Néplap, 1989. augusztus (40. évfolyam, 178-206. szám)

1989-08-31 / 206. szám

1989. AUGUSZTUS 31. M&ue. IA tudomány világa I Román atomfegyver? Együtt könnyebb Személyiségfejlesztő tábor Karcagon A -karcagi Családsegítő Központ idén nyáron újszerű szolgáltatással segítette a helyi családokat; személyiség­­fejlesztő tábort szervezett gyerekek számára. Tette ezt azért, hogy preventív jellegű szolgáltatások alkalmazá­sával segítsenek az arra potenciálisan rászorulóknak. Ezt a kezdeményezést a Családsegítő Központban dolgo­zó pszichológusok és szolnoki kollégáik segítségével va­lósították meg, együtt egy -helyi testnevelő tanárral. A tábor résztvevőit három iskolából válogatták ki, 10— 12 éves gyerekek közül, olyan személyiségteszt segítségével, amely erre a korosztályra készült és megfelelően gaz­dagon határozza meg, illetve jellemzi a gyerekek nyílt vi­selkedési és érzelmi reak­cióit, állapotait. A kiválasz­tásban olyan gyerekeket ke­restünk, akik érzékenyebbek, sérülékenyebbek, szociálisan gátlásosabbak az átlagnál, s ezekből végül 13 jutott el Ez praktikusan annyit je­lentett. hogy a félnomád vi­szonyok közötti lét a nap minden órájában igényelte a közös tevékenykedést (sátor­verés, takarítás, mosogatás, ételkészítés), a közös prog­ramkigondolást (játék, -túra), ezekben a gyerekek együtt­működtek a felnőttekkel, ami -természetesebbé tette számukra ezt a folyamatot és a felkínált partneri vi­szony növelte is önbizalmu­kat, aktivitásukat. Az együt­tes cselekvés elve természe­tesen meghatározta a tábort vezető pszichológusok szere­pét is, hiszen egész nap együtt dolgoztak, játszottak, „éltek” a gyerekekkel, ami közvetlenebbé, oldottabbá, bizalmasabbá és ,.szakmát­­lanabbá” tette a viszonyt. Ebből a természetes létfor­mából csupán akkor léptek be a pszichológus szerepébe. A vezetők által meghatáro­zott, merev szabályok hiá­nya érezhetően jót tett az autonóm szabályképződés ki­alakulásának, amit azután sokkal szívesebben és spon­tánabbal tartottak be és tar­tattak be egymással (pl. tisz­tálkodás). mintha a felnőtt írta volna elő nekik. A fel­nőttek dolga így csak arra korlátozódott, hogy az időn­kénti „túlfutást” visszahoz­zák a megfelelően laza, de­mokratikus szintre, amit a gyerekek itökéletesan .„vet­tek”, illetve értékeltek, sőt a kedvezményes áron a Karcag melletti Vasvári tanyán lé­vő táborba. A széles merítés eredményeként a gyerekek között más jellegű kapcsolat nem nagyon volt, ott és ak­kor kellett együtt élő közös­séggé, csoporttá válniuk. Az együttes tábori élet fő sajá­tosságai a természetközeliség, az állatok jelenléte (ló, póni, bárány, disznó, liba és ku­tya — a helyi téesz támoga­tásával) és az együttgondol­kodás, együttcselekvés vol­tak. ha a gyerekek közötti fe­szültségek általuk lerendez­­hetetlenné váltak, s ha egy­­egy gyerek külön igényelte az intenzívebb és intimebb együttlétet — ez főként a tá­bor első napjaiban volt így, az elszakadás, az új helyzet sajátosságainak megfelelően, de a beszélgetések hatására ezek egyre inkább megszűn­tek. Az egész táborfelállás ugyan­is azon szakmai célok meg­valósítását segítette, hogy fejlesszük a gyerekek önálló­ságát, kezdeményezőkészsé­gét, problémamegoldó kész­ségét. Ennek megfelelően a .táborrend jellege is alapve­tően