Néplap, 1989. szeptember (40. évfolyam, 207-232. szám)
1989-09-14 / 218. szám
1989. SZEPTEMBER 14. j^ÉPiAP 3 Szovjet vámkorlátozások Az időjárás sürgeti a szüretet Közepes termést érleltek a szőlőtőkék a Jászságban Jászárokszállási gimnazisták szüretelik a sző löt a Jászszentandrási Haladás Tsz-ben Nem örüLnek a szőlősgazdák — se nagy-, se kisüzemben — a nyárutó csapadékosra fordult időjárásának. Az ültetvények növényegészségügyi helyzete jószerivel egész esztendőben kritikus volt a szokásosnál kétszerte több munkával és költséggel tudták csak megvédeni a termést a peronoszpórától, a lisztharmattól és a szürae- rothadástól. A megye szőlő- termelő gazdaságaiban nem is várhatnak most már arra, hogy cukrosodjanak még a bogyók, 14—15 mustfőfcnál mindenütt megkezdték a nagyszüretet, a borszőlő szedését. Több, mint félezren — jászberényi általános és középiskolások — szorgoskodnak a tőkék között a Jászsági Állami Gazdaság újerdei kerületében. Szedik az ezerjót, aminek a mustjában most, a szüret legelején 15 cukorfokot mértek a gazdaság szakemberei. A 300 hektárnyi ültetvényt gondozók a nyár derekán még hektáronkénti nyolc tonna körül becsülték a termést, de annak mintegy húsz százalékát sajnos mostanra „leszüretelte” az időjárás. Az augusztus eleji jégverés és az utóbbi napok esőzései miatt repednek, penészednek a fürtök. A gazdaság pincészetében már nem számottevő az óborkészlet, így a saját feldolgozóüzemükben préselt must elhelyezése nem okoz gondot. Értékesítési nehézségekkel sem kell számolniuk, mert a saját bor- szükséglet alapanyagán túli mennyiséget — részben szőlőként, részben egyszer fejtett borként — az Izsáki Állami Gazdaság megvásárolja a jászberényiektől. A terület kisebb, de a 140 hektárnyi ültetvény termése iránti aggodalom nem a szomszédban, a Jászszentandrási Haladás Tsz-ben. A korai érésű szőlőfajtáknál, például a rizlingszilváninál, már jelentkezett a szürkerothadás, nagy ütemben gyűjtik hát a termést a szövetkezet feldolgozóüzemébe. A szüretet ugyan még csak most, a szőlőfeldolgozást viszont már jó tíz napja megkezdték a téesz pincéd szetében. A közeli Hevesi Állami Gazdaságban ugyanis korábban hozzá kellett látni a bornakvaló szedéséhez, amit bérmunkában préselnek ki, és a mustot is bértárolásra elhelyezik, a szent- andrásiak. Segítségben a Haladás Tsz-ben nincs hiány, négy busszal érkeznek reggelenként a jászárökszállás'i gimnázium diákjai. A még tavalyról maradt készlettel együtt, mintegy 3000 hektoliter borra van szüksége a szövetkezetnek a tagjai és a bort árusító hét üzlete részére. A közepes, hektáronkénti öt-hat tonna közötti termésből préselt idei nedű többi részét a Kiskunhalasi Állami Gazdaságnak értékesítik, pezsgőalapanyagként. T. F. A Szovjetunió kormányának határozata alapján szeptember 15-vel külföldi turistáknak, magáncélból (beleértve a meghívást is) utazóknak, valamint tranzitutasoknak tilos a Szovjetunióból kihozni az alábbi közszükségleti cikkeket: gépkocsi-akkumulátorok, elektromos kábelek és vezetékek, lakatos szerszámok, gépkocsi-alkatrészek, gépkocsi- gumiköpeny, építőanyagok, szőrme és szőrmeáru, kávé, kakaó, tea, kaviár, mindenfajta kelme, szőnyegféleségek, bőrruházat, fehérnemű és alsónemű, kötött felsőruha és alsónemű, asztalnemű, ágynemű és törölköző, harisnyaféleségek, ernyők és pótalkatrészeik, háztartási edények és evőeszközök, gyógyszerek, háztartási és tisztálkodási szerek, illatszerek és kozmetikumok, vitaminok, varrógépek, hűtő- és fagyasztógépek kerékpárok, fényképezőgépek és amatőr fényképészeti berendezések, háztartási elektromos készülékek, .porszívók, mosógépek, kötőgépek, szórakoztató elektronikai termékek, gyermekruházat és gyermekláb-beli-k, külföldi gyártmányú árucikkek, ékszerek és egyéb nemes fémből és drágakőből készült tárgyak. A Szovjetunióból kivihető közszükségleti cikkek összértéke nem haladhatja meg a 100 rubelt. Azok az állampolgárok, akik a Szovjetunióban munkavégzés céljából (beleértve a követségeiken, kereskedelmi kirendeltségeken és nemzetközi szervezeteknél dolgozókat is) tartózkodnak, és oktatási intézményekben tanulnak egy naptári évben családonként hűtőszekrényből és fagyasztóiból, szórakoztató elektronikai termékekből, háztartási elektromos készülékekből, varrógépből, mosógépből, kötőgépből, porszívóból, fényképe ««gépből fajtánként egy darabot hozhatnak ki. Az utolsó szó jogán Az onkológus a Bérés-cseppekrö! Hét végén több millió ember nézte végig Kosa Ferenc két este vetített filmjét, amely „Az utolsó szó jogán” címet viselte és a Béres- cseppekről szólt. Mi a véleménye a szakembernek a cseppekről? — Erről kérdeztem dr. Pécsi Lajost, Szolnok megyei onkológus főorvost. — Szerintem ami nem árt, az használhat. A filmet sajnos, nem láttam, de hasonlóképpen vélekedem a Bé- res-cseppekről, mint a Cel- ladamról. Elképzelhető, hogy az immunrendszert aktivizálja és roboráló, erősítő hatású, tehát az emberek közérzete, egyes betegek általános állapota javul tőle. — Az ön betegei között is van olyan, aki él a Béres- cseppekkel? — Igen, tudok ilyen esetekről. Előttem nem kell letagadni, mert semmiféle büntetés, vagy megszid-ás nem jár érte. A véleményem azonban az, hogy önmagában a Béres-csepp nem jelenthet megoldást. Ügy gondolom, hogy a jelenlegi gyógymódok — műtét, sugár- és gyógyszeres kezelés — mellett, ezek kiegészítőjeként használható. — Említette, hogy elképzelhetőnek tartja, hogy a Béres-csepp — csakúgy, mint a Celladam — aktivizálja az immunrendszert, ön szerint leneúséges, hogy egyszer majd éppen ez lesz a megoldás a rákos betegségek gyógyítására? Vagyis olyan gyógyszer, amely az immunrendszert aktivizálja? — Nem tartom kizártnak. Legalábbis a rákos betegségek megelőzésében és a betegség kezdeti szakaszában. De az operálhatatlan, igen előrehaladott betegségnél már hiába aktivizálják az immunrendszert. A cél tehát az lenne, hogy előzzük meg a daganatok kialakulását, illetve rákmegelőző szűréssel már a kezdeti stádiumban ismerjük föl. — Most a gyógyszertárakban forgalmazzák majd a Bóres-cseppeket. Ki fogja megállapítani, hogy melyik betegnek hogyan kell ada- igölni a cseppeket? — Hát ez az, ami nincs megoldva. Számomra érthetetlen, hogy tizenhárom év telt el, és a Béres-cseppeken még mindig nem végezték el azokat a klinikai kísérleteket, amelyekből kiderült volna, hogy használható-e gyógyszerként, hogy mire jó, miben segít. — Paulina — Pénteken kezdődik a répafeldolgozás (Folytatás az 1. oldalról) szárazrépa fogadót, amely növeli a répa eltarthatóságát. Mindez nagyiban javítja az amúgy is az egyik legjobb hazai minőségű kristálycukor minőségét, és em,élheti a megterímelt mennyiséget is. Hamarosan megérkezik az olasz gyártmányú szedetprés is, amely a feldolgozott szeletet préseli. össze, és készít belőle granulátumot, amelyet Nyugatra eredményesen tudunk eladni takarmányként. — Hány műszakban termelnek? — Az 1982-ben bevezetett négy műszakos munkarendről az idén áttértünk a három műszakosra. Ezt részben a jelentős létszámhiány indokolt^, de ezáltal sokkal jobb kvalitású gárdát is kaptunk. A 360 embernek egyébként az áttérés összesen több millió forinttal növelte a ‘béralapját. Az idei kampányra a korábbi száz helyett csak hetven idénymunkást kellett felvennünk a kedvező három műszakos munkarend miatt. — Hány naposra tervezték a kampányt? — Minthogy a gyár kapacitása naponta 5400 tonna, a feldolgozást 110 napra terveztük. — mta — Az idén használják először a több millió forintos értékű szárazrépa fogadót, amely azt biztosítja, hogy a répa eltarthatósága jelentős mértekben növekedhej Fotó; Korényi Hangulatjelentés a Széchenyiről BalHa-gok a buszmegállóhoz és vegyes érzésekkel konstatálom, hogy az orvosi rendelő mellett lakaszálták az embermagasságú gazt. Ez a vegyes érzés pedig abból adódik, hogy már hozzászoktam a porlepte toógáncs, lósósika, vadmunok és egyéb emberbarát növény társaságához. Most viszont a kaszálás után előtűnt, mi mindent is rejtett jótékonyan a giz- gaz: törött esernyő, rozsdás edény, Aztán szemembe ötlik, hogy a túloldalon egyre bátrabban fitogtatja diszkrét báját a nemrég épült tornaterem, melyet mindeddig azért nem illeszthetett bele a közi sílés a városrész arculatába, mivel egy barakiksor takarta el a látványt a járókelők elől. A felvonulási épület eltűnt, egyelőre romhalmaz emlékeztet rá. Majd eljön az ideje valamikor annak is, hogy tisztuljon ez a tér is. Miközben a buszra várakozók, körbepillantok ma- gam körül. Lám, itt él egymás mellett — fölött — húszezer ember. Szolnok ugye a megye legnagyobb települése, aztán Jászberény következik, de a népességet tekintve már a Széchenyi bátran vetélkedhet a többi várossal. Mondjuk Török- szentmiklóssal, ezzel az irigylésre méltóan urbani- zált, hangulatos, hamisítatlan alföldi várossal. Ahol szinte százméterenként található egy éttei em, presz- szó, bisztró, falatozó vagy más népszórakoztató intézmény. No, most itt a Szé- öhenyin erre a célra ott a Léna. Te jó ég: e vendéglátó egységet összefüggésbe hozni a kedves orosz folyóval! Mindig attól félek, hogy egyszer egy önérzetes szovjet állampolgár téved ébbe a kocsmába, és a szerencsétlen névválasztásból még hadüzenet is lehet. Felszáttunk a buszra, sokan vagyunk, lökdös&ük egymást, s miközben a komótosan épülő Keskeny János utca lezárása miatt takaros kun korokat teszünk, módom van dühön- geni a Volán legutóbbi nyilatkozat-gyöngyszemén, Azt mondja az egyik vezető, hogy megszüntették átmenetileg a piros 24-est, mivel, idézem: „A Széchenyi lakótelepre és onnan naponta 380—400 járat közlekedik ehhez képest az öt reggeli és öt délutáni járatszámú piros 24-es nem sokat jelent”. Hát ez nagyszerű! Különösen a 380— 400-as járatszám tagióz le imonuimentalitáisáival. Amihez képest a néhány piros 24-es valóban... Ha már a nagy számokkal bunkózzuk a kedves olvasót, javaslom, hogy úgy száz járatot bátran vegyenek el a jelenlegiből, mert még mindig marad 280—300, ami érvnek ugyancsak tekintélyes szám. Csak mem elég. Egyszóval az indoklástól én is piros lettem, mint az eltűnt 24-es. Ahogy kapaszkodom, a zsebem -körül szolid matatást érzek, így tüntetőleg a belső zsebembe csúsztatom a pénztárcámat. Erről meg á közbiztonság jut az eszembe. Két éve lakom a Szé- chenyim.'az első esztendőben az emeleti lakásunk ajtaja elől, tehát a lezárt folyosóról, ellopták a kerékpárunkat. A napokban feltörték a kocsimat, és a jogosítványt meg a forgalmi engedélyt vitték el belőle. Évente tehát egy darab jelentősebb bűncselekményt követnek el a káromra. Igazán nem panaszkodhatom, ez az arány nem -lehet rosszabb, mint a Harlemben, ami azért már Amerika... Közben a busz beérkezik a városba, ahol a komf >rt olyan, amilyen, viszont ezt — mondják indokként a város vezetői — használhatják a Széchenyin lakók is. Igaz. csakhogy, az ember, mint Ilyen két közel sem egyenlő résziből áll. Van ugye napi nyolc órában a „homo ra- bótaty”, aki a munka végeztével lehajtja üveg sörét, buszra száll, aztán hazatér, n-eglizsébe vágja magát, hogy kétszer nyolc órán keresztül pihenő ember „-homo -otdühaty” -legyen. Ebben az állapotában pedig lakóhelyétől rövidebb gyalogtú- rányina igényelné a pihenéshez, kikapcsolódáshoz járó komfortot. A vendéglőt, mozit, művelődési házat1, mondjuk. azt, -amit Törökszant- mi-klóson megkaphat az állampolgár. Most jön az, amivel elárulom, mennyire dilettáns vagyok a közélet dolgaiban. Tessék mondani, miért nem lehet a Széchenyinek a jelenleginél nagyobb önkormányzata? Na ezt kim-ond- tam, hát most meg is magyarázom. Még aíbban az időben, amikor javában virágzott a mostanra leka- szálit szam-árkóró, bogáncs, stb., szóvá -tettem a város közterületeiért felelős első emberének, vajh’ miért nem lehet amúgy közterületileg többet törődni a Széchenyivel? Nahát, ezt nem kelllett volna! Olyan panaszáradat zúdult rám, hogy már azt is megbántam, amiért -kinyitottam a számat. Nincs -pénz, és egyre inkább nincs, már- már a megyeszékhely tereinek a tisztántartása is szo rongató gonddá válik. Én akkor kínomban azt ötl-öt- tem ki, hogy tessék mondani:, azt ia -néhány közterületi dolgozót, aki a húszezer -lakótelepi lakosra esi-k, miért nem -lehet itt a Széchenyin állom áso-zta-tni? Legyenek velünk a sárgaimellénye- sek -gondunkban, bajunkban, lássák miként nő a gaz, miként saras az úttest, egyszóval lakva ismerjék meg az itteni viszonyokat és mi is tud-ju-k, kikhez forduljunk, ha a köztisztaság tűzoltó- munkáját igényelnénk. De továbbmegyek: miért ne kaphatna szabad kezet a reá eső -kommunális és urbanizációs költségek felhasználásában az itt élő húszezer emlber? -Miért nem lehet itt kint egy tanácsi kirendeltséghez hasonló intézmény helybéli -tisztségviselőkkel-? Miért nem lehet minden kicsiben itt meg, ami a megyeszékhelyen nagyban megvan? Jó, persze -tudom én, hogy a gyerekeink iskoláztatását a tanács — a nagy közös -tanács — állja. A színházat finanszírozza a -lakótelepiek számára is. Ugyancsak nekünk is virágzanak a Kossuth -tér virágai és- a bronz ember nekünk is mutogat a magasba. De azért csak fújom a magamét: az állampolgári fejkvótából a húszezer emberre szánt ősz- szeget -nem lehetne mondjuk a lakásszövetkezeteknek juttatni azzal a ki,kötéssel, hogy abból viszon-t ők tartsanak rendet portájukon és környékén? Nem lehetne az állampolgárokat nagyobb felelősséggel kötni ahhoz a Széchenyihez, ami -messziről igazán impozáns látvány; hasonlatos -egy olyan óriáshoz, melybe azért elfelejtett lelket lehelni a teremtője. Biztos, -hogy a fenti érveimet egy hivatalnok egyetlen perc alatt szétzúzná, de- hat az isten szerelmére; valami akkor is történjen. Mert jön a hó, a latyak, aztán a tavasz, és ismét gaz, ami-t jó, ha szeptember környékén learatnak. De még a távoli horizonton sem jön egy hangulatos vacsorázó hely, ahová csak úgy otthoni öltözékbe sétálhatna át a család. És ha -már áhítozunk, hát újság, még munkába indulás előtt, mint a régi szép időkben. Egyszóva-l ami hiányzik, az a -törődés velü-nk. Azzal a húszezerrel, aki jobbára egymás fölött él. De ha erre nincs mód, hát akkor engedjék meg, hogy — magunkkal törődjün-k. Palágyi Béla
