Néplap, 1989. október (40. évfolyam, 233-259. szám)
1989-10-21 / 251. szám
Nemzetközi körkép 1989. OKTÓBER 21. Berliai változások fl ..varázsütés” sem tett csodát Űj hangok, új hangsúlyok törtek be az őszi szelekkel együtt a berlini sajtóba, ha nem is gyökeres, de mindenképpen szembetűnő változásokat eredményezve a belpolitikai tudósítások, riportok terén. A változás nyilvánvalóan a múlt heti NSZEP PB-ülés nyilatkozatának tulajdonítható, hiszen az abban megfogalmazott feladatok között ott szerepelt az „életszagúbb tömegtájékoztatás” igénye is. Ez a „varázsütés” késztethette a nem éppen rugalmasságáról es reformszeretetéről közismert szakszervezeti vezért, Harry Tischt arra, hogy a szakszervezeti szövetség (FDGB) központi lapjában végre reagáljon „az utóbbi hetekben az elnökséghez és személy szerint hozzám érkezett nagyszámú levélre”. A késedelmes válaszadás okát homályban hagyva Tisch a PB-nyilatkozat kitételeit idézve nyugtatta meg a szervezett dolgozókat: országos párbeszéd indul a felgyülemlett kérdésekről és gondokról. Az FDGB elnöke, aki két héttel korábban, egy stuttgarti látogatása alkalmából még bőszen az NSZK-t és a bonni „rágalomhadjáratot” okolta az NDK polgárok tömeges kivándorlásáért, immár úgy vélte, hogy ennek okait „házon belül is keresni kell”. Figyelemre méltó változás volt megfigyelhető Tischnek a hét közepén lezajlott üzemlátogatásakor is. A TV Híradóban bemutatott helyszíni riport háromnegyed részét a munkások szavai, észrevételei töltötték ki. Ez 180 fokos fordulat az eddigi gyakorlathoz képest. A prímet az ADN beszámolójában is a dolgozók viszik, bírálattal, illetve többek között a bérezést, amely nem jutalmazza kellő mértékben a kiemelkedő teljesítményeket, az anyagellátást és a szerintük túl hoszszú heti munkaidőt. Ugyanilyen hangsúlyeltolódás volt tapasztalható Günter Schabowsky üzemlátogatásakor is. A KB titkára több órán át beszélgetett az egyik legfontosabb berlini gépgyár, a Bergmann—Borsig Művek dolgozóival az utazási lehetőségekről, az ártámogatásról, a valós képet festő sajtóról, a bérezésről. Utóbbi téma kapcsán a munkások elsősorban a művezetők aránytalanul alacsony fizetését kifogásolták, mire Schabowski sietett leszögezni: a művezetőknek anyagilag részesedniük kell a brigád összteljesítményéből — azaz a borítékban is meg kell mutatkoznia a nagyobb felelősségnek. Merőben új színfolttá kezd válni a berlini újságok között az ifjúsági szövetség (FDJ) orgánuma, a Junge Welt. A korábban főleg kemény és csípős hangú kommentárjairól, harcos osztályálláspontjáról híres napilap pénteken helyreigazítást közölt nyolc rockzenész nevében. Az illetők azt vetették a lap szemére, hogy egyoldalúan eltorzítva számolt be az FDJ első titkárával folytatott beszélgetésükről. A hélyreigazításból, ami már önmagában is forradalmi újdonság az NDK sajtójában, kiderülnek a popzenészek által lényegesnek ítélt pontok: elítélik az erőszakot, mint a politikai vita eszközét, üdvözlik az állampolgárok demokratikus szervezkedési kísérleteit, valódi közvetítő szerepet követelnek a hazai sajtótól (hogy senki ne szoruljon a nyugati médiumokban való publikálás lehetőségére...), és továbbra is ragaszkodnak ahhoz, hogy szeptemberi, 3000 rockzenész által aláírt határozatuk — amelyben kifejtik nézeteiket és aggodalmaikat az NDK-ban kialakult helyzettel kapcsolatban — jelenjen meg a hazai sajtóban. A belpolitikai színesedés egyelőre még nem terjedt át a külpolitikai oldalra. Ezt jelzi, hogy például a magyar pártkongresszust követően a berlini lapokban inkább csak az Antoniewicz Roland féle társaság elképzelései, Grósz és Berecz kijelentései, a kongresszusi döntéseket kifogásoló csepeli munkások levele kapott helyet. Megfigyelők mindazonáltal bíznak benne, hogy immár nem ismétlődhet meg az a nyári eset, amikor az egyik képes hetilap főszerkesztő-helyettesét rovatvezetővé minősítették vissza azért, mert az illetékes KB- titkár jóváhagyása nélkül készített interjút Budapesten Grósz Károllyal, az akkori MSZMP főtitkárral. Dorogman László A demokraták esélyei Hogyan vélekedik rólunk Hans Jochen Vogel, az SPD elnöke? — Vogel úr, a távolság és a tapasztalat élesíti a látást. Az ön helyzetéből hogyan ítéli meg a legújabb magyarországi fejleményeket? — Nagyon kedvezően. Gyorsabb az előrehaladás, mint számítottuk. A mai Magyarország a politikai intézmények reformja terén, a demokratizálásban, de gazdasági fejlődésében is olyan szintre jutott, amit 2—3 éve rhég teljesen lehetetlennek tartottam volna. És a tisztelet mellett segítséget és támogatást is érdemel. — ön országa egyik progresszív pártjának első embere. Nem látja-e veszélyben a haladó erőket Magyarországon? — Ezt ilyen rövid itt tartózkodás után bizonyossággal nem tudom megmondani. Ugyanakkor azt tapasztalom, hogy ahol csak megfordulok, mindenütt szociáldemokrata értékeket képviselnek. Ez természetes az MSZDP esetében, amely a Szocialista Internacionálé tagja, de az MSZP-t alapító pártkongresszus is egy sor szociáldemokrata nézetet vett be a programjába. Az MSZMP ezek ellen pár éve még elkeseredett harcot folytatott. Egyszóval a baloldali politika, a demokráciát és a szabadságot akaró politika jó esélyekkel bír ebben az országban. Ami diszkreditálódott, az a régi rend. — Az újonnan alakult párt akár alul is maradhat a szabad választásokon, ön ebben az esetben is mellette állna? — Századunkban példátlan, hogy a kommunista párt lemond a hatalmi monopóliumról és kijelenti, hogy tiszteletben tartja a demokratikus választások eredményeit. Mi senkit sem hagyunk pácban, aki szociáldemokrata nézeteket képvisel. Bírálni fogunk, ha a mieinkkel nem egyező nézetekkel találkozunk, de nem azon múlik tárgyalási készségünk, hogy ez a párt győz-e vagy veszít. Most meg kell tanulni számításba venni a vereséget is. A LEMP éppen most került ilyen helyzetbe és jelenleg kezdi feldolgozni... — E téren önöknek is megvannak a maguk tapasztalatai __ Mostani tárgyalópartnerei részben ugyanazok a személyiségek, mint akikkel korábbi magyarországi látogatásai során a Kommunista Párt színeiben találkozott. Lát-e változást ezeknek a politikusoknak a magatartásában, akik most már egy másik párt tagjai? — Ezt így nem tudom elfogadni. 1985-ben jártam itt utoljára és akkori tárgyalópartnereim közül most senkivel sem találkoztam. Berecz jut egyedül eszembe, dehát ő lemondta mostani találkozónkat, amit meg is tudok érteni. Akikkel most találkoztam, ők 1985-ben — legalábbis számomra — még nem léteztek. — És Szűrös Mátyás? — Igen, Szűrös. Szűrös okos ember. Emlékszem, akkoriban nagyon élénk beszélgetésünk volt egy cikkéről, amelyet érdekes módon a Ne.ues Deutschland is lehozott és amely az akkori időkhöz képest rendkívül önálló külpolitikai gondolatokat tartalmazott. Amit Szűrös a rakétahatározatról és a rakéták állomásoztatásáról írt, az nemigen felelt meg a szóhasználatnak. — Sok szó esik manapság Magyarországon az ország német-orientációjáról. Helyeselné ön az ország ilyen beállítódását, vagy inkább Európáról kell beszélni? — Alapvetően európai folyamatról van szó. Hogy Magyarország és a Szövetségi Köztársaság párbeszéde