Néplap, 1989. szeptember (40. évfolyam, 207-232. szám)
1989-09-29 / 231. szám
2 1989. SZEPTEMBER 29 Mépíap. Interpellációkkal folytatódott az Országgyűlés ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) raszterhez. Mindenekelőtt arra kért választ, hogy nézete szerint a jelenleg kiélezett bel- és külpolitikai helyzetben, amikor egyes szomszédos országok a politikai zsarolástól s a katonai fenyegetőzéstől sem riadnak visza, biztosítható e a hadsereg védelmi ereje, különös tekintettel a hadsereget érintő gazdasági megszorításokra. Ehhez kapcsolódott másik kérdése: a magyar hadvezetés megtet- te-e a szükséges intézkedéseket tgy „esetleges román katonai betörés” ellensúlyozására. Választ várt arra is: a Varsói Szerződésen belül milyen pozíciója van a magyar hadseregnek. Végül megkérdezte: bevetet- itek-e magyar katonákat az 1968-as csehszlovákiai beavatkozását követően más hadszíntéren, így a Távol- Keleten is? Kárpáti Ferenc miniszter részletes válaszában kifejtette, hogy bár enyhülési tendencia tapasztalható a külpolitikában; Magyarország és Románia viszonya rosszabbodott, de a kormány ezt diplomáciai síkon kívánja rendezni. A katonai fenyegetésről leszögezte: egyes kijelentések nem általánosíthatók, nem készítethetnek bennünket olyain lépésekre, amelyek nyomán megindulna az eszkaláció. Ilié Ceausescu legújabb — a csütörtöki lapokban olvasható — írásából a miniszter elmondta, a román nemzetvédelmi minisz|terheljyet- tes olyan történész, akinek munkái többnyire történelmietlenek, igaztalanak, gyalázkodóak. Sértő most megjelent írása is. A néphadsereg /anyagi helyzetéről a miniszter elmondta: ma még elviselhető a helyzet, de ha nagyon elhúzódik a korszerűsítés, súlyos problémák adódhatnak — mutatott rá. Kárpáti Ferenc a Varsói Szerződésben betöltött magyar szerepről leszögezte: a magyar hadseregről a magyar kormány nélkül senki sem hozhat döntést. Végül, a képviselő utolsó kérdésére utalva a miniszter bántónak és légből kapottnak minősítette azt a feltevést, hogy magyar katonák a Távol-Keleten harcoltak. A miniszteri választ a a képviselő és az Ország- gyűlés elfogadta. Sütő Kálmán (Vas m., 9. vk.) EGK belső piacának megteremtésével kapcsolatos felkészülés tárgyában interpellált a kereskedelmi miniszterhez. Beck Tamás kereskedelmi miniszter az interpellációra válaszolva elmondta: tekintve. hogy hazánk konvertibilis exportjának 45 százaléka a Közös Piac területére irányul. létkérdés a szoros kapcsolódás az integrációhoz. A kormányzat minden tekintetben zöld utat biztosít az exportáló vállalatok számára, de e vállalatok erőfeszítéseit, innovatív készségét semmilyen kormányzati intézkedés nem helyettesítheti Fontosnak vélte a nyelvtanulást, illetve a menedzser- képzést. A felkészülés tempóját azonban gyorsítani kell, mert a jelenlegi ütem feltehetően kudarchoz vezet. Az interpellációra adott választ mind a képviselő, mind az Országgyűlés elfogadta. A délelőtti szünet befejeztével nagy tap« közepette érkezett az ülésterembe Má- rio Soares, a Portugál Köztársaság hivatalos látogatáson Magyarországon tartózkodó elnöke. Mario Soanes a szónoki emelvényre lépve köszönetét mondott azért, hogy a magyar Országgyűlés előtt szólhat. Hangoztatta: igazából csak az ember politikai, gazdasági, kulturális és szociális jogainak a tiszteletben tartása adhatja vissza Európának azt a kivételes szerepét, amelyet a mai világ nagy feladatainak megoldásában betölt. Portugália kész arra, illetve nagymértékben érdekelt abban, hogy felújítsa a magyar néppel azt az évszázados kapcsolatot, amelynek újraélesztését a jelen feltételek megkívánják a két nép jövője, a nemzetközi béke és szolidaritás érdekében. A portugál államfő beszédét hosszan tartó taps fogadta. Ezután Morvay László (Budapest, 33. vk.) bejelentette a parlament vállalkozói csoportjának létrejöttét. A frakció javasolja és sürgeti olyan törvények megalkotását, amelyek elősegítik az egyéni és társas magánvállalkozásokat, a már meglevő adótörvények jelentős módosítását. A csoport nyitott minden képviselő előtt, így szívesen fogadnák akár a mirasztereinek csatlakozását is — jelentette ki Morvay László, s szavai derültséget váltottak ki. A képviselők az Ország- gyűlés elnökének indítványára a bejelentést tudomásul vették. Mielőtt Szűrös Mátyás megadta volna a lehetőséget az interpellációk folytatására, Szirtesné dr. Tom- sits Erika (Budapest, 22. vk.) kért szót. A képviselő, ügyrendi kérdést előterjesztve, azt javasolta, hogy hozzanak létre a korábbinál kisebb létszámú, konstruktívan működő ügyrendi bizottságot, amely folyamatosan működne. Jogosnak tartotta azt a . törekvést, hogy az újabban alakult csoportok is részesüljenek a parlamenti költségvetésből. A szabályozás érdekében javasolta, hogy az ügyrendi bizottság dolgozza ki a parlament álláspontját. Végezetül kifogásolta, hogy az úgynevezett sürgősségi interpellációt is három nappal a parlamenti ülésszakot megelőzően kell benyújtani. Szűrös Mátyás mindhárom felvetést jogosnak tartotta, s közölte, hogy az Ország- gyűlés tisztikara is gondolkodik e kérdéseken, a javaslatókra az ülésszak végén visszatérnek. Dr. Tóth Károly (országos lista) református püspök a miniszterelnökhöz és a művelődési miniszterhez interpellált a volt református egyházi iskolák egyházi kezelésbe történő visszaadását kérve. Glatz Ferenc művelődési miniszter elmondta: a főváros az iskolaátadással kapcsolatban nehezményezte, hogy az gondot okoz a budapesti gyerekek beiskolázásában, továbbá a kormány ígéretét nem egyeztette a fővárossal. A miniszter közölte, hogy a következő két hétben az érintettekkel folytatott személyes megbeszélés során kidolgozzák a Móricz Zsigmond Gimnázium átadásának reális és pontos ütemtervét, hogy ott 1990-től megkezdődhessen a fokozatos, felmenő rendszerű egyházi beiskolázás. A miniszter hangoztatta: a kormány a következő években támogatja, hogy az egyház egykori iskoláiba fokozatosan ismét visszatérhessenek a diákok. A választ a képviselő és az Országgyűlés is elfogadta. Dr. Vodila Barna (Borsod- Abaúj-Zemplén m., 15. vk.) a nyugdíjak mértékének aránytalansága, valamint a kiemelkedően magas vezetői prémiumok tárgyában interpellált a miniszterelnökhöz. Az interpelláció első részére dr. Osehák Judit szociális és egészségügyi miniszter válaszolt. Elmondta, hogy a kormány nem kívánja 1990. január 1-jétől gyökeresen megváltoztatni a rendszert. Ettől függetlenül decemberben a társadalombiztosítási törvény módosítása során ezek a kérdések — az alacsony nyugdíjak érték- vesztésének megakadályozására, az özvegyi nyugdíjak kérdésére, a magas nyugdíjak korlátozására és újratermelődésének meggátolására — napirendre kerülnek csakúgy. mint a gyes, a gyed és a családi pótlék témája. Dr. Halmos Csaba államtitkár, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke válaszában kiemelte: a kormány felelőssége elsősorban az államigazgatási vállalatok esetében merül fel. A vállalatok mintegy 80 százaléka viszont önigazgatási típusú. ezért egyetértett a képviselővel abban, hogy a kifizetésnél felmerül a vállalati tanácsok felelőssége Mindezek fényében a kormány még az idén napirendre tűzi a vállalati tanácsok és más önigazgató típusú irányítási formák működésének tapasztalatait. Szükség esetén pedig még az idén kezdeményezni fogja az érvényes jogszabályok felülvizsgálását, illetőleg módosítását, valamint a vállalati törvény indokolt korrekcióját. A válaszokat a képviselő és a parlament egyaránt elfogadta. Roszik Gábor (Pest m„ 4. vk.) a gödöllői Grassalko- vich kastély kezelői jogának rendezésével, illetve a hasznosítás feltételeinek a megteremtésével kapcsolatban interpellált. Glatz Ferenc művelődési miniszter válaszában bejelentette, hogy a kormány októberben dönt a kastély sorsáról. Jelenleg három megoldás is kínálkozik: a város működtesse, illetve hasznosítsa a kastélyt, a kezelői jogosítványt az Országos Műemléki Felügyelőség, illetve a Művelődési Minisztérium kapja meg. Roszik Gábor azzal a megjegyzéssel. hogy Gödöllő képes a kívánalmaknak eleget tenni, s így a város remélhetőleg visszakaphatja híres kastélyát, elfogadta a miniszteri választ és hasonlóképpen döntött a többi képviselő is. Kovács Mátyás (Komárom m., 4. vk.) a 106/1988. MT-rendelet tárgyában interpellált a pénzügyminiszterihez. Emlékeztetett arra: jelenleg a szociálpolitikai kedvezmény ismét csak akkor vehető igénybe, ha a megvásárolt lakás volt tulajdonosa új lakást épít vagy újat vásárol az OTP- től. Javasolta, hogy a lakás- vásárlásnál szociálpoLi tikai kedvezmény odaítélésénél csak a család körülményei legyenek mérvadók. Békési László pénzügyminiszter — egyetértve a képviselővel — elmondta: a kormányzat 1990. január 1- jével napirendre tűzte a jelenlegi Lakás f i n ams zíroziás gazdasági rendszerének teljes reformját. Addig azonban a jelenlegi rendszer toldozgatásával nincs esély a megoldásra.' A miniszter ígéretet tett arra, hogy az új konstrukcióban a képviselő által felvetett problémát is felülvizsgálják Az interpellációra adott választ a képviselő és az Országgyűlés egyaránt elfogadta. Ezzel az interpellációk tárgyalása véget ért Ezután a képviselői kérdések tárgyalása következett. E napirend során Roszik Gábor (Pest m., 4. vk.) például az egyházpolitikai titkárság felállításárci, annak indokairól kérdezte a miniszterelnököt. A képviselő annak létrehozását több szempontból is elsietettnek ítélte, /mivel a kormány nem várta meg a vallásügyi törvény megalkotását. Végezetül arról tudakozódott, hogy a kormányfő mivel indokolja az ÁEH volt elnöke, Miklós Imre szerinte — széles egyházi és nem vallásos körökben is — megütközést keltő kormánykitüntetését. A kormány megbízásából Glatz Ferenc, az egyházügyi kérdésekért felelős művelődési miniszter válaszolt. Hangsúlyozta, hogy Miklós Imre államtitkár a kitüntetését nyugdíjba vonulása alkalmából kapta, 18 éves állami szolgálatáért. Kitüntetésének politikai megítélése csakis a régi egyházpolitikai struktúrában értelmezhető. A vallásügyi tanácsot a kormány azért hívta létre, mert meggyőződése: az egyházak képviselői nélkül az államnak semmiféle koncepcionális kérdésben nem szabad álláspontját kialakítania. Király Zoltán (Csongrád m. 5. vk.), a miniszterelnökhöz intézett kérdésében megfogalmazta: számos olyan állami és politikai vezetőről (Folytatás a 3. oldalon) Szóval, mit is mondjak? Parlamenti jegyzet EGY CIKK MEGELEVENEDIK Van annak jó öt. éve is, hogy a karcagi kórház pszichoterápiái osztályán nem mindennapi dráma játszódott le. Miközben az egyik orvos a beteggel foglalatoskodott, egy másik beteg hátulról borzalmas ütést mért a doktor fejére egy fajansz mozsártörővei. Szerencsére a fiatal orvos valamikor birkózott, no meg a koponyája is kemény kun koponya volt, így „csak” a maga elé emelt karja törött el és a fején keletkezett az ütés erejével arányos dudor. Akkor szörnyűlködve írtam a cikkemben arról, mi lett volna, ha egy gyönge virágszálat, egy ápolónőt ér az elemi erejű csapás. Még rágondolni is rossz ... És persze szóvá tettem, hogy ebben a veszélyes szakmában, ami az elme és idegápoló foglalkozása, nincs veszélyességi pótlék. Az írás persze, hogy nem jelent meg, a szerkesztő azzal adta vissza, hogy miért állok én le bért követelni éppen ezeknek az ápolóknak, amikor az egész egészség- ügyi szakma helyzete olyan-amilyen. De hát — próbáltam érvelni — ezeket időnként agyonverik... És hát ami a szociális gondozókban folyik, az a legélénkebb fantáziát is túlszárnyalja. Ide valóban olyan elhivatottság kell, amit illene legalább a magasabb pótlékban elismerni. Minderre azért emlékeztem vissza — mondhatom némi elégtételt is érezve —, mert a parlamenti ülésszak első napján ugyanezek a nővérkék és ápolók vonultak az Országház elé és nézték farkasszemet a rendőrkordonnal, ami látványnak