Néplap, 1989. július (40. évfolyam, 152-177. szám)
1989-07-28 / 175. szám
4 1989. JULIUS 28. .UjjÉBAE. Megkezdődött Szegeden a XII. nemzetközi szakszervezeti néptáncfesztivál. Az egyhetes program során Szeged utcáin, terein fellépnek az USA, Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország, az NDK, az NSZK, Románia, a Szovjetunió táncegyüttesei, valamint a miskolci „Szinvavölgyi Vasas”, a szegedi Délép „Napsugár”, a JATE—Olajbányász „Bálint Sándor” és a szegedi táncegyüttesek- Július 28-án, 29-én Jövendőmondó címmel közös gálaműsort adnak az együttesek a szegedi Dóm téren. Képünkön a Szinvavölgyi Vasas táncegyüttes MTI—fotó: Németh György Bőség, egérfogókkal Az utóbbi hónapokban oly színessé és dússá vált a hazai folyóirat- és könyvkiadás palettája, hogy az ember már nemcsak a bőség zavarával küszködik, hanem akaratlanul is besétál néhány _ egérfogóba. Történt a napokban, hogy kedvenc újságosom bódéjának portálját vizsgál- gatva, megakadt a szemem egy szerény küllemű Folk- Union kiadványon, a „Tizenévesek szexualitása” címet viselő kiskönyvön. Nosza, rajta — mondtam magamnak —, meg kell vennem, hisz van -két tizenéves lányom hátha még okulhatnak e csábos című kiadványból. Kértem egyet, s meg is kaptam 64 forintért. (Hiába, a tizenévesek napi zsebpénzéhez mérték az árát!) Aztán nagy izgalommal hazavittem, hogy a „tiltott gyümölcsöt” magam olvassam át először felélénkített figyelemmel, mielőtt zsenge gyermekeim kezébe adnám. Olvastam is kellő elmélyültséggel egy ideig, majd úgy az 57. oldal táján, amikor már csak a petting volt hátra, abbahagytam, mert a vérnyomásom már a kritikus értéket ver- deste. Nem az olvasottak miatt hanem mert hagytam magam rászedni! Képzeljen el az olvasó egy olyan fércművet, amelyet rossz nyomdatechnikával és Tizenévesek szexualitása pocsék illusztrációkkal készítettek, tartalmát tekintve pedig a legócskább lelki tanácsadó hóbortos alkalmi tanácsait is alulmúló színvonalon követték el. És mindezt az ifjúság szex kultúr ál is felhomályosítása érdekében. Dühöngésem közben arra gondoltam: miért nem adták ki eme könyvecskét húsz évvel korábban, mert 'ha akkor olvasom, minden bizonnyal elment volna a kedven a házasságtól, és ma nem kellene két lányom nemi „orientálásáról” még mindig szemlesütve gondoskodnom. Komolyra fordítva: igenis szükség van olyan ízléses, ám korábbi' felfogásunkhoz képest bátrabb, reálisabb képi és szöveges illusztrációkat tartalmazó ízléses kivitelű kiadványokra — mint például a legutóbb a „Szeretkezés” címmel megjelent képeskönyv volt, hogy gyermekeink a mindennapi élet kultúrájának eme sajátosan intim területén is megszerezzék azokat az alapvető jártasságokat, amelyek nélkül a 20. század végén csak igen keserves tanulságok árán lehet boldogulni- És ami életszükséglet, arról végre meg kell tanulnunk felnőtt módjára, teljes nyíltsággal beszélni! Mert bizonyos dolgok attól még vígan léteznek és hatnak, ha nem veszünk tudomást róluk! Ezért támagatök minden kulturált szexuális ismeretterjesztő munkát, ha az nem hamis ha kioktató áltanácsok nélkül is korrök- ten tudományos, és ha az ára ás a fiatalok pénztárcájához méretezett. A szóbanfor- gó könyvecske esetében éppen ezek hiánya a bajom. Lapozgatván ugyanis — mint figyelmes olvasóban — az a képzetem