Néplap, 1989. szeptember (40. évfolyam, 207-232. szám)

1989-09-14 / 218. szám

Néplap 1989. SZEPTEMBER 14. „Mérnöktriumvirátus” találmánya A villamos energiának nagy távolságokra való szál­lításának problémáját oldot­ta meg a híres magyar „mérnöktriumvirátus”, Déri Miksa, Bláthy Ottó és Zi- pernowsky Károly. Déri Miksa A vezetéken folyó áram ugyanisi szállításkor hatal­mas veszteségeket szenved, mégpedig ez a veszteség az ott szállított áramerősség négyzetével arányos. Ha si­kerülne az áramot kisebb áramerősség mellett szállíta­ni, akkor ez a veszteség je­lentősen csökkenne. Ezt a problémát oldották meg a mérnökök transzformátor el­nevezésű találmányukkal, melyet 1885. január 2-án szabadalmaztatták Újítások a villamos áramok elosztásá­ban váltakozó áramú induk- torok segítségével címen, amelyet egy hónappal ké­sőbb kiegészítettek Javítások indukciós készülékek villa­mos áramok transzformálása céljára szöveggel. Miben is állt a tulajdon­képpen egyszerű, de az elektrotechnikában világhí­rű és óriási problémát meg­oldó találmányuk lényege? ök alapvetően arra jöttek rá, hogyha a villamos telje­sítményt sikerül kisebb áramerősség mellett szállíta­ni, akkor a veszteségek (tu­lajdonképpen a vezetékben keletkező feszültség-esés) je­lentősen csökkenthetők. En­nek elérésére egy vasmagra két különálló tekercselést helyeztek el, s ha ezek egyi­kére váltakozó feszültséget kapcsoltak, a másik teker­csen is váltakozó feszültség keletkezését észlelték. A ke­letkező feszültség pedig a két tekercs menetszámával egye­nesen arányos volt. Nevez­zük mostmár „primer”-nek azt a tekercset, melyre a fe­szültséget rákapcsoltuk és amelyről majd levesszük a keletkező feszültséget „sze- kunder”-nek. Ez utóbbiban létrejövő feszültség azzal magyarázható, hogy a pri­mer tekercsre kapcsolt vál­takozó feszültség hatására abban váltakozó áram fog folyni, amely áram a te­kercs belsejében lévő vas­magban változó mágneses mezőt fog létesíteni. Mivel ez a vasmag kapcsolódik a szekunder tekercshez is, a mágneses mező változása az indukció elve alapján abban feszültséget indukál. Olyan törvényszerűséget is megál­lapítottak, hogyha a szekun­der tekercs menetszámát, például háromszor nagyobb­ra vették a primőrénél, ak­kor háromszor nagyobb fe­szültség keletkezett itt. (Ugyanez áll fenn a menet­szám csökkentésénél, amikor a feszültség ugyanolyan arányban csökkenni fog.) A transzformátor ezen elve le­hetővé tette a villamos ener­gia nagy távolságokra való továbbítását, a felhasznált fvlaánfag minőségétől függő­en, akár 95—98 százalékos hatásfokkal is. Ez a nagyje­lentőségű magyar találmány az elektrotechnika számos ágában alkalmazható és vi­lágszerte elterjedt. Kováts Andor A transzformátor Ziper- nowski portréjával A hálószövés mesterei MTESZ hírek — Az Energiagazdálkodási Egyesület szolnoki csoport­jának szakemberei elkészí­tették a Jászberényi Városi Tanács Kórház- és Rendelő- intézete átfogó veszteségfel' táró vizsgálatát. A kórház az elmúlt éviben 8,2 millió forintot fordított energiára az 1987. évi 7.3 millió fo­rinttal szemben. Ez az érték az éves költségvetésnek 7,4 százaléka. Az összes költ­ségnövekedés 12 százalékos, s ez kedvező érték, mert ugyanezen időszakban a fajlagos energiaköltség — a növekvő energiaárak miatt — ennél nagyobb mértékben 14 százalékkal nőtt. Az ösz- szes energiaköltségek a leg­nagyobb hányadát — 53 szá­zalékát — 789 ezer köbmé­ternyi földgázfogyasztás lel­te ki. A 629 MWH-s villa mosenergia felhasználás 24,5 százalékos részarányt kép­visel, s a további 32,5 száza­lékot a szén, tűzifa, benzin és tüzelőolaj jelenti. Az igen részletes vizsgálat a kórház teljes energiagazdál­kodását felmérte, s összes­ségében jónak minősítette. — A közeljövőben a Tech­nika Háza ad otthont a Szolnoki Galéria Baráti Kör Kulturális Egyesület több érdekes rendezvényének is. Szeptember 4-én dr. M. Kiss Pál tartott előadást a Szép- művészeti Múzeumról. Szep­tember 3-én 17 órakor Si­mon Ferenc szobrászművész Görögországi kirándulások című előadását hallgathat­ták meg az érdeklődők. E sorozat október 23-án foly­tatódik. — A Technika Háza mű­szaki könyvtára sok érdekes újdonsággal gyarapodott, s várja az érdeklődőket. A szakemberek a könyveken kívül az egyesületek szak­lapjait, a műszaki-tudomá­nyos sajtótermékeit is tanul­mányozhatják. Sokféle érzelmet válthat ki bennünk, ha pókhálót lá­tunk, de ha rászánunk egy kis időt a megfigyelésére, sok érdekességet fedezhe­tünk fel, és megcsodálhatjuk a természet eme kis „építmé­nyének” szabályos szerkeze­tét felépítését. A pókok potrohvégén szö­vőszemölcsök találhatók; végükön vékony csövecskék nyílnak. A szövőmirigyből kitóduló fehérjetartalmú vá­ladék a levegőn gyorsan megszilárdul, s belőle készít húzással a pók fonalat, ame­lyet a hátsó végtag szövő­karmaival erősebb szálakká fon össze. A fonál meglepően erős. Egyesek szerint szilárdabb az azonos vastagságú acél­huzalnál, ötször erősebb a gyapjúszálnál. Vékonyságát jól mutatja az, hogy ha a hernyóselyem száljának, a vastagságát 1-nek vesszük, akkor az emberi hajé 40—50, a pók gubóselyemé csak 0,7, a tartófonálé pedig mindösz- sze 0,07. A pók „termelé­kenységére” jellemző, hogy egy ausztráliai pókfaj egyet­len példányából több mint 300 méter fonalat húztak ki, de még ezzel sem merült ki a fonáltartalék. Mások azt állapították meg, hogy a ke­resztespók havonta 3 kilomé­ternyi fonalat készít. A fo­nal súlya pedig annyira ki­csiny, hogy a legérzékenyebb analitikai mérleggel sem mérhető le, csupán elektro­nikus mérleg segítségével. A kész fonálból építi, szö­vi a pók a hálót. Valóságos építészeti remekmű ez, olyan, mintha gondos terv alapján készült volna. Sőt, a helytől, körülményektől füg­gően módosulhat is az alap- terv. Először a keretet készí­ti el az állat, majd a közép­pontból kifutó sugarakat, vé­gül a sugarakat spirálisan összekötő szálak készülnek el. A háló alakját illetve he­lyét befolyásolja a pók élet­módját is: eldugott, sötét zugban szövi a lakóhálót az „otthon ülő” pók, -sátorihálót készít a nomád, vándorló életmódú, ismét más alakú és szövésű a nászháló. Amilyen alapos munkával készül a pókháló, olyan fon­tos szerepet tölt be a pók életében, és sokoldalú a ren­deltetése. A pók — mivel ér­zékszervei aránylag tökélet­lenek — a háló segítségével szerez tudomást a külvilág változásairól. Nincs halló­szerve, mégis reagál a zajra, úgy, hogy a háló csücskét ál­landóan tartja az egyik elül­ső lábával. A finom háló föl­fogja a levegőben terjedő hangrezgéseiket, maga is re­zegni kezd, ezt érzi meg az állat. Fontos szerepet tölt be a háló a zsákmány elfogásá­ban is. Menekülés es alcdzos A természet rendje, hogy az állatok egyik fele a má­sik állat testéből él, tehát ragadozó. Ezek szervezete alkalmas arra, hogy a zsák- mányállatot már messziről észrevegye, tehát jó látása, hallása, szaglása van, és ké­pes gyorsan megközelíteni, tehát jó futó, ugró stb. A zsá'kmányállatok szervezete viszont éppen ahhoz alkal­mazkodott, hogy gyorsan el­menekülhessenek a támadók elől, illetve jól elbújjanak, elrejtőzzenek. Menekülés köz­iben a viselkedés többféle le­het, például a tyúkfélék a talajon támadó ellenség elöl felröppennek, a levegőben közelgő elől ipedig a földre lapulnak. Az üregi -nyúl, az egér, az ürge, a hörcsög földbe vájt lakásába fut, ha veszélyt érez. A békák vízbe ugrással menekülnek. A gyors menekülésre kép­telen állatok zöme,, agresszív viselkedésmóddal, vagy az álcázás különböző fortmái­(------ 1 S zoptató nők táplálkozása \ Sokan vélik úgy, ihogy a szoptató nőknek — mi­vel az anyatej termelé­séhez energiára van szükségük — különösen sokat -kell enniük. Brit kutatók most megállapí­tották, hogy ez a véle­kedés hibás. A szopta­tó nők energiaforgalma ugyanis — ellentét-ben a nem szoptató nőikével —- egy-két órávail a táplá­lékfelvétel után teteme­sen csökken. Nyilván­való, hagy ők — meg­változott honmonháztar- t-ásuk okán — a tejter­meléshez szüksége» ener­giát más módom szerzik meg. Ennek pontos me­chanizmusa azonban még ismeretlen. Minden­esetre a szoptató nőik­nek szükségtelen mér­téktelenül enniük, ment energiafogyasztásuk ösz- szességében nem na­gyobb, mint más nőké. v-al menti meg az életét. A védőszíneződés a környezet színeivel és rajzolataival való egybeolvadást jelenti. Különösen a fiatal, fejlődés­ben lévő állatokra jellem­ző ez. A földön fészkelő si­rályok fiatal utódai még te- repszínűek, a partifecskék fiókáinak színe a homokos környezethez igazodik. A szabadban fészkelő mada­rak tojásai is általában vé- dőszínezetűek. A szárazföl­di csigáknál megfigyelték, hogy a esigaiház színtónusa évszakosán a környezet szí­néhez hasonul: tavasszal üdezöld, ősszel vörösesbarna. Nagyon érdekes védeke­zésforma a szín- és alak­utánzás is, amelynek az állatviláglban számos válto­zata van. Ha az állat nö­vényt vagy annak valamely részét utánozza, a védeke­zésformát színlelésnek vagy mimet izmusnak nevezzük. A sáskák egyik családja meg­tévesztésig utánozza test- alakjával a növények szárát Rák-mítosz Az Egészségügyi Világ- szervezet (WHO) szakértői­nek véleménye szerint a rosszindulatú daganatos megbetegedésekkel kapcso­latban napjainkban két mí­toszt kell eloszlatni: az egyik az, hogy a rák a fejlett Ipa­ri országok betegsége. Ellen­tétben a közhiedelemmel, napjaink 37 millió rákos be­tegének többsége a fejlődő országokban él. Ezekben az országokban évről évre öt­millió új megbetegedést ész­lelnek, a fejlett ipari orszá­gokban viszont csak három­milliót. A rákbetegség manapság egyike a világ három fő ha­lálokának, s minden kutatá­si előrehaladás ellenére a gyakorlat az elmélet után kullog, kivált a harmadik világiban. A megelőző intéz­kedéseket nem alkalmazzák helyesen és sok rákos 'beteg mem jut kielégítő kezelés­hez, vagy fájdalomcsillapí­tóhoz. (botsáska), egy másik csa­ládja a növényék- leveléhez hasonlít (levélsáska). A szö­vőlepkék (csoportjához tar­tozó tölgylevélpókok szár­nyai oldalnézetben és pihe­nő testhelyzetben megté­vesztésig hasonlítanak növé­nyi részekhez. A csak alak- beli vagy színbeli hasonló­ság azonban nem volna ha­tásos a sajátos viselkedés­forma nélkül. A bötlörmbikát példáiul nagyon ritkán lehet látni, mert az oltalmat adó nádat nappal csak igen rit­kán hagyja el. Amint úgy érzi, hogy felfedezték, me­reven me .dermed, mint egy karó. Képünkön a megmereve­dett testű bölömbika látha­tó. (MTI—Press). A fogyókúra tudománya A civilizált országokban — hazánkban is — a lakosság egynegyedének nagyobb a testsúlya az egészségesnél. Ennek legfőbb oka, hogy a szükségesnél többet eszünk, és egyidejűleg keveset, moz­gunk, vagyis a szervezetünk­be jutó sok tápanyag nem „ég” el, nem használódik fel, hanem testünk különbö­ző tájain zsír formájában felhalmozódik. De a zsír rak­tározása némely hormontól és enzimtől is függ. A nagymérvű elhízás be­tegség, így küzdeni kell el­lene, leginkább megelőzés­sel: kevés evés, sok mozgás. Fontos az elhízás étrendi ke­zelése is, amely nemcsak a felvehető táplálék mennyisé­gét, hanem minőségét is meg­szabja. Az elhízás kezelésére kü­lönféle gyógyszerek, étvágy- csökkentő szerek is szóba jö­hetnek. Az első ilyen gyógy­szer az amfetamin volt, de veszélyes mellékhatásai mi­att (nyugtalanság, súlyos ideges állapot) nem vált. be. Azóta számos vegyületet ál­lítottak elő, amelyeknek enyhébbek a mellékhatásai. Ilyen például a fenmetrazin. E gyógyszerek nem is az ét­vágyat csökkentik valójában, hanem az éhségérzést, vagyis hatásukra a jó étvággyal étkező ember már kevés étel­lel is jóllakik. De közvetlen fogyasztó hatásuk is van, mert mozgósítják a zsírszövet­ben felhalmozódott zsírt. Az étvágycsökkentő gyógyszerek mellett testsúlycsökkenést lehet elérni a vizelethajtók- kal is, amelyek az elhízás miatt a szervezetben rekedt vizet üríti ki; ezzel olykor 25—30 kilogrammal is csök­kenthető a testsúly. Bizo­nyos esetekben az alap­anyagcserét fokozó pajzsmi- rigyhormonokat alkalmaz­zák. Régebben hashajtókat is ajánlottak az elhízás ke­zelésére, ezek azonban nem váltak be. Jól használható viszont a metilcellulóz, amely vízben megduzzadó anyag. A táplálékhoz keverve és a gyomorban vízzel érintkezve megduzzad teltségérzést okozva csökkenti az étvá­gyat. Az elmúlt évek kutatá­si eredményeként kiderült, hogy a szervezet maga is termel olyan anyagokat, amelyeknek jelentős zsír­mozgósító hatásuk van. Mi­vel ezek a lipotropinoknak elnevezett anyagok termé­szetes vegyületek, ma ezeket tartják a legideálisabbaknak az elhízás kezelésére (Lipoi- cacid, Thiocacid, Metionin). A nagyfokú és nehezen befolyásolható elhízás keze­lésére vezették be a teljes éheztetést. E módszer alkal­mazhatóságára az a megle­pő jelenség hívta fel a fi­gyelmet, hogy a koplalás második napjától kezdődően az éhségérzés csaknem min­denkiben teljesen megszű­nik. Azt, tapasztalták, hogy ha az ember kevés táplálé­kot fogyaszt, akkor gyötrő éhségérzete támad, ha ellen­ben semmilyen táplálékot sem vesz magához, nincs éh­ségérzése. Teljes éheztetéssel járó kezelésre csak kórház­ban, orvosi ellenőrzés mel­lett kerülhet sor, ugyanis en­nek is van kockázata: sokan rosszul tűrik ezt, erősen le­gyengülnek, gyomorfájdal­muk támadhat, és a vérnyo­másuk is számottevően csök­ken. Az éheztetés időtartama általában tíz nap. ezalatt a beteg csak vizet, szacharin­nal édesített teát, limonádét, feketekávét fogyaszthat. Egy időben divatos volt a fogyókúrának ez a módja, ma mégis jobbnak tartják a kis kalóriafelvétellel járó fogyasztást. Képünkön: az Egyesült Államok egyik börtönében — kívánságára — szigorú dié­tára fogtak egy kábítószer­kereskedőt. A 37 hónapos börtönbüntetésre ítélt 362,8 kg súlyú férfi négy hónaip alatt 93,5 kg-ot fogyott le a rabkórházban. Legalább 160 kg-ra szeretne lefogyni. (MTI Külföldi Képszerkesz­tőség} Visszatekintő A tudomány világa Képünkön; hajnali felvétel a keresztespók harmatos hálójá­ról (MTI — Pressj

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents