Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1989-06-09 / 134. szám
1989. JÚNIUS 9. Néplap Kedden kezdték el a BVM szolnoki gyárában az új városi szennyvízfőgyűjtő csatornához szükséges nagy átmérőjű betoncsövek gyártását, mely közel három kilométer hosszú lesz, s melynek nagy részét még ebben az évben elkészítik. Fotó: K. £. Negyvenéves az ÁÉV Nehéz döntések előtt a nagyvállalat Egy ilyen jubileum kapcsán szinte törvényszerű a viszszatekintés, a múlt értékelése, hogy az abból leszűrhető tapasztalatokat — a jókat és a rosszakat egyaránt — felhasználjuk a jövő alakításához. Erre kértem beszélgetőtársamat Szabó Lászlót is, a Szolnok Megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatóját: hogyan látja most a vállalat helyzetét negyven év tükrében? — Ennek az iparnak a múltja természetszerűleg elválaszthatatlan az ország negyven évétől. A megyei számozott. nagyvállalatokat az ország újjáépítése után a kis nemzeti vállalatok — a karcagi, a jászberényi, a mezőtúri — összevonásával hozták létre, koncentrálva a kapacitást, a munkaerőt, a munkaeszközöket, ami akkor a lapát és a csákány volt. Az akkor beindított lakás-, gyár- és tsz-építési programok hosszú időre biztosították a feladatokat, a munkát a nagyvállalatnak. A tervutasításos rendszerben ez a reformfolyamatok kezdetéig — 1969—70-ig tartott. Rövid kifutási idő után, 1975-től viszont már érezhető volt a visszaesés, kevesebb új létesítmény építésével bíztak meg bennünket. A ’80-as évek elejétől pedig szinte válságágazatnak kiáltották ki az építőipart. Mi építésre vállalkoztunk, de az ország romló gazdasági helyzetében erre egyre kevesebb lehetőségünk volt. Ügy érzem, hogy ami nálunk lecsapódott, annak nem okozói, hanem szenvedői voltunk. Az utasításos rendszer pedig továbbra is megmaradt, a minisztériumi részintézkedések a szükséges változtatásokról felemások voltak, és alig érvényesülhettek, hiszen a szabályozó és elvonási rendszer ugyanakkor egyre nagyobb terheket rótt ránk. Meg kellett, küzdenünk a talponmaradásért a minisztériumi, a pénzügyi és a helyi intézkedésekkel egyaránt,ráadásul elsősorban a - megyei érdekeket kellett kiszolgálni, sokszor mindegy volt, hogy milyen áron. Hosszú idő kellett ahhoz, hogy a kötöttségektől megszabadulhassunk. Ügy három éve, hogy nem kel] leadnunk a terveinket, nem kell kötelezően beszámolnunk, viszonylag önállóan dönthetünk. — A nagyvállalatok sajátos felépítése, túlzott adminisztrációja, többszintes vezetése megfelelő lesz-e. a piacgazdaság körülményei között? Terveznek-e ezen a területen változtatást? — Az új gazdasági környezetben, új törvények alapján, a vállalat szervezeti egységeinek új formában történő gazdálkodása jelenti majd a jövőt. Megkezdődött, de még csak kialakulóban van nálunk ez a folyamat. A kft-k, részvénytársaságok létrehozása, a vállalati kooperációk erősítése, a banki kapcsolatok építése a közeljövő feladatai lesznek. Belső szervezeti egységeinknél már több éve elkezdtük a felkészítést, hogy amikor lehetőség nyílik rá, áz eredmény-Ebben az évben még minden rendben van centrikusságot szem előtt tartva, gyorsabban átalakulhassanak a megfelelő gazdálkodási formába. A társasági törvény a lehetőséget biztosítja, bár a vagyonkezeléssel van és még lesz is érzésem szerint némi gond, végre el kell indulnunk, mert ha csak tárgyalgatunk, halogatunk, azzal csak veszíthetünk. A vállalat belső felépítését mi sem tartjuk megfelelőnek, de az átszervezést saját embereinkkel, úgy érzem, nem lehet megfelelően megoldani. Aki eltölt valahol néhány évet, az már nem tudja objektiven szemlélni a körülötte folyó dolgokat, bizonyos értelemben „vakká” válik. Ezért egy külső céget bíztunk meg a vállalat „átvilágításával”. Az e hónap végén befejeződő vizsgálat eredményeitől függ. hogy hol milyen vezetői lépcsőket kell megszüntetni, képesek vagyunk-e továbbra 'is, mint nagyvállalati megmaradni-, a szervezeti egységeink milyen formában működnek majd, hol vannak még kihasználatlan tartalékok, stb. — A múlt és iövő után beszéljünk a máról. Az év elején még gondot okozott a kétezer kétszáz főt foglalkoztató ÁÉV kapacitásának lekötése. Van-e elég munkája most a vállalatnak? — Erre az évre van munkánk, igaz jórészt a megyén kívül. Budapesten dolgozunk. Háromszáz lakást, iskolát, óvodát és ABC-t építünk az egyik lakóteleoen. és tovább folytatjuk a SOTE rekonstrukcióját. A megyében Jászberényben, Martfűn. Szandaszőlősön és Törökszentmiklóson építünk lakásokat — ez utóbbi nem sokára be is fejeződik. Szolnokon csak ÁÉV-es lakások épülnek, de ezzel is sok gondunk akadt. — Gondolom arra a sok vihart kiváltó minisztertanácsi rendeletre céloz, amely majdnem megtorpedózta éDÜlő lakásaik eladását Most már el tudják adni őket? — A kormánv néhány korábbi rendeletével körülbelül négy-öt éve ..kedvet csinált” nekünk a lakásépítéshez, tavaly el is kezdtük a Szántó körúton két 90 lakásos társasház építését. A második ütepr-ben épült lakásokat a január elsejei miniszterftanácsi rendelet miatt nem tudtuk értékesíteni, most az áprilistól érvényes módosítással talán időlegesen megoldódik ez a gondunk. A korábbi döntés, hogy az OTP nem veheti vissza tőlünk vásárló tulajdonosok régi lakásait, annyiban módosult, hogy ha a tanács vevőt jelöl ki rá. akkor az OTP átveszi értékesítésre, megadja a kedvezményeket is, és nekünk átutalja a lakás vételárát. Ez is csak 1990 végéig érvényes, hogy utána mi lesz, nem tudni, ezért mi is csak alacsony lakásszámú sorházakat kezdünk majd építeni a későbbiekben. A lakásgond egyre feszítőbb, mi építeni tudunk, és szeretnénk is egyre jobb minőségben, de véglegesen kellene rendezni már a lakáshoz jutás, építés, forgalmazás kusza rendszerét. — A lakáshoz kapcsolódóin. sokan kifogásolták az építéSi-szerelésá munkák minőségét, a beépíthető anyagok szűk választékát. Mikor történhet ebben előrelépés? — Ez kétirányú, hiszen a magyar háttéripar helyzete közismert, majdhogynem csak azt építhetjük be amit onnan szállítanak. Ahhoz, hogy egyedi igényeket tudjunk kielégíteni, bővítenünk kell a választékunkat, ehhez viszont fejlett háttériparra van szükség, ami ma még hiányzik. Ami bennünket illet, Debrecen után másodikként próbálkoztunk hozott anyagok — tapéta, csempe, szőnyegpadló — beépítésével, de látjuk, hogy az átálláshoz javítanunk kell a szakipari gárda munkáján és összetételén. Azt hiszem, a közeljövőben ez a piaci igényeknek megfelelően megtörténik, és a leendő tulajdonosok kívánságait a lehetőség szerint figyelembe tudjuk majd venni. A vállalat vezetése, ha nem is a következő negyven évre, de előre tekint. Melyek az ÁÉV előtt álló, a gazdálkodást a hatékonyság javítását célzó feladatok? — Erre az évre megvan a munkánk, így ezek határidőre, jó minőségben történő teljesítését tervezzük, biztosítani szeretnénk a bevételeinket, mivel a mai pénzszűkében gazdálkodásunkban főleg csak erre számíthatunk. A tavalyinál valamivel jobb eredmény elérését tűztük ki célul. Változtatunk a vállalati tervezési rendszeren, piacorientáltabbá tesszük, fokozzuk az ipari termelést és létrehozunk egy, a piacpolitikánkat, marketingmunkánkat irányító stábot. Csökkentjük a létszámunkat is 6—8 százalékkal úgy, hogy a megüresedő helyeket nem töltjük be. Stratégiai feladataink közül a legnehezebb a vállalat hogyan tovább ja: az, hogy miiven felállásban, milyen fő profilokkal, hogyan gazdálkodunk. azt a most folyó vizsgálat megállapításaira alapozzuk. Nehéz döntések előtt ál-. lünk, a lehetőségeket alaposan mérlegelnünk kell. —Törő— Mikor lehet konvertibilis a forint? A valuta konvertibilitását hosszú ideig szinte kizárólag a nemzetközi árucsere és idegenforgalom kapcsán emlegettük. A lakosság milliós tömegei számára a vi-A konvertibilitás iránti közérdeklődést újabban azok a ki- és bejelentések is növelték, amelyek a nagy nyilvánosság előtt — egyebek között az Országgyűlésen — hangzottak el, utalva arra, hogy számos nyomasztó gondunk enyhítését, megoldását segítené, ha konvertibilis lenne a nemzeti valuta, másrészt azt tudhattuk meg, hogy szakértő bizottság kapta feladatul e téma tanulmányozását. Addig is gyarapítsuk konvertibilitással összefüggő ismereteinket. Nemzeti valutánk, a forint 1946-ban akkor született, amikor világméretekben sem működött a valuták átválthatósága, a forinthoz kapcsolódó elvárásaink netovábbja az volt, ho"- nemzetgazdasági keretek között minél tovább Némi túlzással azt mondhatnánk, hogy ahány ország, annyiféle a konvertibilitás. S az sem ritka, hogy a konvertibilis valutával rendelkező országok időről időre korlátozzák az átválthatóságot, a tőkemozgást, más valuták befogadását, vagy a saját valutában való tőkekivitelt. A jelenlegi konvertibilitás sokféle formájú lehet. Van de jure — tehát deklarált — és de facto — tehát a gyakorlatban érvényesülő konvertibilitás. Létezik jegybanki konvertibilitás, amikor az átválthatóság kizárólag a jegybankok között érvényesül. A konvertibilitás regionális jellegű is lehet, ebben az esetben az átválthatóság csak az adott övezetben, országcsoporton belül biztosított. Létezik külső konvertibilitás — ilyenkor az úgynevezett devizakülföldi számára adott az átváltás — s van belső konvertibilitás, amely az átváltást a valutabelföldi számára is lehetővé teszi. Egy másik osztályozás szerint korlátozott a konlágútlevél és a turista-ellátmány emberközelbe hozta a konvertibilitás fogalmát s az ilyen tulajdonsággal rendelkező külföldi fizetőeszközöket. őrizze értékét. Generációk követték egymást, s a konvertibilitásról nem is szereztek gyakorlati ismereteket, tapasztalatokat. Az átlag ember — a néhány nyugati országot megjárt turista — úgy képzeli el a konvertibilitást, — magyarul az átválthatóságot —, hogy saját nemzeti valutája, fizető eszköze tetszés szerinti mennyiségben szabadon átváltható más valutákra, a hazai pénz korlátlanul vihető külföldre/ a külföldi pedig haza. Nos, a minden korlátozástól mentes teljes körű átválthatóság csak a békeidőkben létezett, amikor a bankjegy csak helyettesítőként működött az aranyérmék mellett, s ez utóbbiak aranytartalmuk szerint egymásra, bankjegyekre voltak átválthatok. vertibilitás, ha az átválthatóság csak a folyó fizetési mérleg tételeire — az árucsereforgalomra, nemzetközi fuvarozásra, biztosításra — terjed ki. Nagyobb fokú az átválthatóság, ha a fizetési mérleg egészére — tehát a tőkemozgások tételeire is — kiterjed. A nemzetközi valutaalap alapszabálya szerint egy valuta akkor konvertibilis, ha az átválthatóság legalább a fizetési mérleg folyó tété-* leire — ezek a tőkehozam, a profit és a kamat — kiterjed. A második világháború szétrombolta a valutáris együttműködést. A nyugateurópai országok nemzeti valutáik konvertibilitását pénzügyi együttműködés eredményeként állították helyre. 1950-ben megalapították az Európai Fizetési Uniót, amely az együttműködő országok közötti sokoldalú elszámolásokat végezte. A passzívum növekvő hányadát — kezdetben 40— 50, majd 70, végül 100 százalékát aranyban, vagy dollárban kellett teljesíteni. A 100 százalék elérésekor az együttműködő országok valutái de facto konvertibilissé váltak s ennek deklarálására 1958 után került sor. A dolog lényege és semmiképpen sem mellőzhető tanulsága, hogy a fejlett nyugat-európai országok is nemzetközi együttműködéssel jutottak el a konvertibilitás helyreállításáig. Világviszonylatban is csak elvétve akad példa arra, mikor egyes országok — történetesen az olajban és valutatartalékban gazdag arab államok — önállóan és önerőből deklarálták a konvertibilitást. Van még egy lényeges tanulság: a konvertibilitás bejelentése, megvalósítása mind az egyes országok, mind az együttműködők esetében a gazdaság dinamizálódása, kiegyensúlyozott fejlődése időszakában következett be. Az átválthatósághoz nemzetközi elismerés kell A konvertibilitás kinyilvánításának, működésének, fenntartásának alapvető feltétele: olyan versenyképes exportpotenciái és teljesítmény, amely folyamatosan tudja biztosítani az ország behozatalának s folyó fizetési kötelezettségeinek devizafedezetét ; megfelelő mennyiségű, értékű deviza- és aranytartalék; olyan hitelképesség, amely mind elvben, mint gyakorlatban lehetővé teszi a hitelfelvetelt. A nemzetközi tapasztalatok figyelembe vételével a konvertibilitás megszerzésének az is feltétele, hogy az ország legjelentősebb gazdasági, külkereskedelmi, pénzügyi partnerének erős konvertibilis valutája legyen. A nemzetközi valutamegosztás fejlődésével növekszik a külkereskedelmi nyitottság s a munkamegosztásban való hatékony beilleszkedéshez szükség van a pénz értékmérő funkciójára, a nemzeti valuta ilyen vagy olyan mértékű átválthatóságára. Ezt érzékeljük manapság nálunk is, amikor a kiútkeresés közben a konvertibilitás hiányába ütközünk. Mit kell tudni az átválthatóságról? De jure — de facto Szűcsmunkák Szolnok megyében Tegnap nyílt meg Karcagon a Györffy István Múzeumban a Szűcsmunkák Szolnok megyében című kiállítás, mely a jászsági és nagykunsági szűcsmunkákat, szűcshímzéseket, a szűcsmesterség munkafolyamatait, szerszámait, a céhes és ipartestületi emlékeket mutatja be. Fotó: K. É. /
