Néplap, 1989. október (40. évfolyam, 233-259. szám)
1989-10-04 / 235. szám
1989. OKTÓBER 4 5 ^feW4P Ásatások Szentkirályon A Bács-Kiskun megyei Szentkirályon 20 éve végez régészeti feltáró munkát Palóczi Horváth András, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum régésze. A hosszú kutatómunka eredményeként többek_ között kiderítette, hogy ez a település volt Kecskemét környékén a legnagyobb falu a középkorban. A régi nevét — Szentkirályt — két éve visszakapott ősi településen több mint harminc épületmaradványt, 400 Árpád-kori és középkori sírt tártak fel. Képünkön Szentkirály egykori épületeinek maradványai (MTI-fotó: Karáth Imre) Főhajtás a zene előtt Megemlékezések megyeszerte a zenei világnapról Immár hagyománnyá vált. hogy a megye zeneoktatási intézményei, kórusai és zenekarai minden évben megünneplik októer elsejét, a zene világnapját. A közeljövőben Ausztriába 'készülődő Szolnoki szimfonikus zenekar vasásnap délelőtt hangversenyt adott a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban, természetesen az ünnepi alkalomnak szentelve azt. Műsorán Beethoven VIII. szimfóniája, Weiner Leó két műve: a Csárdás és a Rókatánc. Bartók. Béla Este a székelyeknél című darabja, Hajdú: Magyar capricciója és Kodály Zoltán Marosszéki táncok című zenekari darabja szerepelt. A Szolnoki szimfonikus zenekar Báli József vezényletével — annak ellenére, hogy nem túl sok idő állt rendelkezésükre a felkészüléshez — fegyelmezetten, átélten játszott a hangversenyen. A koncert színvonalas műsorából ezúttal Hajdú: Magyar capriccióiának élményt nyújtó előadása emelkedett ki — s ez nem utolsósorban Horváth László klarinétművész érdeme, aki virtuóz játékával. hangszerének bársonyos hangjával ragadta magával a koncert közönségét. Hétfőn este Jászberényben a Déryné Művelődési Központban a város kórusai adtak ünnepi hangversenyt, megemlékezve ugyanakkor Bárdos Lajos születésének 90. évfordulójáról is azáltal, hogy az esten fellépő valamennyi énekkar a szerzőnek legalább egy művét is műsorára tűzte. A Bedőné Bakki Katalin vezette Vasas Munkásénekkar ezúttal elsősorban Prae•torius: Szép vagy muzsika című kórusművének előadásával okozott maradandó élményt. A Jászsági ÁFÉSZ Székely Mihály Kórusát ezen a .koncerten Ferencz Sándor karnagy vezényelte; Túri Márta ezúttal betegsége miatt nem dirigálhatott. Az énekkar gazdag műsorából ezúttal Liszt Ferenc: O salutaris h ostia, Udvardy: Bájoló és a Hernádi Andrásné zongorakísérő közreműködésével előadott Karai: Ugrótánc című kórusművek aratták megérdemelten a legnagyobb sikert. Ezután a Lehel Vezér Gimnázium nagy létszámú leánykara következett; karnagya Bedőné Bakki Katalin. A színes műsorból Arch ingber: Regina coeli és Bárdos: Berényi csokor című műveinek előadása tetszett legjobban. A Palotásy János Vegyeskar Bedőné Bakki Katalin vezényletével Bárdos: Libera me című művét és I. Népdalrapszódiáját adta elő nagy sikert aratva. A kórus másik karnagya: Thormanné Husznay Mária irányításával ugyancsak maradandó élményt nyújtott Croze: Cantate Domino és Kodály Zoltán: Ének Szent István királyhoz című művének átélt előadásával. Az énekkari hagyományoknak megfelelően ezt a koncertet is közös éneklés zárta: az összkar Bárdos: Láng és fény című kórusművét adta elő Bedőné Bakki Katalin irányításával. Milyen kár, hogy ez a két igazán érdeklődésre joggal igényt tartható hangverseny. — mindkettőt belépődíj nélkül hirdették meg! — csak csekély számú hallgatót vonzott! Szathmáry Judit A hévízi tófürdőben elkészült az az épületegyüttes, amelyet pár évvel ezelőtt tűz pusztított el. Az új épületeket a Balaton-vidéki Építőipari iKisszövetkezet szakemberei másfél év alatt építették fel. A 156 millió forintos beruházás keretében téli gyógyászati részleget, maszszázst és súlyfürdőt is kialakítottak. különös tekintettel a mozgássérült betegekre. Az épületegyüttest a legkorszerűbb tűzoltó-berendezésekkel látták el, nehogy megismétlődhessen a korábbi katasztrófa. MTI-fotó: Czika László Botcsinálta vásárlók és szerencselovagok Nagy visszhangot váltott ki a szolnoki városi tanács legutóbbi ülésének döntése, amely felfüggesztette az állami lakások eladását. Előzmény: a városatyák a májusi ülésükön már csökkentették a januári városi tanácsülésen eladásra szánt lakások számát. A vélemények ettől függetlenül a különböző érdekek szerint ütköznek. Növeld a vitát, hogy a testület alig egy éve hozott határozatot a tanácsi lakások értékesítésének új módozatairól. Tételezzük fel, hogy az akkori döntés célszerű volt, vagyis közérdek hogy az arra kijelölt állami bérlakások magánkézbe kerüljenek. A legutóbbi tanácsülés viszont felfüggesztette az értékesítést. A Demisz városi szervezetének javaslata is ilyen értelmű volt. A formálás logika szerint vagy az első döntés volt rossz, vagy a második. E sorok írójának az a véleménye, hogy mind a 'két döntés kényszerpályán született, így eredeténél fogva az egyik is meg a másik is megkérdőjelezhető Tabutéma volt Vannak akik azt mondják, a tanács fut a pénze után. Az értékes lakásokat ugyanis az elmúlt években a jogszerűség mögé bújtatott ismert receptek alapján megvették azok, akik megvehették. A .krónikás jól emlékszik arra, hogy a szerkesztőségben már 8—10 esztendővel ezelőtt robbanásig feszült helyzetet okozott az exkluzív állami bérlakások eladásának híre. Több kollegám akart a nyilvánosság előtt foglalkozni az üggyel, de az arra illetékesek — dehogyis voltak azok! — mindig azt mondták: még nem aktuális a „kérdéssel” foglalkozni, majd szólnak, ha a sajtónyilvánosság szükséges lesz. Tabutémává tették az állami lakások megvásárlásának ügyét, gyakorlatilag embargót, tehát hírzárlatot rendeltek el, nehogy önö6 érdekeik nyilvánvalóvá váljanak. Ezidőben vált slágerkifejezéssé a „jogszerű” fogalma. Akik ezzel a kifejezéssel magyarázták — nem tudom, miért .használok múlt időt?! — vagyongyarapító akcióikat, nagyon i jssz véleménnyel voltak — vannak — az őket ikörülvevő emberek — népnek is szokták mondani — értelmi képességéről! Mindenki, aki túljutott az abc és az egyszeregy rejtelmein, tisztában volt, tisztában van azzal, hogy az effajta jogszerűség fogalmát azok teremtették meg, akik a manipulációkat előzetesen már kitalálták. A sajtó már csak akkor foglalkozhatott a lakáseladások tényével, amikor a 15— 20 éve épült, természetes megelőző 'karbantartást nem, vagy alig kapott lakásoktól az államigazgatási és az eladással megbízott vállalat mint csődtömegtől meg akart szabadulni. Sajnálatos a természetes karbantartás hiánya. Sokatmondó lenne például másfél- két évtizedre visszamenően azt megvizsgálni, hogy egy-egy szolnoki állami bérlakásra mennyit költött — a .befolyó lakbérből — a kezdéssel megbízott vállalat. Persze nem statisztika; átlagokra kíváncsi a közvélemény, hanem konkrét esetekre. Ne gondoljon persze az előzőekből senki a kezelő vállalat rosszhiszeműségére. Ez a vállalat ugyanolyan ■kényszerpályán működött, mint a többi, különben is .badarság lenne bármely vállalat egésze fölött pálcát törni. A társadalmilag megkérdőjelezhető intézkedések a politikai struktúra sugallatához és személyekhez .kötődtek. A krónikás teljes mértékben egyetért a Demisz javaslatával, hiszen maga is számos olyan esetről tud, amikor a „jogszerűen”, viszonylagosan olcsón megvásárolt állami lakások eladásával az új tulajdonosok tekintélyes pénzhez jutottak. De vajon csak csupán ezzel a tényezővel kell-e számolni ? A nyilvánosságot ugyanis a különböző alig érthető rendeletek, nyilatkozatok és kiszivárogtatások útján félrevezették. Úgy tűnhet ezek alapján, mintha a lakosság sürgetné az állami lakások megvételét, holott igen sok szerény pénzű, ám a megállapított egy főre eső jövedelemnél néhány száz forinttal többet kereső embert, családot ismerek, akik tele vannak aggódással, a jövőbeni lakásviszonyaikat Illetően. Sértik az embereket a vállalati manipulációk is. Hány, de hány bérlővel közölték, hogy az eladásra kijelölt lakásban semmiféle — előtte lehetséges — javítást nem végezhetnek el. Tudunk olyan esetekről, amikor a gázkészülékeket felülvizlsgáló szakemberek az egyes, 15—20 éves készülékeket szóban veszélyesnek, el használód ottnak nyilvánították, aztán kiadták ugyanezekről írásban, hogy további használatra alkalmasak. Megmondták: nem javasolhatnak cserét, „nekik ez szigorúan ki van adva". Néhány hónappal ezelőtt a Szolnoki Ingatlankezelő Vállalat üzemi lapjában egy interjút olvastam. Az interjú egyik kérdése így szólt: kikkel szemben kell megvédeni az Ingatlankezelő Vállalatot? A válasz: „az állammal és a lakossággal szemben". Akkoron rém értettem se a kérdést, se a választ. De a kérdést akár meg is fordíthatjuk: ki védi 'meg a lakosságot az államigazgatás ellentmondásos rendelkezéseitől és a különböző vállalati érdekekkel szemben? Fejük fölül a tetőt... A Demisz javaslatából azt értelmezem, hogy a megvásárolt lakásokon gyorsain túladok etikai magatartását kifogásolják. Csak esetenként mernék erről véleményt mondani, de azt már megkérdőjelezhetjük, milyen adás-vétel az, amelynek alapját az eladással megbízott vállalat. AUpotrögzítö műszaki leírása képezi. Egyszer apámmal tehenet vettünk a szolnoki vásárban. Az eladó azt mondta, hogy 16 literes jószág ez, és nincs semmi baja. Elhittük, aztán rájöttünk, hogy a régi gazda megszépítette a valóságot. Reklamáltunk nála, mire azt mondta: minek hittük el! Iimitt-amott burkolt fenyegetéseket is olvashatunk, amelyek a tanácsi lakások megvásárlását „ambicionálják”. íme, közülük egy: aki egyedülálló, a vételi ajánlattal csatolt egyéb iratra ráírhatja azt, hogy nyugdíjas, nem kíván élni a vásárlási lehetőséggel. Az aktát máris az irattárba teszik”. Kívánatra szolnoki példákat tudunk arra, hogy nem teszik az aktát az irattárba, 'hanem amikor az elidegenítéssel megbízott vállalat kosarat kapott a tanács szakigazgatási szerve hivatalosan felszólítja az egyedülállót, 'hogy ínyiiaitkozzék jövedelmi viszonyairól. Ez persze a jogszabály félreértelmezéséből is adódhatott, fontosabb lenne annak ismerete, unit kell azon érteni, ha az aktát nem teszik az irattáriba? Azt kívánták netán jelezni, hogy érvényt kívánnak szerezni ama .bizonyos paszszusinak, hogy „amennyiben a 'bérlő... stb., elővásárlási jogával nem él, a házingatlant kívülálló részére értékesíthetjük”. Magyarul: eladják a makrancos bérlő lakását. Nos, erre jegyezte meg cinikus barátom: sebaj, az eddigi tulajdonosnál gondatlanabb háziurat úgysem kaphatunk, az kizárt dolog... Ki viseli a rendelet következményeit De félre a humorral. Az új lakástulajdonosok feje fölött ugyanis Damoklész kardjaként lebeg az elodázhatatlan külső és belső tatarozás, a közüzemi .vezetékek — víz.gáz-, csatorna stb. —, felújításának várható és horribilis költsége. Amikor az emberek ezt végiggondolják így vélekednek: „írni lesz velem, ha a megvásárolt házingatlan felújítási költségei miatt eladósodóm...? Nem 'mindenki a gyors pénzszerzés érdekében ad túl a 15—20 éves épületben lévő lakásán, hanem az elővigyázatosság szülte kényszerből. A kapott összegből inkább épít magának valami szerény kis házat, arról legalább tudja, hogy mibe kerül, de az, hogy az újonnan megvásárolt, lepusztult tanácsi házak felújítási költsége mennyi lesz, annak csak a nagy ég a megmondhatója. Társadalmi szinten persze mindegy, hogy a régi vagy az új lakó kerül-e a további években nehéz anyagi helyzetbe. Mennyiben csak tűzoltómunka a jelenlegi álmegoldás ? A mai középnemzedék nyugdíj felé ha’adó rétegét ezek az állítólagosán nagyon kedvezménye^ lakásvásárlások nyugdíjas éveikre anyagilag teljesen el fogják nyomorítani. Az aLaprendeletek .rosszak, nem számolnak a társadalmi következményekkel. Azok a személyek ugyanis, akik ma 50 évesek, vagy ennél valamivel idősebbek, de még keresők, 5—10 év múlva nyugdíjukból éppen hogy csak megélni tudó emberek lesznek. Tehát a jelenlegi viszonyaik alapján alakítottak számukra rendeletileg olyan 'helyzetet, amelynek követ-« kezményeit életük végéig viselhetik. Szolnokon további viszszásságok léphetnek fel. A városrendezés során ugyanis igen sok kisebb-nagyobb családi házat lebontottak, és tulajdonosaiknak állami bérlakást adtak. Nos, ezek az emberek, akik saját vagy elődjeik verítékével építették fel hajdani otthonaikat, most vásárolják meg és tartsák 'karban azokat az elhanyagolt lakásokat, amelyeket kártalanítás fejében kaptak ?! Nagyon embertelen idők jutottak eszembe ezekről a végiggondolatlan visszaállamosítási törekvésekről. Tiszai Lajos