támadt, hogy ezeket a megállapításokat már szinte szó szerint olvastam a neves szexuálterapeuta, Szilágyi Vilmos egynémely nemrég megjelent cikkében könyvében. Nem is szólva arról, hogy középiskolásokat ma már nem lehet jó drágán óvodásfokon okítani. Arról pedig végképp nem vagyok meggyőződve, hogy az érzelmi szférát is szükségképpen elérő gilasznosztynak nálunk éppen ilyen színvonalú kiadványokban kell testet öltenie. Szó, ami szó: alkalmi ■könyvvásárlásommal szép kis egérfogóba kerültem. Hatvannégy forintért olyasvalamit sikerült , beszereznem, amit nem a témája, hanem a színvonala miatt restellkedek leányzóim kezébe adni. Sebaj, lesz még papírgyűjtés ... L. Gy. Elmaradott Községek Szövetsége Valóban mintaközség lesz Tiszaderzs? Elkészült a programtervezet • Alighanem az országos érdeklődés középpontjába kerül rövidesen a Tisza-menti település. Mint köztudott, a közelmúltban amúgy közigazgatásilag vált le Abádszalóktól Tiszaderzs, és most arra voksolt a község tsz-tagsága, hogy kiveszik a jussukat a közös, Lenin Tsz-ből és ismét „Kossuth zászlaja alá”, azaz hát az egykori Kossuth Tsz-be állnak. Minderről hírt adtunk. Azt azonban még tettük szóvá, mit is várnak az önálló élettől a derzsiek. Legutóbb a község „ideológusával” dr. Herédy Dezső körzeti orvossal, a Haza- zafias Népfront titkárával beszélgettünk, aki már pontokba is foglalta, miként látja az elmaradott községek kibontakozását. Elmondta, hogy pénz nincs a lemaradott települések felzárkóztatására, viszont valamennyi hivatalban van pecsételő, méghozzá nem is kevés. Bélyegezzék hát rá számtalan tiszta lapra azt a hivatalok, hogy „engedélyezem”. És attól kezdve a nép már tudja a dolgát. Ki is dolgozott egy programtervezetet, aZ Elmaradott Községek Szövetsége megalakítására. íme a programtervezet, melyet a Hazafias Népfront, tiszad£rzsi vezetői állítottak össze: Magyarországon az 1970-es évek településfejlesztési politikája hozta létre a közös tanácsú községeket, egyesített termelőszövetkezeteket, központosított iskolákat. Az évek során kiderült, hogy ez az intézkedéssorozat elhibázott volt, következményként a kisközségek sorvadásnak indultak. Az anyaközségek, a befogadó tsz-ek a fejlesztést elhanyagolták, így a hátrányos területekről a lakosság elvándorolt. Ahhoz, hogy ez a folyamat megálljon, a fent nevezett, szövetség megalakítása válik szükségessé. A kibontakozáshoz két út vezet: az egyik az állam jelentős támogatást bocsájtson a hátrányos helyzetű települések felzárkózásához, erre belátható időn belül nem kerül pénz. A másik megoldás: anyagi segítséget nem igényel, mindössze a jelenléginél nagyobb szabadság- jogok biztosítását. A települések önkormányzata a demokrácia szellemében szerveződjön meg. A választott tisztségviselők és a velük társuló szakemberek irányítsák a települést, az ügyintézés legyen bürokráciamentes, gyors, az állampolgári ügyek döntő többségét már első fokon el kell tudni intézni, ehhez viszont megfelelő jogosítványt kell biztosítani a választott tisztségviselőknek. Mivel az elmaradott települések mind az ipar, mind a mezőgazdaság, de a kultúra, kereskedelem, az egészségügy, no meg a környezet- védelem frontján is gyengén állnak, rá vannak szorulva az ügyüket vivő vállalkozókra, akiket mindenképp érdekeltté kell