Néplap, 1989. augusztus (40. évfolyam, 178-206. szám)
1989-08-31 / 206. szám
1989. AUGUSZTUS 31. 5 • Néplap Quo vadis... ? Jogi tanács Bizonyítvány az internáltaknak A Néplap augusztus 24-ei számában Papp Lajos, az MSZMP Torökszentmiklós Városi Bizottságának első titkára továbbgondolta a Népszabadságnak adott interjúm egy mondatát. Számára az idézet olyan feltételezéseket sugallt, amelyek nem esnek egybe nézeteimmel. Ügy érzem, olyan következtetésekre jutott, amelyeket egyetlen korábbi megnyilatkozásom. általa is ismert gondolkodásmódom sem támaszt alá. A Népszabadságban megjelent nyilatkozatom egy húszperces beszélgetés sűrítménye. Az újságíró által végzett tömörítéssel- egyetértek, tartalmát vállalom. Azért ragadtam tollat, hogy az olvasó a felvetett kérdések némelyikében az én véleményemet is megismerhesse és ez alapján ítéletet alkothasson. Megítélésem szerint a megyeszékhelyen, a megyei vezetésben nem egyszerűen személycsere történt. Elsődlegesnek a megyei pártbizottság funkciójának átalakítását, a bekövetkezett szemléletváltást tartom. Mindezt természetesen nem tekintem kötelező etalonnak, de szükségesnek tartom, hogy a helyi viszonyoknak megfelelően, a dolgok lényegét (és nem a részletkérdéseket) illetően játszódjék le ugyanaz a folyamat, amely a megyei pártértekezleten és előkészítése során végbement. A megyei pártvezetésben egyébként nem történt „teljes nagytakarítás”. mint ahogy Papp Lajos írja. Az események lényegét abban látom, hogy az MSZMP történetében először a megyei jejlölőbizottság felső befolyásolástól mentesen, a nyilvánosság kontrolljával működött, minden küldöttnek lehetősége volt önálló jelöltet állítani, a jelölést vállaló személyek nézeteit több fórumon és a sajtó hasábjain megismerhették a választók. Egyszóval, a tagság akarata minden korábbinál jobban érvényesült. Nagyon fontosnak tartom, hogy a szavazók ítélete megalapozott volt, és képesnek bizonyult különbséget is tenni alkalmas és kevésbé alkalmas jelöltek között. Semmiképpen sem tudom nagytakarításnak tekinteni azt, ha ilyen megméretés után a megyei pártbizottság titkárából első titkár lesz. Számomra egyedül elfogadható az az eljárás, ha a tagság és küldöttei gondosan mérlegelik a pártvezetők korábbi tevékenységét, gondolkodásmódját, megújulási képességét és differenciált értékítéletet alkotnak. Biztos vagyok benne, hogy az MSZMP különböző szintjein dolgozó tisztségviselők közül jó néhányan képesek kiállni az újszerű próbatételt, de meggyőződésem, hogy még a legalkalmasabbaknak is szükségük van arra, hogy végre valódi megmérettetésre kerüljenek, hogy választóiktól konkrét megbízatásokat kapjanak és vezetői feladatuk a tagság által rendszeresen, intézményesen ellenőrzött politikai vállalkozás legyen. Sajnos én is tapasztalom, hogy az MSZMP apparátusából kikerülőket sokszor az egyén felkészültségétől, képességétől és magatartásától függetlenül nem, vagy nem szívesen fogadják a munkahelyeken. Mégis az a véleményem, hogy indokolt a tartózkodás, az óvatosság azokkal szemben, akik a korábbi vezető funlkcióban uralkodóként viselkedtek akik az utasításos rendszert túllihegték, akik ügybuzgalmuk során megfeledkeztek az emberi hangnemről és a tisztességről. Jó eséllyel számíthatnak viszont elhelyezkedési lehetőségre azok, akik feladatukat szolgálattevőként végezték, képesek voltak a politikai törekvéseket türelmes vitákban, érvekkel megvalósítani, akik emberségesen és szerényen viselték funkciójukat, és az apparátusból távozva nem akarnak mindenáron vezetők maradni. Ha valakit ilyen feltételek megléte esetén mégis méltánytalanság ér, azt az emberrel szembeni igazságtalanságnak tartom és a társadalomban kialakult MSZMP-ellenes hangulatnak tulajdonítom. Megítélésem szerint a pártalkalmazotti minőség és az önálló arculatú politizálás csak a korábbi modellben zárták ki egymást. Ma, úgy gondolom, az a legrosszabb, ha a párt alkalmazottja szolga módjára viselkedik. Alapvető feladatának tartom a Papp Lajos által leírtakat, de szerintem kötelességeinek teljesítése mellett minden pártalkalmazottnak elvitathatatlan lehetősége, hogy párttagságából adódó jogait az általa választott pártfórumon gyakorolja. Egyébként valószínűnek látszik, hogy ha végre képesek leszünk a hivatásos pártmunkában — a parancsvégrehajtó stíluson túllépve— az alkotó gondolkodás feltételeit megteremteni, ma még döntően más fórumokon hasznosuló értékes kezdeményezésekhez juthatunk, és számíthatunk arra, hogy a legtehetségesebb MSZMP-tagok nagyobb számban fognak apparátusi feladatot vállalni. Ehhez persze arra is szükség van, hogy az apparátusom vezetői ne akarjanak a reformkörökben tevékenykedő munkatársaiktól megszabadulni. Azért nyilatkoztam meg a Néplap hasábjain, mert nélkülözhetetlennek tartom, hogy a különböző álláspontokat ismerje meg az MSZMP tagsága és a közvélemény, foly tassluk lé végre a megújulásunkhoz nélkülözhetetlen vitáinkat. Igazi eredményre persze csak akkor számíthatunk, ha vitáink nem feltételezésekre vagy félreértésekre, hanem kölcsönösen tiszteletben tartott, kifejtett álláspontokra alapoznak, és a kongresszusi felkészülés során az emberek többségét érintő, sorsdöntő kérdésekről folytatódnak. Iváncsik Imre Szolnok A Néplap július 27-ei számában megjelent írásom derekas vihart kavart. Most itt ülök és tűnődöm a válaszlevelek fölött:, biztos, hogy (nehéz tesz úrrá lenni a gazdasági és társadalmi bajainkon, de mennyivel nehezebb lesz ,a fejekben rendet teremteni! Az első. autentikus válasz Tabák Lajostól származott. Vele .nem kell tételes vitába szállnom. Pintér László meggyőzően ízekre szedte véleményét. Mégis tőle kell kiindulnom, -mert ebben az írásban • fellelhető annak a ..vitakultúrának” csaknem minden eleme, ami a válaszlevelekben vissza-visszatér. Nézzük ezt a retorikai szakácskönyvet! 1. Ha cáfolhatatlan igazságokat vágnak a fejedhez, ne vitatkozz, beszélj másról! 2. összehasonlításkor fel* tétlenül menj vissza a Horthy-korszakhoz. Ehhez viszonyítva minden csak jobb lehet. Az oktalan, értelmetlen és bűnös megtorlások magyarázatára add elő, hogy Siófokon és . Orgoványban kommunistákat akasztottak 1919-ben. 3. Ne az ellenfél érveire támadj, hanem frontálisan az ellenfélre. Mindenekelőtt meg kell vizsgálni, hogy .jogosult-e vitatkozni, netán bírálni! Honnan ijött? Hátha valami fleklasszálf grófi csemete vagy kutákfi! Nem baj, ha egyáltalán nem ismerem. Szigorúan meg kell kérdezni tőle, hogy *nikor, hol volt. Miért tapsolt, vagy miért nem, miért és mennyiért nyalt, milyen 'sötét üzelmei voltak, miért tolta a Párt szekerét, miért nem tolta, miért akar most „kibújni a bűzös odújából" — idézel egy levélből —, miért nem előbb (tette, miért „harapdálja a Párt tápláló kezét” — idézet egy másik levélből —, miért nem süllyed el szégyenében és egyáltalán micsoda dolog, hogy nem akasztották fel már régesrégen?“A módszer lényege az ősrégi gyakorlat: dobjunk a vitázóra egy kosár sarat, valami majdcsak rajta ragad! Kedvem ellenére, mégis kénytelen vagyok egy kis kitérőt tenni csak azért, hogy néhány „jóindulatú kérdezőt” kielégíthessek: A szolnoki Szűcstelep és cigányváros határán nőttem fel és — feltehetően örömöt okozok az egyik érdeklődőnek — földes lakásban, petróleumlámpa mellett tanultam. Klottgatyám volt, és az ottani etikett szerint mezítláb jártam .a vásártéri iskolába. Jelesen értem a város rangos gimnáziumába, és cum laude végeztem az ország egyik legjobb egyetemén. Pénzügyi egyensúlyomat gyerekkorom óta fizikai munkával teremtettem meg. A Párt eddig sem közvetlenül, sem közvetve nem etetett. Karriert nem csináltam, valószínűleg nem is fogok. Országgyűlési képviselőnek spontán jelöltek, aminek az akkori megyei pártvezetés egyáltalán nem örült. Ennyit röviden az érdeklődőknek! Nyomasztónak és elkeserítőnek tartom, hogy a vitázók milyen természetesen keverik az objektív történelmi helyzetet, a saját, szubjektív életélményeikkel. Egy könyvtáros nevével visszaélt levélíró néhány barátságos szót vált Münnich Ferenccel, aztán ebből kialakítja a véleményét az egész korszakról. A gondok és bajok feltárására pedig elhangzik a lehengerlő érv: lám, milyen sokan voltak Kádár János temetésén .. . A vita sok elszomorító színvonalú hozzászólása csak megerősítette bennem a meggyőződést: a reformkommunista MSZMP és a.fundamentalista szélsőbaloldal közös platformon nem találkozhat. Ez természetesen nem zárja ki a békés egymás mellett, élést, esetenként a közös cselekvést sem. De a ceruzát élesen és világosan meg kell húzni. A baloldal egyértelműen fejtse ki, hogy mire mond gént és mire nemet. Adjon programot, a választásokra állítson képviselőket és nézzen szembe a megméretéssel. A párttagság eddig „néma centruma” pedig foglaljon állást: az elkövetkező hónapok kemény és sorsdöntő küzdelmeit langyosan megvívni aligha lehet. Dr. Király Ferenc Elcsendesült a Tisza-part. A beküldött kép Tiszaroffon készült nemrég a kétnapos horgászversenyen Rossz volt a címzés Szeretném, ha valaki kézbe venné az ügyet Nagymama létemre azért fogtam tollat, mert sajnálom a törökszentmiklósi Bethlen Üti Általános Iskola diákjait, tanárait, akik nyomorúságos körülmények között tanulnak és tanítanak. Az öreg iskola helyett már újat kellene építeni, de sajnos nincs rá pénz. Ezt megértjük, de esetleg követhetnék azoknak példáját, akik a pártbizottság épületét a főiskolásoknak adták. Miért ne költözhetne be nálunk is az iskola a pártbizottság épületébe, ahol — egy kis átalakítással — jobb körülmények között tanulhatnának gyermekeink, unokáink. Szeretném, ha valaki kézbe 'venné ezt az ügyet, kezdeményezné a gyerekek, tanárok jobb körülmények közé helyezésének megoldását. Budai Ferencné Torökszentmiklós A Néplap augusztus 17-ei számában jelent meg a FIDESZ karcagi csoportjának az MSZMP Karcag Városi Bizottságához címzett levele, mely a munkásőrség megszüntetésével volt kapcsolatos. Kedves Fiatalok! Hosszabb ideje figyelemmel kísérem a napjaink problémáival foglalkozó írásaikat, nyilatkozataikat. Fésületlen stílusuktól eltekintve, szimpatikus a lendületük, tenniakarásuk. Számomra írásaikból nem mindik tűnik ki világosan — azárt sejtem —, hogy törekvésük békés, mélyreható társadalmi reformokkal megújult. demokratikus jogállam megteremtését sürgeti, célozza. Úgy tűnik, hogy törekvésüket a konkrét ismeretek, empirikus tapasztalatok hiánya gyengíti. Romantikus feltételezésekre és elképzelésekre alapozott kinyilatkoztatásaik mozgalmuk tömegessé válását is hátráltatja. A tárgyilagosság, hitelesség és kiegyensúlyozottság hiánya egyetlen korosztály számára sem vonzó. Az ezen kritériumok leértékeléséből fakadó keserű pirulát több — hosszú évekig működő — szervezet kénytelen ma megkóstolni, Kinyilatkozta-A rendelet augusztus 1-jén lépett hatályba A rendőrhatósági őrizetben fogva tartott személyek munkaviszonyának és társadalombiztosítási helyzetének rendezéséről szóló jogszabály hatálya kiterjed az 1949'. január 1. és 1953. december 31. között rendőrhatósági őrizetben fogva tartott személyekre (a továbbiakban internáltakra), kivéve a háborús és népellenes bűncselekmény miatt jogerősen elítélteket. Nem alkalmazható azokra az internáltakra, akiknek a munkaviszonyába, illetőleg szolgálati idejébe az itt szóban forgó internálási időt már beszámították. Az internálás időtartamaként az 1949. január 1. és 1953. december 31. közötti, továbbá — ha az internálás 1949. január 1-je előtt kezdődött és folyamatosan fennállt — az 1949. január 1-je előtti időt kell figyelembe venni. A Belügyminisztérium az 1992. december 31-ig benyújtott kérelmekre hatósági bizonyítvánnyal igazolja az internálás tényét és időtartamát. A háborús bűnösök és a munkaviszonyukba internálási idejüket beszámítottak számára a bizonyítványt nem adják ki. A bizonyítvány alapján az internálás időtartamát munkaviszonyban töltött időként kell figyelembe venni. Havi ötszáz forinttal fel tásaik, javaslataik megfogalmazásakor vegyék figyelembe. hogy az, aki véleményét mindig abszolútnak tekinti, az saját tévedésének lehetőségét teremti meg. Ebbe a hibába az elmúlt évtizedekben oly sokan beleestek, amint ezt önök is hangsúlyozzák, akkor óvják meg ettől magukat. Úgy gondolom, a mai munkásőrséggel kapcsolatos ismereteik hiányosak, így ítéleteik sem lehetnek reálisak. Mai fiatalos szóhasználattal élve — elmondanám: A munkásőrség nagykorú, önállóan gondolkodó, szabad akaratából cselekvő, feladatot vállaló magyar állampolgárokból áll. Részvételünk e munkában pártálláskell emelni az internáltnak az e rendelet hatályba lépése előtti időponttól megállapított öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíját, ha ezt a nyugdíjfolyósító szervtől — a bizonyítványt mellékelve — kéri. Az e rendelet hatályba lépése előtt meghalt személy után járó özvegyi nyugdíjat, szülői nyugdíjat és az özvegyi nyugdíjjal azonos összegben járó árvaellátást — kérelemre — személyenként havi kettőszázötven forinttal, az árvaellátást is 250 forinttal emelni kell. Ezt az összeget akkor is folyósítani kell, ha az özvegy az özvegyi nyugdíjnál magasabb összegű saját jogú nyugdíját választja. Annak, akinek az öregségi, rokkantsági,. baleseti rokkantsági nyugdíját a rendelet hatálybalépését követően állapítják meg, a bizonyítvány alapján az internálás időtartamát szolgálati időnek kell tekinteni. A jogszabály még pontosabbá teszi az egyes szituációkat Mi itt a rendeletszámot és a hatályba lépés időpontját közöljük, hogy az érdekeltek alaposabban utánanézhessenek. Tehát a Minisztertanács 72/1989. (VII. 4.) MT rendelete 1989. augusztus 1- jén lépett hatályba. Dr. Kertész Éva tói független. Cselekedeteinket mindazon felelősség áthatja, melyet tőlünk Önök elvárnak. Fontosnak tartom, hogy javaslataikat, hozzánk címezzék. Napkeltétől „Napzártáig” állunk rendelkezésükre. Tevékenységünk nyitott, bárki számára hozzáférhető, ismerjenek meg bennünket. Jöjjenek el, kérdezzenek. szerezzenek tapasztalatokat. Felajánljuk: álljanak be sorainkba, hátha belülről más a megvilágítás. Kovács György . munkásőr századparancsnok Karcag, BHG 9. számú gyára Lassan megvakulok Múlt év novemberében operálták a szemem, hályogot Vettek le róla. Az a szemüveg, amit a műtét után kaptam, négy hónapig volt jó. Június óta várok az új szemüvegre, és lassan megvakulok, mert már annyit romlott a látásom ... Hiába érdeklődtünk a Jászberényi Ofotért-nál, ahova Budapestről érkezik a szemüveg, hiába a sürgetésük, valaho] elakadt. Segítségüket kérem. Id. Káli Jánosné Jászkisér A Jászberényi Ofotért vezetője. Kovács Károlyné augusztus 30-án kérésünkre újból megsürgette a szemüveget, és biztató választ kapott a fővárosi üzemtől: Mátészalkáról megérkezett. a szemüveglencse, keretbe csiszolják és küldik. Ugyanis egyedi gyártású, speciális műanyag lencséről van szó, aminek az elkészítéséhez három hónap a várakozási idő. Bízunk benne, hogy id. Káli Jánosnénak már nem sokáig kell nélkülöznie a szemüveget. Aki csak tudott, segített Augusztus 18-án délután fél háromkor Zagyvarékasra mentünk temetésre. Útközben az a szerencsétlenség történt, hogy a személygépkocsim motortere kigyulladt. A forgalomban résztvevők, valamint a közelben dolgozó traktorosok, mezőgazdasági munkások azonnal a segítségemre siettek, és különböző poroltókkal oltottuk a tüzet. Sajnos már lehetetlen volt megfékezni, a gépkocsim teljesen kiégett. Azoknak az embereknek, akik a bajt látva megálltak, akik abbahagyták a munkát és minden igyekezetükkel a segítségemre voltak, ezúton mondok köszönetét. Emberségből jelesre vizsgáztak. Mészáros István Szolnok Szerkesztői üzenetek Szabó Zoltán,' Szolnok: Leveleit megkaptuk, s mivel egyiket sem címmel küldte, ezúton válaszolunk: A Néplap vendége dr. Őry Klára, aki könyvet írt az infarktusról és a házasságról című, július 22-ei cikkünkhöz fűzött észrevételét, kiegészítését, köszönjük. Összeállította: Csankó Miklósáé Kifejteni és vitatkozni
