Néplap, 1989. október (40. évfolyam, 233-259. szám)
1989-10-14 / 244. szám
1989. OKTÓBER 14. j^ÉPLAP Népfront-küldöttek a családról, a hasáról, az értelmiségről és a vidék helyzetéről Nagy Lajos, Perjési Sándor, Fekete Imre és Kurucz Jánosné A Hazafias Népfront soron következő, kilencedik kongresszusát ina és holnap tartják a fővárosban. Szőkébb hazánkat, megyénket harmincnégyen képviselik. Közülük kerestünk fel négy küldötett: vajon ha szót kapnának, milyen sikerekről, kudarcokról, elképzelésekről beszélnének: Nagy Lajos tizenöt évig társadalmi munkában szorgoskodott a mozgalomban, míg néhány hónap óta függetlenített városi HNF-titkár Mezőtúron. — Három dolgot mindenképpen elmondanék. Az egyik az, hogy jó lenne már végre megteremteni, vagy legalábbis javítani a vidék esélyegyenlőségét. Az emberek zöme nem a főváros lakója, de sajnos, a vezető testületek összetétele mást tükröz. így a vidéki lakosság nevében nem egyszer a budepestiek döntenek. A második nagy téma a család lenne. Meglepve tapasztaltam, láttam, hogy az MSZMP, illetve MSZP kongresszusán erről esett a legkevesebb szó. Pedig az erkölcsi válság itt, ebben a kis közösségben talán a legsúlyosabb a társadalomban. Legutoljára hagytam a mozgalom módszereit. Szerintem ha a népfront megmarad, ismerősi, baráti alapon kellene szervezni a kis közösségeket. Emlékszem, régen Mezőtúron 11 kaszinó akadt, amelyekben a kubikosoktól kezdve a gazdákig mindenki megtalálta a helyét. Ezekbe a helyiségekbe bármikor be lehetett menni, hiszen még véletlenül se a központba „terelték össze” őket. Szerintem ezt a kaszinó-módszert nem lenne rossz újra átvenni. Perjési Sándor lelkészelnök viszont az előrelépés zálogaként mást tart fontosnak. — Divat mostanában a kritika, a szócsata, miközben emberek elismeréséről, fáradozásairól alig esik szó. Pedig erre is akad bőven példa a népfrontnál is, hiszen ez a mozgalom falun és városban egyaránt minden helyi gyarapodásért, jó ügyért lelkiismeretesen küzdött. — ön milyennek képzeli az új népfrontot? — Olyannak, amely küldetést teljesít azáltal, hogy a pártvitákból kimarad. Én nem ma kezdtem ezt a munkát, amiért soha nem kaptam pénzbeli honoráriumot, és ezután sem akarok betölteni semmilyen fizetett tisztséget. Elég fizetség az a tudat, ha emberekért, jó ügyekért fáradozik valaki. Nemzetünk életében én mindennél fontosabbnak tartom a belső, az erkölcsi megújulást. Ahogyan Márton Ágoston erdélyi püspök írta: „A jövőben csak azok a lépek menthetik az életüket, amelyek munkába tudják állítani összes szellemi és erkölcsi erejüket. Vajon lesz-e a magyar népnek Széchenyi-lelkületű értelmisége, amely belátja ezt, és a történelem szándékát erős markolással és lázas munkával az élet irányában forlítja”. Remélem, hogy ezen gondolatok hazai megvalósításáért egy megújuló népfront is sokat tud segíteni hazánk, az ország embereinek. Fekete Imre a kisújszállásiak óhaját viszi a kongresszusra. — Én elsősorban azt tenném szóvá, hogy ideje lenne már végre megszüntetni az aránytalan településfejlesztést. Nekem vesszőparipám, hogy olyan törvények, szabályozók kellenek, amelyek nem teremtenek különbséget a települések között. Hagyni kell az embereket élni, dolgozni, küzdeni, és nem beleszólni abba, valahonnan a megyétől vagy Pestről, hogy nekik mi a fontos. Bízzák ennek a megítélését az ott lakókra. Nagyon is e földön álló a vidéki földműves, munkás vagy értelmiségi, hogy ezt ő döntse el végre. Ha ez majd így lesz, akikor érdemes lesz élni Kuncsorbán, Kisújszálláson vagy mondjuk Tiszaderzsen is, hiszen látja az ember, hogy a helyi szorgoskodásának ott helyben van eredménye. Ehhez azonban megfelelő döntési joggal rendelkező önkormányzatokra van szükség. Ebben a folyamatban temérdeket segíthet a népfront sok olyan helyi közössége, amely minden hierarchia nélkül, érdeklődés szerint szerveződik és él. A megszólaltatottak valamennyien első ízben küldöttei egy országos kongreszszusnak, míg Kurucz Jánosné Karcagról már másodszor készül erre az útra. — Nem szándékozom felszólalni, hiszen néhány éve a megyei küldöttek közül csak én kaptam szót, így most azt vallom: inkább hallgatom mások véleményét. A gondolattal eljátszva azonban két dolgot feltétlenül megemlítek. Az egyik: ennek a mozgalomnak fel kellene vállalni minden magyar, így a határokon túl élők képviseletét is. Azt nem tudom, marad-e ez a szervezet, vagy valami más alakul helyette, de tény: eddig is éltek milliók, akik valamiért kívül rekedtek, maradtak a párton. Most színesebb a paletta, bővebb a választék, több a párt: de meggyőződésem, ahogyan én a kunokat ismerem: errefelé is ezrek fognak politizálni úgy. hogy érdekli őket a közélet, de nem csatlakoznak egyik szervezethez, párthoz sem. Hol mondhatják el panaszaikat, beszélhetik ki bajukat, ha nem itt? Azt -em felejteném el, hogy valahol azért össze kellene fogni a pártokat is, főleg a kezdeti időkben. így nálunk a jövő héten a népfront szervez egy közéleti kerekasztalt, ahol nyolc helyi párt, szervezet mondja el a véleményét az itteni mindennapokról, bajokról. Elvégre a nagypolitika kérdései legtöbbször az embereket a lakóhelyük gondjain keresztül érdekli. Ezért szerintem az efféle fórumok, egyezkedések szervezésében talán sokat segíthet egy megújuló, vagy megváltozott népfront is. D. Sz. M. * * * A Hazafias Népfront kétnapos IX. kongresszusán megyénket az alábbi küldöttek képviselik: Benczéné Budaii Judit a HNF Túrkeve városi titkára; dr. Bozó Józsefné a HNF Martfű városi titkára; Csabai Béla a HNF Törökszentmiklós városi titkára; Fehér Mihály a Jászberényi Hűtőgépgyár gazdasági igazgató-helyettese; Fekete Imre a HNF Kisújszállás városi titkára; Gonda Józsefné tanácsi dolgozó Jászladány; Győri János nyugdíjas tanár Jászkisér; Juhász József a HNF Szolnok városi titkára; Kiszely Imréné takarékszövetkezeti elnök, Besenyszög; Kurucz Jánosné a HNF Karcag városi titkára; Nagy Lajos a HNF Mezőtúr váj rosi titkára; Lipcsey Imre a Szolnok Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat technikusa Tiszafüred; dr. Ternovszky Anna az Abádszalóki Lenin Tsz jogásza; Nyíri Jánosné az Űjszászi Vegyesipari Kisszövetkezet belső ellenőre; Pádárné Kiss Éva a HNF Jászberény városi titkára: Perjési Sándor református lelkész Mezőtúr; Rasztik József termelési elnökhelyettes Öcsöd, Szabadság Tsz; Szaimecz Béla HNF Kuinszietnmáinton városi titkára; Szalbó József a HNF Jászapáti városi titkára; Kocsis fajos né művelődési főelőadó Fegyvernek nagyközségi tanács; Rusai László sertéstelepvezető Jászfényszaru Béke Tsz és Tigy.i Isitvánné az idősek klubjának vezető gondozója Tiszaiig. Szavazati joggal vesznek részt a rendezvényen az idén május 6-án a megyei népfirontóntekezléten megválasztott Országos Tanács tagjai: Koczur Tibor a Ganz Danubius Daru és Gépgyár Rt. tiszafüredi gyáregységének csoportvezetője; Kannád József, a Mezőtúri Magyar—Mongol Barátság Tsz elnöke; dr. Krasznai Géza a Hetényi Géza kórház igazgatója és Tóth Lajos a HNF megyei titkára. Csak tanácskozó joggal meghívott: Damnos Józsefné a BHG kunihagyesi gyárának művezetője, dr. Ferenezy József az MSZP oktatási központja igazgatója; Géczi Pál a MÁV Jármű ja- . vító Vállalat szakmunkása Szolnok, Kiss Gáborné Köjál-élienőr Túrkeve és Sándor László a HNF nyugdíjas megyei 'titkára. Végezetül az alábbi meghívottak felszólalási joggal rendelkeznek: Bóka Péter gazdasági társaság cégvezetője Karcag; Tóth János a Jászberényi Hűtőgépgyár művezetője és Szarvas Zoltán a HNF megyei titkár helyettese. Debrecentől kéne menni.,. § Átalakulni vagy eladni 7 —ez itt a kérdés Mihez képest, és főleg kinek? — így kérdezett viszsza dr. Vincze László, a Fegyvernek! Vörös Csillag Tsz elnöke, amikor afelől érdeklődtem. hogyan prosperál most, a negyedik frissgyümölcs-feldolgozási szezon vége felé közeledve a közös gazdaság és a Debreceni Tartósítóipari Kombinát által közös beruházásban épült és közösen üzemeltetett konzervgyár. Mint kiderült, az élelmiszeripari üzem létrehozásáról szóló döntést megelőző megyei és helyi érvek — a feldolgozás révén javuló gazdaságosság, a foglalkoztatáspolitikai gondok enyhítése stb. — közül alig akad. ami úgymond „bejött” a majd fél évtized alatt. Nem jött be a gesztorcsere Ami a „mihez képest”-et illeti: a téesz és a kombinát alkotta gazdasági társaság gesztori szerepét a harmadik feldolgozási idény kezdetétől az utóbbi cég vette át. A téesz többek között azért volt kénytelen lemondani arról, mert a 140 milliós létesítmény kapacitásának nem kellő kihasználása, a termékek- minőségével kapcsolatban felmerült problémák és a hatalmas készletfelhalmozódás miatt veszteséges konzervüzem 1987-ben a 6 ezer hektáros (gazdaságot is „mi'nuKaba’'’ sodorta. A mindaddig jó hírű. és az alaptevékenységet tekintve mindmáig színvonalasan gazdálkodó szövetkezet vezetői belátták: jobb, ha a nagy szakmai múlttal, biztos értékesítési háttérrel rendelkező kombinátra hagyják az üzem irányítását. Belátták? Talán inkább úgy helyes: azt hitték. A cégtábla átfestésnél többnek ikét év távlataiból sem nagyon minősíthető gesztorcsere óta nem történtek ugyanis a szövetkezet vezetését és tagságát megnyugtató változások a fegyvernek! konzervüzemben. Tavaly például 214 milliós árbevétel mellett 652 ezer forintos — 0,3 százalékos! — nyereséget produkált a debreceniek szakmai irányításával a feldolgozó. Azt, hogy legalább nem volt veszteséges, aligha lehet vigaszként elfogadni, mert miközben a gt tagjai az alig több mint félmilliós nyereségen osztoztak, évi héthétmillió forint beruházási hitelt törlesztettek, magas kamattal. A június derekán, a meggytartósítással kezdődött idei szezon sem sokkal biztatóbb. Az üzem kétszázharminc dolgozója három műszakban 5800 tonna készés 1900 tonna félkész terméket gyártott eddig, javarészt exportra. Mégsem számítanak a tavalyinál több nyereségre. Továbbra is „utazik” a gyümölcs Valóban — utalva a beszélgetésünk elején visszakérdező elnök szavaira — kinek jó egyáltalán a fegyverneki konzervüzem? A termelőszövetkezetnek semmiképpen. Több okból sem. Igaz, hogy a gesztorcserekor két esztendőre a fegyvernekiek hiteltörlesztését is átvállalta a kombinát, viszont 1990. januártól, öt éven át újra hétmilliós törlesztés vár a Vörös Csillag Tsz-re, minimális konzervüzemi nyereség mellett. Emiatt bizony — nem véletlenül aggódik a vezetőség és a tagság — mindig ott lebeg fölöttük az árnyéka annak, hogy a jó színvonalú alaptevékenység, országos átlagokat és megyei rekordokat ostromló növénytermesztési és állattenyésztési eredmények ellenére megrendítheti gazdálkodásukat a közös üzemelésű feldolgozó. Persze, hogy jól hangzott fontos megyei vezetők érvelése a konzervüzem avatóünnepségén, miszerint ezentúl feldolgozva, jobb pénzért adhatja el gyümölcsét a téesz, nem utazik-törődik a nyersanyag a távoli tartósítóüzemekig. Csakhát a valóság másként fest! Bár almája például termett az idén bőven, vagy két és fél ezer tonnányi a Vörös Csillag Tsz-nek. a 300 hektáros gyümölcsöse szélén működő konzervüzemben 800 tonna nyírségi és szabolcsi alma feldolgozásával számolnak ebben a szezonban. Kajsziból is rekordtermés volt — mint országszerte mindenütt — Fegyverneken, de az 1100 tonnának csak az egyötöde került helyben üvegekbe. Azt is joggal várná el a téesz tagsága, hogy ha már van egy „fél” konzervgyára, hát dolgozná fel az intenzív háztájiban termelt zöldségféléket, enyhítve a szövetkezetiek inflációs gondjait. Nem csoda hát, ha érlelőldik a téesz vezetőiben a gondolat: Debrecentől kéne menni. .. Vagy legalább a konzervgyártól.. . Mintha mentőövnek tekintenék — az elnök szavaiból legalábbis úgy vettem ki — az átalakulási törvény azon rendelkezését, hogy december 31-ig a gazdasági társaság helyett új szervezeti formát kell választani. Olyat — kft.-t például —, amelynek keretében reálisan megmérettetik a konzervüzem életképessége, jövedelmező üzemeltetésének lehetősége. Mert a mostani, 130 kilométerről történő irányítás, a „Nagy Debrecennek” való kiszolgáltatottság már nincs ínyükre a fegyvernemeknek. Nem idegen a téesz vezetőitől az a gondolat sem, hogy „konzervgyárrészüket” és nem utolsósorban vele a még hátralevő 44 milliós hiteltörlesztést eladják. Időt kérnek vagy húznak ? Mindkét lehetőséget — a kft.-alakítást és az eladást is — „megkínálták” a Debreceni Tartósítóipari Kombinátnak. Mutatta az elnök a vezérigazgatónak e tárgyban írt levelét. Mutattam viszont a vezérigazgató választelexét is, amely egyelőre aligha mondható biztatónak. Hazai élelmiszeriparunk napjainkra felhalmozódott gondjait sűríti dr. Nagy Gábor néhány soros üzenete: jelentős változások történtek és még várhatók is a KGST szállítási és elszámolási rendszerben; a kombinát eredményességére nagyon kedvezőtlenül hatott az idei rendkívül rossz zöldségtermés; még nem tudni pontosan, hogyan érinti a kombinát egészének gazdálkodását a mezőgazdasági termékek szabadárassá történő minősítése és így tovább. Debrecennek időre van szüksége — így a telexüzenet —, hogy a fegyvernem üzem további sorsát illetően ajánlatot tudjon tenni... Az idő — amit nem tudni, hogy kémek-e vagy húznak valójában — azonban közben telik. Mondhatnánk úgy is: az átalakulási törvény által felhúzott vekker hamarosan csörög. Meg kellett kérdeznem: e nagy tanácstalanságában, kiszolgáltatottságában nem tudnának-e segítségére lenni a téesznek az országos érdekképviseleti szervek, a szakminisztérium? Keserűen legyintett az elnök: megértésben nincs hiány. Csak hát a főkönyvben nincs olyan rubrika, ahová ezt elkönyveljék .. . T. F. Közös érdekek, közös célok alapján Nemzeti Agrárkerekasztal Döntések az érdekeltek nélkül Az Agrámreformkörök Egyesülete Nemzeti Agrárkerekasztail létrehozását kezdeményezi, ahol az ágii árágazattall kapcsolatos kérdéseiket valamennyi politikai párt, szervezet, az Országgyűlés, a kormány, valamint a termelők képviselőinek részvételével megtárgyalnák. Az egyesület mindezt azért teszi, mert a háromoldalú tárgyalásokon olyan alapvető, fontos kérdésekben folyik a vita, mint -a tulajdomreform, a föld tulajdonítása, a szövetkezeték jövője, s mindez az agrárágazat közvetlen képviselői nélkül történik. A szervezet úgy véli, hogy ezekben a dömtéselőkészítési folyamatokban minden érdekeltnek ott a helye, ezért szorgalmazza a szorosabb kapcsolat felvételét, és a sajátos kerekasztal létrehozását. Négy dél-alföldi megye tanácsi vezetői megbeszélést tartottak Békéscsabán október 12-én, amelyen megvitatták és egyeztették Bács-Kiskun,, Békés, Csongrád és Szolnok megye közös problémáit és elérendő közös céljait. A találkozó alkalmából a szorosabb, együttműködés, a feladatok jObb egyeztetése érdekében szándéknyilatkozatot fogalmaztak meg, amelyben a négy megye, illetve Hajdú- Bihar csatlakozásával az immár ötre növekedett alföldi megye kinyilatkoztatja, hogy az Alföld történelmi, társadalmi és gazdasági helyzetét tekintve sajátos térsége hazánknak. Sajátosak ebiből következően az itt élő lakók érdekei, ám ezen érdekek érvényesítése nem jelenthet elszakadást az ország más tájegységeitől, és nem állíthatja szembe az Alföldet más térségek érdekeivel, csupán azt jelentheti, hogy az adott régió a maga értékelnék megfelelően kapjon helyet az ország társadalmi és gazdasági életében. Ebből a célból határozták el az Alföldi Megyék Szövetségének létrehozását. A nyilatkozatiban kiimondatik, hogy olyan reformokra, társadalmiakra és politikaiakra van szükség, amelyekben helyt kapnak a vidék törekvései., amelyek erőteljesen építenek a helyi viszonyokban -rejlő erőkre. Olyan reformokra van szükség, amelyek fellendítik és gazdagítják a térség szellemi, tudományos, kulturális életét, és csökkentik a területi egyenlőtlenségeket. E célkitűzések eléréséhez kérik az érintett megyék lakóinak, a helyi tanácsoknak, az Országgyűlésnek, a Minisztertanácsnak, a pártoknak és egyesületeknek egyetértő támogatását.