talán ijesztő volt ám igazi veszély nem fenyegette a demonstráció résztvevőit. Jó, a rendőrök természetesen a törvény szigorával léptek fel, éppen egy olyan törvény megtartásáért — márhogy az ülésszak alatt nem szabad tüntetni a Kossuth téren —, amit nem is régen hozott a parlament. Ám az erőszak ezúttal megbicsaklott. Talán azért, mert. a nővérek is egyenruhában voltak. Jövés-menés ebben a kis hazában A legfrissebb mandátummal rendelkező képviselők hozzászólását a sajtóteremben mindig is megkülönböztetett figyelem kísérte. Engem Raffay Ernő történész apró tanulmánya ragadott meg, mert hát ritkán adódik mód arra, hogy egy ember ennyire szemléletesen láthassa, mily nagy jövés-menés is volt történelmünk során a Kárpát-medencében. íme, ezt a történelmi tablót festette fel szakmai alapossággal az új képviselő: a XIII. századig — minden bevándorlási törvény nélkül — érkeznek Magyarországra besenyők, úzok, vallonok, szászok. Később a kunok, jászok, szlovákok tülekednek a medencébe. Románok lepik el a folyók völgyét, majd a következő kétszáz évben ruszinok, cigányok, á törökök elől menekülő szerbek kerestek nálunk menedéket. A török háborúk alaposan átrajzolták Magyarország etnikai térképét. Mert a kipusztult magyarság helyére délszlávok jönnek, majd németeket, svábokat telepít Mária Terézia idejében az osztrák kancellária. Később ukránok, görögök, örmények, bolgárok találnak otthont minálunk. Még később már számadatok is fennmaradtak, így 1770 táján 250 ezer románt jegyeznek határainkon belül, 65 év múlva viszont számuk 550 ezerre emelkedik. A szászok 120 ezren vannak, a zsidók száma 1850-ben 340 ezerre tehető és 1910-ben már 910 ezret számolnak. A németek 1850-ben 1 millió 356 ezren vannak és 30 év múlva 2 millióan. Trianon után 350 ezer magyar költözik haza, 1945 után újabb 150 ezer menekül hozzánk Dél-Erdélyből. A ’40-es évek végén 68 407 magyart költöztetnek át Csehszlovákiából. Lengyelországból 1939-ben 100 ezer politikai menekült érkezik. De megindult az emberáradat kifelé is. A kiegyezés után több mint 2 millióan fostak vándorbotot, legtöbben az Egyesült Államokba indultak vagyont gyűjteni. A második világháború alatt 400 ezer zsidót hurcoltak koncentrációs táborba. és 80 ezer ember menekült el. Kitelepítettek 63 ezer szlovákot és 186 ezer németet. 1948—56 között 120 ezer magyar lépte át a magyar—osztrák határt. 1958 és 1980 között 60 ezren távoztak az országból illegálisan és 30 ezren legálisan. 1980-tól napjainkig 25—30 ezer ember hagyta el Magyarországot. A végeredmény tehát: 1948 óta közel félmillió embert veszítettünk, így mindenképp aktuális volna arról beszélni, hogyan lehetne európai módon szabályozni az évszázadok óta tartó határforgalmat. Kétségbeesett füstjelek Az ősz a levélhullás ideje. Hullanak a levelek a Parlament folyosóján is. Egyesületek, szövetségek árasztják el irományaikkal a honatyákat. Legutóbb a folyosói asztalon egy nyílt levelet találtak, a képviselők, feladó az Országos Dohánv- füstmentes és a Józan Élet, Egészség- és Családvédő Szövetség. Reménykedő iromány volt ez, és amihez támogatást kértek a választmány tagjai, az a szenvedélybetegségek elleni harc volt. Némi szemrehányással említették fel a levél írói, hogy bizony félretették a nem dohányzók védelmében hozandó törvény tárgyalását, és feloldották az alkoholos italok árusításának reggeli korlátozását. Pedig . . . közismert, hogy a 30—50 éves korosztály halálozási aránya világviszonylatban nálunk a legmagasabb. Jó lenne, ha az egészség megőrzésben a közéleti személyiségek példamutatással járnának elől. Nem lehet hitele annak a politikusnak, aki az egészség megőrzés szószólójaként rabja valamelyik szenvedélybetegségnek. Mit mondjak, ezután ió néhány honatya nem kis lelki ismeretfurdalással nyomta el cigarettáját azokban a díszes rézhamutartókban, amelyekben tán Mikszáth Kálmán szivarja is füstölgött. —pb— „Mi is legyen a laktanyákkal?”
