Néplap, 1989. szeptember (40. évfolyam, 207-232. szám)

1989-09-09 / 214. szám

« Nemzetközi körkép 1989. SZEPTEMBER 9. Líbia — 20 év múltán Szeptember 7-étól .tovább folytatódik Bécsben az az alkudozás, amely — az európai biztonsági érte­kezletek folyamatában Ugyan, de egyelőre VSZ— NATO keretek között — a ihagyományos európai had­erők csökkentésében próbál meg erdeményire jutni. A konferencia újabb forduló­ja része egy nagyóbb folya­mainak: csupán Európában körülipillantva több más leszerelési tárgyalás is zaj­lik ezzel párhuzamosain pél­dául egyedüli Genfiben a ha­dászati rakétákról, a föld­alatti atom robbantások be­szüntetéséről, vatémlnt a vegyi fegyverek felszámolá­sáról. E konferencia-dzsun- geltoen néha már 'háttérbe szorul e sokféle tárgyalás nagyon is összefüggő jelle­ge, s 'hogy az egész leszere­lési problémakör egy 'masz- szívan öszekaipcsolódó kato­na- és világpolitikai cso­magot alkot, amelynek al­kotóelemei egyszerire fon­tosak egyenként, ugyanak­kor értelmezhetetlenek egymástól elszakítva. Amikor, éppen húsz év­vel ezelőtt, a kialakult stra­tégiai patthelyzetet felis­merve (és először — beis­merve ...) Helsinkiben tárgyailóasztailhoz üHt az amerikai és a szovjet dele­gáció, és kezdetét vette a SALT folyamat, a csomag látszólag sokkal áttelkánfhe- tőbb vOtt — bár már akkor sem volt egyszerűnek 'ne­vezhető. Akkoriban még lé­nyegesen „kezelhetőbb” számú interkontinentális rakéta és főként nukleáris töltet llétezett; Európa kör­zetében csak angol és ame­rikai tengeralattjárókon, valamint a Szovjetunió nyu­gati határai mentén voltak közepes ihatótávolságú ra­kéták; és bár igaz, hogy eközben mindkét Oldalon tömegével állították -rend­szerbe azokat a néhány száz Ikillométares hatótávol­ságú, harctéri (többnyimé tüzérségi) utam- fegyvere­ket, amelyek ma — egy „harmadik nullamegöldás” lehetséges alanyaiként — annyi vitát kavarnak, de nem voltak még például robot repülők és szó sem volt űrbe telepített fegyver­rendszerekről. Az idő — és a politika — azonban e helyzet ellen dolgozott. Akkoriban a Kreml 'kül­politikájának a talpköve még a kétpólusú világkép, az enyhülésben is minde­nekelőtt a .nemzetközi osz­tály-harcot” feltételező vi­láglátás volt: ebből kiin­dulva Moszkva habozás nélkül tépett fel az „impe­rialista pozíciók visszaszo­rítására” Afrikában; 'töme­gével telepítette új, korsze­rű rakétáit (SS—20 ...) nyugati határai mentén, és arra is 'kész volt, hogy száz­ezer 'katonáját egy szomszé­dos országba vezényelje az ottani kormány ,'megsegíté­sé re”. Ma már tisztán látha­tó: jelenitős részben éppen ez a politika vezette el a csomag szinte már 'kezelhe­tetlen méretűvé duzzadásé hoz. A „csomagibontást” azon­ban siettette, hogy „Nyugat- Európa fellázadt: követelte, hogy Washington ne csupán az interkontinentális raké­táikról, hanem a májuk irá­nyuló SS—20-asók eltávolí­tásáról is tárgyaljon Moszk­vával — avagy ő is telepít­sen hasonlókat a nyugat- európai oldalion. Az e szel­lemben fogant híres NATO kettős határozat kezelésére az akkori szovjet diplomá­cia nem bizonyult alkalmas­nak. Az amerikai rakéták telepítése valóban megkez­dődött; új, veszélyes fegy- vertüpusok tűntek fel'; a „katasztrófa-küszöb” (csa- pásmérési idő) pár percre csökkent, s végül: 198?>-ban Reagan -bejelentette űrfegy­verkezési. programját. A csomag így hamarosan sokkal összetettebb Jett, és végkép egyértelművé vált, hogy az egyes elemek szo­rosan összekapcsolódnak. Amikor pé-Idául Gorbacsov 1986-ban meghirdette neve­zetes programját az atom­fegyverek 2000-ig történő tel­jes felszámolásáról, rögtön egy sor „árukapcsolásra” is fény derült. Így az első nyu­gata reagálások azonnal fi­gyelmeztették, hogy hiába szerelik te az .eurórakéIá­kat”, ha 'megmaradnak a „rövidebbek”, a nyugati vá­rosokat szintén elérő 500— 1000 kilométer hatótávolsá­gúak. De 'még ha az utóbbi­ak el is tűnnének, akikor is elengedhetetlen a „nagyra­kéták” atomernyőjének, va­lamint az egészen „kicsik” taktikai szerepének a meg­őrzése, hiszen a VSZ -a ha­gyományos haderők terén, helyzeténél fogva, fölény­ben van. Azóta az „eurórakétáktól” (ímeg a „rövidebbektől” ...) — hála elsősorban a gor- bacsovi „új gondolkodás­nak” — -időközben mégis si­került 'megszabadulni. A csomag ettől kisebb 'tett — de alig egyszerűbb. Tovább­ra is meghatározó körül­mény maradt, hogy egyik kérdésben sem tehetséges megállapodás, amíg nincs kilátás a többi eszköz kor­látozására -is. Ebben a 'mind összetet­tebb képletben erősödött meg újra egy amúgy régi etem szerepe: a hagyomá­nyos haderők kérdése. Az évtizedek alatt 'kiépített, szintén felettébb pusztító fegyveres erők nyugati vé­lemények szerint „éles” helyzetiben — végsősanan — csakis nukleáris eszközökkel ellensúlyozható; emiatt a Nyugat elzárkózik Európa teljes atammentesítesétőd. Szakértők szerint a hagyo­mányos -haderő válik a tár­gyalási láncolat egyik 'leg­fontosabb — kiinduló — sze­mévé. Mindinkább erre te­szik a hangsúlyt Brüsszel­ben és Washingtoniban, ahogy sejthetően Gorbacsov sem kizárólag a belső for­rások — amúgy sürgető — tehermentesítése miatt je­lentette be tavaly egyolda­lúan félmilliós csapatcsökr kentést. A szeptember 7-iikén foly­tatódó 'bécsi tárgyalás a csomag nagyonis fontos re­keszét veszi ismét szem ügy­re — azt ameíy az egész csomag apránlkémti szét­bontásához -meghatározó etemnék bizonyulhat. Fóris György Moamer el-Kadhafi, a Lí­biai Egyesült Királyság had­seregének ifjú tisztje 1969. szeptember elsején Líbiában átvette a hátainkat, vérte­den államcsínnyel, a fiatal, függetlenné vált államök hazafias érzelmektől átha­tott katonáinak már több íz­ben, sikerrel kipróbált re­ceptje szerint. Az idős Id- risz király a puccs Idején külföldön volt, éppen egész­ségét ápolta, s később szám­űzetésben halit meg. Ebben az óriási, egy és háromnegyed millió négyzet- kilométer területűi akkori­ban alig -több mint -két mil­lió lakosú országban, az egykori olasz gyarmaton amelyre csak a 'második vi­lágháború idején, ,1942-ben -tették rá a kezüket a szö­vetséges brit és francia erők — nacionalista hazafi­ak olyan fiatal nemzedéke jutott hatalomra, amely nem szűkölködött világmegváltó tervekkel, s nagyszabású el­képzeléseinek latolgatása közben -kontinensekben, sőt később az egész földgolyó­ban 'gondolkodott Az már Libia és az új forrófejű nem­zedék külön szerencséje volt, 'hogy a ikőodajikincs pénzt is kínállt a ‘Látomások válóra váltásának nagy kísérleté­hez. Húsz évvel ezélőtt, szep­tember elsején a sivatagi or­szág történetében Olyan vi­haros, eJierutmandásos, sok­színű és változatos korszak kezdődött, amelyre valószí­nűleg kevés példa akad. S kétség sem férhet hozzá, hogy erre a korszakra a tó- számi thatatlan, szeszélyes, messzire tekintő, de eseten­ként rövidlátó és nézeteit gyakorta változtató Moamer el-Kadhafi ezredes — ma már „csak” a forradallam vezére — nyomta rá összeté­veszthetetlen bélyegét. ,Már 1969. decemberében megélt egy államcsínyt — azóta -pedig 'ham is egyet. Már 1970-ben elérte, hogy Líbia területéről kivonul­jon az utolsó brit és ame­rikai katona is. Három év­vel később — mint 'mond­ják, pekingi mintára hozzá­látott Líbia arculatának át­formálásához. Meghirdette a ,kulturális forradalmat”, ál­lamosította a British Petró­leumot, s közben ideológiát kovácsolt. Megszabadult minden protokolláris liszté­től, mindössze a forradalom vezérének magas ibeosztását tartotta meg. 1976-ban kiad­a a kis „zöld könyvet". Eb­ben nem kevesebbet kínált fel „a világnak” mint egy új, harmadik kiutat a kudarcot vallott (két univerzális vi­lágeszme, -a marxizmus és a kapitalizmus helyett —, az iszlám és a szocializmus kü­lönös vegyülékét. Kadhafi 1977-ben megvál­toztatja országa nevét, úgy hogy az tó fejezze: az ország a népi tömegek állama, ahol a nép közvetlenül gyakorol­ja a hatalmat. Líbia külföl­di iképviseletéit megszállják, és 'népi -bizottságokká ala­kítják a „itömegek”. Országátalakító tervei kö­zepette Kadhafi nem feled­kezik meg sem a világ át­formálásának szükségessé­géről, sem Líbia érdekeiről. Afrika északi -részének az Atlanti-óceántól a Vörös- tengerig húzódó teljes egy­ségéről álmodozik. Szinte egy év sem múlik el anélkül, hogy ne javasoljon két vagy (többoldalú álllamsizövetséget valamelyik arab országnak, sőt, Csátinak is. A húsz év alatt különféle országokkal -legalább nyolc egyesítési, szövetségi és egyéb fúziós megállapodásit köt, de ezek vagy megkötésük pillanatá­ban, -vagy néhány hónap­pal később elvetélnek. Izrael ikértelhetetlen ellen­ségeként pánanalb egység összehozáséin fáradozik, s az Elutasítás Frontjának, ha mem is a 'legbefolyásosabb, de a Jlegkérlelhetetlenebb tagja. Még ma is Líbia az egyetlen arab ország, amely hallgatólagosain sem ismeri el az ENSZ BT 242-es hatá- roizaitát — Izrael létezésé­nek itányét. Köziben háború­kat vív arab szomszédaival, megszállja Csád északi ré­szének állítólag ásványkin­csekben gazdag területsáv­it (alig 114 ezer négyzetki­lométert), ezért konfliktus­ba bonyolódik Franciaor­szággal is. Kadhafi ezredes szerint a „felszabadító harcnak” nincs alternatívája, s a cél szen­tesíti az eszközöket. Az ez­redes az olajdollárokból obskúrus, terrorislta bandá­kat pénzelt, kiképző táboro­kat bocsátott rendelkezésük­re a sivatagban, és kihirdet­te, hogy Líbia a szabadság eszméjének utolsó fellegvá­ra — szemben a sok megal­kuvó, a (kapitalizmust vagy a szocializmust szolgaian ki­szolgáló rendszerekkel. Csa­pongó kül- és 'belpolitikája Olyannyira kiismerhetetlen- né vállt, -hogy riem csak el­lenségeinek -tábora -nem volt egyértelműen meghatározha­tó, de barátaié sem. Az arab monarchiák féltek tote, minit a tűztől, -nem csak funda­mentalista elképzeléseitől, hanem „'balos” eszméitől is (tartottak. Líbia 1987-re szinte lég­mentesen elszigetelődött a világban. A megcsappant öllaj jövedelmek nyomán W- tont gazdasági válság erősen éreztette -hatását, majd ami­kor Washington 1986. áprili­sában katonai akciót indított Libia ellen, Kadhafi ezredes belső -pozíciója is megren­dült. Ügy -tűnik, 1987. forduló- pánit volt: azóta Kadhafi ez- redecs Líbiája megenyhült, nyitott lett, még az Egyesült Államok felé is, és sorira ren­dezi viszonyált arab testvé­reivel, sőt Osáddal -is. A bel­politikáiban pedig lilberalizá- -lás kezdődött — politikai és gazdasági torén egyaránt. Talán végett ént az -útkere­sés. Az időpont és a körül­mények most -kedveznek az új Líbiának. Fodor György MTI—Panoráma Változni vagy meghalni Duna menti talonrendszer? „Peresztrojka: változni vagy imaghaiini” címmel a Buenos Aires-i El Cronista Comeroial exkluzív interjút közölt Aganbegjan Abel pro- pesszonral, a neves szovjet közgazdásszal, aki a Szovjet­unió Tudományos Akadé­miája gazdasági intézetének titkára, s egyben tagja az SZKP Központi Bizottságá­nak is. , Aganbegjan ismertette új felfogásukat, miszerint a szo­cializmusnak piacgazda­ságként kell működnie. Lét- fontosságúnak inevezte, hogy gazdaságuk nyitott legyen a Nyugattal szemben. „Nincs más választásunk a válság leküzdésére, hiszen a hiány­gazdálkodás időzített ’bom­ba” — jelentette tó. , Mindehhez fel -keli szá­molni a bürokratikus cent­ralizmust, az önkényes gaz­daságirányítási módszereket. Be (keli vezetniük a haszon­bérleti, a részvénytársasági és az árverezési rendszert, önszabályozó, demokratikus, önmagát igazgató gazdasá­got akarnak kialakítani, hogy az egyén szabadságot élvezzen és ösztönözve érez­ze magát arra, hogy -képes­ségeinek legjavát adja a tár­sadalomnak. Általánossá akarják tenni a szövetkezeti rendszerit. A professzor a gazdasági érdekben jelölte meg a legfőbb hajtóerőt, és állst foglalt a bérplatfon megszüntetése mellett. Aganbegjan tagadta, hogy a peresztrojka visszatérést jelentene a kapitalizmushoz. Azt mondta, hogy a peresz­trojka a „még több szoci­alizmust” jelszó jegyében fogant. Inkább a szocializ­mus lenini értelmezését akarják visszaállítani jogai­ba: a szocialista -gazdaság pluralista gazdaság, vegyes­gazdálkodás, különféle 'tu­lajdonformák társadalma. Ezért tobbé nem szabad ide­genkedni a rendszerek közti konvejtgen-aiátlól — véleke­dett —, hiszen a 'kapitaliz­mus és a szocializmus egy­aránt közeledik egymáshoz. Amott például komoly ered­ményéket értek el az egyén társadalmi védelme, az in­gyenes Oktatás, az egészség­ügy és a nyugdíjrendszer terén. Ezen -kívül drasztiku­san 'beavatkoznak a -gazdasá­gi folyamatok szabályozásá­ba. A két rendszer közti alap­vető különbség a tulajdon- viszonyokban rejlik, a kapi­talizmusban a 'bérmunkán alapuló tulajdon uralkodik. Ami pedig a munkanélküli­séget illeti, a Szovjetunióban ugyan megpróbálják elke­rülni azt, de a cél a gazda­ságtalan vállalatok felszá­molása. Más szocialista or­szágokban, így Magyarorszá­gon v-a-n munkanélküliség, még ha sokkal 'kisebb arányú is, 'mint a tőkés országok többségében — mondta. Aganbegjan inem értett egyet azoknak a nézetével, akik szerint a Szovjetunió­nak nem a hazai 'termelés fokozásával, 'hanem import­tal ikéll fölszámolnia a fo­gyasztási javakban mutatko­zó hiányt. Szerinte nem sza­bad még nagyobb adósságba keverni az országot, hiszen az adósságállomány így is meghaladja az öt ven miilM- árd dölllánt. Regionális fejlesztési poli­tikájukról szólva 'kitért Észt­ország helyzetére, és el­mondta, hogy az észt veze­tők véleménye szerint a köz­társaság vagyona nem te­kinthető a Szovjetunió va­gyonának, hanem saját kincs, amely fölött egyma- guk rendelkeznek. Ennek (ke­retében saját ibanlkra, pénz­re 'tartanak igényt. Moszkva ugyan jogosnak 'tartja szá­mos igényüket, de másokat túlzottnak ítél, így például az önálló pénz bevezetését, hiszen a világon egyetlen államszövetség sem létezik, melynek tagállamai más pénzt használnának, mint a szövetségi állam egésze. Aganbegjan 'közölte, hogy a reformmal és a decentrali­zálással szemben az appará­tus fejti tó a legnagyolbb el­lenállást. Azt kell présbe fogni fenfcről és lentről. A jelenlegi gazdasági vezetők egyetlen dologban érdekel­tek: hatalmuk átmentésé­ben. A retrograd erőktől nyugdíjazással, kényszer- nyugdíjazással és funkció­jukból váló eltávolítással akarnak megszabadulni. A professzor szerint az emlí­tett 2,2 milliós apparátust már sikerült 600 ezer fővel csökkenteni, s további két éven 'belül szeretnék letor- náizni létszámát 50—66 szá­zalékra. Simó Endre (Buenos Aires) MTI—PRESS Lelki szemeimimefl már látom magam, amdnit ott áll­dogálok a benzinkút kasszá­jánál, válahol Csehszlová­kiában. Külsőm nem üt el a (többi autósétól. Nadrágom kicsit oUajfőltos: a Tlralban- itemba nekem kellett ibeleön- tenem a kenőanyagot, a ke­verési aránynak megfelelő­en. A kultas rápillant kicsi ko­csim rendszámára. „Aha, magyar. Akkor (kérem a ta­lonokat” — mondja. Elné­zést kérő tekintettel pillan­tok körül', amiért nemzeti hovatartozásom miatt fel­tártam a sort. Tudják, hon­fitársaim tói sokszor jártak át 'tankolni Szlovákiába. Ez így nem mehetett tovább, legfőbb ideje volt, hogy mi, magyarok csak jegy ellené­ben (kapjunk 'benzint: a 8 koronásat 15-ónt, a 9-est tó­ért. De lehet, hogy sokkal ba­Lipcse, NDK: Több százan tüntetnek a vásárvárosban szeptember 4-én. az őszi lipcsei vásár első munka­napjain az NDK-ban ural­kodó állapotok ellen. A transzparensen olvasható: Utazási szabadságot a töme­ges menekülés helyett! Nyu­gati források szerint számos résztvevőt letartóztattak. (MTI Teiefotó) rátságasabban zajlik le majd a tankolás. Mondjuk, így szólok egy ottani autós­hoz: „Kedves (barátom! Mindketten az egymásra utalt dunamenti népeik egyi­kéhez tartozunk, s mindket­ten autósok vagyunk. Tart­sunk össze! fene, itt ez a itíz- literes kanna. Légyszíves, vegyél (bele nekem ibenzimt. Te sem bánod meg...” Vagy az is elképzelhető, hogy ugyanannál a fcútnái tankolok majd megint, ahol a nyáron, Prágába menet, s a pénztárnál ugyanaz aiz atya­fi ül majd, akinek az ügyfélé voltam. Akkor a számláló lp litert mutatott, 120 koronáit. Számlát kértem. „Jó desz így?” — (kérdezte, s választ sem várva nyújtotta a papí­rost — 160 'koronáról. „Ad­jon száznegyvenet” — fűzte hozzá keréken az üzleü ajánlatot, látván bamlba te­kintetemet. Vajon hogyan ellenőrzik majd, hagy milyen felségje- !ű autókba vándorol a cseh- szlovákiaá kutakból a (ben­zin? Valamennyi tanfcofló- helyne elflienőrt ámítanak? Vagy a haitáron fel (kell majd mutatnunk a megne- vazébt (útücélunk eléréséhez szükséges mennyiségű ita­liont? És ha ennél messzebb­re merészkedünk a Po­zsony—Prága autópályán, akkor lessük a rendőrt? Mimit 'hallom a rádáólbant, a magyjardk számára kitalált jegynemdszer csak „kísérteti jellegű” terv, 'bevezetésének időpontja még 'bizonytalan. Szeretek Csehszlovákiáiba utazni, és szeretnék a jö­vőben ,is. Ezért, 'ha kéül, tó fogom fizetni a 15 koronát a 8 koronás (benzinért:. De egy talont nem váltok majd Ibe, hanem eütieszem.. Egy kísérte­ti korszak emléktárgyaként. Kárpáti János MTI—Panoráma jgBBfc or m K m __ JF ___

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents