Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1989-06-10 / 135. szám
1989. JÚNIUS 10. j^ÉPlAP Mit akar az MSZMP Szolnok megyében? (Folytatás a 8. oldalról). Javasoljuk, hogy a megyei tanács vizsgálja meg ennek 1. Haladéktalanul kezdje meg az intenzív felkészülést a soron következő országgyűlési és tanácsi választásokra. — Hozzon létre pártaktivistákból és szakértőkből álló társadalmi bizottságot az MSZMP választási feladatainak koordinálására. — Dolgozzon ki ajánlást a pártszervezetek számára a választások előkészítésével és lebonyolításával összefüggő pártfeladatokra. — Szervezze meg az MSZMP választási programjának feldolgozását, gondoskodjon arról, hogy a különböző körzetekben működő pártszervezetek folyamatosan hasznosítsák egymás tapasztalatait. — Tegyen kezdeményezéseket az országgyűlési képviselői 'körzetekre épülő politikai centrumok létrehozására. Alakítson ki olyan feltételeket, hogy a politikai centrumok alkalmasak legyenek a választások során a körzetekben működő pártszervezetek együttműködésének, közös politikai fellépésének szervezésére. — A politikai centrumok szervezzék meg, hogy a körzet pártszervezetei, megismerve a lakosság véleményét, alakítsák ki közös álláspontjukat a jelenlegi képviselők munkájáról, a párt lehetséges jelöltjeiről. — Tárják fel a választási körzet településeinek legégetőbb problémáit, azok megoldására dolgozzanak ki olyan javaslatokat, melyek elősegítik a párt jelöltjeinek sikeres választási szereplését, és amelyek reális alapot adnak képviselői munkájukhoz is. Szervezzék meg a párt jelöltjeinek megismertetését, menedzselését. lehetőségeit és anyagi következményeit, és ezek ismeretében tegye meg a szükséges intézkedéseket. — Az új megyei pártbizottság biztosítsa olyan szakértők közreműködését, akik hozzáértő módon segítik a politikai centrumok működését, szakmai és politikai hátteret adnak a párt jelöltjeinek, megválasztott képviselőinek eredményes szerepléséhez. 2. A pártszervek és szervezetek bevonásával — széleskörű párttagsági vita után — dolgozzon ki ajánlást a megye párt mozgalmiak átfogó, új szervezeti struktúrájára. 3. Tisztázza, hogy mely megyei társadalmi, illetve közfunkcióra él jelöltállítási lehetőséggel és mely megyei pártfunkciók esetén gyakorol hatáskört. 4. Dolgozzon ki a párt szervezeti felépítésének valamennyi szintjére a választott tisztségviselők tevékenységének kontrolljára vonatkozó javaslatot. Tegyen ajánlást a párton belüli bizalmatlansági indítvány főbb szabályaira. 5. Foglaljon állást a feladatokra szerveződő, ideiglenes jelleggel működő munkabizottságok létrehozásának rendjéről. 6. Tekinse át az érvényben lévő megyei párthatározatokat és helyezze hatályon kívül azokat, melyek nem egyeztethetők össze a megyei pártértekezlet szellemével. 7. Dolgozzon ki javaslatot a pártfegyelmi ügyek kivizsgálásának elveire, rendjére, szervezeti formájára. 8. Készítsen javaslatot olyan vállalkozó típusú pártgazdálkodási rend kialakítására, amely a pártszervek és pártalapszervezetek növekvő politikai önállóságához megteremti a feltételeket. Ezt képviselje a párt központi szerveinek döntésénél. Végezzen számításokat arra vonatkozóan, hogy a tagdíjak hány százaléka maradjon az alapszervezeteknél úgy, hogy a térségi, illetve összmegyei érdekű pártfeladatok megoldását ne veszélyeztesse. Tegyen konkrét lépéseket a lakóterületen megerősödő pártközösségek működési feltételeinek megteremtése érdekében. 9. Dolgozza ki a Szolnok Városi Pártbizottság bevonásával az MSZMP megyei székházának mozgalmi centrumként történő működtetésének feladatait, alakítsa ki annak feltételeit. Segítse elő a megyében lévő pártszékházak hasonló működtetésének kialakítását. 10. Kezdeményezzen tárgyalásokat az illetékes minisztériumoknál — a megyei tanács és a Szolnok Városi Tanács vezetőinek bevonásával — az MSZMP MB Oktatási Igazgatósága épületének oktatási intézményként történő hasznosításáról. 11. A megyei pártértekezleten elfogadott feladatokkal összhangban tekintse át az apparátuson belüli munkamegosztást, az apparátus összetételét, irányításának jelenlegi gyakorlatát. Álláspontját tárja a pártközvélemény elé. 12. A megyében létrejött politikai szervezetekkel, pártokai kezdeményezzen kát és többoldalú tárgyalásokat a megye életének főbb politikai kérdéseiről. 13. A megyei tanács vezetése felé kezdeményezze, hogy döntéseik előtt rendseresen tartsanak érdekegyeztető tárgyalásokat a megyében működő politikai szervezetekkel, pártokkal. 14. Haladéktalanul kezdje meg a DEMISZ megyei tagszervezeteivel azokat a megbeszéléseket, melyek az együttműködés politikai tartalmára és konkrét munkaformáira vonatkoznak. 15. A megyei tanács kommunista tagjai kezdeményezzék a kétpói és kuncsorbai veszélyes hulladéktárolóval kapcsolatos szakmai vélemények nyilvánosságra hozatalát, tegyenek meg mindent azért, hogy a megyei tanács — beruházással kapcsolatos döntéseinél — a legmeszszebbmenőkig képviselje a megye és Kétpó—Kuncsorba községek lakosságának érdekeit. A beruházó folytasson folyamatos tárgyalásokat a környezetvédő társadalmi szervezetekkel. 16. A megváltozott társadalmi, politikai helyzet követelményeinek megfelelően tekintse át kapcsolatait a fegyveres testületek, a néphadsereg, a munkásőrség és a BM szerveivel. 17. Dolgozza ki saját munkarendjét, munkamódszerét, és ügyrendjét. A lehetőségek figyelembevételével hasznosítsa a választmányi elv alapján működő egyéb szervek, testületek működésének tapasztalatait. 18. Végezzen olyan megyei elemzést, mely átfogja az elmúlt 44 év legfontosabb társadalmi, politikai eseményeit, értékeli a párt tevékenységét, a megye gazdaságának fejlődését, ebben egyes ágazatok szerepét, funkcióját. 19. Szervezze meg, hogy a KB megyei tagjai rendszeresen számoljanak be tevékenységükről, s erről kapjon rendszeresen tájékoztatást a megyei pártbizottság. Adjon megbízatásokat a megye párttagsága véleményének képviseletére, érvényesítésére. 20. Tartsa természetesnek a párton belüli vélemények sokszínűségét, támogassa a pártközösségek, agrárkörök, reformkörök, platformok önszerveződését, ezeket tekintse a megye pártélete szerves részének, de ne támogassa az esetleges pártszakadási törekvéseket, frakciókat. 21. ' A párton belüli együttműködést. a bizalmat gyengítő, a megyén belül hónapok óta feszültségeket jelentő etikai kérdéseket rövid időn belül le kell zárni. 22. A megyei lap nevének „Tiszavidék”-re való megváltoztatása az olvasók véleményét megkérdezve, és figyelembe véve történjen. 23. A megyei pártértekezleten és az előkészítő viták során felszínre került konkrét, egyedi javaslatokat hozza nyilvánosságra a Szolnok Megyei Néplapban és az azokról folytatott viták alapján kezdeményezze hasznosításukat. Szolnok, 1989. június 4. IV. A megyei pártértekezlet az alábbi feladatokkal bízta meg az újonnan választott pártbizottságot Jön a nyár, nő a forgalom Többéves tapasztalat, hogy nyaranta megháromszorozódik az igény az Autóklub szolgáltatásai iránt. Éppen ezért az Autóklub Szolnok Megyei Szervezete mindent megtesz annak érdekében, hogy ezeket az igényeket megfelelően kielégítse. S ha arra gondolunk, hogy a klubtagok száma is évről évre nő, beláthatjuk, hogy ez nem is kis feladat. A megyében több helyen is miniállomásokat működtetnek, s várhatóan július 1-től már Tiszafüreden is megkezdi működését az űj műszaki állomás, melyet e hónap végén adnák át. Ezek a telephelyek űj tagokat is vonzanak, másrészt tehermentesítik a szolnoki telepet, ahol június 3-ától űj szolgáltatásként vezették be, hogy szombatonként 6—12 óráig előzetes bejelentés nélkül végeznek közlekedésbiztonsági vizsgálatot — ezen belül ingyenes fényszóróbeállitást és CO-mérést a klubtagok részére. Felvételünkön gyújtásbeállítást és fékhatás mérést végeznek a szakemberek Antóni Árpád és Hinter Zoltán. Fotó: Korényi Éva Átalakulási törvény Nem kötelező — csak lehetőség Megint sikerült egy tetszetős csónakot fabrikálni, csak éppen a víz hiányzik alóla, no meg néhány evező hozzá — így vélekednek sokan az átalakulási törvényről, amelyet a napokban fogadott el a parlament. A hajósnyelven fogalmazót kétkedések közgazdászul olyasvalamit jelentenek, hogy Magyarországon egyelőre nincsenek meg az átalakuláshoz szükséges piaci feltételek, és igazából még hiányzik az átalakulást ösztönző tényezők rendszere is. Mások szerint a csónak alatt már csordogál a víz. Akárhogyan is az átalakuláspártiak nem reformisták vagy baloldaliak, s akik az átalakulás lehetőségével nem kívánnak élni, nem sztálinisták vagy fundamentalisták. Egyszerűen azért, mert az átalakulási törvény nem ideológiai-politikai kérdés, hanem szigorúan technikai, szakmai probléma. „Ez még nem tulajdonreform” — állítják a törvény készítői. Nem reformlépés, jog/ probléma 'Az átalakulási törvény létrehozásának gondolata a társasági törvény előkészítése során nem gazdasági reformlépésként, hanem jogi problémaként merült fel.. A társasági törvény, amelyet tavaly fogadott el a Tisztelt Ház, enélkül is betölti funkcióját, s a világ legtöbb országában nincs is átalakulási törvény. Akkor hát minek ez nekünk? — kérdezhetnénk joggal. Azért mert ha — elsősorban az állami szektorban — ösztönözni szándékozzuk a hagyományos szervezeti, vagyis vállalati és szövetkezeti formákban működő vállalkozások gazdasági társaságokba való átmenetét, akkor célraveztő egy segítő-támogató törvényt életbe léptetni. Lássunk egy példát. Jogi értelemben nem nevezhető átalakulásnak, ha egy állami vállalat vagy szövetkezet megszűnik, mert csődbe jutott és felszámolják. Ezt követően pedig a csődbe ment vállalat vagyonának felhasználásával a volt alapító másokkal új gazdasági társaságot hoz létre. Hasonlóképpen nem számít átalakulásnak, ha egy vállalat vagy szövetkezet több egysége szétválik és ezek gazdasági társaságot — Rt-t vagy Kft-t — hoznak létre. Átalakulásról akkor beszélünk, ha a gazdálkodó szervezet „egy az egyben” valamiféle gazdasági társasággá alakul. Ilyenkor az általános jogutód az átalakuló szervezet lesz. E folyamat során nem járnak le a hitelezői követelések, érvényben maradnak a korábban megszerzett hatósági engedélyek, semmilyen pótlólagos adó, vagy vagyonátruházási illetékkötelezettség sem keletkezik. A piacgazdaság kialakításához szükséges a piaci szereplők számának a növelése. Ezért az államnak jól felfogott érdeke fűződik ahhoz, hogy — elsősorban a nagyobb vállalatok körében — támogassa a gazdasági társasággá való átalakulást. Ám ez nem jelentheti azt, hogy központi utasításokkal kompány alakuljon ki „felülről”, mintegy tömegesen kényszerítve a gazdálkodó szervezeteket az átalakulásra. A túlzott államosítás korrekciója A törvény lehetőséget ad mind az állami vállalatoknál, mind a szövetkezeteknél, mind pedig a társadalmi szervezetek, érdekképviseletek, egyesületek vállalatainál, illetve leányvállalatainál az átalakulásra. Lássuk ezek közül a legnagyobb kört, az állami vállalatokét. Jelenleg három formában működnek a állami vállalatok. Ezek közül a legelterjedtebb a vállalati tanács irányítása alatt működő, valamint a kisebb vállalatoknál a dolgozók közgyűlése által irányított önigazgató vállalat, a harmadik csoport az államigazgatási felügyelet alatt álló vállalatok köre. A nyolcvanas évek közepén kialakított szabályozás az állami vállalatok döntőtöbbségénél a tulajdonosi jogosítványt szinte teljes mértékben a vállalati önkormányzatra, vagy önigazgatásra bízta. E konstrukcióval szemben azonban alapvető és megalapozott kifogás, hogy a hosszú távú vagyonérdekeltség nem érvényesül, összefonódnak a tulajdonosi és a menedzseri funkciók. Holott egyre égetőbb kérdés, hogy az állami tulajdon is üzleti és ne adminisztratív alapokon működjék. A törvény szerint az önkormányzó vállalatoknál az átalakulás döntése a kollektív, azaz vállalatvezetési fórumot illeti meg. Van azonban olyan kivételes eset, amikor az alapító szerv is elrendelheti az átalakulást. Ilyen például, ha a vállalat nem megfelelőén gazdálkodik és vagyona meghatározott idő alatt jelentősen csökken. Figyelembe véve a még kialakulatlan piaci viszonyokat, és a vagyonértékelés problémáit, bizton állítható, hogy ez a törvény sem csodaszer, nem valamiféle általános gyógyír a magyar gazdaság bajaira, de a korábbiaknál jobb lehetőséget teremt a piackonform gazdaságirányítási és vállalati magatartás és vállalati magatartás kialakulására. H. A.
