Néplap, 1989. július (40. évfolyam, 152-177. szám)
1989-07-14 / 163. szám
Néplap 1989. JULIUS 14. Új tantermek a Tiszapartiban A föld alól teremtették elő A demográfiai hullám elérte a középiskolákat. Súlyos tanterem gondokkal küszködnek, melyek megoldása nyári feladat azért, hogy a tanteremépítés ne zavarja a tanulást. A bővítéseknek legtöbbször egyetlen akadálya van: az anyagi fedezet hiánya. A Tiszaparti Gimnázium az új helyiségeket szó szerint a föld alól teremtették elő. Az iskolavezetés tudott róla, hogy 30 évvel ezelőtt, mikor az iskola épült, a tornaterem alá, az alagsor szintjén, speciális tartóoszlopokat építettek, majd az oszlopok közötti területet földdel feltöltötték és befalazták. Most a szükség előhívta a föld alól ezt a 200 négyzetméteres pincehelyiséget. Miután a statikusok megvizsgálták az épületet kiderült, hogy a visszatöltött földnek nincs tartó funkciója, megkezdődhet az eltávolítása. Először ez megoldhatatlan problémának tűnt, mert a betemetett pincéhez a szűk környezeti viszonyok miatt gépekkel nem lehetett hozzáférni. A technika századában ez bizony komoly gondot jelentett, de az emberi leleményesség itt is győzött. Kézzel termelték ki a sok köbméter földet, majd ugyanúgy rakták fel a teherautókra. Tizenkét ember 2 heti munkájába került ez. A betonozás, víz- és gázvezetékek szerelése ezután már egyszerűen ment; korszerű technikával. A feltárt pince a tornateremből jól megközelíthető, ezért öltözőket, zuhanyzókat alakítanak ki itt. Az ezáltal szabaddá váló régi öltözőket pedig a kiscsoportos nyelvoktatás és a számítás- teohnika céljaira rendezik be. Ez a megoldás is 2,5 millió forintba kerül, mégis sokkal olcsóbb és egyszerűbb az út a célhoz, mintha emeletráépítéssel oldották volna meg a tanteremhiány kérdését. A Tiszaparti Gimnázium jó példája annak, hogyan kell élni a birtokunkban levő lehetőségekkel, és annak, hogy ha ezt megragadjuk, igazán időt, pénzt, fáradtságot takarítunk meg, ami a mai gazdasági helyzetben a szó valódi értelmében létkérdés. — K. Sz. — Nyilatkozik a KÖJÁL osztályvezető főorvosa A zaj károsabb, mint a levegőszennyezés A megyeszékhelyen hat helyen „dolgozik” mérőműszer Szolnokon — mint oly sok, tranzitforgalmat elviselni kénytelen városban — minden bizonnyal van „öngyilkosok” padja. Ez — ellentétben a szerelmesek padjával — nem kellemes, nyugodt parkban van, hanem a 4-es főút mellett, ahová ha saját jószántából kiülne az ember, „pillanatok” alatt megfulladna a közlekedés bűzétől. Milyen adatok vannak arra, hogy mennyi légszennyező anyagot szívnak be a város lakosai, különösen a forgalmas főút mellett élők? A választ Kádár György főorvostól, a Szolnok Megyei KÖJÁL osztályvezetőjétől kapjuk. — A városban 1974 óta mérik a légszennyezést akkor még hazai szempontok szerint. A WHO szerinti megfigyelési módra csak 1978-ban tértünk át, amely a lakosság elosztását veszi alapul. Ez a -rendszer 3, 6, 12, 24 megfigyelési pontot ír elő, attól függően, hogy a településen hányán laknak. Ezek alapján a megyében lévő településeken hárompontos megfigyelési helyek vannak, míg Szolnokon hat helyen van műszerünk: a Kossuth téren, a Mátyás király úton, a tüdőkórháznál a KÖJÁL-nál, Szandaszőlős középső részén és a Vegyiművek lakótelepén. Ezeken a megfigyelő pontokon folyamatos a mérés, és az adatokat hetente hozzuk be értékelésre — kivéve a harminc naponként végzett pormérést — ,. amelyet körülbelül két hónap alatt tudunk értékelni. A mérések azt mutatják, hogy a közel 310 — határértékkel szabályozott szennyezőanyag közül a nit- rogénoxid, a kéndioxid, á szálló korom és az ülepedő por a legmeghatározóbb. Az első anyag a közlekedés, az ipari kibocsátás és gázfűtés hatása, a második szinte minden égéstermékben — kivéve a földgázét — megtalálható, a harmadik eredete egyértelmű, míg a por döntően a szántóföldekről származik, amelynek intenzív megjelenését í'ő'.eg tavasszál és nyár végén érzékeljük Nézzük, mit mutatnak a mérési eredmények? Bármennyire is meglepően hangzik, Szolnok egy gyen- gén-közepesen légszennyezett város. Miért? Több okból. Az egyik, hogy több helyre, tehát egyenletesen oszlanak el a mérési pontok, és a rendszer a város egész hélyzetét tükrözi, míg a lakosság a helyenkénti és időnkénti súlyosabb helyzetekből ítél. A másik az, hogy a város, annak ellenére, hogy a forgalom igen koncentrált, jól „átszellőzött”, amely a kedvező szerkezeti elrendezésből adódik. A sok burkolt felület is — ebből a szempontból — hasznos, mert az mindig melegebb, mint a légtér, így felszálló légáramlat alakul ki, amely a levegőben lévő szennyeződéseket magával ragadja. A városban — emlékezetem szerint — csak kétszer volt kritikus a helyzet, amikor egy úgynevezett inverziós réteg leszorította a felfelé áramló levegőt: az egyik még évtizedekkel ezelőtt volt, míg a másik most januárban. Megjegyzem, Szolnokot azonban a szennyeződésnél még a zaj is jobban nyomasztja, és ez lényegesen nagyobb probléma, mint a levegő minősége. — Kérem, beszéljen a konkrét mérési adatokról! — Az említett anyagok közül a porban jelenlévő ólom a legjelentősebb szeny- nyező anyag. Ezt az a mérés is mutatja, amelyet az Országos Közegészségügyi Intézettel közösen két éve végeztünk el. Három gyerek- csoportot vizsgáltunk: kettő a 4-es út közelében lakott, míg egy annál távolabb élt. Az előző csoport vérében 21. mikrogramm/liter volt a mért ólammennyiség, míg az utóbbiban 17. Ez nem nagy különbség, s azt mutatja, hogy a város jelentős forgalomtól nem annyira érintett részén is magas az ólom felvételének a lehetősége. Ez egyértelműen a hordozó- anyagnak, a pornak a rovására írható. A nemzetközi ajánlott érték egyébként csak 12 mikrogramm/liter. A részletes adatok: kéndioxid, a nitrogénoxid és a korom telítettsége a határértéknek 70—85 százaléka, az ülepedő por meny- nyisége 95—110 százalék, az ólom, a kadmium 90 százalék körül ingadozik, míg a fluorid mennyisége 50—60 százalék a határértékhez képest. — Mivel lehet a por hatását ellensúlyozni? — Például a burkolt közterületek rendszeres locsolásával, portalanításával, mert azzal a szennyeződést is eltávolítjuk, mint ahogyan Budapesten, a nevezetes Mártírok útján is teszik ezt. Egyébként Szolnokon a levegő tisztasága csak majd a 4-es út elvezetésével oldódik meg, és ennek megépítésével lesz „érezhető” a változás a városban. * Tóth András Szeretetbol várat Elesett gyermekek otthonában, a Vosztokon A devalválódó emberi értékeink közül én a szeretet inflációját fájlalom a legjobban. Jó lenne megérni azt a kort, amikor az emberi kapcsolatok tőzsdéjén végre valós árfolyamon jegyzik a szívjóságot, türelmet, a megértést és az odaadást. Megérni, hogy nem lesz csodabogár az, aki önmagát osztja széjjel öt kontinensen, és gyanús az, aki ellenszolgáltatás nélkül juttat kenyérhez rászorulókat. Ügy tűnik ebben a pillanatban, ettől messze vagyunk. De azért jó, hogy vannak olyan intézmények, melyek a szeretet nélkül bezárhatnák kapuikat. A napokban Szolnokon, a Voszto- kon jártam, a városi tanács napközi otthonában, ahol közepesen súlyos értelmi fogyatékosok találnak a szó legnemesebb értelmében otthonra. Vörösné, Békéssy Klárának, az intézmény vezetőjének sokadik invitálására szántuk el végre magunkat, hogy megnézzük, mivel töltik napjaikat azok, akiknek szellemét beárnyékolta a balsors és életük ettől a körülménytől sajnálatos torzó maradt. Vagy talán mégsem? Mikor eljöttem a kellemes környezetből, ebben mór nem voltam olyan biztos. A napközi 1985-ben felnőtt csoporttal indult: foglalkoztató-, kisegítő iskolákból kiszóró- dottak kerültek ide, — olyanok, akik a család számára nem kis tehertételt jelentettek. Az otthon lakói reggel háromnegyed 7-től délután háromnegyed 5-ig találnak maguknak itt társat, olyan környezetet, ahol úgy érzi mindenki, ő van a középpontban, érte és vele történik minden. A közösségi életet a napközisek talán egészséges társaiknál is jobban igénylik. A szeretetért szinte bármilyen árat képesek megadni: amint Klárika elmondta, bárkit képesek levenni rajongó szeretetükkel a lábáról. Korábban az idősek klubja mellett volt az otthonuk, a nyugdíjas klubtagok felháborodva tiltakoztak a szomszédság ellen. Aztán amikor a napközi elkerült onnan jelenlegi helyére — az öregek sírva búcsúztak a gyerekektől, annyira -megszerették őket. De a napközi szomszédságában lévő „normál” bölcsődéi is mindössze egy keresztbe fektetett pad választja el a napközitől, így az érintkezés az egészséges apróságokkal állandó. És talán ez a kulcsa a sérültek beilleszkedésének társadalmunkba. Mert azok, akikkel közösen játszanak, nem látnak majd csodabogarat a buszon vagy az utcán egy mozgássérült vagy fogyatékos embertársban. Nekik pedig erre van a legnagyobb szükségük. No persze az intézmény is megtesz a rehabilitációjukért, vagy legalábbis a szin- tentartásukért mindent. Az ambuláns kezelésben két volt Pető-intézeti konduktor műEgyelőre járógéppel, de reméljük, megy majd annél- kül is Fotó: Nagy Zsolt ködik közre, mondhatni kitapintható eredménnyel. Elsősorban a mozgáskoordinációs problémákkal küszkö- döknél érnek el látványos eredményt, olyannyira, hogy Bazsonyiné Benedek Beáta és Hajdú Tiborné már a városból is invitálna mozgás- korlátozott gyerekeket ambulanciájukra. Hogy mi lesz azokkal a gyerekekkel, felnőttekkel, akiknek elvileg el kellene „ballagni" a napközi otthonból? Alighanem ez ma az intézmény legnagyobb gondja. Itt nincs befejezett kurzus, lévén, hogy a betegség egy életre szól. Vannak hát e hátrányos helyzetű emberkék, jobbára ugyancsak hátrányos családi háttérrel. Az egyik , 42 esztendős, napközis édesanyja túl van már a nyolcvanon — mi lesz, ha a gyerek egyedül marad az életben? A napi költsége egy napközisnek úgy 300 forint körül van, a térítési díj napi 10—20 forint között ál- lapítódik meg, de ennek a kigazdálkodása is jókora gondot okoz néhány szülőnek. Akinek az élete itt — a családi körülmény változása miatt — véget ér, számára jön az öregek szociális otthona, vagy a szakosított szociális gondozó, hiszen itt csak a nappalt tölthetik, az életvitelük egésze azonban családot, vagy gondozói hátteret kíván. Aki innen elkerül — lelkileg meghasonul, mondhatni lelki-érzelmi zsákutcába jut. Az idő tehát sajnos nem nekik dolgozik. — Mi öröm lehet abban a munkában, ahol a végeredmény mindenképp csak torzó? — kérdem az intézmény- vezetőt, de aztán meg is bánom a tapintatlan érdeklődést. — Ezek a gyerekek rettenetesen boldog emberek — néz rám csodálkozva Klári. Hogy-hogy ezt nem értem? — Nagyon neki tudnak keseredni abban a környezetben, ahol kigúnyolják őket, de legalább ennyire örömteli az életük, ha együttérző közösségbe tudják magukat. És azért élünk, hogy boldogok legyünk, nem? Az én két saját gyermekem már számtalanszor volt benn nálam. Biztos vagyok benne, hogy egy mozgássérült, vagy értelmi fogyatékos egyikőjük számára sem lesz vicctéma. Ezekkel az emberkékkel együtt kell élni, azért vagyunk, hogy ezt tudatosítsuk. De ezt már az otthon falain kívül kell. Palágyi Béla Idegenvezetőként az emberiség történelmében Makra Sándor legfontosabb koordinátái: a lelkészíró Túrkevén született. a legújabb könyve, mely A Mágia nevet viseli, a Magvető Kiadó segítségével bukkant a világra és öt nap alatt elfogyott. — Első kérdésem: mit kell tudni a szerzőről? — Tanítóként kezdtem pályafutásomat, majd polgári iskolai tanár lettem. Szegeden Sík Sándor szerepeltetett a Dugonics Társaság felolvasó estjein. Ezután hazakerültem szülővárosomba, Túrkevére, ott tanítottam egy ideig, majd Balmazújvárosra vitt a sorsom, ahol népfőiskolát szerveztem. Nagyon tetszett mindez Veres Péter bácsinak. Később Szabolcs vármegye szabad művelődési felügyelője lettem. 1948-ban felszólítottak, hogy lépjek be a kommunista pártba. „Nem lépek, mivel van pártom, a kisgazdapárt” — mondtam, Fegyelmivel bocsátottak el. Ezután beiratkoztam a teológiára, elvégeztem. lelkészként szolgáltam a fővárosban és környékén. — Hányadik könyve ez Makra Sándornak, és mit takar a sejtelmes cím? — Ha jól számolom, ez a hatodik könyvem. Hogy mi- ről szól? Ezt tartalmazza a fülszöveg, amiből álljon itt egy mondat: „Az események befolyásolásának titokzatos tudományát, a mágia világát mutatja be az olvasónak Makra Sándor izgalmas, szá- Tt}os nem is sejtett összefüggést feltáró írása.” Bővebben? A primitív totemizmussal kezdődik a kezdetleges embernek a mágikus élete. Mágia nélkül ősünk egy lépést nem tudott tenni — utána . következett a szellemhit; megjelentek életében a kísértetek. Ez a szétválás úgy következett be, hogy a primitív totemista kor. az emberiség boldog aranykora volt. A gyűjtögető életmód kényelmességre szoktatta az embert, az asszonyok leszedték a fák gazdag termését, s miután még ezt a köny- nyebb munkát is ők végezték, uralkodóvá váltak abban az őstársadalomban. Ekkor jött az özönvíz, körülbelül 10—6000-ben Krisztus előtt. Ez az ősember szerint nem természeti csapás volt, hanem gonosz mágia, melyet a rontó sárkány bocsátott a világra. Miután ez a gonosz sárkány a vízben él, kialakult az alvilág képzete, ahol a szellemek tanyáznak. A Napisten, a Holdisten és a Gsillagistennő fenn székelnek, az ember a Föld felszínét lakja, aztán alattunk az alvilág él. A Nap a jónak a szimbóluma. Ezt testesíti meg a színek közül a fehér. Ha a Nap totem megkapja áldozatban azt a csekély részt, ami neki jár, akkor csak segíteni fogja az embereket. A Hold viszont leszorul az alvilágba, ám ott már nem Hold a neve. hanem gonosz szellem. Lent nincs is ember, csak szellem. Szellem, amely nem képes megszerezni magának a földi tárgyakat, ezért temették el például Attilával lovát, feleségét, szolgáit. Még sokáig hallgatnám Makra Sándor magyarázatát, de egyre jobban elvesztem tájékozódóképességemet a mágikus birodalomban. Aki azonban úgy érzi, képes eligazodni — az jó iránytűt talál a szeraő könyvében. — pb —
