Néplap, 1989. augusztus (40. évfolyam, 178-206. szám)

1989-08-28 / 203. szám

1989. AUGUSZTUS 28. jj^ÉPlAP 3 Demokratikus Magyarországért, demokratikus úton Mivel a hűtőházak folyamatosan tudták fogadni a termést, ezért a hétvégén is tör­ték a csemegekukoricát a Mezőtúri Magy ar—Mongol Barátság Tsz-ben. Felvételünk az I-es kerületben készült, ahonnan hektáronként átlag 70 mázsát takarított be az amerikai gyártmányú Pixall csőtörőkomb ájn. (Fotó: Mészáros) Szeptemberben tartja alakuló közgyűlését a mozgalom Alakulóban van a Demokratikus Magyarországért Mozgalom. A szándékról már korábban is tudomást sze­rezhettünk, most azonban a megvalósulás szakaszáról be­szélhetünk. A tervek szerint szeptember első felében sor kerül az alakuló közgyűlésre. Mint azt a mozgalom szer­vezői felhívásukban kifej tették, hazánk jövője érdekében (tömöríteni szeretnék a nemzeti felemelkedés, az európai * progresszió és a demokratikus szocializmus értékeit együtt vállaló embereket, tekintet nélkül pártállásukra, szerve­zeti tagságukra. A felhíváshoz csatlakozott Szarvas Zoltán, a HNF megyei titkárhelyettese, aki a Demokratikus Ma­­gyaxországént Mozgalom életrehívásáról, céljairól, szán­dékairól beszélgetve elmondta: — A mozgalom eredetileg ifjúsági indíttatású . volt Csírái már az 1988 szep­temberében tartott reform­párti esték rendezvényeiben fellelhetők. A Műegyetemen és a Vörösmarty téren szer­vezett fórumokon még csak az fogalmazódott meg: jö­vő nélkül nincs ifjúság. De már ezeken a találkozó­kon részt vettek a mozga­lom szellemi előkészítői: Hámori Csaba, Pozsgay Im­re, Bihari Mihály, Kukorel­­li István, akik később a szervezőbizottság tagjai is lettek. Akkor a nyilvános­ság előtt fogalmazták meg .a demokratikus szocializmus igényét. — Az „ifjúsági” kezde­ményezésen ma már túl vannak. De milyen tényezők hatottak a változtatás irá­nyába? — Az MSZMP neformkö­­reinek találkozói adtak újabb lökést az országos méretű mozgalommá vá­láshoz, de kétségtelenül be­folyásoló tényezőként kell említeni az alternatív erők megjelenésének, illetve fo­kozódó szerepének jelentő­ségét. Ezek játszottak közre abban, hogy a mozgalom­mal szimpatizálók részvé­telével idén júniusban Bu­dapesten megtartották azt a nagygyűlést, ahol kimond­ták: hivatalosan ás megkez­dik a mozgalom szervezé­sét; létrehozták a szervező­­bizottságot is, melynek az említetteken kívül tagja lett többek közt Gazsó Fe­renc egyetemi tanár, Gom­bár Csaba szociológus és Tabajdi Csaba. Az alakuló közgyűlést eredetileg lúliusra tervezték, hiszen az érdek­lődés igen élénk a mozga­lom iránt. De felvetődött az is, hogy a pártkongresz­­szus után tartsuk meg a közgyűlést. Többségi véle­mény alapján azonban szep­tember elején sor kerül rá. — Rövidesen tehát hiva­talosan is megalakul a DMM. Milyen céllal? — A felhívásból is kitet­szik, nem erőmegosztást akar elérni a mozgalom, ha­nem újabb erőforrásokat kíván feltárni a társadalmi modellváltáshoz. Hatá­rozottan kiáll a diktatórikus szocializmussal szemben a demokratikus szocializmus mellett. Ennek megvalósí­tását kívánja előmozdítani. Mindezt pedig azért, mert olyan etikai és értékvál­ság alakult ’ki, amely alap­ján nyilvánvaló, a korábbi modellt megreformálni nem lehet, új modell kialakítá­sára van szükség. A moz­galom integrálja azokat az egyéneket, szervezeteket, akik és amelyek e cél érde­kében képesek együtt mun­kálkodni. — Miben látják a demok­ratikus Magyarország meg­teremtésének biztosítékait? — Mindenekelőtt a sza­badság és az emberi méltó­ság megteremtésében, ezért arra törékszünk, hogy az egyének autonóm, önálló emberként vehessenek részt sorsuk, a politika alakítá­sában, hangsúlyozva azt is, hogy minden embert tár­sadalmilag elfogadott azo­nos normák szerint ítélje­nek meg. Együtt kívánunk cselekedni a társadalmi szolidaritásért, a békéért és a természetes emberi kör­nyezetért. A lényeg tehát az: a mozgalom irányító elve az ember Központúság. Kinyil­vánítja, hogy senki, sem személy, sem szervezet egyedül nem lehet a hata­lom kizárólagos birtokosa. Ebből adódóan a mozga­lomnak — bár az nem ide­ológiamentes — tagja lehet bármely ideológiát valló személy vagy szervezet, ha a mozgalom alapelveivel, céljaival egyetért s a demok­ratikus Magyarországért cselekedni hajlandó. — Ha jól értem, a DMM — jobb szó híján — pártok fölöttinek tekinti magát. — Hazánk érdekében ez a mozgalom tömöríteni kí­vánja azokat, akik pártál­lásuktól, vallási meggyő­ződésüktől függetlenül vall­ják, hogy a demokratikus Magyarország megteremté­séhez demokratikus úton kell eljutni, akik támogat­ják a békés és rendezett átmenetet. Ilyen értelemben tehát valóban tekinthető akár pártok feletti szerve­ződésnek is. — Említette, hogy többek támogatják a mozgalom tö­rekvéseit. Elmondható ez a megyéről is? — A pillanatnyi helyzet szerint az országból mintegy ezren jelentkeztek közvetle­nül a budapesti felhívásra, s körülbelül ötven szervezet is jelezte bekapcsolódási szándékát. Csak egy össze­hasonlító adat: Somogy megyéből százhuszan, Szol­nok megyéből kilencen rea­gáltak a felhívásra, s tudo­másom szerint a kisújszál­lási és a túrkevei városi HNF is csatlakozott. Min­denesetre a helyi csoportok kialakítása is megkezdő­dött. Mindazok tehát, akik­nek a közelgő alakuló köz­gyűlés előtt szándékukban áll a kapcsolat felvétele, je­lezhetik, ezt a HNF megyei székházában. Sz. Gy. Magyarország és az IMF tárgyalásai Űjabb tárgyalások kezdőd­nek Magyarország és az IMF között ma, Budapesten. A Nemzetközi Valuta Alap képviselői és a magyar kor­mány azt a megbeszélést folytatják, amelyet közös megegyezéssel júniusban hagytak abba. Mint ismeretes, a korábbi készenléti hitelmegállapodás alapján Magyarország 350 millió dollárt vehetett fel az IMF-től öt részletben. Ebből az összegből négy részletet igénybe vettünk, ám az ötö­dik részlet lehívását az IMF nem tette lehetővé, mivel a magyar fizetési mérlegben s az állami költségvetésben a megállapodásban foglaltak­nál jóval nagyobb hiány ala­kult ki. Az első félévben kezdett tárgyalásokon az IMF szakértői megfelelőnek tartották ß kormány által kidolgozott programot a költségvetési hiány csökken­tésére, de javasolták, hogy a Magyar Nemzeti Bank erőteljesen szűkítse a hitel­kibocsátását. Ez utóbbi té­mában nem jött létre egyet­értés a magyar kormány és az IMF képviselői között, így abban állapodtak meg, hogy a tárgyalásokat az év második felében folytatják. Erre kerül sor ma. Beszéljünk róla! Ez a hét megint a gyerekeké. így Ru­­■benkáé is. Pénteken ugyanis már szep­tember, és kezdődik az iskola. Rubenka története — nem is tudom, hogy beszél­jek róla anélkül, hogy bárki előítélettel vádolna meg, e fiúcska ugyanis gyönyö­rű szép, méghozzá kék szemű, hosszú szempillájú cigánygyerek — egy tanévvel korábbi keltezésű. Szóval Ru­benka az énekórán éppen állát kezében temetve, könyökölve éne­kelt. A tanító néni hatásos példát ke­resve rászólt, érthetően a többiek okulá­sára: Így nem lehet énekelni! Így csak a kocsmákban énekelnek! Rubenka, a meg­szólított, aki egyébként meglehetősen rest gondolkodású emberke, most kipattant a pádból és harsányan hozzáfűzte a tör­téntekhez, hogy az ő apukája mindig ré­szeg. A tanító nénije letorkolhatta volna azzal, hogy „Ki kérdezett?” Megtorol­hatta volna a bejelentést azzal, hogy lám apjára ütött a gyerek, „s te éppen ilyen vagy!” De nem, azt mondta — menteni ami menthető, — dehogy, bizonyosan fá­radt volt édesapád, azért könyökölt. Nem — replikázott Rubenka —, nem fáradt ilyenkor mert még anyukámba is rúg! Ez a hét tehát Rubenkáé is, bár ő már nem kap ingyen könyvet, mert máso­dikos, s a Minisztertanács határozata sze­rint az iskolakezdő kisdiákok részesülnek csak ebben a kedvezményben. (Azután hogy melyik tanács, melyik intézmény, melyik vállalat mit ad még, az más kér­dés.) Rubenka történetét nem a tanév­kezdés fehériinges topogásos ünnepi be­szédes, olykor gyerekájulásos eseménye •idézte fel bennem, hanem Sandra Schwar­zhaupt világgá kürtőit históriája. A kis amerikai ugyanennyi esztendőt töltött el az életben mint könyöklős honfitársunk. Csakhogy amíg őt várta a mama a po­cakjában, addig nem a papa verte, ha­nem, minthogy ő is veszélyeztetett terhes volt, benn a kórházban állandóan Mo­zartot hallgatott. És csodák csodája Sand­ra úgy énekel operaáriákat mint aho­gyan más papírhajót hajtogat. Kézen­fekvő tehát az elmélet, hogy már az anyaméhben töltött hónapok ideje alatt is hatással vannak a külső körülmények, még az ilyenek is, az újszülöttre. Vajon ezért az a tény, hogy Rubenka szeme úgy jár mint egy motolla, ha az asztalán a tanítónéni kopogtat: halkabban gyere­kek!? Ezért van az, hogy a kisfiú nehe­zen oldódó, s finoman szólva szorong? Hány könyvet, hány tanulmányt, mennyi figyelmeztető könyvet írtak le a nehéz sorsú kisfiúkról és kislányokról! Milyen vastag betűkkel kellett volna ki­szedni, például lapunk elmúlt hét pénteki számában a három elveszett gyerekről szóló riportot, hogy megdöbbenjenek az emberek. Ott lesznek vajon a Kohárszki apróságok az évnyitón? Kaland vagy dráma az, ami velük történik? Annyi bizonyos, az ilyen drámának a nehéz sors nem témája, hanem oka. Esélyegyenlőségre persze, nem csupán az apróságok vágynak. Talán éppen az a tanító néni is, aki megszólította Ruben­­kát. (Divatos lett az utóbbi hetekben ez a kifejezés: megszólít. Méghozzá olyan értelemben, hogy a különböző pártok, különböző szervezetek közelítenek az em­berekhez — ami természetes is, úgymond megszólítják őket). A pedagógusokat most két szakszervezet is (az egyik független) megszólította: szüntessék be a munkát. Éppen a héten lezajlott, e témával kap­csolatos, késő esti tévébeszélgetésben hallhattuk az adatot: a pedagógusok fi­zetése durván fele az átlagos értelmiségi fizetéseknek. Hát, ezért kívánhat esély­­egyenlőséget Rubenka tanítónénije. Kele­men Endre miniszter-helyettes tegnap bejelentette a Vasárnapi Hírekben, hogy szeptember 1-jétől átlagosan 16 százalé­kos központi béremeléshez jutnak a pe­dagógusok, és programot dolgoztak ki ar­ra — hároméveset —, hogy a lemaradást abszolút összegben 60—80 százalékot ki­tevő béremeléssel pótolnák. Lapunkban arról .is beszéltünk, hogy a megyei tanács június 30-i döntése nyomán a pedagógu­sók béremelése Szolnok megyében 20 százalékos lesz. A miniszterhelyettes azt mondja, a pe­dagógusok nem sztrájkolni, hanem taní­tani akarnak. Minden bizonnyal így van, hiszen erre a pályára tették fel életü­ket. Tegyük hozzá azonban az elhiva­tottság érzését szembe állítani az ala­csony bérek okozta érzésekkel aligha le­het. Rubenka tanító nénije azt mondja, amikor a gyerekről beszélgetünk: nem is tudom melyik a nagyobb érzés vele szem­ben — a remény vagy a szeretet. Kinek nincs szüksége mindkettőre. , Kiváltképp ha a helyzete hátrányos. Hajnal József Még bő emberöltővel ez­előtt is, ha beköszöntöttek a mogorva emberhónapok, és jég feszült a folyó hátá­ra, Tiszaroffon mederszél­re vonszolták a íbehemót kompot, hogy szét ne Top­pantsa a fagy ereje. A jeget pedig egy méter szélesség­ben, át a túloldalig, törek­­kel, szalmával szórták fel, és az út mellé karókat állí­tottak, hogy a gyalogosan átbaktató jámbor vándor le ne tévedjen valamelyik csendben ásító lék környé­kére. Amióta az erőmű üzemel, eme kissé hátborzongató próbálkozásnak immáron legtöbbször vége, hiszen a Tisza például errefelé az utolsó két évben be sem fagyott. így télen, nyáron, ősszel, tavasszal a komp is egykedvű ismétlődéssel rója Parthoz simult az eleje, kapaszkodhatnak, iparkodhatnak felfelé az autók. Fotók: MJ. útjait. Hallgat viszont a motorja, mint Fazekas Jó­zsef kompvezető elmondta, nem jó az önindító, így a súlyos szerkezetet a víz sod­ra viszi, vagy kézi erő sza­bályozza. Nyaranta reggel hattól este hétig kurjanthatnak bármelyik oldalon révé­szért a magyarok, a hollan­dok, a németek és a jó ég tudná felsorolni miféle ná­ciók fiai, lányai. A húsz tonna teherbírású fedélzetre négy autó vagy százötven személy is felfér, ekkora teherrel a jármű a sodrást kihasználva, 8—10 perc alatt jut át a túlpartra. Ha viszont alacsony a vízállás, vállra kerül a kötél, és megfeszített erővel kell húzni, hogy a megfelelő helyen üsse az orrát a fel­járóba. Noha a környéken tilos fürödni, mindig akad­nak a rév körül olyanok, akik úszótudományukat ép­pen ott csillogtatják. Mindig látható nézelődő, őgyelgő, kíváncsiskodó, meg még kempingező is. Azért mire a nap tüzet rak a túl­oldali erdőben, lassan el­csendesedik a környék. Az utolsónak maradó lurkók is néhány, feltételezett ott­­' honi nyakleves miatt im­­márom szintén a község fe­llé veszik az irányt. A szú­nyogokat csapkodva a nya­kukon, lábukon, karjukon, lemondóan tárgyalják: „Srácok, nincs igazság a földön, már csak néhányat alszunk oszt megint csen­getnek a suliba .. Már nem pihen a komp Gyerünk kifelé, mert közeledik a komp! D. Sz. M. Rubenka könyököl

Next

/
Thumbnails
Contents