Néplap, 1989. augusztus (40. évfolyam, 178-206. szám)

1989-08-30 / 205. szám

1989. AUGUSZTUS 30. Néplap 3 A múlt átgondolása mellett vállalnunk kell a jövőt Beszélgetés egy kongresszusi küldöttjelölttel A szolnoki üzemekben megkezdődött a pártkong­resszusi küldöttek választá­sa. Az egyik jelölt Trefler Tamás, a Kőolajkutató Vál­lalat vezérigazgatójának gaz­dasági helyettese. Arra kér­tük, beszéljen arról, hogy mint küldött-jelöltet, milyen gondolatok foglalkoztatják. A válasz — dióhéjban — a következő: — A jelölőgyűlésen is el­mondtam, milyen kételyek munkálnak bennem. Biz­tosnak hitt értékek, meg­dönthetetlennek vélt. elvek ma már nem igazak, vagy éppen az ellenkezője igaz annak, amit korábban hit­tünk. Ez a zűrzavar — gon­dolom — mindenki fejében megvan, tehát valahogy át kellene gondolni az egészet. Egy kicsit, tükörbe is kell Most a kérdés úgy vető­dik fel: ilyen eszmei zűrza­varral az ember fejében van-e erkölcsi alapja ahhoz, hogy tegyen valamit, nem kellene félreállni és azt mondani, hogy mások, akik­nek kiforottaibb elképzelése­ik vannak, azok vegyék át a szerepet. Azt gondolom, nem, mert ebben a pártban ma már nagyon sóik vita folyik, mód van most már mások véleményének jobb megis­merésére is, azt tudomásul véve, tiszteletben tartva le­het kialakítani a saját el­képzeléseket a jövőre vonat­kozóan, hiszen kész sémák nincsenek. Az utóbbi negyven év legnagyobb hibája talán éppen az volt, hogy aat hit­tük: azok az elméleti sémák, amelyeket a marxizmus—le­­ninizmus megalapítói kigon­doltak, azok működőképe­sek, s gyakorlati kipróbálás nélkül, zökkenőmentesen el­vezetnek bennünket egyféle ideális társadalmi berendez­kedéshez. Megkerülhetetlen a kér­dés: hogyan működjön a párt? Szerintem keresni kell olyan biztos fogódzókat, me­lyek kétséget kizáróan jók. Ha kevés ilyen van, akkor is azok köré kell csoportosítani az elképzeléseket. Az egyik ilyen biztos fogódzó számom­ra, az hogy a szocializmusnak humánusnak, emberközpon­túnak kell lennie. Az ember alatt, én a szabad akaratú embert értem, akinek van ar­ca és nem a tömegeket ér­tem ezalatt. Korábban a fra­zeológiában, az elméletben „tömegekben” gondolkod­tunk. Azt mondtuk: proleta­riátus, azt mondtuk: kizsák­mányoló osztály, azt mond­tuk: parasztság és így to­vább. En bloc, holott min­den tömegben vannak rendes emberek, törekvő, szorgal­mas emberek és van ennek az ellentétje is. Mások is ki­fejtették már ezeket, közis­mert, hogy az ember a maga szabad akaratával, a maga érzelmeivel nem mindig ra­cionális cselekedeteivel egyé­niség. Nem lehet egyéniségé­től megfosztva tömeggé for­málni. A szocializmus emberköz­pontúsága alatt azt is ér­tem, hogy az ember végcél­ként is szerepel. Az egyes ember számára is meg kell teremteni egy szabad élet le­hetőségét. Neki kell eldön-Visszatérve a pánthoz: ezeket a célokat felvállalta a párt, ami jól tükröződik a programtervezetben is, ami­ről alapvetően az ellenzéki­ek nagy része is elismeréssel nyilatkozik és a maguk szemszögéből megjegyzése­ket fűznek hozzá. Például a szociáldemokrata értékek ápolásához. Helyeslem ezt a célkitűzést, mert azok a gya­néznünk. A múlt átgondolá­sa mellett párttagságunk ja­vának el kell vállalnia a jö­vőt. Ezt mindenképpen meg kelj tenniök a párttagoknak. Bizonyos mértékű felelőssé­get mindannyian viselünk, de azért az egyszerű párttag személyesen nem felelhet a törvénytelenségekért vagy a rossz gazdasági