Néplap, 1989. szeptember (40. évfolyam, 207-232. szám)

1989-09-06 / 211. szám

^ÉPLAP 1989. SZEPTEMBER 6. Sajtóértekezlet a repülőgépen (Folytatás az 1. oldalról) formretoriika és a megújulni képtelen, a régihez ragasz­kodó konzervatív baloldal között helyezkedik el. A hazai témákat folytatva a főtitkári funkció sorsáról napvilágot látott sajtóhírről kérdezték az újságírók. Grósz Károly utalt arra, hogy közös töprengés eredménye a beosztás megszüntetése. A politikai élet irányítása a párt mozgat ómban az elnök feladata, egyedül természe­tesen nem tudja az MSZMP szervezeti életét koordinálni, ezért szükség van a mozga­lom szervezeti kérdéseivel foglalkozó ügyvezető titkár­ságra, koordinációs közös­ségre. Hozzátette: az ő élet­koraiban már nem kell ta­nulni. A párt jövője szem­pontjából szerencsésebb len­ne a fiatal korosztályból ve­zetőket választani. Eljött az ideje — hangsúlyozta —, hogy az MSZMP vezetése tervszerűen építkezzék, s próbálja ki azokat a kádere­it, akik a jövőben a párt­politika irányítói ilehétnek. Ehhez ez a konstrukció le­hetőséget teremt. Kijelentette: a főtitkári tisztségre nincs szükség. Nem vállalja a koordinátori tevé­kenységet, mért a mozgalom­nak ez nem érdeke, s sze­mélyes ambíciót sem écezez iránt. A pártban viselt funk­ciójából nyugállományba vonul, a politikai közéletben azonban részt kíván venni. Ha a kongresszuson, illetve az azt követő választási rendszerben bizalmat kap a pártvezetésben való részvé­telre, megtiszteltetésként ér­tékeli, s jó szívvel vállalja. Véleménye szerint szükség van a politikában olyanokra, akik realistább módon képe­sek a kibontakozást elősegí­teni és támogatni. Amennyi­ben a küldöttek, vagy az ál­taluk választott testület nem így vélekedik, levonja a kon­zekvenciát. Kijelentette: po­litikai nézeteit nem sűrűn változtatja, részkérdésekben azonban megfelelő ellenérvek hatására hajlandó a korrek­cióra. Egy következő kérdés az Ellenzéki Kerekasztal szemé­lyével — nevezetesen a Münnich Ferenc Társaság tanácskozását üdvözlő leve­lével — kapcsolatos kijelen­tésével összefüggésben hang­zott el. A főtitkár hangsú­lyozta: hite és meggyőződése szerint köszöntötte a Társa­ságot. Nem hisz abban, hogy bármilyen érdekeket, törek­véseket sértett volna az üd­vözlettel. Leszögezte: a Münnich Ferenc Társaság nem a párton belüli vala­mely mozgalom vagy irány­zat, hanem önálló politikai tömörülés, amelyben nagyon sok pártonkívüli is helyet foglal. Hozzátette, hogy a reform­körök hétvégi országos ta­lálkozójukra az elnökség há­rom másik tagját hívták meg. Ezt a reformkorok mi­nősítéseként értékelte. Ezzel összefüggésben kijelentette: nem tartozik semmilyen irányzathoz, áramlathoz; ah­hoz az elkötelezett politikai közösséghez tartozónak vall­ja magát, amely a szocializ­must szolgálja. Szeptember 23-án Thatcher és Gorbacsov találkozója Mihail Gorbacsov és Mar­garet Thatcher szeptember 23-án Moszkvában munka­találkozót tart — közölte Vagyim Perfiiljev. A szovjet külügyi szóvivő keddi sajtó­tájékoztatóján elmondta, hogy a brit 'kormányfő Ja­pánból hazafelé tartva sza­kítja meg rövid időre út­ját a szovjet fővárosban. Perfiljev nem felelt arra a kérdésre, hogy ki kezde­ményezte a szovjet főtitkár- államfő és a brit 'miniszter- elnök találkozóját. Brit kormányzati források kedden délután megerősítet­ték azt a szovjet szóvivői bejelentést, hogy Margaret Thatcher kormányfő szep­tember 23-án Moszkvában találkozik Mihail Gorbacsov államelnökkel. BERLIN Az NDK központi napilap­jai kedden címoldalukon tu­dósítottak arról a nyilatko­zatról, amelyben a berlini külügyminisztérium szóvivő­je „féktelen uszító hadjárat" szításával vádolta az NSZK-t a Nyugatra távozni akaró NDK-beli személyek ügye kapcsán. MOSZKVA A szeptember 22—23-i szovjet—amerikai külügy­miniszteri találkozó helyszí­ne Wyoming államban lesz — közölte keddi sajtótájé­koztatóján Vagyim Perfil­jev. * * * A litvániai szovjethatalom megőrzésére alakult bizott­ság szervezésében hétfőn es­te nagygyűlést tartottak Vil­niusban, amelyen a szónokok állást foglaltak az SZKP KB balti helyzettel kapcsolatos értékelése mellett, és köve­telték a Litván Legfelsőbb Tanácstól, hogy ne fogadjon el határozatot Litvániának a Szovjetunióból való kilépé­séről. BONN Kedden négynapos NSZK- beli látogatásra Düsseldorfba érkezett Lech Walesa, a Szo­lidaritás lengyel szakszerve­zet elnöke. Utazásának cél­ja, hogy legmagasabb szin­ten véleménycserét folytas­son a Lengyelországban ki­bontakozott demokratikus reformmozgalom jövőjéről és megvitassa a Varsónak kilátásba helyezett nyugat­német pénzügyi és gazdasági segítség problémakörét. PANAMAVAROS Beiktatták hétfőn az új panamai kormány tizenegy tagját. A miniszterek több­sége a Forradalmi Demokra­tikus Párt tagja és támogat­ja Antonio Noriega táborno­kot. A kongresszusra Megválasztották az MSZMP Szolnok városi küldötteit Horváth István nyilatkozata Mint ismeretes. Horváth István belügyminiszter a Stern nyugatnémet képes magazinnak adott nyilatko­zatában úgy vélekedett, hogy talán még egy-másfél hó­napig is eltarthat az NSZK- ba kivándorolni szándékozó. Magyarországon tartózkodó NDK-s menekültek ügyének rendezése. Ugyanakkor más hírforrások a probléma köze­li megoldásáról számoltak be. Ennek az ellentmondás­nak a feloldására Horváth István az MTI munkatársá­nak a következőket mondta: — A Stern-nek adott nyi­latkozatom egy héttel ez­előtt hangzott el, de csak most közölték. Azóta viszont a magyar külügyminiszter és a Belügyminisztérium meg­bízottja az NDK-ba látoga­tott és ott tárgyalásokat foly­tatott. Az illetékes magyar szer­vek változatlanul mind az NSZK. mind pedig az NDK érintett szerveivel kapcso­latban állnak, hogy az ügy­ben valamilyen megoldás szülessen..” Szolnokon szeptember 5-ig a város párttagsága pártsza­vazáson megválasztotta a kongresszus küldötteit. A szavazáson a tagság 76.6 szá­zaléka vett részt. A város kongresszusi kül­döttei a következők: Banczik Mihály, a MAv Járműjavító Üzem üzemvezetője, dr. Bar- ta László, az OKHB osztály­vezetője. Bendó László, a TRW osztályvezetője. Cse­peli Lajos, az ÁFÉSZ főosz­tályvezetője, Hajdú László, a Jászkun Volán osztályveze­tője, Iváncsik Imre, a me­gyei pártbizottság titkára, Iványi Sándor, az AÉV üzemvezetője. Juhász Dezső, a Mezőgép gyártásfejlesztő­je dr. Kádár György, a me­gyei KÖJÁL igazgatóhelyet­tese. Káplár György, a váro­si pártbizottság titkára. Ko­vács Libor, a Vízügyi és Épí­tőipari Szakközépiskola igaz­gatója, Kovács Sándor, a KÖTI-KÖVIZIG osztályve­zető-helyettese, Németh László, a városi pártbizott­ság első titkára. Szilágyi Gyula, a TVM pártbizottsá­gának titkára. A választási bizottságtól a pártszavazás jegyzőkönyvét nyolc napon belül minden alapszervezet megkapja. A városi pártbizottság szervezésében a küldöttek a kongresszusig több alkalom­mal találkoznak választóik­kal. A felkészülés érdekében hasznos, ha az alapszerveze­tek meghívják taggyűléseik­re a küldötteket. Ülést tartott az MSZMP Politikai Intéző Bizottsága (Folytatás az 1. oldalról) ehhez a minőségében és fel­tételeiben megújított általá­nos iskola. Támogatja a párt azt a törekvést, hogy a kör­zetesítés miatt iskola nélkül maradt települések kapják vissza oktatási intézményei­ket. A program célul tűzi ki a kötelező középfokú ok­tatás megvalósítását, a fel­sőoktatás kiszélesítését, a felvételi követelmények, a diploma megszerzése lehető­ségeinek új alapokra helye­zését. A Politikai Intéző Bi­zottság a téziseket széles kö­rű pántvitaia ajánlja, s tel­jes terjedelmében nyilvá­nosságra hozza a pártsajtó­ban. A Politikai Intéző Bizott­ság előterjesztést hallgatott meg a szövetkezeti mozga­lom időszerű kérdéseiről. Nagyra értékelte a szövetke­zetek tevékenységét, jövőbe­ni szerepüket kiemelkedő fontosságúnak tartja. Tá­mogatja megújulási törek­véseiket, a szövetkezeti moz­galom másfél évszázados jól bevált elveinek, értékeinek érvényesülését. Különösen fontosnak tartja a szövet­kezés szabadságát, a műkö­désükben érvényesülő ön­kéntességet, autonómiát és demokratizmust, azt, hogy a szövetkezeteket minden külső beavatkozástól mente­sen, demokratikusan válasz­tott testületek és vezetők irá­nyítsák, saját sorsukról ma­guk dönthessenek. A testü­let úgy döntött, hogy a szö­vetkezetekkel kapcsolatos állásfoglalását bemutatja a Központi Bizottságnak és nyilvánosságra hozza. A Politikai Intéző Bizott­ság áttekintette az 1989. évi gazdasági folyamatokat és a gazdaságpolitika 1990. évi programjának irányelveire szóló javaslatra vonatkozó előterjesztést. Állást foglalt abban, hogy a gazdaságpolitika irányvo­nalának végleges meghatáro­zása érdekében, a még nyi­tott kérdésekben mielőbb döntések történjenek. Az eddigi munka eredményeiről tájékoztatja a Központi Bi­zottságot, és egy későbbi időpontban a politikai veze­tő testületek ismét áttekin­tik az 1990. évi gazdaságpo­litikai irányelveket. A Politikai Intéző Bizott­ság lezárta a Tabajdi Csa­bával kapcsolatos vizsgála­tot. A testület helytelenítet­te Tabajdi Csaba osztályve­zető-helyettesi minőségében tett megnyilatkozásainak módját, és elhatárolta ma­gát nyilatkozataitól. Mind- ezékérit figyelmeztetésben részesítette. A Politikai In­téző Bizottság visszaállítot­ta Tabajdi Csaba osztályve­zető-helyettesi jogkörének gyakorlását. A Politikai Intéző Bizott­ság a Központi Bizottság so­ron következő ülését szep­tember 12-ére hívta össze. Öt márkáért — hét forinttal bachban bizony egyetlen po­hár sört sem tudtunk megin­ni. Nyitva volt ugyan a Ho­tel Adler, ahová ujjongva tértünk be, nagyvonalúan fi­gyelmen kívül hagyva a fo­lyosón kanyargó sorokat. „Óh, csapolt sör! Hurrá!” Nosza egy kriglivel a ma­gyarnak, ha már a sörgyár­tás hazájába ért. A csapos értetlen tekintete józanított ki euforisztikus örömömből. — Foglalva van az asztal? Ja, hogy nincs . .. Hát akkor hogy gondolják? Tényleg, hogyan is? Nos, ez jó lecke volt, innentől kezdve óvatosabban bántunk a vendéglátó helyekkel. Pe­dig az árak amúgy olcsók. Hz üdülő ember szemével az NDK-ról A dolog úgy adódott, hogy a nyári szabadságom egy ré­szét — közel tíz napot — a Német Demokratikus Köz­társaságban tölthettem. Mon­danom sem kell, a színhely megválasztásába „beleját­szott” az a tény, hogy nap­jainkban menekülők árada­ta hömpölyög végig Cseh­szlovákián, hogy Komárom­nál vagy Mosonmagyaróvár­nál hazánkat elérve a nyu­gati határnak forduljon. Milyen ország lehet az, ahonnan mindent hátra­hagyva vág neki a nagyvi­lágnak a honpolgár? Hiszen még jó tíz évvel ezelőtt is amolyan nyugati határra te­lepített kirakatként tartot­ták számon a DDR-t. Itt a létbiztonságnak, az árak sta­bilitásának, a viszonylago­san magas életszínvonalnak azt kellett sugallnia, hogy így van ez beljebb is: a szocia­lista tábor a rendszerek ver­senyében nincs vészes lépés- hátrányban. Igaz, erre a jel­képes kirakatra „redőnyt” szereltek: 1961. augusztus 13- án arról született döntés, hogy Nyugat-Berlint tégla- kerítéssel kell leválasztani a szocializmus útját járó NDK-tól, mivel az ottani életforma megrontja a naív hittel építkező kedvünket, aztán zúdul a kábítószer p4nk, és csempészek visznek az NDK-ból Nyugatra(?) a kapitalizmusban csak áhított termékeket. A berlini falat tehát felhúzták, ám most meg a vasfüggöny helyén lyukadt ki a vastag szövésű­nek és áthatolhatatlannak vélt ideológiai zsák. Egyszóval a hazánkban időző 200 ezer keletnémet ál­lampolgár otthoni közérzeté­ről kívántam mintát gyűjte­ni. Valóban olyan az ország, ahonnan menekülni kell? Az NDK területére belépni nem nehezebb, mint bármely más országba szerte a föld­golyón. A dolog azért volt számomra kellemes megieoe- tés, mert kamionosok hozták a hírt, hogy a magyar turis­ta nem túlságosan kívánatos a német földön. Rémísztettek szétszerelt kocsival, felpofo­zott utassal, akit azért verték meg a vámosok, mert emiatt méltatlankodott. Ezzel együtt nem is vettük észre, mikor keltünk át a német határon. A végcél a 30 ezres Reichen­bach volt, nem messze Zwickautól, ahol mint köz­tudott, a Trabantot gyártják az emberiség nagy-nagy örö­mére. A vendéglátó várossal vasárnap délután ismerked­tünk, s már az első út adott némi választ arra, miért nem vált turistaparadicsommá ez az ország. Hát a 30 ezres Reichen­számolva a márkát — még osztályos helyen is jóllakhat a vendég. Csak éppen min­den második asztalon ott van a „Reservier” tábla. Hogy kinek és miért van fog­lalva, soha nem derül ki, hi­szen amint mondtam, a fo­lyosón tisztes sor kanyaro­dik mindig. Alighanem ezzel szűkítik le a konyha egyál­talán nem végtelen kapaci­tását. Később, amikor a hús­boltok előtt hasonló sort lát­tunk kanyarogni, nem volt nehéz az oksági összefüggést felfedezni az étlap ajánlata és a hentesüzlet árukínálata között. Innen aztán már az is érthető volt, miért kell egy vendéglői vacsorát hetekkel előbb lekötni és közjogi szer­ződéssel szentesíteni az étte­remben. Az előrelátó tervezés a termelésben egyébiránt le­nyűgöző. A zwickaui Tra­bant gyár sem gyárt csak úgy bele a vakvilágba, mi­Azok az ódon kulisszák Innen tényleg menekülni kell? ként az eisenachi Wartburg művek is tudni akarja jó előre, lesz-e vevő a terméké­re. A Trabantra tehát a ha­zai vevőnek bagatell 15 évet kell várni, a nagyobb kétüte­műre 20—25 évet. Ettől az­tán érthetően egészen sajá­tos az NDK autópiaca: míg az új Trabant 13 ezer márka, egy romos állapotban lévő, de azonnal vihető, 18—20 ezer. Az ám, csakhogy a használt gépkocsi eladásá­nak megvan a maga koreog­ráfiája. Meg kell hirdetni az újságban a viseltes kétüte­műeket, aztán a hirdetésre összejönnek a jövendőbeli vásárlók — gondolom a ha­tóság emberei is —, és a ve­vők licitálni kezdenek. Aki a legtöbbet ígéri, viheti. így aztán megvan az ellenőrzés az autókereskedelemnek e nehezen követhető ága fö­lött. Persze nem köteles sen­ki saját gépkocsival járni, azért vannak a taxik, hogy szolgáljanak. Ezekre az igényt elég két héttel az in­dulás előtt bejelenteni, tehát 14 nap múlva vagy ott áll a kért helyen a kockás bérau­tó — vagy nem. Egyébiránt az NDK útjai mintha éppen most értek volna el egy olyan stádium­ba, amikor a felújításukat már nem lehet’ tovább ha­lasztani. A négysávos sztrá­dák tehát vagy zötyögős kvázi autópályák, vagy ép­pen összevissza terelt, csűrt- csavart, munkában lévő utak. Figyelni kell lépten-nyomon, mikor szűkülnek kétsávosra, de még közel sincs vége: hol jön egy híd, ahol kirakott kuglibábúk között kell ügyességi versenyt produ­kálni? A táblák információs foka is megér egy misét: gyakran még utólag is kép­telenség kisilabizálni, vajon hol vétette el az irányt az eltévedt autós? Mindezért persze kárpótol­nak a történelmi kulisszák: a tömzsi tornyokkal körbe- bástyázott lovagvárak, a szé­dítő mélységű-magasságú viaduktok, a valkűrök szel­lemét rejtő fenyvesek, a tör­ténelmi városmagvak, me­lyekhez illő tisztelettel nyúl­nak — ha egyáltalán hozzá­érnek — a ma építői. Hogy Bautzent, a szorb fejedelmek székhelyét megcsodálhattuk és Mátyás király egyetlen, modell után készült dombor­művét áhítattal szemügyre vehettük, tulajdonképpen annak köszönhettük, hogy Berlin felé haladva kissé megviccelt a tábla, úgy het­ven kilométert tértünk el a tervezett útvonaltól. Szeren­csére éppen az Ortenburg tövében kötöttünk ki, annak az erődítménynek az aljában, melyet hollós Mátyás építte­tett újjá, amikor Felső-Lau- sitz — mily hősi idők! — még a magyar király fenn­hatósága alá tartozott. S míg e kitérőt tettük — láss cso­dát — ez alatt a Berliner Ringen tömeges baleset tör­tént. A nyomok szerint eb­ből annyit késtünk, ameny- nyit Corvin Mátyásnál időz­tünk. Vajon nem a sors keze markolta a volánt? (Folytatjuk) Palágyi Béla Telexen j érkezett

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents