Néplap, 1989. szeptember (40. évfolyam, 207-232. szám)
1989-09-16 / 220. szám
4 1989. SZEPTEMBER 16 A Néplap vendége: Tóth János alezredes, a Killián György Repülő Műszaki Főiskola politikai osztályának helyettes vezetője A hadsereg és a politika Tóth János alezredes, a Killián György Repülő Műszaki Főiskola politikai osztályának helyettes vezetője. Arra kértük, legyen segítségünkre, hogy olvasóink betekinthessenek abba a folyamatba, amely a néphadsereg politikai tiszti állományának és az MSZMP katonai pártszervezeteinek sorsát a közeljövőben alakítja. — Nemcsak tőlünk függ ez a folyamat — kezdte Tóth János alezredes —, hanem elsősorban a társadalmi változásoktól, mindenek előtt attól, hogyan alakul a reform Magyarországon. Most, tehát szeptember 16-án, szombaton ül össze a Magyar Néphadsereg pártértekezlete, ahol ezek a kérdések feltehetően ' napirenden szerepelnek. Azt tartam valószínűnek, hogy egyik párt sem fog már tevékenykedni a következő év végén a Magyar Néphadseregben. — Amennyiben így lesz, akkor lesz-e politikai munka a 'hadseregben, s ha igen, akkor hogyan alakul? — Nyugodtan mondhatom, nincs a világon egyetlen olyan hadsereg sem, melyben politikai munka, világnézeti nevelés ne lenne. Ennek jövője nálunk sem kétséges, de a korábbiakhoz képest gyökeres változások lesznek, illetve bizonyos értelemben máris vannak. Az MSZMP közvetlen irányítása például megszűnt a hadseregben. Az irányítást a kormány vette át. Szerintem az lesz a fejlődés végkifejlete is hogy a kormány fogja irányítani a hadsereget. Eevértelmű tehát, hogy a politikai munka a kormány politikájának magyarázatára, segítésére lesz hivatott a hadseregben. Ezt úgy kell érteni, hogy a mindenkori törvényes magyar kormány politikáját erősíti. — Ezek szerint megmarad a politikai tiszti rendszer? V— Valószínűnek tűnik, hogy nem a politikai osztályok, hanem inkább a nevelési osztályok végzik ezt a munkát. A nevet illetően nincs még határozott döntés. Sok mindenben nincs, ezért vegyék úgy. hogy a saját egyéni véleményemet fejtem ki. Más tartalommal — ezt aláhúzom — ugyanazt a feladatot fogják ellátni, mint most. Világnézeti nevelést kell folytatni ok, közművelődési, ifjúsági tevékenységet kell kifejteniük. be kell kapcsolódniuk a testi nevelésbe, a szabadidő értelmes eltöltésébe, végezniük kell a tájékoztató, információs munkát. Ez utóbbit természetesen azzal a változtatással, hogy nem egy párt politikáját kell magyarázni, hanem a mindenkori törvényes kormány politikájáról, az ország helyzetéről kell hű tükörképet adniök. — Nyilvánvaló tehát, hogy a nevelési célok meg fognak változni. Eddig egy ideális szocialista embertípus (ami a valóságban <nem is létezett) kialakítása volt a cél. És mi lesz ezután? — A nevelési célkji tűzések közé — biztos vagyok benne — bekerülnek olyan feladatok, melyeket eddig csak szőrmentén mertünk érinteni, de mindenkit foglalkoztattak. Az általános emberi értékek jobban előtérbe fognak kerülni. — Például? — Például a hazaszeretet, a hazafiság kérdéséhez félve nyúltunk. Erre ezután nagyobb gondot kell fordítanunk. A nevelőmunkát véleményem szerint úgy kell végezni, hogy az egyéni szabadságjogokat tiszteletben tartsuk. Erősíteni kell a katonák között is az erkölcsi normákat. Egyszóval a nevelési célok alaposan meg fognak változni. — Közismert, hogy az oktatás és a nevelés szoros kapcsolatban van egymással. A