dolgozónak képviselje az érdekeit, sőt munkaidő után is vitás esetekben a dolgozó tudta nélkül is eljárhat. Nekünk az a véleményünk, hogy aki nem szakszervezeti tag, az azért nem az, mert nem tart rá igényt. A következő ok pedig az. hogy ezek az emberek nemigen tudják, mif kaptak a szakszervezetalá. Volt, aki érdekeinél fogva tette ezt, mások értelmetlennek, hiábavalónak tartották Takács harcát, hiszen jól tudják: a városban nemigen akad más munkahely, ha maradni akarnak, el keli fogadniuk az uralkodó irányvonalat. Így aztán az energiaosztály (már nemcsak az elektrikus csoport) megoszlott. Jelenleg mintegy negyvenötén az önsegélyező csoportot választották, harmincán pedig a szakszervezetet. Elgondolkodtató persze az is, hogy korábban Takács ellen fegyelmit indítottak, többek közt azért, mert magatartásával a megosztottsághoz járult hozzá, és ez akkor egyáltalán nem volt kívánatos. De hagyjuk a szőrszálhasogató észrevételeket, hiszen az élet bizonyítja, változnak az idők a Tisza Cipőgyárban. Egyszerre szélesre tárták a kapukat az újfajta érdekvédelem előtt. Szeptember elején tehát annak rendje és módja szerint nyíltan, teljesen demokratikusan megalakult az érdekvédelmi és önsegélyező csoport. A nyíltan, demokratikusan megválasztott háromtagú vezetőség elnöke Hartyányi László interjút is adott az üzemi lapban. Magam is felkerestem, de csak úgy volt hajlandó beszélgetni velem, ha az írást elllenőrizheti. Végül abban állapodtunk meg, nincs kifogása. ha az üzemi lapból idézek. íme: ,től. Befizetik az egy százalékot, meg annak előtte a bélyeget és ... Dolgozik egy területen mondjuk 80 ember, ketten-hárman elmentek egy évben üdülni, meg öten-hatan kaptak 500 forint segélyt. Ezt úgy gondoljuk. ennél közvetlenebb kapcsolattal, mint a szakszervezeti bizottság, meg tudja oldani ez a csoport. A harmadik ok pedig, ha jól tudom, a tagdíjuk 42 százalékát elviszik, innen a bőripari meg megyei, ilyen - olyan felső szakszervezeti szervek, és nem tudjuk mire költik. Az a gyanú, mindössze az apparátusuk fenntartására. A csoportot létrehozva, még ha nem is kapunk semmiféle támogatást, akkor is a mi pénzünk marad a befizetett tagdíj.” — Kíván-e csatlakozni valahová a csoport? — Nem. Megpróbáljuk a saját ügyeinket hatékonyabban intézni. Mi nem akarunk összetűzést, ellenségeskedést a szakszervezettel. Nem ellenük, nem fölöttük, mi mellettük szeretnénk dolgozni.” Nem áll szándékomban kétségbe vonni a leírtakat. De némi aggályom támad azért. Itt van mindjárt az elnök személye. Engedtessék meg, hogy a korábbi, a témával összefüggő írásomból is idézzek. Amikor ugyanis a Takács-ügy kapcsán, Takács művezetőjét arról faggattam, hogy mi is történt korábban, ha Takács nem írta alá a művezető javaslatát. akkor így válaszolt: „Én nem tudtam mit tenni, továbbítottam az osztályvezetőnek (Sagát Kornél). Tudomásom szerint ő a szakszervezeti főibizalmival, Hartyányi Lászlóval együtt írta alá a javaslatot.” Nincs mit hoztzáfűzni. Ha csak nem azt: bízzunk abban. hogy a szakszervezeti főbizalmiból az önsegélyező csoport elnökévé vedlett (beosztását tekintve művezető) Hartyányi nem kerülhet ekkora ellentmondásba akkor, amikor a dolgozók érdekvédelmét képviseli, hiszen mint művezető nyilván egyet fog érteni a saját javaslatával. És ekkor kezd bennem alábbhanyatlani a derűlátó optimizmus. Olybá tűnik, mintha a korábbi viszonyok átmentéséről lenne szó, adaptálva a mai demokratikus körülményekre, mintha a csoport tagjai eleve lemondanának a szakszervezeti típusú érdekvédelem esélyéről (függetlenül annak milyenségétől. A csoport alapszabályát olvasva, a kétely csak fokozódik bennem. A vezetőség viszi a prímet Nézzük csak milyen szerepet kapott a vezetőség! „A csoport tagjainak érdekvédelmét három fős választott vezetőség látja el.” A tagfelvételről ugyanők döntenek. Ennek a vezetőségnek többek közt, véleményezési javaslattételi joga van: „a dolgozók bérmegállapításánál, béremelésénél, kitüntetéseknél, jutalmaknál. prémiumoknál, mozgóbéreknél, dolgozók áthelyezésénél, átcsoportosításánál, létszámracionalizálásánál”. Szóval nem a dolgozóknak, a tagoknak. A VEZETŐSÉGNEK van joga! Azt hiszem, egyetlen észrevétel kívánkozik ide: azok, akik ezt a szabályzatot. elfogadták és tagokká váltak, mintegy önként lemondtak egyúttal a szakszervezeti érdekvédelemről, a bizalmi' egyetértési jogáról, hiszen itt már a csoport vezetősége viszi a prímet, még akkor is, ha az ellen taggyűlésen tiltakozik valaki .De miért tiltakozna, ha egyszer elfogadta az alapszabályt? Ehhez egy újabb Takácsra lenne szükség a csoporton belül. Én azért ezzel együtt is megmaradok az optimizmusomnál. Igenis. elindult Martfűn egy megállíthatatlan demokratizálódási folyamat. Persze egyelőre még tisztázatlan a csoport jogköre, hiszen, ahhoz, hogy ezeket jogosultan, jogszerűen gyakorolják. a kollektív szerződést is módosítani kellene. Lehet, hogy a szakszervezet mellett, meghirdetett békés együttlét sem lesz felhőtlen. Az első mozgóbér - elosztásnál, béremelésnél kiderül ugyanis, hogy a csoport tagjainak és a szakszervezeti tagoknak meg kell valahogy állapodniuk abban, -milyen arányban osszák meg egymás között a rendelkezésre álló összeget. Az érdekellentét nyilvánvaló. Csak most már nem egy csoporton belül éleződhet ki a feszültség, hanem egy egész osztályon belül. Én most mégiscsak optimista vagyok, mert hiszen mondom elindult a Tisza Cipőgyárban a peresztrojka. Lehet, hogy egyelőre a főnököké, de példájukat most már a dolgozók is követhetik. Szőke György Kiderültek „olyan” dolgok
