Néplap, 1989. szeptember (40. évfolyam, 207-232. szám)
1989-09-02 / 208. szám
ßüagaäM 6 Gsak egy gyufaszálon múlott... A szolnoki vasúti rendezőpályaudvar sínjei között olyan forróság volt, mint egy frissen befűtött kemencében. Alaposan begyújtottak odafönn, mintha valami száraz lángban ki akarnák sütni az egész várost. És ez majdnem "sikerült" is, hiszen azon a hétfői napon — lehet, sokan nem is tudják — veszélyben forgott a város. A baj nem jár egyedül Augusztus 7-ét mutatott a naptár. Délelőtt 11 óra körül járt az idő. Szeged íelől egy tehervonat gördült be az állomásra. Amikor megállt, Pongrácz Ferenc kocsivizsgáló szokásához híven elindult, hogy ellenőrizze a vagonokat. — Aznap éppen egyedül voltam — meséli —, s így körbe kellett mennem a hosszú szerelvényen. Az egyik oldallal végeztem, s mikor átjöttem a másikra, láttam, hogy tőlem pár lépésre közvetlenül a föld fölött valami Délibáb-szerű tünemény hömpölyög. Nem gondoltam semmi rosszra, hisz előfordult már olyan, hogy ha szorul a kocsi fékje, akkor bemelegszik és füstöl. Először azt hittem, hogy most is ez történt. Csak amikor közelebb értem, vettem észre hogy egy csőből szivárog a gáz. Nem tudtam megállapítani, hogy mi lehetett mert a vagon oldalára erősített táblán idegen nyelven tüntettek fel mindent, mert a kocsi Sopronon át Ausztriába ment. Így mindjárt szóltam a térfőnöknek, hogy baj van, intézkedjék, és vigyék el innen ezt a vagont biztonságosabb helyre, mert sosem lehet tudni, meg jobb félni mint megijedni. Csak később hallottam, hogy az a vagonból hömpölygő valami izopentán volt. Tudja, 23 éve dolgozom itt, naponta 1200—1300 vagont megvizsgálok, de ilyennel mégnem találkoztam. — Nekem 12 óra tájban szóltak, hogy az egyik vagonból kifúj a gáz — kínál hellyel Nagy Béla állomás- főnök-helyettes. Azonnal utasítottam az embereket, hogy vegyék ki a kocsit a szerelvényből, és különítsék el, hisz a tűzvédelmi szabályzatunkban is le van írva, hogy tűzveszélynél, gázszivárgásnál olyan helyre kell vinni a vagont ahol azt baj esetén könnyen oltani ■lehet. Elvontattuk a hibás kocsit, és addig nem is riasztottunk senkit. De amikor megláttam, akkor ijedtem — összeállítottuk a szerelvényt, úgy hogy benne volt a tűzoltó vonat is — szól közbe Tarkó Gyula körzeti tűzvédelmi felügyelő, aki yisszakísérte a két hibás meg, hisz egy 60—70 milliméteres csonkon szabályosan lövellt ki a gáz. Azonnal telefonáltam, hogy küldjék a tűzoltó-vonatot, mert itt nagy baj lehet. Szóltam a főnökömnek, ő értesítette a tűzoltókat, a Budapesti MÁV Vasúti Vegyvédelmi Elhárító Egységet, meg a Gáz- és Olajszállító Vállalat Különleges Elhárító Egységét, hisz tudtuk az izopentán annyira veszélyes, hogy levegővel keveredve robbanó- elegyet alkot. Éppen ezért a környéken leállítottuk a forgalmat, áramtalanítottuk a villamos felsővezetékeket, az embereknek megtiltottuk a dohányzást. Mozdulatlanságba merevedett a környék. Közben a helyszínre értek a mentők, s a tűzoltók is, akik azonnal elkezdték a locsolást, vízzel hűtötték a vagont meg a síneket. A rendőrök is megjöttek, ők a helyszínt biztosították, s jó száz méteres körzetben lezárták a területet. Ide illetéktelen nem tehette be a lábát. Szóval, minden rendben ment, egy- másfél óra múltán megérkeztek Budapestről és Hajdúszoboszlóról a vegyvédelmi elhárító egységek is. Legelőször műszeres méréseket végeztek, s mondták, hogy nem kell nagyobb területet lezárni. De a baj mégsem járt egyedül. Ugyanis már elmúlt délután három óra, amikor hívott telefonon a szolgálatban lévő kocsirendező, hogy egy másik izopentános vagon is ereszt. így elkülönítettük azt is. Közben a vegyvédelmisek hozzáláttak a hiba elhárításához. Mint megállapították, az első vagonnál a légzőszelep tömítőgyűrűje, a másiknál pedig a kocsi tetején lévő dómfödelet lezáró gumitömítés romlott el. A szakembereknek Végül is sikerült mindkét vagont gumigittel, ragasztóval eltömíteniük. Este fél 8 Után pár perccel végeztek, s 'megadták az utasítást, hogy milyen feltételek mellett lehet útnak indítani a vagonokat. vagont a kiindulási helyére. Megtörténtek az intézkedések — folytatja —, hogy végig zöld utat kapjunk, s elindultunk Algyő felé. Pontosan este nyolc órakor léptük át a szolnoki kijárati jelzőt, s végig szabad utunk volt. Vészhelyzetben nálunk nincs mese, félreállítanak mindent, még a kormányvonattal szemben is elsőbbséget élvez egy ilyen szerelvény. Éjjel negyed 12-re értünk Algyőre, persze ott már vártak bennünket s azonnal a két vagon elé állt egy mozdony, és vitték vissza a kocsikat a telepre. Tudja, akkor nem is nagyon gondoltunk bele ebbe az egészbe, hanem másnap, amikor már kissé megnyugodtunk, valósággal szaladgált a hátunkon a hideg, hogy mi lett volna ha ... Mert ha azok a vagonok ne adj’ Isten „elszállnak” beindult volna egy láncreakció. Hisz ugyanabban a szerelvényben volt még másik két izopentánnal, meg négy propán-bután gázzal töltött vagon is. Pető László, a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat gáztermelési osztályvezetője először kissé meghökken amikor elmondom, hogy miért keresem, aztán mégis kötélnek áll. — A nemzetközi áruk fuvarozását szabvány írja elő — vág bele — amit Magyar- országon is kötelezően alkalmazni kell. A mi vállalatunk évente több mint 200 ezer tonna propán-butánt, 60 ezer tonna körüli izopentánt, valamint izohexánt és ezek keverékeit gyártja. A propán-bután jórészét itthon értékesítjük, az izopem tánt pedig exportáljuk, főleg Ausztriába, de szállítunk belőle az NSZK-ba is. Nos, az előbb említett előírás pontosan szabályozza, hogy milyen vasúti vagonokban szállíthatók ezek az anyagok. Nálunk a szabályok betartása teljesenter- mészetes napi tevékenység, mert például külföldi szállítás esetén a határon a szomszédos ország vasutasai is ellenőrzik, hogy minden rendben van-e. A két vagont — amelyek itt a szol- * • — Augusztus 7-én pontosan 13 óra 13 perckor kaptuk a jelzést, — lapozgat a papírjai között Kurgyis Já- 'nos tűzoltó százados — és abban a pillanatban 1-es kiemelt riasztást rendeltünk él, ami azt jelentette, hogy ‘Szolnokról két vizes fecskendős és egy porral oltó járművünk indult a helyszínre. Ugyanakkor értesítettük a ceglédi meg a mezőtúri tűzoltókat is, mert az izopentán nagyon veszélyes ‘anyag. Színtelen, csaknem szagtalan folyadék, szabadba jutva a levegővel elegyedve nagyon könnyen gyullad — úgy fújja fejből a vegyület legfontosabb jellemzőit a százados, mintha ‘könyvből olvasná. Gyorsan párolog — folytatja —, de a levegőnél nehezebb. így a gőze a talaj szintjén hömpö• lyög és gyújtás esetén még égész hosszú szakaszon is Visszalobban. Forró felülettől szikrától is berobbanhat. Ezért volt veszélyes az egész, hisz a vasúti sínek a több mint 30 fokos hőségben szabályosan áttüzesed- tek, s attól is meggyulladhatott volna. Azt is tudtuk, hogy vízzel nem elegyedik, hanem annak a felszínén tiszik és a levegővel ott is robbanóképes elegyet alkot. Egészségre káros, nagy tömegben való belégzése bó- Öultságot idéz elő, szívrit- hnus-zavarokat okozhat, súlyosabb esetekben pedig ‘eszméletvesztés és légzésbé- ‘nulás is fölléphet. Éppen ezért embereink légzőkészülékben, védőruhában dolgoztak, s szerencsére minden rendben ment. A szó szoros értelmében meleg noki vasútállomáson romlottak el — az algyői üzemünkben töltötték meg és adták föl. — Hallani lehetett olyan hangokat is — vetem közbe —, hogy túltöltés miatt adódott a hiba. — Erről szó sincs — rázza tagadólag a fejét beszélgetőtársam, s hogy szavainak nyomatékot adjon, elém teszi a két szóban forgó vagon fuvarlevél-másolatát. Meg van határozva — mondja —, hogy menynyit lehet beléjük tölteni. A MÁV ezt ellenőrzi, és nem is veszi át szállításra a kocsikat, ha a megengedettnél több van bennük. Nézze, — .bök mutatóujjával az egyik fuvarlevél számsorára — az első vagonban 49 ezer 720 kilogramm izopentán volt, holott 55 ezer 900 kilót lehetett volna tölteni bele. A másik vasúti kocsi- dán is kevesebb volt a megengedettnél, hisz annak az engedélyezett töltetsúlya 59 ezer 700 kilogramm, ezzel szemben csak 49 ezer 610 kiló izopentán került bele. Tehát túltöltés nem történt, s induláskor rendellenességet sem .tapasztaltunk. Hisz ezeket a vagonokat velünk együtt a MÁV műszeresen ellenőrzi, hogy megfelelően zárnak-e. A fuvarlevélen ezt is rögzítették — mutat a bolhabetűkre Pető László, ahol ez olvasható: „A kocsi műszeresen ellenőrizve, gáz- tömör.” ... ___ — Szóval önök teljesen vétlennek tartják magukat? — szólok közbe. Valódi felelős csak akkor lett volna — lett volna? — ha tragédiába torkollik ez az eset? — Mi mindig nagy súlyt fektetünk a biztonságra, de még így is előfordulhat, hogy használat miatt „elfárad” a gumitömítés. Ezeket a vagonokat béreljük, az egyiket egy NSZK-cégtől, a 'másikat meg a Gáz- és 'Olajszállító Vállalattól, s ők rendszeresen szervizelik, javítják a kocsikat. volt a helyzet — teszi hozzá Kurgyis János — de mikor szóltak azonnal mentünk. De ez természetes is, ■hisz nekünk minden esetben a riasztástól számított '1 percen belül el kell hagyni a laktanyát. Rajtam a sor meglepődni. — Nem hiszi? — néz a szemembe a százados. — De igen... — Ám nem lehetnek túl meggyőzőek szavaim, mert megismétli: szóval nem hiszi? Tudja mit? Tegyünk egy próbát — áll elő a javaslattal, s lehív a földszintre. Odaszól az ügyeletesnek, hogy riassza az 1-es és a 2-es kocsi személyzetét. 'Megszólal a csengő. Stoppolom az időt, s nem akarok hinni a szememnek, mert 22 ‘másodperc múlva a két tűzoltókocsi villogva, szirénázva elhagyja a laktanyát. A Százados láthatóan elégedett, s csak ennyit mond: hát így megy ez nálunk. Még szerencse — gondolom magamban —, hisz többek között nekik meg még néhány tucat ember ‘összehangolt munkájának rKöszönhető, hogy nem lett ‘nagyobb baj. Pedig annyira közeli volt a veszély, hogy a pusztulás szelleme itt lopakodott, sunyított a kertek alatt, s az Ott serénykedő émberek akaratlanul is egy gigantikus hazárdjáték szereplőivé váltak. Tudták ezt nagyon jól, egyikőjük a 'munka végeztével meg is jegyezte: csak egy gyufaszálon múlott, hogy most nem 'kell átrajzolni Szolnok térképét. Nagy Tibor Vissza a feladónak Meleg volt a helyzet Tűzi kovács 66 éve űzi ezt a nehéz mesterséget a 80 éves Kövesdi András bácsi Jászkiséren. A műhelyt, amelyben még most is naponta dolgozgat 1907-ben az édesapja építette. Délelőtt dolgozik, mivel a délutáni pihenőre nagy szüksége van a másnapi munkához. Felvételeink a patkókészítés látványos mozzanatait örökítették meg. Fotó: Mészáros János
