Néplap, 1989. július (40. évfolyam, 152-177. szám)

1989-07-06 / 156. szám

j^ÉPLAP 1989. JÚLIUS 6. •* Koncepcióváltás előtt Seemann László mérnök ezredes az új feladatokról A közelmúlt napokba a megyei tanácselnöki és osz­tályvezetői értekezleten sor került a polgári védelmi feladatok áttekintésére is. A polgári védelem parancsno­kai előtt Seemann László mérnök ezredes a Hátorszá­gi és Polgári Védelmi Pa­rancsnokság osztályvezető­je szólt a polgári védelem főbb feladatairól. Többek között arról beszélt, hogy a polgári védelem a védelmi doktrína megalkotásával új helyzetbe került, át kell ér­tékelni eddigi helyét és sze­repét az ország védelmi rendszerében. Az enyhülési folyamat erelményeként csökken a háborús fenyege­tettség, a nukleáris háború veszélye, ezért a polgári vé­delem lakosságvédelmi jel­legét is célszerű az új hely­zethez igazítani. A lakosság védelmét azáltal lehet job­ban szolgálni, ha az ipari és technikai katasztrófákból ’adódható reális veszélyekre készülünk. Sajnos a min­dennapi élet bőven szolgál­tat ilyen példákat. A 204,1974. (XII. 11.) MT. H. számú határozat értelmében a polgári védelem kataszt­rófahelyzetben az egyik köz­reműködő szerv az élet és az anyagi javak mentésé­ben. A polgári védelem fel­adatkörébe tartozik minde­nek előtt a veszélyeztetett lakosság riasztása és tájé­koztatása a kialakult (kiala­kuló) helyzetről, továbbá a védelmi rendszabályok fo­ganatosítása, a mentő, men­tesítő munka végzése. A váratlanul bekövetkező ipari katasztrófa rövid időn belül fenyegetheti a közel­ben élő lakosságot. Ezért megkülönböztetett jelentő­ségű a lakosság riasztása. Ez akkor lehet gyors, ha a veszélyforrás helyéről (kö­zeléből) elvégezhető. Nagyon fontos a tájékoztatás arról, hogy az érintett lakosság mitévő legyen, hogyan vé­dekezhet hatásosan. Felderítésre is szükség van azért, hogy a katasztró­fa következtében milyen ve­szély fenyegeti a lakosságot, mert a védekezés csak ak­kor lehet elégséges, ha is­merjük a „támadót". A fel­készítésnek is igazodnia kell az új követelményekhez. A mentő alegységek összetéte­lének, felszerelésének meg­újítása szükséges. Kataszt­rófa esetén ugyanis megkü­lönböztetett jelentősége van a gyors és szakszerű beavat­kozásnak. Jelenleg nincse­nek a polgári védelemnek azonnali (tűzoltó vagy men­tő jellegű) készenléti alegy­ségei. Ilyen szervezeteket csak a három műszakban termelő (folyamatosan üze­melői vállalatoknál lehetne létrehozni. Ezt követően arról szólt az osztályvezető, hogy a mentő erőket is megfelelő védelmet nyújtó, egyéni vé­dőeszközökkel kell ellátni. Megállapította, hogy az el­látottság védő munkaruhá­val, lábbelivel és gázálarc­cal jónak ítélhető. Gondot inkább az okoz, hogy ezek az egyéni védőeszközök nem nyújtanak tökéletes védel­met az ipari katasztrófák következtében felszabaduló valamennyi mérgező anyag­gal és gázzal szemben. Ha azonban ismert a veszély­forrás, akkor az egyéni vé­delem tervezhető és megva­lósítható. A lakosság felkészítésének új elgondolásait a követke­zőkben vázolta az előadó. Az üzemi dolgozók kikép­zése szűkülne. Csak azokra a feladatokra szorítkozna, amelyek az üzem veszélyez­tetettsége miatt személyesen rájuk vonatkozna. Erre a munkába álláskor kerülne sor, és össze lehetne kap­csolni a munka- és tűzvé­delmi (egyéb) ismeretek közlésével, időszakos ellen­őrzésével. A tanulóifjúság felkészí­tését a honvédelmi ismere­tek keretében oktatnák, meghatározott - óraszámban. A felsőfokú oktatási intéz­ményekben a polgári védel­mi ismeretek beépülnének a tananyagba. Az állásban nem lévő la­kosság tájékoztatására to­vábbra is a tömegkommuni­kációs eszközöket kívánják felhasználni. Ehhez azonban a reális veszélyt tükröző propagandaanyagra és szemléltető eszközökre len­ne szükség, Befejezésül arról szólt Seemann László mérnök ez­redes, hogy koncepcióváltás előtt áll a polgári védelem. Nem a háborús időszakra szóló védelmet készítik elő, hanem igyekeznek felkészí­teni a lakosságot a napja­inkban reálisan fenyegető katasztrófák elleni véde­lemre. Itt is fontos szerepet jáftSzik a megelőzés. Az óv­intézkedésekre már a ve­szélyforrást tartalmazó üzem létesítésekor gondolni kellene. Ez azonban nem mindig történik így. A potenciális veszélyfor­rást hordozó létesítménye­ket számba kell vennie a polgári védelemnek és érté­kelnie egy adott helyzetben a fenyegetettséget. Ennek alapján kell megtervezni a védelmet és az egészségügyi ellátást. Ilyen feladatok el­látására készül ma — más szervekkel közösen — a pol­gári védelem. A kiképzésnek legyen értelme Levél és válaszlevél „Tisztelt Szerkesztőség! Kétségbeesésemben fog­tam tollat, hogy megírjam Önöknek mennyire tehetet­len és kiszolgáltatott tud lenni az ember a begyepe­sedett régimódi felfogás mi­att. Négy évvel ezelőtt egy „jóakaróm” jóvoltából beke­rültem az öcsödi egészség- ügyi polgárvédelem szaka­szába. Nem örömmel tettem eleget, mivel családos, kö­zépkorú anya vagyok, két kiskorú gyerekkel és főál­lással, tudtam azt, hogy a faluban sok olyan személy van, aki független, esetleg gyermektelen. De mivel ál­landóan pénzbírsággal fe­nyegettek, kénytelen vojtam részt venni négy éven ke­resztül. Arról nem szólva, hogy az előadásoknak vagy kiképzésnek értelme az ég­világon semmi nem volt. Régi, elavult, a 60-as évek­ben készült filmeket muto­gattak nekünk, és egy orvos előadása alatt (ennyi volt a konkrét egészségügyi kikép­zésünk) vicceket mesélve töltöttük az időt. Fél napo­kat azzal szórakoztak, hogy adatainkat minden alka­lommal megkérdezték és egyeztették, majd esetleg sor került egy polgárvédel­mi könyvből a felolvasásra, amit erősen pislogva hall­gattunk végig. 1989 április végén újra, mint minden évben már megjött a térti­vé vényes értesítés. Itt kö­zölték velünk, hogy május 20-án versenyre kell men­nünk. Egy kunszentmártoni parancsnok kijött kioktatni bennünket, mi várható a versennyel kapcsolatban. Amiről beszélt arra a mé­regtől már nem is emlék­szem. Mivel szorult a hurok, hogy eddig egészségügyi 'ki­képzést nem kaptunk, 2 óra alatt elhadarták nekünk (a Köjál íőorvosasszonya), amit eddig 4 évig meg kel­lett volna tanulnunk. Erő­sítést is kaptunk, csak a ver­seny idejére, ugyanis az egészségügyi ágazatban dol­gozókat oda tették a sza­kaszba, hogy szégyent ne valljunk. Valamint az elmé­leti kérdésekről