Néplap, 1989. szeptember (40. évfolyam, 207-232. szám)
1989-09-09 / 214. szám
1989. SZEPTEMBER 9. Barguzin — már 1939-ben! Sándor József Petőfi jászberényi kutatója a Bajkál mellett kereste a költő sírhelyét 'MIébabl A hegyek lábánál csodálatos az alkony. Ispánkútnál a hegyi forrást nemes vízzé szűrik a dombok. Aki erre jár, megáll. Fél hat, a héjjasfalvi rét szélén állok, azon a ponton, amelyet a magyar—román akadémiai munkaközösség 1956-ban megjelölt, mely szerint a lóháton vágtató Pap Lajos alezredes itt látta utoljára a költőt... Az utolsó negyedóra következik. „Bem lovasai eldor Józsefről, Petőfi jászberényi kutatója címmel. A levélíró szerint Sándor József édesapja a jászberényi gimnázium pedellusa volt, a fia azokba a padokba ült be, amelyeket — apjának segítvén — ő maga takarított. Később nyomdász lett, a betűk dajkája, majd katona, hadifogoly a Bajkál mellett. _ Iljiszunszkaja nevű faluban megismerkedett egy, 1849-iben gyermekfejjel hadiPetőfi másodunokatestvérei: Herpai Zsuzsanna és Herpai János. A felvétel Sándor Józseftől származik tűnnek a réthajlatban. Petőfi homályosan látja, hogy a kozákok utánuk iramodnak. Izzadtsága a szemébe folyik, vörös karikák táncolnak előtte. Még, még egy kis erőt! Ott a kukoricás, a zsámbé- kos, a füzes ...” Stopperórával a kezemben futok, próbálom kiszámítani, hol érhette el a kozákvágta. „Csak a bozótosig. Még, még egy kicsit! Az agyában érzi a vére lüktetését. Nekidől az útnak, azt hiszi, hogy fut, pedig csak. vánszorog”. Az út enyhén jobbra fordul, tovább emelkedik. Még, még, biztatom magam. Ügy érzem, kiszakad a tüdőm ... Azon a helyen kapkodom a levegőt, ahol Lengyel József orvos utoljára látta Petőfit. Túlmegyek a hajlaton. A dombok lába az útig ér. A dombtetőről vízmosásos dű- lőút fut merőlegesen az or- szágútra. öreg fűzfacsonkok szegélyezik. Ha ezek a vén fa törzsek megszólalnának! Ezek mindent láttak! Zsom- békos, vizenyős földre lépek. Az utolsó méterek ... Az Ispánkút környékén 1973 nyarán készült jegyzeteimből idéztem. A Három nap Petőfivel című riportsorozatom lapunk az évi júliusi számaiban jelent meg. Több mint egy hónapot töltöttem Marosvásárhelyen, Székelykeresztúron, keresztül-kasul kóboroltam a környéken, a Gyárfás-kúriától a Gagykeresztjéig, Be- recktől a csatamezőig. A költő lába nyomát kerestem, megpróbáltam a lehetetlent, hogy utolsó 72 órájának minden percét felidézzem. Inkább talán csak a tiszta jószándék becsülhető, új, forrásértékű dokumentumokat alig találtam. A riport- sorozat mindenesetre megjelent, s jó eigy óv múlva egy elég titokzatos levelet kaptam valakitől, amelyben az állt, hogy onnan vált volna izgalmassá a riportom, ahol abbahagytam. Petőfi útja ugyanis az Ispánkúttól, a messzi Szibériába vezetett, Barguzinba! A küldeményben a nevét titokban tartó valaki felhívta a figyelmemet a jászberényi születésű Petőfi-kutatóra. Sándor Józsefre, aki ekkor már nem élt. Lapunk 1974. szeptember elsejei számában írtam Sánfogságba esett — de akkor már matuzsálemi korú — volt honvéddel, aki tudni vélte, hogy Petőfi sírját Barguzin környékén kell keresni. A veterán szabadság- harcos szerint őt Petőfivel együtt hurcolták el Szibériába. Sándor Józsefnek Nemes Petőfi Sándor költőnk Szabadszálláson született és Szibériában halt el címmel 1939-ben könyve jelent meg. „ A kelet-szibériai Bajkál tóba ömlő Barguzin folyónál épült Iljiszunszkája és környéke lakói kegyelettel őrzik egy Petrovics Sándor nevű 1849-es honvédőrnagynak az emlékét... Hiszem, hogy az igazság egy árnyalatot sem fog homályosítani Petőfi Sándor nimbuszán. Az ő lelket maró érzései még szikrázóbban verik vissza nemes személye körül a dicsőség glóriáját, s még fényesebben emelkedik ki , idők múlásával hős kortársai fényes sorából...” Iljiszunsz- kajq és Barguzin egymástól 40 kilométerre fekvő települések. A feltételezések szerint Petőfi Iljiszunszkajában halt meg, de Barguzinban temették el, mert a falucska bud- hista temetőjében nem kapott „bebocsájtást”. Egy másik könyve is megjelent Sándor Józsefnek, ebben a székelykeresztúri Petőfi legendát cáfolta. Idézet a már említett, 1974-es cikkből: „1941 őszén az egyik budapesti újság nagy visszhangot kiváltó hírt közölt: Petőfit a félegyházi csatából rögtönzött sebesültszállító kocsin Székely- keresztárra vitték, ahol is a csatát követő hajnalban Lázár Márton vendéglős istállójában belehalt sérüléseibe .A költőt nagy titokban az istálló mögötti kertben temették el.” Meg kell jegyeznem, hogy 1973 nyarán több székelykeresztúri ismerősöm nekem is megmutatta azt a helyet, hogy hová temették ei Petőfit. A kertnek ez a része még akkor is zarándokhelynek számított. Sándor József bizonyította, hogy a hír tulajdonképpen a Szegedi Híradó 1902. július 27-i számában megjelent riport újjáélesztése volt. Akkor ugyanis egy Gömöri Ferenc nevű ember — halála előtt — elmondta a székelykeresztúri Petőfi-titkot. Sándor József viszont 1942. nyarán Székelykeresztúron megállapította, hogy az állítólagos Petőfi-hamvakat az L. 070.681 ragszámú csomagban egy dr. Lengyel Árpád nevű orvos Budapestre küldte. „A csomag felbontatlanul került a Pest című lap.felelős szerkesztőjének irodájába. A csomagot felbontva, a hamvakat szétterítve kezembe került a koponya jobb felső része a homlokcsonttal, melyről a hozzáértő szemével azonnal megállapítható, hogy eleddig ismeretlen honvédnek alacsony, mondhatnám alig volt valami kis homlokdomborulata...” A kutató megállapításait a törvényszéki orvostani intézet is megerősítette: a székelykeresztúri halott egy Petőfinél jóval idősebb honvéd volt. A jászberényi Petőfi-ku- tató 1958-tól hivatalos támogatással folytatta kutatását, de a körülmények, a feltárt tények publikálásában — ha hinni lehet a hozzám küldött levélnek — megakadályozták. 1970-ben halt meg. Napjainkban a jászberényiek próbálják tisztázni Sándor József helyi kapcsolatait. Egyelőre csak annyi bizonyos, hogy a hadifogságból — a feleségének címezve — a Felsőcsincsapart 8. szám aiá küldött levelet. Tiszai Lajos Kiáltvány az iskoláért A Magyar Demokrata Fórum Szolnoki Szervezetének proklamációja a pedagógusokhoz — A Magyar Demokrata Fórum Szolnoki Szervezetének proklamációja a pedagógusokhoz — Mit akar az MDF? 1. A nevelési és oktatási intézmények autonómiájának, szakmai önállóságának megteremtését. 2. A nevelési és oktatási intézmények demokratikus vezetésének megvalósítását (a nevelőtestület, a diákönkormányzat és a szülői munkaközösség beleszólási lehetőségének a biztosítását). 3. Az igazgatók (vezetők) megválasztása, munkájuk értékelése, bérezése és jutalmazása terén a nevelőtestület kompetenciájának a biztosítását. 4. Az iskolatanács (intézményi tanács) — az 1985. évi törvényben foglaltak szerinti — létrehozását és demokratikus működésének biztosítását. 5. A diákotthonok és kollégiumok ön- kormányzatának a létrehozását és működési feltételeinek a biztosítását. 6. A nevelési és oktatási intézmények normális működéséhez szükséges pénzösz- szegnek a biztosítását (a megtermelt nemzeti jövedelem arányos felosztásával). 7. A nevelési és oktatási intézmények zsúfoltságának a megszüntetését, az osztályok, illetve csoportok létszámának optimális (maximum 30 fő) kialakítását (az MSZMP, a Munkásőrség és a szovjet csapatok által használt épületek jelentős részének felszabadításával). 8. A képesítés nélküli pedagógusok alkalmazásának fokozatos és tervszerű megmás szüntetését, (beiskolázással, illetve munkakörbe való helyezéssel). 9. A szakképzett pedagógus-utánpótlás rendszerének a megteremtését (saját kineveléssel, illetve ösztöndíj-szerződéskötéssel). 10. A pedagógusok bérének az értelmiségi dolgozók átlagbérének megfelelő szintre való emelését, majd a mindenkori szinten tartását. 11. A tanintézetekben folyó nevelés és oktatás deideológizálását (katonai tanintézeteket is beleértve). 12. Az alap- és középfokú tanintézetekben a hittan és az erkölcstan kötelező oktatását. 13. Az 1920. június 4-én a Versailles-i Trianon kastélyban megkötött békeszerződés reális és a valóságnak megfelélő értékelését, a történelemtanítás ennek megfelelő módon való megváltoztatását. Felkérünk minden pedagógust a proklamációhoz való csatlakozásra, a benne foglalt feladatok saját munkahelyen történő megvalósítására. A proklamációval kapcsolatos kérdéseiket, észrevételeiket és javaslataikat az MDF Szolnoki Szervezetének székhelyére szíveskedjenek eljuttatni (Szolnok, Kossuth Lajos utca 11. II. emelet). Levélcím: MDF Szolnak 5. Pf: 38. 5005. Szolnok, 1989. szeptember 1. Magyar Demokrata Fórum Szolnoki Szervezetének Pedágógiai Munkacsoportja A Magyar Demokrata Fórum Szolnoki Szervezetének Pedagógiai Munkacsoportjának egy szerkesztőségünkbe is elküldött kiáltványáról és csoportjuk céljairól Staub Istvánnal, a csoport vezetőjével beszélgettünk. — Mikor, s hányán alakították meg a munkacsoportot? — Idén augusztus 29-én tizennyolc pedagógus vett részt az alakuló ülésen, azok a nevelők, akik tagjai az MDF-nek. — A megyeszékhely pedagógusainak alig egy százaléka a tizennyolc nevelő. — Valóban csak akörül van. Nem is titkoljuk viszont, hogy szeretnénk ha mások is azonosulnának a kiáltványunkkal, s természetesen örömmel fogadnánk az MDF-hez csatlakozni szándékozókat. — A szolnoki szervezet már tavaly is alakított egy pedagógiai munkacsoportot. — Igen, volt már egy kísérlet. de a rendszeres összejövetel, eszmecsere hiánya miatt megszűnt. így végülls hivatalosan idén augusztus 29-ét tekintjük a megalakulás napjának. — Mi a munkacsoport célja? Az alapító levelünkből idézem: „A pedagógiai munka- csoport célja, hogy megakadályozza a felnövekvő nemzedék hamis eszményképek, téves ideológia és a civilizált embertől idegen világnézet alapján történő nevelését, tudatának formálását, illetve segítse elő olyan értékek kialakítását, amelyek lehetővé teszik az egyetemes kultúra befogadását, az alkotó tehetség kibontakozását, az Európába való integrálódás szükségességének a felismerését, a független el nem kötelezett demokratikus Magyarország megteremtését és a magyarság fennmaradásáért, a magyarságért érzett felelősség és tenniakarás képességének a kialakítását. Ennek érdekében fellép a nevelési-oktatási intézményekben folyó pedagógiai tevékenység céljának, módszerének és eszközrendszerének a megváltoztatásáért, alapvető és minőségi javításáért, korszerűsítéséért, a hibák és hiányosságok felszámolásáért.” — Ezt az elgondolást tükrözi a kiáltvány is, amely akárcsak a munkacsoport célja — jóllehet még augusztus 29-én fogalmazták —, de mégis nagyjából összevág azokkal az új oktatás politikai törekvésekkel, amelyekről a művelődési miniszter szólt tanévnyitó beszédében. Illetve a kiáltvány néhány pontja az oktatási törvény egyes paragrafusait, s korábbi irányelvek elgondolásait erősíti. A munkacsoport illetve az MDF mit tud tenni azért, hogy a proklamáció tézisei megvalósuljanak? — Az oktatási törvény 5. paragrafusa leszögezi, hogy az óvodai nevelés, az iskolai, a diákotthoni és kollégiumi nevelés-oktatás feltételeinek biztosítása az állam feladata. Mi ehhez csak javaslatokat tudunk adni, hogy hol, milyen kevésbé kihasznált épületeket lehetne részben vagy egészben átadni az oktatás tárgya feltételeinek javítására. Úgy gondolom viszont, hogy többet tudunk tenni azért, hogy a nevelők visszanyerjék önbecsülésüket, pedagógiai szabadságukat. Ezt a célt szolgálja a proklamá- ciónk is, amelynek közzétételétől azt várjuk, hogy a pedagógusok azonosuljanak a felvetett gondolatokkal, s azok szellemében neveljék gyermekeinket. T. G. Éneklő Ifjúság mozgalomban, 1989 Szolnok megye lett az első A Kórusok Országos Tanácsa nemrégiben összesítette az Éneklő Ifjúság mozgalom idei eredményeit. A megyék között abszolút „aranyérmes” lett szőkébb hazánk, Szolnok. A mozgalom hangversenyein nyolcvanhárom általános iskolai, huszonnyolc középiskolai és öt szakmunkás- képző intézeti kórus vett részt a megyéből. Ha a szereplő együttesek számát egybevetjük az iskolák számával, akkor is első helyen áll a megye. Ez azt jelenti, hogy az általános iskolák 67,4 a középiskolák 100, a szakmunkásképző intézeteknek pedig 35 százaléka szerepelt a versenyen. S nem is akármilyen eredménnyel! Az általános iskolai kórusok közül negyvenegy arany, harmincöt ezüst, három pedig bronz minősítést kapott. Négy együttes pedig ezúttal nem kért minősítést. Tizennégy középiskolai énekkar arany, tizenegy ezüst három pedig bronz diplomát vehetett át, a szakmunkásképző intézetek együttesei közül pedig egy arany, három ezüst és egy bronz minősítésben részesült. Tizenkét kórus elnyerte az Év Kórusa oklevelet is, ugyancsak tizenkét együttes műsorát javasolták rádió felvételre. Nem kevésbé jó „évük” az idei esztendő a felnőtt kórusoknak. A tavasszal „hazai pályán”, Szolnokon országos versenyeken mérhették meg tudásukat. A megyeszékhely adott otthont a Kodály kórusok találkozójának, amelyen külföldi együttesek is szerepeltek, a szövetkezeti kórusok fesztiváljának, majd a vasutas kórusok ugyancsak hagyományos bemutatójának. Az év hátralévő része sem lesz azonban kevésbé mozgalmas. Szeptember 29-én Jászberényben a Bárdos Lajos emlékhangversenyen a város kórusai adnak műsort. Törökszentmik- lóson október 21-én hét általános iskolai énekkar hangversenyezik. Október 30-án pedig Szolnokon a Városi Tanács dísztermében a megyeszékhely diák és felnőtt kórusai tisztelegnek műsorukkal Bárdos Lajos emléke előtt. Az Éneklő Magyarország minősítő hangversenyét november 11-én Kisújszálláson, november 17-én Szolnokon, november 25-ón pedig Jászberényben tartják meg. A három helyszínen összesen tíz kórus vesz részt. Hat felnőtt énekkar jubilál az idén. A tiszaföldvári férfikar 65. születésnapja alkalmából ad ünnepi koncertet decemberben. A törökszentmiklósi Liszt Ferenc Kórus fennállásának 30., a tiszafüredi férfikar és a- martfűi cipőgyár nőikara pedig 10. évfordulóját ünnepli az idén. A jászszent- andrási Pávakor harminc, a törökszentmiklósi Tiszatáj Tsz Pávaköre pedig 10 éves az idén. A megye 29 pávaköre egyébként jövő év első felében minősül. — tg — Tókés Lászlónak és Dolnik Erzsébetnek Berzsenyi-dfl A Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság az idei Berzsenyi-díjat Tőkés László temesvári lelkésznek és Dolnik Erzsébet lévai tanárnőnek adományozta. A díjazottak munkálkodásuk során kivételes erkölcsi bátorságról tettek tanúbizonyságot az egyetemes emberi jogok, valamint a kisebbségi sors védelmének érdekében. NSZK kulturális központ Tervek Sajtókonferenciát rendezett ma délelőtt a Német Szövetségi Köztársaság Kecskeméti utcai Kulturális és Tájékoztató Központja. Dr Egon Graf von Wester holt a központ vezetője a Budapesten nemrég kaput nyitott intézmény gazdag őszi programját ismertette. Az első rendezvény egy fotókiállítás lesz a Műcsarnokban, Erich Salamon képeiből, ez szeptember 2Q- án nyílik r Sándor József (archív felvétel)
