Néplap, 1989. augusztus (40. évfolyam, 178-206. szám)
1989-08-05 / 182. szám
1989. AUGUSZTUS 5 5 MMoap. „...haladéktalanul kezdjék meg és hajtassák végre”. Felújítás 600 millióért ? 1989. május 11-én soron kívüli ülésen döntött Tiszagyenda Tiszarofftól való szétválása mellett a tanácsülés. Kistelepüléseken élőktől szokatlan politikai kulturáltság jellemezte a döntés perceit, hiszen a kölcsönös elismerés és tisztelet hangjai a két község vezetőit, tanácstagjait a korrekt együttműködést dicsérték. — Mi indokolta akkor mégis a tiszagyendaiak ilyen szándékát? — kérdezem Szász Györgyöt, a községi közös tanács elnökét. — Minden alaposabb indok nélkül, úgy, hogy nem hányhattunk egymás szemére semmit. A fejlesztésekre, nagyon ügyeltünk, hogy mindkét község arányosan fejlődjön, de ne vádolhasson bennünket a későbbi nemzedék, hogy nem éltünk időiben az adott lehetőséggel. Bartha Tivadar iskolaigazgató, Tiszagyenda elöljárója és több tanácstag előtanulmányozást folytattak két nagyközségben, Tiszasason és Nagykörűben, melyek ez év január elsejével nyerték vissza önállóságukat. Igaz, ők is csak rövid időre szóló tapasztalatokkal rendelkezhetnek mindezideig, de mégis a gyendaia'k leválási szándékát erősítették. — Ügy tűnik, nincs racionális ok, akkor mégis mi késztette erre az elhatározásra a tomajmonostoriakat? A választ. Kovács Bélától, a tomajmonostori Általános Művelődési Központ vezetőjétől kapom. — Érzelmi okok elsősorban, de gazdasági és községgazdálkodási szempontokkal vegyesen. A jelenlegi tanácsi szervezet nem a közös tanácsoknak való. Ez modern visszafejlesztése a falunak. Szerepkör nélküli településeket hoztak létre, s ehhez volt arányosítva a fejlesztés. Nem hibáztatjuk személy szerint azokat a vezetőket, akik létrehozásában részt vettek, hiszen nem tehettek mást, felsőbb igények szerint történt. De mint a gyermek, ha felnő, s leválik a szülőtől, úgy szeretnénk mi is megvalósítani az újszentgyörgyiekkel együtt az ahány család, annyi háztartás elvét. S ha a megyétől kapott központi támogatással nem is, mégis némi pénzzel, 650 ezer forint fejlesztéssel indulhatunk. — Nem akarunk tovább mostohagyerekek lenni! — szólal meg a sértett büszkeség hangján Túrái József nyugdíjas. — A mielőbbi vagyonimegosztálst kérjük, s remélem, egykori téeszünk is isimét a miénk lesz! — Azt. akarjuk, hogy a tanácsi vezetők ismét itt éljenek, s ügyeinket is itt helyben intézzék! — világít rá az itt élők kívánságaira Mészáros István kőműves, s elképzeléseit tovább taglalja. — Ha jót teszünk, magunknak teszünk jót, ha eltoltunk valamit, magunknak tartozunk érte számadással. nak-e majd önállóságukkal jól élni, cselekvőképesek lesznek-e, mikor éveken át passzivitásba burkolóztak, hiszen mások döntöttek helyettük is. Optimista ezekben a kérdésekben Szenczi Lajos, az aibádszalóki Lenin Tsz növénytermesztési ágazatvezetője. — Tiszaderzsen újfajta falumodellt szeretnénk kialakítani. Arányaiban felére csökkenthető lesz az adminisztratív költség, s gazdaságosabban működhet az apparátus az önállóság megvalósulása esetén. Csak tiszaderzsi önálló téeszt akarunk, s olyan helyben működő tanácsot, amelyet szakembereit irányítanának, övék lenne a döntés joga, de a felelősség is döntéseikért, az egész falu illetve az elöljáróság előtt. Nekem az a véleményem, ne akarjon ma egy tanácsi vagy téeszvezető mindenben önállóan dönteni, mindenben úgysem lehet szakember. Csak társadalmi munkában lássa el tisztét, s feladata főleg az itt élőkkel való törődés, kapcsolattartás legyen. Ezzel lehet csak elérni, hogy ne legyienek mostohagyerekek az itt élők, a vekninek ,ne csak a vége, hanem mint édesgyermeknek, most már a közepe is jusson. Ahol az észérvek győztek A hozzávetőlegesen 2200 főt számláló Tiszaszőllős községet 1984-től városrészként, csatolták Tiszafüredhez. Azóta az itt élők a dupla városi fejkvótával járó előnyöket nem élvezhették. Tiszafüreden sok minden épült, új iskola, könyvtár, tornacsarnok, tűzoltólaktanya, míg Tiszaszőllős olyan alapvető intézményekkel sem büszkélkedhet mint. művelődési ház, tornaterem, gyógyszertár, amelyekkel a hasonló nagyságrendű önállóvá vált települések igen. — Most várnak arra. hogy ne csak szavakban, ígéretekben, de tettekben is értük, tiszaszőllősiekért is történjen valami. — Ide nem kell dózer, mert nincs mit összedönteni! — mondta elkeseredetten az egyik nyugdíjas a „falugyűlésen”. Hát végre legyen! Mindenki örömére, a város díszére! Kistelepülések a Tisza partján — élni, virágozni szeretnének, hirdetni, hogy valamennyiben értelmes, szorgalmas, dolgozó emberek élnek. Más úton, más módon, de mindegyikük felnőtté akar válni. Józan, mérlegelni tudó, okos, cselekvőképes felnőttekké. „Csinálom, mert muszáj, de tudom, hogy ez a felújítás zsákutca” — mondja dr. Sebők András, aki a megyei kórház rendelőintézetének felújítását irányítja. Tavaly, amikor a rekonst-Dr. Sebők András: — A megyei tanács vb. egészségügyi osztályától tavaly tavasszal kaptuk meg az átiratot, hogy saját épületek felhasználásával, kiváltó épületek nélkül haladéktalanul kezdjük meg a rekonstrukciót. Mivel a rendeléseket valahová el kell költöztetni a munkák idejére, ezért nem lehetett egyszerre az egész épület felújítását vállalni, hanem négy szakaszban valósítjuk meg. Kaptunk 80 millió forintot a keleti szárny rekonstrukciójára. Sebők főorvos elmondja, hogy a rendelőintézet 1953- ban épült. A felújítás gondolata a 70-es évektől él, altkor még úgy tervezték, hogy bővítik is az épületet, hogy tágas, kényelmes munkahelyeket alakíthassanak ki benne. Mint a megyei főorvostól, dr. Molnár Imrétől megtudtam, 1981 óta ez a legutóbbi volt a negyedik terv az épület rekonstrukciójára. Közben a 80 millióhoz még kapott a rendelőintézet — Csak saccolni lehet. De ha azt veszem, hogy a négy épületszárny felújítása mai áron számolva 400 millióba kerülne, márpedig annyiba kerül, ehhez hozzáadom az áfát, akkor 500 milliónál vagyok. És nem számoltam még az építőanyagok árának emelkedését amelyre megint csak vehetünk legalább 100 milliót. Hiszen évekről van szó. Csak a keleti szárny átadása 1990-ben történik, és még van három épületrész! Tehát a felújítás el fog húzódni. — És amikor az egész épület felújítását tervezték, akkor is 600 millióval számoltak? — Az egész énület felújítására nem született kiviteli terv. Csak a keleti szárnyra terveztek költségvetést. Azt a bizonyos 80 milliót. Dr. Sebők András: — Évekkel ezelőtt készítettek költségvetést az egész épületre. Akkor új épülettel együtt 360 millió jött ki. Persze áfa nélkül, és évekkel ezelőtt. Egyébként nemcsak a rengeteg pénzről van szó, hanem arról is, hogy 1992-ben tervezik az egészségügy átalakítását, reformját. Akkor pedig a körzeti orvosok sokkal több feladatot látnak majd el, mint most. Most a körzeteknek betegelhárító, betegküldözgető funkciójuk van. A reform után azonban nagyon sok vizsgálat — pél-A Mertcontrol Minőségellenőrző Rt, a Magyar Néphadsereg Elektrotechnikai Javító Üzeme és a bécsi The Trend Connection ötmillió schillinges alaptőkével — Trendcontrol Kft. néven vegyesvállalatot hozott létre, amely a magyar műszaki határzár eredeti, hitelesített darabjaiból emléktárgyakat készít és forgalmaz. A kft., melynek központja Budapesten van, a 260 kilométeres jelzőrendszerből 50 kilométernyit kapott meg a Magyar Néphadseregtől erre a célra. A vasfüggöny nagyobbik része nyugatnémet anyagból készült, króm-molibdén ötvözet, ezért most is fényes. Ezt az anyagot, amelyből egyébként Bush elnök ajándéka is készült, a rukciót elkezdték, még sok egészségügyi dolgozó tapsolt neki. Ma már nem lelkesednek érte, sőt, ellenzik. Azt mondják, a felújítás csillagászati összegbe kerül, ennyi pénzért egy kis kórházat lehetne építeni. a megyei tanácstól ötmilliót a keleti szárny felújítására, de kiderült, hogy ez sem elég. Bella Sándor, a megyei kórház főmérnöke: — Körülbelül 70 millióba fog kerülni maga az építkezés. Ez viszont azt jelenti, hogy az épület ugyan áll, de a rendelés nem indulhat meg. Mert a 70 millióban nincs benne a villany, a fűtés, a csatornázás. Dr. Sebők András: — Ugyanakkor ebből a pénzből műszereket is kell beszereznünk. A röntgengépeket például teljesen ki kell cserélni, mert annyira elhasználódtak, és több röntgengéppel kell kezdenünk, mint amennyi régen volt. A fűtés is korszerűsítésre szorul, új kazánokra van szükség. Bella Sándor: — Szóval végül kijött, hogy csak a keleti szárny felújítása körülbelül 130 millióba fog kerülni. — És hogyan lesz ebből 600 millió? dául a laborvizsgálatok egy része — átkerül a körzeti orvosokhoz. Tehát a szakrendelőből kórházi ambulancia lesz. És akkor kiderül majd, hogy ez a rendelőintézet ennek a feladatnak igazán már nem is tud megfelelni. — Vagyis egy korszerűtlen. intézményt „menteinek át” a jövőnek — 600 millióért? — Így van. Ennek az épületnek ugyanis a kórház mellett volna a helye, nem pedig kilométerekre a gyógyintézettől. Képzelje el, hogy például egy infarktuson átesett beteg terhelési próbáját végzik a rendelőintézetben. Hát ahhoz kórházi háttér kell! Ha rosszul lesz netán a beteg vizsgálat közben az intenzív osztály kilométerekre van a rendelőtől. De mondok mást! Ha sok beteg várakozik például a belgyógyászaton, nem szólhatunk át a kórházi belosztályra, hogy ugyan, segítsen már be egy szakorvos, mert annak be kellene jönni a városba. Tehát nem arról van szó, hogy átsétál a kórház egyik épületéből a másikba. — De hol helyeznék el másutt a rendelőintézetet? Hol lenne hely számára a kórház közelében? Erre a kérdésre már dr. Krasznai Géza, osztályvezető főorvosa válaszol, akinek elNéphadsereg túlnyomórészt más célra hasznosítja. Az emléktárgyakat a kerítés szénacél elemeiből gyártják, amelyek egyébként már elrozsdásodtak. A drótkerítésből kétféle kivitelben készülnek rózsák, ezeket a kft. 5—7 dollárért adja át kereskedelmi partnereinek. A díszdobozban lévő kerítésdarabot 13, illetve 16 dollárért szállítják. A nemzeti színű szalag és a vasfüggöny története — magyar és angol nyelven —, valamint az eredetiséget igazoló tanúsítvány ugyancsak része a különleges emléktárgynak. Nyerges László, a kft. ügyvezető igazgatója az MTI munkatársának elmondta, hogy a kft. már a jövő héten részt vesz a New York-i képzelése nem teljesen új keletű. — A kórház mellett van az egészségügyi szakiskola épülete. Abban elférne a rendelőintézet. Csupán liftet kellene beépíteni, és persze közfalakat elmozdítani a helyükről. — És hová menne a szakiskola? — A rendelőintézet épületének egy részében elférne. Sőt, a rendelőintézetet el is lehetne adni. Volna rá vevő, még úgy is, ha a szakiskola az épület egy részét elfoglalná. M Okéi nem kérdezték meg — És ezeket miért nem mondta el hamarabb, amikor a rendelőintézet rekonstrukcióját tervezték? — Nem kérdeztek meg bennünket. Nem volt olyan testületi ülés a kórházban, ahol fölvetették volna, hogy mit szólunk hozzá. Most viszont elmondhatom, hogy az orvosok nagy része egyetért ezzel az elképzeléssel, és el is juttatjuk majd a megyei tanácshoz írásban a véleményünket. — Amelyben ellenzik a rendelőintézet felújítását. — Ez a felújítás legalább 600 millió forint, legalább 10 évig tart. A csere fele enynyibe kerülne, fele annyi idő alatt meglenne, és a betegek ide-oda küldözgetését jelentősen csökkenteni tudnánk. Hát megette a fene az egészet, ha ez nem elég indok. Elég indok? — kérdeztem dr. Molnár Imre megyei főorvost. —■ Én nem ellenzem. Sőt, 1981-ben kitűnő ötletnek tartottam volna. Ma már nem annyira jó, mert sok a középiskolás korú gyerek és nem tudják őket elhelyezni. — Akkor hát semmi eselye annak, hogy a rendelőintézet a kórházhoz kerüljön? Hogy egyszer s mindenkorra megoldjuk ezt a gondot? — Mondom, én nem vetem el a gondolatot. Meggyőzhető vagyok. De akkor tegyen le a kórház valamit az ötleten kívül. Dolgozzák ki részletesen a csere tervét. Válaszoljanak arra, hogy mennyibe kerülne, nem fizetnénk-e többet érte, mint a felújításért. Elférne-e a rendelőintézet a szakiskolában, és hová tennénk ^ a szakiskolát? És végül győzzenek meg arról is, hogy a betegnek haszna származik belőle. — Tegyük fel, hogy a kórháznak sikerül letenni az asztalra a meggyőző dokumentumokat, számításokat. Leghamarabb mikor lehetne szó a cseréről? — Minimum két év múlva, — válaszolja a megyei főorvos. A rekonstrukció pedig folyik . .. Paulina Éva Gift Faire-en, a világ egyik legnagyobb ajándékvásárán, és azt tervezik, hogy október 1-jéig mintegy félmillió „szabadság rózsával” és más emléktárggyal jelentkeznek az amerikai piacon. Mint ismeretes a BM Határőrség július közepén cáfolta, hogy a szögesdrót darabjait üzleti célra hasznosítja. Akkor kifejtették: ez később sem áll szándékukban, és ha a kereskedelemben, itthon vagy külföldön ilyen tárgyak tűnnek fel, a magyar határőrségre való hivatkozás minden alapat nélkülöz. A mostani vegyesvállalat nem a BM Határőrség, hanem a Magyar Néphadsereg közreműködésével jött létrb| Ahol a válás nem könnyű Abádszalák és Tíszaderzs között olyan bizalmatlanság alakult ki, hogy a vagyonmegosztáshoz nem fogadják el a Szolnok Megyei Tanács objektivitását, s külső szakértőt kérnek. Érdeklődő kérdéseimre Pál An tat né, az abádszalóki Nagyközségi Közös Tanács pénzügyi csoportvezetője közli. — Nehéz az elmúlt évekről forintra, fillérrel pontos számadást készíteni, hiszen Vannak olyan pénzügyi alapok, amelyek nem szétválaszthatok. Bizonyos, hogy a jelenlegi elosztási rendszer inkább az eddigi társközségi formának kedvez, s a két településnek anyagilag nagyobbak a lehetőségei, mint külön-külön. De állampolgári joguk a derzsieknek, ha így döntöttek. önkéntelenül is kérdések vetődnek fel bennem. Vajon megvannak-e az önállóság személyi, anyagi feltételei minden kisközségben? TudMégis emléktárgy a vasfüggöny Terv terv hátán Sok pénzért korszerűtlent Lehet a válás konfliktusmentes? A közelmúltban több kistelepülés, így Tiszagyenda, Tiszaderzs, Tomaj monostora, Üjszentgyörgy is bejelentette leválási szándékát a társközségtől. Mindegyikben jártam, megbizonyosodtam, sorsúik valóban közös, néha az „itt jobb meghalni, mint élni” elkeseredettségbe torkollott. A 70-es évek — ma már tudjuk — helytelen településpolitikája következtében megszűntek a korábban ihelyiben működő tanácsok, csak kirendeltség maradt. A kényszerű egyesítések óta fejlődésük megtorpant, legtöbbjükben csak ravatalozó és kevés szilárd burkolatú út épült. Felújításra csak ritkán került sor, inkább az iskolák és művelődési házak esetében. Nem így gyarapodott a székhelyközség! A közös tanácsokban a lakosság számaránya szerint küldhették tagokat, így bármilyen vitás kérdésben le lehetett szavazni a kisebbségben lévőket. Így önállóságuk lassan elsorvadt, közönyössé váltak, kiszolgáltatottság érzése bénította őket, s a testületi ülésekről is kiszorult az egészséges vita. S most mégis megmozdult a mozdulatlanságba merevedett vidék? Ne hagyjuk elsorvadni őket! Tiszafüred környéki kistelepülések az önállósodás útján Korszerű üzemanyag-töltőállomást adnak át a következő napokban Kunszentmártonban, a várost Szentessel összekötő 45-ös számú út mentén. A létesítmény alapterfilete 7000 négyzetméter, és megtalálható benne egy autóalkatrész-árusító szakbolt és egy büfé is. A töltőállomás 9 oszlopos, különféle benzineket, tüzelőolajakat és propán-bután gázt lehet vásárolni, valamint a fáradt olajat is átveszik. A létesítmény 28 millió forintba került, amelyet az Áfor, mint üzemeltető, és a helyi tanács biztosított. Az új állomás átadásával végleg megszűnhet a régi, korszerűtlen benzinkút Fotó: K. É.