tenni anyagilag a vállalkozásban. Kérik, hogy az adótörvényt olyanképpen módosítsák, hogy a: itt munkát találó vállalkozói legalább 10 évre adómentes séget élvezzenek. Ezt mine a hazai, mind pedig a külföldi vállalkozók igénybe vehessék. A mezőgazdaságbar például jelentősen megnövelte a magánszféra tevékenységi készségét a bevezetet1 adókezdvezmény. A termelési költségek csökkenése aztán lehetővé teszi, hogy a; alapvető élelmiszerek fogyasztói ára mérséklődjön » Tiszaderzsen például a tanács és a tsz-szétválása után 10 százalékkal csökkenni fog a kenyér és a hús ára. Teret kell engedni a szabad kereskedelemnek mind határainkon belül, mind pedig határainkon túl. Például i leendő tiszaderzsi termelő- szövetkezet által előállított termékeket a külföldi vásárló helyben — külkereskedelmi cégek közbeiktatása nélkül a tanács áldásával — egyszerűen, gyorsan és rugalmasan vásárolhassa fel. Hisszük, hogy mindezek megvalósítására képes lesz a szó igazi értelmében önrendelkező kis település. Ezt a szövetséget a Hazafias Népfront keretjében kívánjuk megszervezni, társként szívesen vesszük valamennyi párt, tömegszervezet hathatós támogatását. Dr. Ternovszky Anna Hazafias Népfront titkár Abádszalók Dr. Herédy Dezső Hazafias Népfront titkár Tiszaderzs. Hova menjek? Itt az este. Nem fontos, hogy szombat este, lehetne akár kedd is. Egyforma mind, itt Szolnokon. A lakás ragyog a tisztaságtól, az olvasástól már fáj a szemem, tévém nincs, de ha lenne, akkor sem nézném. Barátaim szerte az országban nyaralnak. Én még dolgozom, a munkám ideköt. Mit csinálhatnék ebben a városban? Ha nappal lenne, esetleg számításba jöhetne a strand, de ott a nagy tömeg, vagy a vízipódósok miatt úszni képtelenség. A szabadstrand messze van, a közlekedés rossz. Este lehetne moziba menni, de a műsoron lévő filmeket már mind láttam. A könyvtár bezárt. A művelődési házban néhány betévedt boldogtalan fiatalon kívül semmit nem találnék. Bebeszélhetném magamnak, hogy étteremben szeretnék vacsorázni. Esetleg reménykedhetnék abban, hogy összeakadok egy ismerőssel. Vagy egyszerűen a séta kedvéért is elindulhatnék. Az örökszürke négyesen ballagnék végig, betérnék a vadonatúj Dréher sörözőbe, ahol persze nem lenne üres asztal. A Tisza partjára kiérve fiatalok fürtjeit látnám a sétány korlátjain. (Nem hasonlíthatók a villanydróton gyülekező fecskékhez, mert azok vidámak és csivitelnek. Itt az értelmes szóváltás ritka. Gyakoribb a röhögő, kibogozhatatlan hang). Fagylaltnyalás. Az étterem és a kerthelyiség drága, különben is zsúfolásig megtelt. Egyetlen lehetőség a szerelem. Ezért mindenki igyekszik'együttjárni. Valakivel. Versenyeznek, hivalkodnak, fortélyokat lesnek el. Unatkoznak. Én is megunnám őket, és tovább mennék. A híd alatt a Póló vagy Fregatt. Fürtök itt is. Káromkodás. Sör és vizeletszag. Tovább. Zagyva: zöld illat, hűvös szél. Hajtűkanyar — Kassai. Füst és akciófilm. Radhost: ételszag, gyomorkorgás — 9 után nincs konyha. Árkád-disco. Nincs busz. Pelikán, 75 forintos beugró. Sztriptíz. A Dréhert kikerülve a jó négyes főútvonalon jönnék haza. De nincs kedvem sétálni. Különben is, 10 óra! Ilyenkor már le lehet feküdni. Boldog vagyok mondta Vidéki Péter, és mesélni kezdett. Hogyan kezdődött a nyár? Egy óvatlan pillanatban előadtam szüleimnek nyári útiterveimet. Meglepetésemre semmiféle ellenállást nem tanúsítottak, később viszont felhívták a figyelmemet arra, hogy az anyagi terhek az én vállamat nyomják. Első lépésem tehát a munkalehetőségek felmérése volt. Tudtam, mire számíthatok, így nem ért meglepetés, amikor nem .találtam munkát, Szerencsémre édesanyám segítségével mégis sikerült elhelyezkednem. Tulajdonképpen mindegy volt hová, növel igen érdeklődő típus vagyok, mindent szeretek kipróbálni: tavaly például egy boltban dolgoztam, elég kemény munka volt, és keveset fizettek. Reggelente tejesládákat kellett hordanom, aztán árazni és figyelni a lopkodókat. Hát ez az amire én nem vagyok képes. Nagy próbatétel volt nekem abban a légkörben dolgozni, viselkedni egyáltalán létezni. A „dolgozó énem” engedelmesen eltüntette a tejről a dátumot, ecetben áztatta a romlott parizert, hogy frissnek látszod jón, miközben gondolatban feljelentéseket írtam a Köjálhoz, és elkiabáltam az embereknek az igazságot. Egyszer azonban jött egy hétvégére vásárló kismama, és féltartós tejet keresett, én meg kihoztam a tejet. Mondanom sem kell, óriási botrány lett belőle, attól kezdve én lettem a fekete bárány, de megérte. Visszatérve a jelenhez, most nyáron a MÁV Pályafenntartó Főnökségén dolgoztam. Feladatom kapálás, a feljárók és hidak gyomlálása, meszelése volt egy hónapon keresztül. Ezt a munkát nem nagyon kedveltem, de a légkör miatt szívesen dolgoztam. Már régóta vonzott a vasutasvilág vagy inkább vonzottak a vasutasok. Az én munkatársaim furcsa emberek, számukra minden egyértelmű, azt mondják, kétféle ember van a világon. Jó és rossz. Aki jó, azt ivócimborájukká teszik, aki -nem, az jobb, ha kerüli őket, középutat nem ismernek. Szinte szertartásszerűen élik meg napjaikat, reggel az eligazítás unalmas áhítata után a szondáztatás rítusa következik. Az önként jelentkezőket nagy becsben tartják a többiek. Délben csendesen, megfontoltan esznek együtt, megosztják az ételt. Egy idő után engem is befogadtak, nem volt nehéz, mivel én szeretek, sőt tudok is alkalmazkodni másokhoz, de csak addig, amíg nem válók főszereplővé, Eleinte úgy gondoltam, nem éri meg itt dolgozni: a munkát sokalltam, a pénzt keveseltem. Végül úgy ítéltem meg, a közösség miatt mégis csak megérte ez az egy hónap. A keresetem egyébként még elég néhány rövidebb utazásra, úgy számolom, egy olcsóbb gitárt is vehetek belőle. Egy részét már koncertekre, fővárosi kiállítások látogatására, s a dzsesszfesztiválra használtam fel. Most a nyár egy csendesebb időszaka következik. ugyanis az OKTV-re készülök. A téma a második világháború lakóhelyemen, őseim szülőfalujáról Jász- kisérről írok. Már két öreggel készítettem riportot, rettentően élveztem. Én egyenként is tudom szeretni az embereket, külön-kü- lön meg együtt is. Talán ez az, ami arra ösztönöz, hogy állandóan keressem a kapcsolatot velük. Már elhatároztam, jövőre mindenképpen dolgozni fogok, persze ismét valahol másutt, Tizennyolc esztendeje hódol szenvedélyének, a kódexírásnak a Kecskeméten lakó Baja Béla. Az ógót betűkkel XII—XIII. századi stílusban írott kódexek iniciáléiban, szövegközi és lapszéli képeiben a Imester több, mint (másfélezer alakot festett meg. Képünkön Baja Béla festőművész, kódexíró a műtermében. JMTI—fotó: Németh György