fénymásolt „puskákat" adtak ki. Az egészben a legjobban az bosszantó, hogy ilyen ki­képzés mellett minket fel­öltöztetve szürke egyenru­hába, gumicsizmába, gázál­arcba," cirkuszi mutatvá­nyosként használnak, és kényszerítenek rá, hogy ver­senyezzünk a tiszakürti ar­borétumban. Fenyegetve az­zal, hogy ha észreveszik va­lakin, hogy nem akarja csi­nálni, vagy megtagadja, még két nap kiképzésre fogják küldeni, a pénzbírságon fe­lül, Kérdem én, ha netán ka­tasztrófahelyzet lesz, gon­doltak arra, hogy akkor mi­vel fognak fenyegetni, és a családomat hova fogom ten­ni? Én szeretném leszögezni, hogy nem az egészségügyi szakasz ellen beszélek, csak az ellen a módszer ellen, ahogy az embereket kivá­lasztják és fenyegetik. Nem csak látszatot kell teremte­ni, hanem a célját is el kell érnie. Véleményem szerint olyan embereket kellene ki­választani, akik lelkesen csinálják, és tudják is, ter­mészetesen beleegyezve. Ezekkel tudnának ered­ményt elérni, csak ez az il­letékes kiválasztónak egy kis pluszmunkát jelentene! Itt fenyegetéssel nem sokáig fognak eredményt felmutat­ni. Önöknek azért írtam, mert biztos vagyok abban, hogy ha az illetékeseknek tettem volna panaszt, ilyen­olyan paragrafusokra hivat­kozva kimagyarázták volna magukat. Köszönöm, hogy meghall­gattak, és remélem a közvé­lemény elé is teszik. Tisztelettel: Török Sándorné” „Tisztelt Asszonyom! Érdeklődéssel olvastam panaszos levelét. Bíráló megjegyzéseit elfogadom. Sajnos, ellenőrzésem során nekem is voltak ilyen t-a­II realitásokhoz alkalmazkodó felkészítést Gondolatok a megyei döntő előtt KépUnk a túrkevei versenyen készült A polgári védelem országos törzspa­rancsnoka a Ma­gyar Vöröskereszt Országos Végre­hajtó Bizottságá­nak elnöke és az Egészségügyi Mi­nisztérium VII. Főosztálya vezető­je 1987-ben felhí­vást adott ki a polgári védelmi elsősegélynyújtó szakaszok részére, melyben felmenő rendszerű 1990-ig tervezett versenyt hirdetett. A verseny célja: — tudatosítani kell a Magyar Polgári Védelem szervezetei kö­zött a polgári vé­delem célkitűzése­it és feladatait; — elő kell segí­teni, hogy minél többen ismerjék meg a polgári védelmi szer­vezetek felkészültségét; — népszerűsítse a Magyar Vöröskereszt tevékenységét, együttműködését a polgári védelem szerveivel; — segítse az elsősegély­nyújtási ismeretek elmélyíté­sét, megszilárdítását; — "fokozza a Magyar Pol­gári Védelem és a Magyar Vöröskereszt együttműködé­sének hatékonyságát. A felhívásra megyénkben a hathatós propagandamunka eredményeként 48 szakasz nevezett be a versenyre. A városi és vonzáskörzeti szintű elődöntőket 1988. III. negyedéve és 1989. II. ne­gyedéve időszakában tartot­ták meg. Kivételt képez Szolnok vá­ros, ahol a lelkiismeretes felkészítő és szervezőmunka ellenére sem tudták a váro­si versenyt megrendezni. A vállalatok, szövetkezetek gazdasági és egyéni nehézsé­gekre hivatkozva elálltak ko­rábbi nevezésüktől, nem biz­tosították elsősegélynyújtó szakaszaik felkészítését, versenyeztetését. Ez a tény már csíráiban előrevetíti a megváltozott politikai-gaz­dasági helyzet meghatározó szerepét, hatását a verseny­re. A vezetők nem értik meg, hogy fokozódik a pol­gári védelmi elsősegélynyúj­tó szakaszok jelentősége egy esetlegesen bekövetkező ipa­ri vagy természeti katasztró­fa esetén, összesítve a városi polgári védelmi törzspa­rancsnokok jegyzőkönyveit, jelentéseit, valamint az el­lenőrzéseink tapasztalatait a következők állapíthatók meg. A városi döntők szervezé­sében. előkészítésében, leve­zetésében és értékelésében aktívan, egymást segítve vett részt a városi polgári védel­mi törzs, a városi vöröske­reszt-titkár, valamint a váro­si főorvos. A szakaszok ki­kiképzésére, felkészítésére iaáonban nem fordítottak megfelelő figyelmet. A polgári védelem városi törzse biztosította a szaka­szok tagjainak a védőmun­karuhát, a csizmát és a gáz­álarcot, idejében kiadta a felkészülést segítő tesztkér­déseket, melyek megoldása a szakaszok elméleti ismeretei­nek bővítését volt hivatott szolgálni. A vöröskereszt titkárai és a városi főorvosok az első­segélynyújtó ismeretek gya­korlati alkalmazásában, a szakszerű, gyors és hatékony seb- és betegellátás, beteg­szállítás bemutatásával já­rultok hozzá a szakaszok si­keres szerepeltetéséhez; biz­tosították a gyakorlatokhoz szükséges sebimitációkat, kötszereket és egyéb egész­ségügyi felszereléseket. Az elméleti kérdések fel­ölelték az alapvető polgári védelmi feladatokat, az el­sősegélynyújtó alapismerete­ket, az alkalmazási készenlét egyes kérdéseit, a Magyar Vöröskereszt történetét. A gyakorlati feladatokat leg­több helyen feltételezett ka­tasztrófahelyzetre adaptál­ták, s volt ahol csupán a sé­rültek egészségügyi ellátásá­ra koncentráltok. A résztvevő alegységek többsége átérezte, hogy tö­meges sérülésekkel járó ka­tasztrófák, balesetek esetén emberek tucatjai pusztulhat­nak el korszerű elsősegély- nyújtás nélkül. A versenyen részt vevő alegységek egy része ennek megfelelően szakszerűen tevékenykedett. A résztvevők jelentős há­nyada viszont a kiképzés, felkészítés hiányosságaiból adódóan a gyakorlati felada­tok végrehajtása közben ele­mi hibákat is elkövetett. Több esetben a sebimitáció­val jelzett sérüléseket össze­keverték. például égési sé­rültet horzsolt sérültként, nyílt töréses eszméletlen sé­rültet koponyalapi sérültként kezeltek. Hiányzott a szakasz és rajparancsnokok közötti együttműködés, így marad­hatott el helyenként a felde­rítés, a sérültek ellátási sor­rendjének kialakítása. A versenyek tapasztalatai arról győzték meg a szerve­zőket, hogy a törekvések el­lenére az éves felkészítések, kiképzések elméletiek, rutin- szerűek, kevés gyakorlati elemet tartalmaznak. A ver­senyre való felkészülés is magában hordta a sok éves beidegződést, helyenként kampányszerű volt. így for­dulhattak elő azok a hiá­nyosságok, amelyeknek bal­esetek esetén jóvátehetetlen következményei lehetnek. A tapasztalatokat figye­lembe véve, a megyei döntő­re történő felkészülés legyen komplex“ ugyanakkor gya­korlati jellegű, tartalmazza mindazon mozzanatokat, amelyek alapvetően szüksé­gesek a sérültek felkutatá­sához, ellátásához, az elegy- ségek szakszerű tevékenysé­géhez. A szakaszok munkáját minden esetben jól felké­szült, elfogulatlan, segítő szándékú bizottság bírálta el. Ennek tudható be, hogy a versenyek tisztasága ellen panasz nem érkezett. Az elődöntők eredményei alapján a következő szaka­szok vesznek részt 1989. szeptember 16-án a megyei döntőn: Jászberény: a Hűtőgép­gyár I. szakasza, Alattyáni K. T. szakasz; Törökszent- miklós: a Finommechanika V. eü. szakasza; Kisújszál­lás: a BHG III. sz. Gyáregy­ség eü. szakasza; Mezőtúr: a Fémfeldolgozó I. Sz. I. sz. szakasza; Túrke ve: a Cent/ Cent Háziipari Kisszövetke­zet I. sz. eü. szakasza; Kar­cag: a BHG Karcagi Gyára eü. szakasza; Tiszafüred: a Háziipari Szövetkezet II. eü. szakasza; . Kunszentmárton: Csépai eü. szakasz; Szolnok: a TVM II. szakasza. Ti M, pasztalataim. Sajnálatos az is, hogy egy nemesnek, hu­mánusnak tűnő célt így le­het lejáratni. ön is szóba hozza egy ka­tasztrófahelyzetben a segít­ségnyújtás szükségességét. A Honvédelmi Törvény többek között ezért határozza meg a lakosság polgári védelmi kötelezettségét. Az állam­polgárok nagy többsége lel­kiismeretesen és megértés­sel fel is vállalja ezeket a feladatokat. Abban ugyan­csak igaza van önnek, hogy ez a szolgálat egyenleteseb­ben is terhelhetné az egyes személyeket. Elöljáró szerveink éppen a felkészítés színesítése ér­dekében, haladó hagyomá­nyainknak megfelelően ver­senyt hirdettek az elsőse­gélynyújtó szakaszok részé­re. Ez olyan kedvezménnyel is párosult, hogy a felkészü­lés a kiképzési óraszám ke­retében elvégezhető. A ki­képzésen pedig a polgári védelmi kötelezettnek köte­lessége részt venni. Aki ezen nem vesz részt, az sza­bálysértést követ el, és pénzbírsággal sújtható. Ezzel nincs szándékom­ban az önt fenyegető sze­mélyt védeni, mert a ver­seny önkéntes nevezésen alapult, és a szakasz maga dönthette el, hogy nevez-e vagy sem. Egyébként személyesen részt vettem a tiszakürti rendezvényen, nekem tet­szett, annak ellenére, hogy az időjárás nem volt a leg­kedvezőbb. Bizonyára még több panaszos levél érkezett volna, ha a résztvevőknek a saját ruhájukban kellett volna a nedves fűben és sárban tevékenykedni. A polgári védelemnél rendsze­resített védő munkaruha és műanyag védőcsizma egyéb védelmet is biztosít, ennek a használatát is meg kell tanulni, erre jó lehetőséget kínálnak az ilyen jellegű rendezvények. Kérem, szolgálja továbbra is felelősséggel a polgári vé­delmet, mert ezzel hasznos szolgálatot tehet embertár­sainak, végső soron saját családjának is. Kritikus észrevételeit kö­szönöm, ezeket munkánk során figyelembe vesszük. Szolnok, 1989. június 28. Tisztelettel: Tasnádi Mihály mk. alezredes megyei törzsparancsnok” A polgári védelmi kiképzések értelmének megteremtése, az igazságos tehervállalás érdekében ezután is helyt adunk a dolgo­zók leveleinek. Nekünk is az a véleményünk, hogy látszatered­ményre még közhasznú célok érdekében sincs szükség. Ha a pol­gári védelem helyi parancsnokai vagy törzsparancsnokai állam- polgári kötelezettségre jogosan hivatkozva megkövetelik a foglal­kozásokon való megjelenést, akkor kutya kötelességük biztosítani a foglalkozások színvonalát, ezáltal is értelmet adva azoknak. Ilyen feladatuk egyébként nem csak állampolgári kötelességből adódik ,, , Simon Béla Polgári vedelem

Next

/
Thumbnails
Contents