Néplap, 1989. szeptember (40. évfolyam, 207-232. szám)

1989-09-09 / 214. szám

198». SZEPTEMBER 9.

Irodalom, művészet

9

Jenei Gyula versei:

téli éjszaka

arcomon ráncok, nézd, nézd, hogy ragyognak a fájdalom koordinátái, éjszaka van. téli éj. lángol a hold és lincsel a hideg, a város felett

nyúzott angyalok mentik életüket, a medvék lejönnek a havasokból, a reményt megöli újabb remény, s marad minden a régiben.

sápad a hold is, sovány kisgyerek, felhőrongyokkal

bepólyálja a tél, bepólyálja december szele.

lassan elődidereg a hajnal, a jéghártyás

ablakon át látom, már dereng.

az ajtó előtt, mint kintfelejtett jószág,

neszez a. lelkiismeret.

az új nap új éjszakát ígér.

felkoncolt emlékeket forgat szájában az idő.

vándorstrófák

bezártam magamat idegen városba, markomban mozdul a környörtelen idő, szégyellem az elbitangolt verseket, rohadt látomások vonulata jő.

ki mer kérdezni csatakos lányokról? az izzadt bugyikat ki tépi le? ki sajnál megannyi árulásomért, ha gerincem helyén nem lesz már semmi se?

feddőn honnan szólnak rám és kicsodák? mily ágakat tördel a téli szél? rég elmaradtak a rímes csodák, csak egy ember van itt, aki dadog és fél.

rr I ii I fr ■ I ■ ■ I w I ■■ I

szukulo individum, szukol

szűkülő individum. szűköl. ágyékod skorpiója, félelmem i\em emberi, de én ember. még. árnyék a falon, kopogtatás, minden halk. elszürkül, minden, az éjszaka is. hajnallik. csatakosodnak a füvek, öled Lech- mezején. már tudom, elvérzek. én ember, aki voltam, már nem vagyok az. több. mert kevesebb, rámcsukódtál. foglyod vagyok, madarad, vágd le szárnyam, már úgyis csöpög a vérem.

őszi versek

tőmondatként koppan a földön egy levél

az utcákon tócsák.

a tócsákban esőcseppek robbannak szét. megzörren egy ballonkabát, sietős lépteket himbál a szél.

lakásunkon

(micsoda birtokviszony!) átsüvít a huzat, kint eső, eső és újra az.

Bán Zsuzsa:

Kristálygömb

csak sodródó, kozmikus szeméthalom.

Ez az óbudai sivatag azonban mégsem egészen kihalt. A rozsdalepett pocsolyákat parányi férgek népesítik be. Nyálkás, nyüzsgő, parányi szörnyek hemzsegnek a vízben. Csak mozgásuk látszik, az egyedeket alig lehet különválasztani: nincs ennek az elszabadult parány-farsangnak sem kezdete, sem vége — csak éppen zajlik az egész; értetlen és érthetetlen szenvedély irányítja, a féregsors mindenkori jelenideje.

Valahol azt olvastam, hogy az idők végén a földgolyót ellepik majd a csótányok, és a burjánzó, illatos, hófehér liliomok, ök a fauna és a flóra legszívósabbjai, akik minden kataklizmát túlélnek, minden mérget kibírnak, és a kollektív pusztulás felett egyedül képesek diadalmaskodni. Liliomok és csótányok: fekete és fehér. Az álom szent és alvilági jelképei, férgek és szirmok,

Meglepő, hogy a liliom ilyen szívós. Hogy képes minden gyomot túlélni, pedig így igaz. Botanikusok állítják, hogy egy elhagyott kertet, parkot, ha ebben liliom is nyílt valaha, egy idő után egészen hatalmába keríti ez a tisztaságot jelképező, szívós virág. Minden más növényt elpusztít, megfojt, maga alá temet. A romlás húsából, társai elemésztett teteméből nő ki a szára, talán gyökerét sem a földbe, hanem folyamatosan elpusztított társai tetemébe vájja. Ellepi a kertet, a parkot, pontosabban szólva, a kert és a park kései, ember utáni emlékét. Ahogy a csótány is benépesíti az önmagát túlélt civilizáció kései tájait, a városok emlékét.

És talán közéjük sorolhatom, a végítéletet túlélő állatok és virágok közé, ezeket a pocsolyában hemzsegő, alaktalan véglényeket, melyek itt nyüzsögnek a rozsdás, olajfoltos pocsolyában,

ivdrult végre a ínyár., házak .kentjeiben érik a cseresznye, ribizli pirosüiiik a bókrokon, és dús virágzásból ítélve málna is sok llesz az idén.

A kerítés alacsony betonpere- mén két tízéves-forma fiú ücsörög, ihaiMgaitnak .nagyokat a meleg- llélegzetű nyári délutániban, távoli albb .tyúkok álmos ikáricsállása hallatszik. ÁQmosító, nyugalmas idő. Pláne, hogy megkezdődött a nyári szünet. Egyelőre nem tudják még, hogy a sok tervből, amit szerettek volna megvalósíitani a nyáron, melyikkel iis .kezdjék. Egyelőre .nem tudnák mit .kezdeni, a hirtelen rájuk szakadt szabadsággal'. Ülnek hát egymás melletti unatkozva, de azért békésen, amíg az egyiknek eszébe nem jut válami:

— Nézz bélé a gömbbe! — mondja a másaknak.

— Milyen gömbbe?

— A s..göonlbe! — ugnik fel a gyerek, és szaladni kezd.

A anájsik .meredten ül még egy (pillanatig, aztán utánaered. huj- jogatva.

Ugyanekkor lép .be Réka a javasasszony házálba, egy sarokkal odébb.

Annyira anondlták, .hogy minden jóslata beteljesedik, meg hogy csak .passzióból csinálja, és pénzt sem Iker, hát tanakodott napokig, de gljőtt végre, hátha tud valami jót mondani. Mert hát máért is .megy el aiz ember jósolóhoz, ha nem azéirt, hogy megmondja, imd jó vár rá a .közeljövőben? Ugyanis néha (hosszú ideig olyan reménytelenül télik az idő. Hetek mennek, hónap, az ember dolgozik, felöltözik, levetkőzik, fürdik, bevásárol, eszik, de nem történik semmi, amit életnek lehetne nevezni.

Valami kis biztatásért, jó (hímért megy oda mindenki. Lehet, hogy egy hét múlva nyerünk a lottón; de ‘ha már most megtudjuk, előire, örülhetnénk neki. Ki tudja., miit pejt a holnap? Hátha valami, jót, és ha tudnék róla, nem nógatnám, az orrom anáma...

Szóval Réka betért a javasasz- szony (házába, kacsát borzongvia, ihátha netán valami ijesztőt lát meg 'hirtelen,. Annyi rosszat .lehet olvasni:, meg a filmekben látni, az ilyen asszonyokról, sose lehet tudni.

Többször is mondta, hogy jó napolt, de senki nem válaszolt, elleniben az egyik ajtó mögött valami csendes női hangot 'hallott. A javasasszony beszélt valakivel.

Zavartan kopogtatott, de senki nem válaszolt, viszont a csendes duruzsolóé folyamatosan Ihailllat- szott. Benyitottál az ajtót, és szembenézett a javasasszonnyal, aki, ott ült az ablakihoz tolt konyhaasztalnál, és kávézott. A vállán tényleg egy macska volt, ahogyan a nagy- könyviben meg van írva, de nem fekete, ‘hanem szürke. Nagyban ihízelkedett, odaeimítgatta a po- fácsikáját az asszony arcához ked- veskedön, az meg néki beszélt aneghitt szelídséggel.

Furcsa jósnő. Rövidujjú, piros, !bő köntösben, ki festett szemekkel; szájjal, nyalogatja a kávéskanalat, a szeme sámgáslbanna éts barátságos.

— Üljön le! Mindjárt adom a kávéját.

Réka lehuippamt a szemközti székre az asztal túlsó oldalán, és hirtelen nem tudta, mit mondjon. Lopva körülnézett, lláit-e valami üstöt valahol, amelyben a javasasszony a kígyót-lbékát főzi, de csak egy piros lábast látott, fedővel a tűzhelyen.

— Biztosan ez egy olyan modem .boszorkány — gondolta.

A kávéja ott gőzölgött az asztalon, cukrot tett belé, és végre meg ltudott szólalni:

— Izé... bocsánat, hogy ismeretlenül...

— Nem tesz semmit — ült vissza a helyére a jósnő még mindig a macskáival a vállán —, tuditami, hogy jön.

— Tudta? Honnan?

A piros Iköntösös aszony rágyújtott.

— Nagyon egyszerű — mondta — Látta azjt a Ibamáitihegyit kint, a ituja alatt, a kapunál?

— Jézus! Nem láttam. Bernáthegyi? Meg is haraphatott volna.

— Hát meg.

Réka ivott egy kis káivét gyomosan. Végül iá az a fontos, hogy az a sötétben bújkáió kutya nem harapta meg.

— De mégis... — mondta — honnan itudlta maga, .hogy jövök?

— A kutya jelzett.

— Igen? Én, nem hallottam semmit.

— Az a fontos, 'ha ón hallom.

.Réka azt gondolta; hogy itt

minden olyan közérthetőinek tűnik, de vallójában aamál tttokaaito- sabb, és ez, amellett, .hogy kis félelemmel töltötte efl, mégis megerősítette áblban a hitéiben, ‘hogy ez a jósnő valódi.

— Kérem... jósoltatni szeretnék, Iha oiem lenne terhére...

— Jó. Mindjárt.

Az asszony kiment, de nélküle a konyha valahogy átváltozott. Az egészen egyszerű berendezés valójában díszletnek tűnt csak, ami. ál- Icázza a félelmetes lényegeit- Például válami Ikapamászás és sóhajn itozás hallaittszott az egyik sarokban, s ettől Réka féfflremyéltbe a kávé utolsó oaeppjét.

Egyáltalán hová ment ez a nő? Dtthagyja egyedüli ebben a féleL- tmetes konyháiban, ahol ki tudja, Imi van a mosogató alatti szekrényben, és mi az a valami, ami1 a sarokban kaparász? Majdnem felsúkoűltott, amikor eflőgurult ómban egy szürke gombolyag. Amikor jobban odamézett, látta, hogy égy sündisznó. Szerencse, hogy hyillt az ajtó, és jött! a jósnő vissza; kezében egy krástálygöimbbeL.

— Izé... — mondta IRéka. Mi ez az állat itt?

— A Lumpapa. Egy sün. Nagyon bölcs állat. Na; ideteszam ecat a gombolt, maga meg adja ide nekem a bal kezét!

— Miért? — kérdezte Réka vonakodva.

— Ment a maga jövőjét akarom megnézni a gömbben; így nem foghatom a keze helyett az ajitó- killimjcset, azért.

Réka odanyújitotta a kezét áz asztal fölött, és a jósnő megfogta. Mintha áraim ment volna Réka testébe a pirosruhás nő újjailból, valami furcsa' bizsergést érzett, dte oiem volt fceHemeitüen, áoikálbb majdnem álmosíttó, megnyugtató. Szőtlánuil ültek így, Réka úgy érezte, gomolyogni kezd körülötte az idő. A konyha eltűnt, helyette homokot látott, és piraonisokat, valami hatalmas, végtelen térben. Ült ott, és száguldott meUlet- Ite az idő — visszafelé. A homok és a piramisok eltűntek, a messzi ködből egy hatalmas fa körvonalai tűntek fel, a kép élesedett, a fa méltóságteljesen állít, rezzenéstelen, sötétzöld levelekkel, és mintha... mintha valaki ült volna alatta. Pinos köntöslben volt; és a szeme sárgásbarna, barátságos...

Ebben a pillanatban megszólalt a jósnő, a konyha falai visszaug- rotítak a .helyükre, a szürke macska álmosan nyújtózkodott mellettük egy padion.

— Jót mondhatók, szerencséje van — mondta a pirosruhás. — Ma találkozik azzal a férfival, aki az igazi lesz az életéiben.

lEHemgedte Réka kezét, felemelte a kis talphoz erősített kristály- IgórrtbÖt, és őt magára hagyta á konyhában.

De hamarosan megjelent megint, és azt mondta:

— Kdkísérem.

Réka ámultán botorkált a ház méliietiti járdán a kapuig és Ott jóbbra nézve, a ituja alatt meglátott egy flehiér-hanna foltos bernáthegyi kutyát. Úgy tett, mintha aludna, de most egészen biztos volt abban, hogy figyel. Nem ugrott fel, nem ugatott, de olyan volt, amint aki1 a lehunyt szemhéjái mögül is látna.

— Miivel tartozom? — kérdezte (felrázva magáit, már kint az utcán.

— Semmivel1. Sok szerencsét! — mosolygott a jósnő, és szó nélkül visszaindult, a házba. Mintha nem is igazán a járdán ment volna, hanem fölötte; lebegve. De lehet, hogy ez csak Ibeképzeüés voflt.

Szédülten .indult hazafelé. Tehát ma találkozik az igazival. Egy férfivel, aki az igazi' lesz. De mikor? Hói? És honnan ismerd meg?

Ahogy a váródba ért, az első férfi, akiivel tailáflkozdtt, a férje volt. Két nagy cekfcenral jött szembe ■vele, és a melegben izzadt volt bíz arca.

— Réka fiam, Ihal mászkálsz megint? Hazaérek, se téged nem tai- lláHalk, se egy darab kenyér nincs otthon, a hűtő üres, Beyásárol- itam. (Tudod mit? Főzünk ketjten égy jó vacsorát! Te meg én, mint régen, szép alapokon. Vettem egy kis sört is...

Réka hirtelen meglátta a férjéit. Most látta igazán. Kis bűntuidat- Itál tipegett omellette hazafelé; a szívéiben viszont egyre nagyobb melegség és szeretet dobogottnisten, hogy eddig erre nem jött má! Hiszem 6 az igazi, ő, atkáit éveik óta eszme sem vesz, merít (megszoknia, hogy van. Hirtelen megcsó- IkoQjta az arcért, a férfi perüg úgy mosodygatt vissza, and mit aki milnt- denit ltud. Réka megfogta a meihe- zefblbilk szatyor együk fülét, és egy üitemre Oépltelk, úgy memtek nagy boldogan ihazaífolé.

De ha az a jósnö ndmcsem...