intenzívebb, annak megvannak a földrajzi, geopolitikai okai. A történelem során is sokat kerültünk kapcsolatba. De igaza van: az egésznek be kell ágyazódnia az európai folyamatba. György Gábor Szűrös Mátyás a magyar Országgyűlés elnöke avatta fel október 14-ikén Illyés Gyula szobrát a kárpátaljai Beregszászon. Nem tetszik a sajtó a Szolidaritásnak A sajtó „pacifikálására” készül a Szolidaritás, miután a legkülönfélébb vezető testületéi szerint a propaganda nem elég hatékonyan támogatja a Szolidaritás vezette kormányt. A Szolidaritás vezetése elégedetlen azzal a radikalizmussal, amellyel a lengyel Rádió- és Televízió Bizottság új, szolidaritáspárti elnöke a televízió „átformálásán” dolgozik — mondta Bronislaw Geremek, a Szolidaritás parlamenti csoportjának elnöke a minap egy (nemzetközi sajtóértekezleten. Geremek értésre adta: nem a televízió programjával, nem azzal van a baj, amit a televízió mond, hanem azokkal akik mondják. „Bár a televízió már nem hazudik — tette hozzá — a régi arcok a képernyőn rontják az elhangzottak hitelét, azaz új arcokra van szükség”. Mindez némileg ellentmondani látszik Wazowiecki kormányfő első nyilatkozatainak. A Szolidaritás párti politikus ugyanis tagadta, hogy tisztogatás várható, és a személyi kérdésekben, a káderpolitikában az elsődleges szempontnak a szakmai hozzáértést, a kormánnyal szembeni lojalitást nevezte. Nehéz azonban nem úgy értelmezni a televíziós személycseréket, mint azoknak a bosszúját, akiket 1981 után, a szükségállapot bevezetését követően azért távolították el a televíziótól, mert a Szolidaritással szimpatizáltak. Nem tetszik a sajtó a Szolidaritásnak. Komoly leckét kaptak a véleményszabadságból és az újságírói önállóságból a Szolidaritás hetilapja, a Solidarnosc munkatársai is, akik most egy emberként elhagyták szerkesztőségüket. Az 56 munkatársból alig egy-kettő marad a lapnál, az új főszerkesztő irányítása alatt, akit Lech Walesa, a Szolidaritás elnöke annak ellenére nevezett ki, hogy a lap munkatársai levélben tiltakoztak személye és a kinevezés módja ellen. Hasonlp tiltakozó levelek érkeztek a Szolidaritás egyes regionális szervezeteitől is, de Walesa hajthatatlan maradt, mondván: eddig is a saját feje szerint nevezte ki a főszerkesztőket, és ezután is így fogja. A Solidamosc új főszerkesztője szerint a laptól távozók önként mentek el. Kormányra kerülése óta egyébként is némileg módosulni látszik a Szolidaritás viszonya a sajtószabadsághoz, a sajtó önállóságának értelmezéséhez. A legnagyobb tömegkommunikációs eszközöket a kormány szoros irányítása alá vonták, bár korábban, a kerékasztal mellett a Szolidaritás keményen harcolt azért, hogy a televízió ne a kormányé, hanem a parlamenté legyen, azaz a parlament ellenőrizze. Mára ez már lekerült a napirendről, bár Geremek szerint a Szolidaritás parlamenti csoportja meg fogja vitatni a kérdésit. El kell ismerni: nem a Szolidaritás jár először ebben a cipőben. A LEMP vezette Rakowski kormánynak is akkor gyűlt meg a baja a sajtóval, akkor váltottál^, le a televízió elnökét, amikor rosszul kezdtek menni a dolgok a gazdaságban. Jobban ma sem mennek, így a tv új elnökének minden oka megvan arra, hogy komolyan vegye főnökei elégedetlenségét. Zsebesi Zsolt Theodorakisz konzervatívra hangolt? Mikisz Theodorakisz. a hírneves görög zeneszerző, aki a közelmúltig a baloldal odaadó híve — 1981-1985 között a kommunista párt parlamenti képviselője — volt, most független képviselőjelöltként a konzervatív Űj Demokrácia listáján indul a november 5-i parlamenti választásokon. Képviselői jelöléséről