Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1989-06-10 / 135. szám

Égető gondok — Azért ne gondolja senki, hogy Tiszafürednek egyálta­lán nincsenek gondjai. Ezt már Rente Ferenc tanácsel­nök mondja, majd nevén is nevezi a dolgokat. — Bár­mennyire is szeretnénk, a város energiaellátását nem tudjuk korszerűsíteni. Ez egyelőre meghaladja erőfor­rásainkat. Az országos táv­vezetékek messze elkerülik Tiszafüredet, a legközelebbi csatlakozási pont is 35 kilo­méterre van. Ez önmagában jelzi, mekkora áldozatot kel­lene hozni azért, hogy a városba eljusson a gáz, s akkor még a helyi hálózat kiépítéséről még nem is szól­tunk. — Égető szükség lenne pedig rá a szó konkrét értelmében. Nem pusztán a szójátékért, de átvitt érte­lemben is akad itt égető gond. A munkaerő foglalkoz­tatására, az emberek elhe­lyezésére gondolok A Ganz körül kialakult helyzet valóban feszültsége­ket hozott — ismeri el a kér­dés jogosultságát —, hiszen -minden negyedik füredi ott dolgozik. Létkérdés tehát a város számára is, hogy ott miként alakulnak a dolgok. — Tettek, tesznek-e vala­mit, hogy a munkaerő ész­lelhető túlkínálata csökken­jen a városban, vonzáskör­zetében? — Ha munkahelyteremtés nem is szerepelt a tervünk­ben, láttuk a feszültségeket, ezért aztán lépéseket is tet­tünk — mondja, aztán az ezt követő eredményeket sorol­ja. — Kócson a Vas- Fém­ipari Kisszövetkezet kilenc­venöt-száz embernek biztosít már munkát. A Kőbányai Gyógyszergyár új gyárat épí­tett Tiszaörvényen, ahol a Zsanett Kézműipari Válla­lat nyolcvanöt dolgozónak nyújt munkalehetőséget. A itsz-varroda a Kazincbarci­kai Habselyem- és Kötött­árugyárral kooperált, hogy a háromműszakois munkaren­det bevezethessék. A gimná­ziumban kereskedelmi szak­középiskolai képzést indítot­tunk be, hogy a tovább nem tanuló végzős diákok is elhe­lyezkedhessenek. Ezzel együtt — s ez különösen a fiatalo­kat érinti — százötven azok száma, akik munkára vár­nak. Hatvan százalékuk nő. Szőke György Fotó: T. Katona László Tiszafüred változatlanul fejlődik, gyarapodik, s a hangsúlyt alighanem a változatlan szóra kell tennünk. Most, amikor mindenfelé csökkentik a beruházásokat, mindenütt elvoná­sokról, pénzhiányról panaszkodnak, szokatlan jelenségnek tűnik, amit a városban észlel az ide látogató em­ber; a fejlődés töretlenségét, lendü­letének állandóságát. Valamiféle titkot sejthetünk ebben, bár koránt­sem az. Hiszen évekkel ezelőtt — így emlékeznek vissza a helybeliek — „büdös sarok” volt ez a terület a megyében, most meg virulens, szün­telen gazdagodó várossá vált, pont akkor amikor másutt stagnál az élet. Hát mi ez, ha nem titok? Igaz, teszik hozzá az itteniek, a megyeközponttól való távolság talán hamarabb tett bennünket önállóvá, időben álltunk a saját lábunkra, a magunk útján jár­hattunk. Nem voltunk a központ sze­me előtt, a mindenbe beleszóló irá­nyítás hullámai elcsendesedve értek el ide. Pedig, aki járt Tiszafüreden évek­kel ezelőtt, megerősítheti, nagy volt itt az infrastrukturális elmaradottság. A 16 ezer lakossú város azonban fok­ról fokra kü^di le a hátrányokat. A tanácsnál nyilvántartott adatok sze­rint 1970 és 1985 között több mint kétmilliárd forintot fordítottak fej­lesztésre. Idén március 15-én pedig a sportcsarnok átadásakor "így fogal­mazott a tanács elnöke: „Jelentem Tiszafüred lakosságának, hogy a VII. ötéves terv fejlesztési feladatait vég­rehajtottuk.” ■Ami ezt követi, már mind terven felül készül. Ez sem lesz kevés. tf A világ közepén a Pátria A város Idegenforgalmiban megjelent a magántőke Is. Ti­zennégy hónap alatt készült el a Pátria panzió. Molnár György, a panzió társtulajdonosa szín­vonalas vendéglátásra készül azonban — köztük K. Szabó Mihály központi agronómus — a feszültségeket is föl­mérve fogalmaznak: a haté­kony gazdálkodásnak más eszközei is vannak, nem föl­­tétlen és kizárólagos mód a leépítés. Az utóbbi utat járja im­már évek óta az Alumínium­­árugyár. — Pedig az év elején én is csak azt tudtam monda­ni az embereknek, hogy az átélésre kell berendezked­nünk — tájékoztat Szalay Átmeneti diktatúra de a lényeg: amit vállaltunk, azt teljesítettük. Megszüntet­tük a veszteséges ágazatokat. Az első év után 3 millió, ta­valy 22,5 millió forint volt a nyereségünk. A forintok oldaláról néz­ve valóban nem lehet ok a panaszra, bár a Hámán Kató a megye 55 termelőszövetke­zetének rangsorában még mindig a harminckettediken van az egy főre jutó bér tekintetében. Az is igaz vi­szont, hogy ennél csak egy rosszabb adottságú tsz van a megyében, s mégis a haté­konysági mutató alapján a 17. helyre tornázták fel ma­gukat. — Elégedettek lehetnek, akik maradtak! — mon­dom nem is él nélkül. — Kétszázzal csökkent a létszámunk — ismeri el. — Megváltunk az alkalmazot­taktól s a tagok egy részétől, akik fegyelmi vétséget kö­vettek el. Elképzelhető, hogy egy tíz­­százalékos leépítés miként érinti az ott dolgozók vagy a távozásra (kényeszrült, kény­­szerített?) emberek han­gulatát. Az elnökhelyettes úgy fogalmaz: az átmeneti diktatúra elkerülhetetlen, de célravezető volt. Akadnak azért olyanok is, akik ezt másképp látják. Azt mondják: egy idegenekből álló vezetés ezt könyörtele­nül végig vitte. A helybeliek tése ennél sokkalta nagyobb erőpróbát jelenthetett. — Szerencsénk volt. hogy el ne kiabáljam — mondja, — itt állt évtizedek óta ez a jó fekvésű telek. Közület nem vállalkozott építésre, mi belefogtunk. Tizenegy­­millió forintunk állt már benne, amikor az Áfész is jelentkezett csendestársnak. Így sikerült áprilisban mind­össze 14 hónap után kaput nyitnunk. Molnár György visszafo­gottan. dicsekvés nélkül be­szél, de öröme azért ér­zékelhető. Tiennégy évesen kezdte el a szakmát, 17 éves volt, amikor országos első lett a szakma kiváló verse­nyén. — önmegvalósításnak te­kintem ezt a vállalkozást — vallja. — Az üzleti haszon reményét nem akarom le­tagadni, de számomra az a fontos, hogy ha a megélhe­tésünket fedezi színvonalas, az eddiginél kulturáltabb vendéglátást biztosítsunk. Most a lehetőség erre adott. Az épületben étter­met, bisztrót, éjszakai bárt és kilenc vendégszobát ala­kítottak ki. Társaival együtt bízik abban, hogy si­ker koronázza törekvéseiket. Ha nyernek, a város vonz­erejének növelésével min­denképp nyer. Csak engedni A tanács 150 üdülőtelket alakított ki- Utcasorok épültek be azóta meg kell küzdeni a megren­delésért. Viszont azt is lát­juk: nem azt kell keresni — mint korábban —, hogy mit miért nem lehet, hanem azt: mit miért igen és hogyan. Azt hiszem, az alumínium­­árugyár szemlélete a város­nak is több hasznot hoz. Bi­zonyítja: nem kizárólagos eszköze az eredményesség­nek a létszámleépítés. A jó üzletpolitika, a rugalmas gyártmányváltás, a korszerű, piacigényhez idomuló ter­mékszerkezet kialakításával embereknek munkát, megél­hetést biztosítva is lehet nye­reségre, több nyereségre szert tenni. Én azonban nem féltem Füredet. Az életrevalóság a feladatmegoldó, azt leküzdő gondolkodás, amit itt lép­­ten-nyomon tetten lehet ér­ni, felemelkedést, további gyarapodást hoz a település­nek. Füredi látogatásaim so­rán az újabb és újabb ta­pasztalatok erről győznek meg. A városban — én leg­alábbis úgy látom — nem megkerülni igyekeznek a problémákat, elébe mennek a gondoknak, hogy kevesebb legyen a feszültség és több a fény Füreden. — Az év elején itt is je­lentkeztek problémák. Ha nincs rendelés, nincs munka, nem kell az ember. Egy ek­kora városban pedig, mint Füred, nagyobb gondot okoz száz ember elbocsátása, mint Pesten, a Váci úton ezeré. Itt nincs hová menni. kellett, idejében teret adni (nem akadékoskodva elegán­­csolni, mint sokhelyütt) az egyéni vállalkozásnak. » * * Holtág pedig meglehet, hogy nem gátja, fellendítője lesz a turizmusnak. Még tiszafüredi utam előtt ér­deklődtem a szakemberektől. Dr. Csikász Sándor, a Víz­ügyi Igazgatóság árvízvédel­mi és folyószabályozási osz­tályának vezetője jó hírek­kel bíztatott. — A tiszafüredi Holt-Tisza megmentésére tanulmány­­terv készült. Az iszapréteg eltávolítása már áprilisban meg is kezdődött. Tízmillió forint költségen 80 ezer köb­méter iszapot távolítanak el a holtágból még az idén. De később is folytatják a munkát, összesen ugyanis mintegy 300 ezer köbméter iszapot kell kikotorniuk. S ami még kedvezőbb: meg­kezdték azoknak a műszaki megoldásoknak az előkészí­tését, amelyek révén csök­ken majd az eliszaposodás. A tervek szerint szivattyúál­lomáson keresztül szűrt vi­zet bocsátanak majd be a holtágba, ez hozzájárulhat ahhoz, hogy javuljanak a vízparti üdülési lehetőségek. Sikerről számolhatott be a Hámán Kató Termelőszövet­kezet elnökhelyettese, Vin­­cze, István is, de ennek a si­kernek már kegyetlen ára van. A szövetkezet egyéb­ként most készül fennállásá­nak 40. évfordulójára. Ho­gyan? — Igaz-e, hogy válsághan­gulat van a szövetkezetben? — kérdeztem az elnökhelyet­test. —Válsághangulatra nincs ok — nyugtat meg. — 1987- ben vette át az új vezetőség a tsz-t. Azt megelőzően 14 millió forint volt a veszte­ség. Szigorú intézkedések következtek, ha úgy tetszik, nevezhetjük diktatúrának is, Ezt jól látta át a gyár vezetése, s megtettek min­dent azért, hogy a gazdasági érdekek ne keltsenek szociá­lis feszültségeket. Az alumíniumárugyár termékei kínálják magukat, de a szakemberek­nek már meg kell küzdeni a rendelésért A Holt-Tisza eliszaposodott medrét kotróhajóval tisztítják ki Mit miért igen és hogyan? István igazgató. — Termé­keink zömét nyugati piaco­kon értékesítjük, de évet ilyen alacsony rendeléssel még nem indítottunk, mint az idén. Szavainak nyugodtsága azonban sejtetni engedi, túl­jutottak a nehézségeken. Az adatok igazolják: a gyár tő­kés exportját az első negyed­évben 25 százalék helyett 32,3 százalékra teljesítette. — Mit tettek ezért az idén önállóvá vált gyárban? — Élünk a nagyobb önál­lósággal. A termékszerkeze­tet a kereslethez igazítjuk. Ha kell műszak közben váltunk. Mert az az igazság, ma már Fontosabb fejlesztések 1986-89 között TANÁCSI: — 33-as lő közlekedési út átmenő szakasza; — általános Iskola (10 tan­terem) ; — szakmunkásképző Iskola (6 tanterem); — városi könyvtár; — tornacsarnok (2300 négy­zetméter) ; — tűzoltólaktanya; — út- és Járdaépítések (8000 méter); — telefonhálózat-fejlesztés (gazdasági társulásban, érték: 220 millió forint); — szennyvizcsatorna-hálózat bővítése (400 lakás); — rehabilitációs utókezelő -(• termálmedence lefe­dése (folyamatban). KÖZÜLETI: — Morotva ABC-presszó; — OTP-székház + « lakás; — Tiszatour kemping; — autós műszaki állomás. — Patkós kemping; maganberuhAzAs: — Füzes panzió; — Pátria panzió, étterem, presszó; — Pikkely halászcsárda; — Nosztalgia presszó; — Puszta presszó-étterem. MAGANÜDÜLÖK: — kialakítva 210 üdülőtelek (teljes körű); — eladva 150 db üdülőtelek; — épül 110 épület. A foglalkoztatási nehézsé­gekről még lesz szó, hiszen ez beszédtéma a városban, mint ahogy a Tisza holt­ágának „tisztázatlansága” is. Az üdülőparadicsom ugyanis veszélybe került, az árvÍ2á hordalék eliszaposít­­hatja a Holt-Tiszát. A turiz­mus szempontjából a hely­zet megváltoztatása létkér­dés. Hogyan birkózik meg a város a Tisza meg-megúju­­ló alattomos támadásaival? Ez itt ugyancsak élethalál­harc kérdése. Hogy miért? 1987-ről 1988-ra 45 száza­lékkal nőtt a Füredre láto­gató turisták száma. A nö­­veJcmény 95 százaléka nyu­gati országból — döntően az NSZK-ból és Hollandiából — érkezett. A kereskedelmi ellátásban ez korábban za­varokat okozott, a vásár­­csarnok átadásával azonban csökkentek a problémák. Ma öt kemping található a vá­rosban. hétezer turistát tud­nak befogadni. A horgász­­turizmusról híres üdülőkör­zetben áprilistól októberig tart a nyúitott szezon. Mind­ezt úgyszólván a semmiből teremtették elő. Azazhogy a Tisza-tó övezetének helvi adottsága megvolt, de kel­lettek a vállalkozó szemlé­letű emberek is. Százötven üdülőtelek kialakítása von­zotta az idegen tőkét. Ma már utcasorok épültek be. Es a magánbefektetés az üz­leti világot is kezdi meghó­dítani. A városközpontban impo­záns új épület vonja magára a figyelmet. A Pátria panzió kívül-belül igényes kivitelű. Ilyen vendéglátásra is ké­szül. Az egyik tulajdonos, Molnár György vezet körül az épületben. — Ez lesz a világ közepe? — kérdezem, s mint tősgyö­keres füredi ember, érti, mire célzok. — Állt itt valóban egykor egy vendéglő, Világközepe volt a neve. Én ezt a nevet szerettem volna, de a társ­­tulajdonos, Balázs László lebeszélt róla, mondván: nemzetközi szó jobb az üz­letnek. Amint körülnézek, nyilvánvaló, hogy az elneve­zéssel lehetett a legkisebb gondjuk. A pénz előterem-Két helyi lap Tiszafüred is csatlakozik az önálló lapot megjelen­tető városokhoz. A Lapki­adó Vállalat kiadásában ha­marosan megjelenik Déli­báb címen a város balol­dali ifjúsági szervezetének (BISZ) a lapja. A négy­ezer példányban utcára ke­rülő sajtóterméket társa is követi. A tanács egy városi lap kiadására szánta el ma­gát. Szalay István gyárigazgató: „Tiszafüreden száz ember el­bocsátása katasztrófa lenne”

Next

/
Thumbnails
Contents