Néplap, 1989. július (40. évfolyam, 152-177. szám)
1989-07-01 / 152. szám
MaaaztM 6 iillilfllliij If mil ISIS 2 unis §■■■■ pwilSifi 8H3IIÍÍ-I 91 ® S 11. ! lilKHMl ff raun .... E bben az épületben — amely a SZOTÉV kiv itelezésében készült — kap helyet a Magyar Külkereskedelmi Bank Szolnoki Üzletháza és az APEH Szolnok Megyei Adófelügyelősége Koleszár István: Senkinek sem volt vágya az, hogy a város központjában egy irodaház épüljön (Folytatás az 5. oldalról) ni a nyugat-európai kisebb országokat, igazából ők is a szolgáltatói szféra fejlesztésével haladtajk előre. A közgazdászok többsége is azt vallja: nem biztos, hogy a gazdaság dinamizáló szektora kizárólagosan csak az ipari ágazat. I jenis, a hozzánk hasonlóan fejlett nyu gáti országokban a szolgáltatói ágazat — ezalatt elsőNem tagadom persze a termelés elsődlegességét, de a szolgáltatásokra is szükség van. Az persze nem csak a bankokra igaz, hanem bármilyen más tevékenységre is, hogy ha a monopóliumukat feloldják és helyette versenyhelyzetet teremtenek — úgy tűnik ennél jobbat még sehol sem találtak ki — ez jelentős társadalmi költségekkel jár. De ha idővel ■kialakul a bankok üzletpoliDósa Imre: A régi helyünkön az ügyfélfogadás legminimálisabb feltételeit sem tudtuk biztosítani Fotó: Nagy Zsolt, Mészáros János sorban a bankszférát és az tokája, amelyet a piac irá- idegenforgalmat értem — nyit majd, a felmerülő költdinamizálta a gazdaságot, ségek busásan megtérülnek. Szűk volt az albérlet Dósa Imre, a Szolnok Megyei Adófelügyelőség vezetője könnyű szerrel rááll a beszélgetésre, amikor az új székházulk félő érdeklődöm. Sőt, kérés nélkül végigvezet az épületben, ahol már az utolsó simításokat végzik. Semmi fényűzás, fehér falak, műanyagpadló mindenütt. — Negyvenöt helyiség van ebben az épületrészben — magyarázza —, de 5—6 négyzetméterm 1 több itt sem jut majd egy emberre. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy mi valóban arra törekedtünk, hogy egyrészt a munkatársakat megfelelően el tudjuk helyezni, és ami legalább ennyire fontos: ügyfeleinket is kulturált, emberi körülmények között fogadhassuk. Tudja, 1987. július 1-jével, amikor létrejött az APEH és annak megyei szervezetei, így az Adó- felügyelőség is — amely közismerten a magánszemélyek és egyéni vállalkozók adóztatásával foglalkozik — az elhelyezésünkkel máris gondok voltak. Az Adófelügyelőség 132 munkatársa a város több pontján bérelt irodákban kapott helyet, hisz a Ságvárt körúti központi épületben mindössze csak negyvenen dolgoztak. De ez még mind hagyj án ahhoz képest, ahogy az ügyfeleket fogadtuk, hisz a legminimálisabb feltételeket sem tudtuk biztosítani számukra. Kétszázan—háromszázan fordultak meg nálunk naponta, s a hosszú, sötét, szűk folyosón tolongtak az emberek. Ezért mnidénkép- emberek. Ezért mindenképpen -lépnünk kellett, s nekünk pont kapóra jött, hogy a Külkereskedelmi Bank partnert keresett egy új székház építésére. S miután egy régi, olyan épületet, amely nekünk is megfelelt volna, nem találtunk a városban, beléptünk ia beruházásba, és már az új helyen fogadjuk ügyfeleinket. Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy , közpénzen épiilt-e ez az irodaház, azt kell hogy mondjam: igen. Csak egyet nem szabad elfelejteni: a Szolnok Megyei Adófelügyelőség 1988. január 1-jétől december 31-íg — tehát egy év alatt ez az alighogy felállt, kezdő szervezet — az adóellenőrző munkája során 113 millió forint eltitkolt adóra derített fényt, s tulajdonképpen ennyivel gazdagította az állami költségvetést. Ez a pénz nem realizálódott volna a szervezet nélkül, s ugyanakkor az irodaháznak az a része, amibe mi költöztünk, 88 millió forintba került. Tehát úgy is fogalmazhatnék, hogy ennek az épületnek az az árát egy év alatt megtermeltük. Szóval, mindenképpen hatékony befektetés volt. Nagy Tibor Sírjaik hol domborulnak? Az avatásra váró II. világháborús emlékmű. A temetőnek ezt a parcelláját addig legalább kultúrparkká kellene tenni Emlékműveket, emlékhelyeket, a II. világháború áldozatainak! A szolnoki temető főbejáratának jobb oldali kapuja előtt van egy sziklakápolnaszerű monument, amely a lourdes-i Mária-szoborra emlékeztet. Halottak napján egy gyászruhás asszony, később az évek múlásával már töpörödött nénike, három szál gyertyát gyújtott mega szikla párkányán, s három fényképet rakott ki maga elé. Fiatal katonák — az egyik még szinte gyerek — mosolyogtak anyjukra a hamis fényglóriával készített, sablonízlésű műtermi felvételekről. Nem volt nehéz megérez- nem özvegy Hegedűs József- né — sajnos, azóta már néhai — tragédiáját. Három szép fia pusztult el a II. világháborúban. „Jóska a Donnál pihen, Péter valahol a Kárpátokban, egy olyan nevű faluban, amelyet