Néplap, 1989. július (40. évfolyam, 152-177. szám)

1989-07-01 / 152. szám

Az Országos Kereskedelmi és Hitelbank RT. Szolnoki tízle tháza, az Árkád sor felől nézve. Az épület a Szolnokiéra

fővállalkozásában készült

Azok a járókelők, akik a kezdetektől rajta tartották szemüket a Szolnok belvárosában rohamléptekkel épülő irodaházakon, minden okuk megvolt azt feltételezni, hogy a beruházó cégeknek nem lehetnek anyagi gondjaik. Aztán a feltételezés abban a pillanatban meggyőződéssé vált, amikor megtudták, hogy azokban az épületekben a különböző bankok, meg az adófelügyelőség megyei szervezetének apparátusa kap helyet. Es máris hallani lehetett a különböző véleményeket, amelyekkel jómagam is gyakran találkoztam.

— Hát persze — háborgott az utca embere — könnyű a mi pénzünkön csicsás épületeket emelni. Akkor, amikor nekünk egyre kevesebbre telik, majdhogynem fogunkhoz kell verni a garast, vannak cégek, amelyek ebben a gazdasági helyzetben nem átallanak milliókért irodákat építeni, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba, megkérdeztük az illetékeseket, többek között arról, hogy ezek a székházak

Miért és milyen pénzből épültek?

Szolnok belvárosában, a Ságvárd körúton, az OTP és a Szakszervezeteik Megyei Tanácsának épülete között szépen simul a környezetbe az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. Szolnoki Igazgatóságának csöppet sem hivalkodó, de mégis elegáns székháza, amelybe áprilisba költöztek be a bankosok.

Mrena István, az OKHB Rt. szolnoki igazgatója először nem nagyon érti a kérdést, hisz számára természetes, hogy valahol dolgozniuk kell. Aztán mégis csak belevág:

— Az ország 19 megye- székhelye közül korábban csak Szolnokon és Székesfehérváron nem épült bankszékház. Itt tíz vagy tizenöt éven keresztül állandóan 'halogatták a dolgot, s emiatt Szolnokon a Nemzeti Bank megyei — Magyar utcai — székházénak udvarán konténerekben, meg más épületekben helyezték el az embereket, akik áldatlan körülmények között dolgoztak. S így a Nemzeti Bank 1983— 84. táján végülis úgy döntött, hogy új székhazat kell építeni, s meg is kezdődött a beruházás. Tavalyelőtt januárban, amikor az új kereskedelmi bankok megalakultak, akkor ennek az épületnek az alapozása már elkészült. Persze az eredeti tervekhez képest annyi változás mégiscsak történt, hogy az épület egy emelettel alacsonyabb lett. Ugyanis a kezdeti elképzelések szerint az MNB Megyei Igazga* tósága egy szintet tartott volna meg magának, de az építkezés egy bizonyos szakaszában ők kiszálltak a beruházásból. Emiatt aztán át kellett terveztetni az épületet, és mint említettem, egy szintet el is hagytunk, mert ez a ház eredetileg három- emeletes lett volna.

Vége a konténer-korszaknak

•Hát ennyit az előzményekről, ami pedig a feladatainkat illeti: gyakorlatilag mi Szolnokon a Nemzeti Bank addigi tevékenységéből átvettük a vállalati finanszírozást — 110 különböző cégről van szó — és a létszám kétharmadát. Tehát ez a stáb, míg ide nem költöztünk, folytatta ezt a tevékenységet abban az épületben, amely egyébként már az MNB-sek számára is szűknek bizonyult. Más lehetőség híján ott kellett volna kettéválnunk. De ez annyira nem ment, hogy a régi székházban a Kereskedelmi Banknak önálló pénztára sem volt, s így az MNB saját pénztárában szolgáltatásként látta el ezt a tevékenységet.

Nézze, véleményem szerint azért épülnek bankszók- házak szerte az országban, mert a pénzintézetek meg akarják vetni a lábukat egy-egy területen. Tulajdonképpen arról van szó, hogy egy meglévő apparátus megfelelő elhelyezését, méginkább az önálló, normális bankszerű tevékenység feltételeit meg kellett teremteni. Ma már a vállalati finanszírozás mellett a lakossági pénzügyekkel is foglalkozunk. A pénzforgalom gyorsítása érdekében nekünk egy számítástechnikai apparátust is ki kellett alakítanunk, s erre az előző helyen nem kínálkozott lehetőség. Ez az üzletház — noha nincs még végleges elszámolás — 150 millió forintba került, s az építkezést az Országos Kereskedelmi és Hitelbank teljes egészében a saját adózott nyereségéből finanszírozta.

Tudom, sokan úgy beszélnek, hogy volt már itt korábban bank, az is ellátta feladatát, akkor meg minek kellenek ide más pénzintézetek. Ha azt gondoljuk, hogy a jövőben a pénznek más szerepe lesz, mint eddig, ha úgy hisszük, hogy a pénz szabályozza majd a cselék- vést, ha megvalósul a tulajdonreform és a vállalatok mellett majd több száz vagy

több ezer vállalkozót is finanszírozni akarunk, akkor muszáj volt lépni. Az elmúlt két, két és fél év alatt

az már bebizonyosodott, hogy a kereskedelmi bankoknak sikerült élénkíteniük a pénzforgalmat.

Kilépni az ördögi körből

Meglehet, ha nem ebben a gazdasági helyzetben épült volna ez a székház, észre sem veszik az emberek. De ugyanakkor meg egy jobb nelyzetben nem lett volna annyira kényszerítő szükség az új bankokra. Hisz a bankreformra pontosan azért került sor, hogy egyre jövedelmezőbb területek felé

dozni kell. Tehát, úgy vélem nemcsak egy új épülettel gazdagodott a város, hanem valami mást, sokkal többet is kap azzal, ha a bankok úgy látják, hogy itt meg tudnak élni.

Hallgatom az igazgatót, s arra gondolok, hogy ebben lehet valami igazság, mert

Mrena István: Meglehet, ha nem ebben a gazdasági helyzetben épült volna ez a ház, észre sem veszik az emberek.

zatát. A szerencse úgy hozta, hogy legelőször Győrre és Szolnokra esett a választás, s ennek megfelelően a Külkereskedelmi Bank ebben a két városban nyitott fiókot. (Ma már Szegeden előkészületben van, Pécsett pedig már meg is nyílt időközben egy irodájuk. — a szerk.)

Hogy miért pont Szolnokra került az egyik fiók? Azért, mert egyrészt vannak, másrészt pedig bízunk abban, hogy lesznek olyan cégek ezen a tájon — hisz nekünk öt megye gazdálkodó szervezeteivel van kapcsolatunk —; amelyek komoly export tevékenységet folytatnak. Arról már nem is beszélve, hogy a megye is szorgalmazta ennek a fióknak a létrehozását. De, hogy megéljünk, olyan dolgokat is fel kellett vállalnunk, amelyek a Külkereskedelmi Bank hagyományos profiljába korábban nem illettek igazán bele. így például ma már belföldi — ipari, mezőigazdasági — tevékenységek finanszírozásával is foglalkozunk. Ami pedig a munka- körülményeinket illeti: a jelenlegi irodánk mellett két lakást is bérelünk. Nézze, senkinek sem volt vágya az, hogy Szolnok központjába

egy irodaház épüljön. De a város nem tudott olyan épületet a rendelkezésünkre bocsátani, ami megfelelt volna. Higyje el, nekünk az lett volna a legjobb, ha beköltözünk egy meglévő házba és kész. Az építkezést egyrészt a kétszintű bankrendszer indításához kapott központi pénzekből, másrészt pedig saját nyereségünkből finanszíroztuk.

Ha már ez utóbbi dolog is szóba került, tudom sokan bírálnak bennünket amiatt, hogy mi mindenből hasznot akarunk húzni. Pedig véleményem szerint a bankok nyeresége csak látszólagos, s az ott képződő hasznot több szempontból is vizsgálni kell. Az egyik az, hogy az inflációs időszakban leginkább a pénz értéktelenedik el. Igazából egy ilyen pénzínséges világban, amikor az infláció két számjegyű, akkor az a 19—20 százalékos kamat, amit mi kérünk, nem túl sok, mert egyrészt a nyereségünk 50 százalékát adóba fizetjük, és a 20 százalékos kamatot alapul véve máris csak 10 százalékkal tudjuk növelni évente a nyereséget. Tehát arról van szó, hogy elértéktelenedik a tőkénk, ha nem tartjuk az infláció ütemét.

Nem a bevétel sok, a költség kicsi

forgassuk a pénzt annak érdekében, hogy a gazdaság minél hamarabb kiléphessen ebből az ördögi körből. A kérdés csupán annyi, hi- szünk-e abban, hogy a bankok által fejlődik a gazdaság. Ha igen, akkor erre álSzimte csaknem szóról szóra ugyanazt vallja Koleszár István, a Magyar Külkereskedelmi Bank szolnoki igazgatója is, akit ugyancsak megkerestem, hisz hamarosan ők is az új, a főúton, a posta mellett felépült szék- házukban fogadják ügyfeleiket.

— A mi helyzetünk — mondja — két dolog miatt

ha úgy vélik, hogy megtérül nekik a befektetés, akkor tulajdonképpen ez azt jelenti, hogy szűkebb pátriánk gazdaságában látnak lehetőséget a fejlődésre. Mit lehetne ehhez hozzátenni: legyen igazuk.

azért rosszabb volt a többi bankénál. Egyrészt azért, mért amikor döntés született, hogy a kétszintű bank- rendszert bevezetik, akkor a Külkereskedelmi Bank

egyetlen belföldi fiókkal sem rendelkezett, másrészt pedig az MNB-től semmit sem örökölt. A Külkereskedelmi Bank lehetőséget kapott arra, hogy kiépítse fiókhálóDe látszólagos a bankok nyeresége azért is, mert például minden nyugati bank óriási költséggel dolgozik, amiatt, mert van fiókhálózata, számítógépes rendszere, ami iszonyú pénzeket emészt föl. No, mármost ezek közül Magyarországon egyik sincsen. Ebből az is következik, hogy igazából a. hazai bankok jövedelme ma nem abból származik, hogy sok a bevételük, hanem abból, hogy alacsonyak a költségeik. Mert munkafeltételeik olyanok, amilyenek. De, mihelyst ezek az intézmények bankszerűen kezdenek működni, a nyereségük egyből kisebb lesz, mert a saját költségeik felemésztik a haszon egy részét.

Tudom, sokan azt kifogásolják, hogy a bankok csak nyereséges üzletekbe szállnak be, és leszedik a maguk hasznát minden rizikó nélkül. Ez alapvetően rossz megközelítése a dolgoknak, mert hiszen a bank kockázata nem ebben, hanem abban van, hogy az illető azt a pénzt, amit hitelbe kapott, visszafizeti-e vagy sem. Tehát a bankot tulajdonképpen nem a pár százalékos kamat, hanem mondjuk az a 100 millió forint érdekli, amit ide vagy oda, ennek vagy annak a cégnek adott.

Jóllehet, még ma is sokan idegenkednek a szaporodó pénzintézetektől. Hiszek abban, hogy általuk előbbre megy a világ. Meg kell néz(Folytatás a 6. oldalon)

Elsők között Szolnokon