Néplap, 1989. július (40. évfolyam, 152-177. szám)
1989-07-14 / 163. szám
1989. JULIUS 14 5 ±Mpiap R távozás és a maradás okai Avagy hogyan látják mindezt a pult mögül a fiatalok? Néhány hete egyik írásunkban azzal foglalkoztunk, hogy a végzős kereskedelmi szakközépiskolásoknak csak a töredéke lesz hű a pályához, mivel a többség rögtön máshol helyezkedik el. Né- hányan azért maradnak, érdekes lehet tehát a kérdés, vajon hogyan látják helyzetüket a pult mögött álló fiatal kereskedők? Lukács Erika két éve végzett, és jelenleg Szolnokon, a Hatvanasban pénztáros. Az üzlet a Csemege Vállalat hálózatához tartozik, és erre a cégre jellemző, hogy dolgozói keresete jóval meghaladja a megyei átlagot. Erika havi fizetése már 6400 körüli ami ebben a szakmában 19 évesen nem kimondottan rossz átlag. — Korán, fél 5-kor csörög a vekker, mert Rékasról járok be. Ha délelőttös va- vagyok, fél négyre, ha dél- utános, fél kilencre érek haza. — Megéri? — Ha a fizetésemet nézem, igen, meg a kollektíva la, tripla havi kereset nagy csáberő. Ámbár itt 4 ezer forint a havi kezdőfizetés, ■mégis úgy tűnik: kevés fiatalt vonz tartósan az áruház. Íme néhány adat: a tavalyi tizenkét frissen végzettből nyolc maradt; a tavalyelőtti hétből pedig csak négy. Általános tapasztalat: a szakközépiskolás érettségizettek nem jönnek, a fiúk pedig hovatovább fehér hollónak számítanak. Pedig pontosan hozzájuk igyekeztünk a Skála Áruház műszaki osztályára. Itt azonban már csak az egyik középvezető, Molnár János fogad, aki szintén fiatal még, harminc körüli. — Két rutinos, férfi szakemberünk éppen tegnap dolgozott utoljára. Itt hagyták a céget, és a jóval több keresetért magánvállalkozásba kezdtek. — ön mint középvezető, mennyit visz haza? — Noha egy évtizede itt vágyók, sőt naponta Mezőtöbb, a henteseknél pedig 4100—4200. Találóan fogalmazva jelenleg kis hazánkban az adott értékek körüli a havi létminimum. Hogy ez mire elég, arra Bálint Zsu„Ifjúság—2000” Bízunk a jövőben?! Nehéz ma fiatalnak lenni. A lakáshoz jutás, családalapítás, a gyermeknevelés egyre nehezedő körülményei között indokolt lenne az érdekképviselet növelése. Sajnos azonban ez is fordított arányban van a szükséglettel. Megyénkben 94316 15—30 éves fiatal van, ebből a SZISZSZ-nek (Szolnok megyei Szocialista Ifjúsági Szervezetek Szövetsége) 13 HÚSZON INNEN —TÍZEN TÚL zsa válaszol, aki érettségije utam került ide. Lukács Erika. György Márta, Molnár János, Bálint Zsuzsa is jó. Igaz, amikor két éve idekerültem, velem együtt az osztályunkból heten kezdtük. Mára egyedül maradtam. — Mi lehet ennek az oka? — Nem könnyű szakma ez, hiszen az élelmiszereseknek mindent keli csinálni. Sok a oipekedés, unatkozni másodpercekre sem lehet. Mindezek ellenére elő-elő- fordul, hogy letolják az embert. Hogy miért? Ha például nem jóil rakja ki az árut, valamit kifelejt belőle, de az se jó, ha siet vele. Ezzel azt akarom mondani, hogy mivel mindig kirakatban van az illető, nem nehéz hibázni. Az elmondottak ellenére maradok, mert . egyre több az állandó vevőnk, ami valami olyasmit mutat: szívesen vásárolnak nálunk. Népiesen szólva néhány házzal odébb a Centrumban helyezkedett el György Márta, aki tavaly végzett. A havi keresete eddig 3800—4000 körül alakult. Hogy a közelmúlt béremelése mennyire érinti, ezt még nem tudja. Azt viszont igen, hogy ezért az összegér^ ő nem napi 8—9 órát tölt távol a lakásától. — Általában tizennégyet vagyok úton, illetve dolgozom naponta. Ugyanis örményesről járok be: hatkor kelek és fél nyolcra már Szolimáikra érfceziem. Kilencig ráérek, mivel akikor nyitunk, és hiába zárunk este hatkor, én csak fél kilencre érek haza. — Meddig lehet ezt bírni? — Noha szép a múnkám, hiszen az ajándékosztályra tettek, addig amíg férjhez nem megyek. Mert ha gyerekem lesz, ez a napi 14—15 óra távoliét elképzelhetetlen. Ami q. cemtrumosok átlag- keresetét illeti, ez háromnégyéves gyakorlattal ötezer körüli. Így aztán itt is alapos a fluktuáció, hiszen tavaly a 155 eladóból negyvennyolcán mentek el, és negyvenegy új belépő érkezett. Sajnos, zömmel olyanok távoztak, akikre 'nagy szükség lett volna itt is, dehát a duptúrról vonatozak be, bruttóban havi 8600-at. — Ez nem sok. Nem próbált váltani? — Akadt volna más hely is, de havi néhány száz plusszért nem lettem hűtlen a céghez. — Évek óta tanítja a fiatalokat: hogyan látja a pult mögött állókat? — Szerintem a távozásuknak több oka lehet. Az egyik, jönnek a pályára olyanok is, akik kényszerből kötöttek itt ki, mert máshová nem vették fel őket. Azután néhány tizenévesben a munkakedv sem buzog. Nem beszélve arról, hogy náluk is rengeteg a bejáró, ami olykor valamelyik félnek szintén válóok. Mindezekkel ellentétben a jövés-menés fő okát én mégis másban, a jelenlegi kereseti lehetőségekben látom. Bizonyára így igaz, hiszen i'tit például a kezdők bére a műszaki osztályon havi 3500 forint, az éleim iszerrészle - gén ennél két-háromszázzal — Nem sokra, noha én már 4300-at kapok, de ha veszek egy jobb cipőt, fogyókúrázhatnék abban a hónapban, ha nem segítenének otthon — Látom szereti a szakmáját. — Szeretem, sőt nincs nekem semmi bajom az emberékkel, meg a vezetőkkel sem. Németet tanulok, és ha jövőre sikerül a középfokú nyelvvizsgám, azt, hiszem én is tisztelettel búcsúzom. Olyan helyre ákarok menni, ahol ennek hasznát vehetem. Mert a kevés fizetés ellenére is gyönyörű és nehéz szakma ez egyszerre. Gyönyörű- nehéz az emberekkel bSnni és kimondottan kemény, hogy a napot a pult mögött végig kell állni, topogni. Igen pihenni aligha lehet ma egy valamire váló boltosnak És hogy mennyire égető gondolhat feszegettek ezek a tizen- és huszonéves eladók, mi sem bizonyítja jobban, hogy a megye tizenkétezer kereskedőjének 30 százaléka évente máshová megy. Miért? Mert osztott a nyitva tartás, otthon kicsi gyerekek vannak, sok a ci- pekedés, de ami a legfontosabb: az átlagbér a megyében tavaly is csak 5800 forint volt. Ez pedig azt bizonyítja, hogy a fizetések tol- dozgatása-foldozgatása helyett ' végre, tisztességes megélhetést, havi keresetet kellene biztosítani a kereskedelem élvonalában, azaz a pulit mögött állóiknak. És akkor bizonyára nagyabb igyekezetét is lehetne követelni tőlük a valamit valamiért alapon. A látott cégek mentségére váljék, hogy ez már túllép hatáskörükön. Ügy is fogalmazhatnék, nem helyi, hanem ágazati, országos teendő. Mégpedig nagyon sürgető, mert a fiatalok és az idősebbek pult mögötti sűrű cseréjét végső soron mi, a vásárlók is megérezzük. D. Szabó Miklós alapszervezetben kb 10 000, a DEMISZ Városi Tagszervezetének közel 5000 tagja van. Potenciálisan számításba jöhet még az SZMT Ifjúsági Tagozatának (42557 fő) érdekképviselete, valamint az MDF Szolnok Megyei Ifjúsági Munkacsoportja és a karcagi FIDESZ-csoport. De ki képviseli a fennmaradó közel 50°/0-ot? Ezek figyelembevételével még inkább bátor és tekintélyt parancsoló a MISZOT- nak (Magyar Ifjúsági Szervezetek Országos Tanácsa) az a próbálkozása, mely szerint június 30— július 2-ig „Ifjúság—2000” konferenciái hívott össze, ahol elsősorban az ifjúság jövőjével foglalkoztak az ifjúsági szervezetek képviselői, az ifjúság-kutatók, az államvezetők. Az odafigyelésben nem volt hiány, hiszen a megnyitó előadást Pozsgay Imre tartotta, aki teljesen egyetértett azzal, hogy maradék elvre nem lehet az ifjúság- politikát alapozni. A társadalompolitika szerves részeként kell' kidolgozni a megjelenő ifjúságpolitkai elképzeléseket, mely társadalmi modellváltás nélkül nem kivitelezhető. Ezt követően Gazsó Ferenc szociológus összefoglalta az ifjúsággal kapcsolatos kutatásainak eredményeit. Szerinte a munkaerő újratermelésének feltételei veszélyben vannak, mivel ma átlagosan egy család csak 1,9 gyereket mer vállalni, és ez a szám várhatóan még tovább csökken. Minden reálisan gondolkodó embernek tisztában keil lenni azzal. — mondotta — hogy a tandíj, az önköltséges gyermekélelmezés bevezetése nem a reformfolyamatokat példázza, hanem a hozzá nem értést tükrözi. Ezután következtek a szekcióvezetők bemutatkozásai, témaajánlatai, majd az esti órákban a „Fórum az ifjúságért” címmel a pártok, közösségek, fórumok, stb. mondhatták el a véleményüket. A szombat a szskció- ü lések kél telt el. Az „önálló intézkedés társadalmi feltételei” téma a DEMISZ gondozásában került napirendre. a fontossapa ellenére feltűnően kevés érdeklődés kísérte. A legnagyobb népszerűségnek az oktatáspolitikai szekció örvendett, melyet a FIDESZ képviselői vezettek. Itt egy pillanatig azonban Stumf Istvánt, a MISZOT elnökét kell idéznem, aki azt a véleményét fejtette ki, hogy figyelemre méltó a FIDESZ azon magatartása, hogy a MISZOT-on kívüli szervezetként is elvállalta a szekcióvezetést, ez az együttműködési készség legkézzelfoghatóbb példája. A SZOT gondozásában a munka világáról, a Katolikus Ifjúsági Mozgalom közreműködésével a leszakadó csoportokról, marginalitósról beszélgethettek, vitatkozhattak a csoportok. Délután nagy érdeklődéssel vártuk Németh Miklós miniszterelnökkel való beszélgetést, melynek fő témája a készülő ifjúságpolitikai kormányprogram rendező elve volt. A párbeszédet Kéri László szociológus vezette. A miniszterelnök tisztában van azzal, hogy a társadalmi feszültségek jóval a tűréshatá- ’ron túl vannak, mely főleg az ifjúságnál mutatható ki. A „szociális bombát” csak a modellváltás békés átmenete tudná hatástalanítani, mely azonban csak a fiatalok segítségével és aktív közreműködésével képzelhető el — hangsúlyozta. Vélemények és kérdések hada áramlott ezek után Németh Miklóshoz. Az Országos Cigány Tarács képviselőitől kezdve a Magyar Esperanto Szövetségig mindenki kihasználta a lehetőséget, hogy személyesen a miniszterelnöknek tolmácsolja közösségének problémáit. A három nap tapasztalatai azt mutatják, hogy a kormány nemcsak az ifjúságpolitika előkészítésénél, hanem kidolgozásánál is számít a fiatalok véleményére, kritikájára. Remélem tudunk élni a felkínált lehetőséggel: Zakár Zoltánná Szolnok Városi Tanács ifjúsági és sportosztálya A szódligeti táborban Délelőtt munka délután linómetszés Középiskolás' diákok érkeznek a kempingbe. Gondterhelten szedegetik össze az éjszakai szállásra valót. Holnap még lesz miből reggelizni, aztán indulás haza. Felverik sátraikat a bozótos Duna-p>arton, bejárják az elvadult parkot. Szívesen eldolgozgatnának vele délelőttönként, ha maradhatnának a sátraikkal, kapnának enni. Középpontban a kismesterségok Szőnek, gyékényeznek a várkonyi alkotóházban A Szolnoki Kodály Zoltán Ének—Zene Tagozatos Általános Iskola a város úttörőelnökséggel közösen július 12—22. között a tisza- várkonyi Népművészeti Alkotóházban népművészeti tábort szervezett. Ennek munkájában olyan gyermekek vesznek részt, akik érdeklődnek a népművészeti alkotások és azok készítése iránt, és a nyár folyamán mélyebb és sokrétűbb ismereteket akarnak szerezni. A honismeret fontos eleme, hogy a lakóhely és annak közvetlen környezetében lévő kismesterek tevékenységéről is képük legyen a tanulóknak. Azok a munkafogások, amelyeket ezek a mesterek végeztek, elsajátíthatók a gyerekek által. A hagyományok éltetése miatt lényeges az is, hogy ezek az ismeretek átszármazzanak. A népi játékok készítése ugyanezt a célt szolgálja. A táborozó gyermekek megismerkednek a szövés, gyékényezés, nemezelés, fafaragás, vesszőfonás rejtelmeivel, a népi kerámia tárgyak készítésével. A munkához el sem képzelhető jobb környezet, mint a tiszavár- konyi alkotóház, amelynek hangulata, felszereltsége, kialakítása igen jó körülményeket biztosít, elfogadható anyagi feltételekkel. Még mézesbáb sütésre is nyílik lehetőség. Vendégül látják a jászkiséri Csete Balázs népi gyermekjáték-kör tagjait is. Természetesen nemcsak munkából áll a tábori élet. Kirándulásra mennek Kecskemétre. Tiszakürtre, a kerekdombi strandra a gyerekek. Lesznek sportvetélkedők, közös játékok, néptánc, dalolás is, Az igazgató is gondterhelten nézegeti a területet. Jó lenne kapni valakit, aki a szállás (van elég üres faház), étkezés fejében rendbe tenné a salakpályákat, összeszedné az uszadékfát, kapálna, füvesítene. Csak egy szervező kellene, aki összehozná a feleket, garantálná a diákoknak a kellemes két hetet, a kempingnek a jó munkát. Erre a feladatra vállalkozott a SZISZSZ. A sződligeti Liget Klub adott helyet a szakosított építőtábornak. összegyűlt húsz középiskolás diák, hogy a délelőtti munkával megkeresse ellátása költségeit, délután pedig rajzoljon, linót metsszen. Miben különbözött ez a tábor a szokásos építőtáboroktól? A kis létszám miatt jóval több figyelem juthatott a résztvevőkre. Nem volt infrastrukturális kiadás. A táborban készült munkákból vándorkiállítás állítható össze* amely reklámozhatja a munkáltatót. Alapja lehet egy olyan szakturizmusnak, amely iránt — gondoljunk csak a zebe- gényi képzőművész tábor látogatottságára, igen nagy az érdeklődés. Ügy tűnik, mindenki megtalálta a számítását. A diákok dolgozgattak délelőttönként, aztán ebéd után ötig-hatig képzőművészkedtek. Elkészítették első vagy sokadik linómetszetüket. Hat óra után aztán közös sportjátékok jöttek, méta, szelíd rögbi, röplabda, fiú-lány foci, lovaglás a közeli lovasiskolában. A szaunát is kipróbálhatták, az utolsó napokiban pedig találkozhattak metszeteik közönségével is. Kirakták a helyi boltok elé Sződligetet ábrázoló nyomataikat, de Szentendre főterén is árultak a múzeumnéző napon. Azt hiszem, olyan formát találtak a szervezők, amelyet minél több helyen lenne érdeme^ követni. Szávai István mmjKOR UNLlflXOtl 1. Tüzes éjszakák (Viki és a Flört), 2. Esik, esik (Neo- ton Familia), 3. Maradj meg nekem (Anita), 4. Drakula táncol (Első Emelet), 5. Horgász a pácban (Dolly Roll), 6. Induljon a banzáj (Bonanza Banzáj), 7. Igen (Step), 8. Tombolhat a szél (Lord), 9. Júlia nem akar a földön járni (Lilla+Kiki), 10. Széles, tágas a tér (Bikini). Ezt a slágerlistát Szász Gabriella küldte be Jász- kisérről — a hanglemezutalványt neki küldjük el. A nyertes azt kérte — ő tudja miért —, hogy lakcímét ne közöljük. Kérését nemigen értjük, de természetesen tiszteletben tartjuk. Levelében szóvá tette, hogy a „Tinitükör” felirat tükröz- tetése nem jó. Mit mondjunk? Igaza van, Még egyszer a kereskedőkről
