Néplap, 1989. október (40. évfolyam, 233-259. szám)
1989-10-04 / 235. szám
4 1989. OKTÓBER 4 BMP A mozdulatlanság időszigetén Kádárműhely Tiszasason. A fa és a vas engedelmeskedik H. Molnár László akaratának A Józan Élet egészségvédelmi szövetség Felajánlották egynapi jövedelmüket Csatlakozásra hívják a vezetőket Boldog ember az, ki szakmáját szereti, aki nemcsak megélhetési forrást lát a munkából, akinek ezért nem is kényszer az, örömét led! benne. Ilyen ember a Tiszasason élő H. Molnár László is. Ritka, kihalófélben lévő foglalkozást választott egykor a most ötvenhét éves férfi. Miután sorsa úgy alakult, hogy napjait magányosan éli, ez ad most neki naponta olyan foglalatosságot, amely elégedettséggel töltheti el. Aki felkeresi, meggyőződhet erről. A portáján felhalmozott faanyag árulkodik arról, itt olyan ember él és dolgozik, akinek keze nyomán a glédába állított fából ritka használati tárgyak készülnek. Ha pedig az érdeklődő a hajnali órákban érkezik, a kalapácskongatta fémes hangokból arra is következtethet, kádár á ház gazdája. Kádár, aki tűzzel, vízzel és kézi erővel uralkodik a fán, vason, hajlítja, formálja, Ö6szepasszítja, simítja őket, mígnem olyannyira egymáshoz idomulnak, mintha végleges formájukat általa végérvényesen nyernék el. Kádak, hordók, virágtartók készülnek a tiszasasi kádár műhelyében. Látogatásunkkal ebéd utáni sziesztáját szakítjuk meg. Magyarázatképp mondja: — Kettévágom a napot, így korábban dologba foghatok, az estét is kitolom valamicskét. Egyedül dolgozom, ha haladni akarok, munkával kell eltöltenem az időt. Ez a szakma nem esik nehezére. Kitűnik ez abból is, ahogy körülvezetve mutatja be birodalmát. A műhely ódon hangulatot áraszt. A polcokon ritka, különleges szerszámok sorakoznak. A falon itt-ott olyan eszközök függnek, amelyekkel már csak elvétve találkozhat az érdeklődő. Ki gondolná, hogy egy kádárnak hatvan-hetvenféle gyalura van szüksége. A mesterfogások titka, hogy mikor melyikért nyúlnak, hogy a kézhez simulva a szakavatott mozdulatok után visszakerüljenek a polcra. Az időtlenség hangulata, mely a műhelyben elfogja az embert, a látványból fakad. Évszázadok alatt sem változott a szakma. Hagyományos kellékeivel rohanó világunkban a mozdulatlanság időszigetére érkeztünk. — Pedig — emlékezik viszsza a mester — voltak itt nehéz évek, amikor padlón volt a szakma. A műanyagok átmeneti térhódítása egy időben megkérdőjelezte munkánk értékét. — Ügy tűnik, ismét felszálló ágon vannak? — Nem panaszkodhatom — ismeri el —, újra divatba jöttek a természetes alapanyagú eszközök. Megnőtt a kereslet. — Szóval meg lehet élni egy ilyen ősi foglalkozásból is? — Manapság jó idők járnak. A vásárok keresett termékei közé tartoznak a hordók, virágtartók. Magam Is eljárok a piacokra. Nem is jövök haza üres zsebbel. Csak győzze az ember utánpótlással. — Ahogy látom — nézek körül — ez nem a fán múlik. — Hosszú évek alatt gyűjtöttem össze, amit itt lát — mondja a méretre vágott farakások felé intve. — Meszsziről kerültek ide. Bejártam értük az országot. Ezek itt még Széchenyi erdejéből valók, Somogyból, Segesd községből szállítottam ide. Merthogy ezen a jó fán múlik minden. Tölgy- és eperfából dolgozom, időt adva arra is, hogy beérjenek. A farakáson feltüntetett évszámok bizonyítják az elmondottak igazát. Mi tagadás, régen fütyültek rigók ezeken az ágakon. —De sok ideje már annak is, amikor H. Molnár László e szakmára adta. a fejét. Hogyan is történt? — Amikor anyámmal egyedül maradtunk, azt mondta, tanulj tisztességes szakmát. El is szerzett engem Kecskemétre. Ott egy idős kádármestertől tanultam meg a szakmát meg a munka becsületét. Azokban az időkben egy inas sorsa nem volt rózsás, még a seprű is parancsait neki. — De később a kor sem kedvezett különösebben — utalok a kisiparosok korábbi megítélésére. — 1957 óta vagyok kisiparos. Az első tíz év volt nehéz, hiszen nem örököltem a szakmát. Mindent elölről kellett kezdenem, beszerezni a szükséges eszközöket. Igény se volt- akkora, mint újabban. Sokáig csak javításokkal foglalkoztam. A nehéz idők elmúltak. Élete úgy alakult, hogy magára maradt. Ma a munka az egyetlen, amibe belefeledkezve éli napjait. Kádárkötényt akaszt a nyakába. Komótosan munkához lát. Magánéletének alakjai nem engedelmeskedtek akaratának, de a fa és vas meghajlik előtte. Munkája hát kitölti életét, a magányos lét egyetlen örömforrása. Nehezen is adja ki kezéből az általa készített remekeket, csak ha már újabba fogott. — Mi hát a titka e mesterségnek? — kérdezem az erre legilletékes.ebbtől. , — A türelem — válaszol némi töprengés után. — Csak a türelemmel végzett munka hozhat eredményt. Szavai hitelében nem kételkedhetem. Életével is bizonyítja ezek igazát. Kitartani a mellett, amit a legjobban szeretünk, nehéz időkben nem könnyű. Hiszen haldoklott ez a szakma is sokáig, de igazat adhatunk H. Molnár Lászlónak akkor, amikor azt mondja: az igazi értékek nem halhatnak ki. Csöndes őszi délután a falu főterén. Nincs nagy forgalom, de kicsi sem; emberek jönnek-mennek, megszállják a fagylaltozót, a vendéglőt, turistabuszok fordulnak a parkolóba. A férfi autóval érkezik. Megáll a főtéren, egy vizesárok mellett. Kiszáll az autóból, az árokparthoz lép, kigombolja a nadrágját... és pisil. Nem zavarják a jövök-menők, nem idegesíti, hogy fényes nappal van. Mit lehet erre mondani? Mint azt, hogy pokolba az álmokkal a kulturáltságról! Ha belegondolok, hogy én még,.. szóval; hogy én még titokban azt reméltem, hogy egyszer eljutunk egy bizonyos fokra, ahol majd jobban érezzük magunkéit. Eljutunk oda, hogy a nyilvános vécékben lesz zuhanyzó is. és az izzasztó nyári napokon akár le is tusolhat a fáradt utas ... Arról álmodtam, hogy a vendéglők-Tegnapra virradó éjszaka Hegyeshalomnál átlépte a határt a 20 ezredik NDK- állampoigár, aki ezer, az átkelőn Ausztrián át távozott az NSZK-ba. A legtöbb NDK-s Hegyeshalomnál hagyta el hazánkat, de a többi átkelőhelyen — így elsősorban Sopronnál — több ezren kelteik át a határon. Új Massipunkl A papucs külföldön is siker Már elkészülteik a tavaszi modellek a 135 dolgozói foglalkoztató Karcagi Cipőipari Kisszövetkezetnél, amelyből jelentős tételt már le is kötött a kereskedelem, így a jövő év első félévi termelési háttere biztosított a szövetkezetnék. Űj terméke a női, a gyermek- és a leánytkaszandiál, melyet a szövetkezet modellező részlege tervezett, s ezek mellett továbbra is gyártanak férfi félcipőt és rövid szárú csizmát, ivajLaimint (gyógyhatású, papucs jellegű klumpát, amely az áldómunkát végzők körében népszerű. Leghíresebb terméküket a Massipunkt papucsot továbbfejlesztették, amelyet egyébként két éve kezdtek el gyártani, s belőle eddig kétszázezer párat adtak át a kereskedelemnek, amely kezdetben majdnem a termelői ár kétszereséért adta a népszerű papucsot a boltokban. A három mintabolttal — amelyből kettő a megyében, Karcagon és Szajoliban van _ rendelkező kisszövetkezet eredményes gazdálkodását sokféle tényező sújtja, többek közöt t a z, hogy a bőreilátás nem kielégítő, az alapanyag minősége nem megfelelő, a gyártási költségek magasak, és tenmékszarkezetváitásna sem gondolhatnak, mert a 24 százalékos banki kamatteher rendkívül megterhelő. Exporttermelésre viszont gondolhatnak a ‘beszűkült magyar piac ellensúlyozására, s a Massipunkt papucsra — amelyet csomagküldő szolgálaton keresztül ds meg lehet rendelni a szövetkezettől — nagyobb megrendeléseket várnak Japánból, az Egyesült Államokból és az NSZK-ból, ahol a mintakollekció nagy sikert aratott. ben egyszer majd közvetlenül a bejárat mellett, jól láthatóan kézmosókat és kézszárítókat helyeznek el. Nem tudom, meddig kell még várni ezekre. Nem tudom, hogy az otthonából kilépő ember mikor talál majd nyilvános helyeken is