Néplap, 1989. július (40. évfolyam, 152-177. szám)
1989-07-03 / 153. szám
4 1989. JULIUS 3. Hiába fordultunk az év elején bárhová — tanácshoz, adóhivatalhoz, egyéb szervekhez — az újszászi önerős -gázfej lesztés adókedvezménye ügyében, elutasító választ kaptunk. A Pénzügyminisztérium állásfoglalására hivatkoztak, mely szerint. akkor lennénk jogosultak az adókedvezményre, ha gáztársulást alakítva vezettettük volna be a gázt. Mindez nem rajtunk múlott, formai hibának tartottuk és igazságtalannak az ezzel kapcsolatos álláspontot. Sérelmünkkel Németh Miklós miniszterelnökhöz fordultunk, és kértük az ügy felülvizsgálatát. Ennek nyomán Budapestről az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal magánszemélyek és egyéni vállalkozók adóosztálya a június 16-án kelt levelében arról tájékoztatott, hogy kedvező központi döntés született — az elmúlt évre is vonatkozó hatállyal. Eszerint „út és közműfejlesztési hozzájárulásnak” minősül az önerős gázbekötésünk. Köszönjük a segítséget, és örömmel vettük tudomásul, hogy az általunk is felvetett problémát, nem csak Űj- szászon, hanem az egész országban megoldották. A lakosság nevében: Bíró Mihályné Ojszász fák mellett — a jászberényi gyakorló iskola úttörői is elhelyezték a szépen faragott emléket, hogy az utókor ne feledje: városunkból indult Utolsó csatájába a nagykinizsi gyermekhős. Faragó László Jászberény Nyíltabbá kell tenni a vadásztársaságokat „Rajtunk nem segítenek” Érdeklődéssel olvastam A vadászat, ahogyan a vadászok látják című, a MAVOSZ Szolnok Megyei Intézőbizottságának cikkét, mely a Néplap május 27-i számában jelent meg. Ehhez í következő véleményt fűzöm. Ha viszatekintünk a múltba, az élet minden területén a politikai irányvonalaknak megfelelően alakították ki a szabályokat. Így volt ez a vadászat területén is. A múltban a vadászat szépségét, élményeit csak a grófok, bárók, a nagyurak élvezhették. A törvények többségét ők alkották, saját földjükön vadásztak. A háború után változott a helyzet, más is vadászhatott, de megvolt rá a törvény, majd 1961-ben újabbat hoztak — az akkori politikai helyzetnek megfelelően, demokratizmus nélkül. Éppen ezért helyesnek tartom, hogy a vadászati törvényünk módosítása most napirendre került. Az életnek itt változnia kell. Lehet, hogy a vadásztársadalom véleményét nem kérték ki, de szinte mindenki tudott róla. Az említett cikkben rosz- szalták, hogy a vadászatból adódó visszaélésekkel, túlkapásokkal a közvéleményt befolyásolták. De kik azok a visszaélők, korruptok, akik miatt szégyenkezni kell? Esetleg kiknek a tudtával tették, s miért csak suttogtak róla? Nyíltan és konkrétan kellett volna az ilyen ügyekről tájékoztatni a közvéleményt, mert mindenkinek joga van tudni ezekről a dolgokról is. A vadgazdálkodási eredményekkel büszkélkedjenek, hiszen van mire, de úgy gondolom, hogy ez nem csak a vadászok érdeme. Ha az a föld, amin a vad él, nem felel meg a fejlődési, szaporodási feltételeknek, fiipm lehet nemzetközi hírű vadállományt létrehozni. S kié a föld? A magyar pa- raisizté, akitől a tulajdonosi jogot elvették (mezőgazda- sági bérmunkást csináltak belőle), vele együtt ® vadtulajdoni jogot is. Szeretné a jogát visszakapni úgy, hogy ne legyen kiszolgáltatva azoknak, akik hasznot húznak a tulajdonából. Hogy maga is képes a vadgazdálkodásra, azt bizonyítja Gemenc és Balatonnagyberek. Lehet nagyüzemi vadgazdálkodás erdő- és mezőgazda- sági üzemek ágazataként is. A mezőgazdasági üzemek képesek világszínvonalú vadállományt tartani a földjeiken. Ezért helyeslem azt az indítványt, hogy a vadászati jogot vissza kell adni a föld- tulajdonosának. Ettől még a vad lehet nemzeti kincs. Nyíltabbá kell tenni a vadásztársaságokat, mert a köztudatban még az él a vadászatról, hogy egy kivételes réteg kizárólagos joga; aki képes a vele járó áldozatvállalásra — időben, erdőben, pénzben — az nem a mezőgazdasági bérmunkás! S az is az igazsághoz tartozik, ihogy van olyan tagjelölt, aki 5 éve vár tagfelvételre, szorgalmasan dolgozik — társadalmi munkában is — az egyik vadásztársaságnál, de hely hiányában mégsem veszik fel. Ugyanakkor a MAVOSZ delegálta tagjelöltet, aki a tagfelvételi közgyűlésen meg sem jelent (nagykövet külföldön), egy másik vadásztársaságnál felvették. Nem kell félteni a húsosfazekat a Jelenlegi vadgazdáknak azoktól, akik kérik az őket megillető jogukat. Képesek a nemzet vagyonával úgy gazdálkodni, mint azt elődeik tették, talán még jobban, ha gazdaként teheik. Érdeke lesz a traktorosnak, kombájnosnak, hogy a fészkelő fácánt ne kaszálja le, és jobban vigyáz a vegysze- rező az őzgidára, nem permetez idegméreggel. Az említett cikk záró mondatával értek egyet: „Meg kell szüntetni minden olyan régi beidegződést, amely nem segíti a vadgazdálkodás fejlődését, de meg keli tartani minden olyan jól bevált gyakorlatot, amely azt elősegíti.” — írta többek között D. J. szolnoki olvasónk. Városunkbál indult a nagykinizsi gyermekhüs Egy, a hazafias nevelést kiválóan szolgáló úttörőrendezvényen vettem részt az elmúlt hetekben. Abban a ki- csíny hegyaljai faluban gyülekeztek a XXII. Országos őrsvezető Találkozó résztvevői ahonnan 140 éve Szabó József elindult, hogy a seregbe álljon. Az előzményekről néhány gondolat: a jászsági hagyományőrző úttörők és a városunkból in- flulp yörössipkás kerékpáros gxpedáíció résatvevői április 4-én együtt sorakoztak fel a tápióbiicskei csata emlékművénél, hogy adózzanak az 1848/49-es ' szabadságharc Nagyki nizsről indult 12 éves gyermekhős emlékének. A bicskei csatában hősi halált hált fiúnak a tömegsír fellett kopjafát állítottak a mai gyerekek. A szülőföldjén kialakított. emlékparkban — a Borsod megyei, az egri és a tápióbicskei kopjaA szolnoki Sashalmi úton tavaly — önerőből — bevezették a gázt, de sajnos a nyugdíjasok nem kaptak semmiféle visszatérítést. Nem tudjuk megérteni, hogy miért csak azokat részesítik kedvezményben, akik adót fizetnek. Mindannyian egyenrangú állampolgárok vagyunk az ilyen és ehhez hasonló összefogásban. Nagyon keserves munkával rakosgattunk össze egy kis pénzt, hogy majd öregségünkre ne kelljen nélkülöznünk, ugyanakkor egymást követik a nem várt kiadások. A gázvezeték-építésnél arról tájékoztattak, hogy 21 —23 ezer forintba kerül, végül 26 ezret kellett befizetni. (Csak tudnánk, mitől lett ennyi?) Az a kérésünk, mivel nem kaptunk visszatérítést számolják el az útépítésbe. Ugyanis most 4V00 forintot kérnek útépítésre. De kérdezem én; honnan vegyük, amikor a kis nyugdíjból éppenhogy megélünk. Egyébként huszonhét éve ígérik az utat... S felvetődött bennünk, hogy nagyon sok mindent felépítenek közpénzből, ami nélkül meg Vehetne lenni, ugyanakkor rajtunk nem segítenek. Nyugdíjas társaim nevében írtam e sorokat: Kiss Sándorné Szolnok őszintén sajnáljuk, hogy olvasóink önerős közműfejlesztési ügyében — hogy nyugdíjuk arányában csökkentett hozzájárulást fizessenek — nem tudunk segíteni. Érezzük viszont, hogy sér- relmük jogorvoslatra vár. Dr. Sárkány Tibortól, az APEH Megyei Igazgatóság osztályvezetőjétől kértünk ezzel kapcsolatban tájékoztatást. Az adótörvény nem valamilyen felmerült költség visszatérítési lehetőségéről rendelkezik, — figyelemmel a szociális helyzetekre — hanem egy adózási kötelezettség csökkentéséről. Tehát ha valakinek nincs adóterhe — például a nyugdíjasok esetében — nem lehet szó adócsökkentésről. Bár az igazság keresése érthető, nincs összefüggésben az adózási és kedvezményezési folyamatokkal. (Talán az adózásból befolyt összegből lehetne finanszírozni, mérsékelni a kisnyugdíjasok közműfejlesztési kiadását. A szerk.) IA tárgyalóteremben Felsőfokon csapott be mindenkit Érdekesek vagyunk mi férfiak, ha valamiért elhagy bennünket életünk párja. Van aki kissé rosszallóan megjegyzi: anyukám, ez hamarabb is eszedbe juthatott volna, mások kötelet és megbízható eperfát keresnek, de olyan is akad, aki napokig a kocsma pultját támasztja, mondván, most már szabad a gurgulázás. A bíróság kérdésére, hogy miért vágott át ismerőst, ismeretlent a 61 éves tiszaföld,vári Kolonics Antal a fentiekből eltérően azt felelte: „az egészet — mármint a szélhámosság sorozatot — egy nő miatt csináltam, aki nem tudta, hogy milyen széles a járda és félrelépett”. Tetszenek érteni, ugye? Ott is bólogattak, és mi is ezt tesszük a már-már irodalmi szintű költői képért, ámbár az állítás annyi szépséghibával rendelkezik, hogy hősünk a hazudozás széles skáláját korántsem mostani szerelmi bánatában, hanem jóval korábban kezdte, így a hetvenes-nyolcvanas években csalás miatt ült már nem is egyszer, legutóbb például négy teljes évet, sőt a szigorított őrizetből is feltételesen szabadult, ami újabb széljhámosságsoroz^ta ismeretében nem kimondottan jó pont. Becsapott embereket Salgótarjánban, de Baján is próbálkozott. Ott például pénzzavarán úgy igyekezett segíteni, hogy telefonon felhívta az egyik presszó vezetőjét, és a városi tanács munkatársaként mutatkozott be. Azt is tudta, a helyi népi ellenőrzés vizsgálta az egységet, és bizonyos szabálytalanságokat észlelt. Javasolta, hogy az egészet el lehet simítani potom négyezerért. A főnök látszólag beleegyezett a telefonos játékba, de időközben értesítette a rendőrséget, akik az összeg átvételekor tettenér- ték a fantáziadús 61 éves urat. A kudarc ellenére nem adta. fel. Mivel dolgozni nem szeretett, de a pénzre szüksége volt, újabb meséket talált ki. így Tiszaföldváron, az egyik ismerősétől kétezer forintot kért kölcsön televízióvásárlásra. Mondanunk sem kell, mi lett a pénzzel. Azután az ottani plébános következett. Bekopogtatott hozzá intelligensen elbeszélgettek, majd távozott. Néhány perc múlva lélekszakadva rohant vissza: „Amíg benn diskuráltunk ellopták a gépkocsimat”. (Az utóbbi nehéz lett .. na, mivel efféle járművel nem rendelkezett). A jószívű plébános saját kocsijával fuvarozta Szolnokra, mivel Kolonics — immel- ámmal — de a rendőrségen is feljelentést tett. Ráadásul az állomásra is kivitette, és adott neki útiköltségre 1500 forintot. Ügy tűnik a parókiákat felettébb kedvelte, mert a bácsalmási plébánostól hasonló kitalációval — úgymond ellopták a kocsiját — ötszáz forintot, a veszprémitől pedig háromszázat zsebelt be. A teljességhez hozzátartozik, hogy adódott több parókia is, ahonnan pénzt kapott, sőt a legtöbb helyen azt is hozzátették: ne nekik adja meg, hanem tegye Szent Antal perselyébe. Mit mondjak? Nem látott ezekből persely egyetlen petákot sem. Az ötletei közül még egy: Bátaszéken például egy ottani áfész-elnök nevében telefonon kért az egyik italbolt vezetőjétől, az ismerősének — akinek szintén meg- lovasították a kocsiját — 4 ezer 600 forintot. Kész véletlen, hogy az ismerős természetesen ő volt, meg is kapta átmenetileg a pénzt, amelyet azóta sem iparkodott visszaadni. A símulékony modorú, határozott fellépésű szélhámos ügyét elsőfokon a Szolnoki Városi Bíróság dr. Szent- györgyi Ildikó tanácsa tárgyalta. Itt Kolonics Józsefet egy rendbeli csalás bűntette, és négy rendbeli vétsége, illetve a hatóság félrevezetése miatt mint többszörös visszaesőt 1 év 6 hónapi börtönre ítélték. A rácsos élet ennél hosszabb lesz, hiszen korábbi szigorított őrizetének feltételesen elengedett esztendeit is le kell ülnie. A ibüntetéséből feltételes szabadságra nem bocsátható. Az ítélet nem jogerős. D. Sz. M. busz a rendőrségnél a főtérhez, s vutána menne ki az új megállóba? Azt hallottam a piacon, ha felújítják a régi hidat, akkor ismét keresztülmegy a városon a busz. De hiszen a hídhoz még hozzá sem, fogtak! Szeretnénk, ha visszaállítanák a régi menetirányt, ami megváltás lenne az idős embereknek. Id. Mátyus Jánosné Cserkeszőlő Ha nincs türelme az emberekhez, menjen birkapásztornak Egerből utaztam május 22- én a Szolnok—Jászberény útvonalon közlekedő autóbusszal, 13.30-kor. Nem tudtam, hogy érinti-e Füzesabonyt — oda szerettem volna menni —, megkérdeztem a vezetőtől, de helyette az utasok válaszoltak. A buszvezető pedig rámf örmedt, hogy ne tolakodjak, mert lekü-ld a buszról, vagy ő menjen le!? S még hozzátette: pénzzel bánik, nem tud felvilágosítást adni. Direkt az utánam lévőiknek adott jegyet, később nyúlt a nyugdíjasjegyemért. Ezek után ne vegyék rossz néven, hogy leszálláskor megköszöntem az „udvariasságát”, s ajánlottam, változtasson munkahelyet. Ha nincs türelme az utasokhoz, menjen el birkapásztornak. Legalább az idős emberekkel szemben legyenek udvariasabbak a buszvezetők. Gondos Istvánná Tiszabura Összeállította; psankg Miklósiig Köszönet a miniszterelnöknek Ebtenyésztők alakuló ülése tenyésztés irányítása, a kiképzés megszervezése, a kiállításokra, tenyészszemlére és munkavizsgára való felkészítés. Szervezetünk várja a belépni szándékozókat. Megyeri István a MEOE kisújszállási szervezet elnöke A Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének kisújszállási szervezete június 15-én tartotta alakuló ülését, s egyben megválasztották a vezetőséget. (Elnök Megyeri István, titkár Nagy György.) A szervezet a helyi és a környékbeli kutyatenyésztőket, illetve kutyakedvelőket fogja össze, Főbb feladata; a Utazási gondok godalmáról — hogy mi lesz vélem és gyerekemmel a közelgő éjszakában, s a többi utasnak, okik ugyanígy jártak, mert hittünk a hangosbemondónak ? Ha a Besenyszögről 16.10- kor induló autóbuszt 10 perccel korábbra tennék, elérnénk a 16.40-es személyvonatot s nem kellene a 14.40-es busszal indulni Szolnokra, a vasútállomáson tölteni hosszú lidőt. Jó lenne, ha az autóbuszjáratot a vonathoz igazítanák. Tóth Julianna tanárnő Besenyszög Nem a könnyebbségünket keresik Kunszentmártonba Cserke_ szőlő felől érkező autóbuszok múlt hónap óta kikerülik a központot. A rendőrségnél nem a főtér felé fordulnak, hanem az új megállóhoz. Nem tudjuk, kinek a fejében született meg ez a rettenetes változtatás. Az biztos, hogy nem cipekedik úgy, ahogyan mi, idős emberek, akik kosarakkal kezünkben hordjuk a háztáji gyümölcsöt a piacra, mert kénytelenek vagyunk kiegészíteni a kis nyugdíjunkat. Nemrég olvastam a Képes Újságban, hogy sok rendezni való van még a kunszenti városban. Bizony sok mindent rendezhetnének okosabban, mert úgy érezzük, nem a könnyebbségünket keresik. Most ugye nem értjük, hogy miért nem kanyarodik be a Változott a menetrend Június 16-án pénteken, 10 éves kisfiámmal Besenyszögről elindultunk Abád szálúkra, az ott ilakó szüléimhez. A 16.10-es busszal utaztunk Szolnokra (2 éve ezzel járunk), és a 16.40-es, Nyugatiból érkező személyvonatot csak elmenni láttuk. (Általában ákkor értük el, ha késett.) Így most is a 17.17- es záhonyi gyorsra vettünk jegyet, ami mindig megállt Kisújszálláson. A hangosbemondó most is bemondta, hogy e helyen és Karcagon sitb. megáll, s ezt kétszer megismételte. Legnagyobb megdöbbenésünkre sem Kisújszálláson, sem Karcagon nem állt meg, így Püspökladányig kellett utaznunk. Velünk együtt sokan esték kétségbe, hiszen este negyed hétre értünk Ladányba, ahonnan legközelebb 20.30 órakor indult vissza vonat. Alkalmi utastársammal taxival mentünk Kisújszállásra — 600 forintért. Hogy mi lett a többi ideges, tomboló utassal, akikkel szinte tele volt a ladányi váróterem, nem tudom? Mi autóstoppal jutottunk végű] tovább, és köszönet annak az autó- buszvezetőnek, aki Kisújról elvitt Kenderesig, annak a piros Moszkvicsos férfinak aki innen Kunhegyesig, és annak a zöld Skodás fiatal párnak, akik Abádszalókra. Ezúton szeretném megkérdezni a MÁV illetékeseit, ki téríti meg a 300 forintos taxiköltségemet, a fölöslegesen megvett vonatjegyet, az óráikig tartó idegességet, — nem beszélve a szüleim ag-