nem találtam meg semmiféle térképen, Lajcsi- kámat meg, akit leventeként vittek el, Németországban pusztította el egy átkozott bomba.” özvegy Hegedűs József né halálával meghalt számunkra Hegedűs József karpaszo- mányos tizedes, Hegedűs Péter honvéd és Hegedűs Lajos emléke is? Hol sírjaik domborulnak? De hol domborulnak a sírjaik, százezreké?! A trianoni területű Magyarország háborús embervesztesége — hiányos adatok szerint — 953 852 ember volt. A halottak egynegyedét az elpusztított zsidóság adta, egyhatoda a Don kanyarban maradt, mintegy félmillió pedig a háború más területein. Az 1914—18-as háborúban minden huszonnyolcadik lélek veszett oda, a második világháború pedig megtizedelte az ország lakosságát. Még elborzasztóbb a há- rúban ténylegesen részt vett akkori országalakulat vesztesége. Az 1941-es országhatárok az 1920-as és a mai 93 ezer négyzetkilométer helyett 174 ezer négyzetkilométeres területet foglaltak magukba, az ország népessége pedig 9,3 millióról 14,6 millióra emelkedett. Ennek a területnek a háborús embervesztesége 1 430 000 volt. Az akkori Magyarország háborús embervesztesége — a veszteségnek a népességhez mért százalékos arányát nézve — csaknem azonos a Szovjetunióéval és Németországéval. Szűkebb hazánk háborús áldozatainak száma? Csak arányítani tudunk: ötven- hetvenötezer között van a Jászkunság halottainak száma. Az áldozatok többsége idegen földön, jeltelen sírban nyugszik, de egy részüket fizikai létében megsemmisítették. Egyszerűen nyoma veszett pl. 798 szolnoki zsidó mártírnak. Emlékükre 1948-ban az akkori zsinagógában helyeztek el márványtáblát. A Tiszavidék- 1948. augusztus 14-i számában így tudósít az eseményről: „Karvaly László budapesti főkántor gyászzsoltárai után dr. Singer Ödön főrabbi lépett a templom előtt elhelyezett szószékre és gyászbeszédében megemlékezett a szolnoki zsidóság idegenbe hurcolt és legyilkolt mártírjairól. Bóka László államtitkár a kormány nevében mondott ünnepi beszédet. Nyolcszáz ártatlanul meggyilkolt zsidó hazafi neve ragyog le a márványtábláról. — mondta, intve bennünket, hogy féltékenyen óvjuk a szabadság gondolatát és fékezzük meg a gyűlölködés szellemét.” Az akkor már rohamosan pusztuló demokrácia talaján egy másik elmékmű is született. Valójában az országban elsők között Szolnokon állítottak emlékművet a II. világháború magyar katonaáldozatainak. A terv készítője Kurucz Tibor, az akkori műszaki osztály munkatársa volt. Zsemlye Ferenc, a város kommunista polgár- mestere támogatta az elképzelést, a városi képviselőtestület jóváhagyta az emlékmű felállítását. Szövődményes történelmünk sok ágabogával ösz- szefonódik az emlékmű felállításának ténye. Az I. világháború szolnoki temetőben nyugvó magyar áldozatainak tiszteletére a neves szobrászművész, Martinéi li Jenő hét kisebb emlékművet készített. Ezek az 1944-es bombázás során tönkrementek. Az új — tehát az 1949-es — emlékmű obeliszkje az első világháborús szétrombolt monumentok darabjaiból készült. A történet másik szála: a szolnoki Kossuth téren állították fel 1943-ban Horthy István repülőfőhadnagy, kormányzóhelyettes bronzszobrát, Vastagh György szobrászművész míves munkáját. A szobor mellékalakja egy többszörös életnagyságú, fehérmészkőből faragott szűrös, parasztember volt. A szolnoki köznyelv búsuló juhásznak is titulálta ezt akkoriban, annál is inkább, mert egy nagyméretű mészkőkoszorú mellett állott. 1949 augusztusában Bagi Mátyás kőfaragó mester közreműködésével a volt Horty-szobor mellékalakját és tárgyi kiegészítőit Kurucz Tibor a katonai temetőbe szállíttatta, és ott az obe- liszk talapzatán helyezték el. Egyértelmű, hogy a szűrös öregember a nemzet gyászát szimbolizálja, a megemlékezés koszorújával. Sajnos, az emlékművet 1949 őszén már nem avathatták föl, nem láthatták el megfelelő feliratokkal sem. A kommunista polgármester és Kurucz Tibor kegyeletteljes jószándéka tehát gyakorlatilag megbukott az egyre értelmetlenebbé váló politika gonoszságán. Ma is csak annyit írhatok le: van II. világháborús emlékművünk, de mégsincs ... Pedig már lehetne. De nemcsak az emlékmű szorul restaurálásra, hanem a katonai temetőnek az a parcellája is teljességében rendezésre vár. örvendetes, hogy a jászkunsági településeken csaknem mindenütt érik már a gondolat, hogy a csendőrszuronyok között bévagoní- rozott, keletre vagy nyugatra gördülő II. világháborús halálvonatok áldozatainak méltó emléket állítsanak. Tiszai Lajos Emlékezzünk a Magyarországi Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének itt eltemetett hősi halottaira. 1988. Emlékezzünk, de kikre? a temetőben már a nevüket sem tudhatjuk meg azoknak, akik 1919-ben fegyverrel védték hazánkat az intervenciós támadók ellen