kulturált körülményeket. Mert legyünk őszinték. ugyan ki mos kezet az étteremben étkezés előtt? Ki fogja keresgélni a vécét — persze valahol hátul van —, ahol egy hidegvizesr többnyire koszos mosdó kínálja magát? Vajon miért van ez így? Bevallom, eddig hajlamos voltam azt mondani, hogy azért, mert, a szolgáltatók nem foglalkoznak vele. Ma már kezdem azt hinni: talán igény sincs rá. Szóval álmodhatunk itt nyilvános zuhanyzókról meg csillogóvillogó éttermi mosdókról. Álmodhatunk ... Ehhez képest a falu főterén fényes nappal pisil egy férfi. —Pé— A győri határőrkerület által őrzött, Rajika és Esztergom közötti Duna-szakaszon a tegnapra virradó viharos éjszakán ketten érkeztek a Dunán át Csehszlovákiából. A Dunát átúszó, vág;' csónakkal, gumimatraccal, farcnkön átjutó NDK-állampolgárok száma ezzel 332-re emelkedett. A Józan Élet Egészség-és Családvédelmi Országos Szövetség alapítványt hozott létre az Egészséges családért elnevezéssel. A szövetség országos választmányának tagjai felajánlották egynapi fizetésüket az alapítvány javára. A szövetség „Egy nap a holnapért” elnevezéssel mozgalmat hirdetett. Nyílt, levéljen fordult minden rendű és rangú magyar vezetőhöz, országos és helyi szervek, intézmények, hatóságok, tanácsok, szervezetek, egyesületek, társaságok elnökéhez, igazgatójához, titkárához, hogy egynapi fizetésüket ajánlják fel az alapítvány javára. A mozgalomba a középvezetőket (műhelyekért, iskolákért, osztályokért, irodákért, csoportokért felelős vezetőket) is szeretnék bevonni. Levelükben megfogalmazták, hogy az Egy nap a holnapért mozgalom alkalmat kíván nyújtani annak igazolására, hogy akik ma Magyarországon vezetésre vállalkoznak, áldozatot is tudnak hozni a válság A.z Országos Tudományos Kutatási Alap bizottságának javaslatára a Minisztertanács kabinetje hozzájárult az Alap fenntartásához, és szavatolja a kutatások támoijatását ebből az alapból. Így az OTKA idén december 16-án pályázatot hirdet az 1991—1994. évi kutatások támoiíatásának elnyerésére — tájékoztatta az újságírókat Láng István, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, az OTKA-bizottság elnöke kedden a bizottság ülémiatt még nagyobb veszélybe jutott közegészségi állapotok és a bajiba jutott családok megsegítéséért. A szövetség véleménye, hogy ezzel az akcióval az egészség és családvédelem az érdeklődés középpontjába kerül. Véleményük szerint közös erőfeszítés nélkül nem lehet megakadályozni a kedvezőtlen folyamatokat: a szenvedélybetegségben megrokkantak, meghaltak száma egyre növekszik, az ország lakossága fogy a biológiai, társadalmi, lelki, szellemi és erkölcsi alapok megingása miatt. Az akohol izmus, az öngyilkosság, a válás magas száma és aránya tettekre és összefogásra sarkall. Az Egészséges családért alapítvány alapító okiratát dr. Illés Béla egészségügyi miniszterhelyettes hagyta jóvá. Azok, akik szeretnék támogatni az alapítványt, a következő címen kérhetnek befizetési csekket: Józan Élet Egészség- és Családvédelmi Országos Szövetség, Budapest, Vörös Hadsereg útja 116. 1021. se után — az MTA székhazában. Elmondta: legalább egy év szükséges ahhoz, hogy az igénylők elkészítsék pályázataikat, azokat a zsűri elbírálja, a pályázók tevékenységét értékelje, és megkössék a kutatási szerződéseket. A pályázatokat 1990. február 28-ig lehet benyújtani. A támogatás összegét aiz igények és az ország lehetőségeinek figyelembevételével állapítják meg — hangsúlyozta Láng Irtván. „Zsiráfvár” az egri vár tövében Az egri vár tövében „zsiráfvárat’’ — felfújható óriás zsiráfot — állított fel Pritz Gyula magánvállalkozó. Az ötletnek igazán a gyerekek örülnek, ugyanis a zsiráf nyolcvan köbméteres belsejében — ahol a kisiskolásoknak már tornaórát is tartottak — kiválóan lehet ugrálni (MXI-fotó: H. Szabó Sándor) Szőke György MTA — Olykor zuhanyzókról álmodom. II 20 ezredik NDK-állampolgár Újabb támogatás