Konsztantinosz Micotakiszszal, az Új Demokrácia vezérével állapodott meg Theodorakisz. Már a legutóbbi parlamenti választások küszöbén is abban reménykedett. hogy az Űj Demokrácia „teljes győzelmet” arat. Ám ez a győzelem nem lett teljes: a júniusi választásokon Micotakisz pártjának, jóllehet az első helyen végzett. nem sikerült megszereznie az egypárti kormányzáshoz szükséges parlamenti többséget. Most ennek elérésére veti be magát a baloldaliak körében „nagy gyerek, ,-nek becézett zeneszerző. Két évvel ezelőtt a „nagy gyerek., még el akarta hagyni Görögországot, mondván: „ ez nem alkalmas hely sem a politikára, sem az alkotásra,,. Aztán azzal okozott megrökönyödést, hogy egy olyan görög-török baráti társaság élére állt. amely a ciprusi kérdésben inkább a török álláspontot támogat7 ta. A szovjet fővárosban járt Nina Lagergren asszony, Raul Wallenberg, az 1945-ben Budapesten eltűnt svéd diplomata nővére, hogy szovjet hivatalos szervekkel tárgyaljon fivére sorsáról. Mellette Per Anger a stockholmi székhelyű Raul Wallenberg szövetség elnöke. Bolgár—török párbeszéd Képesek-e kompromisszumra? Október 30-án Kuwaitban tárgyalóasztalhoz ül Peter Mladenov bolgár és Mesut Yilmaz török külügyminiszter, hogy megpróbáljon közös nevezőre jutni a két ország közötti vitás kérdésekben. A nyár vége óta szaporodtak a jelek, amelyek valószínűsítették valamilyen szintű párbeszéd megindulását a két balkáni főváros között. A tavaly óta rendkívül kiélezett bolgár—török viszonynak sok ága-boga van, de a Törökországba távozott bulgáriai muzulmánok ügye a legfontosabb. Több mint 300 ezren mentek el, bár mintegy 12 százalékuk már visszatért. Szófia még hangoztatja készségét egy olyan átfogó párbeszédre, amelynek keretében a távozottak vagyonjogi problémáinak rendezéséről is tárgyalhatnának, állítása szerint azonban Ankara ezt ahhoz a feltételihez köti, hogy a bolgár vezetés ismerje el a török kisebbség létét, és vállalja átfogó kivándorlási egyezmény megkötését. Ankara azonban tagadja, hogy előzetes feltételeket támasztana. A Rabotnicseszko Delo hétfőn — a többi bolgár laphoz hasonlóan — nem kommentálta a bolgár—török külügyminiszteri találkozóról szóló vasárnapi bejelentést, de azt szükségesnek tartotta elmondani, hogy az európai környezetvédelmi találkozóról rendezett nemzetközi sajtóértekezleten a jelenlevő „török újságírók megkísérelték olyan témákra terelni a figyelmet, amelyeknek még közvetve sincs közük a szófiai környezetvédelmi találkozóhoz.” A párbeszédre mindkét felet belső és nemzetközi tényezők egyaránt kényszerítik. Törökországban hamarosan új köztársasági elnököt választ a parlament, amelyben az elnökségre valószínűleg pályázó Turgut özal miniszterelnök vezette párt — a Haza Pártja — van többségben, ami azonban nem tükrözi a valóságos erőviszonyokat. Az emberi jogok tekintetében a bulgáriai helyzet megítélése sem kedvezőbb a világban. A gazdaságilag nyitó Bulgáriának tehát szintén szüksége van a nagyobb nemzetközi támogatásra, ám ennek vélhetően politikai feltételei is vannak. A küszöbönálló bolgár— török külügyminiszteri találkozó motívumai tehát világosak, sikere azonban korántsem vehető biztosra. Szófiának igaza van a pántörök nacionalizmus elítélésében, de — például a török kommunisták véleménye szerint — e nacionalizmust éppenséggel erősíti az, ahogyan Bulgáriában a török kisebbséget -7- bolgár szóhasználat szerint az „iszlamizált bölgárok leszármazottait” — kezelik. Nagjí kérdés, hogy a meglehetősen elmérgesedett helyzetben a felek mennyire készek a valódi kompromisszumra. I