a szabadságon, a part­neri viszonyon és az önálló tevékenykedésen alapult, de ezeket el is vártuk minden­kitől, nem hagyva, hogy passzívan élje meg bárki is a tábor tíz napját. tábor második felében már itt is beindultak az önszabá­lyozás kedvező folyamatai. A felnőtti, partneri viszony erősítését szolgálta az is, hogy a táborvezetők élete a gyerekek előtt folyt, annak kiváltságait nem rejtettük, el, nem .titkoltuk, ami kedvező hatással volt a kölcsönös bi­zalom kialakulására. Az állatokkal való foglal­kozás a mindennapok szer­ves része volt, ebben szere­pelt a helyi állatgondozó ve­zetésével való rendszeres ete­tés, tisztítás, az együttes munka (lovaglás), a közös kedveskedések (kockacuk­­roztatás, simogatás... esemé­nyei). Ennek révén oldani le­hetett félelmeket, gátlásokat. A szakmai program fő ele­me a mindennapos nagycso­port volt, ami teret adott a napi tervezésnek, a konflik­tusok megoldásának és a kö­zös gondolkodásnak. A nagy­csoport, mivel jellege legin­kább emlékeztetett a klasz­­szikus iskolai, családi hierar­chikus felállásra, kezdetben ellenállást szült, de mivel érezték a gyerekek, hogy a cél nem a kioktatás, az uta­­sítgatás, hanem a gondolat­­csere, a kölcsönös tanács­adás, segítségnyújtás, új vi­selkedésformák tanulása, kipróbálása, később a fe­szültségek oldódtak és a tá­bor végére valódi probléma­feltáró és megoldó csoport­tá kezdett alakulni a közös­ség. Ekkor már a primitív gyermeki összetartozás ér­zése is átformálódott olyan légkörré, ami követelménye­ket állít és fogalmaz meg. Emellett néhány alkalommal programként szerepelt krea­tív foglalkozás is (festéssel, agyagozással), mely érezhető­en megmozgatta a gyerekek fantáziáját, közös alkotóked­vét — az elkészült műveket kiállításon mutatták be, s fényképre kerültek. Egyéb programként szerepelt uszo­dalátogatás és éjszakai hor­gásztúra, ezekkel színesebb lett a tíz nap. Csupán az első lépés A tábor tapasztalait össze­gezve elmondható, hogy a természetes és az emberi, magunk alkotta feltételek nyomán minden gyereknél a maga szintjén és módján el­indultak azok a folyamatok, melyek elősegíthetik a ki­egyensúlyozottabb személyi­ség alakulását, a harmoniku­sabb kapcsolattartást. Mind­ez természetesen csupán az első lépés, nem is hihetnék, hogy tíz nap elegendő erre, de ha annyit elért a tábor, hogy 17 ember jól érezte ma­gát, együtt átélhette, hogy gazdagabban távozott, mint ahogy érkezett, már elértük célunkat, s mindez ösztönöz bennünket, hogy máskor is rendezzünk hasonló táboro­kat. Ennek formáit most ala­kítjuk Ki, közös, rendszeres foglalkozás szervezésével az év során, s ha ismét sike­rül támogatókat szerezni, újabb közös tábort szerve­zünk a jövő nyáron. Szsszik Erika A közelmúltban elhangzott hi­vatalos román nyilatkozatot vi­lágszerte úgy értelmezték, hogy Románia képes atomfegyvert előállítani. A bejelentésnek ért­hetően nagy visszhangja volt. A szakemberek véleménye vi­szont egyértelműen az, hogy e román kijelentés minden ala­pot nélkülöz. Különbséget kell tenni a kor­szerű. jelenleg hadrendben ál­ló, valamint a legprimitívebb, régesrég elavult fegyverek kö­zött. (Az utóbbira példa a hi­­rosimai bomba.) Egy hadsereg csak korszerű fegyvert rend­szeresíthet, a primitív változa­tok legfeljebb zsarolásra, ter­rorista célokra alkalmasak. A korszerű nukleáris fegyve­rek nélkülözhetetlen anyagai a plutónium, az erősen dúsított (úgynevezett fegyver minőségű) urán és a trícium. A plutónium a természetben nem fordul elő, előállítása atom­reaktorokban történik. Fegy­verhez alkalmas plutóniumot speciális reaktorban, különleges — az erötnüvi reaktorokétól el­térő — üzemviteli körülmények között lehet gyártani. A plu­tóniumot a reaktorból kiemelt fűtőelemekből egy rendkívül komplex üzemben — az újrafel­dolgozó műben — lehet kinyer­ni. Romániának nem állanak rendelkezésére az említett léte­sítmények, sőt ezeket saját erő­ből nem is lenne képes létre­hozni. A fegyver minőségű uránt urándúsítámüben, állítják elő; itt a bomba számára megfelelő urán—235-öt elválasztják a T40- szer nagyobb koncentrációjú urán—233-tóL Az USA-ban. majd a Szovjetunióban, Angliá­ban, Franciaországban és Kí­nában felépített, úgynevezett gázdiffúziós dúsítok több négy­zetkilométer területet elfoglaló, óriási villamosenergia- és víz­fogyasztású gyártelepek. Az USA 25 ezer ember több éves munkájával építette fel a maga üzemét. A román műszaki szín­vonal csillagászati távolságra van attól, amit az urándúsítás megkívánna. A tríciumot is atomreaktorban történő besu­gárzással lehet előállítani, igen költséges eljárással. Az alapanyagok az atomhatal­maktól legális úton nem szerezr­­hetődc be. A csempészés, illetve lopás lehetőségét már többször felvetették (egyes arab államok, Izrael és néhány más állam kapcsán is.) De magának a fegyvernek az előállításához is olyan fejlett technológiai (fém­­kohászati, robbanóanyag-techni­kai, elektronikai, számítástech­nikai stb.) ismeretek szüksége­sek, hogy az atomhatalmakon kívül ezeknek csak néhány ipar rilag fejlett ország van birto­kában. Korszerű nukleáris fegyver előállítása tehát sokéves fej­lesztőmunkát igényel egy ipa­rilag fejlett ország számára is, egy elmaradottabb ország szá­mára pedig a feladat remény­telen. A lehető legprimitívebb fegy­ver talán eléiihető távolságban lehetne Románia számára, bár ehhez is sok száz,» magasan kvalifikált szakember többévi munkája és igen jelentős anya­gi források kellenének. Az ilyen kivitel azonban sok szem­pontból balesetveszélyes (pl', megvan a véletlen robbanás le­hetősége, szemben a korszerű fegyverekkel, amelyeknél ez kizárt). A román atomfegyver tehát inkább egy elképzelt gaz­dasági, technikai, politikai nagy­ságot szimbolizáló propaganda­­fegyver. űr. Makra Zsigmond Félnomád viszonyok között Lazán, demokratikusan Cél a Neptunusz A Naprendszer perifériá­ján három bolygó járja örö­kös útját a Nap körül. Ez a három égitest — a Naptól mért közepes távolságuknak megfelelő sorrendben — az Uránusz, a Neptunusz és a Pluto. Az elsőt William Herschel angol csillagász majdhogynem véletlenül fe­dezte fel, az utóbbi kettőnek a felfedezése azonban a csil­lagászat legnagyobb dia­dalai közé tartozott. Mórák­kor is tudtak ugyanis mind­két bolygónak a létezéséről, sőt az égbolton azokban az években elfoglalt helyéről is, amikor távcsővel még egyiket sem sikerült meg­pillantani. Az Uránusz és a Neptu­nusz az óriásbolygók közé tartoznak, noha sokkal ki­sebbek, mint a Jupiter és a Szaturnusz. Mindkét bolygó rendkívül gyorsan forog a .tengelye körül, és emiatt a sarki- lapultságuk meglehe­tősen nagy. Az Uránuszt kedvező légköri körülmé­nyek esetén szabad szemmel is felfedezhetjük az égbol­ton, a Neptunusz azonban szabad szemmel már nem látható. Távcsövön át szemlélve mindkét bolygó zöldes szí­nűnek, a Neptunusz néha kékes árnyalatúnak látszik. Régebben egyesek azt hit­ték, hogy az Uránuszon nö­vényi élet honosodott meg, a zöld szín ennek a következ­ménye. Am később bebizo­nyosodott, hogy mindkét bolygó teljességgel alkal­matlan az élet számára, hi­szen mindkettő felületén roppant hideg van. Egyéb­ként a két bolygó kielégítő, tudományos értékű és érvé­nyű megfigyelése eddig az óriási távolság miatt a leg­korszerűbben felszerelt nagy csillagvizsgálók számára is nehéz feladat. Ez a helyzet azonban — remélhetőleg — rövidesen megváltozik. Az amerikai bolygókuta­tási program hosszabb szü­net után ismét fontos mér­földkőhöz érkezik. Ez a mérföldkő 4,5 milliárd kilo­méterre van, valahol a boly­górendszer határvidékén, ahol a Voyager—2 űrszon­da közeledik utolsó célpont­ja, a Neptunusz felé. Június 5-én 120 millió kilométerrel a bolygótól megkezdte a megfigyelési fázist, s az október 2-ig tart. Az eddig a Neptunuszról készült fel­vételek arra mutatnak, hogy e bolygó légkörében felhők lebegnek és a déli féltekén egy hatalmas sötét folt lát­ható. Augusztus 4-i híradás szerint a Voyáger—2 a Nep­tunusz négy eddig ismeret­len holdját fedezte fel, sót néhány nap múlva gyűrűda­rabokat is. A nagy felbontású képek készítése augusztus 6-án kezdődött, 27 millió kilomé­ter távolságból. Ekkortól kezdve vizsgálhatók a Nep­tunusz ismert holdjai, a Tri­ton és a Nereida, illetve a feltételezett gyűrűívek is. A legizgalmasabb szakasz a bolygó szoros megközelítése, augusztus 24. és 29. között. A szonda ekkor valósággal rárepül a bolygó északi fél­gömbjére (minimális távol­ság a középponttól 29 200 ki­lométer, miközben behatol a magnetoszféra belsejébe is). Különösen érdekes lesz a valószínűleg légkörrel is rendelkező mintegy 2000— 5000 kilométer átmérőjű Triton megfigyelése alig 40 000 kilométer távolságból. Az augusztus 25-i legna­gyobb közelség után még néhány hétig a bolygó felé irányulnak majd a szonda műszerei. Ekkortól kezdve a Voyager—2 távolabb lesz tőlünk, mint a Naprendszer ismert nagybolygói. Képünkön: a Voyager—2 amerikai űrszonda 1939. május 24-én készített felvé­telei a Neptunuszról. „A fizika egyik fejedelme” Eötvös Lóránd és az első Eötvös-inga szerkezeti megoldása Ezekkel a szavakkal Eins­tein jellemezte Eötvös Ló­­rándot (1848—1919), a világ­hírű magyar fizikust, aki 1890. január 20-án mutatta be a Magyar Tudományos Akadémián a később világ­hírűvé vált műszerét, a tor­ziós ingát, melyet eredetileg csupán laboratóriumi célokra alkotott. Az ötlet nem volt új, mert Cavendish angol fizikus már készített olyan műszert, amelyen egy vékony szálra felfüggesztett, vízszintes el­helyezett rúd jelezte azt, ha közelében nagy tömegelvet helyeztek el. Eötvös forra­dalmi jelentőségű gondola­ta az volt, hogy a rúdra tett két kicsiny súlyt nem azonos szintben helyezte el, hanem az egyiket 30 centiméterrel mélyebben. Ezzel az vált le­hetővé, hogy a nehézségi erő­tér összetevőinek változása nagy pontossággal mérhető lett. A róla aztán Eötvös-in­­gának elnevezett műszerrel a grammsúly billiomodrészé­nek megfelelő nagyságú erő­hatás is meghatározható. Világhírre nem a bemuta­tásával tett szert a talál­mány, hanem akkor, amikor Böckh Hugó „a kiváló geoló­gus” arra hívta fel Eötvös fi­gyelmét, hogy műszere al­kalmasnak látszik a földalat­ti szerkezetek (boltozatok, teknök. törések, üregek) ész­lelésére is és így segítséget nyújthat a nyersanyagtelepek megállapítására. A gyakorlati geofizika tu­lajdonképpen akkor született meg, amikor az Eörtvös-ingá­­val kinn a szabadban, a Bala­ton menti vulkán kúpok utol­só tagján, a Sághegyen vé­geztek kísérletet (1891), mert itt bizonyosodott be az, hogy segítségével földgáz-, kőolaj- és érckutatásokat lehet vé­gezni. Ezt követően a világ számos kőolaj- és földgázme­zejének föltárása Eötvös Ló­ránd ezen műszerének volt köszönhető. Kováts Andor Kihalt erdők nyomában Mi maradhat fenn hosszú­hosszú évmilliók múltával egy törékeny növényből? A leletek alapján biztonsággal állíthatjuk, hogy a növény bármely szerve. Legnagyobb mennyiségben a pollenek (virágporszemek) maradtak fenn, mivel külső burkuk igen ellenálló anyagból épül fel, s kicsiny méretüknél fogva nem roncsolódnak. Még a nagy és szilárdnak hitt fatörzsek is könnyebben áldozatul esnek, nem be­szélve a törékeny virágok­ról. Kedvező feltételek mel­lett azonban ez utóbbiak is foss zilizálód hatnak. A fennmaradt, apró növé­nyi töredékek tanúskodnak az egykori erdőkről, össze­tételükről, és klímaigényük ismeretén keresztül eljut­hatunk az őséghajlat meg­fejtéséhez is. Sokakban felmerülhet, hogyan kerülnek, napvilágra a kőzetekbe zárt fossziliák? Részben természetes, rész­ben mesterséges feltárások­ból ismerjük őket. Ez utób­biak lehetnek felszíniek vagy fúrásból származók, például egy téglagyár agyag­fejtőjéből, homokbányájá­ból vagy fúrómagból. Ter­mészetes feltárás egy patak által kimosott és leszakadt part. A terület földtanának, ismeretében megmondhat­juk, hogy elvileg lehetsé­ges-e ősnövénymaradvá­nyok jelenléte a vizsgált te­rületen, azonban hogy való­ban van-e, és megtaláljuk-e, ahhoz sok szerencse is kell. Magyarországon is vannak olyan évtizedek óta ismert, közettanilag és ősállattani­­lag vizsgált szelvények, me­lyek ősmaradványait csak az utóbbi években találták meg, még alaposabb és rendszeresebb vizsgálattal. A növénymaradványok, így az ősnövény-lelőhelyek, lényegesen ritkábbak, mint az ősállatmaradványok le­lőhelyei. A szilárd vázzal rendelkező állatok fcsszili­­zációja ugyanis lényegesen kedvezőbb, mint az ősnövé­nyeké. Így az a megállapí­tás, mely szerint az őslény­tani anyag hiányos, a növé­nyekre fokozottan igaz. Ez nehezíti az egykori flóra és vegetáció rekonstrukciójá­nak megalkotását, az ős­földrajzi kép megrajzolá­sát, és az őséghajlat meg­ítélését. Magyarország földtani felépítéséből, az itt találha­tó kőzetek képződési körül­ményeiből következően je­lentős felszíni _ ősnövény-le­lőhelyeink zömében a har­madidőszakból, a tercierből ismertek. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nin­csenek ennél idősebb lelete­ink. Szórványleletek a permből, triászból is ismer­tek. Képünkön: kőszén-(kar­bon-) korszakból' származó haraszt lenyomata, VISSZATEKINTŐ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents