Néplap, 1989. július (40. évfolyam, 152-177. szám)

1989-07-07 / 157. szám

Búcsú Kádár Jánostól Részvéttávirat Szolnok megyéből Az MSZMP Központi Bizottsága Elnökségének! Az MSZMP Szolnok Megyei Bizottsága apparátusa nevében őszinte együttérzésün­ket fejezzük ki Kádár Jánosnak, az MSZMP alapító tagjának, évtizedeken át a Központi Bizottság első titkárának, fő­titkárának, majd elnökének halála miatt. Kádár János a magyar történelem ellent­mondásokkal terhes korszakában lett a munkásmozgalom vezetője. Munkásságá­val a nemzeti megbékélést, a nemzetek kö­zötti barátságot, a békés együttműködést szolgálta. Ebben elért eredményei elvitat- hatatlanok. Halálával a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom egyik kiemelkedő sze­mélyiségét veszítettük el. Szolnok, 1989. július 6. az MSZMP Szolnok Megyei Bizottsága apparátusa Vélemények Kádár János életútjáról Életének hetvenhetedik évében elhunyt Kádár Já­nos. Fájdalommal és őszinte tisztelettel adózunk emléké­nek, mint utódok, akiknek egy nagy életművet kell végső számadásra bocsájta- niuk. E pillanatban olyan embertől búcsúzunk, aki a munkásmozgalom és a nem­zet ügyét azonosnak érezte, tudta, s a körülmények fel­mérésével — szem előtt tart­va, hogy a politika a lehe­tőségek tudománya — ezt az ügyet szolgálta. Számára a nemzet szolgálata azt je­lentette, hogy a magyarság ügye elválaszthatatlan a nemzetközi haladás szolgá­latától. Csermanek János néven • 1931-ben kapcsolódott be az illegális kommunista párt tevékenységébe. 1942- ben a párt Központi Bizott­ságának tagja, 1943-tól tit­kára. Tevékenységének el­választhatatlan része a Bé­kepárt megalakítása. Ez volt az egyik kommunista kísér­let a második világháború elvadult közegében a nem­zeti összefogást szolgáló népfront megteremtésére. Amíg lehetett, aktív részve­vője volt az ellenállásnak, majd letartóztatták. 1944 novemberében megszökött, és a magyar ellenállási moz­galom egyik fontos irányító­ja lett. 1945-től a pártáiét vezető posztjain dolgozott. Volt a budapesti pártbizottság tit­kára, 1948-tól az egyesült munkáspárt főtitkár-helyet­tese. 1951-ben — hamis vá­dak alapján — letartóztat­ták. 1954-ben szabadult. Ám sokáig csupán másodrendű tisztségekben működhetett. 1956-ban a párt vezetője lett. ' A történelem és az egyén viszonya — bárkiről legyen is szó — sokkal bonyolul­tabb kapcsolat, mintsem né­hány sorban végleges ítéle­tet lehetne mondani a kö­rülményeikről, a tettekről és azok következményeiről. Olyan életpályáról -kell szólnunk, amely csaknem három és fél évtizeden át nagy mértékben meghatá­rozta az ország történelmét. Kádár János olyan szemé­lyiséggé vált a nemzetközi politikáiban is, akinek véle­ménye sokat számított, s fi­gyelembe vették. Mégpedig azért, mert az, amit kádári stílusnak neveztek, sok min­denben szakított a szektás- dogmatikus elvekkel és gya­korlattal, a mondvacsinált ellenségképpel. A jelmon­dat, amely szerint „aki nincs ellenünk, az velünk van” tömör kifejezője szem­léletének. Ennek alapján jöhetett létre a fő kérdések­(Folytatás az 1. oldalról) — A közös Európai Há­zunk fogalma kizárja a fegy­veres összecsapás minden es­hetőségét, az erőszákhoz, vagy azzal fenyegetéshez va­ló folyamodást, nevezetesen azt, hogy egyik szövetség ka­tonai erőt alkalmazzon akár a másik ellen, akár a saját szövetségén belül, akár má­sutt. E fogalom azt sugallja, bogy az elrettentés doktríná­ját a mérséklet doktrínájá­val kell felváltani. Gorbacsov felvetette az Európa Tanács parlamenti gyűlése előtt, hogy egy-más- fél éven belül hívjanak ösz- sze újabb helsinki típusú ér­tekezletet, -mert ideje, hogy „az európai államférfiak mai nemzedéke az amerikaiakkal és kanadaiakkal együtt meg­vitassa, miként képzelik el a XXI. század európai kö­zössége felé vezető út követ­kező szakaszait”. — Újból át kell gondolni kollektíván az európai egy­ség eszméjét, valamennyi nemzet — nagyok, közepe­sek, kicsik — együttműködé­sével ben hosszú időre a nemzeti közmegegyezés. Ugyanez a felfogás alakí­totta ki már akikor a kor­mányzat nemzetközi politi­káját; ez munkált a meg­élénkült magyar diplomácia részéről a helsinki értekez­let előkészítésében, létrejöt­tében, s utána a folyamat továbbvitelében; ez hozott megbecsülést a Magyar Nép­köztársaságnak szövetségesei körében és mindenütt — Moszkvától a nyugat-európai és harmadik világbeli fővá­rosokon át a Vatikánig —, ahol Kádár János szívesen látott vendég volt. „Szélár­nyékban élünk” — mondotta volt Illyés Gyula, akivel1 jó néhányszor vitatkozó-baráti módon találkozott. Ez a „szélárnyók” azt jelentette a a magyar társadalomnak, hogy az 1956-os nemzeti tra­gédia és az azt kísérő nagy nemzetközi figyelem elülté- vel az elszigetelési kísérletek megszűntével végre magára találhatott, s nekikezdhetett önmegvalósításának. Nem ta­gadjuk: ezen a nehéz úton voltak tévedések, fájdalmas meghátrálások is. De ki fe­ledhetné, hogy amikor Nyi- klta Hruscsov leváltása után Kádár János megérkezett Varsóból a Nyugati- pályaud­varra, töretlen elvhűséggel újra, nyomatékosan kiállt az SZKP XX. kongresszusának eszméi' mellett, amit akkori­ban sokan 'kétségbe vontak. Kádár János évéket töltött ártatlanul börtönben, szemé­lyesen megszenvedte a tör­vénysértésekét. De számára, mint mindig, nem a szemé­lyes sérelem, hanem a közös­ségi gondolat, a dolgozó em­berek ügye volt a legfonto­sabb. Legyen a szocializmus emberarcú. Olyan országra vágyott, amelyben a külön­böző viliágnézetű emberek egyformán honra lelhetnek. Gazdasági és társadalmi megújulásra a fejlett Euró­pához közelítő reformokra törékedett, s ezért dolgozott. Magyarország ezekkel a nagyszabású reformgondola- tokkail vonta újra magára a külföld figyelmét. Tette mindezt olyan nem­zetközi környezetben, amely­ben az ilyen törekvéseket nem övezte osztatlan rokon- szenv, megbecsülés. A meg­torpanásnak, a felemásság­nak éppen ez volt egyik meghatározója. Az idő s vele az MSZMP sok tekintetben meghaladta Kádár János politikusi életművét. Az ő igazságot követelő örökségé­nek széliemében ezt a fájó tényt ki kell mondanunk. „Az utóbbi évtizedekben volt rá példa, hogy valaki — a mindenkori adott feltéte­lek közt — a legjobb eléré­sén fáradozott. Mai szem­szögből ez éppen Kádár Já­Gorbacsov rámutatott, hogy a kelet—nyugati vi­szonyban ki kellett térni az akció-reakció ördögi köré­ből és ez jó kezdetet is vett az első szovjet—amerikai nukleáris leszerelési megál­lapodással. Elismerte, hogy a nukleáris fegyverek fel­számolásának folyamata csak szakaszokban mehet, de figyelmeztetett, hogy most már ideje sort keríteni a harctéri atomfegyverekre is, amelyek csak európai­akat fenyegetnek. Befejezésül Gorbacsov ki- jelentete: „Az európaiak csak erőiket egyesítve néz­hetnek szembe a jövő század kihívásaival. Meggyőződé­sünk, hogy egyesült, békés, demokratikus Európára van szükségük, amely megőrzi sokszínűségét és hű marad az egyetemes humanista eszmé­nyekhez. A világ többi ré­szének is kezet nyújtó Euró­pára van szükség.” A nagy tetszéssel fogadott beszéde után Gorbacsov rö­vid megbeszélést, folytatott Malumiere asszonnyal, majd elutazott Franciaországból, nosra vonatkoztatható, aki az akkori helyzet realitásai­ról kialakított ismeretei alap­ján a lehető legjobbat csele­kedte. Kádár nevéhez nemcsak az fűződik, hogy lebontották az ellenségképeket, hanem az is, hogy jelentős lendü­letet kapott a katonai töm­bökön túlmutató európai együttműködés. Ezeknek az erőfeszítéseknek a sikere vá­ratott magára, ám végül mégis elérkezett.” Willy Brandt, a Szocialista Inter- nacionálé elnöke mondotta róla ezeket a szavakat. Kádár Jánost fájdalmasan súlyos konfliktusokba sodor­ta az élet, a történelem. A történelmi 'kihívásokkal szembenézett, olyan ember­ként, aki felismeri az adott­ságokat, nem feledkezik meg önmaga felelősségéről, s a lehetőségek közül a legjob­bak kiválasztására törek­szik. Csábítás akadt élég, de ő mégsem engedett ezeknek: a személyi kultuszok újra kivirágzó korszakában sze­rényen, természetétől és politikai bölcsességéből kö­vetkezően, hacsak lehetett, igyekezett háttérben marad­ni. Politikai működésében összegződtek azoknak az erőknek és embereknek a törekvései, akiket ő szövet­ségesként kívánt látni, és meg tudott nyerni egy bol­dogabb Magyarországért. „Szeretni a hont gyakran oly nehéz: / Ha bűnbélyeg sötétül homlokán, / Gyarló erényünk öntagadni kész, / Mint Péter a rettentő éj­szakán. / Oh, értsd meg a szót: fényben vagy homá­lyon — / De kishitűvé szent imád ne váljon!” Rímelnek Arany János szavai Kádár János életművére is. A ha­za szeretete vezette tettei­ben. Egy olyan korszakban vállalt emberfeletti közös­ségmentő feladatot, amikor erre nemigen akadt más vállalkozó. Halála óráján ne féljünk elismerni érdemeit. Ne'fél­jünk vitatkozni örökségé­vel, s elvetni belőle azt, ami nem bizonyult időállónak. De ne féljünk tovább foly­tatni arra érdemes politikai gondolatait. A mai és a jö­vendő társadalmi közmeg­egyezéséhez csakis a viták­ban kialakuló egyetértés út­ján juthatunk közelebb, őszintén hisszük, hogy az a Kádár Jánost megillető iga­zi kegyelet, a reá való méltó emlékezés, ha szembené­zünk múltunkkal, jele­nünkkel, jövőnkkel. Nyers Rezső Grósz Károly Németh Miklós Pozsgay Imre George Bush amerikai elnök kedden érkezik Budapestre Elkészült már George Bush amerikai eLnök magyaror­szági látogatásának prog­ramja. Az Egyesült Államok elnöke kedden a kora esti órákban érkezik Budapest­re, s katonai tiszteletadással ünnepélyes fogadtatásban részesítik a Parlament előtt, a Kossuth Lajos téren. Meg­érkezését követően találko­zik Straub F. Brúnóval, az Elnöki Tanács elnökével, majd részt vesz az Elnöki Tanács, a Minisztertanács és az MSZMP Elnöksége által közösen adott díszvacsorán. Bush elnök szerdán talál­kozik majd Nyers Rezsővel, az MSZMP elnökével és Grósz Károly főtitkárral, Németh Miklós miniszterel­nökkel, Szűrös Mátyással, az Országgyűlés elnökével, Pozsgay Imre államminisz­terrel, s külön találkozót ik­tatott programjába az új politikai pártok, szervezetek képviselőivel. Az elnök a Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetemen beszé­det mond. Az amerikai elnök csütörtökön a reggeli órák­ban utazik el Budapestről. Szarvas Zoltán, a Haza­fias Népfront megyei bi­zottságának megbízott tit­kárhelyettese : — Kádár János halálhí­re természetesen beszédté­ma nálunk. Személyes véle­ményem. hogy a politikus halála tragikus esemény, mint embert sajnáljuk, gyá­szolj ulk. Tevékenységének értékelésére természetesen nem vállalkozom. Ügy ta­pasztalom. hogy e kérdés­ben most „tudathasadásos” állapotban vannak sokan. Arra gondolok, hogy nem­régiben volt Nagy Imre és társai temetése — a két esemény közelsége zavaró. Kádár János haláléit azon­ban mindenképpen nemzeti gyásznak tartom. A Haza­fias Népfront .most nehéz helyzetben van. El kell gondolkodnunk azon. az MSZMP gyászában hogyan osztozzunk. A fekete zász­lót a munkaidő befejezése előtt ki fogjuk tenni az épülőt homlokzatára. Kovács Miklós, a jászbe­rényi városi pártbizottság első titkára: — Kádár János halálára számítani lehetett, hiszen a híradásokból tudtuk, hogy az idős politikus súlyos be­teg. Véleményem szerint történelmi személyiség halt meg. Tevékenységének rész­letes elemzése és értékelé­se természetesen még hátra van. Meggyőződésem, hogy közelmúltunk történelmének volt egy olyan szakasza, amikor egyértelműen pozi­Valamennyi nagy nyugati hírügynökség néhány .perccel az MTI közleménye után gyorshírben jelenítette, hogy elhunyt Kádár János, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt volt. elnöke. A szocialista or­szágok hírügynökségei közül elsőként az NDK 'távirati irodája, az ADN közölte a hírt. A TASZSZ szovjet hír­ügynökség egy órával Kádár János elhunyta után számolt be a magyar vezető halálá­ról. A hírügynökségék részle­tesen. ismertették az elhunyt politikus életrajzát és poli­tikai pályafutását. Az éliső értékelést Kádár János politikai szerepéről a Reuter brit hírügynökség budapesti irodája adta. A többi nyugati hírügy­nökséghez hasonlóan, a nem­zetközi jelentőségű pályafu­tás kezdetét a Rauter is 1956-tól számítja. Fogalma­zása szerint Kádár János, akit „a magyarok jó része árulónak tartott az 1956-os felkelés leverése után”, fo­kozatosan tekintélyt szerzett azzal, hogy Magyarországon a leg'Li.berálisabb és legnyi­tottabb társadalmat terem­tette meg Kelet-Európábán. A poiiitikai pálya megraj­zolásakor a nyugati hír- szolgálati irodák egységesen úgy fogalmaztak, hogy az öt­venes évek végén megkez­dett és a hatvanas években kiterjesztett óvatos refor- mák a következő évtizedben' hozták ‘meg eredményüket. Az 1968-ban meghirdetett új gazdasági mechanizmust valamennyi nagy nyugati hírügynökség az akkori idők legtávolabb menő kelet-eu­rópai változásának nevezi. A nyugatnémet DPA szerint a reformmal Magyarország egyre inkább megnyílt a Nyugat felé- Az AP ameri­tívan értékelhető a szerepe. Szerény, megújulni képes vezetőnek tartottam min­dig. Az utóbbi időszakban személyét sok bírálat érte. Kétségtelen, hogy a XIII. kongresszus után ellent­mondásos helyzet alakult ki, amelyben szerepet játsz­hatnak tévedései, esetleges hibái is. Ezt pillanatnyilag még nem lehet tisztán lát­ni. A fekete zászlót már ki­tettük a pártszékházra. A városi pártbizottság ez ügy­ben másoknak semmiféle kívánságot nem fogalmaz meg. Győré Béláné, a zagyva- rókasi takarékszövetkezet vezetője délben még nem tudta a halálhírt. — Most hallom először — mondja meglepve —, pedig a rádión keresztül napok óta figyelemmel kísérem Kádár János egészségi álla­potának alakulását. A reg­geli híreket is meghallgat­tam, vártam az újabb in­formációkat. Én Kádár Já­nost mindig jó politikusnak tartottam, nem változott a véleményem az utóbbi hó­napokban sem. Több évtize­den keresztül jól vezette az országot, megteremtette az emberek számára az előre­haladás lehetőségét. Köz­vetlen emberi modor, pél­damutató magatartás jelle­mezte, ami számomra .min­dig nagyon szimpatikus volt. Tudom, az utóbbi időben sokat bírálták. Vé­leményem szerint a körü­lötte lévő emberek terem­lkai hírügynökség úgy fogal­mazott, hogy Kádár János „reformjai a hetvenes évek­ben előrevetítették azt a mo- dfern.izációt, amelyet Mihail Gorbacsov most szorgal­maz a Szov jeunióban: a piacgazdaság bevezetését, a centralizálás csökkentését, a nagyobb versenyt, a gazda­ságtalan állami vállalatoktól való megszabadulást”. Az AFP francia hírügynökség ehhez hozzáteszi: „a gazda­sági reformokért cserében Kádár János Moszkva töret­len külpolitikai szövetségese lett, és soha semmi enged­ményt nem tett az ideológia terén”. A .magyar gazdaság a nyolcvanas évtizedben ne­héz helyzetbe jutott. A Reu­ter szerint ennek egyik fő oka az volt, hogy „Kádár a nyugati kölcsönöket in­kább az elavult ipar feltá­masztására, semmint a szer­kezetváltásra fordította”. A gazdasági nehézségek és az egyre erősödő demokratizá­lási követelések vezettek ahhoz, hogy 1988 májusában helyére Grósz Károly került, majd 1989 áprilisában Ká­dár Jánost valamennyi párttisztségéből felmentet­ték. A hírügynökségek külön kitérnek Kádár János és Nagy Imre kapcsolatára. Emlékeztetnek rá, hogy a június 16-iki újratemetés gyakorlatilag az 1958-ban kivégzett Nagy Imre politi­kai rehabilitálását jelentet­te, és Kádár is „kénytelen volt kijelenteni: Nagy Im­re tragédiája az én tragé­diám is”. Az AP és a Reuter kiemelte azt, hogy Kádár János éppen azon a napon hunyt el, amikor a magyar Legfelsőbb Bíróság napi­rendre tűzte annak az óvás­nak a tárgyalását, amelyet a legfelsőbb ügyész nyújtott tettek olyan helyzetet, ami tévedésekhez vezetett. Azt különösen méltányolom Ká­dár János személyében, hogy fokozatosan átadta posztját az új generáció­nak. Pálmai László, az Ideál Kereskedelmi Vállalat igaz­gatója: — Kádár János mindvé­gig megőrizte egyszerű em­beri magatartását, közvet­lenségét. Kevés ilyen poli­tikus volt az utóbbi évtize­dekben — én így látom. Tevékenységére visszate­kintve: Kádár János humá­nus társadalmi rendszert te­remtett meg, megelőzve ez­zel a többi szocialista or­szágot. Próbált egységet te­remteni, jólétet biztosítani. Az igazság az, hogy elfo­gult vagyok Kádár János megítélésében, mert szemé­lyesen is találkoztam vele. Amikor Szolnokon járt még kezet is fogtunk. Már ak­kor megkapott közvetlensé­ge. amit mindvégig megőr­zött. Ö volt az. áki nyitott a világ felé, például még a pápához is elment. Az utób­bi éveiről: minden valószí­nűség szerint követett el hibákat, tévedett egyes kér­désekben. Mégis azt gondo­lom, mostanában kicsit di­vat lett a bírálata. Azt hi­szem, most sok mindent „az asztalára” raknak, olyano­kat is, amelyek nem őt il­letnék. B. I. be Nagy Imre és társai el­len folytatott büntető ügy­ben. A Reuter úgy fogalma­zott: „a Legfelsőbb Bíróság várhatóan a legnagyobb csapást fogja mérni Nagy Imre jogi rehabilitálásával arra a régi stílusú kommu­nizmusra, amelyet (Kádár János) képviselt”. Az MTI külföldi .tudósí­tóinak első jelentései sze­rint az NSZK országos rá­dióadója, a Deutsohland- funk, a belgrádi rádió és a spanyol televízió tíz órás híradásában vezető hírként közölte Kádár János halá­lát. A szovjet Majak rádió- állomás és a Stimme der DDR nevű keletnémet adó egy órával később rövid tényhírben jelentette a ma­gyar politikus elhunyták Bizottság alakult a temetés megszervezésére A Magyar Szocialista Munkáspárt Elnökségé­nek döntése alapján bi­zottság alkuit Kádár János temetésének meg­szervezésére. A bizott­ság tagjai: Nyers' Rezső, az . MSZMP elnöke, a bizottság elnöke, Grósz Károly, az MSZMP fő­titkára, Németh Mik­lós, a Minisztertanács elnöke, Pozsgay Imre államminiszter, Straub F. Brúnó, az Elnöki Ta­nács elnöke, Szűrös Má­tyás, az Országgyűlés elnöke. A bizottság a temetés időpontját, he­lyét és a kegyelet nyil­vánításának módját nyilvánosságra hozza, A világ többi részének is kezet nyújtó Európára van szükség A gyászhír külföldi visszhangja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents