Néplap, 1989. augusztus (40. évfolyam, 178-206. szám)
1989-08-30 / 205. szám
1989. AUGUSZTUS 30. Néplap 3 A múlt átgondolása mellett vállalnunk kell a jövőt Beszélgetés egy kongresszusi küldöttjelölttel A szolnoki üzemekben megkezdődött a pártkongresszusi küldöttek választása. Az egyik jelölt Trefler Tamás, a Kőolajkutató Vállalat vezérigazgatójának gazdasági helyettese. Arra kértük, beszéljen arról, hogy mint küldött-jelöltet, milyen gondolatok foglalkoztatják. A válasz — dióhéjban — a következő: — A jelölőgyűlésen is elmondtam, milyen kételyek munkálnak bennem. Biztosnak hitt értékek, megdönthetetlennek vélt. elvek ma már nem igazak, vagy éppen az ellenkezője igaz annak, amit korábban hittünk. Ez a zűrzavar — gondolom — mindenki fejében megvan, tehát valahogy át kellene gondolni az egészet. Egy kicsit, tükörbe is kell Most a kérdés úgy vetődik fel: ilyen eszmei zűrzavarral az ember fejében van-e erkölcsi alapja ahhoz, hogy tegyen valamit, nem kellene félreállni és azt mondani, hogy mások, akiknek kiforottaibb elképzeléseik vannak, azok vegyék át a szerepet. Azt gondolom, nem, mert ebben a pártban ma már nagyon sóik vita folyik, mód van most már mások véleményének jobb megismerésére is, azt tudomásul véve, tiszteletben tartva lehet kialakítani a saját elképzeléseket a jövőre vonatkozóan, hiszen kész sémák nincsenek. Az utóbbi negyven év legnagyobb hibája talán éppen az volt, hogy aat hittük: azok az elméleti sémák, amelyeket a marxizmus—leninizmus megalapítói kigondoltak, azok működőképesek, s gyakorlati kipróbálás nélkül, zökkenőmentesen elvezetnek bennünket egyféle ideális társadalmi berendezkedéshez. Megkerülhetetlen a kérdés: hogyan működjön a párt? Szerintem keresni kell olyan biztos fogódzókat, melyek kétséget kizáróan jók. Ha kevés ilyen van, akkor is azok köré kell csoportosítani az elképzeléseket. Az egyik ilyen biztos fogódzó számomra, az hogy a szocializmusnak humánusnak, emberközpontúnak kell lennie. Az ember alatt, én a szabad akaratú embert értem, akinek van arca és nem a tömegeket értem ezalatt. Korábban a frazeológiában, az elméletben „tömegekben” gondolkodtunk. Azt mondtuk: proletariátus, azt mondtuk: kizsákmányoló osztály, azt mondtuk: parasztság és így tovább. En bloc, holott minden tömegben vannak rendes emberek, törekvő, szorgalmas emberek és van ennek az ellentétje is. Mások is kifejtették már ezeket, közismert, hogy az ember a maga szabad akaratával, a maga érzelmeivel nem mindig racionális cselekedeteivel egyéniség. Nem lehet egyéniségétől megfosztva tömeggé formálni. A szocializmus emberközpontúsága alatt azt is értem, hogy az ember végcélként is szerepel. Az egyes ember számára is meg kell teremteni egy szabad élet lehetőségét. Neki kell eldön-Visszatérve a pánthoz: ezeket a célokat felvállalta a párt, ami jól tükröződik a programtervezetben is, amiről alapvetően az ellenzékiek nagy része is elismeréssel nyilatkozik és a maguk szemszögéből megjegyzéseket fűznek hozzá. Például a szociáldemokrata értékek ápolásához. Helyeslem ezt a célkitűzést, mert azok a gyanéznünk. A múlt átgondolása mellett párttagságunk javának el kell vállalnia a jövőt. Ezt mindenképpen meg kelj tenniök a párttagoknak. Bizonyos mértékű felelősséget mindannyian viselünk, de azért az egyszerű párttag személyesen nem felelhet a törvénytelenségekért vagy a rossz