Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1989-06-10 / 135. szám

gSlÉPtAP 1989. JÚNIUS 10. Felavatták a népművelők továbbképző és fogadóházát szének ablakai a mindössze 400 méterre lévő Tisza-tóra néznek. A fogadóház mellett egy másik meglepetést is tarto­gatott az egyesületnek a me­gyei szervezet azzal, hogy bejelentette önállóságát. így a jövőben Szolnok Megyei Népművelők Egyesülete né­ven dolgoznak tovább. Vál­lalkozásokba kezdenek, egyik elgondolásuk éppen a fogadóházzal kapcsolatos. Kiadják a szobákat, s a fa­házakat és a bevételből, olyan programokat finanszí­roznak, amelyek eleve ráfi­zetésesek lennének. Ugyan­csak az elképzelések között szerepel, hogy az udvaron műhelyeket készítenek, ahol a kismesterséget űző szak­emberek kosárfonók, gyé­kényfonók, csipkeverők, fa­zekasok stb. megtanítják az érdeklődőket az ősi szak­mák fortélyaira. A fogadóház így sajátságos színfoltja lesz a település közművelődésének, bővíti a szórakozási, kikapcsolódási lehetőséget a helybeliek­nek" illetve az üdülőknek. Szívesen rendeznek, szervez­nek műsorokat, zenés este­ket is ha igényli a nagyköz­ség közönsége. A házban hétfőtől „bein­dul a nagyüzem”, elsőként szakmunkástanulókat látnak „vendégül”, autogéntréninig­­re. A nyár folyamán meg­nyitják a kézműves családi tábort, s természetesen vár­ják a nyaraló népművelőket. T. G. A majd 100 éves egykori magtár ma már a népművelőket várja létszámával tűnik ki hanem sokrétű munkájával is. Or­szágos szintű kutatásokban vettek és vesznek részt, se­gítik az új kezdeményezések megvalósulását, a hagyomá­nyok folytatását, szakmai ta­nácsokkal segítik á fiatal népművelőket, s érdekvé­delmi feladatokat is maguk­ra vállaltak. A megyei szer­vezet nemcsak az újdonsá­gok terjesztésében jeleske­dik, hanem új kezdeménye­zéseknek sincs híján. Két év­vel ezelőtt a csoport vezető­sége elhatározta, hogy vala­miféle lehetőséget teremt a népművelőknek a tovább­képzésre, olcsó pihenésre, nyaralásra. Abádszalókon a Tisza-tó közelében megláttak egy om­ladozó gabonatárházat, ame­lyet a helyi tanács éppen el­adni szándékozott. A me­gyei szervezet pénztárában volt vagy hétezer forint, mégis megpróbálkoztak a le­hetetlennel. Dr. Horváth Attila a megyei szervezet titkára nemes elszántsággal „pályázta” össze a hiányzó forintokat. Az Országos Köz­­művelődési Tanács pályáza­tot írt ki különböző épületek kulturális célokra történő átalakítására. Az abádszaló­­ki továbbképző és fogadóház tervét másfélmillió forinttal díjazta a zsűri. Egy milliót adott a megyei tanács, azon túl hogy meg is vásárolta az épületet. Segítettek az anya­giak megteremtésében a pártoló tagok, a vállalatok, a szövetkezetek. A népművelők továbbkép­ző és fogadóházát a napok­ban avatták fel. Nem voltak ünnepélyes külsőségek. Szer­dán és csütörtökön az újdon­sült fogadóházban tartották meg az egyesület titkárainak szokásos kihelyezett értekez­letét, pénteken pedig egy ta­lálkozót rendeztek a létesít­mény létrejöttében közremű­ködő intézményeknek, ma­gánszemélyeknek. Az ország megyéiből és a fővárosból érkezett népmű­velők igen nagy elismerés­sel szóltak a házigazdák „vállalkozásáról”, dicsérték az épületet. A ház valóban szép. A földszinten egy elő­adásokra alkalmas nagyobb helyiséget alakítottak ki, a felsőbb szinteken pedig nyolc 2—3 ágyas szobát. A hangulatos szobák egy ré-Dr. Horváth Attila ahová csak fordult mindenhonnan kapott támogatást. „Ez a két óv adta vissza a hitemet az emberekben, a közösség erejében” — emlékezik visz­­sza meghatottan a kétéves munkára a fogadóház leg­szebb szobájában s hosszan sorolja a segítők nevét. Szolnokterv, Teszöv, Kunhe­­gyesi Kunság Népe Termelő­­szövetkezet, Szentesi Anikó tervező, Blazsek Gyöngyvér belső építész, a Jászberényi Kertbarát Klub, a Középti­szai Intéző Bizottság, a me­gyei tanács osztályai, a Me­gyei Művelődési Központ munkatársai, hogy csak né­hányat említsünk. Kodály örökségét őrzik 20 éves a törökszentmiklósi zeneiskola Szép rendezvénysorozat­tal: növendék- és tanári hangversennyel, volt növen­dékek koncertjével ünne­pelte meg életének ezt a je­lentős évfordulóját az in­tézmény. A hangversenyek műsora az iskolában folyó magas színvonalú munkáról árulkodik. Az önálló zeneiskola az 1968 69-es tanévben alakult meg 180 növendékkel. Az órákat ekkor hét tanár lát­ta el. Kodály Zoltán nevét ünnepélyes keretek között 1970. októberében vette fel az intézmény. A mai helyzet­kép: 18 nevelő tanít 310 nö­vendéket: az oktatás 14 tan­szakon folyik. Az énekes alapon nyugvó zenei nevelést már a zene­óvodában elkezdik, ezzel is elősegítve a zenei képességek minél korábbi felismerését. A szolfézs és elmélet tanítására komoly súlyt helyeznek. Az oktatás magas színvo­nalának . eredményeként az iskola növendé­kei eredménye­sen szerepelnek különböző me­gyei és országos versenyeken. A zenei pályára fel­vett növendékek magas száma a legfényesebb bi­zonyítéka az is­kolában folyó mű­helymunka ered­ményes voltának. Az iskola mű­ködésének 20. évében született számokkal is ki­fejezhető eredmé­nyek : a megyei hegedűversenyen egy, a gordonka­versenyen pedig két tanuló ért el első helyezést. Az országos zongoraversenyen egy nö­vendék képviselhette iskolá­ját; az országos kürt- és mélyrezes versenyen hét ta­nuló vehet részt. Az ének­zene tagozatos gimnáziumba, pedagógiai főiskolák ének tagozatára és felsőfokú óvó­nőképzőbe jelentkező és si­keresen felvételiző növendé­kek száma évről-évre nö­vekszik. A legfényesebb bi­zonyítéka annak, hogy érde­mes rendületlen kitartással, a követelményszintből csöp­­petsem engedve zenét taní­tani az, hogy az ország kü­lönböző zeneművészeti szak­­középiskoláiban : Debrecen­ben, Békéscsabán, Kecske­méten és Budapesten jelen­leg az iskola tíz volt növen­déke; a zeneművészeti főisko­lán három a zeneakadémián öt növendékük tanul. A hajdani növendékek közül kilencen diplomát szereztek és ma már tanítanak, vagy pedig játszanak, mint hiva­tásos muzsikusok különböző zenekarokban. Az iskolában két vonósze­nekar működik: az egyik­ben a zeneiskolai osztályok­ba járó növendékek játsza­nak a másik zenekar az is­kola tanáraiból, és tovább­képzés növendékeiből ver­buválódott. A tantestület tagjai alkotják az öt éve mű­ködő Törökszentmiklósi Fú­vósötöst. Háromévenként' rendezik mega városban á Kodály Zol' tán zenei napokat ezek egyik szervezője a zeneiskola. A rendezvénysorozat egyik eseménye a megyei szolfézs­verseny, mely jó alkalom az iskolában folyó pedagógiai munka eredményeinek szám­bavételére és további isme­retek szerzésére. A zenei na­pok elsődleges célja azonban mindenekelőtt Kodály Zol­tán életművének mind ala­posabb megismerése. A Kodály Zoltán zenei na­pokat követők két évben az iskola megyei zongora- és hegedűversenyeket rendez. Évente 30—35 hangversenyt tartanak a városban igen nagyszámú hallgatóság előtt. Ily módon aktív részesei a város zenei életének. Négy üzemmel és két téesszel tart az iskola kapcsolatot, az is­kolavezetés fontosnak tart­ja az üzemi hangversenye­ket. Koncertjeik sorából ki­emelkednek a volt növendé­kek által adottak, a meghitt hangulatú karácsonyi hang­versenyek a tanári koncertek és az egy-egy általános is­kolával közösen megrende­zettek. Jó kapcsolatot építet­tek ki az ének-zene tagoza­tos általános iskolával, ezzel az intézménnyel is tartanak közös hangversenyeket. A zongoratanárok ellátják a város valamennyi kórusának zongorakíséretét. Gondjai — a többi zeneoktatási intéz­ményhez hasonlóan — ennek az iskolának is akadnak. Hogy csak a legfontosabba­kat említsük: az épület szű­kös és elöregedett, falai ned­vesek. Nincs zenekari pró­batermük. Nehézségekbe üt­közik a zenetanárok letele­pítése; lakáshoz juttatásuk nem könnyű feladat. Az is­kola hangszerei elöreged­tek; újak beszerzése szinte lehetetlen azok magas ára miatt. Meglehetősen sokba kerülnék a kották is. A nehéz körülmények kö­zött folyó oktatás eredmé­nyességét egy lelkes, szak­mailag jól felkészült tantes­tület biztosítja. A magas színvonalú esztétikai neve­lést a szülők és növendékek egyaránt értékelik: - vala­mennyien szeretik az isko­lát. ” A Törökszentmiklósi Ko­dály Zoltán Zeneiskolában jól átgondolt és következe­tesen végigvitt oktatás és nevelés folyik. Szép munká­jukhoz sok sikert kívánunk. Szatmáry Judit Az iskola vonószenekarát Csíki István igazgatóhelyettes vezényli Június . elején ismét megnyílt Karcagon a Jó­kai utcában a Nagykun­sági Tájház, amely a XVIII. századi népi la­kásberendezést és hasz­nálati tárgyakat mutat­ja be. Hétfő kivételével hétköznapokon 10—18-ig, szombaton és vasár­nap 10—17 óráig kereshe­tik fel az érdeklődők. Várhatóan még a nyár folyamán megnyílik a tájházhoz tartozó beren­dezett sütőház is. Fotó: Korényi É. l Lépcsó­­háznak is hangulata van A Magyar Népművelők Egyesülete Szolnok Megyei Szervezete néhány évvel ez­előtt alakult meg harminckét alapítótaggal. Jelenleg két­százan tartoznak a szervezet­hez, így az országos egyesü­let kétezer tagságának egyti­­zed része Szolnok megyei. A csoport azonban nemcsak

Next

/
Thumbnails
Contents