koncepció­kért bár el kell ismerni, hogy hallgatólagosan mind­annyian tudomásul vettük a korábbi struktúrát, az eddi­gi mechanizmust. Azt sem mondom, hogy ebből elő­nyünk származott, direkt módon legalább is a nagyobb tömegeknek nem, mégis a fe­lelősségérzet arra kötelez bennünket, hogy cselekvőén részt vegyünk a párt meg­újulásában. tenie, hogy miként él, mit csinál, milyen közösségekhez csatlakozik. Ebben semmi­lyen kötelező sémát nem szabad neki előírni. Termé­szetesen nekünk, egyének­nek is tudomásul kell ven­nünk, hogy rosszul is irá­nyíthatjuk saját életünket, rosszul is megválaszthatjuk partnereinket, de ez már mindenkinek a saját belső ügye. A humanitás alatt te­hát nem valami felülről ki­gondolt, apáskodó humani­tást értek, nem azt, hogy kigondoljuk azt, hogy „ez lesz jó a népnek”. A huma­nitás nagyon fontos eszköze az, amit gyűjtőfogalomként jogállamiságnak lehet mon­dani, ami alatt azt értem, hogy európai színvonalú al­kotmányt kell kimunkálni és annak szellemében fogant törvények által körülhatá­rolt mozgástérben kell az egyénnek élni. Azért mon­dok szándékosan törvénye­ket. mert az elmúlt években még a viszonylag jó törvé­nyek mellett is születtek olyan rendeletek, amelyek sokszor jogosítvány nélkül beavatkoztak az életünkbe. Sokszor olyanok hoztak ren­­deleleteket, akik arra nem voltak felhatalmazva, és sokszor még az alkotmány szellemével is ellentétesen rendelkeztek. Ha az egyéni alkotókész­ség kibontakozhat, az az egyetlen sanszunk arra, hogy ebből a gazdasági vál­ságból kilábaljunk. Sokat szoktunk mostanában beszél­ni a különböző tulajdonfor­mákról. de az egyéni alko­tóképességet bővebb foga­lomnak tartom annál, mert ha az egyén saját maga döntheti el, hogy mit csinál, milyen munkát vállal, mi­lyen tevékenységet fejt ki, akkor ő választhatja meg, hogy milyen tulajdonformák között szervezi az életét. korlatban kipróbáltak. A programtervezetben, úgy ér­zem, kevesebb ideológia van, mint korábban volt, s ez jó. mert nem képzel el előre va­lamilyen célállapotot, melyet ideológiai alapon megalkot és ami nagyon determinálná az ahhoz vezető utat. In­kább a jelenlegi helyzetből kiindulva megfogalmaz né­hány olyan általános érté­ket, amely alkalmas arra. hogy a párttagság reform mellett elkötelezett része fel­sorakozzon mellette, s mivel ez reformprogram, azon az alapon képes megteremteni az egységet a pártvezetésben is — még a pártszakadás árán is. Nem osztom Berecz János nézetét, miszerint a pártszakadás valamilyen ha­talmi vákuumhoz vezetne és valamilyen katasztrófába so­dorná az országot. Az esz­meileg megosztott, belső ha­talmi harcokkal szabdalt mostani MSZMP-nél min­den jobb. Ha kétfelé válna, egy balodali és egy reform­szárnyra, a választáskor el­dőlne, hogy a hallgató tö­meg ki mellé tenné le a voiksát. Gyakran felmerül az is, hogy meg kellene változtat­­mi| a párt nevét. Érzelmi­leg azt gondolom, nem kelle­ne, hiszen nincs ebben a névben semmi olyan, ami' szégyellni kellene. Taktikai szempontból viszont talán jó lenne, mert a szavazók egy része azonosítja az MSZMP-t a múltjával. Olyan pártok viszont, amelyek az MSZMP-nél régebben politi­zálnak és egymástól lénye­gesen eltérő kurzusaik vol­tak, megőrizték tradicionális nevüket. Ha ilyen értelem­ben kellene szavazni, azt hi­szem mégis a szívemre, az érzelmeimre hallgatnék és döntésemet nem a választási praktikának rendelném alá. Ami pedig az ország gaz­dasági helyzetét illeti: nem tartom olyan katasztrofális­nak, mint ahogy néhány pub­likációból kitűnik. Azt, hogy van elégedetlenség, azt nem vitatom. A helyzetet olyan értelemben nem tartom ka­tasztrofálisnak, hogy nem dezorganizálódott a gazdasá­gi életünk és a társadalmi sem. Ügy látom, a kormány keményen valóra alkarja vál­tani elképzeléseit. Ami hi­ányzik néha, az az hogy eb­ben az átmeneti helyzetben talán a kormány sem érzi magát teljesen legitimnek, mivel sokan támadják a par­lamentet, következésként az általa, kinevezett kormányt. Talán nem teljes biztonság­gal vallja, hogy joga van na­gyon kemény eszközökkel is fellépni olyan esetekben, amikor a gazdasági racio­nalitás és a népszerűségre való törekvés közül egy ne­hezebb helyzetben a felelős kormánynak a gazdasági racionalitást, kell választani. Differenciálódó jövedelmek Szerintem igen kedvező az a folyamat, ami a vegyes­vállalatok megalakulásával megindult, mégha nem is öm­lik mindjárt hozzánk a kül­földi tőke. Szerintem az a legpozitívabb, ha a külföldi tőke — korszerű tech­nikára és technológiára is szükség van természetesen — elsősorban a vállalatirá­nyítási tapasztalatban és gyakorlatban jelenne meg, mert mi ebben vagyunk vég­telenül gyengék. A világke­reskedelmi ismeretekre, ta­pasztalatokra is nagy szük­ség volna. A jövő szempontjából a legnehezebb problémának azt tartom, hogy a magyar társadalomban a korábbi gyakorlattal, szemben jelen­tős jövedelemdifferenciáló­dás fog bekövetkezni. Aki szegény. az igazságtalannak tartja ©zt, még ha valós tel­jesítmény is van mögötte, je­lentős t.ársshalmi feszültséget fog ez jelenteni. Tény, hogy ha kicsi a meggazdagodás lehetősége, jobban stabilizá­lódik a helyzet — de csak alacsony életszínvonalon. S, B, Nincsenek kész témák Átmeneti helyzetben A jászberényi Aprítógép­­gyárban minden negyedév után műszaki konferencián értékelik az elmúlt három hónapot. Az utóbbi években ezek a tanácskozások any­­nyiban eltértek a korábbi­aktól, hogy a gondok jelle­ge megváltozott. Volt, hogy nem tudtak gátat vetni a munkások elvándorlásának, csökkentek a megrendelé­sek, lehangol tság uralkodott a munkások, feszültség a vezetők körében. Azután el­múltak ezek az idők és ma­napság kellemesebb gondok­kal találják szemben magu­kat: hogyan elégítsék ki a nyugati megrendelők igé­nyeit. Visszautasítani nem akarnak egyetlen lehetősé­get sem. A termelés fokozatosan emelkedik, ezen belül a tő­kés export dinamikusan nő. Az első félévben a terme­lés a bázishoz viszonyítva 23 százalékkal magasabb, a nyugati export pedig 73 szá­zalékkal. Minden valószínű­ség szerint idén túllépik a milliárdos termelési szin­tet. Az első hat hónap mér­lege is ezt mutatja. Termé­keik tölbb mint felét export­ra szállítják, a tőkés part­nerek ebből 400 millióval részesülnek. Ez az összeg azért is figyelemre méltó, mert néhány éve még a 100 „Milliárdos” lesz a vállalat milliós kiszállítással birkóz­tak. Éppen ezért nem becsül­hetők le azok az úgyneve­zett kellemes gondok, mond­ja Gonda Zoltán, műszaki igazgatóhelyettes, mert a stabil gazdálkodás, a jó munkaellátottság nem Ids erőfeszítésébe került, és ke­rül minden nap a kollek­tívának. Az Aprítógépgyár már bizonyított, ezért je­lentkeznek a korábbi, NSZK-beli és francia part­nerek mellett mások is, és mégis nap mint nap újabb próbatétel elé kerülnek. Az első féléviben például 25 újfajta alkatrészt szer­számoztak fel, sőt a proto­típusokat is szállították, míg ezelőtt ugyanez egy év alatt is kemény feladat volt. A műszaki gárda felnőtt az igényekhez, amit igyekeznek pénzben is honorálni. Az éves átlagos bruttó kereset ‘130 ezer forint körül ala­kult, de ennél jelentősen többet visznek haza a forgá­csolók, valamint az öntődé­ben a Poclain (francia) megrendelésre dolgozó vál­lalkozó csoportban. Amikor a vállalat a meg­rendelések emelkedésével számolt, a termelői létszám növelését is beütemezte. Kü­lönböző kedvezményeket kí­nálnak a szakembereknek: lakást bérelnek, letelepedési segélyt adnak, a pályakez­dőket támogatják a lakáshoz jutásban. Az utánpótlás ér­dekében a szakmunkástanu­lók oktatásán túl anyagilag is segítik a technikuskép­zést Jászberényben. Erőfe­szítéseik azonban ezidáig nem hozták meg a várt eredményt. Hiába szorgalmazza a közvélemény a szerkezetát­alakítást, a ráfizetéssel ter­melő cégek megszüntetését, ha az Aprítógépgyárban nem érzik az elmozdulást. Sőt, a gazdasági kényszer hiánya annyira nem indította meg a munkaerő-vándorlást, hogy a csábító feltételek sem jelentenek elegendő vonzerőt. Pedig jelenleg is, amikor sok helyen gond a foglalkoztatás, mintegy har­minchat embernek tudná­nak munkát adni. Megrendelést azért így sem utasítanak el, de bizo­nyos munkákat kooperáció­ban kényszerülnek kiadni, ami valamelyest csökkenti az eredményességet. L. P. fl Hűtőgépgyárban gondosan mérlegelnek Vállalkozási és befektetési igazgatóság alakult Vállalkozási és befekteté­si igazgatóságot hívott élet­re a széles körű nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező és tovább bővülő jászberé­nyi Hűtőgépgyár. E szerve­zeti lépésre az sarkallta a jászsági céget, hogy felké­szüljön az új vállalati tör­vény által biztosított na­gyobb önállóságra, amikor az Ipari Minisztérium már nem közvetlen irányító, ha­nem partner lesz s minden­kori sorsáról a gyárnak ma­gának kell döntenie. A vál­lalat immáron évtizedek óta ismert (bátor, vállalkozó szel­leméről, közös termelési ér­tékesítési kapcsolatot alakí­tott ki olyan neves nyugati cégekkel mint a Bosch, a Leibbland és a Sibir háztar­tási hűtőkészülékeket és egyéb termékeket gyártók­kal és derekasan állja a ver­senyt, megbízható jó part­nerként tartják számon. A jelenlegi új helyzetben egyre több a külföldi jelent­kező, amely hajlandó lenne működő tőkéjét, hűtőgép­­gyári közös vállalkozásba befektetni. Az új igazgató­ság fő feladata, hogy mér­legelje az ajánlatokat — külföldit, belföldit egyaránt — és biztosítsa a megfelelő vállalati fogadókészséget. A tárgyalások már több vona­lon megkezdődtek. Legbiz­tatóbb jelenleg a klímatech­nikai gyártás ügylete, ame­rikai, osztrák—svájci cég tett szándéknyilatkozatot a Hűtőgépgyárral létesítendő közös vállalat alapítására. Jelentkezett több nagy ne­vű nyugat-európai és távol­keleti cég is jászberényi be­­invesztálásra. Az ajánlato­kat természetesen gondo­san mérlegelik, fő törekvé­sük, csak olyan vállalkozá­sokba fognak, amelyek meg­felelnek a Hűtőgépgyár le­hetőségeinek, képességeinek, jó piaci lehetőséget és kellő •nyereséget biztosítanak. A Dunai Kő­olajipari Vállalat­nál már teljes üzemben termel az átalakított ma­­lcinsavanhidrid­­üzem. A kevésbé környezetszeny­­nyező, a korábbi benzolnál gazda­ságosabb n-bu­­tánnal folyik a termelés, amely­ből 6300 tonnával növelhetik majd a gyártmányukat a rekonstrukciót követően. Nehezen mozdul

Next

/
Thumbnails
Contents