Néplap, 1989. július (40. évfolyam, 152-177. szám)
1989-07-28 / 175. szám
1989. JÚLIUS 28 ^ÉPIAP Magyar vállalkozók Döntésre várva Építik a mederoldalt biztosító rőzsepaplant a Tiszán A magyar vállalkozók várják az amerikai kongresszus döntését és a konkrét feltételek meghatározását, ám mintegy húszán máris pályázatot nyújtottak be a kisiparosok országos érdekvédelmi szervezetéhez, a KIOSZ-hoz, hogy részesülhessenek a 25 millió dolláros ma- Igyar—amerikai vállalkozási alapból — mondotta Károlyi Miklós, a KIOSZ főtitkárihelyettese az MTI munkatársának. Mint ismeretes, George Bush budapesti látogatása során 25 millió dolláros magyar—amerikai vállalkozási alap létrehozását ígérte, amelyet még a kongresszusnak kell jóváhagynia, várhatóan augusztusban. Az alap hitelekkel és tőkejuttatással támogatná a magyarországi magánszektor beruházásait, állami vállalatok magánkézbe adását, segítséget nyújtana a műszaki továbbHidak a jövőbe? Miami visszalépett, s Budapest—Bécs nagy valószínűséggel megkapja a világkiállítás közös rendezésének a jogát. A jelszó: „Hidak a jövőbe”. Csak az a kérdés, hogy a politikai hídszerep íjnellett gazdasági érleiemben is híd lesz-e a világkiállítás. Hathónapos rendezvénysorozat, amelyben a világ mutatkozik be a világnak, s amelynek 1995-ben tervezett házigazdája Ausztriával közösen Magyarország lehet. Döntés még nincs — s ahogy ez mostanság szokás —, dúl a vita a világkiállításról. Például, ha lesz, hol legyen — Gazdagréten, Óbudán vagy Csepel-szigeten, —, vagy ami ennél talán még fontosabb: a világkiállítás mellett szóló közgazdasági érvanyag körül. Mert sokak szerint a világkiállítás megrendezésére felsorakoztatott argumentumok vitathatóak és esetenként, ellentmondásosak. Lássunk erre néhány példát. A nemzetközi tapasztalatok alapján a világkiállítás megrendezése ugrásszerűen korszerűsíti a rendező ország közlekedését, szállodahálózatát,, a város képét — mondják a világkiállítás-pártiak. A II. világháború óta 13 alkalommail rendezitek világ- kiállítást, az USA-ban hatot, Japánban hármat, Kanadában kettőt, Belgiumban és Ausztráliában egyet-egyet. Aligha kell különösebben bizonygatni, hogy ezeknek az országoknak eleve fejlett az infrastruktúrája, továbbá területileg is akkorák, hogy á világkiállításaikhoz kapcsolódó fejlesztések — Belgiumot kivéve — inkább regionális jelentőségűek lehettek. Vagyis eddig az infrastrukturális fejlettség — az úthálózat, a telefonhálózat, istb., — nem következmény volt, hanem előfeltétel. A világkiállításokat egy job- Ibára kész, a különböző rendezvényekre is alkalmas környezetbe telepítették. S mindebből az következik, hogy ha Magyarország a világkiállítástól a tejekonft- inunikációs alulfejlettség vagy a hasonlóan közepesnek mondható úthálózat és egyebek forradalmi javulását Várja, ez példátlan a világ- kiállításokkal kapcsolatos Várakozások történelmében. 1 Az ország nehéz gazdasági helyzetére való hivatkozással a világkiállítás mellett szól az az érv is, hogy ‘enélkül nem lenne mód a közlekedési, távközlési, kereskedelmi» vendéglátói pari 'és idegenforgalmi infrastruktúra átfogó, nagy mér- lékű fejlesztésére. Ebben az érvelésben ugyan van némi igazság, csak éppen mintha "mindez valamiféle önzsarolással próbálná befolyásolni a közvéleményt. Vagyis: 'a világkiállítás nélkül az Infrastruktúra fejlesztésére "nem jutna pénz? Ugyanehhez a kérdéskörhöz tartozik 'az is, hogy eddig a szűkösen csordogáló külföldi töke a Világkiállítási perspektíva hiánya miatt nem tudott hagy folyammá duzzadni? Még a laikusok is tudják, ‘hogy ez kissé máshogy van, 'hiszen épp a távol-keleti országok szolgálnak jó példával arra, hogy több milliárdnyi működő tőke importja is lehetséges világkiállítás nélkül. A teljesség kedvéért azonban mindéhhez azt is hozzá kell tenni, hogy egy ilyen rendezvénysorozat