Néplap, 1989. október (40. évfolyam, 233-259. szám)

1989-10-17 / 246. szám

2 1989. OKTÓBER 17. A párt szervezésére Az MSZP megyei koordinációs tanácsot alakított Münnich Ferenc Társaság Megyei Elnökségének, a megyében müködö tagozatainak, elnökségeinek 1989. október 12-én együttes ülésén néhány időszerű kérdésében elfogadott ÁLLÁSFOGLALÁSA A Magyar Szocialista Munkáspárt — Magyar Szo­cialista Pánt — kongresszu­sának Szolnok megyei kül­döttei és az MSZMP Szolnok Megyei Bizottságának tagjai 1989. október 16-án tanács­kozást tartottak. Az értekezleten résztvevők az MSZMP Szolnok Megyei Bizottságának működését megszüntették, és Megyei Pántszervezési Koordinációs Tanácsot hoztak létre, amelynek mandátuma az MSZP decemberben megtar­tandó megyei értekezletéiig tart. Feladatköre: — a pártszervezesi felada­tók koordinálása a megyé­ben, — vagyonkezelői tevé­kenység, — az MSZP megyei ta­nácskozásának előkészítése, megszervezése. Az értekezlet: — ajánlást fogadott él az új párt szervezésének fel­adataira, módszereire; — ajánlást fogadott el az új párt szervezésének agitá­­ciós és propaganda felada­taira; — létrehozta az MSZP Megyei Tájékoztatási Szol­gálatát 1989. október 20-tól; — kialakította álláspont-A kongresszusi küldöttek Szolnok megyei csoportja és az MSZMP volt megyei Ibizott­­ságának az 1989. október 16-i ülésen jelenlévő és az októ­ber 7-én megalakult Ma­gyar Szocialista Párthoz csatlakozó tagjai felihívással fordulnak az előd párt tag­jaihoz, minden baloldali ér­zelmű, a reformok iránt el­kötelezett állampolgárhoz, hogy vállaljanak aktív sze­repet a pártszervezésben, kezdjék meg az MSZP új alapszervezeteinek létreho­zását. A Magyar Szocialista Párt programja, működési élvei biztosítékot jelentenék arra, hogy az új párt tevékeny ré­szese lesz a jelenlegi gazdia­­sági-politiikai-erkölicsi vál­ság léküzdésénék, a békés átmenetnek. Hívjuk és várjuk azokat, ákiik tiszta lelikiiismerettel ját a nemzeti emléknapról és a jelképekről;, — tájékoztatót ^fogadott el a megyei pártapparátus át­szervezéséről. vállalják az új párt célkitű­zéseit, felelősséget éreznek jövőnikért, közös boldogulá­sunkért, és készek tetteikkel is szolgálni hazánk és me­gyénk felemelkedését. Bízunk ábban, hogy a jó­zan többség döntését nem az indulatok vagy a korábbi csalódások vezérlik, ■ 'hanem az a jövőbe tekintő megfon­toltság, amely ma kiállást és cselekvést követel iminidiany­­ny lünktől. Várunk sorainkba minden reálisan gondolkodó honfi­társunkat, értelmiségieket, imlunlkásokat, mezőgazdasági dolgosokat, vál'JKalkiozőkfflt, fiatalokat, és nyugdíjasokat. Mindazokat, akik jobbítani alkarnak helyzetünkön, s ezt a szándékúikat a Magyar Szocialista Párthoz való csatlakozással kívánják kife­jezésre juttatni. Szolnok, 1989. október. 16. 1. Az együttes ülés a párt­­kongresszus döntéseinek megíté­­léséoen (az MSZMP megszünte­tése, az MSZP új párt, uj prog­rammal, új szervezeti szaDály­­zattal történő létrehozása stb.) a megyében élő párttagság je­lentős részének véleményével ért egyet, mely szerint az uj párt létrehozása nélküle, a feje fe­lett történt. Ezért, de nemcsak ezért, a párttagság igen jelen­tős része nem megszűnt párt­ként tekint az MSZMP-re, to­vábbra is az MSZMP tagjának vallja magát. Adott pillanatban olyan helyzet állt elő, amely a párt teljes szétforgácsoLását von­ja maga után. Ebből egyenesen következik, hogy nincs esély arra, hogy a választások előtt egy igazi, erős, egyseges bal­oldal alakuljon ki. Ez valószí­nűleg beláthatatlan következmé­nyekhez vezet. A társadalomban is felerősödött az antikommu­­nista tendencia és propaganda. Nyílt felhívás hangzott el a Kossuth rádióban jobboldali an­­tilpommunlsta akcióegység létre­hozására. 2. Megítélésünk szerint az MSZP-ben is megkezdődtek és felerősödtek a címkézések, a burkolt fenyegetések. A pártta­gok közül igen 60kan es ma­gunk is ilyennek tekintjük, hogy az MSZP IpdokolatLanul sietteti és október 31-ig be akar­ja fejezni a tagsági viszonyt megújító nyilatkozatok aláírá­sát, időt sem hagyva arra, hogy a kongresszus által előidézett sokkhatás feloldódjon, es a párt­tagság elvi és nem más indo­kok alapján döntsön hovatarto­zásáról. Ez a párttagok száz­ezreinek párton kívül maradá­sához vezethet. Megítélésünk szerint ez ellentétes az MSZP deklarációival. Véleményünk szerint önmagára valamit adó baloldali párt csak a tagság pártja lehet, szerveződése igazán csak alulról történhet. Ez a helyzet nem tűr el semmilyen adminisztratív ráhatást. 3. Az együttes ülés, kiindulva Társaságunk magújuló szándé­kából és reformelkötelezettsegé­­ből, abban érdekelt, hogy a változások a gazdaságban, a pártmozgalomban, a politikai struktúrában békésen, minél ki­sebb konfliktusokkal, a legde­­mokratikusabban valósuljanak meg. 4. Az együttes ülés határozot­tan elkötelezi magát a szakszer­vezetek érdekvédelmi törekvései mellett. A szakszervezetekkel együtt valljuk, hogy a kormány jelenlegi kibontakozási alterna­tíváján kívül jobb is elképzel­hető. Tisztában vagyunk azzal, hogy bármely alternatíva ál­dozatvállalással jár együtt, de a szakszervezetek által ajánlott megoldás sem akadályozza meg a bérből és fizetésből élők fo­lyamatos elszegényedését, más­felől nem akadályozza meg egyesek indokolatlan meggazda­godását, ezáltal egy új vállal­kozói burzsoázia kialakulását az országiban. 5. Az együttes ülés elkötelezi magát a megyében működő ag­rárkörök célkitűzései mellett, egyetért azzal, hogy az agrár-­­nagyüzemek kapjanak esélyt arra, hogy tisztességes munká­val legalább elérjék az ország­ban az ipari vállalatoknál ki­alakult átlagos nyeresegrátát. 6. Támogatjuk a munkásőrség személyi állományának állás­pontját a jövőjüket illetően. Megértjük a személyi állomány lelkiállapotát, ezért azt kíván­juk, hogy a munkásőrség múlt­jának, jelenének és jelentősé­gének megfelelően történjék kormányzati döntés. Elvárjuk, hogy a kormány a munkásőr­séget jelenlegi formájában hagyja meg. Elítéljük a mun­kásőrség tagjai, családtagjai és egyes munkás őrök lakásai elle­ni atrocitásokat, ezek nem ve­zetnek megbékéléshez, eüenke­­zőleg olyan fokra szítják az in­dulatokat, amikor a békés át­menet reális esélyei megszűn­hetnek. 7. Az együttes ülés az 1956-os események megítélésében az MSZMP KB által kiküldött Tör­ténelmi Albizottság álláspontját, illetve Kádár János elvtárs 1956. nov. 1-jén elmondott rádióbe­szédében felvázolt kettős folya­matát fogadjuk el. 1956. okt. 23- ának nemzeti emléknappá nyil­vánítását csak abban az eset­ben fogadjuk el, ha a Darikád mindkét oldalán elesettek em­lékműveinél lesznek kegyeleti megemlékezések. Tiltakozunk az ellen, hogy különböző indoklás­sal, 1956-ban fegyveres terror­­cselekmények elleni harcban el­esett magyar állampolgárok em­léktábláit levegyék, vagy nevü­ket felelőtlen személyek megrá­galmazzák. 8. Hívunk és várunk soraink­ba minden tisztességes magyar állampolgárt, mindazokat, akik szívükön viselik hazánk sorsá­nak alakulását, hajlandók részt venni a demokratikus szocializ­mus magyarországi megvalósí­tásában. (Címünk: Szolnok, 5060. Ság­­vári krt. 19. Fogadónap: minden csütörtökön 13—17 óra között.) Münnich Ferenc Társaság megyei és megyén belül működő tagozatainak elnökségei Felhívás! 11 kormány javasolja a munkásőrség megszüntetését Október 6. Nagyváradon A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem diákjai két autóbusszal indultak el Aradra október 6-án. Nem elő­ször tették ezt, de most nem sikerült eljutni a városba, ahol épp ekkor, az emlékmű körül ügyességi autóversenyt rendez­tek. A levél írója is az autóbuszon ült. Ügy érezzük, a csalá­di körön túl is érdekessé teszi a levelet mondanivalója. Nem a publikálás szándékával fogalmazódott, bár természetesen az érdekeltek beleegyezésével közöljük. (Folytatás az 1. oldalról) Zsolt elmondotta: a Minisz­tertanács elnöKe tájékoztatta a kormányt a közeimúlitDan lezajlott magyar—csehszilo­vák, illetve magyar—osztrák kormányfői tárgyalásokról. A magyar—csehsziovák tár­gyalásokon mindkét oldalon hangsúlyozták: a két ország együttműködése számos te­rületen magas színvonalat ért el. Nem közeledtek vi­szont az álláspontok Bős- Nagymaros ügyében. A magyar—osztrák minisz­terelnöki megbeszélésen Bős- Nagymaros mellett több szó esett a tervezett Budapest— Becs világkiállításról. Né­meth Miklós tájékoztatta partnerét, hogy a magyar kormány támogatja ezt a kö­zös vállalkozást. A kormány­nak fontos törekvése az is, hogy javítsa a magyar ex­porttermékek piacra jutásá­nak feltételeit is. A szóvivő végül arról tá­jékoztatta az újságírókat, hogy a kormány a hagyomá­nyoknak megfelelően idő­szerű belpolitikai kérdéseket is áttekintett. A ma folytató­dó parlamenti ülésszakkal kapcsolatban a Miniszterta­nács úgy döntött, hogy a tör­vényhozás elé terjeszti ja­vaslatát népszavazás megtar­tásáról két nagy fontosságú és már huzamosabb ideje a közvélemény érdeklődésé­nek homlokterében álló kér­désről. Az egyik ilyen össz­népi döntést igénylő kérdés, mi legyen a Magyar Köztár­saság címere. Nem kevésbé heves viták kereszttüzébe került a nem­zeti ünnepek sorsa. A szóvi­vő ezzel kapcsolatban nem­zetközi tapasztalatokra hi­vatkozott, amelyek szerint minden országnak egy nem­zeti ünnepe van. A magyar állampolgároknak a népsza­vazás során arról kell dönte­niük, március 15-ét, augusz­tus 20-át vagy október 23-át választják e nemzeti ünne­pül. Az elgondolások szerint a népszavazást a köztáreasá­­gielnök-választással egyidő­­ben tartanák. Az utóbbi tájékoztatás kapcsán a tudósítók arról faggatták Bajnok Zsoltot, vajon az SZDSZ sikeres alá­írásgyűjtő akciója a köztár­saságielnök-választás elha­lasztására nem befolyásol­ja-e a választás ki í rásának időpontját. A szóvivő úgy foglalt állást, hogy ez ügy­ben nem a kormánynak, ha­nem a parlamentnek kell majd döntenie. A kormány koalíciós ala­pokon való átalakításának lehetőségét firtató kérdésre a szóvivő úgy vélte: már most is megfigyelhető egy­fajta koalíciós jellegű kor­mányzásra való áttérés, en­nek alátámasztására emlé­keztetett arra, hogy a kor-ÍBiizionyára nem én vagyok az egyetlen, aki a kazánki­­rály Morvái Ferenc különfé­le zegzugos jogi ügyletei kö­zött csak nehezen tud kiiga­zodni. Mindenesetre a na­pokban pont került egy őt érintő hosszú ügy végéire. Tulajdonképpen a dolog ak­kor kezdődött, amikor a Szolnoki Városi Tanács Ter­melés- Ellátásfel ügyeleti Osztálya Morvái víz-, köz­­pontifűtés- és csőhálózat­­szerelő kisipari engedélyét ilyen-olyan Okok miatt 1985. december 31-i hatállyal be­vonta, mivel az állandó la­kása Szolnokon volt. Van? Ki tudja? Nos, az APEH Szolnok Megyei Adófelügyel őségé féladatához híven tavaly február elején adóvizsgála­tot kezdett nála, próbálták kiderítem, hogy 1985-ben, 86-lban és 87-lban mennyi jö­vedelme folyt be, és azok után fizetett-e adót egyál­talán? Az 1985-ös adójával nem volt baj, viszont a 86- os és 87-es évekre vonatko­zó adóbevallását Morvái csak a vizsgálat megkezdését kö­vetően nyújtotta be. Már ez önmagáiban törvénybe ütkö­ző dolog, s így azon sem csodálkozhatunk különöseb­ben, hogy az ügy a bírósá­gon folytatódott. Akkor meg különösen érthető, ha tud­juk, hogy valójában milyen összegekről van szó. Hisz a Szólnék Megyei Adófelügye­lőség 86-ra 8 millió 521 ezer 181 forint, 87-re pedig 27 millió 134 ezer 413 forint adófizetési kötelezettséget írt elő számára. Ezen túlmenő­en 1986-ra 530 ezer 467 fo­mánynak egy párton kívüli tagja is van, s számuk a jö­vőben várhatóan gyarapodni fog, hiszen például Kulcsár Kálmán már nyilvánosan is közölte, hogy nem az MSZP tagja. A szóvivő arról is tájékoz­tatta az újságírókat, hogy várhatóan a napokban napi­rendre tűzi a kormány a magyar állampolgárok kül­földi munkavállalását meg­könnyítő intézkedéseket. Er­ről azonban egyelőre nem közölt részleteket. rint,, 87^re pedig 2 millió 568 ezer 524 forint forgalmi adóhiányt is kimutatott a hivatal, összességében te­hát 38 millió 754 ezer 585 fo­rint adót követeltek Morvái­tól. Ez ellen a kazánkirály természetesen tiltakozott, és szokásához híven az illeté­kes bírósághoz fordult, hogy az államigazgatási határoza­tot helyezzék hatályon kívül. Aim a Szolnoki Városi Bíró­ság a felperes Morvái kere­setét elutasította, mivel ér­vei eléggé labilisak voltaik. Ugyanis kezdetben azt állította, hogy Innomairk— Marketing Tanácsadó Fej­lesztő Vállalattal szerződést kötött, amely szerint ő 1987. április 1-itől a Megamorv— Innomark Kazánfejlesztő- és Kutató Iroda vezetője havi 10 000 forintos fizetésért. Igen ám, csak időköziben • az is kiderült, hogy a feliperes 1987 március 31-én — vagyis már előtte egy nappal, hogy egyáltalán munkába állt volna, — fizetetten szabad­ságra ment. Tehát ez csak 'mondva csinált dolog vélt, amit Innomark—Marketing Tanácsadó Fejlesztő Válla­lat 1988. június 23-án kelt levele is bizonyít, mély sze­rint Morcai Ferenc és a cég között tulajdonképpen mun­kaviszony nem jött létre, s így onnan mumkabfert sem kapott, irodavezetőiként munkát nem végzett. Aztzén persze Morvái is elismerte, hogy a szóbanforgó iroda csak 1989. január 2-én kap­ta meg a működési enge­délyt. S ebben a pillanatban dugába dőlt az az okfejtése, — védekezése, hogy neki „Kedves Családom! Sikeresen hazaértem Csur­góról, ahol nyelvjárási gyűj­tésen voltunk, s Aradról is, ahová el sem jutottunk. csak 20 milliós bevétel után kéne adót fizetnie, a fenn­maradó 40 milliós jövedelem utáni adófizetési kötelezett­ségét viszont vitatta, mert az véleménye szerint 1987-lben nem nála, ihanem az Inno­­imark—Marketing Tanács­adó Fejlesztő Vállalatnál jelentkezett. Ugye meglehe­tősen kacifántos az ügy, de lényegében leegyszerűsítve a dolgot, Morvái sokallta 87-es adóját, de a bíróság elutasí­totta a követelését, mivel a 45/1983. (IX. 20.) Mt. rende­let 4. §-ának (1) bekezdése szerint az adó alanya az, aki­nél az adóköteles jövedelem jelentkezik. S az előbbiekből egyértelműen kitűnik, hogy Morvái 87-lben mint ma­gánszemély, s nem mint a kutatóiroda vezetője fejtet­te ki tevékenységét, s így természetesen az adóköteles jövedelem is nála és nem máshol keletkezett. Éppen ezért a Szolnoki Városi Bíróság 1989. június 7-én Morvái keresetét eluta­sította, s az ügy fellebbezés folytán a megyei bírósághoz került. Ám itt sem járt több szerencsével Morvái Ferenc, mivel a megyei bíróság 1989. október 6-án helyben