Néplap, 1989. szeptember (40. évfolyam, 207-232. szám)

1989-09-06 / 211. szám

1989. SZEPTEMBER 6 3 „Ne legyen tovább a jásztelki téesz gyarmata az alattyáni határ” Szolnok—Riihimaki Új elemek testvérvárosi kapcsolatban (Folytatás az 1. oldalról) járnak ki az alattyáni ha­tárba. Az utóbbi időben vá­sárolt új, nagy teljesítmé­nyű traktorokra, szállítój ár­művekre került-e vezetőnek egy is az alattyániiak közül? És a képviseletük a felsőbb vezetésben? Ez utóbbi kér­dés ’kapcsán többen hangot adtak az aggodalmuknak: vajon a szét- vagy kiváló szövetkezet ki tud-e majd ál­lítani a helybeliekből alkal­mas felső- és szakvezetői gárdát? Persze, hogy a közös va­gyonon, azon belül is a föl­dön való osztozkodás váltot­ta ki a legnagyobb, és az érzelmeiktől legkevésbé men­tes vitát. Megtapsolták azo­Megkezdődött a szüret a szőlőtermesztés „Viharsar­kában”, Kiskőrösön. A várt termés összességében a tava­lyihoz hasonló, de számos biztató jel mutat arra, hogy az elmúlt évi helyzet nem ismétlődik meg. A pincék — mind a nagyüzemiek mind a kisüzemiek — lényegében kiürültek. A kiskőrösi váro­si pártbizottság által a kö­zelmúltban összehívott ár­egyeztető tanácskozáson ki­derült, hogy a szőlőtermesz­téssel. -feldolgozással fog­lalkozó üzemek is inkább venni akarnak, semmint el­adni. A piacot tehát a ke­reslet jellemzi, s így a tava­lyinál átlagosan 10—20 szá­zalékkal magasabb felvásár­lás' árra számíthatnak a termelők. Az áremelkedés a legmagasabb több mint 50 kait, akik határozottan kije­lentették: vissza kell kapni­uk mind a 2800 hektárt, a 20,3 aranykoronáé határré­szeket, amelyekkel 14 évvel ezelőtt a jásztelki szövetke­zethez házasították őket. Ér­veltek a megyei téeszszövét­ség jelenlévő képviselői a jogszabályok biztosítoUa le­hetőségekkel, de a jelenlévők kitartottak álláspontjuk mel­lett: szolgálják az alattyáni földek ezentúl csak az alaty- tyániakat. A százharminc- négy téesztagot, akik még megmaradtak az egyesülés­kori kétszázhetvenötből. Meg a kétszázbarminc hely­beli téesznyugdíjast. Meg egyáltalán: az egész falut... Az eszmecserének e pont­ján számolni kezdtek a je­százalékos — az úgynevezett Kosé-bort adó fajtáknál; az elmúlt évben kilónként <i— 7 forintos áron is eladhatat­lan szőlőt az idén csaknem 10 forintos kilónkénti áron veszik át a felvásárló üze­mek. Az idei szüret viszonylag biztató kilátásai nem kis mértékben köszönhetők az ország első, éppen egy esz­tendővel ezelőtt alakult kis­üzemi szőlőtermesztő egye­sületének. A kiskőrösi sző­lősgazdák közős fellépése több. a város határain mesz- sze túl is érzékelhető ered­ményt hozott. Javaslatukat, miszerint a minőség megőr­zése. illetve a termelői piac biztonsága érdekében tiltsák meg a seprőbor-gyártást és — a fe.stöalapanyag kivéte­lével — az import szőlő és ienlévők. Ki fejben, ki papí­ron összevetette az alattyáni aktívak és nyugdíjasok köz- gvűlésen valószínűleg megje­lenő számát a Teszöv titkár­helyettese által ismertetett szét- vagy kiválási határo­zathoz szükséges mandátu­mokkal. És a számok mögül megint előjött az elkesere­dés : lám a gyarmatosítás megtette a magáét. A meg­csappant taglétszámmal — merthogy a jásztelki kollek­tíváé alig változott az egye­sülés óta — nem rúghatnak labdába egy, az önállósulá­sukról, a vagyonmegosztás­ról döntő közgyűlésen. Kér­désekből, véleményekből ki­érződött, hogy hiszik is a je­lenlévők, meg nem is, hogy a béikés megegyezés, a tisz­tességes osztozkodás — aho­gyan az érdekképviselet ré­széről javasolták — biztat csak az önállósulási folya­mat gyors és szerencsés ki­menetelével. A majd fél évtizeden át felgyülemlett görcsök nehe­zen oldódnak. A művelődési -hláz színháztermének szék­sorai közül innen is, onmain is, ikihalilatszott a kétkedés: valóban mi magunk dönthe­tünk a további sorsunk fe­lől? Nyugdíjas állattenyész­tő emlékeztette a jelenlévő­ket: az egyesülést is lesza­vazták hetvenötben, a köz­gyűlésen. Aztán szünetet rendelitek el, közben Jászbe­rényből megérkezett négy rendőr, és az újraszavazta- tásikor már senki sem vok­solt a házasít ás ellen. Az alattyáni téesztagság, a falu jövője iránti felelősségérzet­ről tanúskodtak a józan ér­velések, miszerint számolni­uk kell a „'közlekedőedény elmélettel” is. Azzal, hogy a válás időlegesen mindkét jász településen visszavet­heti a szövetkezeti .gazdál­kodás hatékonyságát, ered­ményességét. Nem nyúlt éjszakába az alattyáni szövetkezeti gaz­dák önállósulási szándéká­val kapcsolatos hétfő esti jó­zan, békés önimegméretése. Alig több, mint kétórái kö­zös gondolkodásuk eredmé­nyeként egyhangúlag szavaz­tak a Tolbuhin Tsz-ből való kiválás mellett. Megfogadva a Teszöv-titkárhelyettesek értő, jó szándékú tanácsát, hat tagú bizottságot válasz­tottak maguk, és helybeli il­letőségű középvezetők közük Megbízatásuk arra szól, hogy a Teszöv és a megyei tanács illetékes osztályának segít­ségével Ikeressék meg az új szövetkezet tagságának ér­dekeit legjobban szolgáló önállósulási formát, dolgoz­zák ki a békés, tisztes va- gyonelosztás módját. És persze mindjárt kezdjenek hozzá a „házasságbonitó” közgyűlés összehívásához szükséges aláírások össze­gyűjtéséhez. Temcsközy Ferenc bor behozatalát, a központi szervek elfogadták. Indítvá­nyukra döntött úgy a kiskő­rösi, valamint két soltvad- kerti szakszövetkezet, hogy a tagok árbevétel utáni tíz százalékos hozzájárulási kö­telezel tségét törlik, illetve a közgyűlés határozatáig fel­függesztik. Az egyesület ve­zetősége most ismét tiltako­zik. Tudomásukra jutott ugyanis, hogy a közelmúlt­ban lezajlott áregyezlető megbeszéléssel ellentétben néhány szőlőfeldolgozó a felvásárlási árak letörésére készül összefogni. Több hely­re benyújtott tiltakozásukat azzal indokolják, hogy az el­múlt évihez, képest 10—20 százalékkal magasabb ár­emelés is csak közelíti. de teljesen nem fedezi a terme­lési költségeket. Mint már hírül adtuk Szolnokra érkezett — finn­országi testvérvárosunkból Lasse Österdahl és Pauli Viskari Riihimaki város kép­viseletében. Tegnap délelőtt a városi tanács épületében két tár­gyalás közötti félórában be­szélgettünk finn vendégeink­kel, valamint Bálint Ferenc­cel, a városi tanács elnöké­vel, akiitől elsősorban azt szerettük volna megtudni, hogy a hazánkban minden területen megmutatkozó vál­tozások milyen hatással vannak a testvérvárosi kap­csolatokra, a szabadabb le­hetőségekkel milyen formá­ban ól a városi tanács? Bálint Ferenc tanácselnök a kapcsolatok korszerűsítését a következőkben látja: — Már nem elég egy .kap­csolatot kizárólag kulturális számién fenntartani, nem elég — noha változatlanul szükséges — például a népi tánccsoportok kölcsönös cseréje, bővíteni kell a kapcsolatrendszert a gazda - ság, sőt az oktatás területé­re is, amelyek hazánk jövő­je szempontjából elsőrangú kérdések. Például az ered­ményes finn nyelvoktatás módszereit nekünk sem árt megismerni. Ezért a Varga Katalin Gimnázium tanulói egyelőre angol nyelven — levelező kapcsolatot tartanak fenn riihimaki középiskolá­sokkal. Ugyanennek a cél­nak érdekében cserelátoga­tásokat is szerveznek a var­0 hazai élelmiszerek sugárterhelése A csernobili sugárszennye­zés hatása még ma is ko­moly gondot okoz Svédor­szágban. Fogyaszthatatlan több területen a hal- és vadhús az igen magas sugár- szennyezettség miatt — mon­dották a napokban á ha­zánkban tartózkodó svéd környezetvédelmi szakembe­rek. Magyarországon is több ezer Becquereles sugár- szennyezettséget mértek 1986-ban egyes tej minták­ban, vadhúsokban, igaz ezek az élelmiszerek nem kerül­tek fogyasztásra. Mi a hely­zet ma az országban? — ér­deklődött Kiss Bélától az Állategészségügyi és Élelmi­szervizsgáló Szolgálat radi­ológiai osztályvezetőjétől az MTI munkatársa. — Mi is mértünk idén az első félévben 1563 Becquerelt egy Finnországból behozott rénszarvashúsban. Ehhez ké­pest igazán megnyugtatóak, lényegében a csernobili ese­mény előtti szintet jelzik a hazai háziállatoknál, vadak­nál végzett vizsgálatok. A sertéseknél és a szarvasmar­háknál átlag 6,8, a juhoknál 3,8, a vaddisznóknál 1,2 Becquerelt mértünk húski- logramonként. A tejnél 1,2- es az átlagérték literenként. Ezek az átlagok, de a csú­csok sem túl magasak, a hú­soknál 22, a tejnél 8 Be- cquerelröl lehet beszélni. 1986-ban az első nagy ter­helést a jódizotópok adták, de ezek igen gyorsan el­bomlottak. A kisebb rész­ben hazánkba kerülő cézium 134-es is viszonylag már ha­mar. két év alatt, a nagyobb mennyiségben az országot terhelő cézium 137 viszont csak 30 év után feleződik. Ma már a cézium 137 is lé­nyegében a talajba mosó­dott, és csak a növények gyökerei veszik fel igen kis mennyiségben. gások. A gazdasági élet te­rén megkezdődött kölcsönös kapcsolatók legpregnánsabb példája a papírgyár finnor­szági kapcsolata inak szélese­dése, amely napjainkra már a mindennapos kapcsolattar­tás szintjére emelkedett. Bálint Ferenc tanácselnök, aki tagja a tanácsú önkor­mányzat országos szövetsé­gének is, a közeljövő szem­pontjából k ülőn ösen fontos­nak és hasznosnak tartja a Riúhiimakii—Szolnok kapcso­lat minél életerősebb szinten tartását, mert a készülő ta­nácsi választások előtt ezen a téren sokat tanulhatnak finn barátainktól, ahol él és igen jól működik a több­pártrendszeren alapuló 'ta­nácsi önkormányzat. Bálint Ferenc azt reméli, hogy az itt szerzett tapasztalatokat jól hasznosíthatják majd a közeljövőben nálunk is megvalósuló tanácsi önkor­mányzatban. Ami Lasse Österdahl és Paula Viskari fiion barátain- ikat illeti, őket arról faggat­tuk, hogy a nyelvi-rokoni, valamint kulturális 'kapcsola­tokon túl miért tart fenn egy finn kisváros testvérvárosi kapcsolatot egy imagyaror- szági várossal. Ezenkívül a fejlett finn gazdasági viszonyok ismere­tében nem hagyhattuk ki a -környezetvédelem és tömeg- közlekedés kérdéseit sem. A két várost összehasonlítva Lasse österdahl és Paul! Viskari elmondották, hogy Riihimaki huszonötezer ila­Az iskolai testnevelés helyzetéről kezdődik orszá­gos NEB-vizsgálat október­ben. Az indító értekezletet tegnap tartották Szolnokon, a megyei tanács vb-termé- ben. Az értekezleten Tolna, Fejér, Békés, Bács-Kiskun és Szolnok megye népi ellen­őrei, gyermekgyógyászai, pe­dagógusai vettek részt. Meg­beszélték azokat a szempon­tokat, amelyeket figyelembe kell majd venni a vizsgálat­nál. A NEB-vizsgálat célja, hogy megállapítsa; biztosít­ja-e az iskolai testnevelés és a diáksport a tanulók moz­gásigényét. Megadja-e azt a lehetőséget, hogy a gyerekek megfelelő fizikai, erőnléti állapotban legyenek? Választ keresnek arra a kérdésre is a népi ellenőrök, hogy érvé­nyesül-e az iskolai sport el­sődlegessége a sportlétesít­mények használatánál. A kérdések az 1986-tól 1989 első félévéig eltelt idő­szakra vonatkoznak, és a megyei NEB munkatársai októberben keresik fel a ki­jelölt intézményeket. Szol­nok megyében például negy­ven iskola vesz részt a vizs­gálatban, szerepelnek közöt­tük általános és középfokú oktatási és bentlakásos in­tézmények valamint a rrie- gyei és a helyi tanácsok il­letékes osztályai. A tanácsok sportért felelős osztályain többek között ar­ra keresnek választ, hogy mennyi pénzt és egyéb tá­mogatást biztosítottak az is­kolai testnevelés, a diáksport tárgyi feltételeinek a javítá­sára, milyen beruházásokat valósítottak meg. Van-e elég létesítmény — tornaterem, sportcsarnok, tornaszoba, tanuszoda, tornapálya stb. — az egyes településeken, és ha nincs, mi a lemaradás oka. Hogyan döntenek az egyes tanácsok a létesítmények használatáról és a pénz el­osztásáról : a versenysportot vagy az iskolai testnevelést részesítikelőnyben? fkosú város, ahol a tömegköz­lekedés nem olyam nagy gond, mimt Szolnokon, de egy finn nagyvárosra vonat­kozóan is ugyanezt tudják mondaná, mivel Finnország­ban a város apraja-nagyja többnyire biciklivel közle­kedik, ami nemcsak hogy egészségesebb, de teljes mér­tékben környezetkímélő ás Azok az iskolások viszont, akik 3 km-inéil messzebb laknak az iskoláitól, ingyen utazhatnák a városi buszo­kon Riihimáki mellett lg — csakúgy mint a Szolnok mel­letti Kétpón — terveznék egy veszélyeshulladék-égetőt, ám ez olyannyira megfetel a törvény előírta szigorú kö­vetelményeknek, hogy fél­szálló füstje még annyira sem szennyezi a. levegőt, mint egy akármilyen más jellegű ipari üzemé. Finn barátaink, csakúgy mint mi, hasznosnak tart­ják a papírgyárral létreho­zott kapcsolatot, mivel a gyár nagy része finn gépek­kel működik. Végezetül mindketten han­got adtak annak a vágyuk­nak, miszerint az egyre szé­lesedő kapcsolatrendszerben törekedni Ikelil arra, hogy e kapcsolat ne maradjon for­mális, ne enyésszen el, és a lehető legszélesebbre bővül­jön, hogy mindkét fél szá­mára úgy gazdaságilag, mint kulturálisan a lehető leg­hasznosabb lehessen. K. Sz. Külön kérdéskör foglalko­zik az iskolaegészségügy helyzetével. A vizsgálat so­rán megtudják majd, hogy milyen a megyében a gyere­kek és a fiatalok egészségi állapota, hogyan dolgoznak az iskolaorvosok, végrehajt­ják-e a kötelező szűréseket. Mint ahogy fény derül arra is, hogy van-e elég gyógy- testnevelő, magvalósítják-e az iskolákban a gyógytestne- velést és a könnyített test­nevelést. Az iskolákban a testneve­lés személyi, tárgyi feltétele­it vizsgálják. Nem utolsó szempont például, hogy me­lyik napszakban és hetente hányszor tartanak testneve­lésórát, van-e elég torna­terem. Mire jó az iskolaud­var? Arra-e, hogy a szünet­ben szaladgáljanak a gyere­kek, vagy csak arra, hogy kézenfogva sétáljanak? Nehéz lenne előre jósolni, hogy milyen megállapítások születnek majd a NEB-vizs­gálat során. Egy azonban bi­zonyos; már a vizsgálat előtt elmondhatjuk, mert tapasz­taljuk nap mint nap: gyere­keink keveset mozognak. Ami persze meg is látszik rajtuk. Harminc-negyven százalékuk lúdtalpas, sokan gerincferdülésesek. A szülő­nek nincs ideje, pénze, hogy sportolni, kirándulni vigye a csemetét. Az iskolák egy ré­sze pedig inkább a bezárt­ságot biztosítja, mint a sza­bad mozgást. Már most, a tegnapi indító értekezle­ten felmerült a kérdés, amely a vizsgálat végére várhatóan erős dilemmává válik: olyan borzasztóan fontos, hogy szaktantermek legyenek az iskolákban? Hogy emiatt gyermekeink vándorlással töltsék a szünetek drága per­ceit? Szaktan terem vagy mozgás a szünetekben? ösz- szerugdosott iskolafolyosó, vagy mozgásszervi betegség­ben szenvedő gyerekek? Remélhetően a NEB.-vizsgá- lat olyan tényekre derít majd fényt, amelyek segítenek a megoldások kiválasztásában, Megkérdeztük az elnököt... A hétfőn este bizalmat ikapott bizottság első tisz­te az volt, hogy a közös gazdaság vezetőségét tájé­koztassa az alattyáni tag­ság elhatározásáról. Teg­nap reggel egymásnak ad­tuk az elnök. Jánosi Meny­hért .irodájának kilincsét a bizottság tagjaival. — Tőben szóvá tették, hogy a Tolbuhdin Tsz veze­tősége, és személy szerint az elnök is miért nem vélt ott a tanácskozáson. — Természetesen tud­tunk az összejövetelről .is, a céljáról is — tájékozta­tott Jánosi Menyhért —, de szándékosan maradtunk távol. Világért sem akar­tuk befolyásolni döntésük­ben az alattyáni tagtársa- kat. Márpedig azt hiszem, csupán a jelenlétünk is azt eredményezte volna. Jóma­gam is, a Tolbuhin veze­tősége is megérti és támo­gatja az alattyániak önál­lósulási törekvéseit. Kellő módon segíteni is kíván­juk, hogy helyrehozhassák azt a hibát, amit hetven­ötben elkövettettek ve­lük... — Gyarmati sorban ér­zik magukat csaknem fele­részben a tagok. Mi erről a véleménye? — Nézze: a megyében a mi téeszünkben a legma­gasabb az egy tagra jutó éves átlagkereset. És azt egyformán kapják meg minden hónapban az állí­tólagos gyarmatosítók is meg a gyarmati sorban lé­vők is. Érzelmi alapokon nem lehet termelésfej lesztő beruházást végezni. Nem épülhetett külön géptelep, üzemi konyha meg szárító­üzem Alattyánban is, Jász­telken is. Egyébként a mindezeknek helyet adó központi majorunk az egyik településtől négy, a másiktói két kilométerre van... — A legtöbb vitát és érzelmet a földterületeken való osztozkodás mikéntje váltotta ki. ön milyen megoldást lát kivitelezhe­tőnek? — Azt semmiképpen, hogy amivel úgymond be­házasodott az Új Élet an­nak .idején, azt mind kap­ják vissza. Képtelenség, hiszen azoknak a földek­nek a jó részét .már meg­váltotta a téesz. És az árát együtt termelték -keres té k meg az alattyáni és jásztel­ki tagok. Megvannak a jogszabályok adta lehetősé­gei a vagyonmegosztásnak, annak alapján kell majd megegyezésre jutnunk. — Lát lehetőséget a bé­kés, mindkét kollektíva megelégedésére szolgáló megegyezésre? — Csak erre látok lehe­tőséget, miután az alattyá­niak már határoztak, és az ellen tudomásom sze­rint a jásztelki tagságnak sincs ellenvetése. A csalá­dokon és a nyugdíjasokon keresztül jószerivel a szö­vetkezettel azonosítható két falu kollektíva nemré­gen, a közigazgatási, taná­csi szervezet szétválásakor már bebizonyította érett­ségét. Meg is állapodtunk a hétfőn Alattyánhan meg­választott bizottság tagjai­val, hogy tegyék le mielőbb a vezetőség elé a szüksé­ges aláírásokat, és akár a jövő héten összehívjuk a közgyűlést. Egyet kérünk csak jásztelkiektől is, ala ttyániaktól is: amíg zajlik a „válóper” tegye mindenki becsülettel a dol­gát a földeken, az állatte­nyésztési telepeken, hogy év végén tisztes és lehető­leg eredményes zárszám­adással búcsúzhassunk egymástól. Kiskörösön Borháború után, újabb szüret előtt Mennyit mozog a gyerek? Országos NEB-vizsgálat indul

Next

/
Thumbnails
Contents