reklámhatásának vonzereje valószínűleg az eddigieknél jobban bekapcsolná a külföldi tőkét magyar infrastruktúra-fejlesztésbe. ! A világkiállításra felépülő utak, szállodák és .más létesítmények egyébként is szükségesek az ország modernizáció jához/s ezek a létesítmények megmaradnak és a későbbiekben hasznosíthatók. Itt csak arra volna cél- szerú figyelni, hogy ha az ennek nyomán keletkező haszon a világkiállítás bevételeit gyarapítja, akkor a létesítéshez szükséges forrásokat a költségek között kell sfeiímhavenni. És mind ez ideig inkább az a gyakorlat, hogy a hozamokat nagyvonalúan, a költségeket szűkkeblűén méri'k fel a világ- kiállítás mellett érvelő személyek és szervezetek. Kardinális érv — ugyancsak a rendezvény mellett —, hogy ez üzleti sikert hozó nyereséges vagy azzá tehető vállalkozás. Nos erről csak annyit, hogy a nemzetközi tapasztalatok szerint a világkiállítások nagyrészt nem eredendően üzleti rendezvények, melyek többnyire nem is hoztak hasznot. A fentebb említett 13 kiállításból például 11 pénzügyi kudarcnak bizonyult. S így — épp a nehéz gazdasági helyzet okán — számolni kellene azzal, hogy a világkiállítás veszteséggel jár, miközben az amúgy is szűkös forrásokat „fogyasztjuk” el általa. Mindezek melleit a világkiállítás valóban öszr tönzője lehet a világgazdasági nyitásnak, és bizonyos értelemben a politikai reformfolyamat folytatásának is. Hiszen azt a világkiállítást ellenzők sem vitatják, hogy e rendezvénynek számos pozitív következménye lehet a magyar gazdaság átalakulására és a nyugati orientációra. A ínagyar vállalatok számos exportlehetőséget csíphetnek el, és ezáltal fellendülhet az üzleti aktivitás. Csakhogy azon is sok múlik, hogy a világkiállítás és az ezzel kapcsolatos beruházások egy következetesen és sikeresen piacosított gazdaságban történnek-e, avagy a magyar gazdaság eddigi működési problémái fennmaradnak-e 1995- ig. ' H. A. Az elkészült rőzsepaplan terméskővel rakodógép segítségével a mederoldalhoz süllyesztik, így biztosítják a további kimosás ellen Tiszainoka mellett az éles folyókanyarban a Tisza évenként közel egy métert szaggat le a partról. Ez azért igen káros, mert ezen a területen szőlőskertek, gyümölcsösök vannak, másrészt a mederoldalról leszaggatott rész a folyót eliszapolja, és a nyári alacsony vízállásnál veszélyezteti a hajóforgalmat. Ennek a megakadályozására nagyszabású partbizto- sitási munkába kezdtek Kö- zéptiszavidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság Szolnoki szakaszmérnökségének dolgozói. Rőzsekol- bászból és möanyszövetből paplant készítenek, majd az egész védőművet terméskővel lesüllyesztik, ezzel biztosítva a mederoldalt a további kimosás ellen. A munka több héten keresztül tart, sok pénzbe kerül, emberek, gépek, hajók dolgoznak ezen a . partszakaszon, de elengedhetetlen a szőlősr kertek és gyümölcsösök megóvása érdekében, Szőlőfajták gyorsított szaporítását hivatott elősegíteni az a .biotechnikai laboratórium, amelyet az Egervin Borgazdasági Kombinát üzemeltet kutatási és fejlesztési telepén. A laboratóriumban vírusmentes szőlőfajtákat állítanak elő. Ezzel segítik a történelmi borvidéken gazdálkodó borgazdaság tevékenységét- Képünkön Holló Róbert kutató biológus munka közben MTI—fotó: H. Szabó Sándor Nem tilos, de nem is szabályszerű képzésben, illetőleg minden ollyan magán vállalkozásban, amely hozzájárul a magyar nemzetgazdaság fellendítéséhez. Károlyi Miklós a továbbiakban elmondta, hogy a tárgyalások a magyar és az amerikai üzletemberek között folyamatosak. Ez azért is szükséges, mert nem eldöntött tény, hogy a vállalkozók mely köre számíthat az anyagi támogatásra. A KIOSZ azt javasolja, hogy va- lamenpyi életképes, sikeresnek mutatkozó, illetve ígérkező, kezdő vagy már több éve vállalkozó egyenlő eséllyel pályázhasson. Az eddigi