hagy­ta az első fokú ítéletet, s így az ma már jogerős, tehát fel­lebbezésnek helye nincs. S még valamit. Talán az adóhivatal hajlana arra, hogy csökkentse Morvái 87. évi adóját, feltéve ha kifizeti azt a 16 millió 710 ezer 736 forintot, amit jelenleg perel tőle az Innomark—Marke­ting Tanácsadó Vállalat. De ez már egy másik történet... N, T. Csurgóról stoppal jöttünk haza (hárman), végig a Bala­ton mellett. Gyönyörű volt, sütött a nap, észltveszejtő színek voltak, rendes embe­rek, általában persze kamio­­nosoik vagy teherautósok.So­­mogy nagyon szép volt. Most a másik útról, de ne legyetek idegesek, mert itt­hon vagyok! Reggel ötkor indultunk, két busszal. A határon négy órát és húsz percet álltunk, amíg á^ngedtek. De a má­sik buszt visszaküldték, mert megtalálták a szalagot, amit a csokorra akartunk kötni. Vittünk ki gyógyszereket, amiket vissza kellett hozni. A határon azt mondtuk, hogy Szalontára megyünk. Odáig el is mentünk, de on­nan a sofőr nem akart to­vább vinni bennünket, mert a másik busz sehol sem volt. Akkor ugyanis még csak sej­tettük, hogy a többieket nem engedték át (pecsétet viszont kaptak, hogy átmentek!). Nagyszalontán megnéz­tük az Arany Múzeumot. Rögtön eszembe jutott Ká­­nyádi verse Arany kalapjá­ról. Szóval visszafordultunk, és megálltunk Nagyváradon, a központban. Volt egy cso­kor virágunk, azt mondták, rakjuk le az Ady-szobornál. Hárman meg elmentek meg­keresni a címet, ahová a gyógyszert kellett leadni. El­mentünk a szoborhoz, letet­tük a virágot, átkötöztük nemzeti színű szalaggal. Lát­tam, hogy ott spektál ben­nünket egy hapsi. Elmen­tünk, szétszéledtünk. Aztán Mariannái, a szobatársam­mal visszamentünk megnéz­ni, hogy ott vam-é még a cso­kor. Hát nem volt ott, min­ket viszont lekapcsoltak, el­vették útlevelünket, aztán bevitték a rendőrségre. Na­gyon megkönnyebbültünk, amikor .megláttuk, hogy a gyógyszeres férfiak is ott vannak. Közben elmentünk a WC-re, ott eldugtuk a ma­radék szalagot, amit aztán odaadtunk a néninek, aki magyar volt. Megcsókolta a szalagot, eldugta és sírt. Hát én is bőgtem, de aztán le kellett törölni a könnyeket, mert vissza kellett mennünk a rendőrségre. A gyógyszer még a többieknél volt, de szerencsére semmi motozás nem volt. Aztán átvittek egy másik épületbe, akkor na­gyon megijedtem. Ott kihall­gattak, először engem egye­dül, németül. Kérdeztek a csokorról, ki tette oda, miért, hol és mit tanulok, vannak-e rokonaim kint, miért és mennyi időre jöttem ide, kik a többiek, mit csinálnak? A csokorról persze nem tud­tam semmit, ugyanis mi Ma­riannái végig mindenkinek ezt mondtuk. Mi csak sétál­tunk, és megnéztük a szob­rot. Aztán visszaengedtek, és elvittek valaki mást, aki fo­tózott, a többieket ugyanis ezért hozták be. Másfél óra után elengedtek. Kérdezős­ködtek előtte, bol áll a bu­szunk; mi persze már régein nem tudtunk tájékozódni. Amikor elengedtek, ők mu­tatták meg, hol van a busz. Bántani egyáltalán nem bán­tottak; Nagyváradból alig láttam valamit; az összes adatunkat kijegyzetelték az útlevélből. A határon vissza­felé pedig hat órát álltunk. A többiek vettek egy halom brosúrát, a nagy hazafi be­szédeit; ezekkel nem tudtak mit kezdeni. Nem tudták, hogy elvegyék-e vagy nálunk hagyják. Azután végül az összes ideológiai könyvet be­gyűjtötték, minden mást át­engedtek. Ja, még az újságo­dat is elvették. Ennyi volt az aradi nagy kaland, a kisebb részleteket majd elmesélem. Az ijedtsé­gen kívül más bajom nem lett. Mindenkit csókolok Ági” ^Szabó Ágnes) Vesztett a kazánkirály Morvainak fizetnie kell

Next

/
Thumbnails
Contents