Néplap, 1989. szeptember (40. évfolyam, 207-232. szám)
1989-09-01 / 207. szám
4 1989. SZEPTEMBER 1 Néplap Új tanév kezdődik? Szeptember 4-én zsivajgó, izgatott gyermekihaddal népesülnek be az iskolák. Országszerte izgalommal várják ezt a napot. Mert rendhagyó kezdésről van szó, arról, hogy szabad-e, kell-e, lehet-e elkezdeni a tanítást. Meggyőződésem, hogy megyénkben „tanár, diák együtt ' nevetve”, egymás szavába vágva sorolja nyári élményeit az első órákon. De az országiban nem mindenhol várható ez ilyen biztonsággal. Félő, hogy néhol — bár a gyermeksereg úgyis meg fogja szállni az iskolát — tanár, diák együtt szomor- kodva, keseredve ügyel egymásra, s az órák, a tanórák mégsem kezdődnek el. Hogyan is jutottunk el idáig? Az oktatási törvény szellemi felszabdulást hozott a pedagógusoknak. Tematikailag, módszertanilag is megújulhattak, igaz — intézményi keretek között. Ugyanakkor magukra is maradtak, elsősorban tőlük függ, hogy milyen színvonalon dolgoznak. A költség- vetés — a régi beidegződéssel — ugyanolyan mértékben támogatta a minőségi- és a rutinmunkát. De az utóbbi évek társadalmi változásai kikényszerítették — és egyre inkább követelni fogják — az iskolák belső megújulását is. A piacgazdaság mechanizmusai az oktatásügyben is érvényesülni kezdenek. A színvonalat meg kell becsülni nemcsak erkölcsileg, hanem anyagilag is. Magára vessen az az iskola, mely tétlenül várja, hogy központi utasítások érkezzenek, mely felülről jövő igények teljesítésével akarja önmagát fenntartani. A központi szervek, tanácsok ma már csak biztatást tudnak adni, s legfeljebb — természetesen nem mindenki által elnyerhető — pályázatok útján ösztönöznek cselekvésre. A „felül” már „alul” van. A társadalom egésze, a családok százezrei igénylik elemi erővel, hogy újat. jobbat kapjunk, életrevalóbbat várnak el az iskolától. A demográfiai hullám már harmadik éve elérte a középiskolákat. Óvodák, általános iskolák a kihasználatlanság miatt csoportokat szüntetnek meg. Volt már rá példa, hogy maguk az intézmények sem tudtak tovább működni. A középiskolákban túlzsúfoltság van, máshol a fennmaradásért is küzdfeni kell. A Sz’gorú beiskolázási körzethatárok eltörlése óta a szülő abba az iskolába viszi gyermekét, mely az általános képzésen kívül valamilyen többletet is tud nyújtani. Az az általános iskola, ■az a gimnázium, mely nem alakítja ki profilját, nem fejleszti fakultációs rendszerét, nem indít speciális osztályokat, menthetetlenül lemarad, kénytelen beérni a gyengébb . képességű tanulókkal, s a jövőben a létéért is meg kell küzdenie. Mindannyiunk érdeke, hogy az új tanév az egész Országban normálisan kezdődjön el. De a pedagógusok elégedetlenségét nem lehet egy legyintéssel elintézni. A közhittel ellentétben — nem délelőtt dolgoznak ők, hanem délután is, sőt, gyakran éjszakába nyúlóan. A szünidőkben pedig tanulókat kísérnek táborokba, felkészítőket, tanfolyamokat tartanak, korrepetálják a rászorulókat. Ha a pedagógusok elégedetlenek, akkor ennek az az oka, hogy elegük van abból, hogy ebben a társadalomban csak az ő lelkiismeretükre, hivatás- tudatukra, gyermekszeretetükre hivatkoznak. Napi megélhetési problémáik vannak. Ugyan melyik szülő szeretné, ha gyermekét fásult, fáradt, kiábrándult ember tanítaná? Akinek a figyelme nem a gyermekre irányul? A pedagógusok a szeptemberi fizetésemeléssel az anyagi szférában dolgozó értelmiség átlagkeresetének 60 százalékát fogják elérni. ■Követeléseik minimálisak, a társadalmi elvárásokat szeretnék kielégíteni. Csak egyetlenegy példát hozok helyzetük megvilágítására. A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat az elmúlt évben — vevőkörének csökkenése miatt — megalakította az Alma Mater kört. Ez azt jelenti, hogy a pedagógusok 10 százalékkal olcsóbban vásárolhatnak könyveket a kijelölt könyvesboltokban. Látszólag ez a kedvezmény mindenkinek jó. A dolog másik oldala azonban elgondolkoztató. Volt olyan tanár, aki ezt a szolgáltatást azért nem vette igénybe, mert megalázónak tartotta, hogy már nyilvánosan is szegénynek kell nyilvánítania magát. Az új tanév mindannyiun- kat érint. Alig lehet felsorolni azokat a dolgokat, melyek feszültséget keltenek. Az ingyenes oktatás eszméje a múlté már. Ingyen kapják az elsősök a tanszereket? A többi alsós osztályba járó tanuló kedvezményt ■kap? A felsősök, a közép- iskolások szülei naponta százasokat kell, hogy küldjenek ilyen-olyan befizetésekre? És mi van a napközivel? Az étkeztetéssel? Egy ■tanár már a második-harmadik órán szinte teljes biztonsággal meg tudja mondani, hogy melyik gyerek nem reggelizett az osztályból. És mi van azokkal, akik nem is ebédelnek? Változó vagy rossz (hármas vagy kettes) lesz a magatartásuk és a szorgalmuk, ■mert képtelenek figyelni, ■mert ingerültek, mert csak kóvályognak karikás szemekkel? És egyáltalán — mit fognak tanulni? Van, ami nem változik, de számtalan új elem jelenik meg. A közvéleményt elsősorban az izgatja, hogy miért kötelező az orosz nyelv tanulása, ha egyszer nem kötelező az orosz nyelvet tanulni. Matematikából, reál tárgyakból a világszínvonal élvonalában van általános iskolásaink tudása, de nyelveket a büszke magyar nagyon nehezen tanul. Pedig e nélkül .nehezen kapcsolódhatunk Európához. Orosz nyelvet pedig azért kell tanulniuk a diákoknak — már nem mindenhol, —, mert egész egyszerűen ennek vannak meg a feltételei. Köny- nyű kijelenteni — ezzel népszerűséget szerezve — valamit. A feltételek biztosítása, megléte nélkül nem lehet átállni más nyelvoktatására. Ehhez átfutási idő, négy-öt év szükséges. Kevesebb szó esik az anyanyelvűnkről. Először ezt . kellene magas fokon elsajátítani. Csak a diákok és a tanárok tudják, hogy a tananyaggal is gyakran baj van. Mind a két oldal szenved. A tanár azért, mert talán már a másnapi újság rácáfol ismereteire, a diák meg azért, mert néha nem tudja, hogy mit, mibői tanuljon, milyen elvárásoknak kell megfelelnie. Vajúdnak a tantárgyak: a filozófia, a XX. századi irodalom, a művészettörténet, az orosz nyelv és legfőképp a történelem. Kétszeresen hátrányos helyzetű ma egy történelem—orosz nyelv szakos tanár. S az egyetemek — mintha mi sem történt volna — továbbra is indítják régi szakpárjaikat. És mi van a gyermekeinkkel? Még ha jóllakottak is, hogy bírják a nulladiktól a kilencedik óráig nap mint nap? Koraérett, kiégett fiatalságot akarunk? Túlterheltségük felháborító! A problémákat tovább sorolhatnánk. Reméljük az új tanév mindenhol elkezdődik. Szülő, tanár, gyermek közösen alakítja ki a mindennapok életritmusát. Az oktatás terén legyen verseny az iskolák között, de együtt harcoljanak a társadalomban jobb feltételekért. Ám a nevelés — mindenki ügye. A legszentebb! Neveljünk játszani is tudó, értelmes, vidám, nyitott gyermekeket! B. M. Múzeumi levelek A Damjanich Múzeum Múzeumi Levelek sorozatában megjelent az 59—60. szám. A kötetben tizenegy régészeti, történelmi, néprajzi tárgyú tanulmányt olvashatunk, s összegzést az 1987. és 1988. évi néprajzi és nyelvjárásgyűjtő pályázatok eredményei ről. A könyv nyitótanulmányában Cseh János ásatásmódszertani megjegyzései^ teszi közzé egy VIII. századi avar ház föltárása ürügyén. A történelem hozzánk közelebbi időszakát idézi Dienes Márton a Katonai emlékeim 1918—1921-ig című munkája, amelyet lánya rendezett sajtó alá. A részben verses visszaemlékezés hű képet ad az I. világháborús katonaéletről. A második világháború sem maradt ki a Múzeumi Levelek újabb számából, Góhér Pál eleveníti fel emlékeit Raoul Wallenberg budapesti tevékenységéről. Egri Mária Koszta Józsefről írt tanulmányt a kötetbe. Dankó Imre pedig Túr- keve XVIII. századi kereskedelmét szabályozó rendelkezéseket elemez. Gulyás Éva két tanulmánya is helyet kapott a kötetben. Az egyik a palócok ostyahordási szokásait idézi, a .másikban Hagymásy Sándorra, a túr- kevei származású helytörténeti kutatóra emlékezik. Vendég-üdvözlő és névnapi köszöntőénekeket gyűjtött Józsa László a kunszentmártoni Árva családtól, s ezeket teszi közzé a könyv oldalain. A régi betyárvilágba vezet bennünket Füvessy Anikó tanulmánya, Gergu- lics Péter pedig egy kuruzsló, Veszett Nagy Sándor alakját idézi fel. A kötet az 1987. és 1988. évi pályázatok méltatásával és felsorolásával zárul. A bibliográfiában kilencvenhét díjazott illetve jutalmazott néprajzi, történeti pályamunka szerzője, címe található meg a két év gazdag terméséből. — tg A kék tavak mestere Szolnokon Pjotr Makszavics lavics kiállítása a Helyőrségi Klubban A szolnoki Helyőrségi Művelődési Klubban ma délután 4 órakor nyitják meg Pjotr Mákszavics Javics Tö- rökszentmiklóson született, Vityebszkben élő festőrhű- vész kiállítását. A hetvenegy éves művész regényes életutat mondhat magáénak. 1918. szeptember 5-én Matúz István néven írták be a törökszentmiklósi anyaikönyvbe, anyja magyar volt. apja orosz hadifogoly, aki kényszerűen visszatért hazájába. Matúz István a szolnoki Abonyi úti iskolában kezdte meg tanulmányait, rajzkészségére, a színek iránti érzékére, vonzódására ott figyeltek fel tanítói. Az 1920-as évek második felében Matúz István édesanyjával — meglehetősen kalandos körülmények között — elhagyta az országot, Vityebszkben telepedett le a család. Pjotr Makszavics Javics az 1930-as évek végén végezte el a képzőművészeti főiskolát. 1940-ben szerepelt először kiállításon, igen nagy sikerrel, hiszen a belorusz múzeum a legelső kiállított festményét megvásárolta. A háború azonban késleltette művészi karrierjét. Amikor a hitlerista csapatok Vityefoszikhez közeledték, a fiatal festőművész elásta festékes tubusait, ecsetjeit, s a következő években fegyveresen harcolt a fasiszták ellen. Részt vett a Szolnok és Budapest körüli harcokban, Csehszlovákia felszabadításában. majd amikor levethette a katonaruhát, újra a festöállviány elé állt. P. M. Javics. festészete a vizekkel, nyírfaerdőkikel ékesített szépséges belorusz tájhoz kötődik, sugárzik képeiSzigetek a Dvinán (olaj, 40x60 cm) Kislány — zöldben (olaj, 50x40 cm) tette, hiszen az órzelemgaz- dag gyermekarcok jól beleillenek a festő nyílt, mély humánumú képzeletvilágába.' Szülőföldjéhez ma is erős szálak fűzik, tavaly a mezőtúri alkotótelep vendég- művésze volt, az ott festett képeiből néhány a Szolnoki Galéria kiállításán látható. A belorusz képzőművészek szövetsége tavaly gyűjteményes kiállítás rendezésével ünnepelte a 70 éves művészt, s hozzávetőlegesen az ott kiállított, Japánban. Kínában, Vietnamban és több európai országban már bemutatott képekből áll P. M. Javics szolnoki tárlata. A szolnoki tárlat csak szeptember 8-áig látogatható, mert szeptember 15-étől a szülőváros, Törökszent- miklós rendezi meg P. M. Javics — alias Matúz István nagyszabású kiállítását. Tiszai Lajos Rezesbandák igényes utóda Újjászületett az Alföldi Olajbányász zenekar Színpompás ünnepség a szolnoki Jubileum téren: a vasutaskórusok országos találkozójának záróakkordja. A felsorakozott kórusok előtt elegáns egyenruhában, pattogó ritmusú indulót játszik az Alföldi Olajbányász zenekar ifj. Varga Gábor tamburma- jor vezényletével. A szemet és fület gyönyörködtető ünnepélyt. a Kodály Zoltán Ének-zene Tagozatos Általános Iskola bájos majorette- csoportjának bemutatója teszi még látványosabbá. A ma már ötvenöt tagú Alföldi Olajbányász zenekar fiatalodása 1982-ben kezdődött el, amikor is — az utánpótlás nevelésének szándékával — megalakult a Kodály Zoltán Ének-zene Tagozatos Általános Iskola és a Bartók Béla Zeneiskola fúvószenekara. Az ott folyó munka eredményeként a zenekar régi tagjainak társaságában sok fiatal muzsikus tanulja a társas zenélés e sajátos stílusának fortélyait: általános iskolás gyerekek, középiskolások, szakmunkástanulók láthatók a zenekar soraiban, nem lebecsülendő számban. Az izmos zenekari hangzást, a szólamok szép tónusát katonazenészek és zenetanárok avatott játéka teszi teljessé. A zenekar műsora a kor követelményeinek megfelelően egyre változatosabb. Műsoruk tekintélyes részét hagyományos fúvószenekari daramck teszik ki, de nagy előszeretettel játszanak igényes, az ún. könnyűzene stíluskörébe sorolható műveket is. A zenekar két karmestere: Varga Gábor és ifj. Varga Gábor vezényel próbákon és szerepléseken egyaránt. ' A zenekar zavartalan működésének feltételei messzemenően biztosítottak. Próbáikhoz nemcsak termet, de otthonos körülményeket is biztosít a MÁV Munkásőr úti Művelődési Háza és dolgozói, D. Nagy János igazgató vezetésével. A működésükhöz elengedhetetlen anyagiakról a zenekar fenntartója: a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat és a Kőolajkutató Vállalat gavallérosan gondoskodik. A zenekar vezetői és tagjai egyaránt elégedettek működési feltételeikkel és hangszerellátásukkal. hangszereik állapotával. A fenntartó vállalatok és a zenekar közötti közvetlen „kapcsolat” Patkós Gyula, az NKFV szakszervezeti bizottságának tagja, aki a zenekar patronálását elnöki rangban végzi — társadalmi munkában. A zenekar szereplési lehetőségei adottak: bányásznapi közreműködésük ez évben a huszadik fellépésük lesz. Az Olajbányász Úttörőzenekar ezen a nyáron Herenden táborozott tíz napon át; nyári táboraik évek óta immár ha- hogymányosan ismétlődnék. A zenekar valamennyi tagja az 1988-ban ötödízben „Arany Diploma” minősítést nyert együtteshez méltó szereplést. A fúvószene kedvelői vasárnap meggyőződhetnek erről, ha meghallgatják á zenekar nemrégiben rögzített műsorát, a Magyar Rádió Szolnoki Körzeti Stúdiója adásában. Szereplési alkalom akad bőven a jövőben is: még ebben az évben hanglemez és műsoros kazetta készül játékukról. Egyebek mellett felvételre kerül előadásukban az egyelőre csak általuk játszott Olajbányászinduló is. A zenekar ápolja hazai és külföldi zenekarokkal kialakult kapcsolatait is, a következő évben rangos fesztiválokon lépnek fel. Nagy megmérettetésnek ígérkezik a zenekar fennállásának 20. évfordulója, melyre úgyszintén 1990- ben kerül sor. ♦ * * Tisza-parti sétány, nyári vasárnap délelőtt, korzózó szolnokiak, hangulatos zenepavilon, ahonnan fúvószene szól... milyen szép lenne, ha ez az álom megvalósulhatna. Szolnok fúvószenekarai — közöttük nem utolsósorban az Alföldi Olajbányász zenekar — érdemesek arra, hogy ily módon gyakrabban szerepelhessenek. ezt az igazán szeretnivaló zenét kedvelők nagy örömére. Szathmár'y Judit ről a természet szeretete, ahogy portréiról az ember iránti megbecsülés és bizalom. Portréfestészete bizonyítja ezt. Nem véletlen, hogy portréinak jelentős részét a gyermekekről készí-