pályázatok a vasipar- ból, illetve orvosi műszer- gyártóktól érkeztek. Várhatóan ’— és ezt a KIOSZ különösen támogatja — számos találmány, újítási piaci hasznosításához is igénybe akarják venni ezt a támogatást a vállalkozók, Rőzsekolbász kötés a munkatalpon Vitában a gazdálkodók és a természetvédők Nincs olyan nap, hogy szerkesztőségünkbe ne érkezzen hír tarlóégetésről. Az emberek felháborodottan tiltakoznak a településeket, utakat elárasztó füst, pernye és korom láttán. A környezet károsítását látják az égő táblákban. A köztudatban — erre hivatkoznak is — az van, hogy tilos a tarlóégetés. — Mi igaz mindebből, valójában milyen mérvű a tarlóégetés megyénk gazdaságaiban? — ezzel a kérdéssel kerestem meg Kom- játi Aladárt, a megyei tar nács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetőjét, aki hasonló panasz- áradatról beszámolva mondotta : — A tarlóégetést nem tiltja a törvény, ennélfogva engedélyt sem kell kérniük a mezőgazdasági üzemeknek. Mindössze bejelentési kötelezettségük van. A tűzoltóságot kell értesíteniük, s általában a helyi tanácsot is tájékoztatják. A lakossági panaszokat azonban így is kivizsgáljuk. — tEllenőrzéseik során mit észleltek? — Több esetben tapasztaltuk. hogy a tarlóégetésnél nem tartják be maradéktalanul a tűzrendészet! előírásokat. Igen gyakori hiányosság: nem hagynak ki védő- sávot az erdőktől, lakott területektől, a műutaktól, a lábon álló gabonától, a gyúlékony terményektől. Erősen szennyezik a lakott területek levegőjét. A rosszul letakarított szalmatáblák meggyújtása a lakosokban riadalmat okoz. Megszegik a vadvédelmi előírásokat, nagy, összefüggő táblákat gyújtanak meg, nem gondoskodnak a vadmentésről. Éppen ezért körlevélben fordultunk az állami gazdaságok. termelőszövetkezetek vezetőihez, hogy körültekintőbben járjanak el. — Évente visszatérő problémáról van ‘szó. A gazdasági és környezetvédelmi szempontokból mégis rendre az előbbiek határozzák meg ,az események alakulását. ön kikkel ért egyet ebben a vitában? — Kétoldalú dolog ez. Mindkét fél mellett elfogadható indokok állnak. A hiányosságok listája is mutatja, jogos a környezetszeny- nyezés ellen fellépők panasza, nem alaptalanul tiltakoznak a vadászok sem. A termelő gazdaságok érvelésében is van igazság. Megyénkben ugyanis a szántóföldek több, mint felén kalászosokat termelnek évről évre. A kártevők elszaporodása ellen így tudnak a leghatékonyabban — és tegyük hozzá a legolcsóbban védekezni. Különösen a fu- zariumgomba-fertőzés elleni küzdelemben nélkülözhetetlen a tarlóégetés, mivel erre nincs megfelelő védőszer. A gombafertőzött termény viszont mind emberre. mind állatra veszélyes lehet. Szakmailag az sem tisztázott, hogy mikor szeny- nyezzük környezetünket jobban, a tarlóégetéssel vagy a kemizációval. — Ugyanakkor azt is látni, hogy ja gazdaságok nem csak g. tarlót, itt-ott Ö szalmát is elégetik. Indokolt-e ■ ez? — Kívánatos lenne, ha erre nem kerülne sor, már csak azért sem, mert a szalma istálíótrágyaként. környezetbarát anyagként kerülne vissza a természetbe, gyakorlatilag a fertőzéseket is kiküszöbölve. Nem értünk egyet tehát a szalma elégetésével. Sajnos, megyénk állatállománya nem igényel annyi szalmát, mint ameny- nyi a betakarításból keletkezik. A fölösleges kazlakat — mert ezek is a kártevők melegágyai — két-három év után eltüzelik. Megoldást jelentene, ha ezt az energiát fűtésre használnák fel a gazdaságok, ennek technológiája azonban még csak kísérleti szinten van hazánkban. A megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya saját eszközeivel nem tudja megváltoztatni a kialakult helyzetet. Erőnkből. lehetőségeinkből arra futja, hogy nyomatékosan felhívjuk a gazdaságok figyelmét. ha már elkerülhetetlen a tarlóégetés, több figyelemmel, szakértelemmejl végezzék. 1 Sz. Gy. Partbiztosítás a Tiszán
