Néplap, 1989. szeptember (40. évfolyam, 207-232. szám)
1989-09-09 / 214. szám
Nyugdíjasok fóruma 1989. SZEPTEMBER 9 ie A Jászsági ÁEIami Gazdaságból mentek nyugdíjba Búcsúztatás kakukkórával „Nyugdíjat .búcsúztatásom előtt muntotáirsaiim (közül többen ás megkérdezték, máit veszek; miaíjdi az első nyuigdtíjiaimlból éfe én gyanútlanul elárultam. hogy egy kafcukkóráre csípek le majd az első „nagy pénzből”. Régóta vágyók egy Ilyen szer- kenyltűire, ezéní volt örömteljes a meglepetés, hogy búcsúztatásamkor a szak- eaervezefe tiltíkáir egy szép kivitelű ét pontosan megszólaló ikalkuikkórárt nyomóit a kezembe. Szerettem a munkahelyeméi, nem tudtam volna elfeCiejltem munkatársaimat, és most imár meg se tehetem, hiszen a kakukk óránként emlékeztet, 'hogy hol dolgoztam, honnan mentem nyugdíjba”. Jászberényiben a Jászsági Állami Gazdaság egyik nyugdíjasa emlékszik így a volt munkahelyére, a gazdaság, az egykori munkatársak megható figyelmességére. Bilázn Isttván szb-'titkár pedig elmondja, hogy az „apró” figyelmességen kívüli milyen más juttatásokkal, megemlékezésekkel igyekeznek erősíteni a nyugdíjasok kötődését a gazdasághoz. Az álllami gazdaság 620 dolgozója közüli 170 a nyugdíjas. Éveiket számolva el lehet mondani, hogy a gazdaságnak vannak idŐ6 és vannak fiattal nyugdíjasai. A Jegöregebbje ugyanis a 90. esztendős, őhozzá tehát nem mérhetik magukat azök a „fiatallök”, akik tavaly, vagy az idén mentek nyugdíjba. Megkülönbözteti őket aiz is, hogy akinek egészségi állapota, fizikai ereje megengedi — vannak vagy negyvenen — visszajárnak dolgozni. Nyáron nagyobb létszámú munkaerőre is szükség lenne, az idős emlberek azonban nem tudják vállalni a nehéz fizikai; munkát. A továbbdolgozó nyugdíjasokat; teljesítménybérben foglalkoztatják, ők háztáji földet is topnak. Olyan jogos kedvezményt, amitől a többi nyugdíjas meg van fosztva. Ezt hosszú ideje nehezményezi a nyugdíjas ugyanúgy, mint az aktív dolgozó. A gazdaság szakszervezeti bizottsága ezek figyelembevételével javasolta 1985-ben a kollektív szerződés készítésekor, hogy aki legalább 20 évet ledolgozott az állami gazdaságban, a nyugdíjba vonulása után is topjon háztáji földet. Kiderült azonban, hogy egy régi miniszteri rendelet tiltja, hogy az állami vállalat (így az állami 'gazdaság is) ilyen kedvezményt adjon a nyugdíjasoknak. A 'gazdaság vezetősége 'kérte a MEDOSZ-t, hagy az javasolja a rendelet módosítását, vagy hatályon 'kívüli helyezését. Válasz ezídáiig még nem érkezett. Az SZB azonban nem mondott le arról,, hogy orvosolja a nyugdíjasok régi panaszát. A következő kollektív szerződés 'készítésekor (ami imár megkezdődött) javasolja majd, hogy minden nyugdíjas kapjon olyan természetbeni juttatást, amit a jogszabály nem itiilt, imégis pótolja, legalább részben a háztáji földet. A támogatás más módját is keresik a Jászsági Állami Gazdaságban. Keresik, mert az SZB-nek tavalyi kezdeményezése, hogy 40 ezer forint értékben' 40, leginkább rászorult nyugdíjasnak adtak szociális segélyt karácsonyra, az élső Ilyen akció volt. A segélyt a bizalmiak vitték el az idős emberek lakására és a személyes beszélgetés alkalmait adott ama, hogy közeiről is megismerkedjenek a völit munkatársak életkörülményeivel. A egélyezésnék ezt a módját évente meg akarják ismételni. Meghonosodott támogatási for írna, hogy a .gazdaság minden évben 35 ezer florin - itot fordít jóléti alapjából a rászorult nyugdíjasok segélyezésére. Hasznos támogatás, jó pár idős errtber anyagi gondjait enyhíti;, a jóléti alapból képzett összeg azonban a gyengébb termelőszövetkezeteikkel összehasanllít- va is szerény. A legkisebb pénzből élő nyugdíjasok szorító ,gondjait enyhíti az állami gazdaság jogsegélyszolgálata, amelynek tagjai között egy nyugdíjas is van. Javaslatuk alapján és a MEDOSZ fölterjesztésével szinte minden évben 2, vagy 3 kispénzű nyugdíjas top rendkívüli nyugdíjemelésit. A tanyán vagy a tágas udvarral rendelkező családi házban lakó nyugdíjasok téli tüzelőéltáJtását is segíti a gazdaság. Erdőtisztításkor, vagy a kiöregedett szőlő irtásánál összegyűlő gallyat ad és szállítja ingyen a nyugdíjas udvarára. A volt munkahelyhez való Ikötődéslt erősítik a 2 évenként megrendezett nyugdíjas találkozók. Tágasabb helyiség ihiányá- ban ezeket mindig a gazdaság valaimelyik kerületében (ágazat telephelyén) tartják meg. — illés — Leginkább a magány ellen jó Kenderesi öregek mondják Ha már itt járnak, Rá- kóczifalván, el ne kerüljék az én házamat! Nyugodtan bejöhetnek, mert, bár 19 éve özvegy vagyok, magam takarítok, mosok, főzök. Ne csodálkozzanak, nyolcvan évesen, fél lábbal elbírok én a sorssal. Rég volt, a főváros ostrománál, amikor akna találta el a lábamat, s amputálni kellett! No, azért dolgoztam én, önálló szabó voltam, 1972-ben vonultam csak nyugdíjba. Nézzék-e, ezt mutatnám meg maguknak. Fényképezzék le, mi az én hobbim. Itt van ez az öreg, nyolcvan éves Pfaff varrógép, ez se- gíjt hozzá. Lehet ezt kefetartónak, újságmegőrzőnek, akárminek tekinteni. Még dísztárgynak is talán. Csupa hulladékból szabom, varrom, a magam szórakoztatására, mert nem házalok vele, pénzért nem kínálom senkinek — ajándékozni szoktam belőle, ha látom, tetszik a munkám. El ne felejtsem már, Tóth György vagyok, itt élek magamban Rákóczifalván! (Fotó; Mészáros) Gondoltai mar ra? Mikor elkeseredett vagy, fáj a szíved, a beteg lábad se engedelmeskedik már úgy, ahogyan régen, amikor úgy gondolod, elviselhetetlen a magány, a pénztelenség amikor kezedbe veszed a könyved, s minduntalan összefutnak benne a sorok — mert a szemed se a tégi már, s jaj, de sokat kell járkálni, s fizetni egy új szemüvegért) — gondolsz-e rá, hogy nemcsak öregek, idősek vannak a nyugdíjasok egyre növekvő és sokszor egymástól mégis oly távoli nagy családjában? Ismersz-e fiatal nyugdíjast, akit csak a saját kegyetlen sorsa, az élete hozott sorba? Aki megrokkant a munkában, vagy szervi nagy betegsége miatt idejekorán el ' kellett búcsúznia az aktív élettől, s a munkaképesek hozzátok 'képest ezernyi lehetőségétől, Akit közúti, vagy munkahelyi nagy baleset után a leszázalékoltak, „ a kényszernyugdíjazottak, a rokkantak sorsára jutott? Aki harminc-, vagy negyvenévesen arra se gondolhat mert eitpjö, szelleme nem engedi, hogy időnként vállaljon kis alkalmi munkákat, beálljon valahová dolgozni pár hónapra — téli tüzelőért, egy jó kabátért, amire oly, de oly nagy szüksége lenne. S gondoltál már arra, hogy ezeknek, a fiatal nyugdíjasoknak talán nálad is jobban fáj a magány? Ők csonka családban élnek — mert vagy elhagyták őket, vagy el se jutottak odáig, hogy családot alapítsanak? Hiszed, hogy nekik jobban fáj a gyerek hiánya, mint neked, aki azért szomorkodsz, hogy bár van, ritkán nyitja rád az ajtót? S tudod, hiányán vannak, akik öreg szüleikkel együtt napjában fohászkodnak: jaj, csak a szülő ne menjen el Oda még, ahonnét nincs visszatérés, mert az a nap az ö életük újabb kálváriáját jelenti? Tudod, hány, harminc, ngeyvenéves betegért akar élni, küzd minden bajjal, nehézséggel hatvan, hetvenéves nyugdíjas társad? Mert neki még mindig kötelessége van, ' s lesz míg el. Gondoltál már rá, hogy van nyugdíjas, aki szeretne legalább úgy élni, mint te, az egészséges, legfeljebb kis bajokkal bajlódsz? Hogy szeretne vonatra ülni, de akadály a mankó, hogy kis mosásában is gátolja egy béna kéz hogy éjszaka ha elfogy a levegője, s összeszorult torokkal bámul a sötétbe, s mit vár? Rengeteg gondja, baja van manapság egy nyugdíjasnak, annak, aki harminc, negyven évi munka után szégyellt magát mások helyett mert nem tud megélni a nyugdíjából. Rengeteg megvalósíthatatlan terve fájdítja a fejét. Tudd, vannak, akik hozzá is atig kezdhettek életük kis tervei megvalósításához. Akik talán éppoly jogú nyugdíjasok, mint te, meg ő, meg mi. Gondolj rájuk, nekik mennyivel nehezebből — só — Ebéd után ki-ki megszokott foglalatosságával múlatja az időt. Kézimunkáznak, olvasnak, beszélgetnek A szép falu tágas főutcáján bárki könnyen megtalálja az idősek klubját. A szépen berendezett szobákban ottjártunkkor már minden az őszt idézte. A csupa asszonytagság melegen öltözve ült a kényelmes karosszékben. s tette amit megszokott, ebéd után. Kézimunkáztak többen, néhá- nyan újságot olvastak, mások beszélgettek. Hát persze, hogy múlt időkről, amikor még fiatalok voltak, erősek, dolgosak. Huszonheten vannak, leginkább özvegyasszony valamennyi. Megszokták, hogy .közös fedél alatt töltik a napokat hónapokat, éveket. Úgy ám, éveket, hiszen 1963 óta működik Kenderesen napközi, klub, — mikor minek hívták lényeg hogy van. Sok az öreg Kenderesen, még többen vannak, akik már nem tudtak eljárni napjában a községben, ezért nekik házigondozó segít, a mindennapokban Mint dr. Tóbiásné Kádas Judit, a gondozási központ vezetője elmondta, összesen százti- zenhatan vannak Kenderesen, akikhez ebbéddel bekopognak a gondozók, s tizenhármán a nagyközséghez tartozó Bánhalmán is a szociális étkeztetés részesei. Persze, nemcsak az ebéd az egyetlen közösségi segítség, hiszen pontosan nyolcvannyolcan egyéb gondozást is igényelnek és kapnak is. Három főhivatású gondozó és tizenkét tiszteletdíjas járja a falut, s igyekszik kedvébe járni a magányos, sokszor beteges öregeknek. Bizonyosan nem könnyű, hiszen idős, beteg ember sokszor hangulataiban is szeszélyes, türelmetlen. Az idősek klubjában Kun Józsefné egy pillanatra letette a képeslapot, amit ebéd után olvasgatott. Hetvenhat éves, s bizony lassan két évtizede itt tölti napjait Persze se korával, se a klubban töltött idejével nem „ő vezet,” hiszen a legöregebb klubtag nemrég töltötte a nyolcvanhatodik esztendejét. Kun Józsefné a falu kovácsának özvegye, s kis járadékból él. — Leginkább magány ellen jó a klub — mondja, s ebben mindenki egyetért. Kun Józsefné, a falu kovácsának özvegye megszokott karosszékében, képeslapjával (Fotó; Korényi) Ötven éve már Bizony, lányok, eltelt az idő. Fölöttünk /már nagyon. Ezért is jó, hogy találkozhattunk, újra egymásra találhattunk. Emlékeztek még? 1939 nyarán újra egymásra találhattunk. Emlékeztek piég? 1939 nyarán negyvenötén búcsúztunk egymástól, kedves iskolánktól, a IV/A osztálytól, tanárainktól, s indultunk hittel, sok reménnyel az életbe. Nem a mi hibánk, hogy ez az ötven (év úgy telt el fölöttünk, a társadalom fölött, ahogy. 'Nem mi — asszony, anya hogy is gondolna rá — akartuk a borzasztó háborút, ami a írni fiatalságunkat is megtépázta. És mem akartuk a sok bajt, kegyetlen évet, amely a háborúval itt volt, minket is szomorított Csoda? hogy sodort bennünket, [kit erre, kit arra az élet, amit akkor, ötven esztendeje még nagy betűvel tiszteltünk? Most együtt vagyunk, akik együtt lehetünk. A negyvenötből huszonötéin itt, az egykori szolnoki leánypolgáriban, a régi falak {között. Sajnos nyolc régi, kedves osztálytársunk már nem jöhetett el, .örök álmát alussza '— emlékezzünk rájuk is. És köszönjük meg, hálásan Kiss Lászlónének és Bagdi Fe- rencnének, hogy vállalkozott a szervezésre, a címek fölkutatására, hogy ötven év után együtt legyünk. Hogy újra meg- és fölismerjük egymást. Ugye, eztán legalább két évenként ismét találkozunk? Készülődés Talán lesz még néhány verőfényes nap, s azután elérkezik az igazi ősz mniinr den szépségével és veszélyével. Még melegék a nappalok, de a 'napsütéses órák száma egyre (kevesebb és a nap ereje sem az igazi már. Az éjszakák, az esték és ia hajnalok egyre hűvösödnek. Észrevesszük, hogy a hőmérséklet naponta, sóit áráról órára változik, s gyák- rabban esik az eső is. Bár .hazánkiban az ősz kiegyensúlyozottabb, minit a szeszélyes 'tavasz, nem áirft, ■ha gondolatban felkészülünk a hidegebb, ibo rangosabb időre. Az évszakok változása 'minden élőlényre nagy ■hatással van. Amint egy évszak 'beköszönt, szervezetünk fokozatosan alkalmazkodik az új helyzethez. Van aizonihan Ikét generáció, amely különösen érzékeny az iidőválltozásra. Ezek a gyermekek és az idősebbek. Már Hippofcnaitész, a 'híres görög orvos is megállapítat- ita, hogy nyáron és az ősz első szakaszában az öregek jólérailk maigulkait és egészségesek. Csák későlbb, a 'hűvös, nedves időszak beköszöni tévéi kezdődnek a gondok. A szervezet csodálatos automatikusan működő beszabályozó készüléke ebben a kariban már nem teljesen tökéletes, Iker ülj ük hát a (tartós lehűlést, hiszen egy tü- dőgyü’Jiadás végzetes követ- IkezményekkeL járhat, sóit a különböző ízületi bántal- imak toiúj'üiása ás sok kellemetlenséget okoz. Mindezek ellenére miegelőzhetők-e az évszakváltás okozta kellemetlen panaszok? Azért válaszolhatjuk rá, hogy életmódunkat okosan szervezve, igen. Hiszen áz ősz még nem ró tói nagy feladatot az idős ember szervezetére. Valójában folytathatjuk tavasszal, illetve nyáron megszokott édetonó- dumlkat, — a napi 1—2 órás sétát, természetbarátok a ■turisztikát. A. napsugár előnyös -biológiai hatására ősz- szed is szükség van, — (tartózkodjunk hát minél főbbet saalbad (levegőn és 'használ- jük ki a (természettől „ajándékba” topott pár órás napsütést. Ha beköszönt a 'hideg, esős idő fokozottabban ügyeljünk az öltözködésre. AJki rázik az semmi esetre se afflkohdl- fail melegítse fel magát. A megfázást, meghűlést, huru- tos 'betegségeket az időjárási 'körülményekhez alkalmazkodó réteges öltözködéssel kerülhetjük el. A 'hideg okozta károsodás eüllen fontos a 'bőr edzése tis. Ennek leggyakrabban.' alkalmazott Ihasznos formája a hideg-meleg víz gyors változtatása, mély az erek bizonyos fokú masszírozását is jelenti,, hiszen a vénák és artériák egymás után szűkülnek és tágulnak. Az alvási idő megtartása, az izgalmak kerülése, a családi vagy baráti légkör, a (kiegyensúlyozott, jól szervezett napirend mind-mind kedvező feltételeket teremthet ahhoz, hogy az idős ember az őszi időváltozásokat — lehetőleg zökkenőmentesen — 'átvészelje. Cs. T. I. Köszönjük — és várjuk a további javaslatokat. Augusztusi fórumunkon írtunk arról, rövidesen egyesületet alakítanak a Szolnok megyei nyugdíjasok. Kértük olvasóinkat, írják meg, mit javasolnak a születendő új egyesület munkájúhoz. Összeállította; Sóskúti Júlia
