Néplap, 1989. augusztus (40. évfolyam, 178-206. szám)

1989-08-26 / 202. szám

1989. AUGUSZTUS 26. jj^kPLáP 3 Jelentős állomásához érkezett a több mint egymilliárd forintos költségből megvalósuló japán—magyar közös vállalat, a Salgótarj%pi üveggyapot Rt. beruházása, ünnepélyes ke­retek között benyújtották a gázzal üzemelő üvegolvasztó kemencét Megkezdődött az őszi kampány Vetik a lucernát, szedik a szilvát, silázzák a kukoricát Nagyüzem a tószegi és a miklósi határban A hét elején a silókukori­ca ibetakarításával megkezdő­dött az őszi kampány a Tö­rökszentmiklósi Béke Tsz­­toein is. Négy kombájn és 18 szállító jármű „esett neki” a négyszáz hektárnyi táb­lának, hogy mielőbb végez­zenek a nagyüzem kétezer szarvasmarhájának téli-tava­szi ellátásához szükséges 'tömegtakarmány tárolásával. A jövő héten ugyanis meg­kezdhetik a szövetkezetben a csaknem ezer hektáron be­érett napraforgó betakarítá­sát. Hektáronként 35—37 tonnás, tehát jó közepes ter­mést vágnak-szecskáznak le a silókukorica táblákról, de a béltartalommal nem elége­dettek a téesz szakemberei. Éppen a csőképződés idősza­kában volt ugyanis nagy ká­nikula, az öntözőkapacitásai­kat viszont az 1700 hektár intenzív kukoricának a csa­padékellátása kötötte le. A tenyészidőben eddig mintegy 180 milliméiternyi vizet jut­tattak ki a szemeskukordcára. amit az az becslések szerint hektáronkénti 11 tonnás terméssel hálál meg. A jövő évi sikeres nö­vénytermesztést megalapozó munkánkkal is jó haladnak a Béke Tsz-ben. Csaknem négyezer hektáron fejezték be a hét végéig a nyári mélyszántást. Az elmunkált táblákra folyékony műtrá­gyát jutattak ki, amiből ez­úttal folyamatosan ki tudta elégíteni a téesz tranzittáro­­lójánák igényeit a Tiszamenti Vegyiművek. Tizennyolc géppel eddig több mint ezer hektárra szál­lították ki a szerves trágyát, amiből hektáronként 3,5 tonnával javítják a jövő évi cukorrépának szánt táb­lák tápanyagellátását. Az 1990. évi vetésszerkezetben egyébként a tervek szerint némi változásra kerül sor. Nővényegészségügyi megfon­tolásokból ugyanis — bár­mennyire jól fizető növény — tarthatatlan a napraforgó­terület eddigi nagyságrendje a szövetkezetben. Jövőre mintegy 350 hektárral ke­vesebbet vetnek az olajosnö­­vényfoől. Helyette az idén először kipróbált, és nem kevésbé jól jövedelmezőnek és jó búza-előveteménynek bizonyult f acéliát és fényma­got iktatnak a vetésforgóba. Nagy a Tószegi Petőfi Tsz „birtoka”: Tiszajenőn, Ve­­zsenyen, Tiszavárkonyban és Tószegen összesen 10 és félezer hektárt művel a kö­zös gazdaság. Akad is tenni­való bőven a kerületekben, de jó szervezéssel győzik, amint azt az időszerű mun­kák állása bizonyítja. Kilenc nagy teljesítményű gép éj­jel-nappal végzi a talajmun­kákat. Ennek köszönhető, hogy a négy hektáron lévő 3550 hektárnyi búza, repce és lentarlót már elmunkál­ták. A hét első felében a vetőgépek is megindulták a szövetkezet földjein, vasár­nap reggelig be is fejezik a 350 hektár repce telepítését. A Petőfiben is megkezdték a silózást, de a törökszent­­miklósiaknál valamivel elé­gedettebbek lehetnek az át­lagterméssel : hektáronként 38—40 tonna tömegtakar­mányt szállítanak a falközi silókba. Nagyüzem van a tószegi téesz gyümölcsösében is. A 67 hektáros szilvásban csak­nem százan szorgoskodnak, ugyanis az irodai és a cipő­­üzemi dolgozók is segítik a szüretet. Az elfogadható 40— 50 vagonos össztermés he­lyett csak mintegy 15 vagon­ra számítanak, mert a tava­lyi fagykár miatt szükséges úgynevezett gyógymetszés .visszavetette a fákat. A szil­vatermés felét kézzel szedik le a téeszbeliek, mert ex­portminőségű, és találtak is rá finnországi vevőt. A töb­bi szilva rázógéppel „kerül le” a fákról, és a környékbeli konzervgyárakba szállítják. T. F. Egy-egy hektárról 35—37 tonna tömegtakarm ányt takarítanak be a Törökszentmiklósi Béke Tsz silókukorica tábláiról Bízva a kongresszus sikerében Beszélgetés Kovács Jenövei, az MSZMP KB titkárával Kovács Jenővel az augusztus 19-i ünnepi forgatagban találkoztunk. A Központi Bizottság titkárának „nyárias sze­relése”, közvetlensége sokaknak feltűnt. Testőrök, fekete hi­vatali Mercedes sehol. Üljünk le a napokban egy beszélge­tésre — kértük tőle. Készségesen vállalta Szokatlan módon nem igényelte előre a kérdéseket, mégcsak a beszélgetés té­májára sem volt kíváncsi. A KB székházában, az irodájában kerestük fel. Ugyanaz a közvetlenség, egyszerűség, oldottság, mint az ünnepségen. — Kétségtelen, hogy köny­­nyebb felkészülni egy be­szélgetésre, ha az ember a kérdéseket úgymond előre begyújts — mondja. — Én abból indulok ki, hogy ab­ban a versenyben, ami a különböző eszmék és politi­kai programok között van, a pártnak, amit én képviselek érdeke, hogy megismertesse magát. És hogy az emberek mire kíváncsiak, azt nem a pártvezető vagy a párt tudja megmondani. Sokkal inkább a sajtó, amely hűen tudja közvetíteni azokat a kérdé­séket, amelyek az emberéket érdeklik és foglalkoztatják. — Az emberek arra is kí­váncsiak, hogy milyen egy vezető beosztású politikus magánélete. Kérem, mond­jon valamit erről! — Iskolás koromban zenét tanultam, rendszeresen részt vettem zenei versenyeken. Ezen kívül érdékeltek az idegen nyelvek. Amikor le­hetőségem adódik, ezekkel most is szívesen foglalko­zom. A fiam 9 éves, a lá­nyom lassan 3 éves lesz. Mindig azt vallottam, hogy igazán tartós közösséginek a csáládnák kdll lennie. Igyek­szem úgy beosztani az idő­met, hogy a családi köteles­ségeimnek eleget tudjak ten­ni. Egy 75 négyzetméteres OTP-lakásban lakunk. Ezzel én úgy vagyak, hogy nem a lakás nagysága számít, ha­nem az. hogy igazi otthon legyen és az ember otthon érezze magát. Ez pedig, há­la a család többi tagjának, megvan. Mostanában egy kicsit több az’ elfoglaltságom. A kongresszus előkészítésével kapcsolatos szervezőmunka irányítása a feladataim közé tartozik és elég sok közsze­replést is vállalok. Augusz­tus 20-a is úgy zajlott le, hogy 19-én este Szolnokon voltam, 20-án déliben a pak­si nagygyűlésen beszéltem, este pedig Szekszárdon egy politikai fórumon vettem részt. — Röviden térjünk vissza a szolnoki rendezvényre. Mi a személyes véleménye az újszerű kezdeményezésről? — Nagyon jó érzésekkel voltam ott és azóta is ter­jesztem a szolnoki kezdemé­nyezés jó hírét. Ugyanis az én szememben két dologról tanúskodott. Az egyik, hogy ez az MSZMP lényegesen megváltozott a korábbiakhoz képest, ébred, van benne lendület, kezdeményezés. A másik; világos képet rajzolt az adott pillanatban a poli­tikai erőviszonyokról. Ez a rendezvény Szolnókon a la­kosság egy jelentős részé­nek szemében rókonszenves­­nek találtatott, és ilymódon hozzájárult az MSZMP irán­ti bizalom helyreállításéhoz. Természetesen ezt egy ren­dezvénnyel nem lehet le­tudni. — Beszéljünk a közelgő kongresszusról. A sikernek vagy a kudarcnak van na­gyobb esélye? — Rendkívüli jelentőségű kongresszus lesz, és ezt úgy kell érteni, hogy a sikere komoly lendületet adhat a szocialista eszmét képviselő embereknek, egy esetleges kudarc pedig tovább mélyít­heti a szocialista mozgalom belső problémáit. Én inkább a sikeres kongresszusnak lá­tom nagyobb esélyét, de ez nem lesz ingyen. Igen sok erőfeszítésre, gondolkodásra, szervezőmunkára, józan be­látásra van szükség a kong­resszus előkészületei során és magán a kongresszuson is. Túl sok és nagy jelentőségű megoldatlan kérdés halmo­zódott fel és igen bátor vál­lalkozás az, hogy ezek együt­tes megoldására tesz kísérle­tet a kongresszus. Egy prog­ramnyilatkozat. egy új szer­vezeti szabályzat megalkotá­sa, mint dokumentumkészí­tés is komoly munka, de ha azt nézzük, hogy mindkettő lényeges felfogásbeli válto­zást kell, hogy képviseljen, akkor jól látható, hogy mi­ért nem egyszerű és garan­tált a kongresszus sikere szorgalmas munka nélkül. És miután a nézetkülönbsé­gek a párton belül az alap­vető kérdésekben is kiéle­ződtek, ezeket többségi dön­téssel, kisebb jelentőségű kérdésekben kompromisszu­mos megoldásokkal le kell zárni vagy át kell hidalni. Dönteni, szavazni, komp­romisszumot keresni azon­ban csak jól megvitatott és tisztázott álláspontok ese­tében lehet. Nekem az a benyomásom, hogy a tisztá­zó vitáknak, a koncepciók világos megfogalmazásának egy része még hátra van. Ha ezt elmulasztjuk. akikor nagy veszélyeket hozunk magunkra, mert az felidézi az indulatból, ösztönből politizáló kongresszus rémét. — Az a tapasztalatom, hogy a párttagság egy része közömbös a kongresszus iránt. — Nekünk is vannak ha­sonló tapasztalataink. A kö­zömbösségnek különböző okai vannak. Kettőt emelek ki ezek közül. Az egyik: a párt átalakulásának folya­mata bizonyos térvesztéssel és ebből fakadóan számos belső bizonytalansággal jár együtt. Az MSZMP-nek hiá­nyoznák az utóbbi időben a sikerélmények. Nagyon erős hit és meggyőződés' kell ah­hoz, hogy az ember bízzon abban. az ő hozzájáru­lása is szükséges ahhoz, hogy a párt talpra áll­jon, megerősödjön. A másik ok az, hogy a viták most el­vi kérdésekről folynak első­sorban. Az elvi természetű vita pedig sokakat távol tart a mai pártéiettöl — ezek mégis elkerülhetetlenek, mert csak az elvi tisztázás után álakíthatók ki a gya­korlati programok. Kétségte­len, hogy az elvi kérdések iránt kevésbé fogékony párt­tagság a végét szeretné már látni ennek és elemi erővel fogalmazza meg, hogy most már a párt mással foglal­kozzon. Azt hiszem, hogy ennek az ideje gyorsan el­jön. Én a kongresszuson már szükségét látom. — Megjelentek a kong­resszusi jdokumentum-ter ve­zetek. Szokatlan la program­­nyilatkozat felépítése — nincs helyzetelemzés, hiá­nyoznak 'az évtizedeken ke­resztül Imegszokott fejezetek. Meglepő (az is, hogy nem foglalkozik ideológiai "kérdé­sekkel. Mi indokolja, hogy szakítottak a hagyományok­kal? — A helyzet és a mai idők szorításában a dokumentu­mot kibocsátó bizottság kénytelen volt arra koncent­rálni, ami a mai időkben alapvető, lényeges, kikerül­hetetlen, ha az MSZMP jövőbeni politikáját fel akar­ják vázolni. Meggyőződésem szerint ideológia ebben a do­kumentumban több van, mint bármely korábbiban. Át-meg átszövi minden egyes fejezetét. Amiről nincs benne szó és a korábbi dokumentumokban szerepelt, az az ideológiai munka szer­vezése, gyakorlati kérdései. Ezt a dokumentumot én mé­lyen ideológiai töltésűnek tartom, amely bizonyára sok ponton vitatható. A bi­zottság maga is úgy vélte, hogy ezt a tisztázás szándé­kával ésjiem tökéletes mű­ként adja közre. — A tervezetben néhány olyan fogalom is felbukkan, amely pártdokumentumban eddig nemigen ivóit olvasha­tó — tpéldául 'munkanélkü­liség, szegénység... — Bizonyára ezek a pasz­­szusok is élénk vitát kavar­nak. A megoldáshoz viszont meg kell nevezni a problé­mát magát. A politikában különösen fontos az, hogy ne kerülgessük az igazságot csak azért, mert az kelle­metlen. Manapság persze van egy sajátos verseny abban, hogy ki tud rosszabbat mon­dani. Nekem az a vélemé­nyem, hogy a programnyilat­kozat megközelítése őszinte, egyben elég tárgyszerű is. Ezekben az ügyekben nem lenne jó, ha ez a tárgyszerű­ség akár egyik, akár másik irányban sérülést szenved­ne és önkínzó vagy a való­ságot takargatni kívánó egyoldalúság váltaná fel a jelenlegi megközelítést. — A programtervezet nem­zeti áldozatkészséget igényel és biztosítékokéit Ígér arra, hogy taz <emberek isorsa ha­marosan jobbra fordul. Kér­hető még újabb áldozatvál­lalás? — Talán ez a pont is bi­zonyíték arra, hogy a prog­ramnyilatkozat-tervezet a valóság talaján áll. Ugyanis a realitás, hogy áldozatot kérni azt lehet, de a lakos­ság egy része bizalmatlan a tekintetben, hogy érdemes-e áldozatot hozni. A dokumen­tumban megfogalmazott vá­lasz többek között a poli­tikai és az emberi szabad­ságjogok, az új demokrati­kus intézmények, a szabad sajtó és nyilvánosság megte­remtésében jelöli meg az alapvető garanciákat. Ezút­tal az elkerülhetetlennek bi­zonyuló áldozatok ésszerűsé­gét és célszerűségét a lakos­ság ellenőrizni is tudja. Vagyis azt, hogy a megvont támogatás hová csoportosul át, az adó mire fordítódik, stb. Tehát azt a természe­tes emberi mentalitást, amely ugyan nem jókedvvel, de belátással elfogadja a ne­hézségeket, ha annak látja értelmét, bizalomerősítő garanciákkal viszonozza. Ilymódon nem egyszerűen csak a dolgok mechanizmu­sán és technológiáján, ha­nem a társadalom gondolko­dásmódján és lelki hozzáál­­sán is talán képes változtat­ni. — A kongresszus lelőtt mit tart szükségesnek el­mondani? — Ahhoz, hogy sikeres le­gyen a kongresszus, a kül­döttek intenzív, közős mun­kájára van szükség szinte megválasztásuk napjától kezdve. Ugyanis, ha mindent a kongresszusra hagyunk és ott kezdjük csak a dolgokat megvitatni és a kisebb ügyekben a kompromisszu­mokat megkötni, akkor ezt a rendelkezésre álló idő alatt nem lehet elvégezni. Aki már volt városi vagy megyei pártértekezleten az tudja, hogy jelentős részükön ép­pen a programok elfogadásá­ra nem maradt idő. Ezt a luxust a kongresszus nem engedheti meg magának. Olyan munkaszervezést kell kialakítani, amely a figyel­met és az energiát a dönté­sek kimunkálására összpon­tosítja. Bármilyen furcsa is, a mai hangulati állapot­ban a kongresszus megszer­vezése és lebonyolításának módja az egyik első számú kérdéssé lépett elő. Berki Imre

Next

/
Thumbnails
Contents