Néplap, 1989. augusztus (40. évfolyam, 178-206. szám)

1989-08-31 / 206. szám

1989. AUGUSZTUS 31. 5 • Néplap Quo vadis... ? Jogi tanács Bizonyítvány az internáltaknak A Néplap augusztus 24-ei számában Papp Lajos, az MSZMP Torökszentmiklós Városi Bizottságának első titkára továbbgondolta a Népszabadságnak adott in­terjúm egy mondatát. Szá­mára az idézet olyan felté­telezéseket sugallt, amelyek nem esnek egybe nézeteim­mel. Ügy érzem, olyan kö­vetkeztetésekre jutott, ame­lyeket egyetlen korábbi meg­nyilatkozásom. általa is is­mert gondolkodásmódom sem támaszt alá. A Népszabad­ságban megjelent nyilatko­zatom egy húszperces be­szélgetés sűrítménye. Az új­ságíró által végzett tömörí­téssel- egyetértek, tartalmát vállalom. Azért ragadtam tollat, hogy az olvasó a fel­vetett kérdések némelyiké­ben az én véleményemet is megismerhesse és ez alapján ítéletet alkothasson. Megítélésem szerint a me­gyeszékhelyen, a megyei ve­zetésben nem egyszerűen személycsere történt. Elsőd­legesnek a megyei pártbi­zottság funkciójának átala­kítását, a bekövetkezett szemléletváltást tartom. Mindezt természetesen nem tekintem kötelező etalon­nak, de szükségesnek tartom, hogy a helyi viszonyoknak megfelelően, a dolgok lé­nyegét (és nem a részletkér­déseket) illetően játszódjék le ugyanaz a folyamat, amely a megyei pártértekezleten és előkészítése során végbe­ment. A megyei pártvezetésben egyébként nem történt „tel­jes nagytakarítás”. mint ahogy Papp Lajos írja. Az események lényegét abban látom, hogy az MSZMP tör­ténetében először a megyei jejlölőbizottság felső befo­lyásolástól mentesen, a nyil­vánosság kontrolljával mű­ködött, minden küldöttnek lehetősége volt önálló jelöl­tet állítani, a jelölést vállaló személyek nézeteit több fó­rumon és a sajtó hasábjain megismerhették a választók. Egyszóval, a tagság akarata minden korábbinál jobban érvényesült. Nagyon fontos­nak tartom, hogy a szavazók ítélete megalapozott volt, és képesnek bizonyult különb­séget is tenni alkalmas és kevésbé alkalmas jelöltek között. Semmiképpen sem tudom nagytakarításnak te­kinteni azt, ha ilyen megmé­retés után a megyei pártbi­zottság titkárából első tit­kár lesz. Számomra egyedül elfo­gadható az az eljárás, ha a tagság és küldöttei gondosan mérlegelik a pártvezetők ko­rábbi tevékenységét, gondol­kodásmódját, megújulási ké­pességét és differenciált ér­tékítéletet alkotnak. Biztos vagyok benne, hogy az MSZMP különböző szintjein dolgozó tisztségviselők közül jó néhányan képesek kiállni az újszerű próbatételt, de meggyőződésem, hogy még a legalkalmasabbaknak is szükségük van arra, hogy végre valódi megmérettetés­re kerüljenek, hogy válasz­tóiktól konkrét megbízatáso­kat kapjanak és vezetői fel­adatuk a tagság által rend­szeresen, intézményesen el­lenőrzött politikai vállalko­zás legyen. Sajnos én is tapasztalom, hogy az MSZMP apparátu­sából kikerülőket sokszor az egyén felkészültségétől, ké­pességétől és magatartásától függetlenül nem, vagy nem szívesen fogadják a munka­helyeken. Mégis az a véle­ményem, hogy indokolt a tartózkodás, az óvatosság azokkal szemben, akik a ko­rábbi vezető funlkcióban uralkodóként viselkedtek akik az utasításos rendszert túllihegték, akik ügybuzgal­muk során megfeledkeztek az emberi hangnemről és a tisztességről. Jó eséllyel szá­míthatnak viszont elhelyez­kedési lehetőségre azok, akik feladatukat szolgálatte­vőként végezték, képesek voltak a politikai törekvése­ket türelmes vitákban, ér­vekkel megvalósítani, akik emberségesen és szerényen viselték funkciójukat, és az apparátusból távozva nem akarnak mindenáron veze­tők maradni. Ha valakit ilyen feltételek megléte ese­tén mégis méltánytalanság ér, azt az emberrel szembeni igazságtalanságnak tartom és a társadalomban kialakult MSZMP-ellenes hangulatnak tulajdonítom. Megítélésem szerint a párt­alkalmazotti minőség és az önálló arculatú politizálás csak a korábbi modellben zárták ki egymást. Ma, úgy gondolom, az a legrosszabb, ha a párt alkalmazottja szolga módjára viselkedik. Alapvető feladatának tartom a Papp Lajos által leírtakat, de szerintem kötelességeinek teljesítése mellett minden pártalkalmazottnak elvitat­hatatlan lehetősége, hogy párttagságából adódó jogait az általa választott pártfóru­mon gyakorolja. Egyébként valószínűnek látszik, hogy ha végre képesek leszünk a hivatásos pártmunkában — a parancsvégrehajtó stíluson túllépve— az alkotó gondol­kodás feltételeit megterem­teni, ma még döntően más fórumokon hasznosuló érté­kes kezdeményezésekhez juthatunk, és számíthatunk arra, hogy a legtehetsége­sebb MSZMP-tagok na­gyobb számban fognak ap­parátusi feladatot vállalni. Ehhez persze arra is szükség van, hogy az apparátusom vezetői ne akarjanak a re­formkörökben tevékenykedő munkatársaiktól megszaba­dulni. Azért nyilatkoztam meg a Néplap hasábjain, mert nél­külözhetetlennek tartom, hogy a különböző állásponto­kat ismerje meg az MSZMP tagsága és a közvélemény, foly tassluk lé végre a megúju­lásunkhoz nélkülözhetetlen vitáinkat. Igazi eredményre persze csak akkor számítha­tunk, ha vitáink nem feltéte­lezésekre vagy félreértésekre, hanem kölcsönösen tisztelet­ben tartott, kifejtett állás­pontokra alapoznak, és a kongresszusi felkészülés so­rán az emberek többségét érintő, sorsdöntő kérdésekről folytatódnak. Iváncsik Imre Szolnok A Néplap július 27-ei szá­mában megjelent írásom derekas vihart kavart. Most itt ülök és tűnődöm a vá­laszlevelek fölött:, biztos, hogy (nehéz tesz úrrá lenni a gazdasági és társadalmi ba­jainkon, de mennyivel nehe­zebb lesz ,a fejekben rendet teremteni! Az első. autentikus válasz Tabák Lajostól származott. Vele .nem kell tételes vitába szállnom. Pintér László meggyőzően ízekre szedte vé­leményét. Mégis tőle kell kiindul­nom, -mert ebben az írásban • fellelhető annak a ..vitakul­túrának” csaknem minden eleme, ami a válaszlevelek­ben vissza-visszatér. Nézzük ezt a retorikai sza­kácskönyvet! 1. Ha cáfolhatatlan igaz­ságokat vágnak a fejedhez, ne vitatkozz, beszélj másról! 2. összehasonlításkor fel* tétlenül menj vissza a Hor­­thy-korszakhoz. Ehhez viszo­nyítva minden csak jobb le­het. Az oktalan, értelmetlen és bűnös megtorlások ma­gyarázatára add elő, hogy Siófokon és . Orgoványban kommunistákat akasztottak 1919-ben. 3. Ne az ellenfél érveire támadj, hanem frontálisan az ellenfélre. Mindenekelőtt meg kell vizsgálni, hogy .jo­gosult-e vitatkozni, netán bírálni! Honnan ijött? Hátha valami fleklasszálf grófi cse­mete vagy kutákfi! Nem baj, ha egyáltalán nem ismerem. Szigorúan meg kell kérdezni tőle, hogy *nikor, hol volt. Miért tapsolt, vagy miért nem, miért és mennyiért nyalt, milyen 'sötét üzelmei voltak, miért tolta a Párt szekerét, miért nem tolta, miért akar most „kibújni a bűzös odújából" — idézel egy levélből —, miért nem előbb (tette, miért „harap­­dálja a Párt tápláló kezét” — idézet egy másik levélből —, miért nem süllyed el szé­gyenében és egyáltalán mi­csoda dolog, hogy nem akasztották fel már réges­­régen?“A módszer lényege az ősrégi gyakorlat: dobjunk a vitázóra egy kosár sarat, va­lami majdcsak rajta ragad! Kedvem ellenére, mégis kénytelen vagyok egy kis kitérőt tenni csak azért, hogy néhány „jóindulatú kérde­zőt” kielégíthessek: A szolnoki Szűcstelep és cigányváros határán nőttem fel és — feltehetően örömöt okozok az egyik érdeklődő­nek — földes lakásban, pet­róleumlámpa mellett tanul­tam. Klottgatyám volt, és az ottani etikett szerint mezít­láb jártam .a vásártéri isko­lába. Jelesen értem a város rangos gimnáziumába, és cum laude végeztem az or­szág egyik legjobb egyete­mén. Pénzügyi egyensúlyo­mat gyerekkorom óta fizikai munkával teremtettem meg. A Párt eddig sem közvetle­nül, sem közvetve nem ete­tett. Karriert nem csináltam, valószínűleg nem is fogok. Országgyűlési képviselőnek spontán jelöltek, aminek az akkori megyei pártvezetés egyáltalán nem örült. Ennyit röviden az érdek­lődőknek! Nyomasztónak és elkeserí­­tőnek tartom, hogy a vitá­­zók milyen természetesen keverik az objektív történel­mi helyzetet, a saját, szub­jektív életélményeikkel. Egy könyvtáros nevével visszaélt levélíró néhány ba­rátságos szót vált Münnich Ferenccel, aztán ebből kiala­kítja a véleményét az egész korszakról. A gondok és ba­jok feltárására pedig elhang­zik a lehengerlő érv: lám, milyen sokan voltak Kádár János temetésén .. . A vita sok elszomorító színvonalú hozzászólása csak megerősítette bennem a meggyőződést: a reformkom­munista MSZMP és a.funda­mentalista szélsőbaloldal kö­zös platformon nem talál­kozhat. Ez természetesen nem zárja ki a békés egy­más mellett, élést, esetenként a közös cselekvést sem. De a ceruzát élesen és világosan meg kell húzni. A baloldal egyértelműen fejtse ki, hogy mire mond gént és mire nemet. Adjon programot, a választásokra állítson képvi­selőket és nézzen szembe a megméretéssel. A párttagság eddig „néma centruma” pe­dig foglaljon állást: az elkö­vetkező hónapok kemény és sorsdöntő küzdelmeit lan­gyosan megvívni aligha le­het. Dr. Király Ferenc Elcsendesült a Tisza-part. A beküldött kép Tiszaroffon ké­szült nemrég a kétnapos horgászversenyen Rossz volt a címzés Szeretném, ha valaki kézbe venné az ügyet Nagymama létemre azért fogtam tollat, mert sajnálom a törökszentmiklósi Bethlen Üti Általános Iskola diákja­it, tanárait, akik nyomorúsá­gos körülmények között ta­nulnak és tanítanak. Az öreg iskola helyett már újat kel­lene építeni, de sajnos nincs rá pénz. Ezt megértjük, de esetleg követhetnék azoknak példáját, akik a pártbizott­ság épületét a főiskolások­nak adták. Miért ne költöz­hetne be nálunk is az iskola a pártbizottság épületébe, ahol — egy kis átalakítással — jobb körülmények között tanulhatnának gyermeke­ink, unokáink. Szeretném, ha valaki kézbe 'venné ezt az ügyet, kezdeményezné a gye­rekek, tanárok jobb körül­mények közé helyezésének megoldását. Budai Ferencné Torökszentmiklós A Néplap augusztus 17-ei számában jelent meg a FIDESZ karcagi csoportjá­nak az MSZMP Karcag Vá­rosi Bizottságához címzett levele, mely a munkásőrség megszüntetésével volt kap­csolatos. Kedves Fiatalok! Hosszabb ideje figyelem­mel kísérem a napjaink problémáival foglalkozó írásaikat, nyilatkozataikat. Fésületlen stílusuktól elte­kintve, szimpatikus a lendü­letük, tenniakarásuk. Szá­momra írásaikból nem min­­dik tűnik ki világosan — azárt sejtem —, hogy törek­vésük békés, mélyreható tár­sadalmi reformokkal meg­újult. demokratikus jogál­lam megteremtését sürgeti, célozza. Úgy tűnik, hogy tö­rekvésüket a konkrét isme­retek, empirikus tapasztala­tok hiánya gyengíti. Roman­tikus feltételezésekre és el­képzelésekre alapozott kinyi­latkoztatásaik mozgalmuk tömegessé válását is hátrál­tatja. A tárgyilagosság, hi­telesség és kiegyensúlyozott­ság hiánya egyetlen korosz­tály számára sem vonzó. Az ezen kritériumok leértékelé­séből fakadó keserű pirulát több — hosszú évekig műkö­dő — szervezet kénytelen ma megkóstolni, Kinyilatkozta-A rendelet augusztus 1-jén lépett hatályba A rendőrhatósági őrizet­ben fogva tartott személyek munkaviszonyának és tár­sadalombiztosítási helyze­tének rendezéséről szóló jogszabály hatálya kiterjed az 1949'. január 1. és 1953. december 31. között rendőr­­hatósági őrizetben fogva tartott személyekre (a to­vábbiakban internáltakra), kivéve a háborús és népel­lenes bűncselekmény miatt jogerősen elítélteket. Nem alkalmazható azokra az in­ternáltakra, akiknek a mun­kaviszonyába, illetőleg szol­gálati idejébe az itt szóban forgó internálási időt már beszámították. Az internálás időtartamaként az 1949. ja­nuár 1. és 1953. december 31. közötti, továbbá — ha az internálás 1949. január 1-je előtt kezdődött és folyama­tosan fennállt — az 1949. ja­nuár 1-je előtti időt kell fi­gyelembe venni. A Belügyminisztérium az 1992. december 31-ig be­nyújtott kérelmekre hatósá­gi bizonyítvánnyal igazolja az internálás tényét és idő­tartamát. A háborús bűnö­sök és a munkaviszonyukba internálási idejüket beszá­mítottak számára a bizo­nyítványt nem adják ki. A bizonyítvány alapján az in­ternálás időtartamát mun­kaviszonyban töltött időként kell figyelembe venni. Havi ötszáz forinttal fel tásaik, javaslataik megfogal­mazásakor vegyék figyelem­be. hogy az, aki véleményét mindig abszolútnak tekinti, az saját tévedésének lehető­ségét teremti meg. Ebbe a hibába az elmúlt évtizedek­ben oly sokan beleestek, amint ezt önök is hangsú­lyozzák, akkor óvják meg ettől magukat. Úgy gondolom, a mai mun­kásőrséggel kapcsolatos is­mereteik hiányosak, így íté­leteik sem lehetnek reálisak. Mai fiatalos szóhasználattal élve — elmondanám: A munkásőrség nagykorú, ön­állóan gondolkodó, szabad akaratából cselekvő, felada­tot vállaló magyar állam­polgárokból áll. Részvéte­lünk e munkában pártállás­kell emelni az internáltnak az e rendelet hatályba lé­pése előtti időponttól meg­állapított öregségi, rokkant­sági, baleseti rokkantsági nyugdíját, ha ezt a nyugdíj­­folyósító szervtől — a bizo­nyítványt mellékelve — ké­ri. Az e rendelet hatályba lépése előtt meghalt személy után járó özvegyi nyugdí­jat, szülői nyugdíjat és az özvegyi nyugdíjjal azonos összegben járó árvaellátást — kérelemre — személyen­ként havi kettőszázötven forinttal, az árvaellátást is 250 forinttal emelni kell. Ezt az összeget akkor is folyó­sítani kell, ha az özvegy az özvegyi nyugdíjnál maga­sabb összegű saját jogú nyugdíját választja. Annak, akinek az öregsé­gi, rokkantsági,. baleseti rokkantsági nyugdíját a rendelet hatálybalépését kö­vetően állapítják meg, a bi­zonyítvány alapján az inter­nálás időtartamát szolgálati időnek kell tekinteni. A jog­szabály még pontosabbá te­szi az egyes szituációkat Mi itt a rendeletszámot és a ha­tályba lépés időpontját kö­zöljük, hogy az érdekeltek alaposabban utánanézhesse­nek. Tehát a Miniszterta­nács 72/1989. (VII. 4.) MT rendelete 1989. augusztus 1- jén lépett hatályba. Dr. Kertész Éva tói független. Cselekedetein­ket mindazon felelősség át­hatja, melyet tőlünk Önök elvárnak. Fontosnak tartom, hogy javaslataikat, hozzánk cí­mezzék. Napkeltétől „Nap­­zártáig” állunk rendelkezé­sükre. Tevékenységünk nyi­tott, bárki számára hozzá­férhető, ismerjenek meg bennünket. Jöjjenek el, kér­dezzenek. szerezzenek ta­pasztalatokat. Felajánljuk: álljanak be sorainkba, hát­ha belülről más a megvilá­gítás. Kovács György . munkásőr századparancsnok Karcag, BHG 9. számú gyára Lassan megvakulok Múlt év novemberében operálták a szemem, hályo­got Vettek le róla. Az a szemüveg, amit a műtét után kaptam, négy hónapig volt jó. Június óta várok az új szemüvegre, és lassan meg­vakulok, mert már annyit romlott a látásom ... Hiába érdeklődtünk a Jászberényi Ofotért-nál, aho­va Budapestről érkezik a szemüveg, hiába a sürgeté­sük, valaho] elakadt. Segít­ségüket kérem. Id. Káli Jánosné Jászkisér A Jászberényi Ofotért ve­zetője. Kovács Károlyné au­gusztus 30-án kérésünkre új­ból megsürgette a szemüve­get, és biztató választ kapott a fővárosi üzemtől: Máté­szalkáról megérkezett. a szemüveglencse, keretbe csi­szolják és küldik. Ugyanis egyedi gyártású, speciális műanyag lencséről van szó, aminek az elkészítéséhez há­rom hónap a várakozási idő. Bízunk benne, hogy id. Káli Jánosnénak már nem soká­ig kell nélkülöznie a szem­üveget. Aki csak tudott, segített Augusztus 18-án délután fél háromkor Zagyvarékasra mentünk temetésre. Útköz­ben az a szerencsétlenség történt, hogy a személygép­kocsim motortere kigyulladt. A forgalomban résztvevők, valamint a közelben dolgozó traktorosok, mezőgazdasági munkások azonnal a segítsé­gemre siettek, és különböző poroltókkal oltottuk a tüzet. Sajnos már lehetetlen volt megfékezni, a gépkocsim tel­jesen kiégett. Azoknak az embereknek, akik a bajt lát­va megálltak, akik abba­hagyták a munkát és minden igyekezetükkel a segítségem­re voltak, ezúton mondok köszönetét. Emberségből je­lesre vizsgáztak. Mészáros István Szolnok Szerkesztői üzenetek Szabó Zoltán,' Szolnok: Le­veleit megkaptuk, s mivel egyiket sem címmel küldte, ezúton válaszolunk: A Nép­lap vendége dr. Őry Klára, aki könyvet írt az infarktus­ról és a házasságról című, július 22-ei cikkünkhöz fű­zött észrevételét, kiegészíté­sét, köszönjük. Összeállította: Csankó Miklósáé Kifejteni és vitatkozni

Next

/
Thumbnails
Contents