Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1989-06-10 / 135. szám
1989. JÚNIUS 10. Néplap 5 A Tisza Bútoripari Vállalat Szolnoki Gyáregysége az idén jelentős mértékben bővíti, modernizálja gépparkját. Eddig két fúrógépet, egy élragasztógépet és három furnér megmunkáló gépegységet állítottak üzembe. A tervek szerint az év végéig még további gépek érkezését várják. Felvételünkön: Készül a Boróka konyhabútor az olasz élragasztó gépen. Fotó: K. É. Tizennégy új produkció Sajtótájékoztató a XIX. Veszprémi Tv-találkozóról Már rég nem csak a hulladékkezelő komplexumról van szó! Négy pont az ország térképén Mezőtúri vita a környezetvédelmi világnapon „Az a baj, hogy nincs hitünk! Nem hiszünk önöknek, mert az elmúlt negyven évben megtanultuk; rászednek bennünket Gondoskodnak rólunk, s valahogy mindig ^rosszul járunk. Hagyjanak élni, nem kérünk mást! Hagyjanak bennünket nyugodtan élni saját hazánkban!” — hangoztatta egy szenvedélyes hozzászóló azon a mezőtúri fórumon, amelyet a hulladékkezelő komplexumról rendeztek, éppen a környezetvédelmi vi- 1ágnapon. Tizennégy új, eddig be nem mutatott tv-játék és tv-film, továbbá 36 korábban már sugárzott produkció szerepel az idei veszprémi tv-találkozó programjában. Az immár 19. alkalommal megrendezett — június 19. és 24. között zajló — versenyről pénteken az MTV székházában tájékoztatták az újságírókat a szemle szervezői. Az úgynevezett reprízverseny darabjait már június 10-étől követheti a közönség a televízió műsorán, s a hagyományokhoz híven tíz társadalmi zsűri ítéli oda a megismételt drámai, szórakoztató és balett-produkciók legjobbjainak a közönségdíjakat. A június 19-én kezdődő premierversenyben tizennégy vadonatúi drámai alkotás vesz részt: köztük számos olyan tv-film, amely a magyar irodalom klasszikusainak — egyebek között Lengyel Józsefnek, Tersánszky Józsi Jenőnek, Kaffka Margitnak — az írásait dolgozza fel. Ezek közül, valamint a reprízverseny drámai alkotásai közül választja ki az Illés György Jankovics Zoltán rendőrezredes, megyei főkapitány vitaindító beszédében szólt arról, hogy munkájukat általában az utca rendőreinek intézkedései révén ítéli meg az átlagember. Kettősségként értékelhető, hogy mikÖ2Íben emelkedik a bűnözés, úgy érzik, az állomány nem kapja meg a szükséges lakossági támogatást. Megjelent , az utcai politizálás, egyre több a felvonulás, a tüntetés, és ebben a helyzetben az egyenruhásoknak is változtatniuk kell a régi beidegződéseken. A szolgálat egyidőben fel-és leértékelődik. Felértékelődik, ha bajba jut valaki, és segítséget kap — joggal kritizált olyankor, ha kiderülnek a rendőri túlkapások. Márpedig a tömegkommunikáció révén egyre gyakrabban kiderülnek. Tavaly például a sokezer intézkedés közül 27 rendőr követett el fegyelemsértést, amelyek közül hármat súlyosnak minősítettek. Néhányan a támadások miatt a tömegkommunikációs eszközöket okolták, holott a rádió, a televízió, az újságok hírei minden esetben tükörképei, és nem előidézői voltak a operatőr vezette szakmai zsűri a díjazott munkákat. Idén először osztják ki a legígéretesebb fiatal színésznek odaítélhető díjat,ezt a tvfesztiválf szponzoráló Posta Bank ajánlotta fel. A szórakoztató műsorok közül a legjobbnak tartott produkció szerzője a Puck-díjat veheti majd át. A seregszemle programjában vetítik le idén is a Fiatal Művészek Stúdiójának új produkcióit, s a megye különböző helyszínein öt televíziós ősbemutatót tekinthet meg a közönség. Lesz ezenkívül kereskedelmi vetítés a külföldi tv-s partnereknek, valamint szakmai beszélgetéssorozat a kultúra és gazdaság kapcsolatáról, a televízió és a művészet jövőjéről. Ez utóbbit a tervek szerint a televízió Nézőpont című műsora élő adásban közvetíti. A tv-találkozó ünnepélyes díjkiosztása június 24-én lesz, ezt a televízió is sugározza, majd az egyik díjazott filmet láthatja a közönség. túlkapásoknak. A rossz intézkedésekben bizony a nem megfelelő parancsnoki, felettesi munka is szerepet játszik. A hozzászólásokból — kilencen nyilvánítottak véleményt — az is kiderült, hogy az utcai járőrszolgálatot még jelenleg is rendszerint nyolc általános iskolai osztállyal rendelkezők végzik. Közülük többen szívesen tanulnának tovább, de túlterheltségük miatt ez szinte lehetetlen. Jó lenne ezt a tevékenységet a magasabb végzettségűeknek is vonzóvá tenni, de ehhez több fizetés is kellene. Megtudtuk azt is, a gépkocsik túlhajtottak, és a „legifjabb” kilométerórája is 157 ezret mutat. A rádiók sem éppen korszerűek, a taxisoké jóval modernebb. Azután szóvá tették, hogy Mezőtúron a közlekedési és a közbiztonsági állomány között nem éppen paradicsomi a viszony: mondván egy közlekedési csak akkor szóljon a bűnügyről. ha megvan a tettes. Kiderült, a Jászságban nem vonzó a7- egyenruha: igaz, az anyagi és erkölcsi elismerés sem az. A sajtót is érte kritika: Befejeződött a tanítás Pénteken a hazai általános és középiskolákban befejeződött a tanítás: az utolsó csengetés több mint 1 millió 240 ezer általános és 437 ezer középiskolás számára jelezte a nyári vakáció kezdetét. A gimnáziumokban az idén mintegy 24 ezren, az egyházi gimnáziumokban további 700-an, a szakközépiskolákban pedig 29 900-an Végeznek: ők a napokban kezdő* dött és a június 20-áig tartó szóbeli érettségi vizsgákon adnak számot a négy év alatt elsajátított ismeretekről. Az általános iskolák ballagási ünnepségein csaknem 172 ezer nyolcadikos diák búcsúzott iskolájától. A bizonyítványt a következő napokban a tanévzáró ünnepségeken kapják meg a diákok, köztük 132 ezer elsős: az ő munkájukat, előmenetelüket ezúttal is szöveges formában értékelik. Az 1989 90-es tanév szeptember 4-én kezdődik, s az első félév 1990. január 31-ig tart majd. mondván, a túlkapásokat részletesen tálalja, de ha a rendőröket éri támadás, akkor legtöbbször hallgat. Pedig az első negyedévben is kilenc hasonló eset történt^a megyében. Több felszólalásból az is kitetszett: a gyorsan változó belpolitikai helyzetben nem egy rendőr elbizonytalanodik. Tisztelettudónak kell lenni az állampolgárnak, így az egyik résztvevő csak éppen azt nem tette hozzá, hogy a kell túlhaladott óhaj. Az is megállapítható, lazult az állampolgári fegyelem, miközben létszámemelésre lenne szükség. De miből, amikor 44 millióval csökkent a megye ennek fedezetéül szolgáló költségvetése? Mindezen tények ellenére az egyik parancsnoki hozzászólás optimistán ígérte: anyagilag is elismerjük a jó, a plusz munkát, mire a második sorból egy a nem éppen előírásszerű felelet érkezett: én még ezt nem tapasztaltam, pedig nem ma kezdtem a „szakmát”. Mit tehetne ehhez az újságíró? A differenciálás, az átlagon felüli teljesítmény elismerése területén miért éppen a rendőrség lenne a kivétel, amikor ez a legtöbb munkahelyen szintén úgy halad, akár a négyökrös szekér a kaptatón felfelé? D. Sz. M. Nem politikai döntés ? S a leírtakból kiderül: már rég nem csak az oly sokat vitatott hulladékkezelőről van szó! Ezért sajnálom a tervezőket. Manapság már olyasmire is vállalkoznak, amire nem kellene vállalkozniuk! Látogatják fáradhatatlanul a fórumokat, mutatják, magyarázzák mit terveztek, s miért. Csakhát ez az egész úgy ahogy van, nem kell a kutyának sem! A környék — Kétpó, Kuncsorba, Mezőtúr, Túrkeve, Kisújszállás — lakosságának egészen bizonyosan nem. ök sorolják rendre a fórumokon sokáig magukba fojtott panaszaikat, s legutóbb Mezőtúron már kimondták: leginkább tanácselnöküket hiányolják a párbeszédből. S a megyei tanács vezető tisztségviselőit is hiányolják. Egyszóval szívesen látnák a hulladékkezelő ellen tiltakozó kuncsorbaiak, kétpóiak azokat, akik — szerintük — a hátuk mögött, a fejük fölött, ám igenis az ő bőrüket vitték vásárra, amikor meghozták a politikai döntést; kerüljön a négy alföldi megye — Bács-Kiskun, Békés, Csongrád és Szolnok — veszélyes hulladéka éppen a Kuncsorba mellett megépítendő komplexumba. Nem politikai döntés volt! Igenis szakértők választották ki, az országban mintegy száz megvizsgált terület közül azt a tizenhármat, amely legalkalmasabb volna hasonló létesítmény befogadására — igyekezett vitába szállni a politikusok döntését elutasítókkal Reiniger Róbert, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium osztályvezetője. — Végül négy pont maradt az ország térképén, amelyik minden szempontból alkalmasnak tűnik: Aszód — ahol éppen a mezőtúri fórum napján adták át ünnepélyesen a hulladéktárolót —, Gari-Bosta, Vál-Vértesacsa és Kétpó. Lerakni, de hol? De hát hiába érvelt az osztályvezető, ismét a hazánkban évente megtermelődő 1,8 millió tonna veszélyes hulladékkal. Akiknek szűkebb pátriáját egy ilyen hulladéktemető veszélyezteti — a környék termékeinek, s az ott élőknek előbb erkölcsi, majd villámgyorsan anyagi kárt okozva — azok nemigen egyezkednek. Üjra és újra politikai döntést emlegetnek, mert az újságban — a Néplapban — valóban arról olvastak először, 1985-ben, hogy a négy megye párttitkárai,’ majd tanácselnökei kötötték meg az egyezséget. Nem pedig arról, hogy szakemberek vizsgálódnak szerte az országban. Ma már — úgy tűnik — kitapintható: kár, hogy arról nem szóltak időben a híradások! S azt sem értik az ellenzők: hogyhogy a szomszédos megyék nem vállalták a négy megye hulladékának befogadását, amit viszont Szolnok megyére sikerült rálőcsölni? Pedig — ha úgy nézzük — akad ellenérve ennek a vélekedésnek. Hogy tudniillik nem a hulladékkezelő telepítéséről született a négy évvel ezelőtti döntés, hanem csupán arról, hogy Kuncsorba határában érdemes intenzíven folytatni a kutatást. Mondom, ha úgy nézzük! Mert azon egyáltalán nem csodálkozom, hogy az ottaniak mindezt nem egészen így értelmezik. Abban p>ersze mindenki egyetért, hogy az idehaza megtermelt veszélyes hulladékunkat nem vihetjük külföldre. Itthon kell — ha lehet, ha tudjuk — újrahasznosítanunk, ártalmatlanítanunk, megsemmisítenünk, vagy véglegesen leraknunk. De hol? Mert — vélekednek a KVM munkatársai — bárhol vizsgálódnak is, az valakinek, az ott élőknek gondot okoz. Mit mondanak erre a kuncsorbaiak? Azt, hogy a szakmai érvek közé talán nemcsak a földtani, vízrajzi, műszaki megvalósíthatósági ismérveket kellene besorolni, hanem egyebeket is. Legelsősorban az oly sokat emlegetett emberi tényezőt! Aztán a kijelölt vidék általánosabb gazdaságföldrajzi tényezőit. — A kuncsorbai termelőszövetkezetben export kukoricát, csemege paprikát termelünk igen szigorú előírások szerint — számolt be legutóbb Mezőtúron Prókai Zoltán tsz-elnök. — Intenzív öntözést folytatnak a területen, annak hatása sem elhanyagolható. Mi lesz a kárunkkal? Az exportszerződéseinkkel? így sem vagyunk gazdagok. Mit kívánnak? Ellehetetlenüljünk? A kétpóiak: — Nekünk sincs választásunk! Nem tudunk máshová költözni. Ha a hulladékkezelő megvalósul, házaink elértéktelenednek. Eladni nem tudjuk azokat. A kuncsorbaiak: — Mi lesz a személyes biztonságunkkal? Gondolt-e rá valaki, mi történik, ha épp>en a faluban karambolozik egy veszélyes hulladékot szállító teherautó? Ha hangzottak is el válaszok — akár a két héttel ezelőtti kisújszállási, akár a mostani mezőtúri fórumon — bizony a legjobb szándékkal sem fogható rájuk, hogy azok száz százalékosan megnyugtatók! Adminisztratív ok Az persze nem igaz, hogy akár Kétpón, akár Kuncsorban csak tagadnának, csak tiltakoznának, s megnyugtató megoldást ne keresnének! Többeknek föltűnt például a tervezők beszámolójában a szóhasználat: nem vizsgálták — mert nem vizsgálhatták — jó néhány területét az országnak, egyszerűen adminisztratív okból. Mi az az adminisztratív ok? Azokról a területekről van szó, amelyek a Honvédelmi Minisztérium, vagy a hazánkban állomásozó szovjet csap>atok fennhatósága alá tartoznak. A márciusi, kétpói falugyűlésen fölvetődött javaslatot — a kunmadarasi rét nemzetközi bombaterét — nem utasította el „csípőből” Reiniger Róbert. Ellenkezőleg: nyitott kapuk döngetéséről szólt, hiszen az aszódi tároló éppen egy korábbi katonai lőtéren nyert elhelyezést. Azóta véleményt kért a KVM a honvédelemtől, ám a madarasi rétre elutasító választ kapott. • Kisújszálláson más megfontolásból Ecsegfalvát javasolta Tóth Albert gimnáziumi tanár, ahol nem egykét, hanem nyolc-tíz méternyi vastag agyagréteg található. Azt is hamarosan megnézeti a minisztérium! Egyszóval javaslatokban egyáltalán nem szűkölködünk. Ám közben a dolog láthatóan egyetlen irányban halad előre: a tervezők terveznek Kuncsorba mellé! Augusztus végéig — a beruházási programterv elkészüléséig — lehet vizsgálódni, gyűjteni az érveket, az ellenérveket mindkét oldalon. Akkor — várhatóan — döntés születik az alföldi hulladékkezelő komplexum elhelyezéséről, vagy a kuncsorbái helyszín elvetéséről. Addig a tervezés, a vizsgálódás tovább folytatódik. Miben sikerült egyelőre egyetértésre jutniuk a szembenállóknak? Abban például, hogy az adatok, a vizsgálati eredmények legyenek nyíltak és nyilvánosak, bármikor bárki számára hozzáférhetők. Ismerjék el — a megyei tanácson is — a kuncsonbai, a kétpói társadalmi bizottságok működésének „nagykorúságát”. S végül; fölvetődött — külföldi példák nyomán — még egy javaslat: ha a hulladékkezelő végeredményben műszakilag úgyszólván bárhol megépíthető, írjon ki pályázatot a minisztérium a települések számára. Amelyik vállalja, kapjon ellentételezést: infrastruktúrát, fejlesztési pénzeket, egyebet. Amikor azt írom; talán e tekintetben nem volna haszontalan a külföldi példákat megvizsgálni, optimista igazából nem vagyok. Bár, ki tudja? * * * Mezőtúron délután egy órától este fél hétig tartott az összejövetel. A vitatkozó felek mégsem jutottak előbbre. Sajátos patthelyzet alakult ki az alföldi hulladékkezelő komplexum dolgában az év eleje óta, s tart ma is. — Adjanak meggyőzőbb érveket! így igazából nem tudom mikor, melyik álláspontot részesítsem előnyben — vallotta be Mezőtúr országgyűlési képviselője, Kelemen Zoltán, aki alaposan „beleártotta magát” a vitába. Részt vett eddig szinte minden lakossági fórumon, interpellált a miniszternél, táskányi irathalmazt gyűjtött össze a témáról. És levelez, kérdez, kijár, elintéz változatlanul, ö igazából megérzi azt a terhet, ami a képviselőkre nemcsak p>arlamenti munkájuk során hárul. Mit mérlegeljen? — tette föl önmagának is a kérdést újra és újra. Mert — ha távolabb néz az orránál —, ha a kisujját harapja — nem kell Kuncsorbára a komplexum! —, az egész karja fáj: hát akkor hová? Valóban, mit ajánlhatnánk az országgyűlési képviselő figyelmébe? Annyit talán joggal, hogy — honatyaként — nyilván elsősorban saját választóiért felelős, értük vállalt, s vállal felelősséget. Szerencsére ezt akár fölösleges is mondanunk. 4 Egri Sándor Eszmecsere az utcák járőreivel Hiányzik a nagyobb képzettség Indulatoktól sem mentes tanácskozást tartottak tegnap délelőtt Szolnokon a megyei rendőrkapitányság épületéiben, ahol az őr- és járőrszolgálatot teljesítők cseréltek véleményt helyzetükről, mondták el kételyeiket, észrevételeiket.
