Néplap, 1989. augusztus (40. évfolyam, 178-206. szám)
1989-08-29 / 204. szám
i 1989. AUGUSZTUS 29. ŰÜIébar. 3 A cégtábla megmarad Vállalati keretek között, megújuló rendszerszemlélettel Mit várnak a termelők a OITR KV-től? Július elsejével közös vállalattá alakult át a Rákóczdfalvai Rákóczi Tsz gesztorságával működő Gabona és Iparimövények Termelési Rendszere. Ny öle megyében gazdálkodó 211 mezőgazdasági nagyüzem — ezek közül kilenc állami gazdaság, tíz szakszövetike— A cégtábla tulajdonképpen nem is nagyon változott — mondja mindjárt a beszélgetésünk elején Tajthy József, akit ezúttal nem mint az átalakult szervezet igazgatóságának választott elnökét, hanem mint a Jászapáti Velemi Tsz műszaki főágazatvezetőjét kerestem fel. Azért őt történetesen, mert a közös gazdaság alapító tagja, és mint a technológiai, műszaki-technikai és tudományos kutatási újdonságok iránit mindig is fogékony téesz, egyben az egyik Szolnok megyei referenciaüzeme is a GITR-nek. — Úgy gondoltuk —folytatja —, Hogy a termelési rendszer több mint tíz év alátt szert tett olyan honi és nemzetközi szakmai tekintélyre, hogy a közös vállalati keretek között megújuló tevékenységét is fémjelezheti a korábbi név. Ezért az csupán két) betűvel, a közös vállalat rövidítésével hosszabbodott... — Igyekszem hát szabatosan kérdezni: milyen jelentőséget tulajdonít, mint termelési szakember annak, hogy a 12 éves múltú és jó hírű termelési rendszer már fél évvel ia törvény szabta határidő előtt átalakult Gabona és Iparinövények Termelési Rendszere Közös Vállalattá? — Vannak termelési rendszerek, egyesülések, amelyek még jelenleg is csak az átalakulás előkészítésén munkálkodnak. Van rá idejük, törvény szerint ez év végéig, de mint gyakorlati szak— Hallottam megfogalmazódni olyan igényt, hogy a termelési rendszerek vonuljanak ki a nagyüzemek gyakorlati termeléséből. Mi a véleménye erről? — Nincs ellentmondás abban. ha a termelők egyszerre igénylik azt, hogy a rendszer né telepedjen rájuk, ne nyomassza a gazdaságot, ugyanakkor legyen is jelén. Miről van szó? A vállalati szakemberek úgymond ne az igét hirdessék egy-egy olyan z^t, a többi termelőszövetkezet — és a Növényolaj és Mosószergyártó Vál'lálat 60 milliós vagyoni betétje biztosítja az alapvető feltételeket a további működéshez, amelyben bizonyára nem csupán a cégtábla módosítása jelent változást. ember mondom, nem jó teszik. Az agrárgazdaságban nem naptári napok szerint mérjük az évet. A G4TRKV mindenképpen lépéselőnyt élvez majd. ha figyelembe vesszük, hogy a nyári betakarítást követően a partnergazdaságok már a jövő évet alapozzák a talaj munk ákkal, a tápanyag-visszapótlással. Az agronómusok asztalán formálódó 1990. évi vetésszerkezet ki alakításához már segítséget kell nyújtania a vállalatnak ... — Kézenfekvő immár, úgy gondolom, egy alapvető kérdés: a termelők milyen tartalmi változást várnak a közeljövőben az átalakult GITR tevékenységében? — Ha összegezni kell az elvárásokat, azt hiszem a szakembertársaim nevében is úgy fogalmazhatok: a vállalati keretek között is meg kell őrizni, megújított, a mai igényeknek megfelelően kibővített formában persze, a rendszerszemléletet. Négy fontos területen érzem leginkább a megújulás szükségességét. A mezőgazdasági termelés alapvető feltételeinek — a vetőmagvak, a kemikáliák, a techniilógiai módszerek, a technikai eszközök — biztosításában tovább kell lépői vállalt ellátási feladaton, kötelezettségen. A felsoroltakból, és persze üzemi igények szerint sok egyéb másból, olyan kínálati helyzetet, választékot kell kialakítani, hogy lehetőség szerint minden partner a termőhelyi, pénzügyi adottságainak legmegfelelőbb áruhoz jusson. nagyüzemben, ahol időközben szakmailag felnőtt a vezető gárda. A szaktanácsadók ne döntsenek, egyszersmind a felelősség egy részét is átvállalva, a helyi körülményeket jobban ismerő üzemi szakvezetők helyett. Viszont igény szerint, a speciális termelési, értékesítési kérdésekben idejében, megbízható információkat várunk tőlük . .. — Ez utóbbinak, a termékértékesítéssel kapcsolatos gyors és megbízható információnyújtásnak milyen jelentőséget tulajdonít az új, vállalati felállásban? — Sokkal nagyobbat, mint korábban, a termelési rendszerek esetében. Nem kisebbítve persze az e téren korábban nyújtott szolgáltatásaiknak az értékét. Minél jobban őrződnek ugyanis — meg kell, hogy mondjam: a termelő megelégedésére — a piacgazdálkodás elemei az agrárszférában is, annál jobban fel kell vállalnia a közös vállalatnak olyan új hazai és külpiaci értékesítési csatornák feltárását, amelyek a partnerek részére a legnagyobb árbevételt, az ex port felárakból való Itegnagyobb részesedést garantálják. Technikát terményért — Ismereteim szerint a műszaki fejlesztés azon tevékenységei /közé tartozott a korábbi GITR-nek, amelyben elvitathatatlanok a csaknem másfél évtized ' alatt, elsősorban az egymást követő ágazati kormányprogramok segítésében elért eredményei. E területen mit várnak a termelők a termelési rendszerből átalakult közös vállalattól? — Amiben véleményem szerint a GITR, a lehetőségeihez képest korábban nagy volt — a tőkés importra, a világszínvonalú gépek, géprendszerek beszerzésére gondolok —, abban a tevékenységben mostanra meglehetősen beszűkülitek a lehetőségek. Éppen ezért többek között olyan konstrukciós megoldásokat várunk a vállalattól. amelyek keretében úgy is hozzájuthatnak a legkorszerűbb technikát jelentő gépekhez a gazdaságok, hogy azok árát exportképes termékeikkel egyenlíthetik ki, természetesen világpiaci árakon. — Napjaink átalakulási, megújulási folyamataiban, menjen végbe akár a politikai. akár a gazdasági szférában, divatba jött az érdekképviselet. az érdekvédelem fölvállalása. — A GITR Közös Vállalat sem lehet kivétel: a partnerek határozott igénye, hogy egyfajta kartell jelleggel, a közös vállalat súlyával együttjáró nagyobb eséllyel képviselje őket az átalakult szervezet a különböző áralkukban, a kedvezőbb piaci pozíciók megszerzésében. Temesközy Ferenc. Máris lépéselőnyben Maradni, vagy kivonulni? A Jövő Asztalosipari Szövetkezet jászdózsai üzeme egy-kettő és háromszemélyes ülőbútorok favázát készíti. A most futó kollekciókból ötvenre van rendelésük. Felvételünkön Dobos László kétszemélyes ülőbútort szerel. Fotó: Mészáros János Döntsön az ország a világkiállításról Népszavazást indítványoztak Pécsett Fagyos fogadtatásban részesült Somogyi László, a Budapest—Bécs Világkiállítás előkészítő bizottságának vezetője Pécsett. A vidéki „agitációs körúton” levő kormánybiztos — a Magyar Gazdasági Kamara dél-dunántúli bizottságának szervezésében — hétfőn tájékoztatta a kiállításról a baranyai szakembereket, a politikai pártok és mozgalmak képviselőit. Az elhangzott kérdésekből és véleményekből egyerlelműen kiderült: a kormánybiztosnak nem sikerült meggyőznie hallgatóságát arról, hogy a fővárosi világkiállítás 130 —140 milliárd forintos költségtételéből nemcsak morzsák jutnak a vidéken élő nyolcmillió magyarnak. Baranyában — akárcsak az ország más, válságsújtotta térségében — elodázhatatlan feladattá vált a gazdaság szerkezetének radikális átalakítása. Pénz azonban nincs vagy csak vékonyan csordogál erre a céli a. Meg kellene tehát fontolni, hogy a tízmilliárdokat ne inkább a jelenlegi gondok megoldására fordítsák-e mint a hat évnyi messzeségben levő világkiállításra. Az egyik szakember emlékeztetett arra az 1986-os állami fejlesztési programra volt (egyik szülője éppen Somogyi László), amely hárommilliárd forintot irányzott elő hét, halmozottan hátrányos helyzetű megye gazdasági felzárkóztatásának meggyorsítására, de még ez sem teljesült. A világkiállítási beruházásokkal még tovább mélyülne az infrastrukturális szakadék a főváros és a vidék között. A Janus Pannonius Tudományegyetem egyik oktatója az ellen tiltakozott, hogy Budapest az ország hozzájárulása nélkül csináljon világkiállítást. JEGYZETLAPOK________________ Egyik ember annyi, mint a másik!? Egyik ember annyi, mint a másik? Hívő hittel hiszem, hogy egyre inkább igen, bár a közelmúlt és napjaink ezernyi példája nem ezt igazolja. Családonként a morzsától a foszlós kalácsig változik az étrend, s nem is mindig annak függvényében, hogy ki, milyen hasznos tagja, vagy ha nyugdíjas, akkor milyen értékes embere volt ennek a társadalomnak. Joggal irritálja ez az embereket, érthetően szül meg-megújuló parázs vitákat. Sokszor hallgatom bólogatva ezeket én is, de a viták tükrében egyre inkább gyötör a gondolat: mit kellene tenni, hogy a bőség asztaláról mindenki egyaránt vehessen? És egyáltalán, méltányos-e a mind szélesebb körben követett egyenlősdi? Méltatlankodik az egyi'k ismerősöm: a szomszédasszonyom megkérdezte: miért kapsz te magasabb nyugdíjat, mint én? Véletlenül sem említette, hogy negyvenöt éves koráig nem dolgozott, s akkor is csak azért állt munkába, hogy meglegyen a nyugdíja. Én meg tizenhat éves koromtól fizetem az SzTK-.t, güriztem, mint egy állat. Méltánytalannak tartom, hogy azonos mérvű legyen a nyugdíjunk, hiszen nemcsak a munkaviszonyunk, hanem a felelősségvállalásunk, munkánk minősége sem volt azonos. Ebben is van valami igazság. Azt hiszem azonban, hogy ngm a fizetések és a nyugdíjak arányai a legfontosabbak. Az egyik ceglédi ismerősöm jut erről eszembe, aki először kapta meg glóbuszunkon „a világ legjobb fotóművésze” címet. Amerikában adták át neki, s felajánlották, hogy ott maradhat. Erre azt válaszolta: egy csirkénél többet úgy sem tudok megenni, azt meg otthon is megtehetem. Nem érdekel, hogy máshol mások mennyi jövedelemhez jutnak, nekem fontosabb az otthon, a szülőföld. Prózai és gondolatkeltő hitvallás ez. Azt fejezi ki, hogy ,ha megvan az embernek a megélhetése, a megalapozott jövője, akkor nem irritálja mások tollasod ása. Ez tehát a kulcskérdés: az általános jólét megteremtése. S hogyan érhető el? Eddig azt hangoztatták: tevékeny munkával. Dolgoztak is az emberek derekasan, mégis hová jutottunk? Ügy tűnik, érvényt kell szerezni annak a régi bölcsességnek, miszerint többet ésszel, mint erővel. Az egyéni ötlet, a vállalkozási kedv nélkül nem valószínű, hogy érdembeli változás következne gazdasági helyzetünkben. És érdekeltség nélkül, a magasabb jövedelem reménye nélkül ugyan ki vállalna az átlagosnál nehezebb feladatokat, ki kockáztatná egzisztenciáját? Nem az átlagosnál magasabb jövedelem és nyugdíj lesz ezért egyre inkább a kivetnivaló, hiszen az a társadalmi változások természetes következményének tűnik napjainkban, hanem az lesz elítélendő, ha nem közhasznú tevékenység eredményeként élvezik azt néhányan. Ha nincs meg a vállalkozókedv, a kockázatvállalás, a többre, a hasznosabbra való törekvés értelme, akkor mit várhatunk? Még rosszabbra fordul sorsunk. És ha tér nyílik az alkotókedv kiteljesedésének, akkor, talán... S. B. Eloszlott a Tisza olajszennyeződése (Folytatás az 1. oldalról) már nem találtunk olaj foltot, megnéztük a kikötött csónakok oldalát, a parti növényzetet, beszélgettünk nyaralókkal is. Ök elmondták, hogy semmiféle olajszennyezést nem láttak, viszont lejjebb, a 444-es folyókilométernél — ahol a mentát vettük — találkoztunk egy horgásszal, aki látta a hajót, s azt követően, hogy elhaladt előtte, jelent meg az olajfolt egybefüggően a víz felszínén. Az eset másnapján, vagyis augusztus 16-án itt, Szolnokon ismét rákérdeztünk a hajósakra, de ők tagadták, hogy olajat engedtek volna el, s ugyanakkor hozzátették, hogy útjuk során mégis több, dízelüzemű kishajóval találkoztak: így a Hubertusszal, a Vöcsökkel, és még eggyel, amelyiknek a nevére nem emlékeztek. Ekkor utasítottuk a Kiskörei Szakaszmérnökségünk munkatársait, hogy a helyibeli vízirendőrrel járják be a tározót, és keressék’ meg az összes dízelüzemű kishajót, vegyenek olajmintát belőlük és kérdezzék ki a legénységet, hogy előző nap merre jártak. Nos, a nyomozásunk során kiderült, hogy a vizsgált hajók a szennyezett folyószakaszon nem közlekedtek. A biztonság kedvéért munkatársaink megkeresték a partmenti nyaralókat, akik nevük és személyi adataik feltüntetésével jegyzőkönyvbe mondták, hogy augusztus 15-én, a reggeli órákban — 8 óra tájban — hallották, hogy egy hajó közeledett, majd fölöttük körülbelül 500 méterre megállt, és a motorját járatta. Jó félóra elteltével ismét elindult, és amikor elhaladt mellettük, látták, hogy a Jégvirág IX-es hajó volt, amely két uszályt húzott lefelé a Tiszán. Nem sokkal utána a víz felületén megjelent egy« nagy kiterjedésű olajfolt, ami egész nap észlelhető volt. — Önök milyen intézkedéseket tettek annak érdekében, hogy az olajszennyeződés ne terjedjen tovább? — Igazgatóságunk vezetője augusztus 16-án kora reggel a kiskörei tározó védelme érdekében harmadfokú vízvédelmi kárelhárítási készültséget rendelt el, és a Kiskörei Szakaszmérnökségünk dolgozói a tározótó 10-es öblítőcsatornáját lezárták, hogy a szennyeződés ne kerüljön a tiszafüredi holtágba és a Tisza-tóba, melynek környékén ilyenkor sokan töltik szabadságukat. Fölkészültünk arra is, hogy szükség esetén a többi öblítőcsatornát is elzárjuk, de erre szerencsére nem volt szükség, mert másnap reggeT, amikor a helyszínen jártunk, azt vettük észre, hogy az olajfolt eloszlott, nyoma sem maradt. — Minek köszönhető ez? — Egy elég illékony, könnyű anyagról volt szó, s még a természet is segített: az enyhe szél, a viszonylag lassú vízjárás, a keveredési viszonyok, a magas levegőhőmérséklet és lebegőanyag-tartalom, a viszonylag kis mennyiségű szennyezőanyag mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy a gázolaj gyorsan eloszlott és nem került a tározóba. — Milyen nagy területen volt észlelhető az olajfolt? — Tizenöt kilométeren, vagyis a 448 és a 433 folyókilométer közötti szakaszon látszott. Ez tehát azt jelenti, hogy a 433-as folyókilométernél már eloszlott, s ugyanakkor Kisköre a 404- es folyókilométernél fekszik, tehát a tározóba ebből az olajból egy csepp sem került. — Okozott-e valamilyen kárt a szennyeződés a folyó élővilágában? — Jelentősebbét nem. Azt viszont láttuk, hogy a víz felszínén élő kisebb bogarak, rovarok elpusztultak, de ’ a halak szerencsére átvészelték ezt a szennyezést. — A laboratóriumi vizsgálat eredménye végül is mit mutat? — A vizsgálatot a Kőolajkutató Vállalat laboratóriumában végezték, s az elkészült jegyzőkönyvekből a következők állapíthatók meg: a Tiszából, valamint a Jégvirág IX-es hajó fenékvizéből ék üzemanyagtartályából vett gázolajminta megegyezik, mondhatnám úgy is, hogy a szóbanförgó hajó nem zárható ki a szennyezők közül. Mi ezek után hatósági útra tereljük az ügyet és az összes, ezzel kapcsolatos dokumentumot átadjuk jogászainknak A többi már az ő dolguk lesz. N. T.
