Néplap, 1989. szeptember (40. évfolyam, 207-232. szám)
1989-09-01 / 207. szám
1989. SZEPTEMBER 1 3 Már a döntést megelőzően Világkiállításért Kft. alakult Világkiállításért Kft. alakult Budapesten 12 építőipari kivitelező, beruházó és tervező vállalat részvételével, 12 millió forintos alaptőkével. A társaság célja, hogy megszervezze a magyar vállalkozók részvételét a beruházás 50 hektáros területének, illetve 100 ezer négyzetméternyi épületének előkészítési, megvalósítási munkálataiban. A magyar parlament őszi, illetve a nemzetközi szervezet decemberi a kiállítás megrendezéséhez hozzájáruló döntése esetén kevés már az idő a létesítmények 1994 végi átadásáig. A kft. ezért már most, a végleges döntés előtt is megkezdi a különféle információk gyűjtését, rendszerezését. a piackutatást, üzletszervezést, a marketing tevékenységet. Számítanak arra, hogy kedvező döntés esetén a jövő év elején már bekapcsolódhatnak a konkrét területelőkészítésbe és más munkákba. Tájékoztató politikai főiskolásoknak Tegnap a megyei pártbizottság székházában Madaras László, a megyei pártbizottság titkára a kongresz- szus előtti feladatokról, a megyei pártértekezlet után kialakult helyzetről, tennivalókról tájékoztatta az MSZMP Politikai Főiskolájának Szolnok megyei nappali és levelező tagozatos hallgatóit. Ebben a tanévben harmincketten folytatnak tanulmányokat a megyéből az intézményben. Az MSZMP programtervezete nyomában Még kevesen tanulmányozták mélyebben Közömbösség is tapasztalható Egy hónap választ el bennünket az MSZMP kongresz- szusától. A kongresszus sokak szerint kétesélyes: vagy sikerül egyezséget kötni a vitás kérdésekben, vagy nagy ütemben tovább mélyül a pártmozgalom válsága. Sikeres kongresszusra csak abban az esetben számíthatunk, ha az alapvető nézet- különbségek nagy része mar a fórum előtt tisztázódik és a koncepciók világosan kirajzolódnak. Ha ez elmarad, komoly veszélye van egy indulatból, ösztönből politizáló kongresszusnak. Nemrég tették közzé az MSZMP új programnyilatkozatát. Annak jártunk utána, hogyan fogadta a párttagság a dokumentumot, milyen reakciókat váltott ki a tervezet. Messzemenő következtetéseket természetesen az első jelzésekből még nem lehet levonni, de a kezdeti tapasztalatok minden esetre elgondolkodtatóak. Ladányi Sándor, a Szolnok Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat törökszentmiklósi telepének üzemi pártbizottsági titkára: — Azt tapasztaljuk, hogy van érdeklődés a közelmúltban megjelent programtervezet iránt, de az az igazság, hogy kevesen tanulmányozták még mélyebben. Elsősorban vezetők, irányítók körében érzékelhető, hogy foglalkoznak ' a dokumentummal. Egyértelmű állás- foglalások még nincsenek. Az eddig megfogalmazott vélemények rendkívül vegyesek. Egyesék — főleg idősebbek — szerint a program túl .,engedékeny” — ezt a tulajdonviszonyokról leírtak kapcsán jegyzik meg. Mások viszont ennek éppen az ellenkezőjét állítják. Sokan eleve fenntartással vannak a tervezet jránt és azt mondják: a párt programjai eddig sem valósultak még, mi a biztosíték arra, hogy ezt most végig tudjuk vinni? Tapasztalható közömbösség, visszahúzódás is. Vannak, akik a program létjogosultságát vonják kétségbe: egyáltalán vezető párt marad-e az MSZMP, szüksége lesz-e ilyen programra — kérdezik. Bizonytalanná teszi a párttagságot az is. hogy egv hónapra sem látnak előre. Nap mint nap találkoznak olyan hírekkel, nyilatkoza • tokkal, amelyek felkavarják a kedélyeket és elterelik a figyelmet a kongresszusról. Kocsári Lászlóné, a kisújszállási városi tanács párt- alapszervezetének titkára: — Megmondom őszintén, nincs számottevő érdeklődés a kongresszusi dokumentumok iránt. Mindenki megkapta a brosúrát — megkérdeztük a tagságot, hogy igényt tartanak-e az anyag közös megvitatására. Nemmel válaszoltak. Egyébként az sem hagyható figyelmen kívül, hogy egy hét múlva pártértekezlet lesz Kisújszálláson és inkább ezzel foglalkoznak az emberek. Visszatérve a programnyilatkozatra: a közömbösség abból is származik, hogy a tagság még mindig nem érzi, hogy beleszólhat az országos ügyekbe. A dolgok akaratuk ellenére haladnak — például senki nem kérdezte meg őket arról, a párt kivonuljon-e a munkahelyekről vagy ne. Sokan már feladták a küzdelmet és kilátástalannak ítélik meg a helyzetet. Lécz János, a szolnoki Papírgyár üzemi pártbizottságának titkára: — Ügy látom, a tagság körülbelül húsz százaléka, az úgynevezett „aktív mag” foglalkozik a tervezettel. Ebben a segédmunkástól az osztályvezetőig mindenki megtalálható. Kilenc alapszervezet van a gyárban, eddig kettőből érkezett jelzés. A vélemények nagyon eltérőek. Nem vitatják a dokumentumban leírtakat, inkább azt mondják: jó volna, ha így lenne, de annyiszor mondtuk már ezeket. Napjainkban pedig olyan belpolitikai események zajlanak, amelyek elterelik az emberek figyelmét a kongresszusról. A nagy kérdés foglalkoztatja a tagságot: megmarad-e a párt vagy feloszlik? A részletekkel nem is nagyon törődnek. Most nehéz állásfoglalást kicsikarni tőlük. Bizalmatlanság, bizonytalanság tapasztalható. Sok a kilépés, többen pedig várakozó álláspontra helyezkedtek. Dr. Vadász János, az Egészségügyi Pártbizottság titkára: — Azt hiszem, nem vagyok jó alany az interjúhoz, mert keveset tudok mondani. A tagságot nemigen érdekli a programnyilatkozat, többen visszahúzódtak, nem mondanak véleményt, kivárnak. Szerepet játszik az is, hogy a „házunk táján” nagy dolgok zajlanak, főigazgató főorvos-választás előtt állunk, az emberek figyelmét inkább ez köti le. Személyes véleményem, hogy a programnyilatkozat jó, csak a kérdés az. mi valósul meg belőle. Varga Ferenc, a kenderes! községi pártbizottság titkára: — Részletes információink még nincsenek a dokumentum fogadtatásáról, szisztematikus véleménygyűjtést nem szerveztünk, A napokban lesz pártbizottsági ülésünk, ahol kötetlen beszélgetést folytatunk a programtervezetről — utána már többet tudok mondani. Azt tudjuk, hogy a tagság nagyon várta az egyértelmű állásfoglalást, a párt visszavonulásával sokan bizonytalanná váltak. Magam már többször elolvastam a dokumentumokat. A múlt értékelésével egyetértek, de vallom, az 56-os események messze bonyolultabbak attól, hogy most egyértelműen meg lehessen ítélni. Hiányolom a programnyilatkozatból annak kimondását, hogy az MSZMP következetesen fellép a kommunista- és szovjetellenes megnyilvánulásokkal szemben. Az új párt pedig ne csak nemzeti, hanem nemzetközi is legyen. A tulajdonreform mellett szerintem meg kellene jegyezni: a párt a közösségi tulajdon híve. Pozitívnak tartom, hogy a dokumentum nagy jeléntő- séget tulajdonít a kultúrának, a tudásnak. Egy kérdés is megfogalmazódott bennem. Korábban úgy volt. hogy a tisztségviselőket országos pártszavazással a tagság fogja megválasztani. Tervezik ennek megvalósítását? A TŐKEIMPORT realitása Régen a szocialista építés alapfeltételének tekintettük, hogy nem lehet az országban idegen tőke. Most a gazdaságépítés egyik kiemelt feladataként kezelik a nyugati tőke becsalogatását. Ebben a tekintetben is csak a végleteket ismerjük. Most a végletességnek csak az aktuális oldalával foglalkozom: mennyi a realitása annak, hogy az ország gazdasági helyzetének javításában fontos szerepe lehet a beáramló nyugati tőkének? Ne kergessünk illúziókat Meggyőződésem szerint napjainkban az általánosan feltételezettnél jóval kevesebb. Márpedig hiba az, ha a kibontakozást olyan tényezőktől várjuk, amelyeknek a realitása hiányzik, ha a figyelmet nem arra fordítjuk, ami valóban fontos, hanem konstruálunk magunknak ilyeneket. Persze nem vitatom azt, hogy érdemes-e a nyugati töke beengedése, és hogy meg kell teremteni az ehhez szükséges feltételeket. A nyugati vállalatoktól sokat tanulhatunk, hozzásegíthetnek ahhoz, hogy elterjedjenek rugalmasabb módszerek, kiegészüljenek a meglévő technikai feltételek, sőt vannak olyan területek is, ahol a nyugati tőke ráirányíthatja a figyelmet az összehasonlítás lehetőségeire. Ennek ellenére nem látok semmi realitást arra, hogy a nyugati működő tőke nagysága évente elérje a nyugati hitelek kamatterheinek akárcsak a harmadát is. Mi kell ahhoz, hogy egy közepesen fejlett országba bejöjjön a tőke? — A. világgazdaság átlagánál dinamikusabb gazdasági fejlődés. Ezt úgy is mondhatjuk: a világgazdaságban kialakultnál magasabb profitráta. A jelenlegi magyar gazdaságra minden elmondható, csak ez nem. A gazdaság stagnál, a tőkebefektetések hozadéka alacsony. —'■ Nagy politikai és gazdasági stabilitás. Napjainkban a tőke óvatos, nem megy oda, ahol nem érez megfelelő biztosítékot arra, hogy nem változik kedvezőtlenül a politikai helyzet, nem történnek a tőkebefektetés megtérülését befolyásoló mechanizmus-változások, vagyis nem változik az adórendszer, nem módosulnak a vámfeltételek. az elért nyereség kivitelének feltételei. Ezekről sem mondhatjuk, hogy a mi esetünkben ezek az átlagosnál jobbak. E két feltétel sokkal fontosabb, mint mindaz, amit a kormányzat kedvezményként adhat. Ezt az állítást jól bizonyítja az a tény, hogy az elmúlt évtizedekben a tőke világpiacán az országok közötti tőkemozgás legalább 90 százaléka a fejlett országok között történik, a kevésbé fejlett országok irányába lényegesen kisebb a tőkemozgás, mint a kevésbé fejlettebbektől a fejlettek felé. Eddig még nem volt arra példa, hogy a klasszikus tőkekedvezmények biztosítása jelentős tőkeimportot eredményezett volna. Az illetékesek azonban nem tanulnak a tényekből, ma is azt hiszik, hogy a tőke oda áramlik, ahol olcsóbb a munkaerő, ahol kedvezőbbek az adózási feltételek. Ez a feltételezés, mint sok más tévhitürík, még igaz volt a múlt században, de egyáltalán nem igaz napjainkban. A hazai vállalkozó nem kerülhet hátrányba Van azonban más kifogásom is: élesen ellenzők minden olyan kedvezményt, amely megkülönböztetést jelent a hazai működő tőkével, valamint az új hazai beruházókkal szemben. Tarthatatlannak tartom azt, hogy a hazai tőke nemzetközi mértékkel mérve is nagyon súlyos adóterhet viseljen, a külföldi számára pedig hazánk adóparadicsom legyen. Minden gazdasági és erkölcsi alapot nélkülöz az a gyakorlat, hogy a hazai tőke viselje a külföldi tőke működésével járó kedvezmények terheit. Ha egy országban nem elégségesek a külföldi tőkének azok a feltételei, amelyek mellett a magyar gazdaságban a tőke működik, akkor nem is szabad becsábítani. Hibás az a rendszer, amelyben a magyar vállalatoknak csak azért érdemes külföldi tőkével (társulniuk, hogy adókedvezményben részesüljenek. A kiskapukat gyorsan felismerő magyar leleményesség azt fogja eredményezni, hogy az országban minden magyar vállalatnak lesz vegyesvállalati ága is, és a nyereségét oda fogja átkönyvelni, hogy kevesebb adót kelljen fizetnie. Ezt akkor is megteszi, ha az a társadalom szempontjából előnytelen. Tételezzük fel, hogy egy vállalatnak 200 millió forintos nyeresége van. Ma abból 110 lenne az adólevonás. Alakít egy vegyesvállalatot jelentéktelen nyugati tőkerészesedéssel és oda ügyeskedi át a nyereségének felét. Ezen 50 milliót keres. Ebből hajlandó a nyugati, partnernek 20 milliót átengedni, akinek a beruházása így vonzó lesz, csak a magyar társadalmat éri veszteség. Erkölcsileg is megen- gedhetelennek tartom a magyar fél számára hátrányos megkülönböztetéseket. Miért legyen egy tőkéssel szemben hátrányos helyzetben az, aki magyar? Élesen rávilágít a helyzet fonákságára az a példa, amikor egy „külföldre szakadt hazánkfia” és egy itthon maradt magyar együtt ruház be: gazdaságilag jutalmazzuk azt, aki elment. Ez semmivel sem kisebb hiba annál, amikor hazaárulót látunk azokban, akik külföldre távoztak. A megkülönböztetés hátrányai Talán azt akarjuk elérni, hogy a takarékos magyarok megtakarított forintjukon dollárt vegyenek feketén és azt valamelyik külföldi rokonuk nevén fektessék be itthon, hiszen ezzel kereshetnek a bolton? Ahogy a hazai közvélemény korábban nem fogadta el a külföldi állampolgárokkal szembeni hivatalosan szított bizalmatlanságot, és a külföldre került rokont nem különböztette meg a hazaiaktól, úgy nem ért egyet azzal a megkülönböztetéssel sem, amely szerint a külföldi állampolgárok tőkéje, vállalkozási szándéka megkülönböztetett előnyökhöz jut a mi rovásunkra, kárunkra. K, S. A Budapesti Csemege Vállalat 22 idényjellegű ABC-t tart fenn a Balaton partján május végétől szeptember elejéig. Ezekbe a boltokba az ország nagyobb üzleteiből biztosítják a személyzetet. A szolnokiak évek óta Boglár- lelle felsőn a Vadvirág kemping melletti ABC-t üzemeltetik. Ezen a nyáron Remete László vezetésével 5 szolnoki csemegés látta el a feladatokat a vásárlók teljes megelégedésére. — NZS — Csemegések a Balatonnál
