Néplap, 1989. augusztus (40. évfolyam, 178-206. szám)
1989-08-28 / 203. szám
1989. AUGUSZTUS 28. jj^ÉPlAP 3 Demokratikus Magyarországért, demokratikus úton Mivel a hűtőházak folyamatosan tudták fogadni a termést, ezért a hétvégén is törték a csemegekukoricát a Mezőtúri Magy ar—Mongol Barátság Tsz-ben. Felvételünk az I-es kerületben készült, ahonnan hektáronként átlag 70 mázsát takarított be az amerikai gyártmányú Pixall csőtörőkomb ájn. (Fotó: Mészáros) Szeptemberben tartja alakuló közgyűlését a mozgalom Alakulóban van a Demokratikus Magyarországért Mozgalom. A szándékról már korábban is tudomást szerezhettünk, most azonban a megvalósulás szakaszáról beszélhetünk. A tervek szerint szeptember első felében sor kerül az alakuló közgyűlésre. Mint azt a mozgalom szervezői felhívásukban kifej tették, hazánk jövője érdekében (tömöríteni szeretnék a nemzeti felemelkedés, az európai * progresszió és a demokratikus szocializmus értékeit együtt vállaló embereket, tekintet nélkül pártállásukra, szervezeti tagságukra. A felhíváshoz csatlakozott Szarvas Zoltán, a HNF megyei titkárhelyettese, aki a Demokratikus Magyaxországént Mozgalom életrehívásáról, céljairól, szándékairól beszélgetve elmondta: — A mozgalom eredetileg ifjúsági indíttatású . volt Csírái már az 1988 szeptemberében tartott reformpárti esték rendezvényeiben fellelhetők. A Műegyetemen és a Vörösmarty téren szervezett fórumokon még csak az fogalmazódott meg: jövő nélkül nincs ifjúság. De már ezeken a találkozókon részt vettek a mozgalom szellemi előkészítői: Hámori Csaba, Pozsgay Imre, Bihari Mihály, Kukorelli István, akik később a szervezőbizottság tagjai is lettek. Akkor a nyilvánosság előtt fogalmazták meg .a demokratikus szocializmus igényét. — Az „ifjúsági” kezdeményezésen ma már túl vannak. De milyen tényezők hatottak a változtatás irányába? — Az MSZMP neformköreinek találkozói adtak újabb lökést az országos méretű mozgalommá váláshoz, de kétségtelenül befolyásoló tényezőként kell említeni az alternatív erők megjelenésének, illetve fokozódó szerepének jelentőségét. Ezek játszottak közre abban, hogy a mozgalommal szimpatizálók részvételével idén júniusban Budapesten megtartották azt a nagygyűlést, ahol kimondták: hivatalosan ás megkezdik a mozgalom szervezését; létrehozták a szervezőbizottságot is, melynek az említetteken kívül tagja lett többek közt Gazsó Ferenc egyetemi tanár, Gombár Csaba szociológus és Tabajdi Csaba. Az alakuló közgyűlést eredetileg lúliusra tervezték, hiszen az érdeklődés igen élénk a mozgalom iránt. De felvetődött az is, hogy a pártkongreszszus után tartsuk meg a közgyűlést. Többségi vélemény alapján azonban szeptember elején sor kerül rá. — Rövidesen tehát hivatalosan is megalakul a DMM. Milyen céllal? — A felhívásból is kitetszik, nem erőmegosztást akar elérni a mozgalom, hanem újabb erőforrásokat kíván feltárni a társadalmi modellváltáshoz. Határozottan kiáll a diktatórikus szocializmussal szemben a demokratikus szocializmus mellett. Ennek megvalósítását kívánja előmozdítani. Mindezt pedig azért, mert olyan etikai és értékválság alakult ’ki, amely alapján nyilvánvaló, a korábbi modellt megreformálni nem lehet, új modell kialakítására van szükség. A mozgalom integrálja azokat az egyéneket, szervezeteket, akik és amelyek e cél érdekében képesek együtt munkálkodni. — Miben látják a demokratikus Magyarország megteremtésének biztosítékait? — Mindenekelőtt a szabadság és az emberi méltóság megteremtésében, ezért arra törékszünk, hogy az egyének autonóm, önálló emberként vehessenek részt sorsuk, a politika alakításában, hangsúlyozva azt is, hogy minden embert társadalmilag elfogadott azonos normák szerint ítéljenek meg. Együtt kívánunk cselekedni a társadalmi szolidaritásért, a békéért és a természetes emberi környezetért. A lényeg tehát az: a mozgalom irányító elve az ember Központúság. Kinyilvánítja, hogy senki, sem személy, sem szervezet egyedül nem lehet a hatalom kizárólagos birtokosa. Ebből adódóan a mozgalomnak — bár az nem ideológiamentes — tagja lehet bármely ideológiát valló személy vagy szervezet, ha a mozgalom alapelveivel, céljaival egyetért s a demokratikus Magyarországért cselekedni hajlandó. — Ha jól értem, a DMM — jobb szó híján — pártok fölöttinek tekinti magát. — Hazánk érdekében ez a mozgalom tömöríteni kívánja azokat, akik pártállásuktól, vallási meggyőződésüktől függetlenül vallják, hogy a demokratikus Magyarország megteremtéséhez demokratikus úton kell eljutni, akik támogatják a békés és rendezett átmenetet. Ilyen értelemben tehát valóban tekinthető akár pártok feletti szerveződésnek is. — Említette, hogy többek támogatják a mozgalom törekvéseit. Elmondható ez a megyéről is? — A pillanatnyi helyzet szerint az országból mintegy ezren jelentkeztek közvetlenül a budapesti felhívásra, s körülbelül ötven szervezet is jelezte bekapcsolódási szándékát. Csak egy összehasonlító adat: Somogy megyéből százhuszan, Szolnok megyéből kilencen reagáltak a felhívásra, s tudomásom szerint a kisújszállási és a túrkevei városi HNF is csatlakozott. Mindenesetre a helyi csoportok kialakítása is megkezdődött. Mindazok tehát, akiknek a közelgő alakuló közgyűlés előtt szándékukban áll a kapcsolat felvétele, jelezhetik, ezt a HNF megyei székházában. Sz. Gy. Magyarország és az IMF tárgyalásai Űjabb tárgyalások kezdődnek Magyarország és az IMF között ma, Budapesten. A Nemzetközi Valuta Alap képviselői és a magyar kormány azt a megbeszélést folytatják, amelyet közös megegyezéssel júniusban hagytak abba. Mint ismeretes, a korábbi készenléti hitelmegállapodás alapján Magyarország 350 millió dollárt vehetett fel az IMF-től öt részletben. Ebből az összegből négy részletet igénybe vettünk, ám az ötödik részlet lehívását az IMF nem tette lehetővé, mivel a magyar fizetési mérlegben s az állami költségvetésben a megállapodásban foglaltaknál jóval nagyobb hiány alakult ki. Az első félévben kezdett tárgyalásokon az IMF szakértői megfelelőnek tartották ß kormány által kidolgozott programot a költségvetési hiány csökkentésére, de javasolták, hogy a Magyar Nemzeti Bank erőteljesen szűkítse a hitelkibocsátását. Ez utóbbi témában nem jött létre egyetértés a magyar kormány és az IMF képviselői között, így abban állapodtak meg, hogy a tárgyalásokat az év második felében folytatják. Erre kerül sor ma. Beszéljünk róla! Ez a hét megint a gyerekeké. így Ru■benkáé is. Pénteken ugyanis már szeptember, és kezdődik az iskola. Rubenka története — nem is tudom, hogy beszéljek róla anélkül, hogy bárki előítélettel vádolna meg, e fiúcska ugyanis gyönyörű szép, méghozzá kék szemű, hosszú szempillájú cigánygyerek — egy tanévvel korábbi keltezésű. Szóval Rubenka az énekórán éppen állát kezében temetve, könyökölve énekelt. A tanító néni hatásos példát keresve rászólt, érthetően a többiek okulására: Így nem lehet énekelni! Így csak a kocsmákban énekelnek! Rubenka, a megszólított, aki egyébként meglehetősen rest gondolkodású emberke, most kipattant a pádból és harsányan hozzáfűzte a történtekhez, hogy az ő apukája mindig részeg. A tanító nénije letorkolhatta volna azzal, hogy „Ki kérdezett?” Megtorolhatta volna a bejelentést azzal, hogy lám apjára ütött a gyerek, „s te éppen ilyen vagy!” De nem, azt mondta — menteni ami menthető, — dehogy, bizonyosan fáradt volt édesapád, azért könyökölt. Nem — replikázott Rubenka —, nem fáradt ilyenkor mert még anyukámba is rúg! Ez a hét tehát Rubenkáé is, bár ő már nem kap ingyen könyvet, mert másodikos, s a Minisztertanács határozata szerint az iskolakezdő kisdiákok részesülnek csak ebben a kedvezményben. (Azután hogy melyik tanács, melyik intézmény, melyik vállalat mit ad még, az más kérdés.) Rubenka történetét nem a tanévkezdés fehériinges topogásos ünnepi beszédes, olykor gyerekájulásos eseménye •idézte fel bennem, hanem Sandra Schwarzhaupt világgá kürtőit históriája. A kis amerikai ugyanennyi esztendőt töltött el az életben mint könyöklős honfitársunk. Csakhogy amíg őt várta a mama a pocakjában, addig nem a papa verte, hanem, minthogy ő is veszélyeztetett terhes volt, benn a kórházban állandóan Mozartot hallgatott. És csodák csodája Sandra úgy énekel operaáriákat mint ahogyan más papírhajót hajtogat. Kézenfekvő tehát az elmélet, hogy már az anyaméhben töltött hónapok ideje alatt is hatással vannak a külső körülmények, még az ilyenek is, az újszülöttre. Vajon ezért az a tény, hogy Rubenka szeme úgy jár mint egy motolla, ha az asztalán a tanítónéni kopogtat: halkabban gyerekek!? Ezért van az, hogy a kisfiú nehezen oldódó, s finoman szólva szorong? Hány könyvet, hány tanulmányt, mennyi figyelmeztető könyvet írtak le a nehéz sorsú kisfiúkról és kislányokról! Milyen vastag betűkkel kellett volna kiszedni, például lapunk elmúlt hét pénteki számában a három elveszett gyerekről szóló riportot, hogy megdöbbenjenek az emberek. Ott lesznek vajon a Kohárszki apróságok az évnyitón? Kaland vagy dráma az, ami velük történik? Annyi bizonyos, az ilyen drámának a nehéz sors nem témája, hanem oka. Esélyegyenlőségre persze, nem csupán az apróságok vágynak. Talán éppen az a tanító néni is, aki megszólította Rubenkát. (Divatos lett az utóbbi hetekben ez a kifejezés: megszólít. Méghozzá olyan értelemben, hogy a különböző pártok, különböző szervezetek közelítenek az emberekhez — ami természetes is, úgymond megszólítják őket). A pedagógusokat most két szakszervezet is (az egyik független) megszólította: szüntessék be a munkát. Éppen a héten lezajlott, e témával kapcsolatos, késő esti tévébeszélgetésben hallhattuk az adatot: a pedagógusok fizetése durván fele az átlagos értelmiségi fizetéseknek. Hát, ezért kívánhat esélyegyenlőséget Rubenka tanítónénije. Kelemen Endre miniszter-helyettes tegnap bejelentette a Vasárnapi Hírekben, hogy szeptember 1-jétől átlagosan 16 százalékos központi béremeléshez jutnak a pedagógusok, és programot dolgoztak ki arra — hároméveset —, hogy a lemaradást abszolút összegben 60—80 százalékot kitevő béremeléssel pótolnák. Lapunkban arról .is beszéltünk, hogy a megyei tanács június 30-i döntése nyomán a pedagógusók béremelése Szolnok megyében 20 százalékos lesz. A miniszterhelyettes azt mondja, a pedagógusok nem sztrájkolni, hanem tanítani akarnak. Minden bizonnyal így van, hiszen erre a pályára tették fel életüket. Tegyük hozzá azonban az elhivatottság érzését szembe állítani az alacsony bérek okozta érzésekkel aligha lehet. Rubenka tanító nénije azt mondja, amikor a gyerekről beszélgetünk: nem is tudom melyik a nagyobb érzés vele szemben — a remény vagy a szeretet. Kinek nincs szüksége mindkettőre. , Kiváltképp ha a helyzete hátrányos. Hajnal József Még bő emberöltővel ezelőtt is, ha beköszöntöttek a mogorva emberhónapok, és jég feszült a folyó hátára, Tiszaroffon mederszélre vonszolták a íbehemót kompot, hogy szét ne Toppantsa a fagy ereje. A jeget pedig egy méter szélességben, át a túloldalig, törekkel, szalmával szórták fel, és az út mellé karókat állítottak, hogy a gyalogosan átbaktató jámbor vándor le ne tévedjen valamelyik csendben ásító lék környékére. Amióta az erőmű üzemel, eme kissé hátborzongató próbálkozásnak immáron legtöbbször vége, hiszen a Tisza például errefelé az utolsó két évben be sem fagyott. így télen, nyáron, ősszel, tavasszal a komp is egykedvű ismétlődéssel rója Parthoz simult az eleje, kapaszkodhatnak, iparkodhatnak felfelé az autók. Fotók: MJ. útjait. Hallgat viszont a motorja, mint Fazekas József kompvezető elmondta, nem jó az önindító, így a súlyos szerkezetet a víz sodra viszi, vagy kézi erő szabályozza. Nyaranta reggel hattól este hétig kurjanthatnak bármelyik oldalon révészért a magyarok, a hollandok, a németek és a jó ég tudná felsorolni miféle nációk fiai, lányai. A húsz tonna teherbírású fedélzetre négy autó vagy százötven személy is felfér, ekkora teherrel a jármű a sodrást kihasználva, 8—10 perc alatt jut át a túlpartra. Ha viszont alacsony a vízállás, vállra kerül a kötél, és megfeszített erővel kell húzni, hogy a megfelelő helyen üsse az orrát a feljáróba. Noha a környéken tilos fürödni, mindig akadnak a rév körül olyanok, akik úszótudományukat éppen ott csillogtatják. Mindig látható nézelődő, őgyelgő, kíváncsiskodó, meg még kempingező is. Azért mire a nap tüzet rak a túloldali erdőben, lassan elcsendesedik a környék. Az utolsónak maradó lurkók is néhány, feltételezett ott' honi nyakleves miatt immárom szintén a község fellé veszik az irányt. A szúnyogokat csapkodva a nyakukon, lábukon, karjukon, lemondóan tárgyalják: „Srácok, nincs igazság a földön, már csak néhányat alszunk oszt megint csengetnek a suliba .. Már nem pihen a komp Gyerünk kifelé, mert közeledik a komp! D. Sz. M. Rubenka könyököl