gazdasági koncepciókért bár el kell ismerni, hogy hallgatólagosan mindannyian tudomásul vettük a korábbi struktúrát, az eddigi mechanizmust. Azt sem mondom, hogy ebből előnyünk származott, direkt módon legalább is a nagyobb tömegeknek nem, mégis a felelősségérzet arra kötelez bennünket, hogy cselekvőén részt vegyünk a párt megújulásában. tenie, hogy miként él, mit csinál, milyen közösségekhez csatlakozik. Ebben semmilyen kötelező sémát nem szabad neki előírni. Természetesen nekünk, egyéneknek is tudomásul kell vennünk, hogy rosszul is irányíthatjuk saját életünket, rosszul is megválaszthatjuk partnereinket, de ez már mindenkinek a saját belső ügye. A humanitás alatt tehát nem valami felülről kigondolt, apáskodó humanitást értek, nem azt, hogy kigondoljuk azt, hogy „ez lesz jó a népnek”. A humanitás nagyon fontos eszköze az, amit gyűjtőfogalomként jogállamiságnak lehet mondani, ami alatt azt értem, hogy európai színvonalú alkotmányt kell kimunkálni és annak szellemében fogant törvények által körülhatárolt mozgástérben kell az egyénnek élni. Azért mondok szándékosan törvényeket. mert az elmúlt években még a viszonylag jó törvények mellett is születtek olyan rendeletek, amelyek sokszor jogosítvány nélkül beavatkoztak az életünkbe. Sokszor olyanok hoztak rendeleleteket, akik arra nem voltak felhatalmazva, és sokszor még az alkotmány szellemével is ellentétesen rendelkeztek. Ha az egyéni alkotókészség kibontakozhat, az az egyetlen sanszunk arra, hogy ebből a gazdasági válságból kilábaljunk. Sokat szoktunk mostanában beszélni a különböző tulajdonformákról. de az egyéni alkotóképességet bővebb fogalomnak tartom annál, mert ha az egyén saját maga döntheti el, hogy mit csinál, milyen munkát vállal, milyen tevékenységet fejt ki, akkor ő választhatja meg, hogy milyen tulajdonformák között szervezi az életét. korlatban kipróbáltak. A programtervezetben, úgy érzem, kevesebb ideológia van, mint korábban volt, s ez jó. mert nem képzel el előre valamilyen célállapotot, melyet ideológiai alapon megalkot és ami nagyon determinálná az ahhoz vezető utat. Inkább a jelenlegi helyzetből kiindulva megfogalmaz néhány olyan általános értéket, amely alkalmas arra. hogy a párttagság reform mellett elkötelezett része felsorakozzon mellette, s mivel ez reformprogram, azon az alapon képes megteremteni az egységet a pártvezetésben is — még a pártszakadás árán is. Nem osztom Berecz János nézetét, miszerint a pártszakadás valamilyen hatalmi vákuumhoz vezetne és valamilyen katasztrófába sodorná az országot. Az eszmeileg megosztott, belső hatalmi harcokkal szabdalt mostani MSZMP-nél minden jobb. Ha kétfelé válna, egy balodali és egy reformszárnyra, a választáskor eldőlne, hogy a hallgató tömeg ki mellé tenné le a voiksát. Gyakran felmerül az is, hogy meg kellene változtatmi| a párt nevét. Érzelmileg azt gondolom, nem kellene, hiszen nincs ebben a névben semmi olyan, ami' szégyellni kellene. Taktikai szempontból viszont talán jó lenne, mert a szavazók egy része azonosítja az MSZMP-t a múltjával. Olyan pártok viszont, amelyek az MSZMP-nél régebben politizálnak és egymástól lényegesen eltérő kurzusaik voltak, megőrizték tradicionális nevüket. Ha ilyen értelemben kellene szavazni, azt hiszem mégis a szívemre, az érzelmeimre hallgatnék és döntésemet nem a választási praktikának rendelném alá. Ami pedig az ország gazdasági helyzetét illeti: nem tartom olyan katasztrofálisnak, mint ahogy néhány publikációból kitűnik. Azt, hogy van elégedetlenség, azt nem vitatom. A helyzetet olyan értelemben nem tartom katasztrofálisnak, hogy nem dezorganizálódott a gazdasági életünk és a társadalmi sem. Ügy látom, a kormány keményen valóra alkarja váltani elképzeléseit. Ami hiányzik néha, az az hogy ebben az átmeneti helyzetben talán a kormány sem érzi magát teljesen legitimnek, mivel sokan támadják a parlamentet, következésként az általa, kinevezett kormányt. Talán nem teljes biztonsággal vallja, hogy joga van nagyon kemény eszközökkel is fellépni olyan esetekben, amikor a gazdasági racionalitás és a népszerűségre való törekvés közül egy nehezebb helyzetben a felelős kormánynak a gazdasági racionalitást, kell választani. Differenciálódó jövedelmek Szerintem igen kedvező az a folyamat, ami a vegyesvállalatok megalakulásával megindult, mégha nem is ömlik mindjárt hozzánk a külföldi tőke. Szerintem az a legpozitívabb, ha a külföldi tőke — korszerű technikára és technológiára is szükség van természetesen — elsősorban a vállalatirányítási tapasztalatban és gyakorlatban jelenne meg, mert mi ebben vagyunk végtelenül gyengék. A világkereskedelmi ismeretekre, tapasztalatokra is nagy szükség volna. A jövő szempontjából a legnehezebb problémának azt tartom, hogy a magyar társadalomban a korábbi gyakorlattal, szemben jelentős jövedelemdifferenciálódás fog bekövetkezni. Aki szegény. az igazságtalannak tartja ©zt, még ha valós teljesítmény is van mögötte, jelentős t.ársshalmi feszültséget fog ez jelenteni. Tény, hogy ha kicsi a meggazdagodás lehetősége, jobban stabilizálódik a helyzet — de csak alacsony életszínvonalon. S, B, Nincsenek kész témák Átmeneti helyzetben A jászberényi Aprítógépgyárban minden negyedév után műszaki konferencián értékelik az elmúlt három hónapot. Az utóbbi években ezek a tanácskozások anynyiban eltértek a korábbiaktól, hogy a gondok jellege megváltozott. Volt, hogy nem tudtak gátat vetni a munkások elvándorlásának, csökkentek a megrendelések, lehangol tság uralkodott a munkások, feszültség a vezetők körében. Azután elmúltak ezek az idők és manapság kellemesebb gondokkal találják szemben magukat: hogyan elégítsék ki a nyugati megrendelők igényeit. Visszautasítani nem akarnak egyetlen lehetőséget sem. A termelés fokozatosan emelkedik, ezen belül a tőkés export dinamikusan nő. Az első félévben a termelés a bázishoz viszonyítva 23 százalékkal magasabb, a nyugati export pedig 73 százalékkal. Minden valószínűség szerint idén túllépik a milliárdos termelési szintet. Az első hat hónap mérlege is ezt mutatja. Termékeik tölbb mint felét exportra szállítják, a tőkés partnerek ebből 400 millióval részesülnek. Ez az összeg azért is figyelemre méltó, mert néhány éve még a 100 „Milliárdos” lesz a vállalat milliós kiszállítással birkóztak. Éppen ezért nem becsülhetők le azok az úgynevezett kellemes gondok, mondja Gonda Zoltán, műszaki igazgatóhelyettes, mert a stabil gazdálkodás, a jó munkaellátottság nem Ids erőfeszítésébe került, és kerül minden nap a kollektívának. Az Aprítógépgyár már bizonyított, ezért jelentkeznek a korábbi, NSZK-beli és francia partnerek mellett mások is, és mégis nap mint nap újabb próbatétel elé kerülnek. Az első féléviben például 25 újfajta alkatrészt szerszámoztak fel, sőt a prototípusokat is szállították, míg ezelőtt ugyanez egy év alatt is kemény feladat volt. A műszaki gárda felnőtt az igényekhez, amit igyekeznek pénzben is honorálni. Az éves átlagos bruttó kereset ‘130 ezer forint körül alakult, de ennél jelentősen többet visznek haza a forgácsolók, valamint az öntődében a Poclain (francia) megrendelésre dolgozó vállalkozó csoportban. Amikor a vállalat a megrendelések emelkedésével számolt, a termelői létszám növelését is beütemezte. Különböző kedvezményeket kínálnak a szakembereknek: lakást bérelnek, letelepedési segélyt adnak, a pályakezdőket támogatják a lakáshoz jutásban. Az utánpótlás érdekében a szakmunkástanulók oktatásán túl anyagilag is segítik a technikusképzést Jászberényben. Erőfeszítéseik azonban ezidáig nem hozták meg a várt eredményt. Hiába szorgalmazza a közvélemény a szerkezetátalakítást, a ráfizetéssel termelő cégek megszüntetését, ha az Aprítógépgyárban nem érzik az elmozdulást. Sőt, a gazdasági kényszer hiánya annyira nem indította meg a munkaerő-vándorlást, hogy a csábító feltételek sem jelentenek elegendő vonzerőt. Pedig jelenleg is, amikor sok helyen gond a foglalkoztatás, mintegy harminchat embernek tudnának munkát adni. Megrendelést azért így sem utasítanak el, de bizonyos munkákat kooperációban kényszerülnek kiadni, ami valamelyest csökkenti az eredményességet. L. P. fl Hűtőgépgyárban gondosan mérlegelnek Vállalkozási és befektetési igazgatóság alakult Vállalkozási és befektetési igazgatóságot hívott életre a széles körű nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező és tovább bővülő jászberényi Hűtőgépgyár. E szervezeti lépésre az sarkallta a jászsági céget, hogy felkészüljön az új vállalati törvény által biztosított nagyobb önállóságra, amikor az Ipari Minisztérium már nem közvetlen irányító, hanem partner lesz s mindenkori sorsáról a gyárnak magának kell döntenie. A vállalat immáron évtizedek óta ismert (bátor, vállalkozó szelleméről, közös termelési értékesítési kapcsolatot alakított ki olyan neves nyugati cégekkel mint a Bosch, a Leibbland és a Sibir háztartási hűtőkészülékeket és egyéb termékeket gyártókkal és derekasan állja a versenyt, megbízható jó partnerként tartják számon. A jelenlegi új helyzetben egyre több a külföldi jelentkező, amely hajlandó lenne működő tőkéjét, hűtőgépgyári közös vállalkozásba befektetni. Az új igazgatóság fő feladata, hogy mérlegelje az ajánlatokat — külföldit, belföldit egyaránt — és biztosítsa a megfelelő vállalati fogadókészséget. A tárgyalások már több vonalon megkezdődtek. Legbiztatóbb jelenleg a klímatechnikai gyártás ügylete, amerikai, osztrák—svájci cég tett szándéknyilatkozatot a Hűtőgépgyárral létesítendő közös vállalat alapítására. Jelentkezett több nagy nevű nyugat-európai és távolkeleti cég is jászberényi beinvesztálásra. Az ajánlatokat természetesen gondosan mérlegelik, fő törekvésük, csak olyan vállalkozásokba fognak, amelyek megfelelnek a Hűtőgépgyár lehetőségeinek, képességeinek, jó piaci lehetőséget és kellő •nyereséget biztosítanak. A Dunai Kőolajipari Vállalatnál már teljes üzemben termel az átalakított malcinsavanhidridüzem. A kevésbé környezetszenynyező, a korábbi benzolnál gazdaságosabb n-butánnal folyik a termelés, amelyből 6300 tonnával növelhetik majd a gyártmányukat a rekonstrukciót követően. Nehezen mozdul
