Néplap, 1989. szeptember (40. évfolyam, 207-232. szám)

1989-09-16 / 220. szám

1989. SZEPTEMBER 16 5 ^ÉPtAP Az ötödik Ideál-napok sikere Akció akciót követ Mintegy négymillió forint engedmény a vásárlóknak Szeptember 4-16 között az idén ötödször rendezte meg a már is­mert Ideál-napokat az Ideál Ke­reskedelmi Vállalat Szolnokon és a megye valamennyi városá­ban és nagyközségében, ahol áruháza, üzlete van. Bár beszél­getésünk idején, pénteken még nem zárult az idei rendezvényso­rozat, a vállalat igazgatója, Pál­mai László már tudott részered­ményt mondani. Csütörtök estig 124 millió forint forgalmat bo­nyolítottak le a különböző ak­ciók révén, s ezzel magasan túl­szárnyalták az 1988-as ered­ményt, amikor 105 milliós for­galmat hozott az Ideál-napok rendezvénysorozata. A vállalat gondos árubeszer­zéssel, valamint jó partneri kap­csolatokkal éri el, hogy szállító és kereskedelem anyagi összefo­gásából különféle kedvezményes akciókat valósítsanak meg.- Az idén nem az engedmény, a hitel volt a jellemző - mondta az igazgató. - Csak műszaki cik­kekből (főként háztartási gépek­ből és elektroakusztikai cikkek­ből) 4214 ezer forint értékű árut adtunk el. Nagy sikere volt a bú­torvásárlási akciónak. Minden előleg befizetése nélkül vásárol­hattak a Domusban bútort - s összesen 7,7 millió értékű el is kelt. Persze voltak engedményes áruk is. Jászberényben szekrény­sorokat, szóló bútorokat kínál­tak 20-30-40 százalékos enged­ménnyel. Több helyen Amfora­termékek kedvezményes vásá­rát, máshol hanglemez- és sport- ruházati cikkek árengedményét élvezhették a vásárlók. Karca­gon híradástechnikai termékek vására, Törökszentmiklóson háztartási edényáruké, Martfűn vas-, műszaki cikkeké, Szolno­kon papíráruké vonzotta a vásár­lókat.- Sikeres első félév van mö­göttünk - hallottuk az igazgató­tól, - a forgalmunk az idén 18 százalékkal volt nagyobb, mint 1988. első félévében, s ezzel arányosan nőtt a nyereségünk is, most 42 millió 700 ezer forin­tot mutat a mérleg. Ez annál is inkább jó, hiszen beruházáspoli­tikában, üzletkorszerűsítésben sem maradtunk el terveinktől. Jászberényben az első félév so­rán nyitottuk meg az új 500 négyzetméter alapterületű bú­torboltunkat, Szolnokon boltát- alakítások során korszerű rádió- és televízióüzlet, valamint üveg­bolt nyílt és természetesen az új büszkeségünk a szép méter­áruüzletünk a Beloiannisz úton. A szolnokiak tudják, hogy némi boltáthelyezésekkel járt mindez, s az Ady Endre úton, szemben a vásárcsarnokkal még javában dolgoznak a régi üveg-, porce­lánbolt nagyobbításán, ott ugyanis rövidesen gazdászboltot nyitunk. Az Ideál Kereskedelmi Vállalatnál a szeptemberi akciók már évek óta olyan eredménye­sek, hogy az év végi csúcsfor­galom, a november-decemberi nagy vásárlások időpontja előre­tolódott. Szeptember a legfor­galmasabb. Különben a kilence­dik hónap derekán a vállalat for­galma már meghaladta az 1 milli­árd 800 ezer forintot, ami azt jel­zi, hogy év végére jóval túl lesz­nek a 2 milliárdon. Az eredményes munka szemé­lyi feltételei között az igazgató a vállalati törzsgárdát, a szakkép­zett kereskedők munkaszerete­tét említi elsőnek. Természete­sen a jó munkának eredménye is van. Nemcsak az egységekben jó a légkör, de az ideálosok azt mondják, bár emberekkel dol­goznak, mégsem mennek nyug­tatóval reggel a munkahelyükre. A nyugalomhoz persze az is hoz­zájárul, hogy 1988-ban, de külö­nösen az idén, a kereskedelem­ben szokatlan mértékű béreme­lést tudott megvalósítani a válla­lat. Az idei két béremeléssel el­érte, hogy az átlagkereset már 97 ezer forint körül van. Ha figye­lembe vesszük, hogy a kereske­delemben dolgozók több mint 50 százaléka személyi jövedelem­adót sem fizet kis jövedelméből, talán értékelhető az Ideál törek­vése. Az Ideál-napok után alig egy héttel újabb akció kezdődik Szolnokon és a megye városai­ban az Ideál áruházaiban és szaküzleteiben: szeptember 21-28 között télikabátot és női csizmákat is vásárolhatnak náluk OTP-hitelre.-sj­A Garancia Rt. vezérképviselete a városköz pontban, illetve a megnyitó (T. Z.) Vezérképviselet a városközpontban Szolnokon is: Garancia Biztosító Rt. Szerény házi ünnepséget tartottak tegnap délelőtt Szolnokon, az Árkád-ház bel­ső teréről nyíló (vallt étellbá:) ízlésesen .berendezett irodá­jában. A bejárat föfliött új cégtábla hirdeti: ezennel Szolnokon ás, méghozzá a városközpontban vezérkép­viselete van a Garancia Biz­tosító Részvénytársaságnak. Az 1988 január elsején Bu­dapesten munkához kezd ;i.t biztosító map az ország min­den megyéjében nyitott iro­dát, vezérképviseletet, ahol kis létszámú személyzettel, Ügynöki 'hálózat nélkül dol­gozik. Részvényesei, — az OTP, a Magyar Hitelbank és a Hungária Biztosító — fi­ókjaiban minden általa be­vezetett biztosítás megköt­hető, illetve nagyobb válla1 - fcozói hitel garanicionáiis biztosítási igénye ibejedeut­hető. Jó tudni, hogy a Ga­rancia is foglalkozik lakás­biztosítással, hasonló felté­telek között, minit az Állam: Biztosító és a Hungária. A itegnatpi megnyitón Gál Ottó vezérigazgató köszön­tötte a részvénytársaság Szolnok megyei képviselőit, s kívánt jó munkát, eredmé­nyeket a vezérképviselet dol­gozóinak. Ö mondta el azt is, hogy a Garancia eddig 11 fajta biztosítást vezetett be, különféle hitelfedezeti bizto­sításokat köt, kezesi biztosí­tóst, s kölcsöníedezeti éle— biztosításokat is. Minderről természetesen az érdeklődők mind a vezérképviseletnél, mind pedig a részvényesek­nél tájékozódhatnak. Szolno­kon különben már hatezer biztosítási szerződést megkö­töttek a Garancia Bt, nevé­ben. Hz önállóság régi és új gondjai Tiszasas főterén emlékmű őrzi az első világháborúban elesettek 'névsorát Az elmúlt negyven évben a községből eltávozottak nevét már nem jegyezte fel az emlékezel. Pedig jónóhány család kény­szerült a jobb megélhetés reményében efl vándorlásra. Az egykor jobb napokat megért település lassú sorva­dásának jeléi lépten-nyomon szembeötlők. Elzárt, sivár vidék, pusz­tuló házsorok, a szegénység Laskai István, aki ötleteié­ben, terveikben maga sem szűkölködik, annál inkább az ezekhez szükséges anyagi­akban. Örömre, panaszra egy- aránt van oka bőven. Hiszen a szándék oly messze esik a valóság által felkínált lehe­tőségektől. litt van mindjárt a malom somsa. Régi képes- iatpok őrzik: még emlékét. Ma romos, de kár lenne el­enyészni hagyni. Múzeumot szeretnének benne kiiadakí ta­tnyomasztó látványa. Egy-két újabb épület, az óvoda mu­tat csak orra, hogy a század vége felé Tiszasas t is meg­érintette a XX. század. Múltjával küszködik ez a település, mintha megállt volna itt az idő Akadtak persze olyanok, akik az el­veszett önállóságban látták az okokat. Jóllehet ezek sok­kal öszetettebbek. A hátrá­nyosnak nevezett helyzet ki­alakulása országos, központi „településfejlesztési ’’dönté­seknek s az azt szolgaian végrehajtó megyei irányítás­nak itudható 'be, ami persze csöppet sem vigasz a január elseje óta ismét önállóvá lett tiszasasiaknak. Hogy írét hozott a kiküz­dött önállóság? Tartást, ön­becsülést, mindenképp adott, azt a tudatot, hogy somsuk alakítása kezükben van az ottaniaknak, s mindazt, amit éz egyúttal óhatatlanul je­lent: szegény örökséget, a háltrányok leküzdésében mért örökös pénzhiányt. Mert se szeri, sé száma, amit itt most megvalósítani kelle­ne. A gondolat azonban hiá­ba önálló, szárnyalni képte­len!, a valóság szorító terhe húzza le a jobbra törő ötle­teket Tengődünk, mint a pány- vás malac. így summázza a helyzetet a tanácselnök, ni, 'hogy a néprajzi emléke­ket méltó helyen őrizzék to­vább. Részt is vettek a Köz- művelődési Alap póilyázatán, ám kérésüket egyelőre eluta­sították. Hárommillió forint kellene a nemes cél megva- iósátusához, miközben a köz­ség idei fejlesztési kiadásai­ra összesen 770 ezer forintot fordíthatnak. A terv állam marad, van ennél égetőbb gond is bő­ven. Ott a megkezdett tor­naterem. Idén 350 ezer jut rá. Igaz, a megyei tanács áí- váLLadlta az önálló helyi ta­nács megnövekedett bérkia­dását, így 370 ezerrel töb­bet költhetnek a tornaterem­re, de a céltámogatásként kapott további másfél mil­lió forint is csak a itartó vasszerkezetre elegendő. Az­tán 80 ezer a vízműtársulás támogatására megy eL Ezzel gyakorlatilag minden lehető­ség ki is merült. S hogy a piacteret kialakulhatják, az is annak köszönhető, hagy a megyei itanács ehhez 150 ezer forinttal járul hozzá. A tanácselnök, a helybeli­ek örömmel veszik ezeket a forintokat. Azt mondják, a megye nem hagyta magára a települést. Nem firtatják, hogy az egykori nagy mu­tatás aprópénzeit csurgat­ja le a megyei tanács. Ami­kor a tortából még szeletel­ni lehetett, Tiszasasma nem jutott, most, amikor a mor­zsákon kell osztozkodni, mi­re ellég, amit oda szánnak? És meddig tehet énre is szá­mítani? A feszítő gondokhoz hozzá se nyúlnak. Tolják maguk előtt a problémáikat. A ta­nácselnök jól látja, hogy nem rendezkedhetnek be a szüntelen és folyamatos se- gítségvárásra (bármennyire indokolt is ez). A támogatást és, mélyet az önállóvá válás alkalmával kaptak, termelő beruházásra fordították. Szállítóesizközt vásároltak, hogy a helyi építkezések szállítási költségeit megtaka­rítsák, s lakossági szolgálta­tásban is kamatoztassák a kapott forintokat. A csapa- dékvezető árkok rendbeho­zatalához is vettek célgépe­ket. De minden erőfeszítés csak a felszíni gondok eny­hítésére elegendő mindössze. Ezekre is szükség van per- sze, miközben, a Tüszasason tájékozódó azonnali észreve­szi, a falu nem képes meg­birkózni strukturális elma­radottságából származó ne­hézségeivel. Nevezetesen a munkaerő foglalkoztatásá­val!, az elvándorlás megállí- tásáivail, az elöregedő telepü­lés idős 'lakód helyzetének javításával .^(Tavaly ugyan kaptak 600 ezer forintot az öregek bentlakásos otthoná­nak 'kiailakiításárai, ez azon­ban édeskevés. A mára ezer­négyszáz lakosra csappant Tiszasason pedig — ezt ott is nagyon jól tudják — ma már egyáltalán vagy aiLig van ki­látás munkahelyteremtésre. A fiatalokat sem tudja a tanács lakásépítési támoga­tással megnyerni. Idén tízen kérték ugyan, de nemet 'kel­lett rá mondani. A rendele­tek szerint ugyanis az erre felvett hitel 6,5 százalékát a helyi tanácsnak kell állnia. Ki lehet számítani, ez a te­her néhány óv alatt föl­emészthet minden tanácsi forrást. A falu, ha támogat­ja a fialtad 'házasok építését, föléli jövőjét. Közelmúltja sem volt fé­nyes, jelene nem felhőtlen, jövője ibdzonyitailan hát T*- szasasmaik. Nem véletlenül és nem is aiiapitailanul foglal­koznak sokan a megyétől való elszakadás gondolatá­val. Kétségbeesett megoldás ez, ihászén azt azért az ön­állóság eddigi tapasztalatai • ból is lemérheti mindenki, hogy egy ilyen jogi változás önmagában nem orvosolja a felgyülemlett bajokat. Kétségbeesett megoldás, de kétségbeejtő az ott élők helyzete is. Olvashatták ugyan, 'hogy a megyei ta­nácsnak programja van az elmaradott térségék fejlesz­tésére. De ákik ott élnek, ma élnek, nem szeretnének változtatni sorsukon. Lehet, hogy egy szavazás Tiszasa­son is a tiszaugihoz hasonló eredményt hozna. Sokan azonban nem vár­ják ezt meg, maguk dönte­nek, amikor kényszerűen hagyják el Tiszasast. Nevü­ket senki nem őrizi meg. Szőke György Fotó: Mészáros Az emberiség egyetemes kul­turális örökségéért érzett fe­lelősség és aggodalom jegyé­ben Erdély veszélyeztetett öröksége címmel nemzetközi vándorkiállítás nyílt az Or­szágos Műemlék Felügyelő­ségen. A Románia építészeti értékeit és kulturális emlé­keit felelevenítő kiállítást Szűrös Mátyás, az Ország- gyűlés elnöke nyitotta meg. Képűnkön: Bukarest 1984-től 1989-ig (MTI-fotó: Pintér Márta)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents