Néplap, 1989. szeptember (40. évfolyam, 207-232. szám)
1989-09-02 / 208. szám
MXH7ÍkP 10 ámulatában kevésbé alkud- inak. Azért hazánk fiait és /lányait sem kell sajnálni, /mindenki megtalálja a számítását. Éppen a kishatárforgalom magyar kiutazásait /elősegítendő: a lengyelek ráálltak a rubel eladására is, /a feketepiaci ár 8—12 forint. A trükk a következő: a rubelt Bécsben veszik meg átlagosan 5 forintos áron, s ezt továbbadva, a kétszere- resét kapják vissza. A magyaroknak is megéri, hiszen csak 19 forintért vehetnek /hivatalosan. Nincs ezen százezres haszon, de a mondás szerint kisember, kis üzlet. .. Egyébként több emberrel beszélgetve: egybecsengett a de szőnyegbolt, kis ABC és vegyes kersekedés szintén működik. Az egyik Video City névre keresztelt butikot a nyáron hozták tető alá, a tulajdonosa Reményi Péter. — Június elsején egy faházban nyitottam meg a kereskedésemet, s egy hónap alatt építettem meg ezt a mostani, éjjel-nappal dolgozva rajta. , Két már meglévő, jól me- (nő boltomat számoltam fel, amikor a záhonyi vállalkozásba belevágtam. Nem titok, a faház 600 ezer forintba került, míg nagyjából legymillió forint értékű lárurn vár vevőre. A tanácstól sok segítséget kaptam, hiszen ilyen jellegű üzlet még nem volt a városban. A szovjetek eyenként nem hagy értéket visznek, de a |sok kicsi sokra megy. A videód kkek egyelőre nem kapósak.. inkább csak csodálják a csillogó nyugati technikát. Az illatszerek, a rágógumi viszont fogy, most éppen rágóért szaladgálok, de a Csemege állítólag importálja, nem tudok szerezni. A napi bevételre nincs panaszom, a télen pedig majd kiderül, marad-e a nagy bevásárlói roham. Én egyébként már előre próbálok gondolkodni, ha a szovjetek hozzánk hasonlóan megkapják a világútlevelet, már valutájuk is több lesz, még jobban mehet a kereskedés. S a terveim között az is szerepel, hogy Záhonyt és környékét szintén ellássam elektronikai cikkekkel. A gyors kiskereskedő már lépett, társai hamarosan követik, az állami cégek még fontolgatnak. Jelenleg csak a Gelka egyik leányvállaia- íata van a porondon, az említett nagy parkolót üzemelteti, ideiglenesen, de komoly szándékkal. A területen egy minden igényt kiA záhonyi határállomás csúcsidőben polgárok számára hozott nagy változást. Nos, kövessük egy kicsit a belépőket. Első útjuk a városi piacra vezet, amelyet az itteniek már csak szovjet jelzővel emlegetnek. A bőröndökből, táskákból előkerülnek a lepedők, ágyneműk, pizsamák, törülközők, gyermekszandálok, pohárkészletek, szerszámok, zacskók rizzsél töltve — nagyjából ennyiből áll a kínálat. Az árak nem magasak. Csak tájékoztatásul: egy gyermekszandál 80—120, egy ágynemű-garnitúra 300, egy kiló rizs 20—25 forintért megvehető. Mivel mind alatta van a hasonló magyar áraknak, a portéka hamar gazdára talál. A másik gyors és biztos forintszaporítási mód a motorbenzin eladása. A Szovjetunióban köztudottan olcsó az üzemanyag, a szuperbenzin ára például fél rubelt eredetileg a moszkvai olimpiára építették (útjuk során /majd megpihenhetnek a nyugati turisták!), de a világhatalmak akkori sportháborúja ürességre kárhoztatta. Most azonban él és virul, körülbelül 300 autó, lakókocsi zsúfolódik össze az aszfalton. A kínálat a motorháztetőn, a földön sorakozik, amit a lengyelek törökországi, jugoszláviai és ausztriai útjaik során szereztek be. A farmernadrágok, kozmetikai cikkek, rádiósmag- inók és egyéb manapság menő cikkek így elérhető közelségbe kerülnek a szovjeteknek, mert odaát nehezen vagy sehogysem kaphatók /meg. Veszik is rendesen, a magyarok már panaszkodnak, hogy emiatt a lengyelek /felverik az árakat. Sajátos /közgazdasági tényező, de tény, a szovjetek a bőség A magyarok tétlenül nézték az eseményeket, a szovjet hatóságok azonban - húztak /egyet a kieresztett nadrág- szíjon: július 1-jétől immár egy hónapban csupán egyszer lehet élni a kishatár- ,forgalom nyújtotta kedvezménnyel. Tény ami tény, most is sokan vannak, s ehhez a megállapításhoz elég a határállomásra kiballagni. Autók ,több kilométeres sorban sorakoznak, azért kizárólag a /négykerekűéit, mert július ,1-jétől a kerékpáros és gyalogosforgalmat megtiltották. Helyette autóbusz és vonat- járatokat állítottak be Záhony és Csop között. Az autósok egyébként türelmesen Várakoznak sorukra szépen .araszolnak előre, vita csak akkor támad, ha valaki jogtalan előnyt akar szerezni, és betülekedik a lassan mozgó konvojba. A helyi rendőrségnek állandó feladatává vált rendet teremteni a hangos szóváltásban, amely délután és este szinte mindennapos. A forgalom nagyságáról a záhonyi vámhivatal parancsnokától érdeklődöm, aki kicsit unja már az ott ■forgolódó sok újságírót, de azért készségesen válaszol. — Március 1-jétől július •31-ig kerekítve 2,6 millió kies belépést regisztráltunk, ,ami azt jelenti, hogy 1,3 millió szovjet állampolgár érkezett a kishatárforgalom keretében Magyarországra. A látogatási rekordot április 8-án jegyezhettük fel, ekkor 45 ezer ember lépte át a határt — sorolja az adatokat Borsi Béla őrnagy statisztikákból. A számok hallatán hüledezem, mert ilyen .mutatókra álmomban sem .gondoltam. Íme a lényeg: az idén március 1-jétől megindulhatott a rég óhajtott kishatárforgalom Magyarország és a Szovjetunió között. A lehetőséget négy kárpátaljai járás (az ungvári, a beregszászi, a munkácsi és a nagyszőllősi), valamint Sza- bolcs-Szatmár megye lakosai kapták meg, arra, hogy rendszeresen átlátogathassanak egymáshoz ápolni a rokoni és egyéb kapcsolatokat. Az ország északkeleti csücskében öt helyen — Barabáson, Beregsurányban, Lónyán, Tiszabecsen és Záhonyban — van átlépési lehetőség, s már felületes szemlélődés alapján is megállapítható az utazási könnyítés, a bürokráciamentesség emberek ezreit mozgatja meg naponta. Ma Záhony, amelyet némi túlzással a vasúti tranzit- forgalomban betöltött szerepe miatt Közép-Európa legnagyobb szárazföldi kikötőjeként emlegetnek, egyelőre szenve- dőaianya a ki-belépő emberforgatagnak. A szabadabb utazás ugyanis akárcsak a magyarok bécsi inváziójánál, ezúttal sem a hivatali elképzelések szerint alakult. — Záhony várossá nyilvánítása a véletlen folytán egybeesett a kLshatárforgalom kezdetével, de akkor még abban á reményben ünnepeltünk, hogy csendes, nyugodt település lesz — mondja Horvath Ferenc, a vb-titkára. A prognózis szerint egy évben átlagosan 300 ezer szovjet állampolgárt vártunk az egész megyébe, s ebből Záhonyba naponta tízet-tizenötöt. A dolog így is indult, a határ átlépésé után megható és könnyes találkozásoknak lehettünk tanúi, évtizedek óta egymást nem látott rokonok ölelkeztek össze. Még most is előttem van például az a hetvenéves, csoszogó bácsika, aki testvérét kereste fel ily módon, magyar földön. Teljesen természetes, hogy ezek a vendégek szétnéztek nálunk, s tapasztalataikat gyorsan továbbadták. Záhony viszonylag jól el van látva áruval, hiszen a környező települések lakosai is itt, no meg Kisvárdán vásároltak be. Az árumennyiséget azonban a nappali lélekszámra, körülbelül hétezer emberre méretezték, ennyit bír el a kereskedelme. Azután elkezdett nőni a tömeg mindenütt: az utcákon, a boltokban, a szórakozóhelyeken, a piacon. Márciusban száz és ezer, áprilisban és májusban már ezer és tízezer(!) között volt ‘a naponta átlépők száma. A kárpátaljai területen híre ment a relatív árubőségnek, az ottaninál lényegesen jobb bevásárlási lehetőségnek. Akkor még 24 óra alatt annyiszor lehetett ide átjönni, amennyit a fizikai képességek elbírtak. Akadtak olyan rokoni „látogatók”, akik napjában hétszer is megfordultak gyalog vagy kerékpárral, felpakolt áruval, s az sem titok, hogy mindazt haszonnal továbbadták. Hirtelen több ezer rubellel gyarapodtak a kinti betétkönyvek. Állítólag odáig jutott a hazánk északkeleti részével való ismerkedés, hogy az emberek nem jártak dolgozni, a gyerekek hiányoztak az iskolából. Az említett négy kárpátaljai járásba egyre többen költöztek, csakhogy megkaphassák a kis piros útlevelet. Záhonyban pedig a polgárok azt vették észre, hogy délután nincs kenyér és tej az üzletekben, a vasútállomás előtt — a város egyik központja — pedig olyan tömeg forgolódott, mintha éppen vasutasnapot ünnepelnének. Rokonok holy ott bevásárlók hada — Keletről Záhony 1989 nyara — Pedig ezek az adatok csupán. Záhonyra vonatkoznak. S ebben természetesen nincs benne a nemzetközi (tranzitforgalom sem, azt kü- Jön számoljuk — teszi hozzá a parancsnok. — Ezek ,után elképzelheti, milyen pagy munkának vannak kitéve vámosaink, szerencsére kaptunk erősítést a magyar-román határátkelőkről, ahol mostanság nincs sok dolgunk. Záhonynál egyébként éppen a nagy forgalom miatt szüntettük meg a szovjetekkel közösen a gyalogos és kerékpáros közlekedést, mert krónikussá vált a balesetveszély. Ez a lehetőség azonban a többi átkelőhelyen megmaradt, s azok 7—16 óra közötti nyitva tartásra (Záhony éjjel-nappal nyitva) alatt sokan élnek is vele. A vámrendelkezések szerint egy-egy szovjet állampolgár 30 rubelt hozhat magával, ez a gyereknek is jár, ezért nagycsaládostól jönnek, nem ritka a karon ülő, sírdogáló apróság sem. Némi árut mindig hoznak magukkal, hogy eladásukkal gyarapítsák az itt elkölthető pénzüket. Különösebb fogásunk nem volt, egyébként is igyekszünk humánusak és megértőek lenni. Amit hazánkból kivisznek, az is ritkán üti meg a kritikus mértéket. Természetesen 500 darab rágógumit elveszünk, mert tulajdonosa egyértelműen kereskedelmi célzattal vinné haza, s azt is nehezen tudjuk elképzelni, hogy valaki a 30 rubeljéből videomagnót vagy 40 videokazettát tud vásárolni. — A magyarokat mennyire mozgatta meg a kishatárforgalom ? — Tőlünk jóval kevesebben látogattak eddig Kárpát- aljára. Az említett időszakban 310 ezer magyar ki- és belépést összegezhettünk — pillant ismét füzetébe a parancsnok. Ez érthető is, hiszen a világútlevél életbelépése óta a debreceni szovjet konzulátuson 300 forintért könnyedén elintézhető a szovjetunióbeli utazás. Ez a könnyítés a szovjet államsem tesz ki. Hozták is eleinte kannaszámra át a határon, míg a vámosoknak elegük lett belőle, manapság csak az autó üzemanyagtartálya csapolható meg. Ez bámulatos gyorsasággal történik, pillanatok alatt megtelnek a magyarok üres tá- rolóedényei a gumicsöves szerkentyűk révén. A benzin kicsit rosszabb minőségű mint az Áforé, ezt azonban 10—15 forintos-ara hatásosan ellensúlyozza. Az autós csak annyit hagy a tankban, hogy valahogy hazaparosz- káljon. Az így szerzett pénz" és a beváltott 30 rubel ellenértéke együttesen 2—3 ezer forint körül mozoghat, s ha a zsebben van, szaporázód- nak a léptek, sorra kerülnek az üzletek. Legtöbben a Barátság Kis- áruházat rohamozzák meg, amelynek üzletvezetője Dan- ku László. — Kérem szépen, ide aztán találó a mondás: az egyik szemünk sír, a másik meg nevet — kezdi mondó- káját, miközben megrendelések ügyében egyfolytában telefonál. — örülünk forgalmunk növekedésének, hiszen a kereskedő ebből él, s az elmúlt hónapokban megduplázódott a havi bevételünk. A dolgozók 1000—1200 forinttal több fizetést kapnak, ennyit a dolog jó Oldaláról. Ugyanakkor nyitástól zárásig nincs megállásunk, mert a vevők egymásnak adják a kosarat. A vagyonvédelem miatt egyszerre ötvenen lehetnek a kisáruházban, s rendszeresen legalább eny- nyien várnak az ajtó előtt is. — Mit visznek leginkább? — Főként a tömény szeszt, a barackpálinkát, a rumot, a likőröket, ezekből 400 ezer forint értékű is elfogy egy hónapban. A sör is jól megy, mert az is kevés van odaát. Kelendő az ételízesítő, az üveges kávé, a rágógumi, s csokoládé, a cukorka, soroljam még?. — Vannak-e bolti lopások? — Minek tagadjam, megszaporodtak, általában kisebb értékűek, de akadt már 18 ezer forintos is. Ez egyébként a legnagyobb gondunk, mert tehetelenek vagyunk. Ha egy szovjet állampolgárt rajtacsípünk, levesszük a jegyzőkönyvet, és slussz. . . Itt van belőlük egy rakat az irodámban, mert hiába fordultunk a rendőrséghez, azt mondták, ez nem az ő asztaluk. Kérdem én: akkor kié? A világ a Tisza túlsó partjáról érkezők számára igazán a záhonyi „lengyelpia- con” tárulkozik ki, amely nagyságával, árukavalkádjá- val az első az országban. A •környező megyékből is járnak ide, s ami itt nincs, azt máshol sem érdemes keresni. „ _ A piacnak helyet adó határ A szemét itt is kellemetlen velejárója az emberáradatnak melletti nagy autósparkolót /vélemény: a lengyelek tudják mi kell a kispénzű magyarnak! Hiánycikkeket hoznak be, s valós igényt elégítenek ki ebben a drágaságban. S csakugyan elgondolkodtató: egy szeptember elején időszerű iskolaköpeny 120—150 forintért megvehető a nebulóknak. A lengyelpiaci bámészko- rfás után 'visszasétálva a Kiváló határőrváros címet is viselő településre, újra a tanácsi vezető szavai jutnak az eszembe: — Hogy mit jelent a kis-, határforgalom Záhonynak? Kosz, szemét, piszok mindenütt, nem győzzük utolérni magunkat. Csak tudnám kikészítette a prognózist a beutazók várható nagyságrendjéről! A minimális tanácsi költségvetésből kell most gyorsan csinálnunk valamit, például alig tudtunk e közpénzből nyilvános illemhelyet építeni. De szükséges, mert nem akarjuk hogy tereink a házak előtti füves térségeink vécévé váljanak! Igazságtalanok lennénk, azonban ha csak a kellemetlenségeket rögzítenénk, mert az is tény: a vállalkozók felfedezték Záhonyt! Sok apró üzlet épül, szemre tetszetős faházakon dolgoznak az építők. A tanács eddig 20 működési engedélyt adott ki, s ■további 40—50 intézése most van folyamatban. A már működők között kuriózumként az egyik a rágógumi- szaküzlet elnevezését viseli, elégítő kempinget szeretne a tanács építtetni, felszámolva az áldatlan állapotokat, erre pályázik a Gelkaker. A tervekben szerepel közvetlenül a határ mellett eg-y nagy áruház létrehozása is, hogy aki kizárólag vásárlási szándékkal érkezik, ne ;menjen tovább, ott -elkölt- hesse a pénzét. Állítólag ez az elképzelés külföldi vál- lallalkozók fantáziáját is megmozgatta. Sőt az Izvesztyija budapesti tudósítója záhonyi .élménybeszámolójában” már odáig elment, hogy a térséget különleges gazdasági övezetté kellene alakítani, annyira reménykeltő az ottani adottságok. Tudjuk: a terv annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle, s a valóság az. hogy a rokoni látogatásokra szánt kishatárforgalomból hatalmas bevásárlóturizmus lett, amely úgy szakadt a felkészületlen záhonyiakra, mint júniusi jégeső a búzatáblára. Nyögi is minden nap a terheit, de — ez már személyes vélemény, — ha minket no nem érdek nélkül, élviseltek és # kiszolgáltak 'Bécsben, akkor próbáljuk meg mindezt mi is alkalmazkodva — vállalkozva megoldani. Mert az alapszituáció nem változott, csak a helyszín került keletebbre, 500 kilométerrel. És még pokan vannak, akiknek ez /máris a Nyugatot jelenti... Kép és szöveg: Lazányi József mm Az előkelő Videó City nevet viselő üzlet az új vállalkozások egyike