politika, vagy ha úgy tetszik .a tmajdani nevelési osztály oktatási tevékenysége megszűnik? — Továbbra is részt veszünk az oktatásban, de például nem politikai gazdaságtant,' hanem közgazdaságtant fogunk tanítanj és a többi tantárgy is alaposan megváltozik — összhangban a társadalmi változásokkal és a társadalomtudományok eredményeivel. Ezeket folyamatosan akceptálnunk kell, és annak megfelelően tanítani azokon a tanszékeken, amelyeken jelenleg társadalomtudományok oktatásával foglalkoznak. — Hogyan képzeli el a katonafiatalok ifjúsági szervezetének, további tevékenységét? — A néphadsereg ifjúsági szervezete — a DEMISZ egyik tagszervezete életében a korábbiakhoz képest fontos változás, hogy felsőbb vezetőiket is demokratikusan választják, nem úgy mint a KISZ időszakában volt, amikor azokat úgy nevezték ki. A jövőt illetően különböző elképzelések ván- nak. Ezek közül az egyik az, hogy ifjúsági iroflát hozzanak létre egy tapasztalt tiszt vezetésével, aki jól ismeri a hallgatók helyzetét. Ennek az irodának kettős feladata lenne: az érdekvédelem és a nevelésben való részvétel. A parancsnoktól független lenne az iroda vezetője, tehát magasabb egységnél neveznék ki. Hangsúlyozom: ez még csak elképzelés. — Nem régen kezdődött a főiskolán pz új tanév. Az előző évekhez képest tapasztalható-e már valamilyen változás? — A legjelentősebb változás az, hogy bizonyos vonatkozásban jobb, de nehezebb helyzetbe is kerültünk. Közismert az a törekvés, hogy a néphadsereg kisebb, de ütőképesebb legyen. Ennek a korszerű technika alkalmazása mellett az a feltétele, hogy képzettebb tisztjeink legyenek. A beiskolázást tekintve helyzetünk javult. A felvételre hatszoros túljelentkezés volt, válogathattunk a legjobbak között. Ennek megfelelően a követelményszint is emelkedhet, hatékonyabban tudunk oktatni. — Ehhez tantervi változások is kellenek ... — A repülőtechnikában olyan gyökeres változások nincsenek, melyek tantervi változást igényelnének. A társadalomtudományok vonatkozásában viszont jelentős változások vannak. Hadd említsem meg például azt. hogy bevezettük a hadtörtétnelem oktatását a hazafias nevelés erősítésének nem titkolt céljaként. A marxizmus—len inizmus tanszék az országban történt változásokat önállóan és nagyon gyorsan beépítette a tantervbe. Az élőadások, a tematikák átdolgozása arra utal. hogy meg fogunk felelni az irántunk táplált társadalmi elvárásoknak. — És mi lesz a katonai pártszervezetekkel? — Ha ki kell vonulniuk a laktanyákból — ami nagyon valószínűnek tűnik —, akkor területi pártszervek működnek majd. Amennyiben így dönt a néphadsereg pártértekezlete, s ez összhangban lesz a kerekasztali megbeszélésekkel, akkor valószínűleg a területen is önálló katonai pártszervezetek lesznek, hiszen a katonáknak olyan speciális a helyzetük, hogy érdemben nem tudnak beleszólni a civil pártszervezetek életébe. Tehát munkahelyen kívül, munkaidőn túl, de mégis saját pártszervezetben lennének a katonák. Nyilvánvaló, hogy a megoldáson akkor kell majd gondolkozni, ha a megfelelő döntések meglesznek. Természetesen sok függ a kormány állás- foglalásától is. Hangsúlyozom: több konkrétumot a néphadsereg pártértekezlete után mondhatnék. Most inkább csak az elképzelésekről tájékoztathatom önöket. — Azzal a megjegyzéssel köszönjük meg Tóth János alezredes közreműködését, hogy néha a folyamat érdekesebb, gondolatébresztőbb, mint a döntés. Simon Béla A Tungsram Lézertechnikai Fejlesztő Leányvállalat saj-. tótájékoztató keretében ismertette a lézertechnika területén a hazai és külföldi kutatási tapasztalatokat. A leányvállalat igyekszik kielégíteni sebészeti készülékeivel a hazai kórházakat, illetve anyagmegmunkáló lézereivel a magyar ipar igényeit, alapvetően és elsősorban a fejlett ipari országok piacaira fejleszti és gyártja termékeit. Képünkön: a sajtó képviselői megismerkedhettek a sebészeti lézercsalád különböző típusaival Az időszerű mezőgazdasági munkák között megyénkben is fontos helyet foglal el a hagymaszedés. Képünkön: tisztítják a frissen szedett hagymát Jászfelsőszentgyör- győn Ignác Bertalan portáján Tiszafüreden Mugyári munka-erő-feszítések A múltkoriban a húskészítmények áremelkedése miatt kezdeményezett sztrájkról tudósítottam a város két gyáregységéből az Alumínium gyárból és a Ganz-Danubius Daru- és Gépgyár Kt-ból. Nemcsak az országban, de itt is sok szó esik a vállalati gazdálkodás ésszerűsítéséről, a munkaerőátcsoportosításokról, a munkaerő-felhasználás ésszerűsítésé- rőL A legtöbb dolgozót vélt vagy nagyon is valós problémaként az a kérdés foglalkoztat: hogyan élhet ma 4—6 ezer forintnyi hazavitt pénzből, s mi lesz vele, ha még ez isem lesz, mert néhány hónap, és netalántán az utcára kerül, munkanélkülivé válik. Olcsó munkaerővel Nézzük a konkrét tényeket. Tiszafüreden a 70-es évek ipartelepítése eredményeként olyan fővárosi vállalatok létesítettek gyáregységeket, amelyek tudták, hogy olcsó munkaerővel a 'legrosszabbul fizető termékeket elkészíttettethetik asz. it-t élőkkel, hiszen számukra más munkalehetőség úgysem kínálkozott. Ehhez a „fentről kiszuperált többnyire elavult gépsorokat ideszállították, felülről szabták meg, mit termeljenek és mennyiért. A dolgozóknak ilyen és hasonló kérdésekben nem sok lehetőségük volt a véleménynyilvánításira. A termelés indítása óta már több, mint másfél évtized telt el. Vajon mi változott ezekben a gyárakban? Erre kerestem a választ, miközben az Aluminiumáru- gyár gyártócsarnokában dolgozó nőlbrigád tagjaival, Fekete József néval, Báliint Jo- zsefnéval, Szavár Sándorné- val, Kovács Sándomével és Berkes Máriával beszélgettem. — Nem először panaszkodom — mondja Szivar Sán- domé —, hogy oldják meg a ventillátor kérdését, hiszen nem elég, hogy a nemrég bevezetett résztermékekre való átállás miatt szenvedünk, de a nagy melegtől is. — Tegnap is nárman estek össze, — folytatja Berkes Mária —, s azért a 4 ezer forintért; amit hazavittünK, embertelen munka amit kérnek tőlünk! Valóban, rólam is szakad a víz, lehet vagy 40 C-fok is, — így az egyik asszony. Később az igazgató elmondta, hogy ennél többet, 42 C-fokot is mértek. — Arról ne is beszéljünk — szól közbe izgalomtól átfűtött hangon Fekete Jo- zsefné —, hogy még ki sem tudjuk pihenni magunkat, mert üdülésre ennyi pénzből nem futja. Bezzeg üdültek azok a vezetőik, akik az Al'ugyáriba 10 évvel ezelőtt számított gépek tanuilma- nyozása miatt külföldre utaztak. Később azon csodálkoztak, hogy ezek a masinák kihasználatlanul állnak, s nincs ember aki kezelni tudná. A nagygépszere- ilő 'brigád itagjai, Scsmodi András, Csató bajos, Pénzes János, és a fémnyomó brigád tagjai, Szabó László, Tolvaj József, Szőr Sándor, Variga Péter, Erdei András is köróm gyűlnek, mi közben arra gondolok, ma a gazdasági vezetőknek nem sok népszerűségben lehet részük, mert tudják, egyhamar nem sok megoldást tudnál': a tűréshatárt jelző követelés megszüntetésére. — Nem irigyeljük a vezetők fizetését — böki ki Somod! András. — De keressünk mi i§ annyit, hogy ne jelentsen gondot számunkra a megszokott egy kilogramm hús, megvásárlása. Ma legfeljebb csak 40 dekát vehetünk! — A prémiummal sem az a bajiunk; hogy a vezetők is kapnak, — fordul felém Nemes Istvánná, — hanem azt helytelenítjük, hogy mi csak az újságból értesülünk arról, hogy gyárunk plusz 4 milliós termelési értéket állított elő a közelmúltban. Szítai László a tejkanna üzem dolgozója teszi hozzá. — Ügy gondoljuk, hogy ezzel pénz isj árt, amit mi a borítékunkon nem érezhettünk. S azt szeretnénk, ha azok kapnák érte elsősorban a prémiumot, akik a termelő munkát végzik, nem egyes vezetők, akiknek irányításét 'többnyire inam tapasztaljuk, csak halljuk, hogy tóbb tízezreket vesznek fel. Nem ültünk tétlenül A felmerült gondokról beszélgetve cseppet sem lepődik meg Szalai István igazgató, aki 1979-ben a helybéli pártbizottságról került a gyár élére. — A dolgozóknak igazuk van. Reális problémákról számoltak be. De mi sem ültünk eddig tétlenül. A nagy ■hőség leküzdésére fehérre festettük az üvegfalaikat, most fasort ültettünk, de légkondicionáló berendezésre sajnos nincs pénzünk. A bérügyek is régóta húzódnak. — Igazgató úr! Képes-e rövidesen megoldani, hogy az elvégzett munka után megfelelő fizetést biztosítson a fizikai állomány számára is? — Elmondanám, hogy 6 ezer forint a fizikai dolgozók átlagbére, s tavasszal meg örültünk annak, hogy a túlélésért dolgozhatunk, így nem kellett embereket elküldeni. Az idén eddig 6,5 százalékos bérfejlesztést hajtottunk végre, de a béreknél nem lehet lépést tartami az inflációval, s ez nem a vállalati vezetés felelőssége. A:-, említett gépekről annyit, Vállalati rekonstrukció részeként kerültek ide, de a technológiai somból kihagytak gépet, ezért nem tudtuk használni őket. Mára már csali két ilyen van, Je ezeken teljes átalakítást hajtanak végre, így fcifizetöbbé válik <mű- iköditetésük, mint amire eredetileg gyártották volna őket. A vezetők premizálására imég kitérnék. Demagógia. Tervünk az, hogy autonóm bérezést vezessünk be olyan módon, hogy a dolgozok megkapják a feladatot, az ehhez járó bértömeget, ezt úgy osszák el, amilyen arányiban megdolgoztak érte. — Többfelé hallottam, hogy Önök tartják el az anyavállalatot. Ha ilyen „rózsás” a jövő, mért nem válnak le, mért nem vállaljak az önállóságot? — Amíg korrekt az együttműködés, nem all szándékunkban a leválás a központi cégtől. Szépen hangzó jelszó Vizsgálódásunk alapján tehát úgy tűnik, az itt dolgozókat most nem fenyegeti a létbizonytalanság réme, s a vállalat vezetői, dolgozói is azon munkálkodnak, hogy a (biztos jövőt a folyamatos munkát garantálják. Valami azonban mégsem hagy nyugodni! Szerény köz- gazdasági ismereteim alapján úgy tudom, ha önállóvá válna a vállalat, jobban megvalósulhatna a dolgozók magasabb bérezése, itt dönthetnének abban, hogy milyen terméket és hová gyártanak, olyan belső érdekeltségi rendszert -teremthetnének meg mély nem állítja szembe a fizikai dolgozót az értelmiségivel a vezetőkkel. A vállalati demokrácia nemcsak szépen hangzó jelszóvá, de eleven gyakorlattá válhatna, mely nem tenné lehetővé, hogy napjaink változó forgatagában kádertemetővé váljon egy vállalat vezetése. J. ), A,
